Erről sokat nem fogok írni, mert annyira nem tetszett. Magyar komédia, amin nevetni kellene. Nekem bosszankodnom sokkal inkább sikerült rajta.

A történet szinte nincs is. Adott egy örök gyerek, különben már nyugdíjaskorú gombfocista, aki ki akar jutni az EB-re. A meccset elveszik, a visszavágó előtt nem kevés pénz kellene. Mivel elég súlyos beteg is, a könyvelő fia kreatívan kezel egy tévesen nekik küldött támogatást. Csak éppen a csapat mindenféle butaságra költi a pénz, az adományozó meg jönne megnézni, mit alkotott kamaszkora focicsapata a pénzből. Hogy még egy kis bonyodalom legyen, a fiú kezd összejönni az apja csapatának fiatal nőtagjával, csak éppen azt nem tudta, hogy a nő korábban az apja szeretője volt. Így nem véletlenül futottak mindig össze, hanem a nő jött el az öregtől, mielőtt a fia hazaért volna.

És ennyi a film. Nem edzenek, csak szórják a pénzt. Buta konfliktusok vannak. Szerencsétlen szereplők. Semmi izgalom. A végére ugyan odateszik az EB-t eldöntő meccset, de lehet sejteni, milyen renoméja van a sportágnak, ha azt két lepukkadt csapat játssza egy hotelszobában minimális néző mellett.

Nekem nem sikerült megszeretnem a szereplőket. Az apa kifejezetten idegesített azzal, hogy élt bele a világba, aztán minden a fiára szakadt. Nem véletlenül lett olyan komoly fiatalember, neki kellett a felnőttnek lenni az apja helyett. Őt azért tudtam sajnálni, ráadásul a munkahelyén is csak szivatták. A szerencsétlen dadogós lány, aki annyira megvetett volt otthon, hogy képes volt összejönni egy férfival, aki majdnem a nagyapja lehetett volna. Azt meg nem is kommentálom, az milyen húzás, amikor még az apával kavar, de már randizik a fiával. Attól is ki szoktam akadni, ha valamiben a barátnő fivérek között vált, de egy apa - fia megugrás... Ahogy írtam már, én morogtam és nem szórakoztam ezen a filmen.

Tele van olcsó poénokkal, amelyek egy jelentős része szexista. A másik két csapattárs pl. rendszeresen olyan jelenetet kap, amikor a környék két jó nője közelébe kerülnek, aztán az egyik a szövegével jól elijeszti őket, miközben tényleg nem akarnak mást a haverjával, csak hetyegni. Az is elég hiteltelen párosítás - dekoratív, csinos fiatal nők két ronda és korosodó pasival? Persze.

Különben ismert színész bőven van benne, de minek? Itt balekok és lúzerek vannak csak, vagy idegesítenek, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogyan tudnak olyan szerencsétlenek lenni. Úgy is mondhatnám, nem fejlődnek, vesztesek és nem látom, mi vonzó lenne bennük egy színésznek. Azt meg nem is minősítem, ki a sztárszereplő. Azért az nem mostanában volt, amikor mindenki Dallast nézett hétvégén.

Nem is ragozom tovább - ez nagyon nem tetszett. Utáltam a sportszálat, a szereplőket és a szerelmi szálat nagyon. Ezt kár volt megnézni.

Kezdek rájönni, hogy nekem az Asterix és Obelix-történeteket a nosztalgia adja el. Kamaszkoromban voltak az első sikeres filmek, az egyiptomi részt nagyon sokszor megnéztük a testvéremmel. A régi kellemes emlékeim miatt meg az újabb verziókat is megnézem, történet rengeteg van a képregények miatt, de igazság szerint már nincs olyan ötlet vagy valami plusz, ami miatt újra bele tudnék bolondulni ebbe a világba.

A főnökviadal ugyanolyan tucatsztori ebben a történelmi korban, mint az összes többi. Ugyanaz a séma van mögötte. Caesar kisüt egy tervet, amivel az utolsó gall falu is leigázható lenne. Már majdnem sikerrel is jár, amikor Asterix és Obelix beveti magát és ezzel menti a galloknak a helyzetet. Ha a tényleges történet más is, a mögöttes szálvezetés és alaptörténet annyira egyforma...

Ez most abban más, hogy animált sorozat. Nem egy nagy film - bár megjegyzem, annak is simán fogyasztható. Sőt, nem véletlenül a Netflix sugározza. Kiválóan alkalmas darálásra és akkor valóban olyan, mintha a szokottnál egy kicsit hosszabb filmet néznénk meg.

Nem rossz különben, csak végtelenül ismerős. Pár új karakterrel, mint a német lélekbúvár, igyekszik új színeket is mutatni, kisebb-nagyobb sikerrel. De a lényeg mindig Asterix és Obelix barátsága, meg a helyzetek, amikbe belekeverednek. Itt konkrétan Obelix kiüti véletlenül a druidát, aki amnéziás lesz és így nem emlékszik a varázsital receptjére sem. Caesar meg egy olyan törzsi törvényt használna ki, hogy ha egy gall vezér legyőz egy másikat, megkapja a címét. Így egy Rómához hű, nagydarab és jó harcos gall törzsfő meg lesz bízva, hogy Hasarengazfix ellen álljon ki, és a győzelmével csatolja Rómához azt a bizonyos falut. Mivel nincs varázsital, ideiglenesen Obelix lesz a vezér, hogy ő harcoljon. Mivel, neki nem kell a varázsital. De persze lesz bonyodalom, nagy veszekedés és a helyzet mentése a végére.

Különben a nevekkel még mindig szenvedek. Igen, beszélő nevek. Most is. A nyelvezet is közel van ahhoz, hogy gyerekkorom Frédi és Bénijét idézve versben szóljon. Nem éppen az a forma, amit szívesen hallgatok. De ez is hozzá tartozik, túl tudok lendülni rajta.

Grafikában sem újít a dolgokon. Animált, nézhető és még mindig azzal poénkodnak, hogy ókori környezetbe tesznek olyasmiket, amik kicsit másképp a mi korunk termékei. Nézzétek csak meg, a végén elszálló rómaiak mire emlékeztetnek?

A vége, a humora, a szereplői - tulajdonképpen minden, annyira ismerős. Nosztalgiázni még jó, vagy annak, aki nem ismerte még ezt a mesét és most kezd ismerkedni vele. Mert eredettörténet is van benne, jegyzem meg. Talán így kellene felfognom - nem a régieknek, hanem az újabb nézőknek lett ez a mesesorozat becélozva.

Hogy lehet egy életet összefoglalni az utolsó napokon keresztül? A Steven Knight írta, Pablo Larrain rendezte film erre tesz kísérletet. Kicsit olyan, mint egy Szabó Magda-regény: egy vékony szál, történés a jelenben, de egy egész életet betesznek mögé. Csak éppen elég nagy név, akit így megismerünk: Maria Callas.

Az operaénekesnő nekünk már nagyon múltidő, de a felvételei és a története miatt holtában is halhatatlan. Aki soha nem hallotta a hangját, az is tudja, hogy ki volt Callas. Már életében fogalom lett a neve és nem volt párja a választott művészetében. Különben Onassis szájába adta a film a mondatot, ami szerintem mindenki tragédiája volt. Maria esetében senkit nem érdekel, hogy néz ki, míg Marilyn Monroe esetében az nem érdekelt senkit, hogyan énekel. Vagy, amikor Maria próbálja felnyitni JFK szemét, hogy nekik milyen élet jutott. Az azért kemény, hogy az operadíva mutasson realitást és kiábrándultságot az Egyesült Államok elnökének.

A filmben végig azt látjuk, hogy a név milyen nyomás. Mindenkinek. Callas az utolsó napjaiban saját egykori nagyságával vetélkedik. Még egy utolsó ária, egy nagy dal kellene a fináléra. De a Mozarttal szólva, hogy lesz szabad, ki a saját árnyát sosem lépi át? Ő Callas, annak minden árny és fényes oldalával. Simán megteheti, hogy kiül egy kávézóba, hogy megbámulják. De el kell viselnie, ha valaki azt mondja neki, a szívét törte össze azzal, amikor lemondta a fellépését, amire sikerült jegyet szerezni. Onassis is, nem azért vette el Jackie-t, mert őt szerette volna. Csak éppen a Kennedy özvegyet elvenni, az státusz. Callast, aki nyíltan a szeretője évek óta, nem. Mindenki annyira igyekszik túllépni saját magán, de annyira esélytelen is ez.

A filmnek van egy trükkje - Callas iszonyat mennyiségű gyógyszert töm magába. A realitással már alig találkozik, egy képzeltvilágban is él. Abban meg interjút ad, összefoglalja az életét, a nagy pillanatokat. Így tették bele a múltat, némileg csapongva, de szépen összeszedve az életrajz kritikus és fájdalmas pontjait. A családi háttér, az Onassis-kapcsolat, az utolsó évek és a függőségek. Ahogy írtam: a jelenében gyakorol, egy utolsó nagy dalra készül, amihez át kell szűrnie magán az életét. Abban segít neki a riporter alakja. A hallucinációk. Nem sok minden, de nagyon kikerekíti, amire visszanézünk. Amiben meg ott az egész élete.

A búcsújelenet nagyon szépen sikerült. Azt is írhatnám, megkapta azt a halált, amit szerintem szeretett volna. Az meg kifejezetten hatásos, amikor fél Párizs a hattyúdalát hallgatja, és látjuk, milyen hatása volt az emberekre. Mert az az egy, amit a film nem igazán reprezentált: miért is volt Callas utolérhetetlen és életében legenda? Mivel a jelene már egészen más, csak ott tudják megmutatni, hogy mit tudott ez az asszony.

Egy személyes dráma, amit a különcségek és a hűséges segítők jelenléte igyekszik mindig kicsit oldani. Dráma, sok fájdalmas ponttal, de ez a kevés mellékszereplő ellensúlyt tud nyújtani.

Már elégszer hangsúlyoztam, dráma. Nem látványfilm. Még a színpadi visszaemlékezések is egyszerűek. Jelmezben, de azok is egyszerűek, állni és énekelni minimális mozgás mellett. Kevés helyszín, intim és kisebb jelenetekből épült fel a film.

Cserébe ott van Angelina Jolie, akin nagyon látni, mivel és mennyire tud azonosulni, mit akart beletenni a filmbe. A többiek egy kivétellel - a riportet játszó fiatal színész - nem voltak számomra ismerősek, de nem is kellett.

Végül, utolsó megjegyzésként, nem tudom, mennyire fikciós és mennyire a történelmet követi a film. Sok eleme közismert, tudtam is, de pl. azt nem tudom, az anyja valóban prostituálta-e a lányait a II. világháború alatt. Lehet, utána kellene olvasnom. Az biztos, itt bőven drámai volt.

Nincs fejlemény a Countdown (s01e04) esetében. Pont az lett, amit vártam a legutóbbi rész végén megsérült szereplő kapcsán. Ackles karaktere ugyanúgy szórja az utalásokat a betegségére. Még mindig túl sok a szereplő, hogy érdemben mozgassák őket. El is érte a sorozat, hogy sokkal szívesebben nézném, amit a robbantani akaró fehérorosz ténykedik. Már most egymaga okosabbnak tűnik, mint az egész speciális osztag. Csak nem úgy járok, mint a Criminal Minds esetében és lesz egy újabb Elias-effektusom? Emlékezetes rész... hát nem volt. Minimális nyommal haladtak előre. Talán az, amikor a merénylő szépen kiszúrta őket, mielőtt bármit is tehettek volna. És ők a profik? Jaj.

Beléptünk a végjáték zónába: a Criminal Minds (s18e09) egy dupla rész felét hozta. Minden a végére van kihegyezve, az egész rész azért történt. Közben némi választ is kaptunk, miért nem tud előrelépni a BAU, és tovább ragozták, mennyit változott Elias. Nincs heti ügy sem, már a hálózat tagjait igyekeznek megtörni, hogy az utód nyomára akadjanak. Hiányzik, amikor ők voltak az elit és együtt annyira okosak voltak. Ez már egy más sorozat, de akkor is. Emlékezetes rész - amikor kaptak egy jó nagy dobozt és kiderült, mi van benne.

Újabb utolsó előtti rész és a Murderbot (s01e09) végre hozta a pörgést és akciót, amit vártam tőle. Nagy összecsapás, humor, Skarsgard robotikus színészi munkája. Ez összeállt és még érzelmi téren is kerekedik. De igazság szerint azt szeretem benne legjobban, hogy sci-fi, komolyan is lehet venni, közben meg humoros is. Nem paródia, de néha közel van hozzá. A regénynél is jobban sikerült megtalálni azt a határvonalat, ahol szórakoztatva vagyok, mégsem egy buta műsort nézek. A kedvenc részem? Annak a gagyi úrszappanoperának újabb felhasználási módjai. Murderbot képes még aktív akcióban is azt használni... Hát igen, egy sorozatjunkie már csak ilyen... Vagy a vetődés az elmaradt robbanással. Megvolt a rész pillanatai! Ezt különben egész kereken zárták, nem olyan nyitott vége van, mint a fentinek.

Még egy félrész a vége előtt: Poker Face (s02e11). Itt azt a trükköt választották, hogy nem teljesen új szereplőket hoztak. Vagyis, megint volt FBI ügynök, meg egy olyan bűnöző, akinek már volt dolga Charlie-val. Ha jól rémlik, ő az a nő, akinek a férje azért lett spicli, hogy a család kiszállhasson a maffiából. De amiért érdekes volt az eset, hogy van profi bérgyilkosunk, és talán először sikerült megvezetni Charlie-t. Ha nem is szemtől szembe hazudva, de most ő van a vesztes helyzetben. Nagy rohanás, szokott felépítés, csak a csavar a végén az új. Az nem szokott lenni ebben a sorozatban, de most kell az átvezetéshez. Megvolt a sztárszereplő is - a bárgyilkost ki ismeri meg? Szerintem elég sokan. Azért meg külön jár a pacsi, hogyan idéztek meg a Columbót és vállalják fel, hogy arra emlékeztet ez a show is, ha nem is pont ugyanolyan.

Újabb lassú haladás és lelkizés a Resident Alien (s04e05) kapcsán. Ennyire meg akarnak felelni a plakátnak? Mert bizony Harry azt tanulja, hogyan legyen ember és milyen kapcsolatokat alakítson ki. Volt is nem egy idióta helyzete - akár a Bridgettel közös horgászaton, vagy a lánykérésnél. Menteni kellene a világot, az elrabolt gyerekeket, a bolygót - Harry meg a magánnyal küzd? Jaj. Most is sokkal inkább néztem, amit a polgármesterék és a seriffék alkottak. Ott bízom benne, hogy valami már lesz, mert kibukott, hogy ki mit tud és már elkezdhetnének beszélni is egymással. A rész színésze viszont Terry O'Quinn, a legemberibb monológot és tanácsokat adta félig robotként.

Végül, egy új is. A Smoke (s01e01-03). Szerintem sokat mond, hogy Dennis Lehane nagyon benne van az elkészültében. Építkezős, motívumokkal és személyiségekkel dolgoznak. Itt pontosan látjuk, ki mit és miért tesznek. Lelkileg felépíti a szereplők pokoljárását és át lehet érezni a helyzetüket. Még a sorozatgyújtogatókat is. Mert bizony ötlet van benne bőven: az egyik, hogy a lefokozott nyomozónak együtt kell dolgozni a tűzvizsgálóval és egy érdekes páros jön így össze. A másik, hogy hamar oidipuszi lesz ez a nyomozás és az tovább fokozza a társak közti dinamika kényességét. A harmadik, hogy mutatják is, tényleg bele tudnak vinni, hogy mi van a szereplők fejében. Freddy esetében iszonyatosan jól meg van csinálva, hogy mit jelent neki a tűz, hogyan vonzza és mondhatni bűvöli meg. Tetszik benne, hogy nem fekete-fehér szereplőkkel dolgozik. Itt mindenkinek van szennyese, erőssége és végtelenül emberiek. Nem hősök vannak, hanem döntéseket hozó emberek. Ráadásképpen egy erős szereplőgárdát kapunk: Taron Egerton a gyújtogató tűzoltó, és iszonyat jó pillanatai vannak. A kedvenceim a családi jelenetek, amikor majd felrobban, de felveszi a bájvigyort, amivel kb. ijesztőbb, mintha tombolna egyet. Hannah Emily Anderson meg remekül reagál rá, már egészen ki vagyok rá hegyezve, mikor rezzen össze a férjétől, miközben ő a házasságukban az erősebb, az elnyomó fél. Jurnee Smollett a nyomozónő, szintén démonokkal hadakozva. Neki az eltökéltté váló arckifejezése a tetszetős - amikor már szinte összeomlik, de megrázza magát és megy előre. A Black Bird stábkából, készítőiből vannak itt sokan. Az alap is hasonló - egy megtörtént esetet feldolgozó podcast. Azt a szériát is nagyon szerettem, már ettől is sokat várok. Eddig bejön, reméljük, bírják a végéig. Nekem különben jobban tetszett a kritikusoknál, náluk valamivel közepes fölé.

Bár három részben jött ki, egynek fogom kezelni. Úgy is néztem, egy animációnak. Nem is értem, mi értelme trilógiának szétszedni. Ok, azért értem. Mindegyikben kicsit más a központi szereplő. Meg a hossza - egyetlen, nagy filmként azért sok a játékidő.

A történet viszont nem igényelné, hogy többször fussunk neki. Folytatja a DC filmeket, ha csak a 3. részre is esett le, miképpen. Ugye, az volt az utolsó kép a megnyert, de nagy veszteségeket követelő Darkside elleni rész végén, hogy Constantine elküldte Flash-t egy küldetésre. Ehhez képest most egy úgymond hátköznapi valóságban látjuk Flasht, bár ő érzi, hogy valami nem stimmel. Tudja, hogy az esküvője körül valami történt. Innen indulunk és bonyolódik majd egyre jobban a cselekmény.

Ha kicsit össze akarom fogni, akkor az első epizód Flashé. Ahogy összerakja, mi történt, miért van annyiféle emléke. Majd rájövünk a filmek tétjére: a multiverzum összeomlóban van. A második részben a világokat elpusztító hullám ellen létrehozott technikát védik, miközben mélyebben belemegyünk a kezdetekbe. Kara oldalán más szemszögből látjuk a helyzetet, új szereplőket vonnak be. A végére pedig jönnek a válaszok: mindent megértenek és kell egy nagy terv, hogy mindenkit megmentsenek.

Kerek, összeáll és vannak benne kifejezetten jó ötletek. Összeeresztenek olyan szereplőket, akik más világokból ismerik egymást, vagy éppen saját más verzióikkal dolgoznak össze. Superman pl. van fiatal verzióban, Louis oldalán, míg egy más világban már meggyászolta az elvesztett ember feleségét és már Wonder Woman oldalán küzd az igazságért. Batman az egyik világban megrögzött magányos farkas, míg máshonnan érkezik a Macskanővel közös lánya vagy éppen Thaliával közös fia, Damian vagy az általa felnevelt Dick. Jól össze lehet belőle nézegetni, mennyire széles már a DC világ és milyen sok történet van benne. Arra ugyan nincs válasz, hogy az egyes verzumok időben miért vannak elcsúszva, de különösebben nem zavart.

Zsánereket is kever. Az alap az akció - harcolnak a világokat veszélyeztető fenyegetéssel - legyen az hullám, dinoszaurusz vagy éppen olyan lény, aminek a kiütéséhez egy kriptoni önfeláldozására van szükség. Közben krimi is, mert az első felében nyomozni kell, mi is történik éppen. A válaszokkal együtt bejön a sci-fi, világokat összekötő lényekkel és olyan technológiával, ami egy sci-fi történetben is teljesen jól működbe. A fantasy is bekapcsol, hiszen a végső válaszok megadására megérkezik Constantine, vele a mágia. Ő különben az eredeti verzióban jön, szőkén és angolul.

Ha ezt megjegyeztem, ide írom, hogy alapvetően a megszokott külsőt, a hagyományos képregényes alakot formálják a szereplők, nem vették át az élőszereplős módosításokat. Vagyis, pl. Aquamen szőke szépfiú maradt és nem Momoa egzotikusabb megjelenése lesz a mérvadó. Azt nem vettem észre, hogy az eredeti szinkronszínészekre szabtak volna bárkit is, de az DC animációban nem is szokott lenni.

A filmek külcsíne a szokott. Nem tudnék kiemelni semmit, amiben több vagy más lenne, mint a történetívbe tartozó egyéb filmek. A borítók ezért becsapósak is, fel vannak turbózva. Ennél sokkal rajzoltabb, hagyományosabb a filmes megjelenés. Ha csak a borítókat nézem, akkor más az, amit ténylegesen kaptam. Mivel az előző filmek is ilyenke voltak, különösebben nem zavart a dolog, azzal még kicsit játszani is lehetett, hogy más univerzum, kicsit másképpen néz ki a figura. De az nem indokolja, miért csaltak a képekkel.

Amit némileg sajnálok, hogy nem lett eredetibb a vége. Három külön film, így azt nem rovom fel neki, hogy vannak fillerek benne. Bele kell számolni, hogy csak én néztem egybe passzióból. De a vége... Melyikben is, talán az Arrow volt, ami majdnem ugyanezt játszotta meg. Most komolyan, megyünk vissza a startlapra? Hányszor még?

Mindent összevetve egynek elment, aztán most érdeklődve várom, innen viszik-e tovább, vagy megint külön DC animációk jönnek. Már van is ékülönben, Batman japán része, de arról majd máskor.

A héten is sort kerítettem egy kis bajor kirándulásra. Egyetlen probléma van vele: annyira egy minőségben készülnek a részek, hogy újat nem tudok már mondani róla. A színészektől kezdve a hangulatán át minden nagyon hasonló az egyes filmekben.

A regények között különben ez az egyik szimpatikus, ezt már olvasni is szerettem. Azt nem állítom, hogy éles emlékeim maradtak róla, de eléggé össze van mosódva a fejemben ez a Franz Eberhofer világ. Van változtatás - pl. a regényben nem az egyik rejtély, hogy Franz vajon Lottó Ottó apja-e. A filmben viszont visszatérő elem volt, hogy kamaszként Franz összefeküdt az anyjával és nem tudja, ilyen kapocs van-e köztük. A nő ugyanis kikapós volt, más is lehet az apuka. Susi persze rápörög, amikor kiderül a dolog, de ez már egy másik történet.

Egyre nagyobb a kis Paul és már neki is adnak humoros jeleneteket. A család szépen bővül és Franz testvére is egyre jobban beilleszkedik a történetbe. Már a filmre is igaz, hogy nem értem, Franz miért van annyira a bátyja ellen. Ok, Leopold más alkat, mint ő, de nem egy elviselhetetlen vagy rossz alak.

Az állandó stábból pedig megvan a nagyi és az apa, meg természetesen Rudi. Nyomorult, nagyon nem találja el, milyen ajándék kell a barátjának. Az állatmenhelyről szerez egy kutyát a családnak és kb. Franz az egyetlen, aki nagyon kiakad ezen, a többiek gyorsan megszeretik és befogadják az új ebet. Csak a neve borzalmas, de az már a könyvben is így volt. Liselotta, vagy valami ilyesmi.

Továbbra is idegesít, amikor Rudi kiakad valamin. Franz és Rudi már összeszokott nyomozócsapat, de Rudi hajlamos azon búsongani, hogy addig tart a barátság, amíg Franz akar tőle valamit, különben rá se nyitja az ajtót. Ennek most lesz némi ellensúlya, erősíti a baráti vonalat, de igazából ez sem újdonság.

A krimi Lottó Ottó körül bonyolódik, nem véletlenül kerül a történetbe. Szerencsejáték-adósság, felgyújtott bolt, meg hasonlók. A regény krimisebb volt, de azért a filmben is volt nyomozás.

Csak éppen ezt nem kriminek nézem. A bajor kisvárosi hangulat, Franz és Rudi dinamikája, meg az Eberhofer család őrülete, ami eladja. Ez megvolt most is. Ezeknek a filmeknek, ennek a résznek is szerves része, hogy különc, mosolyognivaló emberek sorát és helyzeteket mutat be, de még nem csúszik át paródiába.

Különben, felmerült bennem, hogy a mostanában divatos tematikus nyaralást erre is rá lehetne húzni. Ahogy van már Hegyi doktor - túra, Eberhofer is lehetne. München és egy kis bajos kisváros simán beleférne.

Addig is, lehet nézni filmen, még egy rész biztosan van, amit nem láttam. De majd fogom!

Hogy is szoktam mondani? Ha nem bírod a befejezetlenséget, menekülj? A helyzet az, hogy a 2. évad egyben a sorozat vége is. Ami ennél is rosszabb, hogy nagyon sok mindent nyitva hagytak. Mondhatni, minden téren maradtak kérdőjelek, de már nem kapták meg az esélyt, hogy egy 3. évadban jöhessenek a válaszok is.

Ez az évad rövidebb is. Míg az első 21 epizódot számlált, ebben csak 10 részt forgattak le. Ha lenne egy lezáró film, a közérzetem jobb lenne, de nincs. A lényeg: rövidebb és befejezetlen. Ettől még jó szórakozás tud lenni, csak éppen én is abba a kategóriába esem, akit idegesít, ha nincsenek szépen elvarrva a szálak. Itt nincsenek!

Az alapok különben változatlanok. Margaret már társ a cégben, de ezzel együtt szembesülnie kell azzal is, hogy mennyire rosszul állnak anyagilag. Nagyon komoly leépítések, megszorítások kellenek, hogy valahogy életben maradjanak. Hajtják is az új ügyfeleket és igyekeznek őrizni a látszatot, mert a nehézség látszata már elég lenne a bukáshoz.

Todd pedig visszakapta az engedélyét, így már magánnyomozóként ténykedhet. Szélesedik a paletta, mert külső ügyeket is vállalhat, vagy más ügyvédeknek is segíthet a cégnél. Lesz ezekre is példa, de alapvetően megmaradtak az anya - fia nyomozások családi összmunkával, bevonva az idősebb testvéreket is.

Némi krimi meg is maradt a sorozatban, de azt vettem észre, hogy inkább a másik zsánert kezdték el erősíteni. Vagyis, a komédiát. Kb. mindenből képesek a nevettetést kihozni, mint Allison magánéleti válságából is. A doktornő nem érzi úgy, hogy maga választotta életet él és robbant. Elválik, keresi a helyét és nem nagyon találja. Cserélődnek a szerepek Todd és közte, ezt nem győzik hangsúlyozni.

Tettek bele romantikus szálakat is - Margaret és Gus továbbra is keringenek egymás körül. Szimplán együtt is lennének, ha ne bukkant volna fel a nő válófélben levő férje, aki mindent visszacsinálna. Azért hálát adok, hogy Todd és Susan szálát elengedték. A nő megnősült, Todd beletörődött és már csak barátok lesznek. Ezt erősíti, hogy egy cserfes boltoslány személyében új lány kerül Todd mellé. Itt is megjátszották a szerepek cserélődését - Todd komolyodott és tervez, míg a lány szabad szellem és sokkal lazább, bohókás.

Minden színész jött vissza, én szeretem is a stábot. Nagy kedvencem lett Gus, vagyis Jeffrey Nordling. De a főszereplőknek is jól áll a szerep és még mindig bukkannak fel benne ismerős arcok, ha talán kisebb számban is.

Hangulatban, látványban nem változtattak a korábbiakon. Nagyon kis könnyed, nyomozós családi szappan. Már nem annyira Psych-érzet, próbáltak valami kicsit mást. A jobban kidolgozott tárgyalások, nyomozások nekem hiányoztak, de így is fogyasztható.

Csajos leszek és nem tudok elmenni amellett, hogy még mindig mennyire öltöztették a női főszereplőt. Döbbenet, micsoda márka és kosztüm arzenál vonult fel az évadban. Más sorozatban egy-egy szereplő olyan, mintha soha át sem öltözne. Itt viszont? Gay Harden brutális mi ruhát nem kapott meg.

De a zárójelet bezárom és elköszönök a sorozattól. Szép perceim voltak vele, sajnálom is, hogy törölték. Legalább egy zárás, az nagyon kellett volna neki.

A poén az, hogy ez egy feldolgozás. Van egy 1975-ös japán film, ami ugyanazt a történetet mesélte el kicsit másképp. A technika fejlődött, modernizáltak pár dolgot.

A poén meg az, hogy nem ez jutott eszembe, amikor a filmet néztem. Sokkal inkább a Féktelenül, amiben ugyanez volt a szabály: ha lassítasz, felrobbansz. Még az akadályokban és a megoldásokban is látok hasonlóságot. Sőt, még abban is, ahogy az utasokat megmentik a szerelvényről. A másik, meg a Száguldó erőd. Éppen csak fel nem bukkan a lófarkas szakács - mondjuk, itt nem lenne kit levernie. Ez nem olyan jellegű akció.

A történet ugyanis alapvetően azt követi le, hogy milyen problémákat kell menet közben megoldani. Legyen az kanyarodás, az ütközés elkerülése vagy egészen más dolgok. A vonaton meg sokféle ember van, és nem is egyformán reagálnak a vészhelyzetre. Így aztán három fő elem adja össze a történetet: a vonat mozgásban tartása, az utasok viselkedése és a nyomozás, hogy ki és miért teszi ezt.

Talán azért is, mert japán film és egy nevet se bírok megjegyezni, nekem összefolytak a szereplők. Ami leginkább megmaradt, hogy egy törékeny kis nő volt a 'pilóta - vezető', vagyis a mozdonyvezető. A jegyvizsgáló meg a történet hőse, aki összetartotta a csapatot, megoldotta, amit lehetett és végig olyan alázattal, másoknak segíteni akarással dolgozott, hogy a hónap dolgozója helyett az évének is meg lehetne szavazni.

A végére megtudjuk, ki és miért akar robbantani. Ott szépen el is mesélnek mindent, némileg belemagyarázósan. Ami a film során nem derült ki, ott valakinek az elmondásában meghallgatható lesz. Kissé olcsó megoldásnak is érzem, ha értem, miért éltek vele. A játékidőt inkább az akciók és vészhelyzetek töltötték ki.

Érdekes, látványelemként mi maradt meg a fejemben. Nem győzködtem ámulni, Japánban milyenek a vonatok és a menetrend, a kiszolgáló hálózat. Mondjuk úgy, eléggé irigykedtem. Nálunk le sem lehetne forgatni egy magyar verziót, mert se pályánk, se kocsink, ami megközelítőleg ilyen sebességet tudna, az egyéb technika dolgokról, mint a sínváltás, nem is beszélve. Talán csak a kisiklatás menne, de az sem ilyen elegánsan. Ok, epét lenyeltem és elengedtem. Ilyen filmet nem nálunk készítenek és pont.

Számomra ismerős alak nem volt benne, de nem is vártam. Látványos akciófilm, ennyi elvárásom volt. Mondjuk, meg is kaptam, mert maga a vonat és az a technika, már az lekötött. A többi meg ráadás.

A helyzet az, hogy még nem fejtettem meg, mi a sorozat sikerének titka, illetve miért is nézem. Elég fura nem? Ez az évad kifejezetten pörgette magát, pillanatok alatt végignéztem és mégsem tudom egyértelműen megmondani, mivel érte el nálam, hogy egyik részt nézzem a másik után.

Az igazsághoz tartozik, hogy a kezdet nem volt ilyen. Sőt. Az első részt kb. harmadában már láttam akkor, amikor kijött. Csak éppen annyira fura, zavaró és nem éppen emészthető volt, hogy egészen eddig nem is rágtam át magam rajta. Viszont, kijött az új évad, így összekaptam magam és nekiültem megint. Most sem tetszett jobban. Az idősíkok keverésével, a zavaros szereplői montázsokkal, túl kellett élni. Mondhatnám, hogy formailag más és tulajdonképpen erős felütés is lehetne, de rám nem így hatott.

Utána lineáris, egy-egy részben visszanéző sorozat következett, amit viszont már simán daráltam. Pedig, a The Bear még mindig nem egy akciókkal teli, sűrű sorozat. Nem is nagyon lehet összefogni, miről szól. Megnyílt az étterem és mindenki végzi a munkáját. Főznek. Kb. ennyi, de ki nem fejezi, milyen nézve. Milyen drámák, helyzetek vannak benne. Munkahelyi dramedy, ami kitölti a részeket, de képtelen vagyok összefogni, mi van benne és miért nézős.

Azt már jobban meg tudom fogni, hogy egyes filler részekkel miképpen mélyíti el a karaktereit. Ebben az évadban láttuk, ahogy a szülés miatt Natalie és az anyjuk sok vitát félre tudnak tenni, és családként viselkednek, ott vannak egymásnak. Tina előtörténete is megérkezik. Hogyan került a csapatba, még az idősebb testvér éttermébe, miután elvesztette a könyvelői állását és azzal szembesült, hogy nem kell már sehova. Szépen aláhúzza, miért is ez a második család a nő számára.

Közben, a normál és nem egy-egy szereplőre koncentráló részben építik az egyéni drámákat. Sidney állásajánlatát egy másik étteremhez és a dilemmát, hogyan tovább. Carmy gyötrődését, aki szívesen kibékülne az exével, de bele sem mer kezdeni, hogy bocsánatot kérjen tőle. Én különben drukkolok nekik, de majd kiderül, mi lesz. Ott van az is, hogy nyereséget kellene produkálni és a kritikának is el kellene őket ismerni. Szóval, mellékszálakból mégis össze tudom rakni, mi is volt a cselekményben, ha maga a konyhai mindennapok nem is így megfoghatók.

Minden szereplő visszatért, Jon Bernthal is eljátszotta Michaelt a visszaemlékezős részben, de nagyon erős volt Jamie Lee Curtis is Natalie epizódjában. Ez a sorozat megtalálta a jó színészeket a szerepekre, már csak miattuk is érdemes nézni a sorozatot.

Látványra szerintem annyit hoz, amit eddig is. A konyha és a főzések, a kész ételek remekül néznek ki. De a helyszín kevés, nem látványshow. A színészekre alapoznak, eddig be is jött nekik.

Most rákanyarodhatok a 4. évadra, azzal nem várok éveket. Most érdekel, innen merre tovább, jobban, mint korábban.

Úgy tűnik, sok-sok rendezőnek megvan a maga kabala színésze. Már feltűnt, hogy a DC és Marvel-filmek rendezői szívesen viszik onnan a színészeket más filmekbe is magukkal. Erre látunk újfent egy példát.

Hogy nevesítsem, a Fekete Párduc-filmek rendezője, Ryan Coogler ebbe a fantasy - akcióba Michael B. Jordant csábította magával, megkínálva egy kettős szereppel a színészt. Különben elég érdekes egy mix a film, el tudom képzelni, mit látott benne Jordan. Neki ez valahogy profilba vág.

Még akkor is, ha azt rá tudom sütni, hogy Tom Hardy nyomdokaiba látom lépni, duplán is. Ikrek, akik a maffia ügyeibe keverednek? Egy színész játssza őket és elég eltérő is a személyiségük? Legend. Háborúban túl sokat látott, kissé cinikus ex-katona, aki a testvérével illegális szeszfőzésben van benne? Lawless. Mondjuk, ez különben is a heppem. Szeretem összeszedni, mi honnan ismerős.

Igaz, ennek a filmnek van két olyan plusz eleme, amit nem sorolok a fentiekhez. Az egyik, hogy ez fekete-film, aminek a rasszizmus is az egyik komoly témája. Délen akar egy fekete ikerpár illegális bárt nyitni, ahol alkoholt is mérnének. Nem is kellene a törvénysértés, akkor is merész húzás lenne. Egyszerűen benne van a korszakban, hogy ezt nem hagyják majd nekik. Ha látszólag engedik is nekik, vehetnek épületet is, le fognak csapni rájuk. De ha ez nem lenne elég, egyszerűen nincs olyan közönség, hogy életben maradjon a vállalkozás. Hogyan, ha a feketékre erőszakolt, nem valódi pénzt is elfogadják? Azzal ők nem tudnak semmit sem kezdeni.

Nincs kitéve a kirakatba ez a téma benne, de szépen bele van építve. Nem csak azzal, mit tervez a KKK az ikrekkel és a vállalkozásukkal, de Mary történetén keresztül is. A lány simán fehérnek tűnik, de a történet során kiderül, hogy az egyik dédszülője fekete volt. Stack azért is hagyta el, mert nélküle a lánynak fehér élete lehet, míg együtt maradva kínlódhatnak csak. Ha kiderül a származása, a fehéreknek nem lenne elég tiszta a lány vére, ahhoz viszont túlzottan is fehér lánynak tűnik, hogy egy fekete férfit szeressen. Ezt a témát is rágtuk már meg különben - a Passing egy olyan nő történetét mesélte el, aki szintén elég fehér volt, hogy akként éljen, de valami mindig hiányzott neki és el is jött a tragédia, amikor vissza próbált térni a gyökereihez.

A másik, hogy ez egy vámpíros film is. Este eljönnek a vámpírok és bizony nekik nincsenek rasszista nézeteik. Bárkiből hajlandóak újabb vámpírt teremteni a csapatukba. Meg is indul az élet-halál harc. Ahogy az egész meg van fogva, ahogy ezek a vámpírok muzikálisak, az valami új.

Ha már emlegetem, ki mit hoz más szerepeiből, Jack O'Connell vámpírja meg a katonás sorozatából kapott valamit Paddy lelkületéből. Különben az ilyen szerepek, amelyekben van a karakterben valami sötétebb és sérült is, jól állnak a színésznek. Kifejezetten jó vámpír lett belőle.

Különben a film bőven vonultat fel sztárokat és tele van nevekkel. Sokak kifejezetten jól mozognak is a szerepükben. Jordan a laza és a komoly ikerként, Caton útját kereső ifjú zenészként, Mosaku, aki szívet vitt a történetbe és a táncos - énekes vámpírok, az nagyon kész különben. Vagy Delroy Lindo öreg zenésze...

Különben lehetne a filmet a fiatal srác, Sammie felől is megfogni. A keretet ő adja, de inkább éreztem ezt Jordan és az ikrek történetének.

Sikeres lett, a bevételei mellett a kritikái is jók. Különben az Alkonyattól pirkadatig hasonlóságot emelték ki belőle, bár és vámpírok, testvérpár a célkeresztben - de nekem akkor is jobban tetszik a Hardy-párhuzam. Mindegy, a film nézős, ez a lényeg!