Egy jó alapanyag igencsak erős kezdetet adhat egy filmnek. nem véletlenül szeretek krimi adaptációkat nézni. Ahogy belegondolok sok nagy kedvencem kezdte regényként. A bűn útja is adaptáció - ennek egy Don Winslow-novella az alapja és igencsak szeretem Winslow-könyveit. Nem is lepett meg, hogy erre a filmre is rákattantam.

Mert ez egy okos krimi, ami több ponton is túl tud mutatni magán.

Az egyik, hogy több érdekes történetet is magába foglal. Van egy remek rablónk, akinek az ismertetőjegye, hogy nem erőszakos, nem bánt senkit és a menekülés, a kivitelezés a magányos farkas erőssége a 101-es út mentén. James annyira jó is a szakmában, hogy egyetlen rendőrt leszámítva senkinek fel sem tűnik, hogy összekapcsolja az eseteket. Most azonban egy munkát túl kockázatosnak ítél, nem akarja megcsinálni. A lopott holmik orgazdája meg mást bíz meg James tervével, ami szakításhoz vezet. Money elég messze el is megy, hogy megfizessen Jamesnek, amiért az nemet mert neki mondani.

Nem akarom az egészet végigmesélni, de a következő rablásra készülve Ormon, Money új rablója James nyomában jár és veszélyes. A férfi meg egy új kapcsolat, egy szerelem miatt át kell gondolja az eddigi életvitelét.

Aztán, látjuk a rendőrt, Lou-t, aki éppen válik és új életet kezd. Egyre jobban James nyomában jár, és mondhatjuk, egyedül van képben a rendőrségnél. Meg is lesz a jutalma - ezt most gúnyos mosollyal írom. De nem véletlenül Mark Ruffalo játssza, egészen hasonló poént kap, mint a Szemfényvesztők esetében.

Végül, még ott van Sharon története is, aki egy biztosító társaság egyik legjobb munkatársa, de amiért nő és már nem huszonéves, mindig csak áltatják, de se emelést, se kinevezést, se semmit nem kap. Becsületes, küzd, de nála is eljön az a pont, amikor más útra lép. Ő lesz az, aki majd szépen összeköti a szereplőket egymással. Pl. Lou-t és James-t is ő hozza közös nevezőre egy ponton.

Több szál, remekül összefutnak és nem lenne érdemes rangsorolni. Talán James szála a legjobban kiemelhető, az köt mindenkit a történetbe, de mindenki szépen bele van értelme, értelmes. Lekötött mind. itt utalnak arra vissza, hogy jól megírt alapból jól írtak filmet. Azért azt megjegyzem, hogy nem Winslow adaptálta a novelláját, hanem a rendező jegyzi a szkriptet is.

Amennyire egy ilyen átverős, rablós, nyomozós film látványos lehet, ez az. Ormon hajszái a motorral, a betörések, majd a szereplők egymásnak feszülései is a végére. Lőnek is, de ez a film tudja azt, hogy ésszel adja el magát és nem látványos, de valótlan akciókkal. Jobban a valóság talaján maradtak.

De simán meg lehet nézni a szereposztás kedvéért is. Nagyon el lett találva szinte mindenki, nem is tudom, van-e, akivel problémám volt. Pedig Barry Keoghan nálam még mindig egy nagy kérdőjel, de itt jól egyesítette magában a kissé balek és a félelmetes, ki tudja mire nem képes bűnözőt. Hemsworth egy jóravaló rablót játszik, súlyos traumákkal a múltjában. Egy visszafogottabb, simább karakter, de jól állt neki minden harsánykodás nélkül is. Azt már írtam, Ruffalo mennyire szerepben van benne. A koronát meg felteszi rá Halle Berry, aki talán a legösszetettebb karaktert játssza a filmben.

Komolyan tudom sajnálni, hogy kevesen találtunk rá erre a filmre. Jók a kritikái, megérdemelten. Jó a sztori, a színészei és a történet is. Akik láttuk, szerettük többségében, csak éppen kevesen vagyunk. Egy kifejezetten jó film és sajnos egyben anyagilag nagy bukta is.

Én vagyok az a kutyabolond, akinek betesznek a filmbe egy cuki ebet, aztán akkor is végignézem, ha közben kedvem lenne a tollammal leszúrni magam. Ok, itt annyira nem vészes a helyzet, de mit ne mondjak, Indy - a főszereplő kutya - volt kb. az egyetlen, amit értékelni tudtam a filmben.

Indy, kezdjük vele. Még nem is láttam ilyen kutyát - persze, retrievert már persze, nekem is volt. De nem új skóciai kacsavadász. Ami különlegessé teszi, az a csíkja. Olyan, mintha rá lenne festve, és nem csak a fején, azt nézegettem, hogy a bundáján is folytatódik az a fehér csík. Igen, ilyesmik kötöttek le egy horror nézése közben - meddig húzódik a csík a kutya hátán. Iszonyat cuki vele.

A film érdekessége, hogy Indy szemszögéből látunk mindent. Egy ember van körötte, a gazdája, Todd. Ő a családi, elhagyatott vidéki házba megy ki, miután kiengedték a kórházból. Ahogy a telefonon beszél a testvérével, amikor egyszer elmegy orvoshoz és Indy-t is viszi, abból kirakható, hogy rákos és már nincs mit tenni. De a lényeg, hogy a kutya szemével látjuk a gazdit, aki pl. annyival magasabb, hogy az arcát egyszer sem látjuk, a hangja van meg és a lábai. A kutya szemszögéből látjuk a házat és Todd küzdelmét.

Indy az, aki egyedüliként érzi, hogy a házban valami nem stimmel. Érzi a más jelenlétét és az előző tulaj, Todd apja vagy nagyapja kutyájának jelenléte is érződik számára. Az a kutya mondjuk inkább segítő, az egyéb házbéli entitásokról ugyanez nem mondható el. Kb. olyan, mintha a mocsári szörnyet keresztezték volna a mumussal és egy szellemmel. Indy szembe is száll vele, Todd meg el van foglalva a maga bajával. Az ő természetfeletti kalandja kimerül abban, hogy a csata után sáros kutyát megfürdeti.

Ezzel elértem oda, amiért nem bírtam kibékülni a filmmel. Az egy dolog, hogy nem ijesztő. Nekem ahhoz pszicho-horror kell és nem ijesztés, nem is vártam, hogy félelmetes lesz. Nem is az. A gondom az, hogy szerintem nem is szellemes horror igazából. Ugyan a filmben majd a lény ragadja el Toddot, de meg sem engedi próbálni Indy-nek, hogy megmentse. Azt mondja, hogy Engem nem tudsz megmenteni. És szerintem azért, mert az igazi szörny a rák. Már nincs kezelés, Todd egy ponton majdnem öngyilkos is lesz. Tiszta felesleges a szörny, mert itt a betegség a gyilkos igazából. Az egészet tudnám úgy nézni, hogy a rák a szörny, ami lecsap úgy, hogy észre sem veszed és felzabál. A kutyák sok betegséget kiszagolnak, próbálnak jelezni is, de nem mindenki - sőt - értik meg. Ennek meg is feleltethető az, hogy Indy érzi és harcolna is a szörnnyel.

A látvány különben olcsó és unalmas, de pár ötletet jelent az, hogy Indy magasságából követünk mindent le. Jónak nem tudom mondani, de pozitív értelemben az érdekes még játszik.

Indy bármikor lakhatna nálam, Lego mellett találnék neki helyet. De a filmet, azt nem akarom többet látni. Nekem nem tetszett, untam is, tényleg csak egy érdekes a legjobb, amit rá tudok tenni.

Előre elmesélem, hogy a neveket puskázom. Képes voltam eredeti nyelven, de felirattal végignézni, arcra egész jól tudom is, ki kicsoda, de ha meg kell őket nevezni... Hallás után tudom, de magamtól nem mondanám meg, melyik szereplőnek mi volt a neve.

Nem is ez a lényeg. Koreai anime, mese, horror és sorozat is került már elém, de szerintem ilyen sorozatot most néztem először. Jó sokáig tartózkodtam minden hasonlótól, mert egy szappanopera hullám, ami eléggé ijesztett az ilyesmitől. Romantikust nem is hiszem, hogy néznék, amiben csak az volt a téma, hogy a történelmi környezetben a szereplők összejönnek-e. Ez viszont fantasy keretet kapott és jó véleményeket hallottam róla.

2 évadban vetítették le, ez az első a hosszabb. 20 rész és nem is átlagos, nálunk ismerős 40 percekkel. Sokkal inkább 70-80 perc egy epizód. A történet viszont összefüggő és ennyi időbe tényleg sok minden belefért.

A háttér már csak azért is érdekes, mert más a felfogás, mint amit a nyugati fantasy hozni szokott. Miközben többféle és egyedi mágia is van, vannak iskolák és közös technikák is. A varázslás majdnem a harcművészeti stílusokra emlékeztetett és a családoknak meg is volt, ki miben jó vagy mi a feladata. Vannak elátkozott tárgyak, mágikus szereplők, sőt, egyfajta zombik is.  Mivel bőven van terjedelme, fel lehetett építeni és nem is akarom, nem is tudom itt pár sorban összefoglalni, mi van benne és hogyan kapcsolódik össze.

Ugyanezt a korszakról, a történet történelmi hátteréről is el lehet mondani. Egy birodalom sorsát követjük és minden szépen a múltba ágyazódott bele, így a rejtélyek megoldásával a múlt is szépen felfejtésre kerül. A közeli cselekmény kb. 20 évnyi, de a mágikus szálakkal nézve jó 200 évet fognak át.

Erre rájön, hogy van egy már-már idegesítő szappanoperás vonal is a sorozatban. Először keresztbe állt attól pl. a szemem, ahogy Jin mester és Kim szolgáló keringtek egymás körül, pletykáltak meg szerencsétlenkedtek. Annyira más a humorosnak vagy kitöltő részeknek szánt könnyedebb rész az egész sorozatban, hogy azt meg kellett szokni. A végére, 20 hosszú rész azért jó átnevelő időszak, már egészen jól elszórakoztam az ilyesmin is. Amikor pl. Mu-deok azon mereng, kinek a testét lophatná el és a színészek mindenféle modelles pózba vágják maguk? Tipikusan ilyen. A falnak lehet tőle futni, de ha ráérez az ember, vicces. Sok az ilyen jelenete a trónörökösnek is, aki külön humor szekciót kapott Mu-deokkal.

De a szappanopera mellett ott van a komoly fantasy. Ahogy a fiú, akinek az egyik legnagyobb az ereje, született tehetség, de le van zárva az ereje és senki nem hajlandó segíteni rajta. Ahogy egy más testbe került bérgyilkost kell elfogadnia, hogy előre jusson. Ahogy  majd tanul, fejlődik, és mindig van valami kihívás, harc, miközben egyre többet megtudunk a birodalom sorsát befolyásoló játszmáról is, gonosz mágusokkal és egy mágikus kővel, aminek nagyon sokan akarják az erejét és mindenre képesek lennének érte. Rosszabbakra, mint a gyilkolás.

Van benne politikai ármány és egy sokkal rafináltabb harc, mint amit karddal és mágiával vívnak. Talán a szemnek az a látványos, amikor pl. Uk és a trónörökös párbajoznak, de a lélekváltók és vezetőik ügyködései sokkal mélyebbre mennek és fájdalmasabbak. Nem mesélgetem el, de nem egyszer van benne váratlan csavar, mert lépnek egy merészet vagy váratlant.

Van  benne humor, de éppen annyi tragédia is. Egyes szereplőket is kiemelhetnék, de én bizony szegény lélekváltó vadász kutyát fogom kiemelni. Az egyik kedvenc mágikus szereplőm volt benne, sokkal többet érdemelt volna, mint ahogy elpusztították. (Sokakra igaz itt, hogy mást érdemeltek volna.) A szerelmi szál is más, mint a nálunk megszokott. Valahogy... ártatlanabb és naivabb. De ebben a környezetben működött és nem is hiányoltam belőle többet. A fantasy úgyis jobban érdekelt.

Mai szemmel annyira már nem hibátlan a látvány, de azért még simán nézhető és vannak szépen sikerült jelenetei. A kardharcok jók, a mágia is elmegy. A színészek babaszerűek különben, és nem meglepő módon popsztárok is szerepelnek. Nem tudom, ki mennyi k-pop előismerettel bír, de ők meg pláne babákat idéznek fel. Egyedül a ruhák, ami már az anime-on edződött szememnek is túl egzotikus volt. A nők ünnepi ruhái, amiket a nemesek hordanak... hát, akadt olyan, hogy sokkal előnytelenebbnek, mint szépnek találtam őket.

Valahogy a színészi munka is más. szerintem sokkal túljátszottabb, mint egy nyugati sorozatban. De ebbe a stílusba elment az is. Neveket tudnék puskázni, de szerintem nem mondana szinte senkinek többet, mint egy a szemünknek szokatlan betűsor. A minta mágus, Yul volt az egyik kedvencem, de Mu-deok is remekül el lett játszva.

Kicsit hagyom pihenni a fülem, aztán majd még végignézem. Elég durva ponton van az évadzárás... Érdekes is lesz, innen hogyan tovább.

Témához képest olyan... bolond volt ez a film. Nem is ez a jó szó, de olyan megoldások voltak benne, hogy keresztbe álltak tőle a szemeim.

Az, hogy egy iskolai lövöldöző szervezetten és két társsal bemegy, öldöklésbe kezd és az egészet még közösségi médián is közvetíti a megtekintésekért, még nem is lett volna rossz alap. Abban lett volna súly, hogy miért jutott ide, mit akar üzenni és mennyivel több esze van, mint majdnem mindenki másnak a filmben. Tristan pszichopata volt, de voltak kérdésfeltevései mellette. Kitalálta az egésznek a  menetét. Nekem az a vonal el tudta volna adni.

Csak éppen a film egy anyját gyászoló kamaszlányt tett a középpontba, aki inkább érezni se akar, csak ne kelljen több gyászt éreznie már. A legjobb barátja a pasija is lenne, a lány viszont még a bálba se akar elmenni vele, mert ősztől egyetemre megy, elválnak, mi értelme lenne? Az apja meg egykori tengerészgyalogos, úgyhogy a fegyveres vadászat és célbalövés meg alap a családban. Így amikor Tristan megkezdi a maga kis őrületét, Zoe az ellenlépések úrnője lesz és Die Hard stílusban menti a diákokat és végez a terrorista kamaszokkal.

És ez az, amit nem esett jól nézni. Annál realistább, mint hogy akciófilmnek nézzem. Drámának viszont túlzottan fikció. Már eleve az, hogy a kamaszlány az egyetlen, aki tudja kezelni a helyzetet, az egész rendőrség kivonul, de ők semmit nem tudnak kezdeni magukkal vagy Tristannel. Az meg mindennek a csúcsa, amikor megérkezik az egykori katona, mesterlövész, saját fegyverrel. Leszedi az egyik gyilkost, aki éppen végezne a lányával. És nem ám befognák, hogy kilője a többieket is, inkább letartóztatják. Érdekelne is, hogy Zoe mit kapna a végén, mert kb. megismétli az apja lövését, aztán meg szétveri Tristan fejét, amikor már menekülni se tud. Az simán gyilkosság, ha nem is ártatlannal végzett.

Szóval, a cselekmény vérzik. Pedig drámai az alap és az ki is van találva, hogy kik és hogyan, kiket lőnek le és hogyan szervezik magukat. Csak minden más, az pocsék benne.

Azt már említettem, hogy még azt is bele akarták tenni, hogy az egész közben Zoe feldolgozza az anyja halálát, akinél erősebbnek bizonyult a rák? Igen, ennyire elvetemült ez a film. Zoe látomásoktól szenved, az anyja szellemével beszélget, míg sántítva is végez minden rosszarccal.

Nem lep meg, hogy ismertebb vagy reményteli színész fel sem tűnt benne. Szinte semmilyenek a szerepek és csak Zoe szülei ismerősek. De akár Mitchell, akár Jane, ők már mennek egyre lejjebb. nem tudom, hogy az Alexa & Katie ment-e akkorát, hogy egykori főszereplője el tudja adni ezt a filmet, bár legalább annyi jár a castingnak, hogy nem olyan hú de sokkal idősebb, mint a karaktere. 2 év, ha a forgatási is nézem, max 1. Az szinte semmi.

De hiába agyalok, akkor is oda lyukadok ki, hogy olyan... buta lett a végeredmény. Lehetett volna ez jobb is, de maradt késő esti sávban egyszer nézhető.

Gáz, de már a történet se nagyon van meg. A Tracker (s03e13) most azt hagyta meg bennem, hogy az ügyvédnő nagyon tagadja, hogy PTSD-je lenne, de az új társa már egész jól látja, hogy be nem vallott baja van. Különben a szokásos rész, segítős nyomozás és minden zárása a rész alatt. 

Az R.J. Decker (s01e06) is inkább a kerettel maradt emlékezetes. Most egy fiatal nő kért segítséget, aki nem hitte, hogy a barátja öngyilkos lett. Tényleg nem lett az. Különösebben ebből sem tudnék kiemleni semmit, szépen beálltak itt is a heti részek. De, megint keringenek egymás körül Amivel, bár nem kellene. Nagyon nem szeretem a sorozat szerelmi szálát.

A Chicago Fire & Med (s14/11e18) duó tűzoltós része végre viszont emlékezetesre sikerült. A mentősök helyszínre szálltak ki, de egy férfi elhívta őket a vajúdó barátnőjéhez. Aztán kiderült, hogy a házi ezermester kattant be, és foglyul ejtette az egyik terhes lakót. Persze, hogy segítsen rajta. Elejtett mondatokból az is kirakható volt, hogy miután elhagyta a családja, bekattant szerencsétlen. A lányok próbáltak szökni, ellátni a szülő nőt, míg Vasquez aggódni kezdett miattuk és lenyomozta őket, rendőri segítséggel megmentő lett. Ez kerek volt, értelmes, volt benne dráma. Nem is kellettek tűzoltók, ez most nézhető lett. A Med továbbra is Danielt emelte ki, aki bizonyíthatta, hogy jobb a fiatal kollégánál. Caitlin kezdi megijeszteni Mitchet és már az orvosi praxisban is azt mondta neki, túl sok kockázatot vállal. Meg egy családi tragédia volt, szerencsétlen apa nézhette, ahogy a balesetet szenvedett családja sorra hal meg. Nem volt rossz rész, csak a héten a Fire eredetibbre sikerült.

Szokásos agybaj. A Georgie & Mandy (s02e17) kimerült annyiban, hogy Mandy megint az önzést választotta a közös érdek ellen. Hogy ne csak az időjárást mondja, nekiment a golfklubnak, ahol pedig Georgie kapcsolatokat épített és kellett volna a céghez. A feminista témát még csak értenem, de ebben a tálalásban inkább röhejes volt, mint komolyan vehető.

Vérszegény évadzárót hozott a Matlock (s02e15-16). Rövidre zárva ebben a 2 részben lezongorázták, amit eddig nem sikerült a tanulmány elrejtői ellen. Közben meg Olympia és Mattie kitaláltak egy saját céget és Edwin is belement, hogy a felesége folytassa az ügyvédi praxist, tartsa meg a nevet, csak neki ne kelljen már halottat játszani. Különben az érdekes jövőbeli rész Julian lesz, aki most nagy áldozatot hozott és nyitva maradt, tud-e alkut kötni vagy neki is börtönbe kell menni. Annak örülök, hogy ez a buta átívelés záródik, de összecsapottnak hatott, annak ellenére, hogy 2 évada húzták. De az biztos, hogy megágyaztak egy külön, részenként más ügyes 3. évadnak.

Az HBO nyitott a Half Man (s01e01) sorozattal és egyelőre minimum zavarba ejtőnek találom. Két mélyszegénységben tengődő, nagyon más alkatú srác kerül össze mostohatestvérnek, mert az anyáik összeköltöztek. Látjuk őket a jelenben kvázi agyonverni egymást, 15 évesen meg, ahogy megismerkedtek és megszületett a szövetség. Erőszakos, durva és biztos nincs nekem az ilyen pasis dolgokhoz agyam, de hol melegnek érződnek, hol meg a rosszfiú nőt szerez a kisebbnek? Különben Jamie Bell és Richard Gadd lettek kiemelve, de éppen a kezdő részben éppen csak feltűntek. A kamasz énjük kapott történetet. Gondolom, most majd megnézhetjük, hogy jutnak el oda, hogy Ruben megölni készül Niall-t az esküvőjén. Tényleg nem tudom. Dráma van benne, a stáblista se tűnik rossznak, de valahogy gyomorforgatónak érzem egyelőre. Egy részt még biztos megnézek, de most nagyon nem tudom.

Teljesen szokásos rész A mi kis falunk (s10e08) is. Több kis szál, egyik sem igazán vicces. Mindenki hozza a maga formáját és kiszámítható. De most komolyan, kit lepett meg, hogy Bazsó lenyúlta a hamis Árpád-kori tarsolyt, mert nem tudta, hogy csak másolat? Különben a héten az volt az egyetlen meglepetés, hogy Anikó és Bazsó megint együtt vannak. A Rómeó és Júlia darab után nem derült ki, mi indult el, most kiderült. Különben meg Ildikó gondolkodott karrierváltáson, Károly meg ingyen ebédet igyekezett összehozni.

Az Invincible (s04e08) meg nagyjából azt hozta, amit vártam. Hazamentek a Földre és Mark PTSD-ben szenved, ha rövid akarok lenni. A végére meg egyfajta békét kötnek, vagy inkább tűzszünetet. A másik oldalról ez volt az egyetlen logikus lépés, most lesz nekik pár generáció, hogy szaporodjanak és félvérekkel feltöltsék a soraikat. Azt valahogy nem hiszem, hogy közben békések lesznek, de majd kiderül. Vagy nem, mert itt akár vége is lehetne. Talán azért is van rossz érzetem, mert annyi minden nyitva maradt. Mi lesz Robékkal? Nolan és Debbie kapnak még egy esélyt? Hol folytatja Oliver? Eve is elég nagy traumán ment át, ki nem mondták, de egyértelműnek tűnik, hogy az abortusz miatt készült ki ennyire. Brutalitás most csak Mark képzeletében volt, de így is eléggé szaggatták a fejében az embereket. Meg is értem, hogy most elmenne pszichiáterhez. Röviden, évadzáró, de nem éreztem annak.

A végére hagytam, hogy a From (s04e01) is folytatódik. Kifejezetten vártam, mert érdekelt, mi lesz Jim sorsa. Hát, semmi jó. Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy ebben az évadban már nem állandó szereplő. Nem leszek boldog attól, hogy az egyik kedvenc szereplőm torkát feltépték és nem úgy tűnik, hogy lesz menekülés. A kisvárosban is kezdenek kétségbe esni, mert Boyd rájött, hogy a vigyorgók simán újjászületnek, ha meg is tudják ölni őket. Esélyük sincs. Az elég depresszív volt, amikor számolta a golyókat, hogy van-e elég minden embert agyonlőni. De a vigyorgók is húztak egy nagyot - már alakot is váltanak? Komolyan, ez csak egyre rosszabb lesz. Az is, ahogy benyomták, sugallják, hogy most jön, amikor majd darabokra tépik egymást? A színészek szépen visszatértek, erős a hangulat, megvan a rejtély és kis válaszokat kapunk csak. Szóval jó, látványos és tényleg horror is. Csak Jimet sajnálom. Meg kezd elméletem lenni, hogy megy mindig ugyanaz körbe. Pl. Ethan simán lehetne az új Victor, ha most megint jön a mészárlás kora. De majd kiderül...

Nem is tudom, mikorra szánhatták, hogy ezt megnézzük. Az biztos, hogy a The Witcher franchise része és elég erősen rákapcsolták az anyasorozatra is. A Patkányok, a Cirit befogadó háborús árvák és tolvajok előtörténete ez. De mikor nézzük meg?

Lehetne azt mondani, hogy a 4. évad előtt. Hiszen időben előtte játszódik, indokolja, hogy ki és miért van a Patkányok nyomában és elmagyarázza, miért fog az történni, ami. Annyira meg nem kapcsolódik a fő történethez, hogy ahhoz akarnám igazítani. Ha a bevezetőben nem mutatják Cirit és hogy Falkaként mi történik majd vele, akkor teljesen külön filmként is lehetne kezelni, ahogy a Blood Origin is éppen csak a fő történetbe lett szőve.

De pont azért, mert amivel itt nyitnak, az a sorozat vége, lehetne mondani, hogy utána kell megnézni. Egy utólagos magyarázat, hogy szegények miért értek olyan véget. Ettől a lelkemnek nem lesz jobb, de magyarázat. De mindenkinek magára van bízva, ha van kedve megnézni, mikor teszi. Talán mindegy is, hisz kapcsolódik, de minimálisan, ahogy fejtegettem is.

Maga a történet egyszerű. A Rats egy aréna megnyitót akar kirabolni, de ahhoz felül kell kerekedniük a tulaj szörnyén. Ehhez kell nekik egy vaják, és történetesen ismernek is egyet, aki elég részeges, de attól még vaják. Láthatjuk, hogyan készülnek, mi a terv és mi lesz belőle. Mondanám, hogy egyfajta heist movie fantasy köntösbe csomagolva, de annyira nem ötletes a rablás, hogy igazán annak tudjam tekinteni.

Akár azt is mondhatnám, hogy tévés minőségben és ötletben egy fantasy film, amit a The Witcher farvizén adnak el Egyszerűen nincs benne annyi munka, ész vagy látvány, hogy egyszeri megtekintésnél és laza kapcsolódásnál többet érjen az eredetihez. Az animációk, mint a szirénes rész, sokkal inkább tetszettek.

Viszont, azt tényleg el tudta érni, hogy még jobban sajnáljam ezeket a fiatalokat. Mindannyian a koruk áldozatai, családot alkottak és boldogultak, ahogy tudtak. Pozitív értékeik voltak, ahogy kiálltak egymásért és összetartottak. Nem véletlen, hogy a kiégett, keserű Vaják is megtalálta mellettük a régi énjét és képes volt feláldozni magát értük. Tudom is sajnálni, hogy csak időt nyerhetett nekik, nem megmenekülést.

Nem egyenlő súllyal, de többek előtörténetét elmesélték. A katonasághoz kényszer besorolást, a családjuk kiírtását és a rabszolgasorba taszítást, hogy vett el tőlük annyi mindent a háború. Azt is próbálták mutatni, kinek mi a specialitása. Ezzel a heist movie jelleg erősödött - pl. van az agy, az izom, a zártörő a csapatban.

A stáb viszont nem kápráztatott el. Az alap, hogy a sorozatban szereplőket hozták ide, de akit a vajáknak találtak? Még nem is tudom, mit szóljak Dolph Lundgren színre lépéséhez. Sosem éppen a színészi talentuma adta el, de most már akcióhősnek is... kevés. Vagy inkább öreg. Különben meg olyan lelkes amatőr hangulata van az egésznek színpadi kellékek között.

Összefoglalva, olcsó kis fantasy, amit a The Witcher névvel adtak el. Egyszer meg lehet nézni, a szereplőit még meg is kedveltem, pláne a sorsuk ismeretében, de jó filmnek nem tudom mondani. Az eredeti sorozat olcsó kis függeléke.

Hol is kezdjem? Amikor olvastam, hogy nem lesz több, 2 évaddal befejezik ezt a sorozatot a Gaiman kapcsán elindult botrány miatt, már sejtettem, mi lesz a vége. Az eredeti történetnek is Álom halála a vége, így biztosra vettem, hogy itt is ezt fogják megjátszani. Ebben a formában ne lehessen folytatást remélni sem.

Én nem tudom magamévá tenni a gondolatot, hogy a szerző miatt savazzam a történetet is. A Sandman akkor is nagy történet és nagy tanulságok vannak, ha. Nem is megyek el ebbe az irányba, engem a sorozat érdekelt.

Azt hamar le lehet venni, hogy a több kötetnyi anyagot alaposan megvágták és úgy építették fel, hogy a kiindulási pont logikusan elvezessen a végjátékhoz. Igen, az eredetinél jóval rövidebb és direktebb, de nem 5 kötetük volt minderre, csak egy évad. Én tudtam értékelni, hogy honnan hova jutottak el a végére.

Az már más kérdés, hogy az üzenet mennyire jön át. Elég sok elem van, ami Álom végzetét nem negatív dolognak állítja be. Ha hozzávesszük azt, amit A vihar kapcsán megtudunk, akkor ez valahol fejlődés. Túl tudott lépni magán. Változott, más lett. (Mondjuk, nekem éppen az a tragikus, hogy más lett, másként tudta volna tenni a dolgokat, de esélye sem volt rá.) Viszont, ha a már említett analógiánál maradunk, azért szerette annyira A vihar végét, mert Prospero képes volt eltörni a varázspálcát és elmenni a szigetről. Neki az egész élete, a személye volt a sziget, amit képtelen volt elhagyni. De a végére, a halál vállalásával ő is eltöri a pálcát és elhagyja a szigetet. Szóval, nem kellene tragédiaként felfogni, és mégis. Én azért sajnáltam Álmot, ha azonnal jön is az utód, aki sokkal szociálisabb és kedvesebb lénynek is tűnik, mint első alakmása.

Az altörténetek mind a nagyobb út részei lesznek. Kiemelten a Lucifer sorsa - ami a Lucifer sorozat alaphelyzete, ha itt nagyon másként is fogták meg a karaktert, de ez bizony ugyanaz és itt indult. A másik kiemelt szál pedig Orfeusz története és végzete. Durva, de az egyik kedvenc részem lett, amikor Johanna a francia forradalom idején elindul a kiszabadítására. De kifejezetten jól szórakoztam Johanna leszármazottja, a királynő ördögűzője és a Korinthiai kalandjain is.

A képregényből tudtam, mi lesz, így én nem a meglepetésekért néztem. Az olyan jelenetekért, mint amikor Hobb azt meséli el a Halálnak, miért él még tovább, hogy az élet mindig húzhat egy váratlan fordulatot és élni kell tovább. Nem elmenni. Vagy Pusztítás, ahogy próbálja megértetni a testvéreivel, hogy nélküle is elpusztítja magát, akinek el kell, de nem akar ezért ő lenni a felelős.

El lett kényeztetve most is a szemem. Néha ugyan a CGI nem volt tökéletes, de többségében kifejezetten szép vagy látványos elemeket és megoldásokat néztem. Akár csak annyit, hogy Vágy a rúzzsal és pár vonással hogyan kanyarít tökéletes portrét, vagy amikor a Griffet hozza vissza Álom, amikor a Párkák majdnem végeznek szegénnyel.

Hoztak vissza majdnem minden szereplőt és annak ellenére, micsoda menet volt, hogy egyáltalán elkészüljön-e a sorozat folytatása Gaiman miatt, nagy neveket/ismert sorozatszínészeket sikerült megnyerni akár kisebb szerepekre is. Én kifejezetten jó játéknak éltem meg azt is, hogy ki és honnan ismerős. Peacemakertől kezdve a The Witcher alsorozatán át a Trónok harcáig mindenfelé találtam ismerősöket. Azon pl. nem is tudtam, morogjak vagy nevessek, hogy Douglas Booth ebben is játszhatja a The Boys karakterét, csak tündeként a változatosság kedvéért.

A mellékszereplők között voltak a kedvenceim, ha őszinte vagyok. Akár a Puck - Loki duó, akár Johanna a két idősíkon élete szerelmeivel, vagy Lucifer ezen verziója. Talán sok esetben nem sok közük volt az eredeti alakhoz, de sokan működtek így is kifejezetten jól.

Ha már színészek, ismételten meg kell jegyezni, hogy Sturridge nem lett jobb színész. De Álom képvisel egy olyan komoly, mondhatni szociopata alapállapotot, amihez még jól is jön, hogy ennyire kevés a játéka és mimikája.

Megnéztem a plusz részt is, ami Halál szabadnapjáról szól. Az egy könnyedebb, életünneplő, szerethető darab. Ha valamiért sajnálom, hogy Gaiman művei most jó darabig hanyagolva lesznek, az többek között az, hogy ilyen kisfilmeket sem kapunk többet. Ötlet, fantasy, egy kis mélyebb mondanivaló. És nem lesz több belőle.

Ok, a teljes képhez hozzátartozik, hogy a Netflix betegségek ebben is megvannak. Mondjuk, lassan fel sem veszem, hogy a trend miatt sok szereplő rassza változik és 'színes' a stáb. Az jobban tud zavarni, hogy LMBTQ szereplő  mennyivel több lett benne, de mint írtam, a Netflix ezzel bizony szórakozik. Itt is.

Nem volt olyan hatása, mint az első évadnak, nincs is olyan erős története. Bele lehet kötni ebbe-abba, de én engedtem, hogy az alaptörténet szeretete ide is átsugározzon. Elnéztem, lekötött, és néha tényleg olyan, mintha csak megelevenedne az eredeti.

Van a filmben egy hasonlat és azt kell mondanom, az tetszett benne legjobban. A búvárok munkáját az asztronautákéhoz hasonlítja és szépen rá van utalva, hogy a tenger mélyén mennyire hasonló a helyzetük, mint az űr sötétjében.

Azért, megjegyezném, hiába imádtam ezt a képet és gondolatsort, azért sokkal több esély van arra, hogy a vízben rekedteknek segítsenek valamiképpen, mint akinek az űrben lesz baja. Hány filmet láttam már, amiket szerettem is, és amiből azt láttam, ha az űrben lesz bajod, magadnak kell megoldani vagy annyi? Apollo 13. A marsi. (Tudom, nálunk Mentőexpedíció, de én először olvastam és a könyv címén ugrik be még mindig.) Vagy volt az a Bullock - Clooney-film is, amit Clooney karaktere túl sem élt, mert az űrben nincs külső segítség, csak maguk.

Az Utolsó lélegzet olyan búvárok történetét meséli el, akik víz alatti kábeleket cserélnek és javítanak. A történet szereplői azonban bajban kerülnek már az első merülésnél. viharos idő van, a hajó elsodródik, az oxigén elfogy. David vissza tud menni a búvárharangba, de Chris elsodródik és elfogy a levegő. Azt a tanácsot kapja, jusson vissza az oszlop tetejére és érte mennek.

A film második fele, ahogy segíteni próbálnak neki. A hajónka vissza kell tudni menni, megtalálni a lenti búvárokat. Majd ki kell menni Chrisért. Aki küzdött, visszament, kikötötte magát. Majd pörög nekünk az óra, hány perce nincs oxigénje és mondhatjuk, halott.

A keret az, ami érdekes. Milyen az ilyen búvárok élete, milyen munkakörülmények és eljárások vannak. De ténylegesen a film akciója, az szinte nulla. A hajó rendszereit igyekeznek újraindítani, a két búvár meg majdnem idegbajt kap, mire mehetnek a társukért. Messze nem egy izgalmas sztori.

A látvány sem teszi emlékezetessé. Fent legalább vihar van, lent ebből semmit nem érzékelni. Mivel olyan mélyen vannak, fény sincs, csak a nagy sötét.

A színészek a történet kisszerűségéhez képest viszont meglepően ismerősek vagy ismertek. Az egy dolog, hogy a legtapasztaltabb búvár, a mentés egyik embere Woody Harrelson. De nem ő az egyetlen ismerős arc a történetben. Akár sorozatból, mint a The Witcher egyik varázslónője, akár Marvel moziból a gyűrűs kung-fus, de fel lehet ismerni a színészeket. Mondjuk, nagy játékot nem várt a film tőlük, ez is igaz.

A kritikái különben kicsit a közepes felett vannak. Nálam maradna a közepes. Hiába érdekes a közeg, maga a mutatott cselekmény és életmentés viszont nem túl érdekes vagy látványos.

Az első évad nagyon kellemes meglepetés volt és még örültem is neki, hogy lett 2. évad és nézhetem tovább, hogyan eredt a rendőrség a Brink's Mat tolvajok nyomába. Nagyon sok szereplő vissza is tért az évadra. Vagyis, jónak kellett volna lennie. Ehhez képest azon kaptam magam, hogy fanyalgok.

Az első, hogy egy egészen más bűnözőt kapunk. Azt megtudtuk az első évad végén, hogy az aranyat felezték. Most azt nézhettük meg, mi lett a többi pénzzel és azokkal, akik ezzel dolgoztak. Meg egy kis extra, mert John Palmer fel lett mentve, elsétálhatott. Most meg követhettük azt is, mihez kezdett a szabadságával. (Semmi jóra. Sikerült elérnie, hogy az angol rendőrök mániásan el akarják csípni és valamiért lecsukják.)

Az első évadban lehetett bírni a bűnözőket, de a rendőröket is. Nem volt egyik oldal sem elvetemült és bár ok, tolvajok voltak, volt bennük ötlet és összetartottak. A tervük is jó volt, hogyan forgatják vissza úgy az aranyat, hogy ne kapják el őket. A másodikban viszont egy személy lesz, aki aztán pénzt mosat és drogüzlettel sokszorozza a tőkéjét. Sokkal mocskosabb műfaj és ha ő maga elég ártalmatlanul el is van, az egész rendszere sokkal sötétebb és bűnösebbnek láttam.

Az sem segített, hogy John Palmer mennyire le lett építve. Míg az első évadban egy jó családapa volt, aki egy biztos jövőért és bizonyítási vágyból cselekedett, de végig okosan ügyködött, most házasságtörő szélhámos lett, aki szintén belekeveredett a drogos világba és mintha az IQ-ja is nagyon komolyan leesett volna. Azt minimálisan sikerült felépíteni benne, hogy az apjától való elkülönülése miképpen hajszolta bele az egyre mélyebb örvénybe, de mindent arra sem lehet fogni. Ő nem volt rossz ember, de ebben az évadban egyre inkább az lett.

Aztán, a másik fájó hiány. Amit Dominic Cooper tudott és képviselt az első évadban, azt most Tom Hughes kellett volna, hogy folytassa Logan Campbell szerepében. Csak éppen semmilyen szinten nem tudta hozni a kapott szintet. A szereplő kevésbé érdekes, és hiába mondogatják, hogy a maga területén mekkora koponya, ebben a filmben nem látszott meg. Egyedül azt lehet neki felírni, amikor lebukik és ahogy két nemzet között választva eldönti, kiknek vall, hol fogja folytatni. Meg is jegyzem, az Államokban. Azt jól csinálta és egyedül ott éreztem azt, hogy nem véletlenül csinálta jól évekig, amit. Ha már Hughes-t felhoztam, nem bírom nem megjegyezni, hogy mit műveltek a fejével. Ha nem lenne annyira jellegzetes a hangja és a tónus, ahogy beszél, nem ismerem meg. Alig hasonlított magára, pedig nem úgy nézett ki, mintha maszkban vagy protézissel játszana.

Panaszkodjam még kicsit? A nyomozás eddig sem a legjobb része volt, de most még unalmasabbra sikerült. Pár megszállott, akik már utazgatnak is és szépen türelmesen várják, hogy a bűnözők hibázzanak. Nem volt izgalmas a krimi. Kb. úgy nézett ki, hogy a rendőrök tudták kit keresnek, csak ki kellett várni, amíg be is tudták vinni. Hiába Bonneville újfent - most erről az oldalról sem jött le, hogy mennyire zseniális rendőr.

Nem volt, most sem látványsorozat. Járunk egzotikus szigeten is, de nem látszik annak. A történetnek és a színészeknek kellene eladnia, nem annak, amit nézünk.

Csak most nagyon nem érzem úgy, hogy ez sikerült volna. Az első évadot szerettem, ettől ez csak még nagyobb csalódásnak érződik.

Próbálhatok  kedves lenni, de kétlem, hogy meg tudom fejteni, miért készült el ez a film. Kb. minden hiányzott belőle, amiért érdemes lenne egy folytatást elkészíteni.

Az első rögtön az, hogy kellett volna egy jó ötlet, hogy vigye tovább a szereplők történetet. Nem kicsit éreztem röhejesnek, hogy az utolsó menedék megsemmisül és vissza kell mennie az embereknek, ahonnan elmenekültek. Ami már csak azért is röhejes, mert eleve azért menekültek ide, mert csak itt lehetett túlélni. Akkor mégis, olyan sokan, hogy maradtak életben akár Franciaországban, akár Angliában?

Azzal se tudok mit kezdeni, mi lesz a család célja. Az elmélet az, hogy a kráter helyén egy új éden kezdődik. Így aztán oda tartanak, közben meg mindenféle veszélybe keverednek. Mert persze London és Anglia olyan, mintha nem teltek volna el évek, mindenki mindenki farkasa lenne és még mindig nagy a káosz. Ok, azért nem akar annyira negatív lenni a film, lesznek mindenfelé jó emberek, akik majd segítenek. Olyan szinten, hogy már azt is túlzásnak éreztem. Pl. a katonák, akik háborúznak a kráterért. Nem érteni, kinek meg minek. Meg az is, hogy néz ki, hogy az egyik helyen bombák robbannak meg halomra ölik egymást, pár méterrel odébb meg olyan, mint egy kisebb édenben?

Vagy, ott van Nathan betegsége. A menedékben még értettem, hogyan tartották életben. De aztán mi lett a cukorbetegséggel? Felszívódott? Mert rosszul se lett, megvolt szépen, és egy olyan helyen telepedtek le, ahol mindent nekik kell felépíteni a nulláról. De egyáltalán, egy ilyen világban olyan betegséggel nem lenne esélye, itt meg menet közben csodaérintésre felszívódott. Van egy regénysorozat, amiben szintén vége lett a civilizációnak. A főszereplő kisebb lánya cukorbeteg volt. Amint elfogyott a gyógyszer, ő nagyon fájdalmasan és sokkban halt meg. Igaz, az komolyan vehető volt, nem olyan mese, mint ez.

Látványra is legfeljebb közepes. Értem, évek teltek el és minden lerobbant, úgy is néz ki minden, mint ami már két világvégét is látott. A nagy csaták vagy pusztulások nincsenek képernyőn, a szereplőkre koncentrál a film.

Butler és Baccarin is visszajöttek a szerepre, de egyikük se lett izgalmasabb vagy érdekesebb szereplő az első rész után. Kb. azzal ki lehet meríteni mindent, hogy Allison jó ember, aki minél több embernek segítene. Jó anya, jó feleség. John meg halni is kész, hogy egészségben és biztonságban tudja a feleségét és a fiát. A nő az, aki másoknak is segítene, John pedig engedi, hogy a nő szava legyen ilyen kérdésekben erősebb. A gyerek, bár már kamasz, meg elég semmilyen még. Megy a szülei után.

Abban az időben, amikor posztapokaliptikus filmben, ahol a kamasz fiú és a szülője igyekeznek túlélő a tönkrement világban, ennek a filmnek a 28 évvel később a vetélytársa. Talán mondanom se kell, hogy melyik és mennyivel jobb. Akinek súgni kellene, nem a Greenland 2. az, amit újra is néznék.