Limitált sorozat, és nem is hosszú. Mindössze pár részben követhetünk pár nőt, akiknek a sorsa összefonódik az első világháború kezdeti szakaszában. Kissé sajnálom is, hogy ez a vége. Azt nyitva hagyják, kivel mi fog történni és a végére se tettek be semmit, hogy megnyugtassák a nézőt.

Vagyis, ez pontatlan. Azt kiírták, hogy ezzel a filmmel akarnak emléket állítani azoknak az asszonyoknak, akik valamilyen formában a háború részesei voltak. Az ápolónőknek, kémeknek és anyáknak, gyári dolgozóknak, a férfiak helyére lépő és helyt álló asszonyoknak. Ez mondjuk nem kárpótol azért, hogy fogalmam sincs, túlélték-e a konkrét a szereplők. A kezdeti pár hónapot túl, utána meg néma csend.

A történet 4 szálon indul, a négy nővel. Az egyik apáca, akinek a zárdájában most beteg katonákat ápolnak. A nővérekkel komolyan dolgozik azon, hogy minél többeknek segíthessen. Aztán majd bővül a szerepe, amikor az egyik beteg titkát megismeri, illetve arra is rájön, hogy a papjuk mivel szórakoztatja magát a kolostor falai között. Szépen felépítették a kapcsán, hogy a személyes vágyakat, szerelmet hogyan és miért teszik félre egyesek, hogy nagyobb jó szolgálatába szegődjenek. Illetve, az emberség meséje is a nővéré. Az egyik katona ugyanis német, a nő nem az ellenséget, az embert látja majd meg benne.

A következő nő Suzanne, aki a határon akar átjutni. De egy támadás után mindenkit elveszít, ő is a zárdában köt ki. Látja, mennyire emberek híján vannak. Egyetlen orvos próbál csodát tenni, akinek a helyettese kb. betegápolásra alkalmas csak a nővérek mellett, a sebészkedéshez se tudása, se érzéke. Nem tudja otthagyni őket, ő képzett nővér sebészi gyakorlattal is, hamar a doktor jobbkeze lesz. Joseph doki különben kifejezetten fess férfi, úgyhogy hamarosan a szerelmi szál is adott lesz. De mivel Suzanne álnéven van itt, a férfi sem ismeri a történetét, a megérkező 'férje' - valójában zsarolója, sok mindent össze tud zavarni és egy kémtörténet is kibontakozik.

Marguerite prostituált, aki a front mellett halad. Hamar megtudjuk, hogy a fiát keresi és meg akar bizonyosodni róla, hogy épségben van. Lemondott róla kisbabaként, most sem akarja felbolygatni az életét, csak szeretné látni, hogy él és ép. Neki a bordély körüli botrányokba sikerül belenyúlni és átvezetni pár lányt egy más, talán jobb életbe. Ahol nem magukat árulják, hanem értékes munkát végeznek. Sofőrök lesznek, akikkel az első mentőket fogják vezetni a frontvonalra.

Caroline pedig az ő régi barátnője, aki most egy gazdag gyáros felesége. A férje bevonul, az élhetetlen sógora a nyakára jár. Neki pedig életben kell tartani a céget. A mentők az ő ötlete lesz és szépen össze is fogja vele a többieket. Marguerite és a lányok vezetnek neki, akik a zárdába, Agnes nővérhez és Suzanne kése alá hordják a betegeket.

Mindenkinek megvan a maga harca, de aztán szépen össze is ér minden. Regényben is jól mutatna, de a sorozatot is szépen összekötötték. Mindenkinek volt egy kis szerelmi szála, ha abban nem is volt feltétlenül románc. Hiszen lesz, aki megözvegyül és gyászol, más egy viszonzatlan szerelem célpontja lesz. Nem is a románc a lényeg, hanem a háborús helytállás és a női összetartás. De, gondolom, könnyebb eladni, ha van szerelmi szál is. Volt benne.

A kosztümös filmek stílusában készítették. A helyszíneket nem vitték túlzásba, de ami van benne, az kidolgozott. A kolostor/kórház, a gyár és a gyárosok otthona, a bordély, a front és tábor az erdőnél. A kosztümök annál izgalmasabbak - meg lehet nézni, mennyire más stílusú a nő ruhája attól függően, hogy melyik környezetben találjuk. Teljesen más a doktornő (ok, ápolónő, de doktori munkát végez) és a gyáros, vagy éppen a prostituált öltözködése is. A férfiak ilyen szempontból egyszerűbbek, kaptunk jó pár egyenruhát.

Ismerős név is akadt benne, de azért nem sztárokkal töltötték fel a stábot. A legtöbben szimpatikusan hozták a szerepüket. Nagyon élettel teli lett Marguerite alakja, ahogy Agnes nővér gyötrődése is be lett mutatva. Egyetlen olyan szereplős dolog van, ami bántotta a szemem. Suzanne - kinek az ötlete volt ez a lenőtt festékes frizura? Ha szőkét akartak, a színésznőnek festeni kellett a haját, miért nem festették be rendesen? Ez a korszak nem az, amikor trend lenne a lenőtt hajfestés.

Sok értelmes, jól megfogott témát bele tudtak dolgozni. Prostitúció, az egyházon belüli visszaélések, de még akár az is, hogy milyen anya - fiú, apa - fiú kapcsolatok és problémák vannak.

Nem tetszett benne minden szál alakulása, egy-egy megoldás, de összességében szépen összerakták és könnyen is néztem. A célt szerintem elérték, adtak egy kisebb tablót, ha a nők nem is katonaként harcoltak, mégsem csak a férfiak háborúja volt ez.

Kicsit fordult a kocka. Az első résztől tartottam és nagyon kellemes meglepetésként csomagoltam ki magamnak. Most viszont voltak elvárásaim, és inkább csalódott vagyok, mint elégedett. Látvány volt, de a történet valahogy lemaradt mögötte.

A történet pár évvel az első rész után veszi fel a fonalat. Gemma irányt váltott, most annak a szószólója, hogy óvatosan bánjanak az MI és robotok kérdéshez, illetve az emberi mélységet hangsúlyozza minden kapcsolatban. Ennek megfelelően igyekszik az unokahúga jó pótanyja is lenni. Népszerű, könyvet írt, és átrendezte az életét. Viszont, megkeresi egy ügynökség, hogy segítenie kell. M3GAN tervrajza, ötlete kijutott és van egy elszabadult MI harcos, akit meg kellene állítani. AMELIA, ő is kapott egy ilyen nevet.

Nem akarom az egészet elmesélni, mert elég gagyi több ponton, de a lényeg az lesz, hogy kiderül, M3GAN nem veszett oda az első részben, csak nincs teste. A hálózaton keresztül vigyázott Gemmára és Cadyre, amit folytatna is, de az AMELIA jelentette fenyegetés miatt most test is kell neki, így felveszi a kapcsolatot. Onnantól kezdve aztán ez a csapat is akciózni kezd, meg jöhet a robotcsajok bunyója is.

Az, ami miatt nem csak látványmozi volt az első, már egyáltalán nincs meg benne. A sci-fit is nagyon levették annyira, hogy a robotok verekednek. Mintha kisavazták volna az első rész értelmi részeit, és maradt volna csak a popcorn. Igen, így is meg lehet nézni, vannak szórakoztató részei is. Csak éppen ez már nem az a mozi, amire kellemes lesz visszaemlékezni és keltett némi gondolatot is. Megnézem, elvagyok vele, aztán törlődni is fog az agyamból.

Rosszabb esetben moroghatok az olyan ugrásain, mint M3GAN teljes pálfordulása. Mégis, hogy tanulta meg azt, hogy rosszul akarta védelmezni Cadyt? Miért áll az emberek mellé és mi készteti pl. a végén arra, hogy akár saját magát is feláldozza? Elvették az eredeti koncepciót és maradt a jó robot meg a rossz robot veri egymást. Ahogy mondtam, nézhető és szórakozásnak ok, de különben...

Elmentek a látványmozi felé. Fel van turbózva, mit csinálnak meg a robotlányok. Robotikus tánctól kezdve mindenféle egymás elleni küzdelmet kapunk. Még azt is végignézhetjük, hogy készül el M3GAN új teste, és hogyan trenírozzák, mérik be, hogy minél hatékonyabb pusztítógép is legyen. Ezen sokkal jobban látszik a beletett pénz, de mint már sokadszor írom, a tartam volt az ára.

A színészek jöttek vissza, de ez nekem nem jelentett pluszt. Williams még csak hagyján. Nincs a kedvenceim között, de különösebben bajom sincs vele. McGraw viszont irritál, még jobban, mint korábban. A gyászoló gyereket jobban elhittem neki, mint a mostani kamaszt. Igaz, ebben úgysem ők a lényeg, hanem a robotok.

Azt már nem hiszem, hogy lesz még egy film a történetből. Ha jól nézem, ez már veszteséges film volt. Ráadásként a kritikái is legfeljebb közepesek, lehúzták az első filmhez képest. Amivel különben egyet is értek, hiszen ezt az egész bejegyzést magam is ráhúztam arra, hogy a tartam helyett hogy mentek el sci-fi akció felé. De majd kiderül. Azt is mondják, soha ne mondd, hogy...

Vannak azok a sorozatok, amelyeket a vége ismeretében át kell értékelni. Amikor nagyon szépen végigvezetnek a cselekményen, hogy a végén megdöbbentsenek, ki mit titkolt el és mi volt az igazság. Ez a sorozat is ezt igyekszik megjátszani: a végére betették a mindent átfogalmazó igazságot.

De addig el is kell jutni. A sorozat minőségét meg nem csak az adja, hogy a vége mennyire ül, hanem addig miképpen tudja a figyelmet megtartani, mivel képes kitölteni a részeket. Mivel csak 8 rész az egész évad, nagyon nehéz dolguk nem volt a készítőknek, nem kellett 20-22 résznyi tartalmat megírniuk.

A sorozat egy jelentős része az alapozás. Fest egy látszólag tökéletes családot: jóképű, sportos apa, csinos és befolyásos feleséggel, egy fiúval. Szépek, sikeresek, gazdagok, mi kellene még? De a férfit megölik és nagyon hamar abban a helyzetben állunk, hogy a családból kellett valakinek lennie. A feleség, a fiú? Miért? A rendőrség nyomoz és hullani kezd a látszat szépséges festménye. A titkok, az ajtók mögötti valóság lecsap. Pláne akkor, amikor a nyilvánosság szeme előtt élő család féltett titkai is témák lesznek. Pl. az, hogy Chloe, a második feleség eredetileg Adam sógornője volt, a közösen nevelt fiú is valójában Chloe unokaöccse, a nővére egyetlen gyermeke.

De nem csak ilyen titkaik vannak. Rejtegetik a sötétebb oldalukat is. Chloe, aki egy viszonyba menekült a boldogtalanság elől. Adam, akinek volt egy sötétebb oldala. Elég gyorsan meg lehet kérdőjelezni, hogy jó embereket látunk-e. Sokan igyekeznek különben, de gyarlók.

A sorozat azzal is igyekszik játszani, hogy nem csak a nővérek történetét követi. Kiemelt szerepkörbe tette az ügyön dolgozó nyomozónőt, akinek szintén adott egy kis magánéleti sötétségét. Ezzel egészen krimis lett a hangulat, hiszen a gyanúsítottak és a nyomozó szemszögét is megkaptuk.

A téma is mondhatni releváns. A családön belüli erőszak, amely nem csak fizikai lehet. A siker, meg ami mögötte van. Mert ez a család annyira elitnek tűnik, annyi baráttal és bizalmassal, aztán meg lehet nézni, mi történik, amikor a történetek sorra kiderülnek. Ez nem az a kör, ahol igaz barátok állnak be mögéd a nehéz helyzetben is.

A látványt a közeg szolgáltatja. A ragyogó házak, lakások, belső terek és a színészek ruhái. A felső tízezret mutatják és úgy is öltözködnek. A szegénységből visszatérő Nicky nem véletlenül lóg ki innen. Nem csak a stílusa, a beszéde, már az elárulja, ahogy kinéz.

Látványelemnek írnám a szereposztást: a háromszög alakjai mind voltak már sokkal jobban jegyzett színészek, de egy sorozatot simán el lehet adni velük. Jessica Biel és Elizabeth Banks a nővérek, Corey Stoll a férj. Olyan szépen meg is tudom húzkodni, melyik szerepeikre emlékeztet ez a mostani. Szépen összerakták különben, jók voltak az interakciók benne.

Eredetileg regény volt, Alafair Burke bestsellere. Az nem tudom, milyen lehetett, de el tudom képzelni. A szerkezetet, a mindent átfogalmazó csavarral, olyat már olvastam tőle. Azt is írhatnám, érződik benne a szerző stílusa, ha ezt a könyvét még nem is olvastam.

Nem pörög végig, nem rágtam le a körmöm, de egy szürkébb napon jól nézhető. Lelkizős - nyomozós, ismerős színészekkel.

Hivatalosan ez a film nem a Dracula. Nincs benne romániai nemes, aki annak idején karóba húzatta az ellent. Mégis, annyira Stoker nyomdokaiban haladunk, hogy teljesen egymásra illik a történet és a legtöbb esetben a szereplők is. Pedig, hivatalosan ez nem Stoker, hanem egy fekete-fehér, régi Nosferatu-film remake-je.

A történet kapcsán nem is tudok mit hozzátenni. legfeljebb össze tudom vetni, ki egyezik meg teljesen a másik történet alakjával, kiben akad változás. Pl. a női főszereplő legjobb barátnője nemes kisasszony volt, itt pedig egy gazdag gyáros felesége, édesanya és kismama. A vámpír inasa az egyikben patkányokat eszegetett, itt galambot fog. Igazából semmilyen nagy eltérés nincs. Talán a jóslat és annak megvalósulása újabb elem, de az a legnagyobb változtatás. Már annyira ismerős, mondhatni klasszikus történet, hogy nem találni fogást rajta. Kellemesen nyúltak hozzá, ha furcsa is nekem, hogy a németek közé tették a cselekményt. Annyira nem német a stáb, ráadásul sokaknak angol neve maradt a történetre...

De filmként szépen össze van rakva. Épül a cselekmény, mélyíti a karaktereit. Nehéz is lenne megmondani, ki a főszereplő, olyan szépen összerakja az egyes alakok történeteit. Azért, ha választanom kellene, Ellen - vagyis Lily-Rose Depp karaktere mellé tenném a voksom. Érte történnek a dolgok, mindenkivel kapcsolatban van és aktívan részt vesz a megoldásban.

A szereposztás nagy, popcorn moziban is elmenne, annyira megpakolták nevekkel. Depp, Hoult, Taylor-Johnson, Corrin, Skarsgard és Dafoe külön-külön is sztárok. Itt egyszerűen nem volt olyan jelentős szerep, amire ne jutott volna egy elismert színész. Lily-Rose Depp kifejezetten uralja a szerepét, ha a legjobbat választanám ki, mellette kötök ki. Neki van a legtöbb árnyalata: a törékeny, ártatlan szépségtől elérünk az erős, önfeláldozó harcoshoz. Az őrülettel küzdés, a szerelmes fiatalasszony, a jó barátnő. Egy olyan Ellen van a vásznon, hogy az ember elhiszi, hogy a vámpír átkel érte tengeren és országokon is. A legfurcsább filmes jelenlét pedig a nosferatu, Orlok gróf, vagyis. Bill Skarsgard. Nyomorult iszonyatosan benne van a különös kinézetek, negatív szereplők vonzáskörében. Ha itt nem a szereposztás az, ami bevonz, és csak ismeretlenül nézem a filmet, nem ismertem volna fel. Nehéz is bármit mondani a karakteréről, amikor az maradt meg legjobban, hogy micsoda munkát végeztek a sminkesek és maszkosok. Felismerhetetlen, itt még a démoni mosoly sincs, mint amit Az kapott.

Izgalmas, letisztult a látványvilág is. Majdnem fekete-fehér a film és nagyon hangulatos. Egy nagyon jól sikerült gótikus horror, ami meg tud borzongatni. Nem is kell hozzá undorítania, a színészek beletesznek annyi tébolyt és félelmet, az egésznek a komorsága, baljóssága megadja azt a pluszt. Mellette kosztümös filmként is mutatós, miközben nem éreztem úgy, hogy vagyonokat költöttek volna helyszínekre, kosztümökre vagy CGI-ra. A klasszikus, régi horrorok világát nekem meg tudta idézni. Az már más kérdés, hogy ezzel mennyire lehet sikeresnek lenni napjainkban, de a film bevételeit nézve, ha valami jó, megtalálja a közönségét.

Robert Eggers megint letett valami emlékezeteset és maradandót. Az eddigi filmjeit láttam, és megvannak a stílusjegyek. Akár a témában, akár a színvilágban, a hangulatban. Egyáltalán nem szórakoztató filmek ezek Hollywood-i értelemben, több érték és művészeti erő van bennük.

Sikeres, nagyon jók a kritikái. Nem könnyű darab, de szépen talált magának utat igényes szórakoztatás és művészet határmezsgyéjén, miközben eléggé nyomasztó is. Nem tudom azt írni, hogy megszerettem, mert ahhoz nagy a nyomasztás, de egy jól megcsinált, értelmes, profi filmnek tartom, amit örülök, hogy láttam, ha örömmel nem is töltött el a megtekintése. Sőt. Depresszióssá tehet.

Egy dalt biztosan tudok, amit mindenki ismer Leonard Cohentől. Könnyen lehet, hogy más előadásában, de az a szám beleégett a kollektív tudatunkba. A Hallelujah. Gyorsan megjegyzem, ebben a sorozatban nem nézhetjük meg, hogyan írta meg. Még csak meg sem hallgatjuk. Egyszer elhangzik, hogy ő írta és ennyi. De kiemelem, mert a nevét ugyan ismertem, de nem tudtam volna dalt mondani Cohentől. Pedig ezt én is ismerem, jó pár verzióban hallottam is már.

A sorozat nem a sztár Cohent mutatja meg. A fiatal költőt, aki keresi a hangját, a helyét és az identitását. Az egyszerre nagyon konzervatív és forradalmi lelkületet, amit nehéz is összeegyeztetni. A depresszióra hajló jellemet, akinek rendszeresen kellett egy jó tündér, hogy kirángassa a legmélyebb helyekről. Köze nincs még az ikonhoz, aki aztán lett belőle.

És, ahogy a mondás tartja, keressük a nőt. Mert Cohen mögött is volt egy múzsa, akivel legendás a kapcsolata. Marianne, a svéd modell, akit még Axel Jensen író feleségeként ismert meg. Aki mellé odaállt, amikor Axel nagyon durván intézte a házassága végét. Olvastam a kapcsolatukról regényt is, a sorozatot is végignéztem és mindkettőben benne volt, mihez nem volt képe a férfinak. Nem elég, hogy a volt nejére íratta az autóját, mert neki nem volt pénze az adóra, még haza is vitette vele. Sőt, Marianne kellett ápolja a férje autóbalesetben súlyosan megsérült szeretőjét a kórházban. Mit ne mondjak, az a rendszer se semmi, ahol nincs ápolónő, hanem a családtag megy be és gondoskodik a beteg kényelméről.

de, nem is ez a lényeg. Hanem Cohen és Marianne. A nő, aki mindig visszarántotta a peremről, amikor Cohen merült. Aki annyira megértette, hogy el tudta engedni és magát zárójelbe tette mögötte. Elég sok mindenen mennek keresztül párként és nem kevés dráma is kijut nekik. A számomra leginkább megosztó, hogy Marianne még abortuszra is hajlandó, mert megérti Cohen azon összetettségét, hogy nem akar gyereket - ha mégis, akkor zsidó nőtől, hogy a gyerek is teljesen zsidó legyen. Akkor is, ha Marianne a szerelme, akihez és vadházasságukhoz akkor is visszatér még, amikor már megindult a sztárság felé. Bár, az veri be a koporsószeget a kapcsolatba. A sztár már mindenkinek kell, és már nem olyan nagy szám, hogy egy olyan kinézetű nő, mint Marianne, kezd vele.

Megvan ennek a kapcsolatnak sok mélypontja, de látjuk a szép pillanatait. Mindketten bőven adtak a másiknak és nem véletlenül maradtak egész életükben barátok is. Az abszolút benne van a filmben, hogy mit köszönhetnek egymásnak.

De nem egy boldog sorozat, nekem nem is esett jól nézni. Iszonyatosan megviselt Cohen karaktere, az meg rátett egy lapáttal, ahogy Wolff játszotta. Mivel nekem kimaradt a Cohen jelenség, az én életemben már meglett idősebb ember volt, akinek a zenéje a gyerek, kamasz énem nem is érdekelte, fogalmam sincs, hogy mennyire pontos, amit Wolff itt összerak. De ez a szenvedés és néha szinte mániás depressziónak tűnő állapot... Arról nem is beszélve, hogy a színész külleme engem taszít. Már azt sem értettem, hogy az idősebb. háromgyerekes anyát játsszó Anna Torvot hogyan szedte fel a sorozatban (Charmian Clift írónő), de Marianne? Cohen jobb napjain talán egy négyes, de ebben már benne van a szövege is. Marianne nyolcas, amikor sminkelik és összerakják modell munkára, még feljebb is pontozható. De különben is - Cohen kapott a sorozattól egy nők bálványa érzetet, amit egyszerűen nem tudtam elhinni. Igen, a beszéde, amit és ahogy mondott, azt megértem. De különben... De, ahogy már említettem, Wolff a számomra idegesítő színészek között van. És énekel is ebben... hú, az különösen fájt.

Pedig a maga módján színes és izgalmas az a világ, amit itt megmutatnak. A  művészvilágot, kétféleképp is. A görög szigeten, akik fizetéstől fizetésig élnek. A New York-i elit, olyan nevekkel, mint Morrison és Niko. Sokféle dekadencia és életvilág felvonul benne, de ez még a jobbik része. Ha olyan színészt kell benne találnom, akinek tetszett az alakítása, az Anna Torv lesz. A végzet asszonyának már a Fringe-ben sem működött, de ez az életére visszanéző, sok mindent megbánt, érzékeny írónő jó volt tőle.

Van korszellem, van sok helyszín. Minden város kapott egy saját hangulatot, mi több, Cohen is más hangulatban volt, éppen merre találkozunk vele. Mintha ilyen mélyen hatna rá a környezet. Ez és a színészek jelentik a látványt benne. Mint említettem, a zenét sem vetik be, ez a kezdetek és nem a sztárság.

Már említettem a So Long, Marianne könyvet is. Meglepő, de nem abból készült. Mivel mindkettő életrajzi, ennek ellenére nagyon sok közös jelenet van bennük. De, ami sokkolt - ki tudja, ki a sorozat egyik írója? Már kétszer visszanéztem, de most se bírom elhinni. Jo Nesbo. Mit ne mondjak, ez azért messze van a Harry Hole-könyvektől...

Ilyet is ritkán látok. Van egy angol címe. Erre nálunk kap egy új, de angol címet? Micsoda? Bár ez lenne a legnagyobb bajom a filmmel, de ez egy a sok között. Fesztiválfilm volt és érzem is rajta. Azokkal ritkán cseng egybe az ízlésem, most sem találtunk egymásra.

Pedig, azt hittem új megvilágításba helyezi nekem a mentősöket. A Chicago meg a Grey's alsorozat miatt érdekelt, itt mennyire lesz önálló egység, vagy itt is tűzoltók is egyben. Erre legalább gyorsan tudok válaszolni: itt csak mentőznek. Annyira, hogy a főszereplő ezt előkészítőnek látja, mielőtt megint megpróbálkozik az orvosi egyetem felvételijével. 

A történetnek ő a főszereplője, Ollie. Naivan, az esküt betartva áll neki a munkának. A jelen meg pillanatok alatt pofán vágja. Nem mondják ki direkt, hogy a szegénynegyedben dolgoznak vagy valamelyik hátrányos városrészben. De simán bele tudom látni. Ha ez az átlag nagyváros élet, akkor meg komoly bajok vannak. Mindennapos a minősíthetetlen viselkedés, a mentősökkel szembeni agresszió és dől rájuk az emberi szemét.

Ollie társa a veterán mentős, Rutkovsky lesz. Ránézésre ő a tökéletes mentős. Minden helyzet magaslatán, emberileg a maximumot nyújtva. Csak aztán, megy előre a történet és nem csak Ollie szétesése, de Rutkovsky páncélja alá is nyílik betekintés. A munka hogyan zilálta szét a magánéletét. Mit adott már fel, milyen ára volt és hol tart most.

Ez a film nem mentős izgalmakat taglal. Ami eset van, az több szempontból is brutális. A szegénység és bűnözés, az emberi mocsok legalja szinte minden esetnél. A film azt is mutatja be, hogyan égnek ki a szakmában dolgozók, milyen megközelítési módok vannak. Lehet a betegeket semmibe nézni, azt adni nekik vissza, amit kaptak ők is tőlük. Lehet próbálkozni, kérdés: minek? El lehet arra a szintre is jutni, amit majd a film kibont. Amikor már annyira mélyen vannak, hogy döntenek életről és halálról. A lovakat lelövik, ugye? Itt az jön elő, hogy van, akit nem érdemes életben tartani. Pl. ott a drogos, szülő nő, aki még most is drogmámorban hever. HIV fertőzött is, de arra sem volt képes, hogy a gyógyszert beszedje, amivel megvédené a betegségtől a babát. Ott egy koraszülött, HIV fertőzött és drogos baba, szociálisan alkalmatlan anyával. Mire mented meg azt a gyereket? Egész életen át tartó betegségre és bűnre? De milyen jogon mondod azt, hogy jobb lenne neki halva?

Ettől aztén keményen drámába is hajlik a film vége. Egyre komolyabb kérdések merülnek fel és egyszerűen nincsenek jó válaszok. Csak a tönkremenő, kiégő emberek. Különböző szakaszaiban tartva az elkerülhetetlennek.

A szerelminek nevezhető szálat meg hagyjuk is. Simán betudtam annak, hogy Ollie felejteni akar, kikapcsolni és nem a napi szennyre gondolni. Ennek egyik eszköze a szex, vagyis a nő, akit egyszer felszedett, aztán állandó partnere lesz, amíg az átélt erőszak vissza nem köszön az ágyban is. Ott is, a szétesés szakaszai totálban.

Az nem kis meglepetés, milyen szereplőgárdája van ennek a filmnek. Sean Penn nem először kap ilyesmi szerepet, neki ezek mennek. Tye Sheridan nekem egész egyszerűen nem szimpatikus, és nem tudtam eldönteni, hogy így szenved, és jó az amit csinál, vagy a közönyt látom rajta. A világfájdalmat bármikor a színészbe látom, azzal most se volt baj. A meglepetés nekem Ollie csaja, akit Katherine Waterston játszott el. Nem is értem, miért. Szinte nem is szöveges szerep, a szexen keresztül ad képet a főszereplőről. Némi túlzással többször félpucér a nő a filmben, mint sem. Nem állítom, hogy a színésznő minden filmjét láttam, de ez alaposan más, mint a korábbiak. Lehet, ez a cél? Kiugrani a skatulyából?

Nem látványfilm, pedig abba az irányba is lehetett volna vinni. A színészeknek kell eladni, nekünk meg mindenféle sötétségen átevezni velük. A képi világ, a cselekmény, a világkép - mind éjsötét.

Szenvedtem vele, nem szerettem nézni és erre nagyon nyomnám rá a karikákat. Lehet, még a 18-t is. Ez valahogy megrázóbb az emberi szeméttel, mint egy darabolós horror.

Megvannak a Countdown (s01e13) új irányvonalai. Ahogy meghagyják a romantikus feszültséget Meachum és a DEA ügynöknő között, aki győzködi magát, hogy boldog a dokival. Ahogy a terrorista célirányosan nekimegy most a csapatnak. Különben a céljai nem annyira a megcsúszott hazafiasság, legalább annyira benne van az is, hogy bosszút álljon az 'árulóin'. A volt társát sajnálni se tudom, aki viszonyt kezdett a feleségével és miután elváltak, együtt is van a nővel. Nem volt évadzáró jelleg, teljesen egy szokott epizód volt. Még a nyitott vég is ismerős, ilyeneket szoktak részenként gyorsan elvarrni. Az nem jött be, hogy ezt a nyomozást elintézik évad végére. Ezzel jön majd a folytatás, mert valószínűleg lesz majd.

Az Alien Earth (s01e05) most hozott egy hagyományos Alien epizódot. Pedig kezdéskor fanyalogtam - már a nyitánynál látszott, hogy nem megy előre a történet. Ez csak egy visszanézés lesz, hogyan romlott el minden a kutatóhajón és zuhantak le a Földre. Viszont, cserébe jól működött az űrlényekkel harcolás. Minden forma, amit ezektől a lényektől láttunk már, megjelent és nagyon hatékonyan gyilkolt. Már ez önmagában nézette, de volt még egy erőssége: igazi indokot kaptunk, mi okozta a katasztrófát, Nem akarom lelőni a poént, de az egyik szereplőt, akit eddig hihettünk valamilyennek, most nagyon át kell értékelni. Hajlamos vagyok a Wayland-Yutaniban látni minden rosszat, de ennél összetettebb a helyzet. Az 5 nagyvállalat egyike sem emberbarát jótét lelkek gyülekezete, mint az bebizonyosodott. És most akkor vissza a jelenbe? Valőszínűsítem.

Egy sorozat vége, kezdek egy másikat. Ahogy szoktam. A Countdown zért, kezdtem The Hardacres (s01e01) részekbe. És eddig nagyon jól szórakozom. A történet a Hardacre család története, akik keményen dolgoznak egy halfeldolgozóban. Amikor a férj lesérül - egy olyan hiba miatt, amit előre jelzett és kérte a hibás eszköz leszerelését -, a felesége csak akkor kapna fizetéselőleget, ha lefekszik a munkafelügyelővel. Így aztán mindenki otthagyja az üzemet, valami mást kell kitalálniuk. A nagyi korábban szeszcsempész volt, ebbe vonná bele az unokáját. Mary pedig kitalálja, hogy áruljanak sült halat. Nem akarom az egészet elmesélni, de ez egy felemelkedés történet. A család nagyon messzire jut, és meg lehet nézni, hogyan. Ez egy nagyon pozitív, jó érzésekkel és értékekkel teli rész volt. A család szegény, a bűnből jöttek (Sam egy alkoholista fia, a felesége meg egy csempész lánya), de becsületesek, keményen dolgoznak, nagyon összetartanak és jók másokkal is. Ők tényleg segítenek a környezetben levőknek. Találékonyak, ügyesek és mindenkinek megvan a maga erőssége. Az a fajta családi sorozat, amit mindig is szívesen néztem. Erre épül rá a humor, mert bizony akadnak ilyen irányba elvitt jelenetek is. Ahogy egy-egy helyzetet megoldanak, vagy finoman visszavágnak egy-egy sértésért. Minden családtag más jellem, ezzel is jól dolgoznak. Van kis társadalomkritika benne, miközben korrekt kosztümös sorozat is. Ismert színészt nem tettek bele és itt ez is nagyon működik. Mindenki szépen belesimulhat az itteni szerepébe. Nagy formátum lesz a volt csempész nagyi, de nekem szimpatikus a fogyatékos, de a lábai hibáját az eszével kiváltó fiú is. Kint különben nem várt siker lett, már be van rendelve a második évad is. Én drukkolok a hazai befutásáért is, a nyitány alapján jónak látom.

A Chief of War (s01e07) részét akár egyetlen mondattal össze tudnám foglalni: a modern fehér ember szörnyeteg. Ha ennél messzebb megyek, akkor megérkezett a másik hajó, a tipikus gyarmatosító gondolkodással. Mindent el akarnak venni és a helyiek semmi jóra  nem számíthatnak tőlük. Ka'iana próbálja a főnöknek elmondani, mire számíthat. Még magánakciót is kezd a szigetük védelmében, de pont az árulja el, akiről ilyesmit ki nem nézett volna. Az eredmény meg ott lesz a végén. Nagyon várom is, hogy azok, akik nem engedték, hogy visszavágjon, most mit fognak mondani maguknak, a többieknek, vagy a hadvezérnek. Isten bizony annyira a képébe tudná vágni mindegyiknek, hogy ő megmondta. Eddig hiába járatta a száját, ők nem látták, amit ő megtapasztalt. Annyira más a gondolkodásuk, hogy a profitorientált rabszolgatartókat elképzelni sem tudják. Megvolt a drámai kóstoló és innentől lesz érdekes a tovább. Egy drámai filler volt, és lehet mindenféle következménye. Szépen össze volt rakva, epizódon belül nagyon kerek az egész. A vége meg töményen fájdalmas. Várós is a folytatás most.

A Peacemaker (s02e03) egy kis kirándulást kapott, megnéztük a párhuzamos idősíkot. A nagy különbség, elsőre, kettő is: azt már láttuk, hogy ott él Chris testvére és ez mennyire mássá tette a családjukat. De ott él még Rick Flag is, és bele is nyomták egy kb. komikus szerepbe. Ahogy az irodában lábatlankodott, meg kémkedni próbált... Itt Chris az, aki szét volt csúszva. Mondhatni, egymásra talált a két világ. Egy jobb Chris, egy jobb környezetben. Csak éppen a sajátjában is szétmennek nélküle a dolgok, ha most még nem is látja. Azt nagyon nem szeretném, ha Eagly-nek valami baja esne. Mondhatom is, hogy a sasvadászt már most rühellem. A madárvakságos tagot meg valaki lelőhetné, ebben a részben is az agyamra ment. Ezzel a résszel kicsit jobban kijöttem, de még mindig zokon veszem a humorát több esetben is. Adrian buta szövegei, a madárvakság, meg a hasonlók.

A Foundation (s03e09) viszont pazar. Bár azt hittem, már összecsapnak az Öszvérrel, anélkül is remek volt. Több történet mélyült - jön egy magyarázat, hogyan dolgozik az Öszvér. Van egy beszélgetés Harival, abból is kiderül pár dolog. De Nap is nagy kalandban van, ennyi akciót nem is kapott a színész, mint ami itt két részben összejött neki. A szökésekor, meg a mostani részben. Érdekes is lesz, mihez kezd azzal, amit most megszerzett. Alkony is nagyot alkotott - egyszer már emlegettem, mennyire nem tetszik, ahogy titokban kegyetlen. Most aztán elszabadul. Mereng, hogy mi legyen az új előtagja a nevének. Jelentős, vagy valami ilyesmit akar - én rányomnám a népírtót. Milliókat küld a halálba és elkezdte megenni Nap állatait. Mit ártottak neki, akár az emberek, akár az állatok? Csodálom, hogy Demerzel nem állította le. Igaz, legalább a nagykövet beolvasott neki, nem mintha sok értelme lett volna. Talán csak az Öszvér körül voltak csendesebbek a dolgok, de ott is szépen építenek valami meglepetést. Hari megint mondja, hogy valami nem stimmel a története kapcsán. Kíváncsi leszek, mit fognak abból kihozni. Akkor, következő részben csata? Mert megint oda tartanak, már egy kicsit nagyobb csapattal.

The Rainmaker (s01e04) - az eddigi nagy csalódás. Már most unom, írni se akarok róla. Haladás minimális, ugyanazok a körök megint.

Már pár koreai sorozatot megnéztem, amióta Netflix van és Oscart is adtak nekik. De ez... Most először éreztem azt, hogy egy nagyon más gondolkodás és kultúra, amit ők képviselnek.

Pedig, az alaptörténet akárhol máshol is lehetne. Két főhős van: Bae-man fiatalon megárvult, katonai ügyész szülei autóbalesetben vesztek oda. A kisfiú volt az egyetlen túlélő. Ő azóta rühelli a sereget. A gond, hogy Koreában kötelező a katonai szolgálat. Bae-man képes csak azért nem érettségizni, hogy ne sorozhassák be. Az ügyvédi vizsgát viszont leteszi. Fantáziát azonban csak egy korrupt ügyvéd lát benne, aki ráveszi, hogy mégis vonuljon be, legyen korrupt katonai ügyész. Jól megfizeti és az 5 szolgálati év letelte után lesz egy helye neki a cégében. Belemegy és ugrunk 5 évet.

Ekkor érkezik az új katonai ügyész, Cha Woo-in ügyésznő. Hamar felméri, hogy Bae-man felsőbb utasításra dolgozik és már alig várja, hogy elkezdődjön a civil élete. A nő át akarja állítani: fogjanak össze, minden korrupt katonai elemet iktassanak ki. A fő célpont az új hadosztály-vezető lenne, az első nő ebben a pozícióban: Noh Hwa-young. Pár rész lemegy, mire megtudjuk, miért ez a küldetés és miért pont Bae-man lenne a kiszemelt társa. Onnan irányt is vált a sorozat: a férfi abszolút irányt vált. Átértékel mindent, magát is, jobb ember lesz és az az ügyész, akire a szülei is büszkék lehetnének. Részről részre pedig az is tisztább lesz, micsoda korrupt, összeesküvő rendszer működik a seregen belül, amit fel kellene számolni.

A részek átívelnek, hiszen megvan a fő célpont és mindig ellene ténykednek. Összefüggenek a lépéseik. De vannak majdnem részenkénti ügyek is - azért a legtöbb egy résznél több során lesz elintézve. Lesz itt tömeggyilkosság és vezető általi bántalmazás is többek között.

Ez alapján nem látszik, de a szereplők gondolkodásmódja, a sereg működése és az erkölcsi rendszerek, mind annyira mások, mint a nyugati példa. Mintha egy hajszálra lennének egy diktatúrától. A viselkedésük is tele van sok olyan szertartással, formával, ami nekem teljesen idegen. Ettől még érthető és kerek a cselekmény, csak végig megvolt az érzetem, hogy ez furcsa. Más.

Néha vannak kifejezetten megrázó részek benne. Ahogy most visszagondolok, nem az annyira kikészült, bullyingnak kitett férfi jut eszembe, aki a bekattanása után a teljes őrsöt agyonlőtte. Sokkal inkább az maradt meg, amikor a szerény, rendes katonát a felettese rendszeresen verte, cselédnek használták és a tiszt nővére ugráltatta. Még arról is gondoskodott, hogy éjjel-nappal hívhassa, ugráltathassa, megüthesse. És nem volt mit tenni, ez nem az a kultúra, ahol segítséget kérhet és kapna. Ő a beosztott, nincs szava. Ezt súlyozná ki az ügyész, de ahhoz kell, hogy tényleg a munkáját végezze, ne a kenőpénzt tegye el és a felettese utasítását tartsa be, ha az a rendszer korrumpálása is.

Látványelemek? Minimális. Woo-in a bosszúhadjárata során néha vörös parókát vesz és összeveri a rosszfiúkat. Már a hadjáratukon bérgyilkosok járnak a nyomukban és a katonai ügyészek együtt is akcióznak. Ebbe még egy kis humort beépítettek - az a banda, akiknek le kellene őket vadászni egy paródiába is elmenne. Már szinte kínos is volt, amikor megjelentek és verekedésbe kezdtek. A csúcs az volt, amikor a kikötőben akartak gyilkolni, még egy észak-koreai verőembert is beszerveztek. A párosnak nem lett volna esélye a túlerővel. Beesetek a vízbe - és szembesültek vele, hogy az üldözőik között egy sincs, aki tudna úszni. Röhögve elúsznak, míg a másikak idegbajt kapnak a parton. Igen, ez a szint is megvan benne.

Még talán az  érdemelne magyarázatot, honnan jön a cím. A főgonosz, Noh generális (igazából nem tudom, mi a rangja magyarul, szakasz-vezetőnek is érteném néha, passz) fiának van egy kutyája. Dobermann, és az a kutya a fiú mindene. Amikor be kell vonulnia, végül Bae-man háziállataként köt ki az eb. A saját beceneve is dobermann, a természete miatt is, de mert hasonlít is erre a neve. Amikor már tudja, a múltja és a vesztesége miatt miért kell Woo-in mellé állnia, azzal fogad a nőnek hűséget, hogy lesz a dobermannja. Kimaxolták, amit ebből ki lehetett hozni, azt el kell ismerni.

Ha már ezt elkezdtem felhozni, nagyon a sorok között van szerelmi szál. A két bosszúálló között szövődnek a gyengédebb szálak, de felettes - beosztott viszonyban vannak és komolyabb dolguk van, mint szerelembe esni. Egyedül a végén van egy jelenetben megengedve, hogy kimondják, mi alakult ki köztük és hogyan tovább kettejüknek is.

Ismerős színészt nem láttam be, de bevallom, kétlem, hogy megismertem volna, ha valakit már láttam volna valamiben. Nézés közben már jól navigáltam az arcok és szereplők között, de ahhoz aktívan néznem kellett. Az egyenruhák miatt meg másban felismerni őket... nem hiszem, hogy menne.

Egyszer meg lehetett nézni, de tényleg fura volt. Tényleg erős benne az a vonal, amiért más, mint lenne egy nyugati sorozat ugyanezzel az alaptörténettel.

Nagyon is el tudom képzelni, hogy ez egy megosztó darab. Abban nem az első, hogy Hamupipőke mostohatestvérét teszi a középpontba. De minden másban... Vagy értékeli valaki a merészségét és a modern kor szépen beépített kritikáját, vagy jön a teljes kiakadás, hogy lehetett ezt tenni egy meseklasszikussal.

A magam részéről szerettem a Disney élőszereplős filmet - leszámítva a szinkronban a herceg nevét, máig nem értem, Kit miért lett Károly. Nem is vagyok hajlandó angolul kívül más nyelven megnézni. Ennek ellenére én tudtam értékelni mindazt, amit ebbe a filmbe belepakoltak. Egyetlen kivétellel, ha érteni vélem, az miért került bele. A szexualitás megjelenítése nélkül jobban tetszett volna, de erről még később.

Mert nem az a legnagyobb változás. Az első és legfontosabb, hogy ez nem Hamupipőke meséje. (Itt őt különben Agnesnek hívják, de kilométer hosszú a teljes neve, több keresztnévvel és nemesi címmel a von előtaggal.) Hanem a mostohatestvéré, Elvira története. Ő a címbeli csúf lány. Nincs rangja, a családnak nincs pénze és az anyja taktikája mindig is a kiházasítás és férjfogás volt. Mivel ő már kezd ebből kiöregedni, Elvirának kellene jó férjet találni. Balszerencséjére Elvira egyetlen férfi iránt érdeklődne: az pedig a koronaherceg, Julian, akit rajongva és távolról imád. Mondhatni, bármire képes, hogy megszépüljön és a herceg felfigyeljen rá a közelgő bálon.

Elvira tragédiája, hogy a lányok egyetlen értéke ebben a világban a külsejük. Agnes szépnek született, természetes szőke és kecses, akire minden férfi felfigyel. Elvira viszont szeret nassolni, így a súlya több a kívántnál. Pedig nem kövér, csak teltebb egy kicsit. Az orrán van egy dudor. Vékonyak a szempillái. Tudja is magáról és egyre drasztikusabb beavatkozások jönnek, ahogy az anyja elkezdi felkészíteni a bálra és tapasztalja, hogy a szépségért Elvira semmire nem mond nemet.

Középkori környezetbe átültetik a plasztikai műtéteket és brutálisak. Kinek mihez mennyire van gyomra - az orra lefaragása vésővel egy dolog. Az is kegyetlen, de nekem nem az volt a gyenge pontom. Én a szemekre vagyok érzékeny - és egy ponton Elvirának műszempillákat varrnak be. Tűvel. A szemhéjába alul és felül is. Éheztetés, bélféreg, az anyja prostitálja magát a lánya báli ruhájáért. Iszonyat kritikája a szépségiparnak és azoknak, akik indokolatlanul kés alá fekszenek, elvesztik a kontrollt. Akiknek a szépség minden. Elvira nem volt igazán csúf, csak nem volt igazi szépség sem. Eredmény: a végére egy beteg roncs lesz.

És nem csak ezek a beavatkozások a lényeg, amelyek egy bálra valóban széppé teszik. A tragédia az, hogy Elvira egy álmodó, jó kislány volt. Naiv, romlatlan és a világ dolgaiban járatlan. Agnes - Hamupipőke - sokkal inkább elítélhető, de ő szép és érti ezt a világot. Az istállós fiúval van viszonya, de tudja, hogy az élete jobbá tételéhez és a mostohától való szabadulásért gazdag emberhez, talán a herceghez kell hozzámennie. (Elvira akaratlanul leplezi le, rájuk nyit. A fiút a mostoha elűzi, Agnes cselédsorba kerül és így születik meg Hamupipőke. A bál meg pár, talán 3 hónappal később lesz. Akkor már tényleg az marad csak neki menekülésként.) Julian herceg kiadatta a verseit, Elvira abszolút elvakultan olvassa, fejből tudja, de nem érti. Egy ponton Agnest kéri meg, hogy egy szóképet értelmezzen neki. Elvira arcát, amikor Agnes felvilágosítja, hogy a vers a szexről szól...Amikor egy másik részben Elvira a herceget és baráti körét látja az erdőben, Julian éppen arról szónokol, hogy már a cselédeket se fekteti le, mert unja őket. Olyan nő kellene neki, aki egyszerre kurva és szűz. Szóval, nem csak Hamupipőke, hercegünk is illeszkedik az ábrázolt szépségközpontú, dekadens világba. Elvira az, aki csak naivan és szerelmesen megy a cél felé, bár ezt inkább vak rajongásnak illene neveznem. Mert a valódi herceget nem bírja meglátni, csak a jóképű, idealizált alakot - mint a mesében lenne. Elvira butácska, egyszerűen nem látja az emberek valódi mozgatóit, nem érti a kétértelműséget vagy álszentséget. Agnes sokkal inkább a való világban áll, és nem csak azért ő a kiválasztott, aki kell a hercegnek, mert ő a szépség. Ő az, aki tud és bír is ebben a világban létezni és önmaga maradni. Neki megvan a magához való esze, értelmes, szép és tulajdonképpen ő megfelel annak a bizonyos kitételnek, amit fentebb említettem. Elvira erre a világra túl jó és ártatlan.

Bele is törik.

Vagyis, vissza a horrorhoz. Lehet tippelni, mi a tetőpont és a film legbrutálisabb része. Az eredeti mese véres. Ki emlékszik, mit tettek a mostohatestvérek, hogy fel tudják venni Hamupipőke cipőjét? Elvira is megteszi. Mutatják, és nem csak szimbolikusan, mint pl. a magömlést a szexjelenetnél. Ott a bárd, ott a cipőhöz mért láb és ott a bumm. Van gyomrom a horrorhoz, de hú... Ebben volt erő. Utána meg jött a fekete humor, mert azon már kínomban nevettem. Anyuka közölte a leányával, hogy hibázott. Levagdalta a jobb lába ujjait, csak éppen a hercegnél a bal cipő van, amit fel kellene venni. Hát anya, akkor kérlek, bárd és bumm. És az anya megcsinálja. Arra a hentelésre nehéz is szavakat találni.

Végig azt nézzük, hogy a jó lelkű, kedves lány a rögeszméjében, a szépség utáni elérhetetlen hajszában hogy lesz szó szerint beteg és roncs. Lehet sejteni, mi lesz a galandféreg következménye. A mindenféle szerek, beavatkozások és a stressz hogyan megy az idegeire, lesznek olyan tünetei, mint a kihulló haja. Amikor meg a lába is csak csonk... Ha egymás mellé tesszük, ahogy kezdetben kinézett, meg amikor Alma (a testvére, aki nem hajlandó felülni a szépségimádatba, a lovakkal szeret lenni és egészséges jellem) megszökteti a végén, sírni lehetne a látványon. Teljesen tönkrement és nem csak külsőben. Egészségben. Lélekben is.

Lea Myren viszi a filmet magával, sokkal jobban tetszett az alakítása, mint amit Agnes alakjából kihozott a színésznő. Valóban ő a főszereplő, a tragikus hősnő.

A látványvilága egyedi, gyakran szimbolikus. Sötét erősen horror és határozottan korhatáros. Nem is az erőszak, inkább a szex miatt. Meg is lettem volna a szexualitás ábrázolása nélkül - a herceget pl. először hátulról és letolt nadrágban látjuk, mert éppen vizel az erdőben. Agnes szexjelenetet kapott és szintén fedetlen hátsót, nagy kilátással a genitáliákra. De az egyik zárókép is ilyen - Hamupipőke elment a herceggel, a lányok szöknek, míg az anyjuk éppen egy felszedett férfit szop le a hálóban.

Ha valaki a gyereknek keres Hamupipőkét, ezt a verziót messze kerülje. Ahogy már írtam, szerintem felnőttként is lesz olyan, akit sokkol ilyen tartalommal feltöltve. Pedig tényleg adja magát - a szépségipar és megszállottak abszolút kritikája, de a romantikus regény rajongóké is.

Ha belegondolok, csak két dolgon akadtam ki. De azokon eléggé. 2 rész - mert ennyi csak az évad - és 2 elég komoly szál, ami kiakaszt. Nem valami jó statisztika, ha el is akarom viccelni.

Az egyik az csak ízlés dolga. Mária Terézia sok gyereket szült, szinte folyamatosan terhes volt. Természetes is, hogy nem maradhatott az a csinos, fiatal lányka, akinek az első évadban láttuk. De így is sokkolt, hogy nézett ki a színésznő. Pláne, amikor a férje is mellette állt. Kb. mintha a nő kétszer le tudta volna nyelni a pasit. Pedig nagyon trükköztek a ruháival, kifejezetten érdekesnek találtam, miket vetettek be, hogy karcsúbbnak tűnjön a királynő. Nem sok haszna volt - a vékony lányból debella lett. Mint írtam, a szülések indokolják, de akkor is... Egyszerűen rossz volt nézni. Pláne, hogy emlékszem még, hogy nézett ki az első évadban. Pedig nem szoptatott. Nem falt. Eddig nehezen értettem meg, a férje hogy tudott ennyi gyereket gyártani otthon, miközben híres volt a szeretői hadáról is. Itt kaptam erre valamiféle választ: a családja volt a jövő. A királyi család, akikért dolgozik és ami az öröksége. A szeretők meg a szépség és a szórakozás.

A másik volt az, ami igazából idegesített. Mária Terézia ebben az évadban vissza akarja szerezni a cseh koronát, megleckéztetni a poroszokat. Ezért aztán mindent bevet. A 2. részben a magyar huszárok vezéreként megismerhetjük Hadik Andrást. És amit nagyon nem vett be a gyomrom: a prágai előkészületek alatt viszonya lett a debella királynővel. Már ez is sokkolt - annyira leharcolt, nagy és öregebb a nő, hogy nem értettem, minek kezd vele. Nem várt előnyt, nem volt jövőjük, de különben is. Hadik és Mária Terézia? Hogy még idegesítőbb legyen ez a szál, a viszonyból születik egy kislány. Nem nevezték meg, pedig ezek után már érdekelt volna, melyik hercegnő az. Mit hörögtem volna, ha Marie Antoinette.

Szóval, ilyen volt a sorozat. Az első részben a férj alig győzött elég pénzt szerezni a háborújukra. A francia udvarból megérkezett az anyja a franciáknak kémkedni. Mária Terézia meg Trenk báróban találta meg az ideális hadvezért, aki győzelmeket arat. Iszonyat sok mindent elnézett neki, tényleg csak a győzelem számított. Elég komoly bizonyítékok kellettek, hogy leállítsa a Trenk zsiványok erőszakhullámát. A maradék idejében meg ki volt akadva, hogy a férje csalja - el is szabadította az udvari papot, hogy hozzon erkölcsöt az udvarba. A második részben pedig ő lett a  bűnös. A viszonya, a terhesség, ahogy a titkot megvalló húgát elüldözi és többé nem is láthatja, mert Anna a kislányával együtt belehal a szülésbe.

Egy hosszabb filmként is nézhető. Mint írtam, csak 2 rész és szorosan összefüggenek.

A színészekről nem szeretnék írni. Túlzottan kiakasztott Mária Terézia megjelenített külseje. A férjét a fiának is lehetett volna nézni, meg hasonlók. Az anyósa jobb nő volt, mint a királynő. Ok, elengedem. De tényleg nem értem, ezzel mit akartak elérni. Láttam Mária Terézia portrét már és nem maradt bennem olyan benyomás, hogy a szélte nagyobb volt, mint a hossza. Túlzok, rendben, de az első évad után ez a színésznő-váltás...

Az azért látszik, hogy toltak bele pénzt. A ruhákon, a helyszínváltásokon. Nem ér az angolszász kosztümösök nyomába, de vállalható.

Lesz egy 3. évad is, megint színésznőváltással. Ha már most bajom volt a férj - feleség egymás melletti kinézettel, ott előre rettegek. Mert Kotek viszont marad. Az meg már mennyire nem kedvező a nőknek, hogy őt mindig cserélik egy idősebb színésznőre, míg a férj marad a jóképű fiatal színész? A The Crown legalább öregítette Fülöp herceget is, nem csak Erzsébetet. Nem mintha ahhoz kellene mérni, de akkor is.