Erről képtelen vagyok kicsit is objektíven írni. Van pár Disney-figura, akik nagyon a szívemhez nőttek. Az egyik ilyen Stitch. Hála égnek, jól sikerült az élőszereplős verzió is.

Nézzük először talán ezt, mennyire követték le a mesét. Hozzá mertek nyúlni, de leginkább kisebb-nagyobb világra szabást végeztek el. Beletették korunk technikáját és kivettek olyasmiket, ami egy mesében ok, de élőszereplősen fura lenne. Mire gondolok? Az eredetiben a Stitch nyomában járó űrlények csak emberi gúnyát húznak magukra és úgy vegyülnek el. Mondhatni, csak a vak nem látja, hogy nem emberek. A filmben már emberi DNS-t lopnak és klóntestben nyomulnak, egy emberek játsszák őket, nem csak egy maskarát kapunk. De olyan kis apróságok is vannak, mint a Lilót szekáló lányok megleckéztetése. A mesében Stitch az egyikük triciklijét nyúlja le, ebben már elektromos kisautót.

Ennél lényegesebbek, hogy kivették A rút kiskacsát, ami eleve fura is volt. Itt Stitch nagyon is tisztában van azzal, hogy ő egy labori kísérlet eredménye, nem keresi a családját. Tudja, hogy neki nincs. Nem is a mese lesz az, ami átbillenti. Nani is több történetet kapott - eredetileg csak annyit akart, hogy együtt maradhasson a húgával. Az új verzióban célokat adtak neki: tengerbiológusnak készült, egyetemi ösztöndíjjal, amit a húga nevelése miatt adott vissza. Itt viszont belevették azt, hogy az is a kötelessége, hogy magáért dolgozzon és megvalósítsa az életcélját. El tudnak jutni egy olyan üzenethez, hogy fontos a család, tartsuk egybe, de mellette legyünk erős, a céljainkért megdolgozó és eredményeket elérő emberek is.

Így el lehet mondani, hogy a filmet nem csak az említett külsőségekben, de tartamban is sikerült modernebbé tenni. Abszolút nem is zavaró egyik ilyen elem sem, sőt, nekem növelték ezekkel a komfortérzetem. Ok, egy kivétel akad. Amikor az egyetemről Nani hazaugrik az űrlények tér-idő pisztolyával. Az nem hiányzott volna.

Megmaradt a mese humora. Nem feltétlenül ugyanazokon a részeken nevetgéltem, de ezen is elszórakoztam. Ahogy Stitch ugatást imitál. Amit az űrlények összeszerencsétlenkednek a Földön. Mosolyka - ő is új karakter különben és volt is értelme betenni. Ha azon el is gondolkodtam, hogy ott tényleg ennyire jó lehet-e a szociális háló. Olyan szinten segítik a lányokat, hogy kb. mindent el is intéznek. Kórház, egyetem, családhoz segítés, minden.

A cselekmény egyszerű maradt, a játékidő és a bemutatott időszak is rövid. Tovább elnéztem volna, de így könnyen követhető és érthető marad a sci-fi elemek ellenére is. Kis kalandok vannak benne, egy nagyobbal - ami Stitch sorsát és üldöztetését jelenti.

Jól sikerült a casting. Talán Cobra Bubbles nekem fiatalabb és menőbb ügynökként élt a fejemben - Jason Momoa vagy The Rock  inkább, mint Vance. De maga a színész szimpatikusan játszott, ha kevesebb keménységgel is. Az űrlények emberi alakjai, a nővérek azonban kifejezetten jók a filmben. Ereditleg a lányokért nem voltam oda gyerekként, a filmben meg tudtam kedvelni őket. Magnussen egészen komikussá érik a végére.

De, a főszereplő. Iszonyat jó lett a CGI. Stitch tényleg életre kelt és nem volt olyan érzésem, hogy kilóg a filmből. Nagyon aranyos. Egy ponton meg is sértődik, hogy ő nem szörny, hanem cuki és puha. Tényleg az. Simán el tudom nézni úgy is ezt a mesét, hogy Stitchet és a reakciót követem, annyira aranyos lett. Az unokahúgom, akinek még ez a hossz is sok és nem bírja végigülni, még ő is imádja a figurát.

A zenéje is finoman idézi az eredetit, de nem annyira Elvis hangsúlyos. Tetszett így.

Jók a kritikái, mi nézők is szeretjük. Brutális bevételei lettek. Így aztán a folytatás garantált. Miközben örülök neki, nagyon drukkolok neki, hogy maradjon a színvonal is. Angelt díjaznám élőszereplősen is... Majd kiderül :)

A hosszan elhúzott, férfi - nő nyomozópárosokkal dolgozó sorozatoknak megvan a maga örök keresztje. Vagyis: a nyomozópár között előbb-utóbb több kezd lenni, mint barátság. Aztán az ember agyára mennek azzal, mit kezdenek vagy sem a megváltozott helyzettel.

A Strike készítői úgy döntöttek, hogy ők elhúzzák a dolgot. Krimi, kicsit sem az a lényeg, hogy Cormoran és Robin éppen hol tartanak a maguk gyötrődésében, de az átívelés akkor is az ő kapcsolatuk, ha nagyon nem akar a sorozat romantikus lenni. Már évadok óta minden benne van - ki nem mondott érzések, mindkét fél részéről egy mesterkélt távolságtartás. De egyre komolyabbak a jelek, mi lehetne. Most már ott tartunk, hogy Strike majdnem megcsókolja a nőt, csak Robin az utolsó pillanatban elhajol. Kb. ott van ki nem mondva, ha rászánnák magukat, együtt lennének. Csak éppen Robin nem fogja kockáztatni, ami Strike neki és az elsősorban nem a férfi, hanem a nyomozótársa.

Azért több magánéletet is beletettek annál, hogy most éppen mennyire kerülgetik egymást a szereplők. Strike exe, Charlotte megint feltűnik. Éppen válik és zsarolná őket, hogy ássanak elő némi mocskot a férjéről. Ahogy meg szokta, közben manipulálja az embereket és megint Strike-ot vonná a bűvkörébe. A férfinak már több esze van, de még így is kapunk egy pofont, hogy mekkora számító dög Charlotte. Ő különben olyasmi, mint a Jóbarátokban volt Janice. Azt se értette senki, minek az a nő Chandlernek. Cormoran Strike életében meg Charlotte az a problémás, de nagyon nehezen levakarható elmebeteg ex.

Ezzel le is tudtam a magánéleti keretet. Igazából nincs benne nagy haladás, csak erősíti a meglevő vonásokat: leszámoltak a mérgező exekkel, de egymással még nem kezdenek semmit. Barátok meg akadnak bőven köröttük, ha leginkább a nyomozói szakmából.

A lényeg azonban a krimi. A vállalat mondhatni túl van terhelve, így Robin elutasítja a fiatal képregényrajzolót, aki egy netes zaklatót akar felkuttatni velük. Edie hamarosan gyilkosság áldozata lesz és többek között a befektetője is őket kéri fel, hogy vigyék végig az ügyet. Mivel Robint bántja a lelkiismerete, bele is vágnak a nyomozásba.

Innentől meg klasszikus krimiben találjuk magunkat: feltérképezik a halott lányt, a barátait és ismerőseit, a munkáját, a neten kutakodnak. De van beépülés álcában, sok beszélgetés és rengeteg kutatás, megfigyelés. Krimi, ha nem is az a körömrágóan izgalmas fajta, hanem az ügyet szépen felépítő, lassabb fajta.

Az előző évadokhoz képest nem túlzottan eltérő az ügy. Megint van egy olyan alany, aki valamiképpen populáris, sokan ismerik. Az esetét megoldva még több figyelem árad rájuk. Most egy olyan képregényrajzoló van a középpontban, aki éppen eladta a filmjogokat és az igen nagy áttörés előtt állt. A múltban van botrány, vannak sötét történtek, így szépen fel lehetett építeni, mikor éppen ki gyanús és milyen titka került felszínre.

Krimi, egyszerűen nem lehet benne látványorgiát keresni. Azért próbálkoznak, lehetőséghez mérten a szemnek is adni valamit. Most kapunk üldözési jelenetet, bár inkább az álcában beépülés dominál. De lesz egy bomba is - igen, fel is robban.

Helyszín több van és hála égnek, ez nem az a sorozat, amiben a szereplőknek csak egy ruhájuk van. Azért divatorgiára senki ne számítson, de a szereplők a ruháikkal is jellemzettek. Itt pedig bőven van művész és bohém lélek...

A színészek jöttek vissza erre az évadra is, és lassan más szereposztással már elképzelni sem tudom a sorozatot. Burke-nek még mindig jól áll a morcos Strike, ugyanakkor azt még mindig nem hiszem el Grainger karakterének, hogy a fél férfi stáb vele akarna randizni. Tényleg durva, ahogy a sorozatban kb. minden második férfi kikezd vele vagy elhívja valamerre.

De mindennel együtt én bírom ezt a sorozatot. Sikerült fogyaszthatóbbá tenni a sorozatot, mint a regényeket. Pedig azt is szívesen olvasom, csak a szerző beleesett ugyanabba a hibába, mint a Harry Potter esetében is tette: elkezdett téglákat írni oldalszámért. Meg se mondom, ez eredetileg hány oldal. (Közel 1000.)

Ez különben két mozifilm volt. Az első alcímében még az is benne volt, hogy első rész. A második etap azért nem 2. rész lett, hanem Végső (Final). Ennek ellenére, ha már összevártam a két részt, most hajlok arra, hogy ne duplán, csak egy posztban meséljek róluk. Igaz, ennél összefüggőbbet vártam, de majdnem valóban egy film, kétfelé vágva.

Csak azért nem mellszélességgel vallom, hogy egy film két fele, mert a 2 rész között azért telt el idő a cselekményben is. Nem állítom, hogy ki tudnám számolni, mennyi. De Tom Cruise megjelenése, szerintem sajnálatosan, igencsak eltér a két filmben. Az elsőben a széria elejét idézve, gondosan hajat vágva, konzervatívabb kinézettel. A végsőbe viszont egy olyan megnövesztett lobonccal érkezett, hogy fel is rémlett lelki szemeim előtt a 2. rész motoros összecsapása, amikor fújta hosszabb haját a szél. Nem mintha ez lenne a legfontosabb, de mégiscsak egy olyan elem, ami idegesít. Meg nem áll jól a színésznek ez a frizura, ha Atwell szájába is adták, hogy tetszik neki a haja. Nekem meg nem. Paróka hatású.

De, ez a Mission: Impossible. Kémes látványmozi, már bejáratott és kötelezőnek mondott elemekkel. Iszonyatosan látszik mindkét etapon, hogy brutális büdzsé állt rendelkezésre. A két film gyártása fél milliárd feletti összeg. A szemem nem is panaszkodik, valóban kaptam egy kb. 6 órás akció orgiát, hogy gyakran nem is tudtam, hova nézzek. Amivel csak lehet, itt akcióztak. Volt egyáltalán olyan jármű, amit nem vettek igénybe? Sokféle autó. Hajó, egyenesen hadihajó. Retró és vadászgép. Tengeralattjárók. Motorozás. Vonat. Talán buszon nem ültek... És rohannak, küzdenek, elkapnák egymást. Ha csak szemmel nézek, kicsit sem panaszkodom. Legfeljebb átfut az agyamon, hogy egyes ötletek honnan ismerősek. Pl. az olasz helyszínen, Rómában egy kis Fiattal menekültek a rendőrség elől. Az visszahozta Az olasz meló emlékeit. Cruise vadászgépben? Top Gun. A retró élményt a Maverick is eljátszotta, ha ennyire nem is mentek vissza a géppel az időben. De nekem mindig is ez volt a heppem, és már nem is fog változni. Hajlamos vagyok keresni a hasonlót.

Ami azon túl itt a lényeg lenne, hogy nagyon látványos az egész produkció, hogy kötelező elem már az M:I esetében, hogy Ethan Hunt csináljon valami nagyon extrém, halálos és lehetetlen akciót. Az elsőben talán a vonatos részek ilyenek, a vonatra feljutással és lejutással együtt. A másodikban már nehéz lenne választani: az orosz hajóra merülés, de a retró repülőgépeken való akrobatika is stimmelne. Mi több, ott már a csapat is megkapja a maga extrém akcióját, ha azt nem is feltétlenül mutatják. Azt még mindig nem raktam össze, hogy az MI-t befogó egység három tagja hogyan hagyta le a robbanást, de igazából nem is érdekel. 10 másodperc alatt ezek szerint úgy rohantak, mint egy olimpikon.

A másik, amit aztán maxolnak is, bár inkább az első részben, a maszkok. Az M:I védjegye, hogy legalább egy jelenetben valaki az arcához nyúl, lerántja, aztán kiderül, hogy nem is az, akinek hittük, csak nagyon jó a maszk. Megvan itt is, és más is kap maszkot. Egy volt különben, ami nagyon irritált. A történetben egy ponton Grace a Fehér Özvegynek kell kiadja magát és kap egy maszkot. Az arc stimmel is, de senkinek nem jutott eszébe egy kontaktlencse? Nagyon gáz volt, ha sejtem, azért hagyták így, hogy a néző tudja követni, melyik nő az igazi és melyik, aki csak annak adja ki magát. Viszont, ennyire hogy lennének vakok az Özvegy emberei? Vanessa Kirby szerintem legjellemzőbb vonása a szeme. Általában nekem az is marad meg a szerepeiből, annyira egyedi, világító kék szeme van. Atwell pedig látványosan barna szemmel rendelkezik. Kirby arca azokkal a nagyon barna szemekkel, ha reálisabb a sztori, már akkor lebukik, amikor kilép a fülkéből Grace karaktere, és a testőr ránéz. Mert hiába a maszk, a szeme annyira elárulja, hogy arra nincsenek szavak. Ez volt az egyik mélypont szerintem.

De az M:I sem az a széria és mozi, amit okosságért néznénk. Ezek sem okos filmek, csak nagyon látványosak. Az első etap a kulcs megszerzése, Grace beszervezése. A második a kulccsal az MI leállítása, a tervezett nukleáris katasztrófa megállítása. Az elsőben még ott van Ilsa, a másodikre érkezik az elnökasszony, ha meghatározó, erős nőket keresek a cselekmény alakításában.

Azt már bőven ecseteltem, mennyire látványos. Azt is, hogy nem okos film, de kellően pörög, sok a helyszín és egy nagy rohanás az egész. Ami még vonzó ezekben a filmekben: tele van sztárokkal. Azt nagyon bejáratottan kezelik, hogy vannak örök szereplők, Ethan már-már testvérei, míg a különféle részekben feltűnő színészek is vissza-visszatérnek. Már emlegettem Ilsát, vagyis Rebecca Ferguson visszatérő karakterét. Az egyik legszebb összecsapás az övé volt, Velencében a kardpárbaj. Az szinte táncot idézett, nem is élet-halál harcot. De sok új színész is van, nem fogok és nem is akarok mindenkin sorra menni, mert az újabb poszttal felérne. Bassett volt CIA főnöke, jelenlegi elnöke volt a kedvenc új szereplőm. Adtak a szériának egy olyan vezetőt, akit tényleg érdemes követni és jó döntéseket hoz.

Nem az a film, amit újranézek, de popcorn mozinak egyszer elment. Az meg kiderül, tényleg ez volt-e a végső etap. Az biztos, hogy az utolsóban valóban elég sok visszaemlékezés volt, az egész száriára visszautalásokkal és felidézett jelenetekkel. Vagyis, ha tényleg ez a vége, kerek.

Csak egy, nem bírom megállni. Shea Whigham már az ötvenes évei közepén van és nem is tud évtizedeket letagadni. Ha az első rész gonosza az apja volt, akit Ethan karaktere intézett el, és Briggs akkor még gyerek volt, akkor Ethan Hunt mégis hány éves lenne? Tudom, a szokásos agybajom. De, ha már bedobtak egy ilyen szálat...

A múlt után vissza a jelenbe és a közelgő káoszba. Avagy, Alien Earth (s01e06) és a lassan elszabaduló pokol. Egy merész húzással a robot megenged valami olyasmit, amire egyáltalán nem számítottam. Mondjuk a filmekből tudhattam volna, hogy ők veszélyesek, de ez.... Komolyan megkockáztatja egy invazív faj elterjedését a Földön, de miért is? Kísérletből? Ez és ami ott volt gyilkolás minden mást elnyomott, pedig voltak ebben jó részek. A szupercégek tárgyalása. Wendy, amint felméri, mit tehetnek meg velük, és mennyire éri meg embernek lenni. Érdeklődve is várom, hogy a sci-fi vagy a horror lesz az évadzáróra az uralkodó. Az biztos, hogy a szörny faktor megint nőtt és ebben a részben is volt hentelés bőven.

A lelkesedésem azonban kissé visszavett The Hardacres (s01e02) család kapcsán. Most belecsöppennek a nemesek és gazdagok körébe és senyvednek. Pedig drukkoltam, hogy önmaguk tudjanak maradni, de most nagyon azt látom, hogy a családanya be akar illeszkedni a kiváltságosak közé. Pedig ezernyi jel van, hogy nem igaz barátaik lesznek itt, hanem őket lenéző, de a pénzüket szívesen elvevő álszentek. Ne legyen igazam, de eléggé tartok tőle, hova jutnak így. Majd kiderül, építkeznek a sorozattal és új környezetbe került mindenki. Én drukkolok nekik, majd kiderül, mire lesz elég. Egyelőre csak az volt némileg humorosan, hogy jelen formában nem illenek a született gazdagok közé.

Nem éppen ezt vártam a Chief of War (s01e08) esetében sem. Komolyan azt hittem, most végre belátják, hogy nem lehet mindent békével megoldani. Vannak olyan emberi szörnyek, akiket meg kell állítani. Ehhez képest... Különben meg is leptek a készítők. Az, amit a helyi törzs vezére meglépett, akit kivégzett a jelen részben, sokk. Így aztán volt akció is, de inkább előkészítés volt ez. Ez után már tényleg mennek háborúzni, most még kapott előtte helyet nem kevés politika. Azt különben szépen építik, hogy a tényleges hatalommal nem bíró, de a férjeiken keresztül intézkedő asszonyok mit képesek elérni. A tetőpont a testvér esete, de jól nézett ki az is, ahogy a dühöngő férfiakat a nők hozták közös nevezőre úgy, hogy észre sem vették, mit alkotnak köröttük.

Új évad kezdődött az Only Murders in the Building (s0501-03) lakóházában és már van is két hulla. A portás, meg egy maffiavezér. A podcast stáb már nyakik is van mindenben, és meg is vannak az alapvonások. Itt egyenesen a rendőrség próbál meg mindent eltussolni, érdekes is lesz, mire lyukadnak ki a történet kapcsán. Megvan a szokott humor, a trió különleges összetétele és összetartása. Jó szövegek, színészes poénok és cozy krimi az egész, még mindig szórakoztató. A 2. ráadásként egy különleges visszaemlékezős rész volt, amiben a megölt szereplő és a ház története egyaránt megjelent, miközben a törzsstáb múltjába is belenézhettünk. Mondhatni, volt egy kis visszakacsintás a korábban történtekre is. Azért nem mondom, hogy itt is el lehet kezdeni, de majdnem. Jó, el lehetne itt is. Az eset új és hamar le vehet venni, mi a felállás: van a volt producer, volt színész és a podcast rajongó, akik együtt nyomoznak a lakóhelyükön történő gyilkosságokban. És most van kapásból kettő is, maffia szállal. De mi az, ami miatt még ez a sorozat nagyon a topon van? Bődületes sztárokat nyernek meg kisebb-nagyobb szerepekre. Minden főszereplő visszajött, de az új színészek névsora a nagyon nagy húzás. Mondhatnám azt is, hogy behúztak még pár Oscart és nagy karaktert: Christoph Waltz, Renee Zellweger mellett olyan nevek jöttek, mint Bobby Cannavale, Tea Leoni, Logan Lerman többek között. Ha valami nagyon mutatja, hogy mennyire pörög és népszerű még mindig ez a sorozat, a színészei a legjobb példák. Különben a legnagyobb nevek a 3. rész végén tűntek fel, de kb. mintha egy plakátról lengették volna be őket. Megkapták a kellő hangsúlyt, az biztos. Jut eszembe, nem lényeg, de nem tudok elmenni mellette, hogy Homez talán most néz ki legjobban az 5 évad alatt. Csak nem rendbe jött végre az egészsége?

A Peacemaker (s02e04) most kicsit megint húzta az időt. Kretén csapat lecsap, Chris menekül és a gyenge pontját találják meg ellene. Kis akció, a szokott elmebeteg humor. Kezdem már azt gondolni, hogy ez az évad egyáltalán nem a szokott forma lesz, valami ellenség ellen harcolva. Ez egy egzisztenciális válság és a szereplők azzal birkóznak, ami bántja őket. Csak éppen, mert olyan harcosok és ügynökök, amilyenek, így közben nagy bunyókat is kapunk. Meg egy elmebeteget, aki Eagly-t akarja levadászni... Attől szóhöz se jutok, az a madártánc...

Elkezdtem a Dexter: Resurrection (s01e01-02) évadot is, és nagyon megemelték a téteket. Dexter felépül, indul Harrison után. New York egészen más háttér és veszélyek, mint a kisváros volt. Már több szálon is haladunk - járnak Dexter nyomában. Harrison belekeveredett egy gyilkosságba és kb. PTSD-je is van a gyilkosságok miatt. Tartok is tőle, merre leng majd ki. Ő nem az apja, belőle nem lesz gyilkológép, ha elég intelligens is és gyilkos képessége is van, de nem az a lelki alkat. Majd kiderül. De ez New York, van egy csomó sorozatgyilkos. Az egyik Sötét Utasnak nevezi magát, lehet sejteni, Dexter erre miképpen reagál. Így van több szál, sok új szereplő és egyelőre egy sokkal popcorn véresebb, szórakoztatóbb vonal, mint az előző évadban. Nekem bejön, pláne, ha elkezdik halmozni a gyilkosokat. Az nagyon ígéretesnek tűnik, milyen gyilkos szervezet működhet a városban és Dexter naná, hogy abba tenyerel bele. Mi másba? Meglepően ügyesen lehúztak egy ekkora váltást - helyszín és szereplő cserékkel is. Eddig örülök, hogy kaptuk ezt az évadot is, de már az előzmény kapcsán is hangsúlyoztam, hogy ezzel jóvá teszik az alapsorozat végét. Újfent ezt tudom írni. Ez ígéretes eddig.

Most komolyan ez volt az évadzáró? A Foundation (s03e10) elköszönt úgy, ahogy egy utolsó előtti résznek kellene zárulnia. Nagy pofonok, csavarok és annyi nyitott szál, hogy nem is tudom, mit gondoljak. Hosszú lesz kivárni, amíg folytatják... Lehetne is ecsetelni, mi mindenre jöttünk most rá, ki mennyire messze ment el. Volt legalább 3 olyan esemény benne, amin csak fogtam a fejem. Dráma, akció és egész másképpen volt összecsapás, mint amit előre gondoltam. Az biztos, eszembe nem jutott volna, hogy Öszvér neve azért ez, ami. Hari ugyan célzott meglepetésre, de ez... Látványos volt, minden színész fel tudott bukkanni benne és jókora pofonok lettek kiosztva mindenkinek. Innen lesz izgalmas a folytatás, kieső és új játékosokkal. Hú, nem is ragozom tovább, talán ebben voltak a heti legnagyobb meglepetések, pedig az sem volt semmi, amit az Alien robotja hagyott megtörténni.

Limitált sorozat, és nem is hosszú. Mindössze pár részben követhetünk pár nőt, akiknek a sorsa összefonódik az első világháború kezdeti szakaszában. Kissé sajnálom is, hogy ez a vége. Azt nyitva hagyják, kivel mi fog történni és a végére se tettek be semmit, hogy megnyugtassák a nézőt.

Vagyis, ez pontatlan. Azt kiírták, hogy ezzel a filmmel akarnak emléket állítani azoknak az asszonyoknak, akik valamilyen formában a háború részesei voltak. Az ápolónőknek, kémeknek és anyáknak, gyári dolgozóknak, a férfiak helyére lépő és helyt álló asszonyoknak. Ez mondjuk nem kárpótol azért, hogy fogalmam sincs, túlélték-e a konkrét a szereplők. A kezdeti pár hónapot túl, utána meg néma csend.

A történet 4 szálon indul, a négy nővel. Az egyik apáca, akinek a zárdájában most beteg katonákat ápolnak. A nővérekkel komolyan dolgozik azon, hogy minél többeknek segíthessen. Aztán majd bővül a szerepe, amikor az egyik beteg titkát megismeri, illetve arra is rájön, hogy a papjuk mivel szórakoztatja magát a kolostor falai között. Szépen felépítették a kapcsán, hogy a személyes vágyakat, szerelmet hogyan és miért teszik félre egyesek, hogy nagyobb jó szolgálatába szegődjenek. Illetve, az emberség meséje is a nővéré. Az egyik katona ugyanis német, a nő nem az ellenséget, az embert látja majd meg benne.

A következő nő Suzanne, aki a határon akar átjutni. De egy támadás után mindenkit elveszít, ő is a zárdában köt ki. Látja, mennyire emberek híján vannak. Egyetlen orvos próbál csodát tenni, akinek a helyettese kb. betegápolásra alkalmas csak a nővérek mellett, a sebészkedéshez se tudása, se érzéke. Nem tudja otthagyni őket, ő képzett nővér sebészi gyakorlattal is, hamar a doktor jobbkeze lesz. Joseph doki különben kifejezetten fess férfi, úgyhogy hamarosan a szerelmi szál is adott lesz. De mivel Suzanne álnéven van itt, a férfi sem ismeri a történetét, a megérkező 'férje' - valójában zsarolója, sok mindent össze tud zavarni és egy kémtörténet is kibontakozik.

Marguerite prostituált, aki a front mellett halad. Hamar megtudjuk, hogy a fiát keresi és meg akar bizonyosodni róla, hogy épségben van. Lemondott róla kisbabaként, most sem akarja felbolygatni az életét, csak szeretné látni, hogy él és ép. Neki a bordély körüli botrányokba sikerül belenyúlni és átvezetni pár lányt egy más, talán jobb életbe. Ahol nem magukat árulják, hanem értékes munkát végeznek. Sofőrök lesznek, akikkel az első mentőket fogják vezetni a frontvonalra.

Caroline pedig az ő régi barátnője, aki most egy gazdag gyáros felesége. A férje bevonul, az élhetetlen sógora a nyakára jár. Neki pedig életben kell tartani a céget. A mentők az ő ötlete lesz és szépen össze is fogja vele a többieket. Marguerite és a lányok vezetnek neki, akik a zárdába, Agnes nővérhez és Suzanne kése alá hordják a betegeket.

Mindenkinek megvan a maga harca, de aztán szépen össze is ér minden. Regényben is jól mutatna, de a sorozatot is szépen összekötötték. Mindenkinek volt egy kis szerelmi szála, ha abban nem is volt feltétlenül románc. Hiszen lesz, aki megözvegyül és gyászol, más egy viszonzatlan szerelem célpontja lesz. Nem is a románc a lényeg, hanem a háborús helytállás és a női összetartás. De, gondolom, könnyebb eladni, ha van szerelmi szál is. Volt benne.

A kosztümös filmek stílusában készítették. A helyszíneket nem vitték túlzásba, de ami van benne, az kidolgozott. A kolostor/kórház, a gyár és a gyárosok otthona, a bordély, a front és tábor az erdőnél. A kosztümök annál izgalmasabbak - meg lehet nézni, mennyire más stílusú a nő ruhája attól függően, hogy melyik környezetben találjuk. Teljesen más a doktornő (ok, ápolónő, de doktori munkát végez) és a gyáros, vagy éppen a prostituált öltözködése is. A férfiak ilyen szempontból egyszerűbbek, kaptunk jó pár egyenruhát.

Ismerős név is akadt benne, de azért nem sztárokkal töltötték fel a stábot. A legtöbben szimpatikusan hozták a szerepüket. Nagyon élettel teli lett Marguerite alakja, ahogy Agnes nővér gyötrődése is be lett mutatva. Egyetlen olyan szereplős dolog van, ami bántotta a szemem. Suzanne - kinek az ötlete volt ez a lenőtt festékes frizura? Ha szőkét akartak, a színésznőnek festeni kellett a haját, miért nem festették be rendesen? Ez a korszak nem az, amikor trend lenne a lenőtt hajfestés.

Sok értelmes, jól megfogott témát bele tudtak dolgozni. Prostitúció, az egyházon belüli visszaélések, de még akár az is, hogy milyen anya - fiú, apa - fiú kapcsolatok és problémák vannak.

Nem tetszett benne minden szál alakulása, egy-egy megoldás, de összességében szépen összerakták és könnyen is néztem. A célt szerintem elérték, adtak egy kisebb tablót, ha a nők nem is katonaként harcoltak, mégsem csak a férfiak háborúja volt ez.

Kicsit fordult a kocka. Az első résztől tartottam és nagyon kellemes meglepetésként csomagoltam ki magamnak. Most viszont voltak elvárásaim, és inkább csalódott vagyok, mint elégedett. Látvány volt, de a történet valahogy lemaradt mögötte.

A történet pár évvel az első rész után veszi fel a fonalat. Gemma irányt váltott, most annak a szószólója, hogy óvatosan bánjanak az MI és robotok kérdéshez, illetve az emberi mélységet hangsúlyozza minden kapcsolatban. Ennek megfelelően igyekszik az unokahúga jó pótanyja is lenni. Népszerű, könyvet írt, és átrendezte az életét. Viszont, megkeresi egy ügynökség, hogy segítenie kell. M3GAN tervrajza, ötlete kijutott és van egy elszabadult MI harcos, akit meg kellene állítani. AMELIA, ő is kapott egy ilyen nevet.

Nem akarom az egészet elmesélni, mert elég gagyi több ponton, de a lényeg az lesz, hogy kiderül, M3GAN nem veszett oda az első részben, csak nincs teste. A hálózaton keresztül vigyázott Gemmára és Cadyre, amit folytatna is, de az AMELIA jelentette fenyegetés miatt most test is kell neki, így felveszi a kapcsolatot. Onnantól kezdve aztán ez a csapat is akciózni kezd, meg jöhet a robotcsajok bunyója is.

Az, ami miatt nem csak látványmozi volt az első, már egyáltalán nincs meg benne. A sci-fit is nagyon levették annyira, hogy a robotok verekednek. Mintha kisavazták volna az első rész értelmi részeit, és maradt volna csak a popcorn. Igen, így is meg lehet nézni, vannak szórakoztató részei is. Csak éppen ez már nem az a mozi, amire kellemes lesz visszaemlékezni és keltett némi gondolatot is. Megnézem, elvagyok vele, aztán törlődni is fog az agyamból.

Rosszabb esetben moroghatok az olyan ugrásain, mint M3GAN teljes pálfordulása. Mégis, hogy tanulta meg azt, hogy rosszul akarta védelmezni Cadyt? Miért áll az emberek mellé és mi készteti pl. a végén arra, hogy akár saját magát is feláldozza? Elvették az eredeti koncepciót és maradt a jó robot meg a rossz robot veri egymást. Ahogy mondtam, nézhető és szórakozásnak ok, de különben...

Elmentek a látványmozi felé. Fel van turbózva, mit csinálnak meg a robotlányok. Robotikus tánctól kezdve mindenféle egymás elleni küzdelmet kapunk. Még azt is végignézhetjük, hogy készül el M3GAN új teste, és hogyan trenírozzák, mérik be, hogy minél hatékonyabb pusztítógép is legyen. Ezen sokkal jobban látszik a beletett pénz, de mint már sokadszor írom, a tartam volt az ára.

A színészek jöttek vissza, de ez nekem nem jelentett pluszt. Williams még csak hagyján. Nincs a kedvenceim között, de különösebben bajom sincs vele. McGraw viszont irritál, még jobban, mint korábban. A gyászoló gyereket jobban elhittem neki, mint a mostani kamaszt. Igaz, ebben úgysem ők a lényeg, hanem a robotok.

Azt már nem hiszem, hogy lesz még egy film a történetből. Ha jól nézem, ez már veszteséges film volt. Ráadásként a kritikái is legfeljebb közepesek, lehúzták az első filmhez képest. Amivel különben egyet is értek, hiszen ezt az egész bejegyzést magam is ráhúztam arra, hogy a tartam helyett hogy mentek el sci-fi akció felé. De majd kiderül. Azt is mondják, soha ne mondd, hogy...

Vannak azok a sorozatok, amelyeket a vége ismeretében át kell értékelni. Amikor nagyon szépen végigvezetnek a cselekményen, hogy a végén megdöbbentsenek, ki mit titkolt el és mi volt az igazság. Ez a sorozat is ezt igyekszik megjátszani: a végére betették a mindent átfogalmazó igazságot.

De addig el is kell jutni. A sorozat minőségét meg nem csak az adja, hogy a vége mennyire ül, hanem addig miképpen tudja a figyelmet megtartani, mivel képes kitölteni a részeket. Mivel csak 8 rész az egész évad, nagyon nehéz dolguk nem volt a készítőknek, nem kellett 20-22 résznyi tartalmat megírniuk.

A sorozat egy jelentős része az alapozás. Fest egy látszólag tökéletes családot: jóképű, sportos apa, csinos és befolyásos feleséggel, egy fiúval. Szépek, sikeresek, gazdagok, mi kellene még? De a férfit megölik és nagyon hamar abban a helyzetben állunk, hogy a családból kellett valakinek lennie. A feleség, a fiú? Miért? A rendőrség nyomoz és hullani kezd a látszat szépséges festménye. A titkok, az ajtók mögötti valóság lecsap. Pláne akkor, amikor a nyilvánosság szeme előtt élő család féltett titkai is témák lesznek. Pl. az, hogy Chloe, a második feleség eredetileg Adam sógornője volt, a közösen nevelt fiú is valójában Chloe unokaöccse, a nővére egyetlen gyermeke.

De nem csak ilyen titkaik vannak. Rejtegetik a sötétebb oldalukat is. Chloe, aki egy viszonyba menekült a boldogtalanság elől. Adam, akinek volt egy sötétebb oldala. Elég gyorsan meg lehet kérdőjelezni, hogy jó embereket látunk-e. Sokan igyekeznek különben, de gyarlók.

A sorozat azzal is igyekszik játszani, hogy nem csak a nővérek történetét követi. Kiemelt szerepkörbe tette az ügyön dolgozó nyomozónőt, akinek szintén adott egy kis magánéleti sötétségét. Ezzel egészen krimis lett a hangulat, hiszen a gyanúsítottak és a nyomozó szemszögét is megkaptuk.

A téma is mondhatni releváns. A családön belüli erőszak, amely nem csak fizikai lehet. A siker, meg ami mögötte van. Mert ez a család annyira elitnek tűnik, annyi baráttal és bizalmassal, aztán meg lehet nézni, mi történik, amikor a történetek sorra kiderülnek. Ez nem az a kör, ahol igaz barátok állnak be mögéd a nehéz helyzetben is.

A látványt a közeg szolgáltatja. A ragyogó házak, lakások, belső terek és a színészek ruhái. A felső tízezret mutatják és úgy is öltözködnek. A szegénységből visszatérő Nicky nem véletlenül lóg ki innen. Nem csak a stílusa, a beszéde, már az elárulja, ahogy kinéz.

Látványelemnek írnám a szereposztást: a háromszög alakjai mind voltak már sokkal jobban jegyzett színészek, de egy sorozatot simán el lehet adni velük. Jessica Biel és Elizabeth Banks a nővérek, Corey Stoll a férj. Olyan szépen meg is tudom húzkodni, melyik szerepeikre emlékeztet ez a mostani. Szépen összerakták különben, jók voltak az interakciók benne.

Eredetileg regény volt, Alafair Burke bestsellere. Az nem tudom, milyen lehetett, de el tudom képzelni. A szerkezetet, a mindent átfogalmazó csavarral, olyat már olvastam tőle. Azt is írhatnám, érződik benne a szerző stílusa, ha ezt a könyvét még nem is olvastam.

Nem pörög végig, nem rágtam le a körmöm, de egy szürkébb napon jól nézhető. Lelkizős - nyomozós, ismerős színészekkel.

Hivatalosan ez a film nem a Dracula. Nincs benne romániai nemes, aki annak idején karóba húzatta az ellent. Mégis, annyira Stoker nyomdokaiban haladunk, hogy teljesen egymásra illik a történet és a legtöbb esetben a szereplők is. Pedig, hivatalosan ez nem Stoker, hanem egy fekete-fehér, régi Nosferatu-film remake-je.

A történet kapcsán nem is tudok mit hozzátenni. legfeljebb össze tudom vetni, ki egyezik meg teljesen a másik történet alakjával, kiben akad változás. Pl. a női főszereplő legjobb barátnője nemes kisasszony volt, itt pedig egy gazdag gyáros felesége, édesanya és kismama. A vámpír inasa az egyikben patkányokat eszegetett, itt galambot fog. Igazából semmilyen nagy eltérés nincs. Talán a jóslat és annak megvalósulása újabb elem, de az a legnagyobb változtatás. Már annyira ismerős, mondhatni klasszikus történet, hogy nem találni fogást rajta. Kellemesen nyúltak hozzá, ha furcsa is nekem, hogy a németek közé tették a cselekményt. Annyira nem német a stáb, ráadásul sokaknak angol neve maradt a történetre...

De filmként szépen össze van rakva. Épül a cselekmény, mélyíti a karaktereit. Nehéz is lenne megmondani, ki a főszereplő, olyan szépen összerakja az egyes alakok történeteit. Azért, ha választanom kellene, Ellen - vagyis Lily-Rose Depp karaktere mellé tenném a voksom. Érte történnek a dolgok, mindenkivel kapcsolatban van és aktívan részt vesz a megoldásban.

A szereposztás nagy, popcorn moziban is elmenne, annyira megpakolták nevekkel. Depp, Hoult, Taylor-Johnson, Corrin, Skarsgard és Dafoe külön-külön is sztárok. Itt egyszerűen nem volt olyan jelentős szerep, amire ne jutott volna egy elismert színész. Lily-Rose Depp kifejezetten uralja a szerepét, ha a legjobbat választanám ki, mellette kötök ki. Neki van a legtöbb árnyalata: a törékeny, ártatlan szépségtől elérünk az erős, önfeláldozó harcoshoz. Az őrülettel küzdés, a szerelmes fiatalasszony, a jó barátnő. Egy olyan Ellen van a vásznon, hogy az ember elhiszi, hogy a vámpír átkel érte tengeren és országokon is. A legfurcsább filmes jelenlét pedig a nosferatu, Orlok gróf, vagyis. Bill Skarsgard. Nyomorult iszonyatosan benne van a különös kinézetek, negatív szereplők vonzáskörében. Ha itt nem a szereposztás az, ami bevonz, és csak ismeretlenül nézem a filmet, nem ismertem volna fel. Nehéz is bármit mondani a karakteréről, amikor az maradt meg legjobban, hogy micsoda munkát végeztek a sminkesek és maszkosok. Felismerhetetlen, itt még a démoni mosoly sincs, mint amit Az kapott.

Izgalmas, letisztult a látványvilág is. Majdnem fekete-fehér a film és nagyon hangulatos. Egy nagyon jól sikerült gótikus horror, ami meg tud borzongatni. Nem is kell hozzá undorítania, a színészek beletesznek annyi tébolyt és félelmet, az egésznek a komorsága, baljóssága megadja azt a pluszt. Mellette kosztümös filmként is mutatós, miközben nem éreztem úgy, hogy vagyonokat költöttek volna helyszínekre, kosztümökre vagy CGI-ra. A klasszikus, régi horrorok világát nekem meg tudta idézni. Az már más kérdés, hogy ezzel mennyire lehet sikeresnek lenni napjainkban, de a film bevételeit nézve, ha valami jó, megtalálja a közönségét.

Robert Eggers megint letett valami emlékezeteset és maradandót. Az eddigi filmjeit láttam, és megvannak a stílusjegyek. Akár a témában, akár a színvilágban, a hangulatban. Egyáltalán nem szórakoztató filmek ezek Hollywood-i értelemben, több érték és művészeti erő van bennük.

Sikeres, nagyon jók a kritikái. Nem könnyű darab, de szépen talált magának utat igényes szórakoztatás és művészet határmezsgyéjén, miközben eléggé nyomasztó is. Nem tudom azt írni, hogy megszerettem, mert ahhoz nagy a nyomasztás, de egy jól megcsinált, értelmes, profi filmnek tartom, amit örülök, hogy láttam, ha örömmel nem is töltött el a megtekintése. Sőt. Depresszióssá tehet.

Egy dalt biztosan tudok, amit mindenki ismer Leonard Cohentől. Könnyen lehet, hogy más előadásában, de az a szám beleégett a kollektív tudatunkba. A Hallelujah. Gyorsan megjegyzem, ebben a sorozatban nem nézhetjük meg, hogyan írta meg. Még csak meg sem hallgatjuk. Egyszer elhangzik, hogy ő írta és ennyi. De kiemelem, mert a nevét ugyan ismertem, de nem tudtam volna dalt mondani Cohentől. Pedig ezt én is ismerem, jó pár verzióban hallottam is már.

A sorozat nem a sztár Cohent mutatja meg. A fiatal költőt, aki keresi a hangját, a helyét és az identitását. Az egyszerre nagyon konzervatív és forradalmi lelkületet, amit nehéz is összeegyeztetni. A depresszióra hajló jellemet, akinek rendszeresen kellett egy jó tündér, hogy kirángassa a legmélyebb helyekről. Köze nincs még az ikonhoz, aki aztán lett belőle.

És, ahogy a mondás tartja, keressük a nőt. Mert Cohen mögött is volt egy múzsa, akivel legendás a kapcsolata. Marianne, a svéd modell, akit még Axel Jensen író feleségeként ismert meg. Aki mellé odaállt, amikor Axel nagyon durván intézte a házassága végét. Olvastam a kapcsolatukról regényt is, a sorozatot is végignéztem és mindkettőben benne volt, mihez nem volt képe a férfinak. Nem elég, hogy a volt nejére íratta az autóját, mert neki nem volt pénze az adóra, még haza is vitette vele. Sőt, Marianne kellett ápolja a férje autóbalesetben súlyosan megsérült szeretőjét a kórházban. Mit ne mondjak, az a rendszer se semmi, ahol nincs ápolónő, hanem a családtag megy be és gondoskodik a beteg kényelméről.

de, nem is ez a lényeg. Hanem Cohen és Marianne. A nő, aki mindig visszarántotta a peremről, amikor Cohen merült. Aki annyira megértette, hogy el tudta engedni és magát zárójelbe tette mögötte. Elég sok mindenen mennek keresztül párként és nem kevés dráma is kijut nekik. A számomra leginkább megosztó, hogy Marianne még abortuszra is hajlandó, mert megérti Cohen azon összetettségét, hogy nem akar gyereket - ha mégis, akkor zsidó nőtől, hogy a gyerek is teljesen zsidó legyen. Akkor is, ha Marianne a szerelme, akihez és vadházasságukhoz akkor is visszatér még, amikor már megindult a sztárság felé. Bár, az veri be a koporsószeget a kapcsolatba. A sztár már mindenkinek kell, és már nem olyan nagy szám, hogy egy olyan kinézetű nő, mint Marianne, kezd vele.

Megvan ennek a kapcsolatnak sok mélypontja, de látjuk a szép pillanatait. Mindketten bőven adtak a másiknak és nem véletlenül maradtak egész életükben barátok is. Az abszolút benne van a filmben, hogy mit köszönhetnek egymásnak.

De nem egy boldog sorozat, nekem nem is esett jól nézni. Iszonyatosan megviselt Cohen karaktere, az meg rátett egy lapáttal, ahogy Wolff játszotta. Mivel nekem kimaradt a Cohen jelenség, az én életemben már meglett idősebb ember volt, akinek a zenéje a gyerek, kamasz énem nem is érdekelte, fogalmam sincs, hogy mennyire pontos, amit Wolff itt összerak. De ez a szenvedés és néha szinte mániás depressziónak tűnő állapot... Arról nem is beszélve, hogy a színész külleme engem taszít. Már azt sem értettem, hogy az idősebb. háromgyerekes anyát játsszó Anna Torvot hogyan szedte fel a sorozatban (Charmian Clift írónő), de Marianne? Cohen jobb napjain talán egy négyes, de ebben már benne van a szövege is. Marianne nyolcas, amikor sminkelik és összerakják modell munkára, még feljebb is pontozható. De különben is - Cohen kapott a sorozattól egy nők bálványa érzetet, amit egyszerűen nem tudtam elhinni. Igen, a beszéde, amit és ahogy mondott, azt megértem. De különben... De, ahogy már említettem, Wolff a számomra idegesítő színészek között van. És énekel is ebben... hú, az különösen fájt.

Pedig a maga módján színes és izgalmas az a világ, amit itt megmutatnak. A  művészvilágot, kétféleképp is. A görög szigeten, akik fizetéstől fizetésig élnek. A New York-i elit, olyan nevekkel, mint Morrison és Niko. Sokféle dekadencia és életvilág felvonul benne, de ez még a jobbik része. Ha olyan színészt kell benne találnom, akinek tetszett az alakítása, az Anna Torv lesz. A végzet asszonyának már a Fringe-ben sem működött, de ez az életére visszanéző, sok mindent megbánt, érzékeny írónő jó volt tőle.

Van korszellem, van sok helyszín. Minden város kapott egy saját hangulatot, mi több, Cohen is más hangulatban volt, éppen merre találkozunk vele. Mintha ilyen mélyen hatna rá a környezet. Ez és a színészek jelentik a látványt benne. Mint említettem, a zenét sem vetik be, ez a kezdetek és nem a sztárság.

Már említettem a So Long, Marianne könyvet is. Meglepő, de nem abból készült. Mivel mindkettő életrajzi, ennek ellenére nagyon sok közös jelenet van bennük. De, ami sokkolt - ki tudja, ki a sorozat egyik írója? Már kétszer visszanéztem, de most se bírom elhinni. Jo Nesbo. Mit ne mondjak, ez azért messze van a Harry Hole-könyvektől...

Ilyet is ritkán látok. Van egy angol címe. Erre nálunk kap egy új, de angol címet? Micsoda? Bár ez lenne a legnagyobb bajom a filmmel, de ez egy a sok között. Fesztiválfilm volt és érzem is rajta. Azokkal ritkán cseng egybe az ízlésem, most sem találtunk egymásra.

Pedig, azt hittem új megvilágításba helyezi nekem a mentősöket. A Chicago meg a Grey's alsorozat miatt érdekelt, itt mennyire lesz önálló egység, vagy itt is tűzoltók is egyben. Erre legalább gyorsan tudok válaszolni: itt csak mentőznek. Annyira, hogy a főszereplő ezt előkészítőnek látja, mielőtt megint megpróbálkozik az orvosi egyetem felvételijével. 

A történetnek ő a főszereplője, Ollie. Naivan, az esküt betartva áll neki a munkának. A jelen meg pillanatok alatt pofán vágja. Nem mondják ki direkt, hogy a szegénynegyedben dolgoznak vagy valamelyik hátrányos városrészben. De simán bele tudom látni. Ha ez az átlag nagyváros élet, akkor meg komoly bajok vannak. Mindennapos a minősíthetetlen viselkedés, a mentősökkel szembeni agresszió és dől rájuk az emberi szemét.

Ollie társa a veterán mentős, Rutkovsky lesz. Ránézésre ő a tökéletes mentős. Minden helyzet magaslatán, emberileg a maximumot nyújtva. Csak aztán, megy előre a történet és nem csak Ollie szétesése, de Rutkovsky páncélja alá is nyílik betekintés. A munka hogyan zilálta szét a magánéletét. Mit adott már fel, milyen ára volt és hol tart most.

Ez a film nem mentős izgalmakat taglal. Ami eset van, az több szempontból is brutális. A szegénység és bűnözés, az emberi mocsok legalja szinte minden esetnél. A film azt is mutatja be, hogyan égnek ki a szakmában dolgozók, milyen megközelítési módok vannak. Lehet a betegeket semmibe nézni, azt adni nekik vissza, amit kaptak ők is tőlük. Lehet próbálkozni, kérdés: minek? El lehet arra a szintre is jutni, amit majd a film kibont. Amikor már annyira mélyen vannak, hogy döntenek életről és halálról. A lovakat lelövik, ugye? Itt az jön elő, hogy van, akit nem érdemes életben tartani. Pl. ott a drogos, szülő nő, aki még most is drogmámorban hever. HIV fertőzött is, de arra sem volt képes, hogy a gyógyszert beszedje, amivel megvédené a betegségtől a babát. Ott egy koraszülött, HIV fertőzött és drogos baba, szociálisan alkalmatlan anyával. Mire mented meg azt a gyereket? Egész életen át tartó betegségre és bűnre? De milyen jogon mondod azt, hogy jobb lenne neki halva?

Ettől aztén keményen drámába is hajlik a film vége. Egyre komolyabb kérdések merülnek fel és egyszerűen nincsenek jó válaszok. Csak a tönkremenő, kiégő emberek. Különböző szakaszaiban tartva az elkerülhetetlennek.

A szerelminek nevezhető szálat meg hagyjuk is. Simán betudtam annak, hogy Ollie felejteni akar, kikapcsolni és nem a napi szennyre gondolni. Ennek egyik eszköze a szex, vagyis a nő, akit egyszer felszedett, aztán állandó partnere lesz, amíg az átélt erőszak vissza nem köszön az ágyban is. Ott is, a szétesés szakaszai totálban.

Az nem kis meglepetés, milyen szereplőgárdája van ennek a filmnek. Sean Penn nem először kap ilyesmi szerepet, neki ezek mennek. Tye Sheridan nekem egész egyszerűen nem szimpatikus, és nem tudtam eldönteni, hogy így szenved, és jó az amit csinál, vagy a közönyt látom rajta. A világfájdalmat bármikor a színészbe látom, azzal most se volt baj. A meglepetés nekem Ollie csaja, akit Katherine Waterston játszott el. Nem is értem, miért. Szinte nem is szöveges szerep, a szexen keresztül ad képet a főszereplőről. Némi túlzással többször félpucér a nő a filmben, mint sem. Nem állítom, hogy a színésznő minden filmjét láttam, de ez alaposan más, mint a korábbiak. Lehet, ez a cél? Kiugrani a skatulyából?

Nem látványfilm, pedig abba az irányba is lehetett volna vinni. A színészeknek kell eladni, nekünk meg mindenféle sötétségen átevezni velük. A képi világ, a cselekmény, a világkép - mind éjsötét.

Szenvedtem vele, nem szerettem nézni és erre nagyon nyomnám rá a karikákat. Lehet, még a 18-t is. Ez valahogy megrázóbb az emberi szeméttel, mint egy darabolós horror.