Idén kevés Oscarral voltam elégedett. Egy azonban volt, amit nagyon megérdemeltnek érzek. A mesét. Igen, most nem voltam Disney-drukker. Utáltam volna, ha az Agymanók 2. nyer, pedig az elsőt nagyon szerettem. A második nem tudott újrázni, bár megvoltak a maga pillanatai. A választékban szerencsére ott volt az Áradás és mondhatni, egyszerűségével lett varázsos ez a mese.

Még csak nem elképzelhetetlen a történet. Nem tudjuk, pontosan mikor és hol vagyunk. Ami biztos, hogy embereket nem látunk az egész mesében. A főszereplő egy fekete cica, aki egy elhagyatott házban lakik, valaha egy macskabolond grafikusé lehetett. De jön a víz és mindent ellep az ár. Az állatoknak menekülni kell és életben maradni, amikor nem marad szárazföld? Mit tudnak tenni? Mindenféle elhagyott hajóra, kiálló szoborra települnek. Kicsit, mint a Pí életében, itt is lesznek kényszerű együttlétek.

A nagy különbség azonban az, hogy itt van egy kapibara, aki küldetésének tekinti, hogy minél többeket megmentsen. A cica az első, de nem az utolsó. Mondanom se kell, hogy a cica eleinte nem nagyon osztja a másik állat nézőpontját. De ahogy nő a létszám, valami elkezd kialakulni az állatok között. Közösség, összetartás. Mert egyedül nem lehet túlélni, de egymásnak tudnak segíteni, ha tolerálni tudják a másságukat.

Milyen állatok gyűlnek itt össze? A cica, a kapibara, egy lemur, egy labrador retriever, egy madár, aminek nem tudom a faját. Rákerestem, azt már tudom, hogy afrikai sasszerű ragadozó. De a neve? Azt nem tudom.(Secretarybird, ha az angol valakinek segít. Megnéztem róla fotókat is, és azt kell mondanom, hasonlít, amit a mesében láttam.) Közben vannak mások is, nyúl, őzek, egy bálnaféle is visszatérő szereplő. De az alapcsapat belőlük is áll, mindenkinek megvan a karaktere és a fő jellemzője. A lemur úgy gyűjti a fényes fémeket, mintha szarka lenne. A labrador életveszélyesen barátságos és játékos. A kapibara az empatikus védelmező.

Nem véletlenül emlegetem őket a fajukon. Mert ez a mese képes arra, hogy az állatok állatok maradjanak. Nincsenek megszemélyesítve, sőt, kifejezetten élvezetes benne, hogy mennyire hozzák a fajukra jellemző hangot, viselkedést. Mivel nekem is volt már labradorom, alá tudom írni, tényleg mennyire ilyenek. De a macska is nagyon cicás. Iszonyat jól el vannak kapva a mozdulataik, egy-egy arckifejezés.

Szép is lett ez a mese. Akár a víz mozgatása, akár az állatok. Nem fotorealisztikus, kicsit inkább olyan, mintha egy festmény elevenedne meg. Aranyosak a szereplők, miközben meg nem sérül az állatszerűségük.

Vannak kis kalandjaik, de tényleg össze tudom foglalni azzal, hogy túl kell élni. Menedéket, élelmet találni és egymást sem megölni. Gyorsan megjegyzem, nem kell rá korhatárt tenni. Nem lesz állatok közti mészárlás, mindig van egy olyan, aki megvédi a kisebbet. A legkegyetlenebb jelenetben a vezér secretarybird rááll a cicát védő társa szárnyára, aki aztán nem lesz képes elrepülni.

Egyszerű, de tanulságok vannak benne. Akár csak az, hogy csapatban erősebbek vagyunk, de az is, hogy bátornak és kitartónak kell lenni. Hogy el kell fogadni a másikat, nem lehet tudni, mikor tud valami olyat betenni a közösbe, ami senki másnak nem menne.

Nem kellett beszélni. Nem kellett narráció. Ez a mese beszél a cselekménnyel. Az Oscar jó helyre került, én szerettem ezt a mesét. De szerencsére nem csak én.

Egyszer, nem is olyan régen, mondhatni egy évtizede messze jobban voltak a Marvel-sorozatok, mint a DC próbálkozásai. Igaz, nem is a mostani égisz alatt készültek. Ha jól rémlik, ezek a Netflixen voltak sugározva. Az első, talán a legnépszerűbb is Daredevil sorozata volt.

Három évadot élt meg, ez volt a zárás. Egyenes folytatása az előző évadnak - az épület leomlott, sokan meghaltak. Daredevil is alatta rekedt és majdnem mindenki azt hiszi, neki is vége lett. Még Foggy is lemondott arról, hogy Matt visszatér. Karen, aki képtelen elengedni a férfit és várja vissza, fenntartja az irodát és a lakását.

Mivel van folytatás, lehet sejteni, hogy Matt túlélte a történteket. Csak éppen minden téren maga alatt van. Fizikailag megsérült, sok mindent elvesztett a képességeiből. Lelkileg is mélyponton van. Nem véletlenül nem ment vissza. Komolyan azt hiszi, mindenkinek jobb, ha messze kerüli. A gyerekkora helyszínére megy vissza, az árvaházba. Az atya és Maggie nővér viseli gondját. Lelkileg is próbálják megerősíteni, miközben a fizikai felépülését is segítik. Matt pedig lassan magához tér és megkezdi a pokoljárást, vissza a küldetéséhez és a családjához.

Megjegyzem - sikerült egy olyan családi csavart behozni, hogy csak lestem. A bokszoló apa sok tekintetben Daredevil előtörténetének a része, de mit tudunk az anyjáról? Matt se sokat, de ez most megváltozik. Ezzel nekem most a karakter is bővítve lett, ha az maga ismerős is, hogy megint az identitását kell, hogy rendbe hozza. Kb. mindig van valami, ami miatt neki át kell gondolnia, ki ő és mi a feladata.

Karen és Foggi szála nem tudott lekötni. Foggi a közhelyzetet látva jelölteti magát ügyésznek. Karen meg nyomozni kezd, ugyanazért a célért. Fisk kerüljön vissza oda, ahova való.

Mert az lesz az izgalmas rész: Fisk. Ő nem csak egy izomember, intelligens is. A történetben folyamatosan bomlik ki, most mit tervezett el és mi a végjátéka. Sokan összefognak ellene, de még így is, ennyire nehezen nem lehetett még őt megfogni. Plusz élményként új szereplőt is kaptunk: Wilson Bethel egy volt katonát, jelenlegi FBI ügynököt játszik. Neki is megvan a maga képessége - és nem csak azt értem alatta, hogy érzelmileg valami nincs meg benne. De nem akarom lelőni a poént, mert csak a végén mutatják meg, ő ki is ebben az univerzumban. Rá tippeltem volna, örültem is, hogy eltaláltam.

Arról meg lehetne vitázni, hogy Dex jó vagy rossz, mennyire romlott. Jelenleg arra hajlok, hogy őt tönkretette Fisk. Nagyon sok múlik az ő esetében azon, ki az iránypontja. Ahogy a Dexterben a férfi is állandóan egy támasz után megy, Dexnek is valami ilyesmit igyekezett a pszichológusa kialakítani. Csak aztán jött Fisk és az ő cseppet sem áldásos tevékenysége. Más háttérrel Dex hős is lehetett volna, így meg...

Még mindig látványos a sorozat és nagyon sötét. Mondandóban, de látványban is a Pokol Konyháját kapjuk, sok tragédiával és vigasztalansággal. Daredevil pedig harcművész és most adtak neki egy olyan ellenfelet, aki sok tekintetben egyívású vele. Mert Fisk az erőember, de Dex... Megvannak az emlékezetes csörtéik.

Volt tehát lelki épülés, újjáépített személyiség és barátságok. Jó bűnügyi szál, de lelkizés is mellette. Ebben az évadban még azt is megjátszották, hogy megmutatták, Matt képessége mennyire erős. Kvázi látónak is elmenne és ilyen jeleneteket is kaptunk.

Talán nem is véletlen, hogy ez az a Marvel széria, amit a cég logója alatt, a filmek közé is beintegrálnak. Azt még meg kell néznem, bár előbb felmérem, mi van még ezekből vissza. Jessica Jones biztosan, de az már egy másik történet.

Van a paródia, ami még vicces. Én különben érzékeny vagyok a műfajra és inkább bosszantani szokott, mint nevettetni. De azt lehet jól is csinálni.

Meg van az, ami már debil. Itt meg a főszereplő vezetékneve Drebin, még adja is magát, hogy Debil Drebint csináljak belőle. Volt egyszer egy Derék Dudley, most meg rémálmodhatunk a Debil Drebinnel. Ráadásul ezt nem is paródiának szánták, csak komédiának, amitől meg tragikomikus az eset. Ha ismerte az ember az eredetit, ha nem, ez bizony eddig nálam az év legrosszabb élménye, pedig jó érzékkel találok meg pocsék filmeket is.

Kezdjük ott, hogy volt egyszer egy Leslie Nielsen, aki egy komoly komikusi gárdával megalkotta Drebin felügyelő alakját. A szuperzsaru, akinek mindig a káoszon keresztül jöttek össze a dolgok. Ha nem is volt ő a 'szuper'zsaru, annyi szerencséje mindig volt, hogy a kezébe potyogtak a megoldások. Az is iszonyatosan messze van a komoly filmektől, de ott még elfogadhatóbb poénok írtak és valahogy a szereposztás is jobban sikerült.

Mert sok rész után megkaptuk a franchise-t újraindító filmet, a történet szerint Drebin fiával. Azt hagyjuk is, hogy Neeson maga is nyugdíjaskorú, úgyhogy elég nehéz azonosulni azzal, hogy ő az apja árnyakaiból kitörni nem is nagyon próbáló zsaru. Komolyan, még egyfajta siratófal is van az őrsön, ahol a zsarugyerekek apjuk fotóival beszélgetnek, meg bőghetnek. Most meg szembejön vele egy ügy meg egy nő. Egy gyilkosság, meg a testvéréért bosszúvágyó asszony.

Beszélhetünk itt egyáltalán nyomozásról? Semmi értelme a cselekmény. Ki és mit, minek csinál? Olyan mindegy. Egyik idióta helyzetből megyünk a másikba. Nem lehet értelmesen elmondani, mi volt ebben a filmben. Beth kérésére rendőrünk nyomoz, leleplezi a rosszat, közben összedolgozik és -jön a nővel, aki különben a rosszfiúnak is igencsak tetszik.

Nem tudom eldönteni, melyik a film legrosszabb oldala, mindegyik annyira rémes. A szerelmi szál, amiben Anderson a bombanő, akiért mindenki majd megveszik? Csak éppen elég durva poén jutott róla eszembe, szégyellem is magam érte. Nem is fogom elmesélni, beérem annyival, hogy már nem filmvászonra való ez a nő. Kb. olyan, mintha szétesne az arca. Láttunk már pár elég rondán sikerült plasztikázást, de a színésznőt látva ebben a filmben rendszeresen azon merengtem, hogy mennyivel jobb lett volna neki, ha tisztességgel megöregszik és  nem csinál magából ilyen... jelzőt se találok. A szörnyet azért túlzásnak érzem, de borzalmas az arca. Színésznőnek sose volt jó, eladta a külseje, de már ijeszteni lehet vele, nem vágyat kelteni.

Az is rémes, ahogy Neeson itt akcióhősködik. Melyik a leggázabb jelenet? Már a nyitány betette a kaput, amikor diáklánynak álcázva magát jut be egy rablás helyszínére és kezd igazságosztásba. De mondhatnám bármelyiket, egyszerűen rosszul néz ki ez a film. Különös megoldások, abszolút hiteltelen és még paródiának is pocsék. Akciófilmnek is rémes.

Azt már írtam, milyen rossz a cselekmény. Egy krimi legyen logikus, építkező - itt ennek nyoma sincs. Vagyis, ennek is rossz.

Poénok? Még kínpoénnak sem nevezném. Mit céloztak ezzel be? Az Arany Málnát, de mindenben? Én már most simán adnám nekik sorra az összeset.

Mindezek után elmesélem, amit még fel sem fogok. Nyereséges. Kasszát nem robbantottak vele, de sikeresnek mondható. A kritikusok meg szerették, jókat olvastam róla. Isten bizony nem értem: ugyanazt a filmet láttuk? Ha tehetném, temetném, de nagyom mélyre. Ehhez képest még folytatása is lesz. Jaj...

Kezd visszajönni valami The Hardacres (s01e05) kapcsán. Itt már kezdi mindenki felismerni, hogy ki ő, hova és mennyi eséllyel akar tartozni. Az apa, mondjuk, eddig is a leginkább épen maradt személy volt, de most jönnek a leckék is, a gazdagok világában mit és hogyan tehet meg. A felesége meg szembenéz azzal, hogy a gazdag hölgyeknek kiteheti a lelkét, akkor sem kell nekik, mert nem nemesnek született. A nagyfiuk most először tesz valami jót is - bevallja, hogyan tüntette le Fredet, az apja helyettesét féltékenységből. A szerelemi életét is igyekszik rendezni, de szerintem lesznek ott még bajok. A gazdag lány annyira nem illik hozzá, annyira más a világ két ember, hogy a vonzalmát se értem. Mindegy is, ők a legkevésbé szimpatikusak az egész sorozatban. Mi volt az ébresztő? A Hardacre-lány története, aki majdnem  megölte magát, hogy fogyjon és befogadja a társaság. Az már az anyjának is riasztó volt, hogy valami nagyon elcsúszott. Még mindig mozgalmas a sok szál, vannak tanulságok. Talán a végére az is visszajön, hogy nekik milyen értékeik vannak a pénzen túl is.

Nem sok mindent hozott The Morning Show (s04e03) a héten. Alex igyekszik egy befektetőt kibékíteni és összefut az exével. Eléggé ki is akad, hogy a férfi már továbblépett, egy tehetséges, lenyűgöző nő van mellette, míg ő még mindig szingli. Brandy dolgozna a titkos anyagon, de az igazi munkája emiatt úszik. Arra meg igencsak furán reagál, amikor megsúgják neki, hogy Cory visszajön. Most komolyan, elviszik ebbe az irányba? Mindig kell egy erőpár? Az izgalmas azonban Stella helyzete volt, akinek komoly döntést kell hozni. A viszonyával Cory zsarolja és a barátja - titka megőrzése között kell választania. Ott volt feszültség és kényszer is. A színészek adják el, de most látványban is hozták, amit a sorozat tud. Sok sztárszínész, pazar környezet és ruhák. Dráma, de azért szappanos elemmel bőven megpakolva.

Kezd nagyon elveszteni az Only Murders in The Building (s05e06). Ezt a részt Streep kellett volna, hogy mentsen, aki jött Oliverhez látogatóba. Várost néztek, színészkedtek, sztoriztak és kiderítették az igazat a feleségekről is közben. Vagyis, a nyomozás visszaért a gazdag trióhoz és a csapat meg van lőve. Pontosan látom, hogyan hozzák be ugyanazokat a paneleket, amikkel eddig is játszottak. A sztárszínészek kis villanásai, a sorozat humora és egy kis nyom a bűnügyhöz is. Nem tudom megmondani, miért, de olyan ismerős és megfáradta z egész, pedig tényleg zsúfolják a sikerelemeiket. Talán, az ügy nem elég érdekes? Vagy már belefáradtam? Ezen majd merengek a következő részig.

A végére kezd átjönni nekem a Peacemaker (s02e07). Ebben a részben ismerték meg hőseink jobban az alternatív világot, ahol a nácik nyerték a II. világháborút. Volt jó sok harc meg menekülés, miközben Chris kapott még egy gyomrost az élettől. Nyomorult elég csak depresszív következtetésre jutott a rész végére és elég fájdalmas is a mostani vég. De annyira gáz a másik világ, hogy az már poén. Szépen csoportosították a mellékszereplőket, mindenkinek jutott valami tragikomikus vagy vicces rész. A kedvenc? Talán az Osztók duója. Meg elérték, hogy sajnáljam Christ meg a szerencsétlen családját. És innen mi lesz a vég? Hamarosan az is kiderül. Mert kétlem, hogy ennyiben lesznek hagyva a dolgok.

 The Rainmaker (s01e08) még mindig nem lopta be magát a szívembe. Kijött Bruiser apja a sittről és már meg is indult a kavarás, mivel az irosa az övé. Rudy majd elég drasztikusat lép is miatta. De különben ment a hajsza az ápolónő után. Az érdekes rész inkább a cégnél volt - Rudy exe kezd kérdéseket feltenni, és az új 'pasija' vagy nem is tudom, minek nevezzem -, eléggé kiakasztotta. Hogy vele mi lesz, hova áll, az tűnik érdekesnek most. Mert simán benne van, hogy a sötét oldalon ragad és veszélyes nő lesz, de még arra is látok esélyt, hogy Rudy mellett köt ki és az igazságért küzd. Még kiderül, mert már eltérünk Grisham verziójától, és nagyon. Mondanom se kell, tárgyalóteremnek még nyoma sincs... Most sem, így pontosabb.

Az egyik első film, amit moziban láttam, a Tökéletes célpont volt. Az unokabátyáim nagy Van Damme rajongók voltak - emlékszem, az maradt meg bennem legélesebben, amikor fület nyiszáltak. Az kísértett még jó darabig. Csak jóval később jutottam el oda, ahogy már kinőttem a gyerekkorból, hogy a társadalmi kérdést is észrevegyem mögötte. Mert azt is lehet nézni benne, hogy kik lettek a célpontok. A hajléktalanok, szegények. Ki volt akkoriban a társadalom szemete, akiket nyom nélkül el lehetett tüntetni.

Ez ötlött fel bennem, ahogy az Embervadászok cselekménye kibomlott. Mert mi is a cselekmény? Egy csapat migráns kint ragad a Földközi-tengeren, mivel a csónakjuk motorja bedöglik. Már majdnem szomjan vesznek, amikor egy hajó rájuk talál és elviszi őket egy közeli magánszigetre. Látszólag menedéket kapnak, ételt és szállást, majd haladhatnak tovább Olaszországba. A valóság meg? Másnap kipakolják őket a szigeten egy-egy szúrófegyverrel, aztán fussanak az életükért. A végére kiderül, hogy a sziget tulajdonosnője a Van Damme-film ötletét viszi tovább, csak nála a migránsokat lehet lelőni, megkéselni, akár felgyújtani. Mert most kik azok, akik nem fognak senkinek hiányozni? Pontosan.

De a film nem társadalmi üzenetet akar közvetíteni. Akciófilmnek készült el, amiben vannak a vadászok és a menekülők, akik egymással harcolnak a szigeten. A csavar az, hogy az egyik migráns nem az életét féltve menekül. Egy volt gyerekkatona, tökéletes gyilkos, aki elég kellemetlen meglepetést okoz majd a sziget embervadászainak. Mondjuk úgy, amikor nála kattan valami, akkor aztán senki nincs biztonságban tőle.

Nem nagy látványfilm, minimalista a helyszín és az összecsapások is. Leginkább lőnek egymásra - esély sincs a filmben nagyobb látványelemre. Ilyen szempontból látni rajta, hogy nem túl sok pénzből foroghatott. Behatárolt szereplők, helyszín és egyenruhák. Kb. úgy néz ki, mintha tényleg kimentek volna egy kis szigetre, aztán házi Éhezők viadalár forgattak volna sokkal primitívebb eszközökkel.

A film a már emlegetett volt katonát emeli ki jobban a többieknél. Az ő útját, bűnbánatát, próbálkozását a megváltásra követjük. Ezzel együtt sem lelkiznek, inkább csak felvillannak dolgok, hogy magyarázzák, honnan vannak a képességei és a késztetése, hogy a kisfiút saját kárán is életben és épen tartsa.

A világképe is egyszerű. Rossz vadászok kontra többre érdemes áldozatok. Lehetett volna többet is árnyalni, de ez nem éppen az a film, ami próbálkozna ilyesmivel.

Nincsenek is benne ismert színészek. Sok nemzet koprodukciója és tele van mindenféle, nekem ismeretlen színésszel. De ez nem is az a film, amiért díjakat adnának a színészeknek. Lőnek, futnak, menekülnek, visszavágnak, véreznek és halnak.

Egyszer meg lehetett nézni, de annyi bőven elég is volt belőle. Nem fájt, de nem is tetszett.

Na, ezt benéztem. Simán besoroltam ezt a filmet a DC alá. Gondoltam, Pókember egyik ellensége, biztos abba a táborba tartozik. Most meglepődtem, hogy Kraven Marvel figura. Olyan ez a film, mint a Pókverzumba nyomott filmek, miután magát Pókembert odaadták a Marvelnek.

De, akkor, amit erről a darabról tudni érdemes. Akciófilmnek elment. Kraven látványosan írtja az ellent, legyen az a vadászat miatt valami ellenszenves figura, vagy az útjába kerülők, amikor egy csoport van annyira idióta, hogy az egyetlen embert rabolják el, aki érdekli hősünket: az öccsét. Amit lehet, kimaxoltak Kraven képességeiből anélkül, hogy azt mutogatták volna, hogy milyen állati tulajdonságai lettek. Nincs is túlmagyarázva, hogyan lett belőle vadász. Láttuk a szert, az oroszlán vérét és ahogy kvázi Kraven a gonosztevők ragadozója lett.

De nem csak Kraven, a mellékszereplők sem húzzák az időt, ha gyilkolni kell. Így aztán több szereplő is bonyolódik látványos összecsapásokba. Vagy az időt vagy elmét, nem tudtam eldönteni melyiket, manipulálja és hidegvérrel öl. Rino meg ismerős alak, őt más filmben mutatták már. Rinocéroszhoz hasonló alakká tud torzulni, ilyenkor lényegesen erősebb és a bőre szinte áthatolhatatlan.

Kraven majdnem hős is lehetne. Eleve, gonoszokkal számol le. Nagy környezetvédő - itt még azért nem ökoterrorista, de el lehetne billenteni abba az irányba is. Az nagyon szimpatikus is volt nekem, ahogy védte a birtokon levő állatokat és különben is, visszatérő elem volt, hogy a célpontjai vadászok, ritka fajokat lőttek ki és ezért fizetniük kellett. Amiért antihős, hogy ő nem csak börtönbe juttatja a rosszfiúkat, mint a hétköznapi igazságosztók. Ő inkább Megtorló párja abban, hogy a bíró és végrehajtó szerepét is magára vállalja, megöli az ellent. Ettől nekem még nem lett ellenszenves, hiszen ő valóban a mocskot takarította. Ezért is lehetett úgy írni a történetet, hogy Calypso is segít majd neki.

A gond a cselekmény. Gyorsan megszületik Kraven, majd látjuk bevetésen. Utána meg jön az a szál, ahogy az  öccsét elrabolják, az apja szervezetét fenyegetik és Kraven megindul a testvéréért. Ő lesz az is, aki arra is rájön, hogy mi volt minden mögött a rejtett játszma. Mert van egy bábmester a játékban. Akár fondorlatosabb is lehetett volna, de nem lett. Lineáris, egyszerű, kiszámítható. Ha csak szemmel nézzük, ok. Az agyunkra nem lesz hozzá szükségünk.

A látvány rendben, már írtam. A szereplőgárda is illusztris. Aaron Taylor-Johnson már szinte otthonosan mozgónak mondható a szuperhős filmekben, és egyre több akciószerepben is látom. Levi Miller, a kamasz énjét játszó színész is szépen építgeti a karrierjét. De ismerős lehet Nivolától kezdve DeBose-on át Crowe-ig. jó pár színész. Amin különben meglepődtem, az Alessandro Nivola. Őt annyival fajsúlyosabb, drámaibb színésznek gondolnám, hogy fura volt Rinóként nézni.

Lehetne akár folytatni is, a történet éppen annyira maradt nyitva, hogy új szálon lehessen tovább menni. A végére hagyták azt a poént is, hogy megszületik Kaméleon. Csak éppen elég nagy bukta lett pénzügyileg és a kritikái is rosszak. Én ennyire nem haragudtam rá, egyszer simán elnéztem.

Még olyat is tudok mondani, ami helyenként kifejezetten tetszett benne: a zenéje. A végén, amikor Kraven felveszi azt a fenyegető pózt, az a zene kifejezetten bejött.

Nem nagy titok, hogy az ázsiai gyilkos játékos sorozatok közül nekem az Alice in Borderland volt a kedvencem. Talán a Squid Game ment nagyobbat és azt ismeri mindenki, de ez az a sorozat, amelyben több az ész. Még akkor is, ha nem volt egyszerű még egy évaddal megtolni.

Mert bizony a 2. végén a szereplők döntöttek, egyesek folytatták az életüket, mások pedig Borderland polgárai lettek. Minden el lett varrva. A nyitányban is azt látjuk, hogy a korábbi főszereplők szépen éldegélnek tovább. Arisu egy túlélőket segítő csoportban dolgozik, bár a látottak alapján elég fura gyűléseket tartanak. Mindenki olyan udvarias, mosolygós, mű az egész. Usagi már a felesége és Arisu tervezgeti is a közös házat, a jövőjüket.

Hogy mi lesz a csavar? Van egy tudós, aki megszállottja a halálnak. Nagyon érdekli, hogy a meteorbecsapódás túlélői mit láttak odaát. Usagi kísérti az apja emléke, és úgy érzi, mellette a helye akkor is, ha az apja odaát ragadt. Mindehhez hozzájön Arisu egy rajongója, aki polgár lett és nem bírja megemészteni, hogy Arisu meg az emberi életet választotta. Vissza akarja csalni, polgárrá tenni, ehhez meg Matsuyamát (a professzor) és Usagit használja fel, mert pontosan tudja, ha Usagi megint Borderlandre kerül, a férje követni fogja. Vagyis, neki már eleve van egy játszmája, amitől minden cinkeltnek is hat. Mert most egyéni cél vezérli a Joker-játékkal, ha figyelmeztetik is, hogy ennek megfizetheti még ő is az árát.

De a lényeg, hogy a szereplők visszakerülnek a halálos játékok világába. Usagi az apját keresné, Arisu a feleségét, a professzor meg teszi, amit mondanak, mert be van ígérve, hogy cserébe beleshet a függöny mögé. Joker-játszma, itt mások a szabályok. Mindenki járt már itt, mindenki majdnem halt már meg és itt nyert egy esélyt az új életre. Most nem is kártyákat gyűjtenek, hanem egyik játékról mennek a másikra, megértve, hogy egyfajta házi bajnokságot játszanak. Éld túl, a végén hazamehetsz!

A lényeg a játék. Ismerős lesz a felépítés. Szokás szerint egyet elkezdenek, majd a következő részben zárnak. Így mindig megvan a késztetés, hogy az ember egyiket nézze a másik után. Közben a háttértörténet is épül, a mellékszereplők meséje is kiderül, a páros meg egy ponton egymásért és a jövőjükért küzd. Usagi már belátja, hogy az életét kellett volna értékelnie. Szerintem az a baj, hogy elfelejtették, amit Borderlanden átéltek. Ha tudta volna, nem kísérti úgy az apja. De nem tudta, visszacsalták, és itt döbben rá, hogy mit jelent neki a férje és az élete. Mire megint találkoznak, Arisu még azzal is meglepi, amit ő is a kórházban tudott meg, Usagi kómába esését követően: a nő terhes, gyermekük lesz. Szóval, már nem csak egymásért, a babáért is küzdenek. Van olyan szemét játék, ahol a babának is játékosnak kell lenni...

Elkanyarodtam. Játékok. Mindig van egy plusz csavar bennük. Vagy nagyon fizikaiak és iszonyatosan próbára teszi a teljesítőképességüket, vagy van bennük egy okos csavar. Vannak, amelyek az érzelmeiket manipulálják és egymás ellen tüzelik őket. Vannak kombináltak. Kell logika, kell erőnlét, és egy tervező elme. Arisu mindenkit igyekszik életben tartani, és itt alapvetően csapatjátékot látunk. A baj mindig akkor jön, amikor valakin felülkerekedik az önzése és eltér a tervtől. Van ilyen is...

Nem akarok magukat a játékokat elmesélni, már csak a csavarok miatt sem. Veszélyek vannak, hullanak a szereplők is. Nem lehet tudni, ki jut el a végére. Jó, azért Arisu és Usagi döntős voltára látatlanban is lehet fogadni, de a többiek nem ez a kategória. Ezek összetett, halálos és intelligens játékok. A Squid Game másként érdekes - ott az egyszerű gyerekjáték halálos volta a pláne, de itt okos játszmák vannak.

Látványra egy posztapokaliptikus és az Éhezők viadala keveréke. A játékok, a helyszínek eléggé eladják akkor is, ha pár nap is az egésznek a története.

Jöttek vissza színészek, vannak újak. Ilyen túlélő-játszmában nagyon sok színészi játékot nem emlegetnék fel, de egy van, amit muszáj kiemelni. Mennyire másnak tűnnek a szereplők az életükben és Borderlanden. Lehet, a japán kultúra miatt is, de az egyszerűen fura. Nekem sok az idegen elem, vagy amivel nem tudok mit kezdeni. Az a művi kedvesség. Ahogy pl. férj és feleség nem élnek együtt, de miért? Passz, miért tartanak fent két lakást. De a durva az, ahogy még a személyiségük is másnak hat itt és ott.

Utolsó gondolat és elköszönök azzal, hogy megint játszottunk egy jót, ha a 6 részt túl gyorsan is végig lehetett nézni. Bár, valahol tudom díjazni, hogy nincs végtelenül elnyújtva. Elkövettem azt a hibát, hogy szinkronosan néztem. Majd megőrültem tőle, hogy a férfi főszereplőt Alice-nak hívják benne. Ha azt a poént bírtam is, hogy hagyják nyitva a sorozatot más, akár más nemzetű évadnak egy másik Alice-szal.

Most már tudom, miért volt szükség a franchise egy újabb rebootjára. A Jurassic World kezdetben nagyot szólt, de a Világuralom idejére egyszerűen kifulladt.

Mi hiányzik legjobban ebből a filmből? Egy normális cselekmény. Valami izgalom. Régen szenvedtem ennyire egy Jurassic Park történettel, pedig a második regénynél azt hittem, nehezebb kevésbé érdekeset összehozni. Ez viszont olyan.

Mivel próbáltak helyette nézőket fogni? Az alap, hogy az előző filmek sztárszínészeit visszahozták. Owen és Claire most párként együtt vannak, akik elrejtőzve a világ elől Maisie-t nevelnék. Csak éppen a lánynak nem fekszik ez a bezárt élet és hamarosan meg is lesz baj. Míg a világban módosult, veszélyes sáskát fenyegetik az emberiség élelmezését, Maisie lehet a kulcs a genetikai hibák kijavításához. És van, aki ezért bármire képes a lánnyal, nem számít az, hogy ő is ember. Vagyis, őt elrabolják és a többiek, korábbi ismerősökkel fogva elindulnak megmenteni. Akciónak el is megy, amit kapunk. Sok helyszín, látvány, mókásnak szánt beszólások. Csak éppen értelme nem sok van, ahogy megpróbálnak ők is eljutni a zárt intézetbe.

A másik szál a módosított állatoké. Itt az eredeti filmek stábja jött vissza. Ellie nyomoz az állatok után, bevonja Alant is, és ők is a Biosyn létesítménybe mennek, Ian meghívására. A két csapat majd persze összetalálkozik, és együtt próbálkoznak azzal, hogy szerezzenek állatmintát a módosított rovarokból, megmentsék Kék kölykét és Maisie-t is. De ez is mit jelent? Közös menekülést, hol emberek, hol dinoszauruszok elől.

A gonosznak megint minimális értelme van. Cél? Világuralom. A hibákat meg letagadni és elrejteni, akkor is, ha a fél világ belepusztul. Unalmas, nagyvállalati szemétláda, akiknél sokkal jobb gonoszokat tudott már hozni a korábbi filmek is. Még a nevük is. Biosyn. Kiejtés szerint simán biológiai bűn a nevük. Ennyit a beszédes nevekről...

Egy nagy menekülés, rohanás a film cselekménye. Hiába próbálkoznak olyasmivel árnyalni, mint Maisie eredete és célja a világban, vagy Owen és Claire szülői érzései, azok egyszerűen nem adnak több értelmet a filmnek. Ahogy azt is kínosnak érzem, ahogy Alan és Ellie szálát kezelik. Most komolyan, nyugdíjaskorban fogják az egykori kapcsolatukat felélszeteni? Mindegy, elengedem.

A színészeknek és a látványnak kellene eladnia, mert a történet gyenge, ahogy egészen eddig fejtegettem. A sztárfaktor nagyon is megvan, az már más kérdés, hogy mennyire kellettek ezek a színészek. Nincs nagy dráma, igazi játszanivaló. Menekülni kell változatos üldözők elől. A visszatérő öregeken látni különben, hogy szívesen nosztalgiáznak, de ez rossz értelemben popcorn mozi. Karakterek szinte nullán.

A látványt viszont még mindig profin hozza a film. Akár az akciók, akár a dinoszauruszok. Csak a szemnek ez nem egy rossz választás. Ami eszembe jut, ebbe beletolták. Sok közlekedési eszköz, többféle dino-bunyó, még új őshüllő is érkezik. Vannak olyan kreálmányok, hogy csak néztem.

Jó bevételei voltak, de nem szerették ezt a filmet. Nem csak nekem nem tetszett. Ahogy írtam is, illetve, ahogy kezdtem - megérett az újjászületésre. Majd meglesem azt is, hogy sikerült. Itt egy jelenet tetszett igazán: a montázs, amikor a mi világunk állatai és a dinók együttélnek. Az helyes.