Általában félve kezdek bele olyan filmbe, amit szerettem eredeti regény formájában. Ezzel meg is van a magyarázat, miért húztam el eddig, hogy megnézzem az Arthurt. Talán kicsit reménykedtem, hogy fakul a könyves élmény és akkor nem leszek olyan kritikus a filmmel. Mert szeretni akartam ezt az alkotást, ahogy a könyvet is szerettem.

De megint sikerült belecsúsznom. Elkezdtem szemezni, miben más és szépen jegyezgettem, hogyan formálták át a történetet. Az biztos, nagy betűkkel, hogy sokkal inkább amerikai történet lett belőle. Michael nem simán egy jó kalandtúrázó, mint az eredeti Mikael. (Azt hagyjuk is, hogy  nemzetiséget váltottak, alap, ha már amerikai a film. Nem fog egy svéd férfiról szólni.) Mark Wahlberg nem játszik simán sportolókat, neki a legjobbak kellenek. Michael kerettörténete az is, hogy elismertem a sportág egyik, ha nem a legjobbja, de a világbajnokságot soha nem sikerül megnyernie. Mindig valamin kisiklik a csapata, mert stresszhelyzetben Michael bizony rosszul dönt. Az utolsó esély jön el, több saját pénzzel és egy utolsó pillanatban összeszedett csapattal Dominikán.

Látjuk, hogy szedi össze a csapatot, mi hajtja. Milyen család várja otthon. Megismerjük a csapattársakat is, akiknek mind valami oka van, hogy mellette kötnek ki. Leo a brandjét építi, kalandsportoló, de legalább annyira influenszer is és kettejüknek nagy múltja van. Olivia egy sportlegenda lánya, aki beteg apja kedvéért megy el versenyezni. Chik meg a legjobbak között volt, bajnok is, csak éppen egy sérülés miatt a korábbi társak már nem mennek vele - Michael viszont ad neki egy esélyt. Látjuk a készülődést, megindul a verseny és alaposan, többször is a szánkba rágják, hogy mit és miért csinálnak, ez miért nagyon kötetlen sportverseny. (Pl. nincs kijelölt útvonal, maguk határozzák meg, ahogy a sporteszközt is.)

Döbbenten néztem is a filmet, hogy ez egy kutyás történet. Elméletben. Hol van Arthur? Pláne, mivel a könyvet tényleg építették a kutyára és nem egy önéletrajz volt, amiben egy ponton felbukkan egy eb is.

Közel a film feléig el kell jutni, hogy Arthur megérkezzen és csapattag legyen. Közbe mutatták, hogy lézeng az utcákon, vagy a versenyzők körül, de nem volt szerepe. De Michael majd ad neki egy húsgombócot, a kutya követni kezdi őket és mire feleszmélnek, a csapatnak már a kutya is a tagja. Aktívan, kalandfilmesre vett cselekménnyel, mert pl. olyan jelenetet is kapunk, hogy éjszaka Arthur akadályozza meg, hogy Leo egyenesen egy szakadékba gyalogoljon bele.

Azt már élveztem - ahogy tényleg csapat lesznek és Michael jobb ember lesz a kutyától. Az a bizonyítási vágy, ami egészen addig keresztbe tett neki, megszűnik. Felelős lesz, a befogadott kutyáért. Más alapján hoz döntéseket és a csapatdinamika is sokat javul. Onnan jó lett a verseny, ha a különböző útvonalak miatt csak a résztávoknál látszott, hogy egymáshoz képest hogy állnak a csapatok.

A végére viszont megint jött a hang és morgás, annyira amerikai az eredeti történet helyett. Mint említettem, Wahlberg nem csak sima sportolókat játszik. Ebben is, az eredetitől eltérően világbajnokok lennének most, ha nem mentik ki az utánuk úszó kutyát és viszik magukkal a kenuval. De még így is beérnek ezüstérmesként, naná! De ez még hagyján. Tipikusan amerikai filmes. Az viszont, hogy miképpen viszik haza a kutyát? Az már a törvények felülírása is, mert igazából esélytelen így bevinni egy állatot. De ez film, megtették így.

Jó szereposztása van, több színész is A listás vagy nagyon ismerős egy-egy sikeres filmből vagy sorozatból. Természetesen Wahlberg leuralja a történetet, inkább Michael filmje lett ez, mint a címszereplőé, de azért neveket gyűjtöttek be mellé. Jól állt Simu Liúnak ez a díva karakter, és még Bear Grylls is szerepel benne különben. De Wahlberg - Michael a középpont, ő fejlődik, ez az ő története. Ahogy írtam, még a kutya se éri el a szintjét. Csoda is, hogy meghagyták a csapatsportot és nem Wahlberg figurája küzd le mindent egyszemélyes hadseregként. Legyek gonosz? Szerintem még mindig nem heverte ki, hogy a The Fighter lett volna a nagy dobás, díjakat szeretett volna érte kapni, csak aztán Christian Bale lenyúlta a show-t mellékszerepből. Igaz, itt nincs is mellette hasonló kaliber, mint Bale...

Ok, gonosz én leáll. Ez egy szerethető film. Családi értékekkel, kitartással és óda a túléléshez is, amiről majd Michael is megtanulja, hogy kell, legyen célja Nem elég csak túlélni, kell kihez hazamenni és tudni kell megállni is. Szerethető a kutya, jó volt a csapatdinamika is. Az meg már szokott, hogy Wahlberg miképpen játssza az amerikai hőst, ha éppen sportolót is alakít.

Ehhez a filmhez is elég egy utasítás: ki kell hozzá kapcsolni az agyunkat. Egyszer meg lehet nézni, valami szórakoztató vonala is akad, csak éppen akkora marhaság - disznóság! - az egész...

A történet szerint a börtönből kijött Asia meg akarja találni és menteni a testvérét. Így álnéven jelentkezik egy szobalányi állásra egy hotelszerűségbe. Ott meg jön a sokk, hogy a lakók és a kezelők gyilkosok, akik le akarják vadászni. De ez még nem minden - ők egyben sátánisták is, akik uruktól a rendszeres emberáldozatért halhatatlanságot kaptak. Így a film annak a története, hogy Asia gyilkolná az ellene jövőket, miközben menekül és keresi a házban a testvérét.

Kb. egy horror komédiához áll közel és nagyon buta megoldásai vannak. Gyakran szó szerint rossz volt nézni. Mert azt még értem, hogy poénnak szánják, a visszanőtt fej milyen furán áll vagy miképpen torzultak az arcvonások. De amikor valakit lefejeznek és úgy spriccel a vér, mintha csak egy slagból veretnénk? Annyira mű kinézete volt az egésznek, hogy gyerekkorom rémes slasher filmjei rémlettek fel előttem.

Nagyon sok a történetben az össze nem illeszkedő rész és még csak meg sem próbálják ezeket feloldani, ha egy-egy szereplő rá is kérdez. Mint amikor Maria kérdezi a testvérét, hogy jött ki a börtönből De még jobb példa az, hogy hol tanult meg így verekedni. Mint egy nindzsa vagy harcművész - könyörgöm, még egy kardja is volt már a beköltözéskor! Mégis, hogy tanult volna meg a börtönben kardozni? Mert ok, az utcai harcot és öklözést el tudnék hinni. De kardozni és katákat gyakorolni? Nem tűnt fel, hogy If várában lett volna és felvette volna a Monte Cristo nevet, és a keleti harcművészet még akkor sem stimmelne.

Általában van agyam az idióta filmekre is, és azért ebben is fel tudtam fedezni némi beteg humort, amit értékelni is tudtam. Azt a fajtát, amire azt mondanám, hogy valakinek nagyon elgurult a gyógyszere. A sátán a karóra tűzött disznófejjel még horror elemnek is ok, az meg valami nagyon beteg, amikor maga is harcba száll Asia ellenében. Arról meg a Tini Nindzsa Teknőcök és az agy jutott eszembe, bár neki volt saját robotteste és nem mondjuk Zúzó testét vette kölcsön, mint a coca sátán.

A poszter megmutatja, mivel adható el a film. Zazie Beetz kezd olyan szinten lenni, hogy elvigyen maga egy filmet. Egy-egy ismerős akad még benne, mint Tom Felton az egyik gyilkos sátánista szerepében, de ez alapvetően Beetz vállán halad előre. Messze nem egy új Kill Bill, de egy agyament horror - akció komédiát elbírt a stáb.

Buta filmnek minősíteném, néhány nagyon csúnya és buta megoldással benne. Ugyanakkor egy-egy ötlet is jutott benne és néha egy-egy poén is ül. Vagyis, nálam közepes. Egyszer megnéztem, morogtam vagy mosolyogtam és most lököm a feledés bugyraiba.

Hiányom van a jó jogi sorozatokból. Egész egyszerűen nincs olyan darálós, vagy heti nézős sorozatom, amelyben egy ügyvéd eseteit követhetném nyomon. Tényleg csak a Lincoln Lawyer maradt legény a gáton? Ezért is tudom sajnálni, hogy Elsbeth már csak nyomoz és nem jogi ügyeket old meg, pedig jó volt ügyvédnek.

És ezért fehér holló a The Law According to Lidia Poet - mennyivel jobban szeretem az angol címét, mint a magyar és nagyon snassz Lidia ügyvédnőt... Pláne, hogy igazából egyik sem stimmel, de az angol közelebb van. Lidia nem lett a történet ideje alatt ügyvédnő, a törvény még mindig nem engedi neki. A bátyja asszisztenseként vehet részt esetekben, de nem ügyvédként. Másrészt pedig ez inkább krimi. Nem azt követjük nyomon, hogy Lidia és a társa mit alkotnak a bíróságon, hanem az eset felderítését. Nagyon ritka, ha tárgyalótermet látunk belülről. Az a gyakorlat, hogy megkapják az ügyet és nyomoznak, mintha rendőrök lennének. Nem is jutnak el a tárgyalásig, mert előtte már meglesz az igazi tettes és szabadul a börtönben senyvedő.

Eredeti gondolat - fehér holló. Az abból fakad, hogy ebben a sorozatban nem merül fel bennem, hogy keseregjen azon, hogy miért nem vagyunk többet tárgyalóteremben. Most sem vagyunk. Lidia nyomozónő lenne a pontos cím. De itt kicsit sem zavar, mert jó kriminek és el van találva a stáb is.

Megint minden rész más eset lesz, miközben egy nagyon laza átívelés köti össze a 6 részt. Lidia kebelbarátnője jön látogatóba, majd válik gyanúsítottá, mint a férje gyilkosa. Enrico védi majd a húga erőteljes közreműködése mellett. Kár, hogy a megoldás korán el lett hintve és ki is szúrtam. Megjegyzem, ez volt talán az egyetlen eset, amivel a bíróságra is mentek, hallottunk vallomásokat és rendes ítélet született esküdtek révén. A többi eset klasszikus nyomozós volt, ahogy fentebb írtam, tárgyalás nélkül.

Az esetek változatosak. Éppen annyira szóba kerül majd egy jó tanár, aki a legjobbat akarta szegény sorsú diákjainak, mint a sikeres festő, aki inkább vállalná a gyilkos és homoszexuális stigmát, minthogy be kelljen vallania, hogy már nem tud festenie - és a 'szeretője' igazából nem a hálószobában dolgozott, hanem festett helyette. Felsőbb, alsóbb társadalmi réteg is szóba kerül, miközben a társadalmi igazságtalanságok szórakoztató formában tárgyalva is vannak. Van fordulat, logikus a nyomozás és jók az ügyek.

Lidia magánélete pedig a szokott vonal mellett zajlik. Jelenleg Fourneau kedvese, akivel a 2. évad végén jött össze. Az ügyész túlélte a műtétet és komolyan tervez a nővel. Házasság, gyerekek. Szegényemnek még nem esett le, hogy Lidia a nők jogai és a saját ügyvédi diplomája mellett kötelezte el magát, és ilyesmit tőle nem remélhet. Még sajnálni is tudtam szegényt, noha én eddig is Jacopónak drukkoltam, szerintem vele jobban összeillenek. Lidia formabontó, ahogy Jacopo is társadalmi változást akar, aktív és nincs gondja a nő életvitelével. Fourneau meg hagyományos nővé tenné. Esélytelen. Jacopo visszatér Rómából és hiába hozza a kedvesét is, nagyon hamar láthatjuk, hogy miképpen kellene a pároknak rendeződni és kik illenek igazán össze. A sorozat talál is egy olyan megoldást, hogy mindenki megkaphassa a maga adagját. A feminista történetvezetés és a történelemhez hűen Lidia nem lesz feleség, ugyanakkor Lidia a szerelmet is megtalálja a sorozat végére.

Képesek voltak tulajdonképpen 3 évadon át életben tartani ezt a vonalat, és nem lett túl szappanoperás a nő szerelmi élete sem. Röviden saját korában formabontó az is, de Lidia Poet a sorozatban nagyon sok tekintetben modern nő, aki nagyon meghaladta a korát.

Néztem volna tovább is, de tény, hogy lezárják úgy, hogy ez lehessen a vége. Nem csak a magánéleti szálakat simítják ki, de bele tudták tenni a jövőt is. Mit ér el Lidia, mi lesz a története eredménye.

Azon túl, hogy az értékrendszere szimpatikus, még két dolog, amit kezdettől írok és nagyon tudja még mindig a sorozat. Az egyik, hogy mennyire jó nézni. Gyönyörűek a kosztümök, kevés sorozatban van a szereplőknek, főleg a hősnőnek, de igazság szerint a körötte levő férfiaknak is olyan elegáns, csodás ruhatára, mint amit ez a sorozat és ez az évad is fel tud mutatni. Itt szóba sem kerül, mint Miss Scarletnél, hogy 2 dresszben letudják az egész évadot. Itt részenként akár több csodás szett is előkerült.

A másik, hogy mennyire illik a szerep Matilda De Angelishez. Nagyon szép nő, de nem az jut Lidiáról először az ember eszébe. Az ereje, a kiállása, a kisugárzása. Sokat dob ezen a sorozaton, hogy megtalálták hozzá a színésznőt. (Lidia jobban is állt neki, mint a kémnő a másik sorozatában.)

Ezzel elbúcsúzunk a sorozattól. Én örülök, hogy elkészült és 3 évadon át nézhettük. A tartalma, a látvány és a krimi is jó volt benne. Ezt simán lehet, hogy még újra is nézem egyszer.

A bakancslistámon fent van a Niagara-vízesés is. Ha másra nem is, arra mindenképpen jó kis összefoglaló volt a film, hogy ott milyen programokra lehet befizetni. A hajózás, a környező lépcsőrendszer bejárása és közvetlenül a vízesés mögé is ki lehet menni egy alagúton. A helikopteres túra is felmerül, ha itt nem is turistáknak szervezték meg...

Ok, viccet félretéve, azért nem csak azt tudta a Niagara, hogy leendő nyaralóknak adjon tippeket. Ez egy noir elemekkel dolgozó romantikus thriller, amit egy az egyben Marilyn Monroe szexepiljével igyekeztek eladni. Megnéztem pár korabeli posztert és még olyat is találtam, amiben egyenesen Monroe kék ruháját alakították úgy, hogy még a Niagara is ő lett a poszteren.

A film főszereplői egy másik pár. Polly és Ray nászutasok, akik a Niagarához jöttek kései mézeshetekre és egyben Ray lehetséges új állását, főnökét is megismernék. A kibérelt házacskát azonban nem foglalhatják el, mert abban még ott van a korábbi pár, Rose és George. Egy megkeseredett férfi, egy érzéki nő - akinek szeretője van és a férje meggyilkolását tervezi. Polly és Ray akaratlanul is belekeverednek a másik pár játszmájába és a végére Polly is életveszélybe kerül.

Próbálkoztam, de ezt nem tudom érdekesen leírni. Túl egyszerű a cselekmény - a rendes pár szemtanúja lesz annak, ahogy a végzet asszony tönkretesz egy korábban rendes férfit és a féltékenység, merényletek körjátszmájában sokan meg is halnak.

Polly és Ray az amerikai álompár. Fiatalok, helyesek, szeretik egymást. Még George is azt mondja, hogy Polly olyan nő, akit érdemes elvenni és ő a jó feleség. Rendszeresen rajtuk látjuk visszacsapódni, hogy a másik pár viselkedése milyen érzelmeket kelt, és ők jelentik a normalitást a másik történet mellett. Mert Rose feltűnő, imád szerepelni és érezhető, hogy nem szerelmes a férjébe. Még csak nagyon nem is rejti, hogy szeretőt tart és a pénz érdekli a férjében. (Nem mintha sok lenne neki, a felesége életvitele és a pénzéhség már tönkretette a farmját.)

A két színésznő másként is játszik. Monroe egy az egyben a külcsín. A kihívó ruhákkal, a rúzzsal és a flörttel van tele a szerep. Azt abszolút eladja, miért bolondult meg miatta annyi férfi, de csak külcsínben. Az a veszélyesség, amivel igazán a noir femme fatale-ja lenne, szerintem nem volt meg benne. Azt meg kicsit igazságtalannak éreztem mellette, hogy Rose mellett Polly mennyire átlagosnak van mondva, pedig az a színésznő is szép és előnyös ruhákat is kapott. El van túlozva a szembenállásuk - ha Monroe veszélyesebben érződött volna, talán, de nem úgy sikerült.

A cselekmény egyszerű és a végére betett csavar sem ad sokat hozzá. Onnantól, hogy megvan a merény - csak nem a várt eredménnyel, gyorsul kicsit, de butább is a cselekmény. Menekülés, a másikra vadászat és megint menekülés. Mit ne mondjak, nem mondhatnám, hogy okos film. Sőt.

A vízesést nagyon használják és jó is benne. Nem véletlenül írtam, hogy ötleteket ad még ma is, mit lehet ott csinálni. Kifejezetten turistafilmes elemek vannak benne, és majdnem azt mondanám, hogy termékelhelyezés az egész a vízesés mellett.

Volt benne ötlet, de azt nem mondanám, hogy jól sikerült megcsinálni. Bár én élveztem a sok vízesést, a sárga esőköpenyben a sok rohangálás nem nézett ki jól. A vége is butácska, ahogy George teljesen kifordul magából, és a felesége ellen fordul, majd menekülni próbál. Valahol őt áldozatnak kellene látni, a felesége iránti őrület vitte végig a bajba, és az utolsó húzásával valamit jóvá is tud tenni, de nem véletlenül kapott olyan véget, amilyet. Azt meg hagyjuk is, mennyire Monroe adja el most is, pedig George és Polly szerintem fontosabb szereplők nála.

Jellemző különben, mi élt legjobban túl a filmből. Megvan Warhol híres Marilyn képsorozata? Nos, ennek a filmnek a promóciós fotójából készült. Azt még szerintem az is ismeri, aki hírből sem ismeri a Niagara című filmet.

Több részt néztem és ugyanazokat megállapítottam a Tracker (s03e14-16) kapcsán. Vagyis, sokkal jobban szeretem, amikor heti rész van, egy-egy az ügybe jobban belelépő rendőrrel vagy családtaggal, mint amikor egy barát kér segítséget. Ebben a trióban volt erre is, arra is példa. A 8 éves kisfiát kereső apa beült Colter mellé és próbált segíteni, majd  az informatikus kért egy eltűnt barátjának segítséget. ezekben a részekben mind volt egy jó csavar a végére, ami újraértelmezett mindent. Tereltek valamerre és a végére meg lehetett lepődni, mert az egyik szereplő nagyon más volt, mint aminek addig látszott. De még mindig tud zavarni, hogy milyen könnyen törnek fel rendszereket vagy pl. Colter fegyverhasználata. Laza, heti kriminek elmegy, de kicsit sem lehet komolyan venni, ahhoz túl elszálltak az esetek és a megoldásaik is.

Irányba állt a Half Man (s01e02)? A szerkesztéséért mindenképpen jár a pacsi. A múlt halad előre, és a trükk az, hogy a jelenben is kicsit visszaugrottunk. Jól van megírva, látjuk miből mi lesz és a szereplők kapcsolatrendszereit is képes így mutatni, felismerésekkel, hogyan kapcsolódnak össze múltban is, jelenben is. De ezzel be is fejeztem, ami jó benne. Egyszerűen hidegen hagy a téma. Ezzel a résszel meghúzták azt is, hogy mi lesz a testvérek közti konfliktus alapja. Neil a másságát rejtő meleg, a mostohatestvére meg tiipikusan az a srác, aki összeveri a melegeket. Ezzel egyszerűsítettem, mert elég bonyolult és függőségi viszonyuk van, de én nem leszek rá kíváncsi. Ez az a fajta lelki dráma, amire most nincs agyam. Már csak azért sem, mert most a kamasz 18-19 ébes énjüket néztük, és megint csak a keret volt a felnőtteké. Noha, a felnőttekkel van eladva. A lényeg, megírva jónak tűnik, de ez a drámázás nekem most csak a kaszára lesz elég.

Múlt héten szerettem, de most megint nagyon tipikus csak a Chicago Fire & Med (s14/11e19). Kelly harcolhat tovább a helyéért, Moutch meg könyvet írt az életéről. A Medben Mitch rájött Caitlin titkára, Daniel meg kezdi érezni, hogy a The Residentből ismerős színész mintha az állására pályázna. Sajnálom is, pozitív mellékszereplőként kezdett, most meg kezdik nagyon leépíteni. Mindkettőre igaz volt, hogy a munka és a magánélet egymásra felelgetett és nem volt látványos eset. Vagyis, megint csak egy szokott heti rész.

A mi kis falunk (s10e09) is teljesen szokott részt hozott. De most a 3 történetből kettő kifejezetten béna volt. A legrosszabb Janóé volt, aki a püspököt fuvarozta és elakadtak egy kidőlt fánál. Utána jött a kocsmás eset, amikor a szerencsétlen sörbarátok azt hitték, hogy a maffia akar pénzt, pedig csak a tűzvédelmis volt kint. A falurádió egy fokkal értelmesebb volt, vagy csak az mozgatta a legtöbb szereplőt? Azt bírtam, ahogy nekiálltak veszekedni, meg pletyka és bosszúműsort szerveztek. Vagyis, teljesen átlag rész.

Utána kellene olvasni, mennyire volt ambíciózus és sikervárományos az R.J. Decker (s01e07). Ugyanis Ami apja, Ochoa is feltúnt, egyenesen a Dexterből. Abban megölték a karakterét, itt lett volna állandó? De ennél többet mond, hogy most is jó volt a krimi. Decker a megélhetés kedvéért egy áruházban állítja meg a bolti szarkákat, de komolyabb ügybe kezdhet, amikor betörnek és az idős kiszolgálót megölik, a kartonpréselőbe rejtik a holttestet. Szépen csavargatták a cselekményt, így a végére már kubai történelem és Castro elleni küzdelem is megjelent benne. Jól használták a rendőrnőt is és ebben a sorozatban nem érzem úgy, hogy Decker olyan készen kapja a válaszokat és nyomokat, mint Colter. Csak a szerelmi szál ne lenne, az egyre idegesítőbb. Ami szála mehetne a kukába, most sem hiányzott volna, hogy drága autóval és kiöltözve parádézzon a nő.

George halálának évfordulója volt a Georgie&Mandy (s02e18) részben, vagyis megint vendégszerepelt Mary és Missy. Sheldon is volt emlegetve, de nem meglepő módon a színész nem volt benne. A poénforrás meg az lett volna, hogy Georgie egy emléktáblát akart az apjának, csak éppen pénz nem volt elég hozzá. Ezt már nem mentik meg a vendégszereplők, ahhoz valaki nagyobbat kellene húzni, nem a halott apa álomban kísértését. Azt már ellőtték korábban. A Young Sheldon ebben is erősebb volt.

Ha már visszatérő szereplő. Befejeződött Elsbeth kebelbarátnőjének beépített ügye, így Elsbeth (s03e17) megint vele nyomozhatott. A barátnős részek irritáltak is, nekem jobban tetszik a minden héten más rendőr melletti nyomozása. Viszont, az eset jó volt. Constance Wu játszotta a gazdagok lelki segítőjét, aki az infókat arra használta, hogy bennfentes kereskedelmet folytasson. Kellően gátlástalan volt, jól beszólogatott és karakteres gonosz lett. Itt meg sem próbálták szimpatikussá tenni, szemétkedett és ármánykodott végig. Most jól esett, hogy nem kellett a gonoszt sem megérteni, simán egy rossz ember volt.

Már biztos, Jim kiesett a From (s04e02) túlélői közül. Az írók nagyon durva trükköt írtak a mosolygósoknak, hogyan találták meg a többiek Jim maradványait. Matematikailag ki volt számolva, hogy lesz a legfájdalmasabb. Birkózik is mindenki az újabb tragédiával és szépen építgetik azt is, mit kérdezget és alakoskodik a beépített vigyorgó. Julie szála is érdekes lehet, én bírom azt a srácot, akivel megint együtt kezd lógni. Azt is írhatnám, hogy a nagy egész nem igazán haladt, de elköszöntek Jimtől, illetve a gyerekei még próbálkoznak. A színészt szépen elbúcsúztatják, korrekten írták ki, de attól még sajnálni fogom, hogy tényleg megölték a karakterét. Volt horror, volt ijesztés és sok szereplőt mozgattak. Jó sorozat ez, csak kapjunk mindig valami kis választ is...

Úgy tűnik, nyár elejére horror sorozatokkal fogok szórakozni, mert jött a Widow's Bay (s01e01-02) és ez tetszett még a héten kiemelten a From mellett. Az Apple 2 résszel nyitott és megvolt az alapozás. A címbéli kisváros eé van átkozva és kinek milyen horror klisé jut eszébe, itt nagy valószínűséggel elő fog fordulni. Gyilkos bohóc, elátkozott hotelszoba, gyilkos köd és még lehetne sorolgatni. Főleg a 2. villantotta, hogy tudnak ijeszteni, ha akarnak. Az a pince jelenet... de még igazából nem látni, mire játszanak. A főszereplő a polgármester, aki turistaparadicsommá akarná alakítani a városkát, és nem akar hinni a helyiek babonáiban és átkaiban. Az első részben egy újságírónak akarta eladni az idilli nyaralóhelyszínt, a másodikban meg vállalta, hogy az elátkozott hotelszobában fog éjszakázni. Jól el van találva a hangulat, ami a sorozatot egyelőre jellemzi. Ott lappang a horror és érezni is, hogy lehet ez még nagyon frászt keltő. De van humora annak, ahogy Matthew Rhys karaktere próbálkozik és rádöbben itt dolgokra. Nem nevezném szívesen komédiának, mert nem az, de az ijesztés és a mosolyogtató részek jól vegyülnek benne. Ráadásul tele van helyi, különös alakokkal és a sok történet is. Egyelőre nagyon hangulatos és horror is, mosolygós is. Csak ki kell várni, merre fogják elvinni. Jövő héten már okosabbak leszünk.

Egy újabb tipikus Statham-film. Bár, ez így nem pontos. Inkább olyan, mint egy akciópapa-film, csak éppen ennek a főszereplője még nem abban a korban van, mint Neeson vagy Stallone. De különben...

Van az a film, amiben Neeson határmenti farmert játszik, aztán majd egy illegális bevándorló fiúnak segít megszökni és a családjához elérni. Na, ez a film annak a kistestvére, foghatnának kezet. Ebben is van a kemény férfi, aki egy gyereknek segít, miközben majdnem mindent elveszít, ami neki fontos volt. Nem mintha nagyon boldog élete lett volna, de csendes magányukban elvoltak. Azt meg egyik filmnek se tudtam megbocsátani, hogy a magányos főszereplő egyetlen  barátja, egy jobb sorsra érdemes kutya lesz az első áldozat. Jó, Neeson-filmben a második, a gyerek anyja előbb hal meg.

A történetet nem érdemes ragozni. Van egy kémfőnök, akit látszólag leváltanak. De a titkos halálosztagot még vezeti és egykori legjobb emberének nem tudja megbocsátani, hogy egy parancsot megtagadott. Michaelnek ugyanis nem tetszett, hogy meg kellene ölnie a tudóst, aki végig segített nekik és jó ember volt. Így aztán illegalitásba vonult. Csak éppen egy viharból kimenti az árva Jessie-t, akinek a hajón odaveszett a nagybátyja. Amikor gyógyszerért megy neki, felveszi egy kamera és már rá is küldték a bérgyilkosokat. A lánnyal együtt így menekülni kényszerül.

Egyszerűen nem tudták értelmesen összerakni, hogy mi is Manafort státusza vagy minek is a vezetője. Egyszerre akartak belőle még aktív ügynököt és igazgatót csinálni, miközben meg pont a titkos műveletekért ő lett a bűnbak és leváltották az MI6 éléről. Annak ellenére sokkal jobb eszközei és emberei vannak, mint az utódjának, jegyzem meg.

Az sem jobb, hogy mi motiválja. Végig Michael életére tör, a végére meg állást kínál neki?

Maradjunk annyiba, hogy nem érdemes ezt a filmet elemezni vagy érteni akarni. Tele van sebekkel. Már az, hogy Michael miért vállal be ennyi mindent a lányért. Minimum a lányának kellene lennie, annyi mindent megtesz és majdnem meg is hal érte. Szegény kutyája meg is hal érte.

Akciónak egyszer elmegy, főleg az, amikor Manafort új embere vadászika  főszereplőre. Az MI6 önmagában nem sokat tud tenni ellene, őket folyamatosan ki tudja játszani vagy gyorsabb náluk. Menekülés, aztán visszatámadás és egy elköszönés. Kb. ennyi a film.

Nem is ragozom tovább. Ehhez nagyon hasonlót láttam már, és ahogy már írtam is, ezeknek a sztoriknak nem tudom megbocsátani, hogy John Wick óta szabadon lövik le a kutyákat. A főszereplőket kevésbé sajnálnám...

Megjött a Rosszfiúk olyan bevetéseinek meséje. Avagy, még egy lépéssel közelebb a hasítás felé. Túl nagy különbséget nem tudok kiemelni az előzőekhez képest.

Megint áll, hogy van egy kis keret, amibe szépen beilleszkednek a heti részek. Elsőként szembenézünk azzal, hogy Farkas fél a hibázástól, ezért tengenek-lengenek kicsit, majd szembenéznek a múlt szellemével és a tökéletesség hajszolásával. Vagyis, visszatér Farkas mentora és a korábban belengetett aranyrudak sorsát is megismerhetjük. Megerősítik a barátságot, majd egy olyan bűnözői hullám jön, amivel rekordokat döntögetnek. Míg nem érkezik egy megszállott bűnelfogó, amiből megtanulják, hogy nem a tökély a lényeg. Egymás és hogy jól érezzék magukat.

Itt, a végén fogom kezdeni, mert ott volt az évad tanulsága. Amivel a csapat mondhatni hőssé vált. Egy olyan mesei disztópia jelent meg, ahol mindenki börtönnel nézett szembe, aki kicsit is hibázott. Így a szembeszálló bűnözők mindenki megmentői lesznek és mindenki megtanulja a leckét. Kissé el is van túlozva, mert azért ők a rosszfiúk, akiket le akarnak csukni, de ennek a végére ők a város hősei. Az alapötlet, és ahogy még a hibákból is lehet tanulni, a tökéletlenség ünneplése értelmes, csak kissé nagyobb a mese, mint amit a mese kerete szerintem megengedett volna.

Hoznak vissza végig korábban megismert szereplőket és a legtöbbször humorosan is tudják őket használni. Nem csak Kígyó anyjának esküvőjét és annak meghiúsítását és a mögöttes trükköt kapjuk meg, de a többi bűnbanda is megjelenik, mint a baglyoké vagy a lökött kecskéké. Azok különben nagy banda, megint alkotnak is. És a legjobb akciók határozottan azok, amelyekben mindenkit bevontak és nagy terveket tudtak megvalósítani.

Mellette pedig jönnek az új alakok, mint a robotikus bűnelkapó vagy Farkas korábbi mestere. Ahogy belegondolok, az újak inkább igazán rosszfiúk lesznek és nem segítő alakok érkeznek. Így mindig van is valami, aki vagy ami ellen küzdeni lehet. Ezek most fontosabbak is, mint a lopások. Abban már annyira profik, hogy nem jelent nekik semmi nehézséget a legnehezebb munka sem.

Ami viszont nem tetszett: a szinkron. Angolul néztem és így is bántotta a fülem. Nekem ez annyira a mozis hangokkal van a fülemben, hogy más színészekkel egyszerűen nem ugyanúgy szól. Annyira Sam Rockwell már nekem Farkas, hogy komolyan hiányzik, ha a cselekmény ebben is jó.

Megvan a látvány, az üzenet és minimális átívelés is. Nagyon gyorsan nézhető, rövid részekkel és mese is. Szerethető kis sorozat, csak... Rockwell. Ő a legnagyobb hiány a sorozatban.

Egy jó alapanyag igencsak erős kezdetet adhat egy filmnek. nem véletlenül szeretek krimi adaptációkat nézni. Ahogy belegondolok sok nagy kedvencem kezdte regényként. A bűn útja is adaptáció - ennek egy Don Winslow-novella az alapja és igencsak szeretem Winslow-könyveit. Nem is lepett meg, hogy erre a filmre is rákattantam.

Mert ez egy okos krimi, ami több ponton is túl tud mutatni magán.

Az egyik, hogy több érdekes történetet is magába foglal. Van egy remek rablónk, akinek az ismertetőjegye, hogy nem erőszakos, nem bánt senkit és a menekülés, a kivitelezés a magányos farkas erőssége a 101-es út mentén. James annyira jó is a szakmában, hogy egyetlen rendőrt leszámítva senkinek fel sem tűnik, hogy összekapcsolja az eseteket. Most azonban egy munkát túl kockázatosnak ítél, nem akarja megcsinálni. A lopott holmik orgazdája meg mást bíz meg James tervével, ami szakításhoz vezet. Money elég messze el is megy, hogy megfizessen Jamesnek, amiért az nemet mert neki mondani.

Nem akarom az egészet végigmesélni, de a következő rablásra készülve Ormon, Money új rablója James nyomában jár és veszélyes. A férfi meg egy új kapcsolat, egy szerelem miatt át kell gondolja az eddigi életvitelét.

Aztán, látjuk a rendőrt, Lou-t, aki éppen válik és új életet kezd. Egyre jobban James nyomában jár, és mondhatjuk, egyedül van képben a rendőrségnél. Meg is lesz a jutalma - ezt most gúnyos mosollyal írom. De nem véletlenül Mark Ruffalo játssza, egészen hasonló poént kap, mint a Szemfényvesztők esetében.

Végül, még ott van Sharon története is, aki egy biztosító társaság egyik legjobb munkatársa, de amiért nő és már nem huszonéves, mindig csak áltatják, de se emelést, se kinevezést, se semmit nem kap. Becsületes, küzd, de nála is eljön az a pont, amikor más útra lép. Ő lesz az, aki majd szépen összeköti a szereplőket egymással. Pl. Lou-t és James-t is ő hozza közös nevezőre egy ponton.

Több szál, remekül összefutnak és nem lenne érdemes rangsorolni. Talán James szála a legjobban kiemelhető, az köt mindenkit a történetbe, de mindenki szépen bele van értelme, értelmes. Lekötött mind. itt utalnak arra vissza, hogy jól megírt alapból jól írtak filmet. Azért azt megjegyzem, hogy nem Winslow adaptálta a novelláját, hanem a rendező jegyzi a szkriptet is.

Amennyire egy ilyen átverős, rablós, nyomozós film látványos lehet, ez az. Ormon hajszái a motorral, a betörések, majd a szereplők egymásnak feszülései is a végére. Lőnek is, de ez a film tudja azt, hogy ésszel adja el magát és nem látványos, de valótlan akciókkal. Jobban a valóság talaján maradtak.

De simán meg lehet nézni a szereposztás kedvéért is. Nagyon el lett találva szinte mindenki, nem is tudom, van-e, akivel problémám volt. Pedig Barry Keoghan nálam még mindig egy nagy kérdőjel, de itt jól egyesítette magában a kissé balek és a félelmetes, ki tudja mire nem képes bűnözőt. Hemsworth egy jóravaló rablót játszik, súlyos traumákkal a múltjában. Egy visszafogottabb, simább karakter, de jól állt neki minden harsánykodás nélkül is. Azt már írtam, Ruffalo mennyire szerepben van benne. A koronát meg felteszi rá Halle Berry, aki talán a legösszetettebb karaktert játssza a filmben.

Komolyan tudom sajnálni, hogy kevesen találtunk rá erre a filmre. Jók a kritikái, megérdemelten. Jó a sztori, a színészei és a történet is. Akik láttuk, szerettük többségében, csak éppen kevesen vagyunk. Egy kifejezetten jó film és sajnos egyben anyagilag nagy bukta is.

Én vagyok az a kutyabolond, akinek betesznek a filmbe egy cuki ebet, aztán akkor is végignézem, ha közben kedvem lenne a tollammal leszúrni magam. Ok, itt annyira nem vészes a helyzet, de mit ne mondjak, Indy - a főszereplő kutya - volt kb. az egyetlen, amit értékelni tudtam a filmben.

Indy, kezdjük vele. Még nem is láttam ilyen kutyát - persze, retrievert már persze, nekem is volt. De nem új skóciai kacsavadász. Ami különlegessé teszi, az a csíkja. Olyan, mintha rá lenne festve, és nem csak a fején, azt nézegettem, hogy a bundáján is folytatódik az a fehér csík. Igen, ilyesmik kötöttek le egy horror nézése közben - meddig húzódik a csík a kutya hátán. Iszonyat cuki vele.

A film érdekessége, hogy Indy szemszögéből látunk mindent. Egy ember van körötte, a gazdája, Todd. Ő a családi, elhagyatott vidéki házba megy ki, miután kiengedték a kórházból. Ahogy a telefonon beszél a testvérével, amikor egyszer elmegy orvoshoz és Indy-t is viszi, abból kirakható, hogy rákos és már nincs mit tenni. De a lényeg, hogy a kutya szemével látjuk a gazdit, aki pl. annyival magasabb, hogy az arcát egyszer sem látjuk, a hangja van meg és a lábai. A kutya szemszögéből látjuk a házat és Todd küzdelmét.

Indy az, aki egyedüliként érzi, hogy a házban valami nem stimmel. Érzi a más jelenlétét és az előző tulaj, Todd apja vagy nagyapja kutyájának jelenléte is érződik számára. Az a kutya mondjuk inkább segítő, az egyéb házbéli entitásokról ugyanez nem mondható el. Kb. olyan, mintha a mocsári szörnyet keresztezték volna a mumussal és egy szellemmel. Indy szembe is száll vele, Todd meg el van foglalva a maga bajával. Az ő természetfeletti kalandja kimerül abban, hogy a csata után sáros kutyát megfürdeti.

Ezzel elértem oda, amiért nem bírtam kibékülni a filmmel. Az egy dolog, hogy nem ijesztő. Nekem ahhoz pszicho-horror kell és nem ijesztés, nem is vártam, hogy félelmetes lesz. Nem is az. A gondom az, hogy szerintem nem is szellemes horror igazából. Ugyan a filmben majd a lény ragadja el Toddot, de meg sem engedi próbálni Indy-nek, hogy megmentse. Azt mondja, hogy Engem nem tudsz megmenteni. És szerintem azért, mert az igazi szörny a rák. Már nincs kezelés, Todd egy ponton majdnem öngyilkos is lesz. Tiszta felesleges a szörny, mert itt a betegség a gyilkos igazából. Az egészet tudnám úgy nézni, hogy a rák a szörny, ami lecsap úgy, hogy észre sem veszed és felzabál. A kutyák sok betegséget kiszagolnak, próbálnak jelezni is, de nem mindenki - sőt - értik meg. Ennek meg is feleltethető az, hogy Indy érzi és harcolna is a szörnnyel.

A látvány különben olcsó és unalmas, de pár ötletet jelent az, hogy Indy magasságából követünk mindent le. Jónak nem tudom mondani, de pozitív értelemben az érdekes még játszik.

Indy bármikor lakhatna nálam, Lego mellett találnék neki helyet. De a filmet, azt nem akarom többet látni. Nekem nem tetszett, untam is, tényleg csak egy érdekes a legjobb, amit rá tudok tenni.

Előre elmesélem, hogy a neveket puskázom. Képes voltam eredeti nyelven, de felirattal végignézni, arcra egész jól tudom is, ki kicsoda, de ha meg kell őket nevezni... Hallás után tudom, de magamtól nem mondanám meg, melyik szereplőnek mi volt a neve.

Nem is ez a lényeg. Koreai anime, mese, horror és sorozat is került már elém, de szerintem ilyen sorozatot most néztem először. Jó sokáig tartózkodtam minden hasonlótól, mert egy szappanopera hullám, ami eléggé ijesztett az ilyesmitől. Romantikust nem is hiszem, hogy néznék, amiben csak az volt a téma, hogy a történelmi környezetben a szereplők összejönnek-e. Ez viszont fantasy keretet kapott és jó véleményeket hallottam róla.

2 évadban vetítették le, ez az első a hosszabb. 20 rész és nem is átlagos, nálunk ismerős 40 percekkel. Sokkal inkább 70-80 perc egy epizód. A történet viszont összefüggő és ennyi időbe tényleg sok minden belefért.

A háttér már csak azért is érdekes, mert más a felfogás, mint amit a nyugati fantasy hozni szokott. Miközben többféle és egyedi mágia is van, vannak iskolák és közös technikák is. A varázslás majdnem a harcművészeti stílusokra emlékeztetett és a családoknak meg is volt, ki miben jó vagy mi a feladata. Vannak elátkozott tárgyak, mágikus szereplők, sőt, egyfajta zombik is.  Mivel bőven van terjedelme, fel lehetett építeni és nem is akarom, nem is tudom itt pár sorban összefoglalni, mi van benne és hogyan kapcsolódik össze.

Ugyanezt a korszakról, a történet történelmi hátteréről is el lehet mondani. Egy birodalom sorsát követjük és minden szépen a múltba ágyazódott bele, így a rejtélyek megoldásával a múlt is szépen felfejtésre kerül. A közeli cselekmény kb. 20 évnyi, de a mágikus szálakkal nézve jó 200 évet fognak át.

Erre rájön, hogy van egy már-már idegesítő szappanoperás vonal is a sorozatban. Először keresztbe állt attól pl. a szemem, ahogy Jin mester és Kim szolgáló keringtek egymás körül, pletykáltak meg szerencsétlenkedtek. Annyira más a humorosnak vagy kitöltő részeknek szánt könnyedebb rész az egész sorozatban, hogy azt meg kellett szokni. A végére, 20 hosszú rész azért jó átnevelő időszak, már egészen jól elszórakoztam az ilyesmin is. Amikor pl. Mu-deok azon mereng, kinek a testét lophatná el és a színészek mindenféle modelles pózba vágják maguk? Tipikusan ilyen. A falnak lehet tőle futni, de ha ráérez az ember, vicces. Sok az ilyen jelenete a trónörökösnek is, aki külön humor szekciót kapott Mu-deokkal.

De a szappanopera mellett ott van a komoly fantasy. Ahogy a fiú, akinek az egyik legnagyobb az ereje, született tehetség, de le van zárva az ereje és senki nem hajlandó segíteni rajta. Ahogy egy más testbe került bérgyilkost kell elfogadnia, hogy előre jusson. Ahogy  majd tanul, fejlődik, és mindig van valami kihívás, harc, miközben egyre többet megtudunk a birodalom sorsát befolyásoló játszmáról is, gonosz mágusokkal és egy mágikus kővel, aminek nagyon sokan akarják az erejét és mindenre képesek lennének érte. Rosszabbakra, mint a gyilkolás.

Van benne politikai ármány és egy sokkal rafináltabb harc, mint amit karddal és mágiával vívnak. Talán a szemnek az a látványos, amikor pl. Uk és a trónörökös párbajoznak, de a lélekváltók és vezetőik ügyködései sokkal mélyebbre mennek és fájdalmasabbak. Nem mesélgetem el, de nem egyszer van benne váratlan csavar, mert lépnek egy merészet vagy váratlant.

Van  benne humor, de éppen annyi tragédia is. Egyes szereplőket is kiemelhetnék, de én bizony szegény lélekváltó vadász kutyát fogom kiemelni. Az egyik kedvenc mágikus szereplőm volt benne, sokkal többet érdemelt volna, mint ahogy elpusztították. (Sokakra igaz itt, hogy mást érdemeltek volna.) A szerelmi szál is más, mint a nálunk megszokott. Valahogy... ártatlanabb és naivabb. De ebben a környezetben működött és nem is hiányoltam belőle többet. A fantasy úgyis jobban érdekelt.

Mai szemmel annyira már nem hibátlan a látvány, de azért még simán nézhető és vannak szépen sikerült jelenetei. A kardharcok jók, a mágia is elmegy. A színészek babaszerűek különben, és nem meglepő módon popsztárok is szerepelnek. Nem tudom, ki mennyi k-pop előismerettel bír, de ők meg pláne babákat idéznek fel. Egyedül a ruhák, ami már az anime-on edződött szememnek is túl egzotikus volt. A nők ünnepi ruhái, amiket a nemesek hordanak... hát, akadt olyan, hogy sokkal előnytelenebbnek, mint szépnek találtam őket.

Valahogy a színészi munka is más. szerintem sokkal túljátszottabb, mint egy nyugati sorozatban. De ebbe a stílusba elment az is. Neveket tudnék puskázni, de szerintem nem mondana szinte senkinek többet, mint egy a szemünknek szokatlan betűsor. A minta mágus, Yul volt az egyik kedvencem, de Mu-deok is remekül el lett játszva.

Kicsit hagyom pihenni a fülem, aztán majd még végignézem. Elég durva ponton van az évadzárás... Érdekes is lesz, innen hogyan tovább.