Roppant nehezen tudom elképzelni, hogy a He-Man egyszer menő volt. Sorozat, mese, filmek vannak belőle. Nekem azok kimaradtak, de ezek alapján annak csak örülhetek. Kb. végig azon gondolkodtam, hogy lehetett ilyen szemetet megalkotni, mint ez?

Még csak az sem kellett hozzá, hogy a cselekményt szóba hozzam. Elég megnézni, hogy néz ki ez a film. Egyszerűen rémes. Ilyen szemetet ennyi pénzből, az valami elképesztő. Olyan, mintha egy gagyi, kis pénzes filmet néztem volna színházból lopott kellékekkel és jelmezekkel. Nem is tudom, mit kezdjek el legjobban szidni benne. A fegyvereket? Adam rendelkezik egy karddal, a világuk leginkább mágikus tárgyával. És úgy néz ki, hogy az egy merő hányinger. De nem jártak jobban mások sem. A kosztümök mű, gagyi, rémesek. Azt nem is minősítem, hogy mindenki sci-fi felszerelést idéző cuccban és páncélban vonul, hősünk meg ágyékkötőben? Most komolyan? Mi ő, Conan a sci-fi világban? Annyira, de annyira rémes.

Az akció és a CGI sem jobb. Rossz nézni. Pedig látni, hogy nyomták bele a milliókat. Csak annyira pocsék lett a végeredmény, hogy azt kérdem, minek? Nincs benne egy rendes, jól kinéző összecsapás, és teljesen mindegy, hogy a kardot vetik be, vagy éppen lődöznek. Mert igen, még ez is keverve van. A sci-fi fegyverek, a mágia, de a sima bunyó is a terítéken van. Csak egyik sem jó.

Akkor szidjam kicsit a történetet is? Olcsó, buta, még gyerekmesének is fárasztó és unalmas, erőltetett, buta. Van egy mesebeli királyság, ami kb. minden mese nedves álma. Ott van minden fantasy lény, jó dolog, meg a Star Trek is beköszönhetne. Jön a zsarnok, elfoglalja, a kis herceget meg a varázslónő a vég előtt átmenti a Földre. Csak Adam olyan kis szerencsétlen, hogy azonnal elveszti a kardot és így a Földön kell felnőnie, miközben mindenki idiótának nézi, ha mesélni próbálja, honnan származik és mire képes. Akkora lúzer szerencsétlen...

De majd a gyerekkori barát felbukkan, hazarepülnek és megdöntenék a gonosz uralmát. Ehhez ki kell józanítani a lány apját, meg a saját úton járó kevés katonájuk meg kellene győzni, hogy dolgozzanak össze. Miközben a gonosz koponya és Evil-Lyn nevú varázslója levadászná őket.

Buta poénok, unalmas, és nem vicces ez. Bosszantó. Annyira, de annyira buta.

De mit is várok egy történettől, aminek eredetileg He-Man a címe és a gonosz szolgája olyan nevet kapott, mint Evil-Lyn? Nem is csak buta, debil ez az egész. Elmondani nem tudom, mennyire borzalmasan van megírva és milyen a története.

Ehhez képest meg drága film és vannak benne olyan színészek, hogy legszívesebben sírnék. Idris Elba kapcsán olvastam, hogy Heimdall-t se szívesen játssza, mert gagyinak érzi, ahogy pl. Mandela után neki kell lennie. Akkor mit lehet mondani Man-At-Arms figurájára? Igen, mert itt ez a neve. De azt is vissza tudom sírni, amikor Galitzine egy olcsó tévés románcban hegedült egy balerinának. Ott szerettem. De ez? Mondjuk, szerencsétlen sorra választja a rossz szerepeket és filmeket. De eddig ez a mélypont. Biztosan nem épít erre franchise-t. Ugye, mondjátok, hogy nem lesz ilyen! Ebből ez a rész is botrány, nem kell folytatni! De mi durva még? Én rühellem Camila Mendes-t. Ha a Riverdale-ben egy szereplőt lelőhettem volna, ő lett volna. Kevés olyan sorozat van, amit elkezdek és nem bírok aztán végignézni. A Riverdale olyan volt, és részben miatta. Ő meg ő volt az egyetlen, akitől nem kapartam állandóan a falat. Mondjuk, a végére csak adtak neki is egy hányinger ruhát...

Nem is ragozom tovább. Nem tudnám megmondani, mikor láttam ekkora szemetet, pedig nekem is van érzékem beválogatni a rossz filmeket. De ez... Komolyan, nem tudom elégszer leírni mennyire buta, debil, pocsék egy alkotás. Szemét, mert filmnek nevezni... túl kedves lenne.

Még egy sorozat, aminek eléggé becsapós az egész PR kampánya. Mivel lehetett ezt eladni? Sarah, a York-i hercegné személyével, ha ő maga csak nagyon mellékszereplő is a történetben. Mert a The Lady az egyik asszisztenséről szól, Jane-ről. De a poszteren mit látunk? Sarah, mögötte meg a tényleges főszereplő. Jellemző.

Játszanak azzal is, hogy igazából, mit nézünk. Majdnem azt írnám, hogy negatív főszereplőt kaptunk. Jane még alaphangon is fura. Alapból ezzel még szimpatizálni is tudnék, ahogy a kisvárosi szülőhelyén egyszerűen szűk neki a hely. Azért próbálkozik, de nem illik oda. Majd megkapja az állást Sarah mellett és megváltozik az élete. Kinyílik. De még a legszebb pillanatai idején is ott van, hogy vele fejben nem stimmel valami.

A hozzá kapcsolódó botrány, hogy meggyilkolta a barátját. Thomas Cressman jómódú, kedves férfi volt a sorozat szerint, aki elkövette azt a hibát, hogy nem menekült el, amikor még lehetősége volt rá. Látta ő is, hogy a barátnőjével baj van, de ő még akkor is kitartott és segíteni akart, amikor a nőn már úrrá lett az őrülete. Meg is lett az eredménye, Jane végzett vele. De ez már a végjáték. A sorozat azt mutatja meg, hogy jut el arra a pontra a nő.

Minden odavezet, mert egy kapcsolata sem képes fennmaradni. Mindig bezavar majd a nő természete és menekülni kezdenek majd, akik körötte vannak. Sarah a kivétel, ő máson sértődik meg és ejti a szolgálóját. Megjegyzem, ott is megnyilvánult Jane természete, csak azért a nőért annyira rajongott, annyira szerette, hogy nem tört ki, nem fordult ellene. Sőt, még évekkel később is azzal azonosította magát, hogy Sarah asszisztense volt és jóban voltak egymással. Erre húzta fel az alapmaszkját. Valahol szomorúnak is érzem, hogy mennyire vak volt ez az imádat. A hercegnéről nem festett a sorozat szép képet, nagyon is benne vannak a hibái, botrányai. Nem olyan embernek tűnik, akit feltétel nélkül lehet tisztelni és rajongani érte.

De a sorozat veszi sorra a szerelmi kapcsolatait. Nem Thomas volt az első nagy fogás, de mások gyorsan leépítették a lányt. Mit ne mondjak, azért elég durva volt, amikor Jane már esküvőt tervezett, és észre sem vette, hogy az aktuális pasija csak egy viszonyt keres. Ahogy az a közös, kierőszakolt nyaralás is kinézett... Na, az a pasi jobban megérdemelte volna a gyilkosságot, de ő elment időben.

4 rész az egész és a főszereplő egyre problémásabb lesz részről részre. McKenna-Bruce nem játssza különben rosszul, főleg azt, ahogy egyre jobban kikészül és megőrül. Nekem az a rész nem jött át, amikor vonzó volt. Amikor könnyen felszedett népszerű férfiakat is, és menőnek számított. Annyira sikerült valami beteg vonást ábrázolnia a színésznőnek végig, hogy fel nem foghattam, milyen pasi próbált meg egyáltalán kapcsolatot kezdeni vele.

A nagy név Natalie Dormer volt, de mint említettem, ő nagyon csak mellékszereplő, alig volt a vásznon. Hozza szépen a kötelezőket, de ez azért nem a Korona volt. Minimálisan fel lehet ismerni korszakokat, botrányokat, vagy a könyvírással való próbálkozását. De szerintem itt ő csak a státusz eszköze, fontosabb az, hogy mit jelentett Jane számára a közelsége, mint a tényleges tettei a sorozatban.

Szimpla, gyakran unalomba is fulladt a történet. Egy filmként talán jobban működött volna, de ez sorozat. A vége  meg különösen gyenge lett, és nem is tudom, milyen hatást kellett volna kiváltania. Nem lehetett megsajnálni a nőt. A gyilkosság pofon egyszerű volt, nagyon könnyen fel is derítették.

A külcsínre viszont nem lehet panasz. A brit sorozatokra jellemző igényesség és korhangulat megteremtése megvan benne. Színészekben, történetben, az igazán lényeges dolgokban közelében sincs annak, amit a The Crown tudott, ha azzal hirdették is. Talán csak az atmoszféra, a korszak megelevenítése, amiben látom a hasonlóságot és az eredményt. Az megvolt itt is.

Nem tetszett, ha egyszer meg is néztem. Még sok is volt kicsit ebben a terjedelemben.

Dargay Attila neve a magyar mesék halmazában jól cseng, sőt. Ő egyike azoknak, aki közismert. A Csongor és Tünde köthető a nevéhez - a szereplők az ő tervei alapján készültek el.

Ha már a rajzokkal kezdem, akkor maradjunk elsőre a látványnál. Magyar meséknél az kritikus, mert van pár olyan alkotás, amit legszívesebben kitörölnék a memóriámból. Vannak klasszikusaink, próbáltak modernebb folytatást gyértani hozzá, és szégyenfolt A kis Vukk éppen annyira, mint a Macskafogó 2. Tényleg, azokat törölni igyekszem az elmémből.

A Csongor és Tünde viszont minden tekintetben korrekt. Ha rajzzal kezdünk, akkor arra is kiírom, hogy ez nézhető, kellemes és helyesek a figurái is. A cuki jelzőt is simán bedobnám rá. A szereplők olyan szempontból tipikusak, hogy Csongor a csinos herceg, Tünde a szőke szépség, a szolgáik hétköznapibbak és kerekebbek. A banya nem ocsmány, de rondaság. Az állatok, de még a kis ördögök is aranyosak. Az összkép egy nagyon kellemes, kedves kinézetű mese, amit szívesen nézek és mesekönyvben is szívesen lapoznám. Megjegyzés - maga a mese sokkal szebb lett, mint amilyen borítót sikerült összehozni neki. Nem is értem, ez miért nem lett jobb. A mese az.

A cselekmény meg klasszikus. Vörösmarty Mihály története, és itt meg is jegyezném, hogy a tündér leány neve, a Tünde Vörösmarty találmánya és ez a mesés elbeszélő költeménye teremtette meg. Szépen ellenpontoz végig, mintha csak Shakespeare lett volna a mester. Csongor, Tünde egy magasabb síkot képviselnek, akik a nagy szerelmet keresik, akik nagybetűsen JÓK és értékesek. Fennköltek, szebbek, tisztábbak. Mellettük Ilma és Balga egyszerűbbek, nyersebbek, humorosabbak. Az ő szintjük lejjebb van - pl. a férfit sokkal inkább izgalomba tudja hozni egy jó vacsora, mint a kedvese megtalálása. Ahogy a bárd is írta: valamit az intellektuális nézőknek, más annak, aki csak mosolyogni akar egyet és nem kellenek neki elvek és idillek.

Mese, amiben a banya bosszúból igyekszik elérni, hogy Csongor ne kaphassa meg Tündét, inkább megtévesztve a herceget a saját lányát ültetné a trónra. Így a főszereplők egymást keresve keverednek kalandokba és a banya miatt a végéig elkerülik egymást. Van varázslat, vannak örökségen veszekedő ördögfiókát, de cuki kutya is akad, ha éppen Csongor az éjszakai kalandra nem is viszi magával.

Jó családi mese, mert kb. mindenki tudta otthon nézni nálunk. Szerettem én is, anyámék is elnézték, de a kis 4 éves unokahúgom is simán végignézte velünk, pedig különben 20 perc körül van a tűrshatára.

Az egyetlen, amit fel lehetne róni, a nyelvezete. Tudom, őrizzük az eredetit és így az irodalmi értéket is hordozza a mese. Ennek ellenére a verselés nem a legkönnyebben emészthető forma. Az is lehet, csak én vagyok ennyire ellene, de a gyerekkori Flinstones esetében is rühelltem a rímeket, verselést, és ez nem változott. A próza mindig is közelebb állt hozzám, mint a líra.

A mese azonban jó, családi szórakozás és teljesen vállalható. Mi szerettük családilag.

Van az a mondás, hogy 'Vigyázz, mit kívánsz, mert a végén teljesül.' Ez a horror erre épít, de majdnem úgy, hogy keresni kezdtem a végén a Blumhouse logót. Nem az különben, de eléggé tudja hozni azt a már majdnem röhejes, de mégiscsak komoly horrort ez is.

A történet hőse, Bear egy félénk fiatalember, akinek rég tetszik a kolléganője, Nikki. Ezt persze mindenki tudja is, de úgy tesznek, mintha nem így lenne. Nikki meg szépen a barát zónában tartja a fiút, aki bármit megtenne neki. Amikor felmerül, hogy a lány elmegy, Bear rászánja magát a vallomásra. Még ajándékot is vesz, egy kívánságpálcát. El kell törni, kívánni és az teljesülni fog. Mindenkinek csak egy kívánsága lehet. Nem meri odaadni, de kínjában maga eltöri és azt kívánja, Nikki bár mindennél jobban szeretné.

Teljesül. Nem lesz benne köszönet.

Pár nap boldogság után jönnek az egyre durvább jelenetek. Pl. Bear elmegy dolgozni, Nikki meg ott marad a lakásban, mozdulatlanul, míg a fiú haza nem ér. És lehet sejteni, milyen kupac lett mellette egy napi álldogálás után, amikor mosdóra sem bírt kimenni. Önsebzéstől kezdve mások mániás elpusztításán át minden étlapra kerül, mert Nikki megszállott lesz a legrosszabb értelemben.

Kapunk egy kis nyomozást és Bear megpróbálja rendbe hozni a dolgokat, de ez nem az a film, ami ad második esélyeket vagy boldog végeket a szereplőket. Aki megéli a vége felirítot, szerintem az sem tud örülni neki, annyi mindenen lesznek arra az időre már túl. És egyik rémesebb, mint a másik. Talán nem is az a legszörnyűbb, amikor tombolnak, hanem amikor az igazi személyiség egy pillanatra  képes előtörni és könyörög még a halálért is, mert amiben élnie kell, az még annál is rosszabb.

Nem tudom azt írni, hogy jó. Nem is rossz. Szépen határon mozog, leginkább egy érdekes. Igazi válaszok nélkül, de a nyomasztást alaposan művelve. Pszichésen egyre megterhelőbb a történet és a szereplők sorsa.

Szenvedtem kicsit azzal, hogy nem azok a szereplők kapják a legrosszabbat, akiknek szerintem járt volna. Egy ponton az járt a fejemben, milyen könnyen lehetett volna ez happy end is. Ha nem szórakoznak szegény Bear érzéseivel és pl. elmesélik neki, hogy Nikki és Bear haverja, Ian dugópajtik. Ha Sarah előbb ki merte volna mutatni, hogy neki tetszik a fiú. De minden elcsúszik és mindenki meg is fizet érte. Ahogy írtam, itt nem lesz senkinek jó a vége, ha nem is hal meg. De, amivel kezdeni akartam, hogy megtaláltam benne a szereplőket, akiket nagyon nem bírtam. Ian és Nikki a titkos viszonyával főleg. Azt különösen mocskosnak éreztem, ahogy Ian még ugratta is a barátját a szerelmével, miközben pontosan tudta, hogy Nikki unalmában az ő farkán pörög és esze ágában sincs Bearrel kezdeni.

Nem néz ki jól sem. Lehet, hogy a pszichés nyomasztás miatt, de inkább irritált, mint megijesztett ez az egész. Navarette szépen hozta a megszállottat. Az viszont érdekes döntés, hogy a srácok fordítva hitelesebbek lettek volna. Aki a nagydumás, csajozós, arról hittem volna el a félénk introvertáltat. Az viszont jó ötlet, hogy senki sem név még. Egy-egy sorozatból lehet felismerni őket, de névre senkire nem vágnám rá, miben láttam mellékszerepelni.

Különben a kritika szerette és ilyen-olyan díjakra jelölve is van. Biztosan ki is lehetne hámozni belőle valami mélyebb tanulságot és hasonlatot, de most ahhoz sincs kedvem. Egyszer megnéztem, de elég is volt, fejtegetni sem akarom. Ahhoz túlzottan rühelltem Nikkit, már a  megszállottság előtt is.

Ami eddig kimaradt és nem is nagyon tudok még hozzászólni, az a kosztümös koreai dorama. Ok, egy-egy sorozatban feltűnt, mint második szál. De olyan, aminek a fő tere a múlt? Egy jut eszembe, de azt egyáltalán nem lehet történelmiként nézni, mert kitalált helyszín, királyságok, stb. Az fantasy, a lélekcserélős sorozat, csak éppen mint a Trónok harca, történelminek tűnő korszakban játszódik.

A Keleti Palota viszont történelmi sorozatként működik, csak éppen fantasy alapokkal. Ebben az lesz a történet, hogy a királyi udvarban egy bosszúálló szellem okoz egyre nagyobb problémát. Sorra öli az örökösöket és a teljes királyi vérvonallal végezni akar. A hivatalos álláspont szerint ilyesmiben már nem is hisznek, így tényleg varázslót/sámánt hívni nem is lehetne. A királynak azért sikerül ide 'rabolnia' egy különös képességű fiatalembert, aki képes a szellemvilágba mozogni, látja a szellemeket és harcolni is tud velük. Mellé adja a kitagadott/elrejtett lányát és kettejüknek kellene elintézni a szellemet, megvédeni a lány utolsó fiútestvérét.

A bonyodalom meg jön bőven. 2-3 részenként kiderül valami, ami újraértelmezi, ki a szellem, miért és mit csinál. Az egész királyi udvar egy viperafészekre hasonlít, ahol a hatalomért semmi sem drága vagy mocskos. Miközben szerencsétlen sámán, lesem a nevét: Gu-cheon szellemekre vadászik, bizony kiderül, hogy gyakran csak rámondták egy tettre, hogy mágikus, átok és szellem okozta. Nagyon is emberi és gonosz erők működnek. És mit tehet ilyenkor egy szellemvadász? Mondanám, próbál túlélni.

Egy sokkal hosszabb szappanopera is megirigyelhetné, amit itt sikerült egymásra halmozni. Van itt szép, fiatal szerető, akit az öregebb feleség intézett el féltékenységből, de olyan trükkökkel, hogy boldogtalan lelkek sora maradt vissza. De kapunk a török királyi udvarra emlékeztetően örökösöt, akik biztosítani akarta magának a hatalmat. Unokatestvér, aki átvenné a trónt. Meggyilkolt szolgálólányok, akiknek csak annyi bűnük volt, hogy rosszkor voltak rossz helyen. Lehetne még sorolni, mert kb. részenként derül ki valami mocskos titok, melyik élő kit gyilkoltatott le, akinek a szelleme azóta sem tud nyugodni.

A szellemvadász párost könnyű volt megkedvelni. Ők a sorozatban a jók, az erkölcsös szereplők. Rendben, Gu-cheon menekülne, ha tudna, de ahogy megkedveli Saeng-gang hercegnőt, már elég sok önzetlen és önfeláldozó tettet is véghez visz. A fiú az, aki többet tapasztalt a világból, kevésbé naiv. A hercegnőnek most kell szembenéznie azzal, hogy az Udvar még sokkal mocskosabb és álnokabb hely, mint amire emlékezett. Szegényem az anyja gyilkosán akarna bosszút állni, de mire a sorozat végére érünk és kiderül, ki és hogyan ölette meg szerencsétlen nőt, talán már annak örült volna a lány, ha meghagyják vidéki névtelenségben.

Mert őket leszámítva mindenki más - nem is találok elég jó jelzőt. Az álnok nem elég kifejező. Sötét alakok sora van ebben, még azok is, akik elsőre esetleg jónak tűntek. Így fura is, amit Gu-cheon képvisel. Ő megmenti azokat is, akik halált érdemelnének. Minek menti meg pl. az anyakirálynét, akit az általa halálra ítélt nők jönnek el kísérteni? Mert az isteni igazság egyszer úgyis utoléri. Persze. Pont az jött le a sorozatból. Inkább az, hogy minden egy gyilkos játszma, és ha ideig-óráig te is vagy a király, majd jön az, aki a te torkod vágja át.

Kinézetre hozza azt a kosztümös világot, amit eddig csak megvillanni láttam másban. A ruhák, a palota, a frizurák. Még idegenebb, mint a modern Korea ábrázolása. Azzal még mindig nem vagyok kibékülve, a nők milyen ruhákat hordtak. Még megvan az a varázsa, hogy nagyon más, mint az európai. Így egzotikusnak látom, ha eszembe sem jutna még csak közel hasonló ruhát felpróbálni sem. A paloták, belső terek viszont pazarak, amennyire ehhez értek. És itt is játszik, hogy annyira más a mi világunkhoz képest, hogy mindig van mit felfedezni. Még az olyasmi is, hogy milyen ágyuk, párnájuk van, hogyan alszanak.

A színészek kapcsán ugyanazt élem meg még mindig, mint eddig is. A mellékszereplőket nagyon túljátszottnak érzem, de simán lehet ilyen a rendezői instruálás. A főszereplők visszafogottabbak, bár most a király a határán van annak, hogy ő is sok legyen. Most is megvan a baba-hatás, ha láttam is már olyan sorozatot, amiben szebb színészeket vonultattak fel. Azért, azt most is megfigyeltem, mennyit számít a frizura. Choi Ye-chan mintha két külön ember lett volna attól függően, melyik ruha és melyik hajzata volt éppen képernyőn - a laza, kiengedett hajú vagy a szigorú lekötött, kis sapkás.

Egyszer érdekes volt, de nem került be a jobbak közé. Ezt se gondoltam volna, hogy leírom, de ahhoz túl sok mindent nyomtak bele 8 részbe. Simán volt ez 2 évadnyi cselekmény is, csak egy évadban elbeszélve.

Nem sok kellett volna ahhoz, hogy úgy írjak erről a filmről, mint egy jó kis átverős, okos rablós sztorihoz. De még úgy is, hogy nem tökéletes, azért jól elszórakoztam rajta és igazából még tetszett is.

Az alap nem mondható szokványosnak - a jó rablásokhoz kell egy terelés és itt kifejezetten jót kapunk. Nem is lehet hagyományosnak mondani. London, építkezés. Az egyik ház bontása során aktív világháborús bombát találnak és vonul is a katonaság hatástalanítani. A történet egyik fele ez lesz: Will, a veterán nekiveselkedik a bombával való harcnak. Építenek barikádot, lesz bevetve robot is, meg ilyen-olyan trükkök. De a végére elérünk oda, hogy az ember marad és a bomba, ami robban, hacsak...

Eközben a kiürített városrészben egy csapat rabló egy bank páncéltermét fúrja. Kijátsszák a környéket ürítő rendőröket és nagyon is látni, mennyire tervezett a munka. Nem vakon mennek, George ugyanolyan célirányosan válogat egy-egy kazettát a széfben, ahogy A belső emberben is láthattuk. Ez a másik szál - hogy halad a rablás.

A csavar az után jön a történetben, hogy lemegy a rablás és robban a bomba. Van a filmben egy jó kis csavar, ami mindent átértelmez és sokkal játékosabbá teszi a történetet is. Kap egy... jobb szó híján buddy feelinget. Mert azon túl, hogy pénzről és rablásról van szó, ez többről is szól. Bosszúról és igazságról. Lesz több átverés és rejtett indítékok, személyes titkok. Még az után is lehet izgulni a szereplőkért, hogy megvolt a rablás és a bomba sorsa is eldőlt. Mert bizony olyan bűnszervezetet követhetünk nyomon, ahol nem ismerik a tolvajbecsület fogalmát.

Annyira azért nem okos film, sokféle megoldása nem lehet. Hogy minden összeérjen, egyes emberek csak azt tudják tenni, amin meg kell lepődni a végén. Egész egyszerűen ők vannak olyan helyzetben, hogy másképpen ne működjön a történet. Így igazán meg nem is tudtam lepődni, de értékelni tudtam a szépen összeérő szálakat. Az különösen jó ötlet volt, hogy a legvégén visszapörgetik az időt és megnézhetjük, hogy kezdődött minden kb. 10 évvel korábban. És hogy mindenki megkapja-e, ami jár neki? Eléggé, bár kis furcsa érzetem azért maradt vissza.

Akciófilmnek közepes. Egy-egy jó jelenet - a bombás részek tetszettek - meg kevésbé jók (a maffialeszámolások annyira nem jöttek be) váltakoznak. Összességében nézhető, de igazság szerint nem is akciófilmként értelmeztem elsősorban. A rablás, az átverések sokkal inkább érdekeltek benne.

Pozitív arról az oldalról is, hogy olyan színészekkel dolgoztak, akik hitelesek egy ilyen történetben. Az akciópapa filmekre már tudok haragudni, nehezen hiszem el, hogy képtelenek fiatalabb színészeket találni, akikről elhihetném, hogy harcosok meg jól odacsapnak. Taylor-Johnson szépen kimozdult ebbe az irányba és jobban is áll neki, mintha komolyan játszani próbálna. Theo James is hasonló cipőben jár. Ok, Worthingtont sem tartom náluk kicsivel sem jobb színésznek, de ő az, aki már azért nem az akcióhős kategória. Ő beér az ötvenes éveibe és hamarosan ő is inkább a papa kategória lesz.

Az összebenyomás pozitív, most az a lényeg. Volt történet, csavar, akció és London jó háttér hozzá. Nézhető, még szinte szerethető is. Sose rosszabb akció - heist movie kombinációt.

Csak nem közeledik az évadzárás? A House of the Dragon (s03e07) sok-sok fontos eseményt hozott el nekünk, amik már mind mutathatnak a végére és a választ, miért a zöldek nyerik a polgárháborút. Rhaenyra szétesése és a nem megfelelő emberekben bízása. Ormund ármányai és a belső körben talált árulója. Aegon, aki visszaszerezte azt, ami a hatalmát leginkább adta - a sárkányát. Hozzá talán tanult is annyit a saját nyomorán, hogy jobb ember legyen, mint korábban volt. A végére volt ugyan sárkánytűz, de nem is Sunfyre megjelenése volt a legszórakoztatóbb. Az ármányok sokasodása. Igen, láttuk a végén, mire képes egy sárkány. De sok minden máson is múlik, ki nyeri a háborút. Különben Rhaenyra kapcsán egyre sűrűbben jut eszembe Daeny is. Ő is nyerhetett volna és mindketten a maguk őrületének köszönhetik, hogy nem királynők, hanem halottak lettek. Arra nem is tudok mit írni, hogy hiába az utolsó csata meg hasonlókkal lett reklámozva, lesz egy 4. évad és az lesz a vége. Értem, egy rész alatt nem lehet mindent elmesélni, de azért nincs annyi ebben a történetben hogy ilyen hosszan elnyújtsák. Mindegy, ez egy jó rlsz volt.

Még egy kis tipródás és szappan az All American (s08e05) heti részében. Itt egy családi vacsorát igyekeztek megtartani, de kb. annyit sikerült elérni, hogy még élesebbek legyenek a szerelmi és egyéb drámák. Az állás miatt Jordanék között van feszültség, az Amina szerelmi szálak már kb. az összes fiatal életét felforgatják. Azt se hittem volna, de Coop lesz a legjobban az évadban? Mert nem csak ebben a részben érződött az, hogy ő végre a helyén van, ha Amina be is szólogat neki. Megjegyzem, újfent csak saját magukat koppintják. Most éppen a szerkezettel - megint előre néztünk kicsit a bemutató napjára, hogy aztán visszalépjünk ide. Jaj de nagyon nem kívánom a béna konfliktust, meg a végére beleerőszakolt nagy happy endet, amit sejtek a végére.

Pedig már azt hittem, végre azt kezdem el nézni a Silo (s03e06) kapcsán, amire a regény miatt vártam. A kijutást. A tervet, amivel a mérget kiiktatják. A rész első felét bírtam is: tárgyaltak, terveztek és mentek előre az események. Camille aztán majd jól keresztbe tesz nekik és visszamegyünk az unalmas útirányba, de most próbálok legalább a kevés eredménynek örülni. Hogy van egy kreatív mag a silóban, akik végre mozgolódhattak. Nem csak emlékezni próbált a főszereplő. Jó, a szappan persze elmaradhatatlan kellék. Knoxék gyerekétől kezdve - ami különben nem is tudom, hogyan lehetséges. Szabályozott a szaporodás, csak a lottónyertesekből szedik ki a chipet és lesznek termékenyek pár hónapig. Igen, az előző évadokban ez volt már téma. - Camille beszólásainak a férjén és az öregek csipkelődéséig a rejtőzködés alatt. A múlt idősíkja továbbra is felesleges és időhúzó. Az a legrosszabb az egész évadban. Tényleg elérük oda, hogy lassan az intro lesz a kedvencem és nem saját jogon. A nosztalgia miatt - emlékeztet egy másik sorozatra robotokkal, fekete kalapossal és vadnyugattal.

Egyszer volt, hol nem volt, jó pár évvel korábban Az ördög Pradát visel. Sikerkönyvből, sztár szereposztással és jókora siker lett. Annyira, hogy a regénynek több folytatása is született. Rámondanám, hogy kicsit Bridget Jones utánérzet, csak éppen itt nem készültek sorra a filmek, mint Bridget esetében történt.

Eddig. Mert most már a Prada is megkapta a folytatást. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy nem Weisberger regényei alapján. A karaktereit felhasználják és vitték tovább, de egészen más életet és történetet adtak nekik, mint az eredeti szerző. Ezt egyszerre találom örömtelinek is, meg nem is. Attól függ igazából, melyik szereplőt nézem. Andy sokkal jobban járt a filmmel. Szimpatikusabb, adnak neki egy jó életutat és mondhatni, összejön itt végre neki minden. Meglesz az állomállás, barátokat kap és a végére a szerelmi élete is rendbe jön. Jelentős lesz és egy olyan közösség veszi körbe, amit lehet akár irigyelni is. Miranda esetében nincs túl nagy különbség - talán az, hogy itt továbbra is fontos szereplő, az eredeti folytatás nem sokat törődött vele. Viszont, Emily.

A regények között egy volt, amit tudtam értékelni. Emily saját regényt kapott, és nekem konkrétan az volt a kedvencem az eredeti könyvek között. Ez a film viszont kicsit sem hasonlít arra. Egészen más lett a szereplő magánélete, karrierje, mindene. Még csak nyomokban sem fedeztem fel benne azt, amit az eredetiben szerettem. Ez egy más sztori.

De el kellene engednem a könyveket, mert ez a filmre is igaz. EZ EGY MÁS SZTORI.

Belemehetünk, hogy mennyiben. De nem lényeg, inkább nézzük a cselekményt! A Runway a csőd szélén, Andy újságjának is annyi, így megint összetalálkoznak az életpályák. Andy visszamegy írni Mirandának, dolgoznak a magazin komolyabbá tételén és a cég megmentésén. Ebbe bevonják Emily-t is, akinek az aktuális barátja egy milliárdos. (A nő meg a Dior egyik fejese lett.) Lesznek áskálódások, barátságok és szerelmi szálak. Mindenkinek megvan a maga kis álma és a végére ez szinkronba is kerül a lehetőségekkel.

A gonosz Miranda felállás lényegében eltűnt. Még mindig kemény és megvan a híre, de annyira más a környezete és a szereplők felnőttek. Andy már csak barátkozna, Emily vetélkedne, de félelem? Emberi arcot kap, hogy mennyi mindent feláldozott Miranda a karrierjéért és kik az igazi társai. Nagyon szimpatikus pl. a férje, akit egyenesen Kenneth Branagh kelt életre és az egyik legszimpatikusabb, támogató alak a történetben, pedig sok lapot nem osztottak neki.

Valahogy pozitívabb az egésznek a légköre. A szereplők piszkálódnak egymással, de azt is valamiféle szeretet lengi be. Jól példázza ezt a film vége, amiben az 'áruló' bocsánatot kér és lepacsiznak, hogy a jövőben sokkal jobb barátok lesznek és nem veszítik el egymást. Végig meg is van benne az a fajta sors- és munkaközösség, ami már mondhatni családi is. És annyira más, mint az első rész. Még akkor is, ha mint említettem, azt igyekeztek a forgatókönyvírók belevenni, hogy beszólogatnak egymásnak és kritizálnak, de már nincs olyan éle semmi ilyesminek.

Felmerült bennem az is, hogy melyik divatos mondanivalót szövik bele. Az egyik, a nyomtatott sajtó haldoklása. Megéli Andy és a Runway is. Azt ugyan még sikerül itt megmenteni, de bizony kérdőjeles, meddig és mennyire kapnak szabad kezet a későbbiekben. Ez a szál különben furcsa is, mert a Runway divatlap. Egész egyszerűen fura, ahogy Andy vinni akarja a komoly témákat és arculatot váltani. Azt még érteném, hogy igényesebb, tartalmasabb igyekszik lenni, de hogy áll össze a koncepció? Ismétlem, az divatlap.

A másik a feminizmus. Ez is női film lett. A főszereplők nők. A vezető pozíciókban mindenütt nők vannak. Szerencsétlen Tucci/Nigel az egyetlen erőteljesebb férfi karakter benne, de ő is elmenne tiszteletbeli nőnek, ha arra nem is esküdnék meg, hogy LMBTQ szereplőt írtak belőle. Divatmániás és ő Andy mellett a 'barátnő', akivel mindent meg tud beszélni. Az egyetlen rangban levő, gazdag férfi benne Benii Barnes, akit meg konkrétan idiótának mutatnak be és poénkodnak rajta. Nem is értettem, Theroux miért játszotta el, annyira karikatúra az egész figura és bemutatás a vezető beosztású, de narcisztikus és buta férfiaknak.

De ok, le is írhatom. Igazából nem sok vizet zavart a cselekmény. Van neki, de nem jelentős. Egy kis vállalati intrika és barátnős csipkelődés. Viszont, nézni nagyon van mit. A divat körül forog és a színészek szebbnél szebb helyeken, látványosabbnál látványosabb szettekben parádézhatnak. Csak a ruhákért, belső helyszínekért meg lehet nézni.

Erre rájön a bitang erős stáblista. Minden lényegesen színész visszajött és ők mindig sztárok. Blunt talán, sőt biztosan, jobban is, mint az első rész idején. De a projelt státuszát mutatja az is, mennyien vállaltak benne cameo szerepet. Lady Gagától kezdve Donatella Versacén át Marc Jacobs és modellek, zenészek sora. A ruhák, a színészek, az egésznek a hangulata guilty pleasure és eye candy.

Nem mernék esküdni rá, hogy különösebben tartam vagy érdem van benne, de a szememnek jó szórakozás volt. Ez egy stílusbemutató, egy modern csajos film. Kicsit a Szex és New York hangulatával, csak itt nem a Szex a plusz elem, hanem a divat és lapkiadás, karrier.

Ezt is halogattam egy ideje. Sőt. Most azt gondolom, azt is megvárhattam volna, amíg kijön a következő évad. Nem csak ezzel a pár sorral, de a sorozatot se kellett volna néznem addig. Noha megszokhattam volna már, hogy milyen évadvégeket írnak, de ez...

A Vox Machina új kalandot kapott, és ez még csak a nyitány. Annyira, hogy az évad teljes első fele el is megy arra, hogy megnézzük, ki mit csinál és össze kell szedni a csapatot. Már, akit mernek, mert Scanlan helyett kapnak egy magát hősnek képzelő gazdag feltaláló félét, aki egy robottal mászkál. És már ott bajom volt, hogy a kapott happy end mennyire nem az igazából senkinek sem. Vex játssza Percy oldalán a lady-t, de este azért még kimenne vadászni, míg a férje - mert titokban az esküvő már megvolt - egy mágikus gömb kikapcsolásán ügyködik. Különben nekik van meg leginkább a happy end. Pike olyan boldogtalan, mindenért morog, hogy nézni is rossz. Vax és Keyleth a lány próbáit csinálják, és ők is jól lehetnének, ha a kór lassan nem végezne a férfival. Ez az alap és megint el kell menni egy gonosz nyomában, akit bezártak korábban. Most kitörne, és nem csak kitörne, istenné is lenne.

Keresnek fegyvert, gyötrődnek és veszekednek, míg eljön a végén a nagy csata. Nincs se több rész, se bővebb cselekmény. 12 rövid rész, és kb. 5-6 az összeállásig. Ismételni tudom magam: meg kellett volna várnom az 5. évadot is. Annyira bevezetés az egész...

Bár a sorozat több karakterét megszerettem korábban, most többek miatt morgolódtam. Ki nem állhattam, ahogy Vax belesimul az áldozat szerepbe. A legőszintébb és drámai rész volt, amikor Percy folyamatos bocsánatkérése közepette kitör belőle, hogy nem akar még meghalni. De a legrosszabb Pike, aki kb. mindent magába zár, egyre mérgesebb és keserűbb. Meg is lett a következménye. Hiába állnak össze, olyan törött és fájdalmas majdnem mindenki. Hiányzik a csapat kohézió. A másik sorozatban, a Kilenceknél ez jobban működik akkor is, ha ott tényleg eredettörténet van és éppen csak összeálltak.

Pedig különben szépen építkeznek. Bővítik a világot, jobban belemegyünk mágiába és istenekkel kapcsolatos történetekbe. Azon is csavarnak egyet, hogy mennyire nem elég egy legendás fegyver ahhoz, hogy minden szép és jó legyen. Ez kicsit bemutat a küldetéses világmentéseknek, a legendás fegyverrel és a hős önfeláldozásával együtt. Érdekes meg innen lesz, hogy akkor most mit lehet csinálni. Azt nem is említve, hogy éppen a kedvenc szereplőmet kellett az új istennek példastatuálásból kivégezni.

A grafikára is igaz. Látványosak a csaták és nőttek a varázsképességek is. Sok helyszín, új szereplők és ismerős motívumok többféle újrahasznosítása is volt. Még mindig nem az a tipikusan szép sorozat, de abszolút nézhető és vállalható.

Sötétedett a sorozat világa, innen reménytelenebb a mostani harcuk is. Most még csak tippelni sem akarok, innen mit találnak ki. Majd megnézem. Bár azt hiszem, előbb jön a Nine. Akkor azt nézem előbb.