Mit is lehet erről a dokumentumfilmről írni? Mindenkinek meg kellene néznie! Egyszerre volt csodálatos, rettenetes és nagyon tanulságos. Még akkor is, ha teljesen mást hozott, mint amit vártam tőle.

Mit vártam? Tengeri állatok és növények bemutatását. A klasszikus természetfilmet, amiből élőlényekről tanulok. Az elején még úgy is tűnt, ez lesz a program. Sok helyszín, bámulatos élőlények és a belőlük felépülő ökoszisztéma. Olyan ügyesen, színesen van elmagyarázva, hogy épül egyik élet a másikra!

Aztán, Attenborough olyan bombát robbant, ami az Oppenheimer-filmet idézte fel bennem. Pedig nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az angol természetfilmes mekkora harcosa a természet- és állatvédelemnek. Itt megmutatja nekünk a csodákat, csodás képeket, aztán rájuk eresztették a mélyfenék kotró hajókat. Először nem is tudtam, mi az, csak láttam mit csinál. Hogy lehetne ezt szavakkal leírni? Nehezen. Az atombombát használták hasonlatnak, és mennyire igaz. A gyönyörű óceánfenéki táj, sok állattal, színes és élettel teli - aztán pár kagylóért mindent tönkretesznek, nem marad más csak összetört tetemek. Döbbenten hallottam, hogy az ilyen technikával ráadásul a fogás 3/4-e nem is kell nekik, a tetemeket visszadobják az óceánba. Megmutatta, milyen hatással van ez a halászközösségekre, akik eddig az óceánból éltek.

Én szeretem a horrorfilmet, de ezen sírni tudtam. Ez az a horror, amit mi élünk éppen. Nem tudok szavakat arra, amit itt láttam. Mindig írom, komolyan is gondolom, hogy az ember megérdemelné, hogy kihaljon. Az valami... leírhatatlan, amit itt be is mutatnak.

Rendben, van ellensúly. Megszólalnak természetvédők, látunk olyan kezdeményezések, amelyek szép sikereket és életet hoztak vissza. De sajnos, én pesszimista vagyok. Hogy lehetne ez elég az olyan megacégek ellen, akik ezeket a rémes hajókat rászabadítják már szinte az egész vízi világra?

Attenborough sokkal több reménnyel él, mint ami bennem van. Nagyon jól el van magyarázva, hogy segíthetne még az ökokatasztrófa ellen is, ha hagynánk meggyógyulni az óceánokat. Annyira, de annyira jó lenne, ha tényleg, jönne a változás.

Pesszimistán meg is jegyzem: ha nem jön, akkor kiírtjuk a fajunk.

A képi világa csodálatos a műsornak. Csodálatos felvételek sora van benne. Némelyik mosolyogtató, kedves és rávezet, mennyire szép a tengerek világa. Milyen fenséges élőlények lakják. A másik oldal a brutális, mit tesz az emberiség. Ez is látványos, de szörnyű és nem látványcsoda. Ahogy már írtam, ez a horror.

Mindez hatásban meg van támogatva zenével. Többször is hallgattam, mennyire fel tudja erősíteni az érzelmi hatást az alá betett, klasszikus alapó instrumentális zene.

Sokkoló ez a műsor és ezért minél többeknek kellene látni. De még fontosabb, hogy minél többen legyenek, akik meg akarják menteni az óceánokat.

Most komolyan ez lett a vége? Még az a szerencse, hogy csak 3 évad volt, mert pl. 5 után nagyon ki lennék akadva, hogy ez volt a legtöbb, amit ki tudtak találni.

Egyenes folytatás - Gaia kiakadt, hogy az istenek semmiből nem tanulnak és méltatlanok a helyre, amit a világban betöltenek. Így elszabadította a titánokat és az istenek irtása megkezdődik. Az egyetlen menekülési útvonal, ha beteljesül a prófécia. Heron pedig egyre biztosabb benne, hogy az abban szereplő személy a bátyja. Seraphim azonban egész más terveket sző, mint az istenek megmentése. Halott kedvesének akar egy esélyt, hogy az Eliziumi mezőkre kerülhessen. Heron meg vele tart. Az istenek közben háborúznak, igyekeznek visszahozni Zeuszt és az Alvilágban tartani Kronoszt, aki ezer örömmel öli a leszármazottait véglegesen. Aztán persze minden összeér majd, hogy egy nagy, heroikus csatában eldőljön, ki fogja uralni a világot.

A legnagyobb baj a mesével a sok félbehagyott és érthetetlen szál. Mert az kerek, hogy Heron tudatosan mit áldoz fel. Héra elmondja neki, mit lopott el tőle, visszaadja az életfonalát és láthatja a jövőt, amelyben boldog férj és apa Alexia oldalán. De ő mindezt fel tudja adni, hogy a titánok elbukjanak. Megkapja érte a jutalmát és levonják a tanulságot, hogy az igazi hősök attól azok, hogy a saját önző érdekük helyett a többieket választják. Ha ezért nekik is kell megfizetni. De mi lesz Seraphimmal? Még vissza is néztem kétszer, de egyszerűen nem értettem meg, ő mibe hal bele. Mert hősi halott lesz és a másvilágon egyesül a családja, de ki ölte meg? Nem volt sérülése. Azt egyszerűen nem értettem. Ahogy azzal is bajom volt, hogy egészen addig akörül forgott neki minden, hogy Gorgo lelkét megmentse. Onnantól kezdve már nem érdekelte a dolog? De a halál is. Zeusz határozottan meghalt az előző évadban, feláldozta magát Héra megmentéséért. Most hogy lesz megint élő?

Eddig is csak kitaláció volt, jósckán átírva a görög mitológiát. De eddig legalább a saját világán belül értelmes volt. Ennek most vége, és pont a végére. Értem, mindent be kellett gyorsan fejezni és kerek érzetet kelteni, de annál inkább zavarnak a rések.

A tempó cserébe tényleg gyors. Több szálon haladunk is, és gyorsan eljutunk a végjátékhoz is. Sok az akció, a küzdelem és még a tervek is kaphatnak benne egy kis szerepet. Az még tetszett is, ahogy az istenek megtanulnak összefogni és belátják a hibáikat. Amit eddig senki nem tudott elérni, a Kronosz jelentette fenyegetés megteszi. Rájönnek a saját hibáikra és képesek lesznek változtatni.

Látványosnak azért nem írom, mert még mindig nem tetszik, ahogy meg van rajzolva. Rossz értelemben képregényszerű. Talán elnagyoltnak érzem a rajzait, valahogy nem esztétikus az összkép. Az olyasmiken még morogtam is, mint pl. Aphrodité kinézete. Elvben ő a szépség istennője, aztán a legkevésbé szép az istennők között.

A humorát viszont bírtam. Pláne, amikor az isteneket szembesítették a hibáival. Amikor pl. Héra gyászolta az elesett fiait, mire megjegyezték neki, hogy mit játssza meg magát. Héphaisztoszt eddig látni se bírta, akkor miért csinál úgy, mintha fájna az elvesztése? Az ilyen odaszúrások, ezek működtek.

Akár jó is lehetett volna, de ahhoz sok kis bosszantó elemet találtam benne, ami beszúrt és nem hagyott békén. A vége különösen irritál, ahogy már emlegettem is. De igyekszem annak a számlájára írni, hogy 5 évadra volt tervezve, de a 3-nál elkaszálták és ebbe kellett mindent beletenni. Így sikerült.

Ez az a komédia, amit akár hullafáradtan is jól lehet nézni. Akkora idiótaság, hogy az már szórakoztató is. Agy nem kell hozzá, ez inkább a szemünknek lett kitalálva.

Már a történet sem komolyan vehető. A főszereplő az angol miniszterelnök - Idris Elba, mint Clarke elnök - és Derringer elnök, korábbi akciósztár John Cena alakításában. Nem tudott nem eszembe jutni, hogy kicsit Schwarzenegger paródiája is. Csak Derringer magasabbra mászott, hiszen egyenesen elnök és nem szenátor lett. Bár, volt olyan elnök, aki színészből lett az ország vezetője, de azért ezt a figurát nem fogom Ronald Reaganhez mérni. Ők ketten közismerten nem bírják egymást, de a közeledő NATO értekezlet miatt egységet kellene mutatniuk. Így közös utazásra mennek. Megtámadják őket, és együtt kell leleplezniük a cselszövőt és valahogy életben is maradniuk.

Van jó pár kalandjuk és a két elnök átveri magát fél Európán. Ellenfél sok akad, de azért egy-egy segítőt is kapnak az útra. Az egyik állandó Clarke egykori szerelme, a szuperkommandós Noel. De találkoznak kihelyezett CIA operátorral és velük szimpatizáló helyiekkel is. Az egyik kedvencem ilyen volt - a juhtenyésztő nő, aki még egy bárányát is feláldozta, hogy eljuttassa a városba a két férfit. Neki igazán adhattak volna valamit a végén, annyira sajnáltam a katonának adott szegény bárányt. Bár, legalább áltathatom magam, hogy házikedvenc lesz és nem pörkölt.

Soha nem az értelmünkre hatnak, inkább poénokat és látványelemeket kapunk. Akár a gépről lejutásuk, akár az autós üldözések vagy éppen Comer nagyjelenete, aki egymaga igyekszik fenntartani az elnökök nyomába járó gyilkosokat. Nem is nagyon tudom, hogyan írjam le, ahogy a falon keresztül, érdekes lövőtechnikával megkezdi az ellen leszedését. A végére van nagy összecsapás is.

Mögötte ott van az indok is, ki és miért akarja őket megbuktatni. Még érveket is adtak a szájába, szerencsére. Némelyiknek még értelme is lenne, határozottan van olyan irányzat, amely nem díjazza, hogy a szuperhatalmak mindenbe beleszólnak világszinten. Amit meg Derringer nyom le a végére - az egy annyira nyálas, optimista és mesebeszéd. De az egész film komikus, miért ez lenne kivétel? Nem kell komolyan vinni. Üzenetnek nem rossz, összefogás mindenek felett, csak hihetetlen.

Akkor, eddigieket összefoglalva: látványos, komikus, de az agyunk nem nagyon kell hozzá. A humort beépítették az akciójelenetekbe, de a buddy cop filmekből kölcsönözték azt is, ahogy a két ember más karakter, nem is jönnek ki, de a végére a vészhelyzetek összekovácsolják őket és mindenki tanul a másiktól. Amiket beszólnak egymásnak...

A látványelemek közé illene a szereposztás is. John Cena ebben a zsánerben szupersztár, Elba meg lazult mellette egy kicsit. Priyanka Chopra az angol szuperügynök, Jack Quaid az amerikai fiatal, még szinte gyakornok. Carla Gugino az alelnök. Itt nem a színészi játék, sokkal inkább a jó kinézet, a menő hatás dominál. A durva az, Quaid mennyire belenő ebbe. Mondjuk, nem lenne rossz, ha egy újabb generáció vinné az ilyen filmeket és nem az 50 + színészek.

Mókás kis komédia, egyszer abszolút nézhető. Főleg, ha kísérletet sem teszünk arra, hogy komolyan vegyük. Ez egy móka és semmi valóságot nem kell keresni benne.

Újabb rész, amivel alig haladt valamit a Countdown (s01e07). Ment előre a nyomozás? Annyira kis lépésekkel, hogy már rájöttek egy nyomra, tudják, hogy kamionokat kell keresni. De pontosan milyet? Azzal már bajban vannak. A másik oldalról megpróbálták elkapni a fehéroroszt, de megint jól túljárt mindenki eszén. Azért szorul már a hurok a nyaka körül, de egyelőre még van egy kis lépéselőnye. Volt verekedés, robbantás, a szokott tévés szinten. Még mindig egy butuska, tévésen látványos sorozat. Az egyetlen lényeges lépés, hogy Meachum legalább a társának bevallotta, mi baja. Hogy miképpen akar meghalni - ezzel szerintem ágyaznak annak, Ackles karaktere milyen sorsra jut a sorozat végére. De majd kiderül.

Felpörgött a Smoke (s01e06). A lelki vonal után most nyomoznak és már mindenki közel van a célhoz. Michelle összerakta a csapatot Gudsen nyomába és már a tűzoltóparancsnokot is sikerült meggyőznie. Igazi nyomuk még nincs, de tudják, kit és miért keresnek. Gudsen közben meg rájött, ki a sorozatgyújtogató a másik ügyben. Szépen összerakta, egyedül eredt a nyomába és ezzel igencsak izgalmas helyzetet hozott a végére: mert ha ő most hős lesz azzal, hogy megmentett egy életet és elkapta Freddy-t, akkor hogyan merjenek hozzányúlni? Mondhatod egy hősre, hogy ezzel csak leplezi a bűneit? És pszichésen még mindig ügyesen építkeznek, ez Lehane sajátja és itt abszolút megvalósult. Ki mit és miért csinál, milyen érzelmeket váltanak ki az események. Ha minden igaz, még 3 rész van vissza, érdeklődve várom, hogyan lesz lefülelve Dave. Addig is lehet élvezni, amit a színészek beletesznek. Mert a nagy jelenetek az övéik: amikor Freddy halálra rémíti a kollégáját a vidámparkban. Dave feltűnése a végén. Amikor Englehart rájön, milyen Dave, akit eddig jó embernek hitt. Kriminek talán lassabb, de annál jobban építkezik.

A heti kedvencem újfent a Foundation (s03e03) volt. Lassan látom, milyen technikával építkezünk. Mert megint úgy indult a rész, hogy kicsit visszapörgött az idő, hogy aztán egy szálon visszaérjünk a jelenhez. Most azt nézhettük meg, a jelenlegi Pirkadat miképpen nyomozott a Fény után, lépett szövetségre Gaal-lel titokban és ez milyen hatással van a döntéseire a jelenében. Gaal ennyira szépen megfogalmazta, 3 évad óta miért mindig Cleon fiatal verziója, akit leginkább szívlelek. Ő keresi a változás lehetőségét, most is és korábban is. Kár, hogy azt a gondolatot nem vitték végig, azzal az énjével mi lett, aki megszökött a királynővel. Vajon a Cleonoknak vannak természetes leszármazottaik valamerre általuk? (Annyit már tudok, hogy Sareth csak a sorozat karaktere, nem Asimové, így nem is várhatom, hogy visszakerülnek ide.) De ez a rész sok erős jelenetet hozott. Ahogy Demerzel lecsapott Nap szeretőjére és alaposan kikészítette a császárt. Az Öszvér bulija - nagyon eltalálták Pilou Asbaek-kel a szerepet, karakteres és erős, ugyanakkor őrült figurát hoz nekünk. Amikor valaki billeg őrület és zsenialitás határán - amit az örökössel játszmázott, vagy a kémfőnökkel való összecsapós jelenete... Várom is, milyen következményei lesznek. De jót mosolyogtam azon is, amikor a császárok a trónjaiknál voltak, együtt ittak és látványosan ugyanazokat a gesztusokat produkálták, hiszen ők egy ember három életszakaszban. Látványos, sokszínű és egyre nagyobb tétekkel sakkoznak. És már Öszvér feltette a kérdést, hogy kicsoda Gaal Dornick. Ismétlem magam, de már várom a jövő heti részt és a folytatást.

Nem csoda, hogy egyre több kapcsolódást kap a Resident Alien (s04e08). Amit rég írok, hogy kezdjenek már el beszélni egymással a szereplők és összedolgozni, már majdnem kész. Már tudják, mivel állnak szembe, ki kicsoda és együtt munkálkodnak. Most bővült a kör a seriff és Liv belépésével, akik különben már maguk is összerakták, hogy Harry alien, csak a szövetséget kellett megkötni. Együtt terveznek a mantid ellen, a végére akcióba is lendülnek. Mindenki szépen megtalálja a feladatát, és tényleg kezdem látni a fényt az alagút végén. Kell is, mert a tervek szerint az egész sorozat zárul a következő két részben. Mivel pörgött a cselekmény, kevesebb humor jutott ebbe a részben, de azért volt. A polgármesterék rácsodálkozásai pl. Bridget-re és a hasonlók tetszettek leginkább, de persze Harry kreténsége is kapott egy kis részt. Tudyk ezt nagyon tudja nyomni, de azért örülök, hogy a végére ennek kevesebb teret hagynak. A vége meg nagy és nyitott, ebből is várható a folytatás.

Azon a ponton vagyok, hogy nem tudom, most ez mi is. Rosszul fogalmazok, már nem tudom, mi a cél. Volt a halott testvérrel közös álom megvalósítása, volt az étteremnyitás nehézsége és itt mi van?

A cselekmény a sima hátköznapokat hozza egy-egy plusz eseménnyel. Pl. az egyik epizód arról szól, hogy Richie volt felesége megint férjhez megy és hogyan segíti egymást át a csapat az esküvőn. Ki van benne hangsúlyozva, hogy ők egy nagy családként működnek és ott vannak egymásnak támogatásul. Nem mellesleg az új férj is jó fej, még Richie is meg tud vele barátkozni. Megint vannak kitekintők a civil életbe - Sydney vigyáz az unokahúgára, közben megtanítja neki, hogyan lehet a bolti lasagne-t finommá és háziassá tenni.

Mellette az étteremben összeáll a fix menü, esténként mennek a kiszolgálások és próbálnak r9vid idő alatt nyereségesek lenni, hogy nyitva tudjanak maradni. Azt mondjuk nem értettem, és nem is magyarázták, mi a baj. Vagy, milyen megoldást talált ki Carmy a végére. Luca érkezett fix szakácsnak, míg Richie a bezáró Ever személyzetéből hozott át többeket a vendégtérbe.

Ahogy lenni szokott - hátköznapok, kis történetek, de összeáll egy egésszé. Csak most a nagyobb szál, miért dolgoznak, az nehezebben megfogható. Bár, egy irány van, amit el tudok neki képzelni. Carmy már az elejétől kezdve küszködik. Több minden összejött neki az évadok alatt, vagy a korábbi időkben és most elkezdi megint összerakni magát. Csak az a fura, hogy míg a Bear mindenki másnak terápia, imádják és jobban vannak tőle, Carmy csak rosszabbul van. Távolodik el az étteremtől, próbálja a családi és szerelmi szálakat rendezni, és ha jól értettem a végét, el is akar menni. White kiszáll a sorozatból? Mert a vége alapján úgy tűnik. Az 5. évad már be van rendelve, szóval, ki fog derülni.

Addig próbálom megemészteni, amit Carmy szálába beletettek. Nem tudom elképzelni, mivel fog foglalkozni, ha nem főzéssel. Értem, inspiráció kell, valami más, de mi? Mindegy, nem fogom megfejteni, majd megnézem az 5. évadban. Itt simán elfogadom azt, hogy volt egy remek része Jamie Lee Curtisszel, aki az anyját játssza a sorozatban. Hogy aranyosra sikerült, ahogy Claire elkezdi visszaengedni az életébe, noha legutóbb nagyon a lelkébe gázolt a férfi. 

Még mindig a színészek erős jelenléte adja el, de látványelemként tud működni a konyha is. Csodás ételeket mutatnak és még mindig izgalmasak az alkotó folyamatok. Legyen az egy lasagne, vagy éppen valami cukrászkülönlegesség.

A sorozat sztárfaktora is egyre jobban fel lett csavarva. Az egy dolog, hogy minden állandó szereplő visszatért, de a mellékszereplők is szívesen jönnek egy-egy részre. Így lehet még mindig Jon Bernthal-epizód, noha a karakterének a halála indította el a sorozatot. Már állandó a Chicago Med Sarah Ramosa - Oliver Platt csak nem beajánlotta? De Josh Hartnett is nagyobb szerepet kapott, az esküvős részre beugrott Brie Larson és már említette, hogy Luca, vagyis Will Poulter is többet van ebben az évadban. Ezen nagyon látszik, hogy ez most egy nagyon menő, elismert sorozat és szívesen jönnek bele a nevek. Jók a kritikái, sokan nézzük, díjakat nyernek vele.

Nem ragozom tovább, ez az évad is könnyen csúszott. Azt meg kifejezetten várom, merre indul majd az ötödik. Talán jövőre ki is derül.

Nem mostanában volt, hogy Végső állomás filmet néztem. Nem meglepő különben, de az elejére, a repülőgép leszállással még mindig jobban emlékszem, mint amik később jöttek. Volt pár folytatás... 2025-re itt is az újabb.

Valamivel emelni kellett a tétet és ki is találtak valamit. Most annyian megmenekültek a szerencsétlenségtől - egy toronymagas étterem leszakadásától és felrobbanásától, hogy a halálnak hosszú évekbe tellett mindenkit utolérni. Így aztán születtek utódok is - innen a címben a vérvonal -, akiknek az eredeti terv szerint nem kellett volna megszületni sem. Í halál így őket is sorra levadássza, haladva szépen előre minden túlélő felé.

A történet hőse egy leszármazott, akit rémálmok gyötörnek. A katasztrófa, amit a nagyszülei túléltek, az álmában olyan, mintha belehaltak volna. El is kezd nyomozni és megismerheti a nagyanyja elméletét a halálról, aki vadászik rájuk. De sorban halad, szóval a nagyi a következő, majd jönnek a gyerekei és azoknak a leszármazottjai. Mire Stefani elhiszi, már elveszti pár családtagját. De onnan lesz a keret ismerős - a halál halad sorban, a szereplők meg igyekeznek életben maradni. Csak éppen a halál olyan csapdákat eszel ki, hogy azt lehetetlen előre látni. Kb. olyan, mintha a Darwin-díjas halálok egy nagyon beteg és vért szerető elmében fogantak volna meg.

De ez a film vonzereje. Minél extrémebb egy halál, annál jobb a látvány. Ez egy véres popcorn mozi. Nagyon nem kell nyomozni, minden válasz készen jön és a szereplők nincsenek túlírva. Egyszerűek, legfeljebb egy-egy egyedi jellemzővel, mint Erik rengeteg piercingje és a tetoválásai. Megjegyzem, a lázadó külseje ellenére igencsak családcentrikus és nem egy bajkeverő. Nem kell okos történetnek lennie, nem is az. Az fog megmaradni, hogy kit miképpen ért utol a végzete. Fröcsög a vér, repkednek a testrészek és szavazhatunk, melyik volt a legdurvább. A Sinisterben már láttam fű helyett embert nyírni a fűnyíróval, így az nem érte el az ingerküszöböm. Ahogy a sokadszorra kiszakadó kezek sem, amikor a szemétaprító lett a halál eszköze. De, ami a kórházban történt... A már emlegetett Erik nálam megkapja a rész leggázabb halálának díját.

A történet szépen átvezet egyik extrém esetből a másikba. Azok ki vannak dolgozva és még egy kis játékos hangulatot is bele tudtak tenni a véres halálok ellenére. De agy az nem kell a filmhez - sőt. Sokkal élvezhetőbb, ha érteni nem akarjuk. Stefani, aki ösztönösen érzi, ha jön a halál? Mert segít neki a matek? Bele sem gondolok, minek? Ez nem A kör vagy hasonlók. Itt szakadnak a testrészek, folyik a vér és sok minden ráesik az emberekre. Ennyi a lényege.

Nincs is sztárfaktor benne, azért nem állnak sorba, hogy látványosan halhassanak meg a vásznon. Sokkal inkább eye candy faktor van, egy kis modern elvárással megdobva. Vagyis, vegyes családot kapunk. Az egyik fele a szép szőkék, hogy árjának is elmennének. A másik meg az ázsiai gyökerekkel feldobott - a főszereplő erről az oldalról van. De eltértem - ketten vannak, akik ismerősek lehetnek. A nagyi fiatal énje a DC sorozat Stargirlje, míg a már emlegetett Erik az a Richard Harmon, aki a 100-ak közül a sorozat vége óta a legtöbb mindenben látható volt. De, ismétlem, játszani szinte nem is kell. Csak jól kinézni, amíg megérkezik a Kaszás.

Zárásul csak egy gondolat - utáltam a plakátot. Annyira megtévesztő az épület, hogy elsőre azt hittem, Párizsba megyünk és az Eiffel-tornyon lesz valami halálos akció. A filmet különben elnéztem, nekem bejönnek ezek a fekete komédiák, pláne, hogy itt arra készültem alapból, hogy a halál nyer. És így lett? Nézzétek meg!

Azt hiszem, itt törik meg kicsit a lendületem. Kriminek még mindig szívesen nézem, de Joanna Chylka karaktere kezdi elérni azt a szintet, amit már nehezen tolerálok.

Bár, ez így nem pontos. Nem ő az első karakter, aki annyira az italba temeti a lidérceit, hogy az már önpusztítás. Kezet foghat Harry Hole-val, most az ő legmélyebb pontjait idézi meg, ameddig Chylka is lesüllyed. Mivel a cég elküldte, nem sok minden érdekli Iszik, mindenkivel veszekszik, elüldözi azt is, aki segítene neki. Olyan jelenetet is kapunk, amikor csak a rendőr pasijának köszönheti, hogy életben marad. Egy buliban ugyanis közel halálra issza magát és nem sokon múlik, hogy még életben tudja a mentő tartani. De lesz foganatja a dolognak? Nem. Chylka alkohista, méghozzá keményen, ha tagadja is. Nincs olyan, ami észhez térítené. Nevethetnek rajta a bíróságon a látható tünetei miatt, újjáéleszthetik a mentőben, ő bizony inni fog.

Ami meg zavar, hogy mindezen körülmények ellenére sokan ennyire rajonganak érte. Akár a rendőr, de még inkább Zordon. Még a kapcsolatának is annyi lesz, mert inkább Chylka nyomában jár, mint egy rendes kiskutya. Akkor is neki segít, amikor a cégnél éppen ellene kellene dolgoznia és a nő hónapok óta szóba sem áll vele. Nem bírom felfogni, hogy mivel váltja ki ezt az emberekből. Ügyvédnek remek, de embernek és minden más téren katasztrófa. Itt olyan mély ponton, hogy egyszerűen hihetetlennek találom a körötte levők reakcióit.

Több szereplőt nem is érdemes kiemelni - Chylka köre leginkább az őt segítő, változó minőségben rajongó emberekből áll. De, egy kivétel azért akad. Ebben az évadban is itt van Langer, aki a képviselt biztosítótársaság egyik tulajaként igencsak sok mindenbe beleszól és játszmázik. Hol a nő mellett, hol ellene, és ő aztán mocskos dolgokat is bevet mindenféle lelkifurdalás nélkül. Szinte végig arra voltam kíváncsi, neki mire megy ki a játék. Mert sajátságos hobbija, a sorozatgyilkosság mellett kifejezetten élvezi, hogy mindenbe beleszól és manipulál.

Az eset is érdekes. Adott egy cigány származású férfi, akinek megölték a feleségét és a kislányát. Az életbiztosítást a cég nem akarja kifizetni, és mivel Chylka volt cége képviseli őket, Chylka elvállalja ellenük a pert. Aztán gyilkossági ügy lesz belőle és sokkal nagyobb játszma, mint ami elsőre látszik. Azzal nagyot húznak, ki a sorozat gyilkosa és mi az indítéka.

Tárgyalóterem és nyomozás, újfent ez a recept. De most lehet is kideríteni dolgokat, nem olyan a szerkezet, mint a 2. évadban. Itt inkább azzal tudnak játszani, mikor ki van Chylka mellett és segít neki. Azon meg nem kell különösebben meglepődni, hogy Langer az, aki mindenre és nagyon gyorsan rájön, de persze neki egészen más a játéktere, mint a többieknek.

Feszeget egy kis társadalmi feszültséget, téma benne a rasszizmus. De sokkal mélyebb gyökerei vannak a történteknek és a sorozat szokásához híven elég kemény bűnügy lesz mindenek mögött. Így megvolt a krimi, mocskos ügy és a tárgyalótermi részek jó aránya is.

Nagyon megy ez a sorozat a lengyeleknél, nem véletlen, hogy minden színész jött is vissza. Kb. mindenki hozza is, amit már megszoktam. A rajongó, egyszerre gyerekes és balek Zordon. Chylka a mélyponttal, ilyen ocsmányul még nem kellett Cieleckának kinéznie, de most egy mélyen alkoholista mélypontot hozott. A leghálásabb szerintem Gierszal pszichopatája, simán elnézem a sorozatot az ő ügyködései kedvéért. Nem is Zordon/Kordian reménytelen és saját  magát tönkretevő rajongásáért...

Jut eszembe, most kiderül Chylka múltja és az alkoholizmusa oka. Érthető, bár túlzottnak érzem a reakciót. Vannak sebek, amik nehezen gyógyulnak, de még mindig az határozza meg az életét, ami kamaszként történt vele. Valahol szomorú, hogy nincs egy terápia, gyógyszer, bármi, amivel segíthetne magán.

Majd azért nézem tovább is, de elkövettem a hibát, hogy belenéztem, mi lesz még itt. Annyira nem várom, hogy részleteiben is megnézzem, hogy jutunk oda... De majd rászánom magam.

A mai napi rejtély, hogy minek kellett ezt a filmet elkészíteni? Már az első rész sem volt éppen egy maradandó élmény, de ez a második... Nem is csak dupláz, tripláz a szerencsétlenségre. Vagyis, ez csak egy fél film. Pár dolog történik, de kvázi mindent nyitva sikerül hagynia. Ha nem lesz 3. rész, akkor egy teljesen felesleges és befejezetlen folytatás lett.

A történet nem valami izmos. Kvázi felidézte bennem, amikor mindenféle idióta ötlettel újra és újra készítettek egy Hegylakó filmet. Itt is bedobják, hogy csak egy maradhat és az utolsónak micsoda különleges ereje van, aztán jönnek szépen sorra a kiskapuk. Erőátadás, meg hasonlók. Elveszett halhatatlanok térnek vissza, meg ősibbek, mint Andy. Maga az alaptörténet borzalmas annyira, hogy el nem tudom képzelni, minek szavaztak ennek a filmnek bizalmat.

Bele van erőszakolva az is, hogy minden korábbi szereplőt visszahozzanak. Aztán a legtöbbnek mi értelme volt? Pl. visszatér Schoenaerts, mint Booker. Mi az egyetlen célja? Hogy a megváltása és megbocsátás fejében meghaljon, nem is a csapatért, hanem kifejezetten Andyért. De ásnak elő hullámsírból régi ismerőst, van aki az önkéntes elvonulásból aktivizálja magát és pont most támad kedve az elsőnek is mindent felforgatni.

Akciónak még csak elmenne, bár azzal se szegezett a képernyő elé. Elég öregek már, hogy mindenféle harcnemben otthon legyenek. Megint csak a Halhatatlan - hatás. Vannak modern fegyvereik is, de az alap, hogy kardozzanak és szeljék fel egymást. Elvben ugyan minden sérülés meggyógyul, de említettem már a kiskapukat? Itt is lesz egy. Mindegy, annyit akartam belőle kihozni, hogy verekedős - kardozós - harcolós gyenge akciófilmnek még elmegy, öltek bele pénzt, ha már rendes történet nincs.

A másik döbbenet számomra, hogy ehhez a jobb jelző híján gagyi filmhez milyen színészeket nyertek meg. Az egy dolog, hogy a korábbi színészek, mint Theron, Schoenaerts vagy Ejiofor erre is aláírtak, de új főgonosznak érkezett Uma Thurman - volt ő már kardos pokolfajzat, itt annyira nem az - és segítőnek Henry Golding. Pedig nincs egy értelmes karakter vagy fejlődési ív benne. Ennyire jól fizethettek ezért a filmért? Minek? Olyan rémes kritikái vannak, olyan gyenge is volt az első rész is, hogy ezen nem bírok túllendülni. Sikeres, jó dolgokat abbahagynak, ez meg folytatást kapott?

Mindegy, elengedem. Olyan szemmel lehet nézni, hogy mennyi ebben a jobb sorsra és jobb szerepre érdemes színész.

Többet nem is akarok írni erről a szörnyszülöttről. Nem tudom, milyen lehetett az eredeti képregény, de a filmet kifejezetten nem szerettem. Nem is bírtam egyszerre megnézni, kvázi három nekifutás kellett, pedig én alapvetően leülök és megnézem a filmeket/sorozatokat.

A Palladino házaspár adott már nekünk nem egy nagyon szívhez szóló, kedves sorozatot. A Gilmore Girls, The Marvelous Mrs. Maisel a híresek és nagyon sikeresek, de én pl. nagyon tudtam szeretni a Bunheads-et is. Úgy tűnik, felváltva jönnek a nagy sikerek és a bukták. Gilmore lányok - imádtuk. A balettos Bunheads - elkaszálva. Mrs. Maisel évekig vitt mindent. Etoile, megint balett és megint egy kasza.

Sokat elmond, hogy az Etoile két évadra volt megrendelve - de az első után elkaszálták. Érezni is a végén, hogy kvázi minden félbemaradt. A magánéleti szálak, de a balettosok és a társulatok sorsa is. Ez csak a történet első fele. Pedig nem rossz ez a sorozat, én szívesen néztem. Tovább is haladtam volna vele. De erre már nem lesz lehetőségem.

Hozza azokat az elemeket, amiket a Palladino házaspár be szokott építeni. Említettem már, hogy nem ez az első balett-téma, amit feldolgoznak. De a téteket nem kicsit növelték meg. A Bunheads egy kisvárosi balettiskola sorsát követte, míg az Etoile a New York-i és a párizsi Operaház balett-társulatait követi nyomon, mindkét városban. A történet szerint mindkét társulatnak rosszul megy, az embereket egyre kevésbé érdekli a munkájuk. Így a két igazgató, akik különben se veled, se nélküled alkalmi kapcsolatban vergődnek, kitalálják, hogy elcserélik a sztárjaikat egy évadra. A zseniális táncos, de nehezen kezelhető Cheyenne megy New Yorkba, míg a kissé autista, elvarázsolt és újító, nagy jövő előtt álló koreográfus, Tobias, a párizsi balettnek készít darabot. Van több csere, de talán ők a legfontosabbak. Az igazgatók igyekeznek reklámozni, összerakni a vegyes társulatokat, kezelni saját és a többiek magánéletét, míg a problémás új mecénásukat is kordában kellene tartani.

Most is ugyanolyan szerethető, de zűrös, gyakran önpusztító karakterekkel dolgoznak. Nem is lehet pár szóban senkit sem jellemezni. Színesek, egyediek és gyakran nagyon különcök is. A New York-i Jack, aki éppen azon depressziós, hogy a nagyanyja nevét lecserélik az operaházon, és a közelgő 40. születésnapja sem tölti el éppen boldogsággal. Aki egyszerre egy milliomos örökös, művészetbolond és bizonyítani próbáló fiú. Hát igen, mint kiderül, van egy húga, aki világhíres karmester, míg szegény Jack a szervezéshez ért... Cheyenne, aki annyira öntörvényű, hogy rémálom vele dolgozni. Viszont, senki nem táncol úgy, mint ő. Parádés, ahogy összerak egy szerepet, táncosokat választ, mindenkinek az agyára megy. Közben nagy aktivista, ezerrel pörög és iszonyat sokat beszél. Tobias, aki hazarepül szakítani a barátjával, mert megismert Párizsban valaki mást. Ott aztán az ex, Jonathan Groff egy jelenetnyi remek villanása, közli vele, hogy hónapok óta nincsenek is együtt, ő már mással jár jegyben. Tobiasnak ebből semmi fel sem tűnt...

Látjuk, hogy készülnek az előadások. Vannak hagyományosak, újítók és rengeteg ötlet meg küzdelem. Mindig írom, a gyengém az olyan műsor, ami valami kreatív alkotófolyamatot mutat be. Itt abszolút megkaptam ezt az élményt - akár Cheyenne darabja, akár Tobias formabontó alkotása az évad végén, amit Genevieve majd ki is vetít és szenzációt farag belőle. De ennél több van benne, több műsor és táncos története.

Az egésznek a hangulata. Ahogy könnyed, nagyon fogyasztható, ugyanakkor mégis elférnek benne drámák és komoly fájdalmak. Palladinós ez is.

Jellemző rájuk az is, hogy görgetik a színészeiket. Nem a sztárokat viszik egyik sorozatból a másikba, de a mellékszereplők kaphatnak a következő showban is nagyobb szerepet. Itt Luke Kirby, aki nagyon előtérbe került. A Mrs. Maiselben mellékszereplő volt, a sikeres komikus, aki segítette Midge karrierjét és végig jó barátja volt. Itt már övé az egyik főszerep, a New York-i csapat fejeként. De ki lehet szúrni ismerős színészeket. Meg egy nagyobb nevet is behúztak: Gainsbourg egy energikus, szimpatikus párizsi igazgató a szokott hősnők után szabadon.

Még van egy vonás, amit a Mrs. Maisel átörökített. A ritka rossz szülők. Mrs. Maisel szerintem szerette a gyerekeit, de rossz anya volt. Itt Jack kétgyerekes apa, de kb. annyit foglalkozik csak a fiaival, mint Midge a maga gyerkőceivel. Vagyis, kb. semmit.

8 rész, pillanatok alatt végignéztem. Látványos, táncos, hol vicces, hol fájdalmas. A stábban sok a valódi táncos is. Vagyis: jó sztori, a szokott hangulat és sok párbeszéd, különleges karakterek sora. Tánc. Miért nem lett ez sikeres? Még csak rossz kritikákat se kapott. Kb. azt olvasom most több helyen is, hogy ugyanaz a báj és sárm, mint a Palladino-sorozatokban, csak nem olyan jó, mint a Maisel vagy a Gilmore. De jó!

Tényleg nem értem, miért nem kapjuk meg a 2. évadot.

Tipikusan az a film, amire azt mondanám utánaolvasás nélkül, hogy fesztiválfilm. Aztán megnézem, és látom, hogy vitték Cannes-ba, de ott volt San Sebastian Nemzetközi Filmfesztiválon is. Vagyis, jól éreztem, megvan benne az a vibe.

Talán a legjobban azzal jellemezném, hogy kicsit sem akar kommersz lenni. Még csak szórakoztatni se akar, elmondja a maga egyszerre depresszív és mégis életigenlő történetét. A közeli jövőben járunk, amikor az emberek minden reggel beszednek egy bogyót, amitől elégedettek, ugyanakkor agymosott zombik lesznek. Semmi érzelem, semmi önálló gondolat, minden a lehető legszebb és legjobb. Joy egy nap azonban  nem veszi be, érzelmeket tapasztal és a környezetében levőket is igyekszik áttéríteni. Vajon szétrobbantja a társadalmat?

Talán, egy kommersz filmben jönne a nagy változás és minden más lenne. De ez nem az. Ez sokkal személyesebb és kisebbek a vállalásai. Joy a saját és a párja életét képes befolyásolni, abból kihozni, amit lehet. Sokkal szívesebben hagy a film azon gondolkodni, hogy melyik világ mellett tedd le a voksod. Nekem kicsit a Mátrix választását is beidézte, csak itt nem a tabletta színén múlott. Hanem, hogy beveszed vagy sem. Mész a kőmás boldogságba, vagy megéled a valóságot a jóval és a rosszal is.

Ezzel elértem oda, ami valahol a bajom volt a filmmel. Ha elkezdem behozni, mit honnan találok ismerősnek, akkor eredetiség helyett oldalas listát írok, valamilyen formában mi bukkan fel a filmben. Érzelemmentes társadalom, ahol tényleg ki van iktatva minden, ami érzelmet kelthetne? Ha lennének papjaik is, már közel lennénk az Equilibrium világához. Ahogy felfedezik az érzelmeket, egyre többen lesznek és magukra találnak? Ahogy az élet megkapja a skáláját és nem csak az unalmas elégedettséget? Pleasantville. Csak itt nem színek jönnek, hanem az érzelmek. Ahogy a múltjuk is megszűnik a tablettával? Az emlékek őrében a kollektív emberi múltat vették el így. És még tudnám sorolni.

Ha az összképet nézem, ilyen összetételben egyedi, de mégsem éreztem annak. Nálam tényleg az vitte el a játékidő nagy részét, hogy szinte minden eleméről azonosítgattam, miben láttam már ezt kicsit másképp. Miközben pont ilyen még nem volt.

Mi lenne a rá jellemző egyedi plusz? Nem tudom. A szerelmi szálat laposnak éreztem és inkább irritált, mint érdekelt. Arról meg a Blue Lagoon, vagy mi volt a címe, ugrott be, ahogy a kis naiv lelkek felfedezik a szexet. Velem nem hitette el, hogy Joy szerelembe esett volna Williammel. Fordítva inkább. A másik párok története sokkal több színt kapott azzal, hogy a társadalom rájuk erőltette a sémát. Lehet, hogy gyógyszer nélkül leszbikus pár lett volna, sőt. Biztos. De ahogy megfogalmazza a vezetőség, ők az egyszerűséget kedvelik. Vagyis, nincs egynemű pár. De durva a gyereknevelés is. Jót tudtam vigyorogni azon a dilemmán, amikor gyógyszer nélkül egy nem begyógyszerezett babát próbáltak altatni. Milyen könnyen elúszik a nagy elhatározás...

Kevés helyszín, minimálisan futurista egyenkörnyezet. Működik. Simán belelátom, hogy ez egy kis kísérleti, zárt világ, ahol ezt a begyógyszerezett emberiséget tesztelik. Különben sem a külcsín a lényeg, hanem annak a kérdése, hogy az egyéniség feladásával megéri a keletkező más világ. Bár, ha jobban belemászunk, itt is van egy más szabályok szerint élő vezető réteg, csak betompítva ez fel sem tűnik...

A szereposztás nem különösebben tetszett. Annak a divatját éreztem benne, hogy legyen minél több rassz és a történetben több LMBTQ szereplő a gyógyszer egybemosó hatása ellenére is. De nem is ez volt a baj, hanem ezek a... robot pofák. Nick Robinson alig hozott érzelmekkel többet, mint gyógyszerezve. Bel Powley meg egyszerűen nem szimpatikus nekem, bár ő sokkal jobban hozta az érzelmeket.

Ha össze akarom fogni, intellektuálisan érdekes volt. De lassú, komolykodó, és a nagyobb kérdéseken túl semmit sem ad igazán. Nem romantikus, nem komédia, nem dráma, nem is igazán disztópia, bár ahhoz sorolnám leginkább. Végigszenvedtem, és ennyi elég is volt belőle.