Egy dalt biztosan tudok, amit mindenki ismer Leonard Cohentől. Könnyen lehet, hogy más előadásában, de az a szám beleégett a kollektív tudatunkba. A Hallelujah. Gyorsan megjegyzem, ebben a sorozatban nem nézhetjük meg, hogyan írta meg. Még csak meg sem hallgatjuk. Egyszer elhangzik, hogy ő írta és ennyi. De kiemelem, mert a nevét ugyan ismertem, de nem tudtam volna dalt mondani Cohentől. Pedig ezt én is ismerem, jó pár verzióban hallottam is már.

A sorozat nem a sztár Cohent mutatja meg. A fiatal költőt, aki keresi a hangját, a helyét és az identitását. Az egyszerre nagyon konzervatív és forradalmi lelkületet, amit nehéz is összeegyeztetni. A depresszióra hajló jellemet, akinek rendszeresen kellett egy jó tündér, hogy kirángassa a legmélyebb helyekről. Köze nincs még az ikonhoz, aki aztán lett belőle.

És, ahogy a mondás tartja, keressük a nőt. Mert Cohen mögött is volt egy múzsa, akivel legendás a kapcsolata. Marianne, a svéd modell, akit még Axel Jensen író feleségeként ismert meg. Aki mellé odaállt, amikor Axel nagyon durván intézte a házassága végét. Olvastam a kapcsolatukról regényt is, a sorozatot is végignéztem és mindkettőben benne volt, mihez nem volt képe a férfinak. Nem elég, hogy a volt nejére íratta az autóját, mert neki nem volt pénze az adóra, még haza is vitette vele. Sőt, Marianne kellett ápolja a férje autóbalesetben súlyosan megsérült szeretőjét a kórházban. Mit ne mondjak, az a rendszer se semmi, ahol nincs ápolónő, hanem a családtag megy be és gondoskodik a beteg kényelméről.

de, nem is ez a lényeg. Hanem Cohen és Marianne. A nő, aki mindig visszarántotta a peremről, amikor Cohen merült. Aki annyira megértette, hogy el tudta engedni és magát zárójelbe tette mögötte. Elég sok mindenen mennek keresztül párként és nem kevés dráma is kijut nekik. A számomra leginkább megosztó, hogy Marianne még abortuszra is hajlandó, mert megérti Cohen azon összetettségét, hogy nem akar gyereket - ha mégis, akkor zsidó nőtől, hogy a gyerek is teljesen zsidó legyen. Akkor is, ha Marianne a szerelme, akihez és vadházasságukhoz akkor is visszatér még, amikor már megindult a sztárság felé. Bár, az veri be a koporsószeget a kapcsolatba. A sztár már mindenkinek kell, és már nem olyan nagy szám, hogy egy olyan kinézetű nő, mint Marianne, kezd vele.

Megvan ennek a kapcsolatnak sok mélypontja, de látjuk a szép pillanatait. Mindketten bőven adtak a másiknak és nem véletlenül maradtak egész életükben barátok is. Az abszolút benne van a filmben, hogy mit köszönhetnek egymásnak.

De nem egy boldog sorozat, nekem nem is esett jól nézni. Iszonyatosan megviselt Cohen karaktere, az meg rátett egy lapáttal, ahogy Wolff játszotta. Mivel nekem kimaradt a Cohen jelenség, az én életemben már meglett idősebb ember volt, akinek a zenéje a gyerek, kamasz énem nem is érdekelte, fogalmam sincs, hogy mennyire pontos, amit Wolff itt összerak. De ez a szenvedés és néha szinte mániás depressziónak tűnő állapot... Arról nem is beszélve, hogy a színész külleme engem taszít. Már azt sem értettem, hogy az idősebb. háromgyerekes anyát játsszó Anna Torvot hogyan szedte fel a sorozatban (Charmian Clift írónő), de Marianne? Cohen jobb napjain talán egy négyes, de ebben már benne van a szövege is. Marianne nyolcas, amikor sminkelik és összerakják modell munkára, még feljebb is pontozható. De különben is - Cohen kapott a sorozattól egy nők bálványa érzetet, amit egyszerűen nem tudtam elhinni. Igen, a beszéde, amit és ahogy mondott, azt megértem. De különben... De, ahogy már említettem, Wolff a számomra idegesítő színészek között van. És énekel is ebben... hú, az különösen fájt.

Pedig a maga módján színes és izgalmas az a világ, amit itt megmutatnak. A  művészvilágot, kétféleképp is. A görög szigeten, akik fizetéstől fizetésig élnek. A New York-i elit, olyan nevekkel, mint Morrison és Niko. Sokféle dekadencia és életvilág felvonul benne, de ez még a jobbik része. Ha olyan színészt kell benne találnom, akinek tetszett az alakítása, az Anna Torv lesz. A végzet asszonyának már a Fringe-ben sem működött, de ez az életére visszanéző, sok mindent megbánt, érzékeny írónő jó volt tőle.

Van korszellem, van sok helyszín. Minden város kapott egy saját hangulatot, mi több, Cohen is más hangulatban volt, éppen merre találkozunk vele. Mintha ilyen mélyen hatna rá a környezet. Ez és a színészek jelentik a látványt benne. Mint említettem, a zenét sem vetik be, ez a kezdetek és nem a sztárság.

Már említettem a So Long, Marianne könyvet is. Meglepő, de nem abból készült. Mivel mindkettő életrajzi, ennek ellenére nagyon sok közös jelenet van bennük. De, ami sokkolt - ki tudja, ki a sorozat egyik írója? Már kétszer visszanéztem, de most se bírom elhinni. Jo Nesbo. Mit ne mondjak, ez azért messze van a Harry Hole-könyvektől...

Ilyet is ritkán látok. Van egy angol címe. Erre nálunk kap egy új, de angol címet? Micsoda? Bár ez lenne a legnagyobb bajom a filmmel, de ez egy a sok között. Fesztiválfilm volt és érzem is rajta. Azokkal ritkán cseng egybe az ízlésem, most sem találtunk egymásra.

Pedig, azt hittem új megvilágításba helyezi nekem a mentősöket. A Chicago meg a Grey's alsorozat miatt érdekelt, itt mennyire lesz önálló egység, vagy itt is tűzoltók is egyben. Erre legalább gyorsan tudok válaszolni: itt csak mentőznek. Annyira, hogy a főszereplő ezt előkészítőnek látja, mielőtt megint megpróbálkozik az orvosi egyetem felvételijével. 

A történetnek ő a főszereplője, Ollie. Naivan, az esküt betartva áll neki a munkának. A jelen meg pillanatok alatt pofán vágja. Nem mondják ki direkt, hogy a szegénynegyedben dolgoznak vagy valamelyik hátrányos városrészben. De simán bele tudom látni. Ha ez az átlag nagyváros élet, akkor meg komoly bajok vannak. Mindennapos a minősíthetetlen viselkedés, a mentősökkel szembeni agresszió és dől rájuk az emberi szemét.

Ollie társa a veterán mentős, Rutkovsky lesz. Ránézésre ő a tökéletes mentős. Minden helyzet magaslatán, emberileg a maximumot nyújtva. Csak aztán, megy előre a történet és nem csak Ollie szétesése, de Rutkovsky páncélja alá is nyílik betekintés. A munka hogyan zilálta szét a magánéletét. Mit adott már fel, milyen ára volt és hol tart most.

Ez a film nem mentős izgalmakat taglal. Ami eset van, az több szempontból is brutális. A szegénység és bűnözés, az emberi mocsok legalja szinte minden esetnél. A film azt is mutatja be, hogyan égnek ki a szakmában dolgozók, milyen megközelítési módok vannak. Lehet a betegeket semmibe nézni, azt adni nekik vissza, amit kaptak ők is tőlük. Lehet próbálkozni, kérdés: minek? El lehet arra a szintre is jutni, amit majd a film kibont. Amikor már annyira mélyen vannak, hogy döntenek életről és halálról. A lovakat lelövik, ugye? Itt az jön elő, hogy van, akit nem érdemes életben tartani. Pl. ott a drogos, szülő nő, aki még most is drogmámorban hever. HIV fertőzött is, de arra sem volt képes, hogy a gyógyszert beszedje, amivel megvédené a betegségtől a babát. Ott egy koraszülött, HIV fertőzött és drogos baba, szociálisan alkalmatlan anyával. Mire mented meg azt a gyereket? Egész életen át tartó betegségre és bűnre? De milyen jogon mondod azt, hogy jobb lenne neki halva?

Ettől aztén keményen drámába is hajlik a film vége. Egyre komolyabb kérdések merülnek fel és egyszerűen nincsenek jó válaszok. Csak a tönkremenő, kiégő emberek. Különböző szakaszaiban tartva az elkerülhetetlennek.

A szerelminek nevezhető szálat meg hagyjuk is. Simán betudtam annak, hogy Ollie felejteni akar, kikapcsolni és nem a napi szennyre gondolni. Ennek egyik eszköze a szex, vagyis a nő, akit egyszer felszedett, aztán állandó partnere lesz, amíg az átélt erőszak vissza nem köszön az ágyban is. Ott is, a szétesés szakaszai totálban.

Az nem kis meglepetés, milyen szereplőgárdája van ennek a filmnek. Sean Penn nem először kap ilyesmi szerepet, neki ezek mennek. Tye Sheridan nekem egész egyszerűen nem szimpatikus, és nem tudtam eldönteni, hogy így szenved, és jó az amit csinál, vagy a közönyt látom rajta. A világfájdalmat bármikor a színészbe látom, azzal most se volt baj. A meglepetés nekem Ollie csaja, akit Katherine Waterston játszott el. Nem is értem, miért. Szinte nem is szöveges szerep, a szexen keresztül ad képet a főszereplőről. Némi túlzással többször félpucér a nő a filmben, mint sem. Nem állítom, hogy a színésznő minden filmjét láttam, de ez alaposan más, mint a korábbiak. Lehet, ez a cél? Kiugrani a skatulyából?

Nem látványfilm, pedig abba az irányba is lehetett volna vinni. A színészeknek kell eladni, nekünk meg mindenféle sötétségen átevezni velük. A képi világ, a cselekmény, a világkép - mind éjsötét.

Szenvedtem vele, nem szerettem nézni és erre nagyon nyomnám rá a karikákat. Lehet, még a 18-t is. Ez valahogy megrázóbb az emberi szeméttel, mint egy darabolós horror.

Megvannak a Countdown (s01e13) új irányvonalai. Ahogy meghagyják a romantikus feszültséget Meachum és a DEA ügynöknő között, aki győzködi magát, hogy boldog a dokival. Ahogy a terrorista célirányosan nekimegy most a csapatnak. Különben a céljai nem annyira a megcsúszott hazafiasság, legalább annyira benne van az is, hogy bosszút álljon az 'árulóin'. A volt társát sajnálni se tudom, aki viszonyt kezdett a feleségével és miután elváltak, együtt is van a nővel. Nem volt évadzáró jelleg, teljesen egy szokott epizód volt. Még a nyitott vég is ismerős, ilyeneket szoktak részenként gyorsan elvarrni. Az nem jött be, hogy ezt a nyomozást elintézik évad végére. Ezzel jön majd a folytatás, mert valószínűleg lesz majd.

Az Alien Earth (s01e05) most hozott egy hagyományos Alien epizódot. Pedig kezdéskor fanyalogtam - már a nyitánynál látszott, hogy nem megy előre a történet. Ez csak egy visszanézés lesz, hogyan romlott el minden a kutatóhajón és zuhantak le a Földre. Viszont, cserébe jól működött az űrlényekkel harcolás. Minden forma, amit ezektől a lényektől láttunk már, megjelent és nagyon hatékonyan gyilkolt. Már ez önmagában nézette, de volt még egy erőssége: igazi indokot kaptunk, mi okozta a katasztrófát, Nem akarom lelőni a poént, de az egyik szereplőt, akit eddig hihettünk valamilyennek, most nagyon át kell értékelni. Hajlamos vagyok a Wayland-Yutaniban látni minden rosszat, de ennél összetettebb a helyzet. Az 5 nagyvállalat egyike sem emberbarát jótét lelkek gyülekezete, mint az bebizonyosodott. És most akkor vissza a jelenbe? Valőszínűsítem.

Egy sorozat vége, kezdek egy másikat. Ahogy szoktam. A Countdown zért, kezdtem The Hardacres (s01e01) részekbe. És eddig nagyon jól szórakozom. A történet a Hardacre család története, akik keményen dolgoznak egy halfeldolgozóban. Amikor a férj lesérül - egy olyan hiba miatt, amit előre jelzett és kérte a hibás eszköz leszerelését -, a felesége csak akkor kapna fizetéselőleget, ha lefekszik a munkafelügyelővel. Így aztán mindenki otthagyja az üzemet, valami mást kell kitalálniuk. A nagyi korábban szeszcsempész volt, ebbe vonná bele az unokáját. Mary pedig kitalálja, hogy áruljanak sült halat. Nem akarom az egészet elmesélni, de ez egy felemelkedés történet. A család nagyon messzire jut, és meg lehet nézni, hogyan. Ez egy nagyon pozitív, jó érzésekkel és értékekkel teli rész volt. A család szegény, a bűnből jöttek (Sam egy alkoholista fia, a felesége meg egy csempész lánya), de becsületesek, keményen dolgoznak, nagyon összetartanak és jók másokkal is. Ők tényleg segítenek a környezetben levőknek. Találékonyak, ügyesek és mindenkinek megvan a maga erőssége. Az a fajta családi sorozat, amit mindig is szívesen néztem. Erre épül rá a humor, mert bizony akadnak ilyen irányba elvitt jelenetek is. Ahogy egy-egy helyzetet megoldanak, vagy finoman visszavágnak egy-egy sértésért. Minden családtag más jellem, ezzel is jól dolgoznak. Van kis társadalomkritika benne, miközben korrekt kosztümös sorozat is. Ismert színészt nem tettek bele és itt ez is nagyon működik. Mindenki szépen belesimulhat az itteni szerepébe. Nagy formátum lesz a volt csempész nagyi, de nekem szimpatikus a fogyatékos, de a lábai hibáját az eszével kiváltó fiú is. Kint különben nem várt siker lett, már be van rendelve a második évad is. Én drukkolok a hazai befutásáért is, a nyitány alapján jónak látom.

A Chief of War (s01e07) részét akár egyetlen mondattal össze tudnám foglalni: a modern fehér ember szörnyeteg. Ha ennél messzebb megyek, akkor megérkezett a másik hajó, a tipikus gyarmatosító gondolkodással. Mindent el akarnak venni és a helyiek semmi jóra  nem számíthatnak tőlük. Ka'iana próbálja a főnöknek elmondani, mire számíthat. Még magánakciót is kezd a szigetük védelmében, de pont az árulja el, akiről ilyesmit ki nem nézett volna. Az eredmény meg ott lesz a végén. Nagyon várom is, hogy azok, akik nem engedték, hogy visszavágjon, most mit fognak mondani maguknak, a többieknek, vagy a hadvezérnek. Isten bizony annyira a képébe tudná vágni mindegyiknek, hogy ő megmondta. Eddig hiába járatta a száját, ők nem látták, amit ő megtapasztalt. Annyira más a gondolkodásuk, hogy a profitorientált rabszolgatartókat elképzelni sem tudják. Megvolt a drámai kóstoló és innentől lesz érdekes a tovább. Egy drámai filler volt, és lehet mindenféle következménye. Szépen össze volt rakva, epizódon belül nagyon kerek az egész. A vége meg töményen fájdalmas. Várós is a folytatás most.

A Peacemaker (s02e03) egy kis kirándulást kapott, megnéztük a párhuzamos idősíkot. A nagy különbség, elsőre, kettő is: azt már láttuk, hogy ott él Chris testvére és ez mennyire mássá tette a családjukat. De ott él még Rick Flag is, és bele is nyomták egy kb. komikus szerepbe. Ahogy az irodában lábatlankodott, meg kémkedni próbált... Itt Chris az, aki szét volt csúszva. Mondhatni, egymásra talált a két világ. Egy jobb Chris, egy jobb környezetben. Csak éppen a sajátjában is szétmennek nélküle a dolgok, ha most még nem is látja. Azt nagyon nem szeretném, ha Eagly-nek valami baja esne. Mondhatom is, hogy a sasvadászt már most rühellem. A madárvakságos tagot meg valaki lelőhetné, ebben a részben is az agyamra ment. Ezzel a résszel kicsit jobban kijöttem, de még mindig zokon veszem a humorát több esetben is. Adrian buta szövegei, a madárvakság, meg a hasonlók.

A Foundation (s03e09) viszont pazar. Bár azt hittem, már összecsapnak az Öszvérrel, anélkül is remek volt. Több történet mélyült - jön egy magyarázat, hogyan dolgozik az Öszvér. Van egy beszélgetés Harival, abból is kiderül pár dolog. De Nap is nagy kalandban van, ennyi akciót nem is kapott a színész, mint ami itt két részben összejött neki. A szökésekor, meg a mostani részben. Érdekes is lesz, mihez kezd azzal, amit most megszerzett. Alkony is nagyot alkotott - egyszer már emlegettem, mennyire nem tetszik, ahogy titokban kegyetlen. Most aztán elszabadul. Mereng, hogy mi legyen az új előtagja a nevének. Jelentős, vagy valami ilyesmit akar - én rányomnám a népírtót. Milliókat küld a halálba és elkezdte megenni Nap állatait. Mit ártottak neki, akár az emberek, akár az állatok? Csodálom, hogy Demerzel nem állította le. Igaz, legalább a nagykövet beolvasott neki, nem mintha sok értelme lett volna. Talán csak az Öszvér körül voltak csendesebbek a dolgok, de ott is szépen építenek valami meglepetést. Hari megint mondja, hogy valami nem stimmel a története kapcsán. Kíváncsi leszek, mit fognak abból kihozni. Akkor, következő részben csata? Mert megint oda tartanak, már egy kicsit nagyobb csapattal.

The Rainmaker (s01e04) - az eddigi nagy csalódás. Már most unom, írni se akarok róla. Haladás minimális, ugyanazok a körök megint.

Már pár koreai sorozatot megnéztem, amióta Netflix van és Oscart is adtak nekik. De ez... Most először éreztem azt, hogy egy nagyon más gondolkodás és kultúra, amit ők képviselnek.

Pedig, az alaptörténet akárhol máshol is lehetne. Két főhős van: Bae-man fiatalon megárvult, katonai ügyész szülei autóbalesetben vesztek oda. A kisfiú volt az egyetlen túlélő. Ő azóta rühelli a sereget. A gond, hogy Koreában kötelező a katonai szolgálat. Bae-man képes csak azért nem érettségizni, hogy ne sorozhassák be. Az ügyvédi vizsgát viszont leteszi. Fantáziát azonban csak egy korrupt ügyvéd lát benne, aki ráveszi, hogy mégis vonuljon be, legyen korrupt katonai ügyész. Jól megfizeti és az 5 szolgálati év letelte után lesz egy helye neki a cégében. Belemegy és ugrunk 5 évet.

Ekkor érkezik az új katonai ügyész, Cha Woo-in ügyésznő. Hamar felméri, hogy Bae-man felsőbb utasításra dolgozik és már alig várja, hogy elkezdődjön a civil élete. A nő át akarja állítani: fogjanak össze, minden korrupt katonai elemet iktassanak ki. A fő célpont az új hadosztály-vezető lenne, az első nő ebben a pozícióban: Noh Hwa-young. Pár rész lemegy, mire megtudjuk, miért ez a küldetés és miért pont Bae-man lenne a kiszemelt társa. Onnan irányt is vált a sorozat: a férfi abszolút irányt vált. Átértékel mindent, magát is, jobb ember lesz és az az ügyész, akire a szülei is büszkék lehetnének. Részről részre pedig az is tisztább lesz, micsoda korrupt, összeesküvő rendszer működik a seregen belül, amit fel kellene számolni.

A részek átívelnek, hiszen megvan a fő célpont és mindig ellene ténykednek. Összefüggenek a lépéseik. De vannak majdnem részenkénti ügyek is - azért a legtöbb egy résznél több során lesz elintézve. Lesz itt tömeggyilkosság és vezető általi bántalmazás is többek között.

Ez alapján nem látszik, de a szereplők gondolkodásmódja, a sereg működése és az erkölcsi rendszerek, mind annyira mások, mint a nyugati példa. Mintha egy hajszálra lennének egy diktatúrától. A viselkedésük is tele van sok olyan szertartással, formával, ami nekem teljesen idegen. Ettől még érthető és kerek a cselekmény, csak végig megvolt az érzetem, hogy ez furcsa. Más.

Néha vannak kifejezetten megrázó részek benne. Ahogy most visszagondolok, nem az annyira kikészült, bullyingnak kitett férfi jut eszembe, aki a bekattanása után a teljes őrsöt agyonlőtte. Sokkal inkább az maradt meg, amikor a szerény, rendes katonát a felettese rendszeresen verte, cselédnek használták és a tiszt nővére ugráltatta. Még arról is gondoskodott, hogy éjjel-nappal hívhassa, ugráltathassa, megüthesse. És nem volt mit tenni, ez nem az a kultúra, ahol segítséget kérhet és kapna. Ő a beosztott, nincs szava. Ezt súlyozná ki az ügyész, de ahhoz kell, hogy tényleg a munkáját végezze, ne a kenőpénzt tegye el és a felettese utasítását tartsa be, ha az a rendszer korrumpálása is.

Látványelemek? Minimális. Woo-in a bosszúhadjárata során néha vörös parókát vesz és összeveri a rosszfiúkat. Már a hadjáratukon bérgyilkosok járnak a nyomukban és a katonai ügyészek együtt is akcióznak. Ebbe még egy kis humort beépítettek - az a banda, akiknek le kellene őket vadászni egy paródiába is elmenne. Már szinte kínos is volt, amikor megjelentek és verekedésbe kezdtek. A csúcs az volt, amikor a kikötőben akartak gyilkolni, még egy észak-koreai verőembert is beszerveztek. A párosnak nem lett volna esélye a túlerővel. Beesetek a vízbe - és szembesültek vele, hogy az üldözőik között egy sincs, aki tudna úszni. Röhögve elúsznak, míg a másikak idegbajt kapnak a parton. Igen, ez a szint is megvan benne.

Még talán az  érdemelne magyarázatot, honnan jön a cím. A főgonosz, Noh generális (igazából nem tudom, mi a rangja magyarul, szakasz-vezetőnek is érteném néha, passz) fiának van egy kutyája. Dobermann, és az a kutya a fiú mindene. Amikor be kell vonulnia, végül Bae-man háziállataként köt ki az eb. A saját beceneve is dobermann, a természete miatt is, de mert hasonlít is erre a neve. Amikor már tudja, a múltja és a vesztesége miatt miért kell Woo-in mellé állnia, azzal fogad a nőnek hűséget, hogy lesz a dobermannja. Kimaxolták, amit ebből ki lehetett hozni, azt el kell ismerni.

Ha már ezt elkezdtem felhozni, nagyon a sorok között van szerelmi szál. A két bosszúálló között szövődnek a gyengédebb szálak, de felettes - beosztott viszonyban vannak és komolyabb dolguk van, mint szerelembe esni. Egyedül a végén van egy jelenetben megengedve, hogy kimondják, mi alakult ki köztük és hogyan tovább kettejüknek is.

Ismerős színészt nem láttam be, de bevallom, kétlem, hogy megismertem volna, ha valakit már láttam volna valamiben. Nézés közben már jól navigáltam az arcok és szereplők között, de ahhoz aktívan néznem kellett. Az egyenruhák miatt meg másban felismerni őket... nem hiszem, hogy menne.

Egyszer meg lehetett nézni, de tényleg fura volt. Tényleg erős benne az a vonal, amiért más, mint lenne egy nyugati sorozat ugyanezzel az alaptörténettel.

Nagyon is el tudom képzelni, hogy ez egy megosztó darab. Abban nem az első, hogy Hamupipőke mostohatestvérét teszi a középpontba. De minden másban... Vagy értékeli valaki a merészségét és a modern kor szépen beépített kritikáját, vagy jön a teljes kiakadás, hogy lehetett ezt tenni egy meseklasszikussal.

A magam részéről szerettem a Disney élőszereplős filmet - leszámítva a szinkronban a herceg nevét, máig nem értem, Kit miért lett Károly. Nem is vagyok hajlandó angolul kívül más nyelven megnézni. Ennek ellenére én tudtam értékelni mindazt, amit ebbe a filmbe belepakoltak. Egyetlen kivétellel, ha érteni vélem, az miért került bele. A szexualitás megjelenítése nélkül jobban tetszett volna, de erről még később.

Mert nem az a legnagyobb változás. Az első és legfontosabb, hogy ez nem Hamupipőke meséje. (Itt őt különben Agnesnek hívják, de kilométer hosszú a teljes neve, több keresztnévvel és nemesi címmel a von előtaggal.) Hanem a mostohatestvéré, Elvira története. Ő a címbeli csúf lány. Nincs rangja, a családnak nincs pénze és az anyja taktikája mindig is a kiházasítás és férjfogás volt. Mivel ő már kezd ebből kiöregedni, Elvirának kellene jó férjet találni. Balszerencséjére Elvira egyetlen férfi iránt érdeklődne: az pedig a koronaherceg, Julian, akit rajongva és távolról imád. Mondhatni, bármire képes, hogy megszépüljön és a herceg felfigyeljen rá a közelgő bálon.

Elvira tragédiája, hogy a lányok egyetlen értéke ebben a világban a külsejük. Agnes szépnek született, természetes szőke és kecses, akire minden férfi felfigyel. Elvira viszont szeret nassolni, így a súlya több a kívántnál. Pedig nem kövér, csak teltebb egy kicsit. Az orrán van egy dudor. Vékonyak a szempillái. Tudja is magáról és egyre drasztikusabb beavatkozások jönnek, ahogy az anyja elkezdi felkészíteni a bálra és tapasztalja, hogy a szépségért Elvira semmire nem mond nemet.

Középkori környezetbe átültetik a plasztikai műtéteket és brutálisak. Kinek mihez mennyire van gyomra - az orra lefaragása vésővel egy dolog. Az is kegyetlen, de nekem nem az volt a gyenge pontom. Én a szemekre vagyok érzékeny - és egy ponton Elvirának műszempillákat varrnak be. Tűvel. A szemhéjába alul és felül is. Éheztetés, bélféreg, az anyja prostitálja magát a lánya báli ruhájáért. Iszonyat kritikája a szépségiparnak és azoknak, akik indokolatlanul kés alá fekszenek, elvesztik a kontrollt. Akiknek a szépség minden. Elvira nem volt igazán csúf, csak nem volt igazi szépség sem. Eredmény: a végére egy beteg roncs lesz.

És nem csak ezek a beavatkozások a lényeg, amelyek egy bálra valóban széppé teszik. A tragédia az, hogy Elvira egy álmodó, jó kislány volt. Naiv, romlatlan és a világ dolgaiban járatlan. Agnes - Hamupipőke - sokkal inkább elítélhető, de ő szép és érti ezt a világot. Az istállós fiúval van viszonya, de tudja, hogy az élete jobbá tételéhez és a mostohától való szabadulásért gazdag emberhez, talán a herceghez kell hozzámennie. (Elvira akaratlanul leplezi le, rájuk nyit. A fiút a mostoha elűzi, Agnes cselédsorba kerül és így születik meg Hamupipőke. A bál meg pár, talán 3 hónappal később lesz. Akkor már tényleg az marad csak neki menekülésként.) Julian herceg kiadatta a verseit, Elvira abszolút elvakultan olvassa, fejből tudja, de nem érti. Egy ponton Agnest kéri meg, hogy egy szóképet értelmezzen neki. Elvira arcát, amikor Agnes felvilágosítja, hogy a vers a szexről szól...Amikor egy másik részben Elvira a herceget és baráti körét látja az erdőben, Julian éppen arról szónokol, hogy már a cselédeket se fekteti le, mert unja őket. Olyan nő kellene neki, aki egyszerre kurva és szűz. Szóval, nem csak Hamupipőke, hercegünk is illeszkedik az ábrázolt szépségközpontú, dekadens világba. Elvira az, aki csak naivan és szerelmesen megy a cél felé, bár ezt inkább vak rajongásnak illene neveznem. Mert a valódi herceget nem bírja meglátni, csak a jóképű, idealizált alakot - mint a mesében lenne. Elvira butácska, egyszerűen nem látja az emberek valódi mozgatóit, nem érti a kétértelműséget vagy álszentséget. Agnes sokkal inkább a való világban áll, és nem csak azért ő a kiválasztott, aki kell a hercegnek, mert ő a szépség. Ő az, aki tud és bír is ebben a világban létezni és önmaga maradni. Neki megvan a magához való esze, értelmes, szép és tulajdonképpen ő megfelel annak a bizonyos kitételnek, amit fentebb említettem. Elvira erre a világra túl jó és ártatlan.

Bele is törik.

Vagyis, vissza a horrorhoz. Lehet tippelni, mi a tetőpont és a film legbrutálisabb része. Az eredeti mese véres. Ki emlékszik, mit tettek a mostohatestvérek, hogy fel tudják venni Hamupipőke cipőjét? Elvira is megteszi. Mutatják, és nem csak szimbolikusan, mint pl. a magömlést a szexjelenetnél. Ott a bárd, ott a cipőhöz mért láb és ott a bumm. Van gyomrom a horrorhoz, de hú... Ebben volt erő. Utána meg jött a fekete humor, mert azon már kínomban nevettem. Anyuka közölte a leányával, hogy hibázott. Levagdalta a jobb lába ujjait, csak éppen a hercegnél a bal cipő van, amit fel kellene venni. Hát anya, akkor kérlek, bárd és bumm. És az anya megcsinálja. Arra a hentelésre nehéz is szavakat találni.

Végig azt nézzük, hogy a jó lelkű, kedves lány a rögeszméjében, a szépség utáni elérhetetlen hajszában hogy lesz szó szerint beteg és roncs. Lehet sejteni, mi lesz a galandféreg következménye. A mindenféle szerek, beavatkozások és a stressz hogyan megy az idegeire, lesznek olyan tünetei, mint a kihulló haja. Amikor meg a lába is csak csonk... Ha egymás mellé tesszük, ahogy kezdetben kinézett, meg amikor Alma (a testvére, aki nem hajlandó felülni a szépségimádatba, a lovakkal szeret lenni és egészséges jellem) megszökteti a végén, sírni lehetne a látványon. Teljesen tönkrement és nem csak külsőben. Egészségben. Lélekben is.

Lea Myren viszi a filmet magával, sokkal jobban tetszett az alakítása, mint amit Agnes alakjából kihozott a színésznő. Valóban ő a főszereplő, a tragikus hősnő.

A látványvilága egyedi, gyakran szimbolikus. Sötét erősen horror és határozottan korhatáros. Nem is az erőszak, inkább a szex miatt. Meg is lettem volna a szexualitás ábrázolása nélkül - a herceget pl. először hátulról és letolt nadrágban látjuk, mert éppen vizel az erdőben. Agnes szexjelenetet kapott és szintén fedetlen hátsót, nagy kilátással a genitáliákra. De az egyik zárókép is ilyen - Hamupipőke elment a herceggel, a lányok szöknek, míg az anyjuk éppen egy felszedett férfit szop le a hálóban.

Ha valaki a gyereknek keres Hamupipőkét, ezt a verziót messze kerülje. Ahogy már írtam, szerintem felnőttként is lesz olyan, akit sokkol ilyen tartalommal feltöltve. Pedig tényleg adja magát - a szépségipar és megszállottak abszolút kritikája, de a romantikus regény rajongóké is.

Ha belegondolok, csak két dolgon akadtam ki. De azokon eléggé. 2 rész - mert ennyi csak az évad - és 2 elég komoly szál, ami kiakaszt. Nem valami jó statisztika, ha el is akarom viccelni.

Az egyik az csak ízlés dolga. Mária Terézia sok gyereket szült, szinte folyamatosan terhes volt. Természetes is, hogy nem maradhatott az a csinos, fiatal lányka, akinek az első évadban láttuk. De így is sokkolt, hogy nézett ki a színésznő. Pláne, amikor a férje is mellette állt. Kb. mintha a nő kétszer le tudta volna nyelni a pasit. Pedig nagyon trükköztek a ruháival, kifejezetten érdekesnek találtam, miket vetettek be, hogy karcsúbbnak tűnjön a királynő. Nem sok haszna volt - a vékony lányból debella lett. Mint írtam, a szülések indokolják, de akkor is... Egyszerűen rossz volt nézni. Pláne, hogy emlékszem még, hogy nézett ki az első évadban. Pedig nem szoptatott. Nem falt. Eddig nehezen értettem meg, a férje hogy tudott ennyi gyereket gyártani otthon, miközben híres volt a szeretői hadáról is. Itt kaptam erre valamiféle választ: a családja volt a jövő. A királyi család, akikért dolgozik és ami az öröksége. A szeretők meg a szépség és a szórakozás.

A másik volt az, ami igazából idegesített. Mária Terézia ebben az évadban vissza akarja szerezni a cseh koronát, megleckéztetni a poroszokat. Ezért aztán mindent bevet. A 2. részben a magyar huszárok vezéreként megismerhetjük Hadik Andrást. És amit nagyon nem vett be a gyomrom: a prágai előkészületek alatt viszonya lett a debella királynővel. Már ez is sokkolt - annyira leharcolt, nagy és öregebb a nő, hogy nem értettem, minek kezd vele. Nem várt előnyt, nem volt jövőjük, de különben is. Hadik és Mária Terézia? Hogy még idegesítőbb legyen ez a szál, a viszonyból születik egy kislány. Nem nevezték meg, pedig ezek után már érdekelt volna, melyik hercegnő az. Mit hörögtem volna, ha Marie Antoinette.

Szóval, ilyen volt a sorozat. Az első részben a férj alig győzött elég pénzt szerezni a háborújukra. A francia udvarból megérkezett az anyja a franciáknak kémkedni. Mária Terézia meg Trenk báróban találta meg az ideális hadvezért, aki győzelmeket arat. Iszonyat sok mindent elnézett neki, tényleg csak a győzelem számított. Elég komoly bizonyítékok kellettek, hogy leállítsa a Trenk zsiványok erőszakhullámát. A maradék idejében meg ki volt akadva, hogy a férje csalja - el is szabadította az udvari papot, hogy hozzon erkölcsöt az udvarba. A második részben pedig ő lett a  bűnös. A viszonya, a terhesség, ahogy a titkot megvalló húgát elüldözi és többé nem is láthatja, mert Anna a kislányával együtt belehal a szülésbe.

Egy hosszabb filmként is nézhető. Mint írtam, csak 2 rész és szorosan összefüggenek.

A színészekről nem szeretnék írni. Túlzottan kiakasztott Mária Terézia megjelenített külseje. A férjét a fiának is lehetett volna nézni, meg hasonlók. Az anyósa jobb nő volt, mint a királynő. Ok, elengedem. De tényleg nem értem, ezzel mit akartak elérni. Láttam Mária Terézia portrét már és nem maradt bennem olyan benyomás, hogy a szélte nagyobb volt, mint a hossza. Túlzok, rendben, de az első évad után ez a színésznő-váltás...

Az azért látszik, hogy toltak bele pénzt. A ruhákon, a helyszínváltásokon. Nem ér az angolszász kosztümösök nyomába, de vállalható.

Lesz egy 3. évad is, megint színésznőváltással. Ha már most bajom volt a férj - feleség egymás melletti kinézettel, ott előre rettegek. Mert Kotek viszont marad. Az meg már mennyire nem kedvező a nőknek, hogy őt mindig cserélik egy idősebb színésznőre, míg a férj marad a jóképű fiatal színész? A The Crown legalább öregítette Fülöp herceget is, nem csak Erzsébetet. Nem mintha ahhoz kellene mérni, de akkor is.

A Marvel filmeknél már egy ideje észre lehet venni, hogy minél több nációt igyekeznek megnyerni maguknak. Van, ahol ez elég durván néz - elég csak az Örökkévalók vegyes csapatára gondolni - és van, ahol próbálnak finomabbak lenni, több-kevesebb sikerrel.

Az utóbbiba tenném a Marveleket. Mert azért nem véletlen, hogy a Marvelek miképpen állnak össze. Brie Larson, aki majdnem Barbie-t is játszhatna: szőke, fehér bőr, karcsú. Van is olyan jelenete, amikor hercegnőnek van öltöztetve. Monica, a csapat fekete tagja. Az új pedig Ms. Marvel, aki az arab térséget képviseli, konkrétan pakisztáni - amerikai család sarja a filmben. De meg lehet nézni, ki ellen küzdenek a részben: Dar-Benn, vagyis Zawe Ashton ugandai - angliai színésznő (Tom Hiddleston jegyese, aki éppen a 2. gyermeküket várja). A szövetségesük meg Yan herceg, aki úgy néz ki, mintha egy k-pop sztár lenne. Koreai sztár is játssza, bár tudtommal csak színész és nem énekes ikon. De ki tudja? Pont egy olyan bolygó hercege, akiknek az anyanyelve az ének. Célzatos, nem? Szóval, nem aprózták el most sem, hogy mennyi piacra lehessen eladni ezt a filmet. De, ahogy már írtam, itt azért nem olyan zavaró, mint az Örökkévalók esetében volt.

Nem kifejezetten a Marvel kapitány folytatása és építenek arra is, amit Wanda sorozatában bemutattak. Monica ott szerezte a képességét és Carol történetében is megvan az ugrás. Van egy olyan múltja itt már Marvel kapitányként, a Fury-val együttműködő nemzetközi ügynökként, amire utalások vannak, de nem láttuk. Viszont ezzel együtt is igaz, hogy ez is olyan film, ami már töri az univerzum rendjét. Némi utalás, folytatólagos vonal van, de már nem alkot úgy univerzumot, mint az első filmek esetében. Nincs nagyobb kép, amihez ez a film kapcsolódna. Még akkor sem, ha Monica a végére szintén multiverzum kalandor lesz és behozzák az X-eket.

A történet? Szokás szerint gagyi. A Kree feláll és küzdeni kezdenek a bolygójuk életben maradásáért Dar-Benn vezetésével. Mivel ehhez más népeket kell elég komolyan megrabolni, Fury és Marvelék közbelépnek. Ennyi. Azon nem is tudom, sírjak vagy nevessek, hogy hol láttam már ilyen rablásokat. Ki emlékszik még az Űrgolyhókra, kezeket fel! Ugye, hogy mennyire ugyanaz a séma? (Aki nem tudná, az a Star Wars paródiája nagyon régről.)

Amivel feldobnák, hogy Ms. Marvel Carol hatalmas nagy rajongója és szinte az egész filmben úgy ugrál körötte, mint egy bezsongott imádó. Humornak szánják, de elhúzzák és nem aranyosnak, idegesítőnek találtam egy ponton túl. A másik pedig a beutazott világok. Ebben már sokkal több lehetőség van - nem is kell multiverzum, hogy széles legyen a világ. Nagyon sokféle civilizáció van itt és egyszerre próbálkoztak humorral és látvánnyal. Nincs jobb példa, mint a már emlegetett énekes bolygó.

Ha ezt már megemlítettem, látványfilm. A bolygókkal és népekkel, ahogy a Marvelek az ugrásokkal közös harcmodort fejlesztenek ki és küzdenek. Dar-Benn harcstílusát inkább nem minősíteném. Itt megint villog a túl ismerős felirat - éppen csak nem kesztyűt visel, mint Thanos. Idézi a Tíz Gyűrűt is. De felemlegethetném a tévésorozatot is, amelyben volt egy Zari Tharazi, nagyon sok hasonló vonással. A származása, a karkötője... Nem ugyanaz a figura, de akkor meg pláne sok a hasonló vonása. Még egy - már sokadik film óta szenvedek azzal, hogy mennyire mű és gáz jelmezetek adnak a szereplőkre. Itt majd a nagy csatára Yan herceg ad nekik ruhákat és rémesek. Főleg Monicáé. Nem tudom, hogy vették rá a színésznőt, hogy felvegye. A legrémesebb dressz az egész filmben, de szerintem az utóbbi pár filmben is nyerne.

Ami viszont újrajátszás volta ellenére is működik, azok a flerkenek. Ahogy a végén menekítésre használják őket... Az vicces volt, ahogy Fury bemondatta a hangosba, hogy ne meneküljenek a flerkenek elől, hagyják, hogy felfalják őket.

Még mindig sztárszereposztással és visszatérő színészekkel ment. Lehet, hogy az univerzum hanyatlása során született, de még mindig látni, mekkora filmverzum ez, és micsoda pénzeket nyomnak bele.

Nem tudom, innen milyen jövőjük lesz. Több szálat is nyitottak innen - multiverzum, a kamaszlányok hóscsapata, de hogy mit visznek tovább? Hamarosan kiderül, de addig még elég sok filmmel be kell hoznom magam. Azt hiszem, nálam Wakanda lesz a következő állomás.

Nem egy könnyed krimi Eric Bana új sorozata. Ahogy elkezdtem átgondolni, mit is láttam, arra jutottam, hogy személyes tragédiák sorát. Nincs egy boldog és elégedett szereplő sem benne, itt mindenkinek szenvedés és gyötrelem a jussa.

Kiemelten igaz ez a főszereplőre. Kyle Turner jó rendőr és ezzel meg is van a feszültség közte és a parkőrök között, akik a keze alá dolgoznak be a Yosemite Nemzeti Parkban. Röviden: Turner magányos farkas, nem is tartja őket rendes rendőrnek, nem vonja be őket. Ha nem is direkt, de érezteti velük, hogy kevesebbek nála. De mivel szakmailag ő a profi, azért a parkőrök is tudják, hogy nem véletlenül Turner a nyomozó és nem ők. A gond az, hogy a férfi pár éve szét van esve. Az egyetlen fiát elrabolták, bántalmazták és megölték. Az apja talált rá a parkban a tetemére. A gyerek szelleme azóta is kísérti. Még magányosabb és zordabb lett. A házassága szétesett. Van benne skandináv krimis hasonlóság: kitartó, jó rendőr, de a magánélete egy tragédia.

De az összes mellékszereplőt mellé tudom tenni. Souter, a helyi főnök, aki látszólag Turner támogató jó barátja. Lassan nyugdíjas, elégedett nagyapa. Ő az, akiről úgy néz ki, hogy rendben van és ő az egyetlen boldog karakter a történetben. Aztán a végére szépen róla is lehull a lepel és kiderül, mi minden lappangott a felszín alatt. Ő messze nem az a befutott férfi, akinek elsőre tűnt.

Turner exe, Jill. Aki látszólag továbblépett, másodszor is férjhez ment és a sajátjaként neveli a férje lányait. De akkor is ott a trauma, mi történt a saját fiával. Ugyan elvált Turnertől, de köztük is ott van egy csomó fájdalmas, kimondatlan igazság. Őt is terheli egy bűn, ami talán megbocsáthatóbb, mint Souter titka, de akkor is sok mindent elvett tőle, amire nem is gondolt, amikor tette a múltban, amit.

Az új parkőr, Naya, aki Turner mellé kerül a nyomozásban. Akinek azért kellett otthagynia a korábbi állását és a rendőrséget, mert az exe elől kellett futnia a gyerekkel. A múltja itt is utoléri és harcolnia kell majd magukért.

Ők a főszereplők és ahogy írtam, mindenki szenved és gyötrődik, csak más minőségben sikerül ezt elrejteniük. Turnerre jobban rá van írva, máson szinte észre sem venni, de ez meggyötört, megkínzott emberek sorozata.

De krimi is. A Parkban egy holttestet találnak, fiatal nő. Látszólag baleset, leesett egy sziklafalról. Turner azonban nagyon hamar rájön, hogy itt sokkal több történt. A lány menekült. Ez nem egy egyszerű félrelépés és zuhanás volt. Ahogy a személyazonosságát is megtalálják, még bonyolultabb lesz az ügy. Mert ez a lány egy eltűnt személy, akivel évek óta nem tudták, mi történt. Hol volt eddig? Miért jött vissza? Ki intézte el?

Turner vadászkutyaként megy az igazság után. Akkor is, ha személyes áldozatot kell hoznia miatta. Nem tud leállni. Az egész férfit ez a makacsság jellemzi, a törvénybe vetett rendületlen hite. Ha valaki bűnös, fizessen meg érte. Többször kiszállhatna, lehetne másképp, de képtelen rá. Akkor is az igazság kell, ha csak fájdalmas dolgokat hoz vele felszínre.

Naya pedig hű segítőként ott lesz mellette. A párosukkal egy rutinos öreg és a fiatal lelkes kezdő klasszikus kettősét játszák ki. Mivel Naya rendőr volt, nem egy tehetetlen baba, akit a férfi csak irányít. Neki is vannak ötletei, saját szálai. Azért Turner a megoldóember, de nem csak egy kelléktársat tettek mellé.

Nem az év krimije, de szépen fel van építve, honnan és hova jutnak el. Az meg pluszt ad neki, ahogy a Nemzeti Parkban nyomoznak. Nem sok mai krimiben van olyan nyomozó, aki lovagolva megy ki a helyszínre. Itt meg lehetett ezt is tenni.

A környezet különben is az egyik nagy plusz a sorozatban. A park remek háttér és jó nézni. Hozzátéve Turner túlélőtippjeit, még kis kalandfilmes jelleget is bele tudtam érezni. Ez a háttér, egyben a látványelem. Egyszerűen szép a környezet, amiben járunk. Így még nagyobb azzal is a kontraszt, milyen bűnöket rejtenek itt az emberek.

Sztárszereposztással forgott a sorozat. Nem is tudnék vagy akarnék benne panaszkodni semmire. Annyira rutinos színészek dolgoznak itt össze, hogy gördülékeny az egész. Santiago karaktere más az újonc voltával, de ott pont jól is jön az a másféle energia.

1 évadra terveztek, de különben nem lehetetlen a folytatás sem. Ahogy nézem, egyelőre nincs döntés. De a nézőszámai jók. A kritikái már vegyesebbek, de úgyis az a lényeg, hányan nézték meg a Netflixen. És elég sokan.

Szép nagy betűkkel rá is írták, hogy a Hang nélkül producereitől. Simán el is lehet magyarázni azzal, hogy mennyiben hasonlít arra a filmre ez a próbálkozás. Csak ez a gagyibb verzió, ha már minősítem is.

Ebben is megjelennek lények, amelyekkel szemben az embereknek esélye sincs. Igaz, ezeket legalább látni lehet. De harcolni velük? Értelmetlen. Nem lehet lelőni, felrobbantani, vagy bármit kezdeni velük. Jönnek és megölnek. Nem esznek meg ugyan, de életben sem hagynak. Senkit. Az állatokat nem bántják, de az embereket igen. Egy gyengéjük van - a magasság. Így a túlélők a hegyekbe húzódnak vissza és pontosan ki van jelölve a szint, ami alá nem szabad menni, mert ott már vadászterület húzódik. Ez a világ. Nincs túlmagyarázva és ezt a cselekménybe is beépítették: az egyik főszereplő ugyanis fizikus, aki ha a választ nem is tudhatja meg mindenre, azért keményen dolgozik, hogy megölhessék a kimérát idéző valamiket.

A történet egy hegyi menedékben kezdődik. Will egyedülálló apa, mert a felesége egy küldetésről nem tért vissza. A gyerek légzőszervi megbetegedéssel küzd, és tudják, ha elfogy a gyógyszer, meg fog fulladni. Amikor erre a pontra érünk el, Will kész szint alá menni egy kórházba, hogy utánpótlást hozzon. A tudósnő, Nina lesz az egyik társa, aki a laborjából akar kémiai vegyületet a kísérletéhez. (Annak idején azért indult Will felesége is.) A másik pedig Katie, Will egyik helyi barátja. Nekivágnak és futnak az életükért meg a felszerelésért.

Azért nem lehet igazán izgalmas a film, mert az esélyeik a nullával egyenlőek. Ha a lény jön, véged. Legfeljebb úgy lehet megúszni, ha az egyik társaddal elvonulnak, és míg vele végeznek, te elég magasra érsz. Közben meg megy a lelki nyomasztás, mert Will végig osztogatja Ninát. Akkor vesz csak vissza, amikor rádöbben, a nő is mennyi mindent vesztett a lények érkezésével. Pl. eddig nem tudta, hogy kétgyerekes családanya volt egy szerető férjjel, de elvesztette a kollégáit és a családját is, neki csak a bosszú maradt.

A végére azért minimális választ kapunk, de egyben nyitottságot is. Nem véletlenül - ha elég sikeres lett volna, innen simán lehetne folytatni a fenti lények újabb támadásával.

Hozzáteszem, azért ez nem egy nagy költségvetésú film. A lényeket összerakták, de különben igyekeztek minimalizálni, amit lehetett. Nem véletlen a helyszín és a harcok egyformasága sem. Amikor elkészül Nina fegyvere? Bántóan egyforma minden használata. Ugyanaz az effekt sokszor fel lett használva...

Jellemző az is, hogy ki lesz menet közben az áldozat. Mert természetesen kell bele olyan mellékszereplő, akiről az elejétől üvölt, hogy csak azért van szerepe, hogy ő halhasson meg. A főszereplőt mégsem lehet megölni, ahogy a világ sorsát megváltoztató tudóst sem... Ok, a Last of Usban Joel pont ezt tette, de abban több eredetiség volt, mint ebben a filmben.

A szerepek, színészek sem szakadtak meg. Miben kellett volna? A történet kimerül annyiban, hogy passzív - agresszívan rühellik egymást és futnak az életükért. Baccarin kb. ezen a szinten futtatja a karrierját. Mackie esetében meg azt érzem, aláír sok mindent, hogy építse az akciósztár imázst.

Ahogy írtam, egyszer meg tudtam nézni, de az a plusz, amitől tényleg jó lenne, nincs benne. Késő esti műsorsávban egyszer elmegy szint.

Utolsó előtti rész, és ez már egy érdekesebb rész volt a Countdown (s01e12) sorozatban. Mivel csak pár rész van erre a merénylőre, gyorsabban kell haladni és ebben az epizódban volt is egy tempósabb nyomozás. Nem  mentünk vissza a múltba, nem volt kapcsolgatás, hanem korrekten haladtak végig a nyomokon. Ha végig ilyen lett volna a sorozat, sokkal kevesebbet rosszat írtam volna róla. Így működik. Magánélet minimalizálva, kemény munka és kicsit érzem a rendezgetést is a szereplőktől való elköszönésre. Majd kiderül, a vége milyen lesz, de eddig ez a legpozitívabb élményem a sorozatban. Ha nem is tetszett, ahogy Volchek fel lesz emlegetve.

Most megvillant a horror is az Alien Earth (s01e04) kapcsán. Azt a jelenetet nagyon profin megcsinálták, amikor összeeresztik az egyik xenóval a kecskét. Ahogy feláll, nézik egymást... Az még egy sátános horrorban is elfért volna. Nem is csak a látvány, az a hangulat, amit arra a jelenetre megteremtettek. Az eddigi legerősebb jelenet a sorozatban, nálam. De alakulnak az egyéb események is. Az érdekel, Wendy és a lények kapcsolatából mit hoznak ki. Simán benne van, hogy vérfürdő lesz még a telepen. Az már bénább, ahogy a cyborg a családdal zsarolva akar az egyik Elveszett Fiútól űrlényt szerezni. Pláne, hogy nem is tudják, de már le is buktak. Abban is látok potenciált, amit most elkezdtek feszegetni. Mennyire az egykori személy az MI testben a gyerek, vagy csak egy MI, aki embernek képzeli magát? Most megint sikerült elkapni, hogy érdekes kérdéseket boncoló sci-fi, de látványos horror is legyen. Mit hagytam ki? Még mindig Timothy Olyphant a jelenetrabló. Az ő szintetikusa simán a legjobb a sorozatban, ebben a részben is.

Egy újabb rendezkedős rész a Chief of War (s01e06) esetében. Már érzem, készülnek a nagy csatára, csak még nem értek oda. Az egyik oldal megtanult lőni, a másik kötött egy mocskos alkut. De még nem estek egymásnak, diplomáciával próbálkoztak. Meg nőttek a feszültségek a szereplők között. Hawaii és az idegen kultúra varázsa még mindig megvan, jó az európai fenyegetettség lebegtetése is, de ez most inkább csak egy átvezető rész. Emlékezetes rész? Inkább rettentő. Példa, mennyire más a kultúra. Az ellenséges főnök etetett egy cuki kutyust. Meg is állapítottam, legalább az állatokban van ízlése. Aztán szólt az egyik emberének, hogy vigye, süttesse meg, finom lesz. Jaj...

A Peacemaker (s02e02) nem lett okosabb. Még mindig annyira agyamentnek érzem... Abban volt fekete komédia, ha túl is tolták (annyiszor elgurult a test meg a fej később...), amikor a másik világ Chrisét felszelték. De különben? Amit vártam. Chris egyre inkább úgy érzi, a másik világ inkább passzos. Meg volt egy ARGUS akció, de Eagly úgy lerendezte őket, hogy még nézni is fájt. Rá kellene hangolódni az ilyen humorra, akkor jó lenne, de még nem tartok ott. Most komolyan, madárvakság? Megtámadt egy kacsa? Mi van???

Ahogy a Chief of War is összecsapás előtt van, a Foundation (s03e08) is. Csak ebben sokkal jobban sikerült elkapni a feszültséget és nem csak úgy éreztem, hogy várjuk az Öszvér és Gaal összecsapását. Ami már különben küszöbön, már egy bolygón vannak a rész végére és a nő támadni készül. Megvolt ennek az előkészítése is, de annyi minden jó rész volt mellette. Remek volt Nap pere, a másik robottal, altatóval és a szektások vezérének odasúgott mondatával. Hát már a szekta is tele van zsarnokokkal... Különben Blake Ritson eléggé elkapta a szerepet, simán kinézem belőle a megszállottat, aki közben meg az egyik legnagyobb manipulátor a környéken. Hiába, jól jött neki Riario alapnak még a Da Vinciből. Ebben a karakterben is megvan az a sötétség - mit gondolkodtam különben, honnan ismerős... Alkony is borzalmas, mit össze nem hoz. Csodálom, hogy Demerzel nem lát át rajta. Annyira nem akar meghalni, hogy az univerzumot is előbb robbantaná fel, minthogy menjen a hamvasztóba. Nagyon nem tűnik jó ötletnek, ahogy a bombáját ajánlgatta a robotnak. Annak meg nagyon tudtam örülni, hogy Pirkadat mégsem veszett oda. Ok, kicsit le van sérülve, de él! Jó helyen is van, még simán beleszólhat a végjátékba. De, amit a végére hagytam. Az Öszvér és Hari beszélgetése. Az megint nagyon ott volt. Volt odacsapás, jó megállapítás mindkét oldalról és Hari végszava zseniális. Ennek az évadnak simán az Öszvér a legizgalmasabb alakja és most fajsúlyos figurát tettek mellé. És még két rész vissza. Általában ez a heti kedvenc sorozatom, ezen a héten is.

A The Rainmaker (s01e03) kapcsán nincs mondandóm. Inkább nyomoznak, mint jogi ügyeznek. És már megvannak a részenkénti kötelezők is - Rudy és a barátnője minimum egyszer lefekszenek, de legalább egy jelenete van a szemközti pincérnőnek is. Ennél annyival jobbat vártam...