Olvastam azt az ifjúsági regényt, amit az eset alapján Berg Judit írt. Lehet, meg kellett volna cserélnem a sorrendet. Mert az megalapozta az elvárásaim - kalandot, filmszerűséget vártam most is, de ez valami egészen más.

A National Geographic filmje nem igazi film. Sokkal inkább filmes dokumentumfilm. A történet szereplői mesélik el az emlékeiket, amelyet különféle módszerekkel a filmesek életre is keltenek. A katonák szála, a nagybácsi és apa története, ami egészen filmes kivitelt kapott. Emberekkel, akik mesélik a történeteket és el is játsszák az akkori történéseket. Menetelnek a dzsungelbe, eszik az őslakosok kitartási főzetét, meg hasonlók. A gyerekeknél a legidősebb, a nővér mondja el, velük mi történt. De ők nem játsszák újra a 40 napot - a dzsungel hátterébe vannak árnyalakként belerajzolva.

Egyik sem nyűgözött le, sőt. Pedig ezt nézni kellett volna, de semmi késztetésem nem volt, hogy kövessem is a látványt. Kb. podcast vagy hangoskönyv élményt jelentett, simán lehetett csak hallgatni is. Legalább az állatok, a dzsungel kaphatott volna nagyobb szerepet, akkor lett volna mit néznem. De drogozó katonák, akik ezt mesélik, hogy az indiánok módszere nem egyenló a drogozással? Az kellett élőképen?

A történet maga sem olyan, ami le tudott volna kötni. Igazából nincs kaland, nem izgalmas. A gyerekek egyre kiéhezettebben köröznek, míg a katonák és a bennszülöttek keresik őket. Mindössze maga a tény az izgalmas, hogy lezuhantak és túléltek magukban 40 napot. Ami már csak azért is parádés, mert a kiskamasz életben tartotta a kistestvéreit, akik közül a legkisebb csak másfél éves volt.

Az sem tetszett, amit háttértörténetnek betettek. Az apa bizonygatta, hogy jó ember, a nő családja meg mesélte a történeteket, hogy miért rongy ember. Mondjuk, az egyik barátnőnek volt egy megállapítása, ami már messzebb vezet. Az egész kultúra egyik rákfenéjére mutat rá - hogy miképpen maradnak együtt a nők a férfival, aki veri és bántja őket, aki más feleséget venne el, akinek mégis megbocsátanak és gyerekeket szülnek.

De volt benne még egy vonal, ami irritált. A katonák kapcsán beletettek egy misztikus vonalat valami természetfeletti lénnyel, aki a látomásaik szerint védelmébe vette a gyerekeket. Hogy az mennyire nem hiányzott... De értem. Olyasmi nélkül nem hogy 80 perc, de talán 1 óra sem jött össze.

Foglaljam össze? Unalmas. Nem néz ki jól. Olyasmiket tettek bele, amik inkább bántottak, mint lekötöttek. Van egy kötet ugyanezzel a címmel. Nagyon remélem, az ennél jobb, mert ezen szenvedtem.

Anna Sewell egykönyves szerzőként ismert. Az az egy könyve viszont zseniális - a Fekete Szépség eredeti, regény alakja kapcsán hosszan tudnék ódát zengeni. A lovak személyisége, a társadalomról bemutatott kép, az emberek - köztük jók és rosszak, hatalmas pofont adva, hogy mennyire nem érdemeljük meg a lovakat sem, ahogy a kutyákat sem. Furcsa is, hogy mennyire szeretem a könyvet és filmen mégsem tudott eddig tetszeni.

De most belefutottam a Disney 2020-as feldolgozásába. Van egy nagyon jó alapváltása: áttették a történetet a mai korba és mellette képesek voltak megtartani az eredeti cselekményszálakat, tanulságokat és rendszeresen pofon vert azzal is a film, hogy mennyire kevés a jó ember, mennyire önző az emberiség, miközben olyan állatbarát a történet alaphangvétele is, hogy engem sodort vele végig.

De, amit különösen ki akarok emelni, hogy mennyire jól átszabták mai, jól eladható kamasztörténetnek. Az első jelentős váltás, hogy Szépség egy mentett musztáng, aki majd a gondozója megárvult unokahúgával lesz nagyon jóban. A film nem csak Szépség, de Jo története is. A lányé, aki a ló mellett kivirul, éltcélt kap és a sorok között még egy hamupipőkés jellegű szerelmi szálat is kapott a környék gazdag örökösével, aki nem mellesleg szintén jó lovas és állatbarát. Jo és George, ok a nevekkel nem voltak kreatívok, de hajlandó voltam lenyelni. Egy jó kis ifjúsági regényes lapot hozzáépítettek.

Erre pedig rákerültek a regényből ismerős fordulatok, csak a ma korára szabva. Pl. Szépség a vége felé nem fuvaros ló lesz a városban, hanem egy parki konflisos mellett szolgál, aki tüdőgyulladás miatt kell, hogy megváljon majd tőle. Jönnek ugyanazok a fordulatok, ha nem is ugyanazokkal a történetekkel. Szépség itt lesz majd hegyimentő lova, egy paraszt mellett alaposan kihasználják és még lehetne sorolni. Ötletes, ahogy egyszerre az eredeti is, meg új is.

Még azzal sem volt bajom, hogy milyen formában mesélik el. Maga Szépség a narrátor, aki elmeséli a történetét már a végéről visszanézve. Annyira a végéről, hogy még a halálát is megemlíti. Ok, azért a mennyből mesélő ló már nekem is sok egy kicsit, azt a mondatot kivehették volna. De maga a formátum működik és sokkal jobb így, mint a Susi és Tekergő beszélő állataival. Itt a ló ló és nincs megszemélyesítve. A narráció belső. Megjegyzem, azért sajnálom, hogy nem sikerült angolul néznem, mert Szépség jobb lett volna Kate Winslet előadásában, de mindegy, szinkronnal sem rossz, csak Winslettel jobb lett volna.

Az is egy jó döntés volt, hogy találni a filmben ismerős arcokat, de nem sztárokkal pakolták tele. Első blikkre hárman voltak, akiket megismertem. A legismertebb szerintem a George anyját játszó Forlani, aki egy gazdag, de rideg nőt játszott, lehetett is nem kedvelni a történetben. Jo az a Mackenzie Foy, aki az Alkonyat-őrület idején Bella és Edward kislánya volt. Még én is megismertem, akkor annyira ott volt mindenfelé, pedig én nem láttam azt a részét sem az Alkonyatnak. (Még büszke is vagyok rá, hogy egyik Alkonyat filmet se néztem meg. Amit unokatestvérem beletekerve mutatott, nekem az is sok volt.) Itt nem feltétlenül dicsérném agyon, de annak az arca és nem a játéka az oka. Annyira nyúzottnak, idősebbnek tűnik, modellszerűnek, hogy nem találtam hitelesnek egy 16-17 év körüli lányra. Iain Glen viszont nagyon szimpatikus lóidomár volt, tényleg csak a személyazonosság miatt rémlett fel nekem, amikor sorozatban kalózkodott.

A lovak meg visznek mindent. Szépek, nemesek és összetörik a szívünket, amikor végignézzük, hogy bánnak velük sokan. Nem is tudnám, melyik a legfájóbb része. Az biztos díjas lenne, amikor George anyja a fia tudta nélkül eladja annak díjnyertes versenylovát, kvázi barátját - amikor a fiú egyetemre megy. Ami azzal a szegény állattal megesik... Több, mint méltatlan.

Hú, bele se kezdek, mert amit a regény, a film is ki tudta hozni belőlem. Már írtam is, az emberek nem érdemlik meg a lovakat. Szégyen, hogy olyan fajba tartozunk, ami képes ilyesmiket művelni más élőlényekkel. És hiába lesz happy end, hiába pozitív a film, nekem betalált a keserű pirula is.

Jogi sorozat, amit érdemes is nézni? Most nem vagyunk vele elkényeztetve. Azon kb. hetente morgok vasárnaponta, hogy a Matlock mennyire nem az. Azt is sajnálom, bár szeretem a nyomozásaikat, hogy Elsbeth kb. teljesen félretette a jogot. Egyszerűen nincs rendes, heti nézős jogi sorozatom jelenleg.

Viszont, amikor a Netflix hozza a The Lincoln Lawyer-t, akkor legalább darálok egyet, amit a negyedik évadában is érdemes nézni. Minden benne, amit eddig is szerettem, de meg is tudott újulni.

Miben más a negyedik évad? Mickey saját magáért kell, hogy harcoljon. A 3. évad olyan véget kapott, hogy Mickey-t gyilkosság gyanújával letartóztatták. Most már tárgyalnak, Mickey képviseli magát, miközben a csapat segít neki és Lorna a céget is igyekszik életben tartani. Egyaránt van benne nyomozás és tárgyalótermi krimi is, így mindkét típusból nyújtani tudja, amit szeretek benne. A védő és ügyész csörtéit, a trükközéseket a tanúkkal és a bizonyítékokkal. Miközben az igazságit is kutatják. És a krimi is értelmes, nyomról nyomra, felépítve az esetet.

Természetesen ennek is Connelly-regény az alapja. Sajnos, nálunk már rég nem adtak ki belőle újat, ezt sem olvashatjuk magyarul. Ki hogy van vele, nekem a tárgyalótermi krimi nem megy még angolul. Vagy a helyszínelős. A Csontembert nagyon el akartam olvasni, nekiestem angolul, de a rémálmaimban jön elő, ahogy szótároztam, amikor Linc és Amelia egy helyszínt néztek át... Elkalandoztam. A lényeg, hogy az alapját jelentő regényt nálunk nem adták ki. Így mondjuk a meglepetés ereje megvan, nem tudtam előre, mi lesz. De akkor is, én szívesen olvasnám is a Mickey Haller könyveket.

A Netflix a szereposztással sem szokott mellélőni. Sikerült visszahozni minden állandó szereplőt és visszatérőket is kaptunk. A legnagyobb szerepet közöttük Neve Campbell kapta, aki kiáll Mickey mellé és az ügy végére társügyvédként, védőként is becsatlakozik. Pedig ő megszállott ügyész! Kicsit voltak eddig fenttartásaim vele, de most jól megírták az ő részét is. A másik visszatérő pedig Lana Parrilla volt, aki gyilkos séfet és Mickey szeretőjét játszotta korábban. Most a börtönből tenne keresztbe a főhősnek, és okoz is pár kemény percet a tárgyalóteremben.

Lorna kis ügyei hoztak más eseteket, de a központ Mickey védelme lett. Jól felépítve, érdekesen. Alapvetően megállt az eset a maga lábán, de kapcsolódik korábban történt eseményekhez is. Ahogy már emlegettem Lisát a 2. évadból visszalépve, az ügy megoldásának is köze lesz egy korábban bemutatott történethez. Lehet annak ismerete nélkül is érteni, de ad neki egy pluszt, ha látta az ember az előző évadokat is.

Külcsínre tudja ugyanazt, amit eddig is. Stílusos, városi, több helyszínnel és jó ruhákkal. A színészeket is simán ide rakom, már megvan mindenkinek a maga megszokott megjelenése, kiegészítői. Pl. Lorna kutyusa vagy Mickey öltönyei.

Semmi rosszat nem tudok rá mondani, hozta a szokott szintet. Jó tárgyalótermi sorozat, jó krimi. Jó színészekkel és most először Neve Campbell is tetszett benne. Lesz ötödik évad is, hála égnek. Legalább így van egy jó jogi sorozat...

Van még olyan Disney-klasszikus, ami nem létezik filmként is? Hirtelen nem jut eszembe egyik sem. De, a Vaiana/Moana. A Jégvarázs. De a régiek, a klasszikusok szépen sorra elkészültek. Még az állatosak is.

Nem a saját, de az egyik barátnőm nagy kedvence volt a Susi és a Tekergő. Ezért volt cocker spániele. Elnéztem én is, de nekem nem volt a top3 listámban sem benne. Így az élőszereplős verzió elé is kételkedve álltam - Az oroszlánkirályt pl. nagyon szerettem és nem voltam lenyűgözve az új verziótól. Pedig nagyon győzködtem magam mellette.

Most erre nem volt késztetésem és elég hamar kaptam is, amin moroghattam. Azon már túltettem magam, hogy mennyire félrement nálunk a cím. Gyerekként nem zavart, de már értek angolul. Amikor Édesem megkapja a kiskutyát, azt mondja, olyan mint egy kis hölgy. Innen lesz a neve Lady. Magyarul is maradhatott volna, ez azért nem egy ismeretlen kifejezés nálunk sem. De nálunk Susi lett. Miért? A mai eszemmel már be is ugrik róla Bajország kedvenc nyomozója, aki az unokahúgát hívja magában Sushinak. Ok, elkalandoztam. Átfutott most is az agyamon a neves problémám, de nem ezen akadtam meg.

Hanem, hogy ezt is utolérte a multikulturalizmus. Miközben nem lett modernizálva a környezet, simán lehetünk a XX. század első felében, Lady (Susi nem lesz nálam, bocsi. Annyira gagyi névnek érzem.) gazdái vegyes házaspár - fehér férfi, fekete nő. Aranyosak, helyesek, nincs velük semmi baj. De ebben a környezetben? Kvázi vártam, mikor jönnek a tüntetők és akarják szegregálni a nőt vagy elüldözni őket. Tudom, Bridgerton-hatás, de ezzel nem fogok tudni megbarátkozni. Azt írtam már, hogy a neves doktor meg a koreai gyökerekkel rendelkező Ken Jeong? F. Murray Abraham meg annyira sztereotíp olasz éttermest játszik, hogy az már maga egy sokkhatás. Most komolyan, így kell modernizálni a Disney-meséket? Pedig én igyekszem nyitott lenni, de egyszerűen nem értem a miérteket.

Erre jön rá, hogy a mese semmilyen új elemet nem kapott. Elmesélik a klasszikus Disney-t, csak emberekkel és animált ebekkel. Hát igen, még egy dolog, ami azért bántja a szemem és az agyam. A beszélő kutyák. Ezért is kellett őket animálni, gondolom én. Egy igazi cocker még úgy tenni sem tudna, mintha beszélne és mozogna a szája. Az eredeti, rajzolt mesében semmi bajom vele. De amikor élőszereplős, akkor miért kellett ezt is így átvenni? Ez is bántotta a szemem.

Mennyire cukik a kutyák? Változó. Van egy-egy jelenet, amit szépen megcsináltak. De összességében én visszasírom a régi, rajzolt verziót. Lady még csak hagyján, de Tekergő? Nagyon távolról hasonlít csak arra a kutyára, amit a mesében megszerettem. A mellékszereplő kutyusok, a vadász meg a beöltöztetett házikedvenc sokkal jobban sikerültek. Az a híres jelenet, a spagettivel. Na, az animált kutyákkal nagyon furcsa. Nem néz ki jól, pláne, hogy egy Oscar-díjas színész énekel nekik a háttérben annyira... fájdalmasan.

Pedig a mese nem véletlenül klasszikus, aranyos mese. Állatbarát, humoros, szerethető a története. Az üzenete is éppen az, amit a Disney mindig is zászlóra tűzött. Szeretet, család kell. Legyünk hűek, harcoljunk a sajátjainkért. Még akkor is, ha James Herbert rémálmából szabadult patkányokkal kell csatát vívni.

Maradjunk annyiban, ha az unokahúgom meg akarja majd nézni, én a régi mesét fogom elővenni neki. Ez nem tudott semmit hozzátenni, kevésbé aranyos és a zene sem olyan, mint régen. Nem modernizált, nem frissít, a kutyák sem helyesebbek így. Az meg, hogy ebben vegyes pár van, nem fogja növelni a történet értékét.

Egyetlen egy húsvéti rész sem volt. Sejtettem, hogy nem lesz sorozatban népszerű az ünnep, soha nem az, de egy sem? Mindegy, nézzük gyorsan mit néztem a héten.

Határozottan a végére érkezik meg a Memory of a Killer (s01e09). Most már nyílt lapok jönnek, látjuk kik és miért feszülnek egymásnak. Sokakat meg lehet érteni. Érezni benne a végjátékot, de most legalább érdekes, ki és mit tesz. Hogy derülnek ki a titkok. Angelo kettős élete ugyan még tartja magát, de várom, hogy az is lelepleződjön. Ugyan a betegség és annak következményei már szinte nincsenek is, de nem bánom, ha cserébe maga az epizód pörög és haladnak az események is.

Egy szerethetőbb részt hozott az R.J. Decker (s01e03). Egy eltűnt fiatalembert kerestek, amiből aztán komolyabb ügy lett. Nem éreztem úgy, hogy rövid neki a 40-45 perc. Felépítették érdemben és jól használták Decker személyiségét is. Hogy képtelen egy ügyet félbehagyni, vagy nem elmenni az igazságért. Kriminek tehát ez kerek és teljesen ok volt. A magánélet és a nők az életében, ami kevésbé tetszik. Most mit lehet arra mondani, ha az ex-feleségének, aki már egy másik nővel házas, rosszul esik, hogy Decker egy másik nővel iszogat? Csak nagyon remélem, hogy nem ilyen szálakat akarnak túlmesélni, mert arra nem leszek vevő. Ahogy a Decker ingei témát is jobb lenne hanyagolni.

Végre, vége! Miért is nem kaszáltam el korábban? A Zorro (s01e08) vége sem jobb, mint az egész sorozat. Végre kiderül mindenki titka és Diego megbeszélheti a feleségével a történteket. Lesz közös bemutatás a kormányzónak és a nevelt fiú is hazakerül. Szerencsére. Olyan álszent volt, ahogy játszotta a spanyol nemest. Megint voltak buta megoldásai, csak a legvége, amin azért mosolyogtam egyet. Mindig lesz egy Zorro, ez már túlnőtt ezen a családon. De az már nem ment semmit, egyszerűen buta volt ez a sorozat és nagyon nem szerettem.

Ilyen is volt már, nem igaz? Kelly apjának egy ellenfele szemétkedik a Chicago Fire & Med (s14/11e16) részében, míg Daniel kezd kikészülni és rosszul lenni. De azt is láttam már, ahogy az örökbefogadott gyereknek akarják megmutatni, hogy családra talált bennük. Hú, bele sem akarok gondolni, hányan fogadtak örökbe vagy voltak ideiglenes szülők már ebben a sorozatban. Emlékezetes mentés vagy orvoslás? Az nem volt. Kelly és Daniel a központi szereplők a héten, de egyszerűen nem fogott meg, hiába lesz több részes átívelés mindkettő története.

Hát, ez megint gyomorszaggató volt. Az Invincible (s04e05) lelkizéssel nyitott, Nolan ment egy kört, hogy bocsánatot kérjen az emberektől, akiket megbántott. Nem is Debbie volt a legdurvább, bár ő is eléggé kiosztotta. Amikor viszont azt mondta neki a szabó, hogy nem varr neki többet, mert ő hősöknek készít jelmezt, na, az ült. Utána meg jöhetett az űrben a nagy csata, a szokásosnál több vérrel. Szerintem a Vikingekben láttam legutóbb olyat, hogy valakinek kiszaggatták a beleit. Mit ne mondjak, nem lesz nézhetőbb attól, ha animálják és nem valódi emberekkel játsszák el. Úgyhogy, megint volt dráma és vér is. Akárhányszor azt hiszem, már nem sokkol jobban a sorozat, csak sikerül egy ilyet húzniuk rá. Ebből meg felépülni... Hát érdekes lesz a következő rész.

A Matlock (s02e12) nem az a sorozat, amit dicsérni szoktam volna. Ilyen messze most sem mennék el, mert a magánéleti szál bár ne lett volna. Mattie az 50. házassági évfordulós programot mondta le, mert bíróságra kellett mennie Shae ügyében. A férje meg zokon vette, és a fél részben leveleket írtak egymásnak. Mit ne mondjak, regényben sem szeretem a leveleket, filmben meg pláne nem. De legalább Shae szála lekötött. Most egy más képet kezdtek megmutatni erről a nőről és jól állt neki, hogy emberibbé tették. Döbbenet is, mennyire másképp néz ki kiengedett hajjal és a rideg kosztümjei nélkül. A Shae - Mattie dinamika is sokkal inkább lekötött, mint a szokott barátnős összeesküvés Olympiával. Úgyhogy, most sem lett a kedvenc sorozatom, attól nagyon messze volt, de ezt a részt elnéztem. A bíróság is több szerepet kapott, az határozottan az egész sorozatnak jót tenne, ha nyomozások helyett tárgyalnának, de tudom, erre ne számítsak a továbbiakban.

Egy teljesen feledhető Georgie&Mandy (s02e14). Missy-nél fogamzásgátlót talál az anyja, kiborul, Mandy meg igyekszik elrejteni a tényt, hogy tőle kapta a lány. A szokásos kínos és nem vicces módon tálalt epizód. Az is olyan álszent, hogy Mary miképpen viselkedik, és hogy le is rázta, amikor felemlegették neki, hogy ő is miért ment férjhez annak idején... Röviden, csak a szokásos. Vicceskedő, de nem vicces.

Bár az Elsbeth (s03e14) azok a sorozatok között van, amit hetente várok, most valahogy nem fogott meg a rész. A gazdagoknak elsőbált szervező asszony állt bosszút azon a gazdag férfin, aki annak idején az ő bálját elrontotta. Hozzá az olyan kötelezők, mint Elsbeth beöltözése a végére. Az már felesleges és túlzás volt. Minek kellett? Mindegy, nem is akarom tudni. Még az is jobban érdekelt, hogy a polgármester-jelölt barát hogy dönt, bevallja-e a valódi múltját. De persze azt hagyták meg nyitott szálnak. Mindegy, igazság szerint a szokott recept szerint főzték, még humor is volt benne a színészpalánta gyerekkel a régi vagyonok mellett, csak valamiért ez a rész nem tetszett annyira, mint általában szeretni szoktam ezt a sorozatot.

Ritkán találok ötletet A mi kis falunk (s10e05) kapcsán, annyira felismerni már, milyen részeket és poénokat írnak benne. A fele sorozat ilyen is volt, konkrétan az Ildikó randija szál. Hoztak vendégszereplőt Mészáros Béla személyében, meg a fél falut bevonták valahogy kisgatyában - főzni vagy kondit szerelni. Aztán lett belőle nagy katyvasz bujkálással és szereléssel, semmi meglepő. A Rómeó és Júlia színpadra állításán viszont tudtam jókat mosolyogni. Az a rész, amikor Piroska olvasta a dadát, Bazsó meg majd megszakadt a röhögéstől, de a nőnek is nehezére esett felolvasni, meg jöttek a BTK megjegyzések, az tényleg vicces volt. Mondhatni, ezen évadban ez volt az első olyan poén, amin tényleg jót vgyorogtam.

Már kijött a hír, hogy lesz 23. évad, de nem mindenkivel. Vagyis, elkezdtek készülni Grey's Anatomy (s22e15) háztájon az elköszönésre. Az is látszik, hogyan. Owen kapott egy állásajánlatot, maga építhetne fel egy kisebb és külső kórházban egy trauma központot jobb szó híján. De láthatóan Teddy-t nem tudja elengedni, ha kínos is, mi van vagy nincs köztük jelenleg. Mivel ez a két színész fog távozni, én már most azt tippelném, hogy együtt fognak elmenni, mert Teddy is kap ott egy állást és adnak maguknak még egy közös esélyt. De majd kiderül. Most ott voltak, műtöttek, bajtársiasság volt és a baráti kapcsolatuk legjobb részeit idézték meg. Azt érdemes is volt nézni. Sokkal inkább, mint Katie gyászolását vagy a kísérleti terápiák miatti morgolódást. Azt meg hagyjuk is, ahogy Jules szerelmi életét ragozzák, vagy Richard a prosztata vizsgálatok mellett kampányol. Tényleg ennyire nincs téma és műtét? Nekem még az is megfordult a fejemben, hogy jobb lenne Teddy-ékkel tartani a másik kórházba. De ok, már megszokhattam volna. Ez a kórházas szappansorozat, a komolyabb a következő bekezdésben jön.

Megkezdődött a műszak átadása The Pitt (s02e13) háztájon. Mondjuk, még be kell fejezni pár dolgot, így még nem mentek haza a dokik, ha le is járt a munkaidejük. Jó a kórházi élet megjelenítése és különösen tetszett, ahogy még visszatérő esetet is kaptunk. Még az elején volt a beteg családapa, aki a kórházi számla miatt nem akart maradni. Most megnézhettünk, mi lett ennek a vége. Jöttek a szokott bevágások is, kiből mit hoz ki a kórház feszültsége és a tragédiák, amikkel szembesülnek. Az a rezidens készült ki, akiről eddig azt hittem, majd simán bírja. Mondjuk, a nagy ugrás Robbie kapcsán került elő. Nem az első sorozat, ami a héten azt ragozta, hogy ez miért veszélyeztetett szakma és hogyan égnek ki. Robbie is tett egy olyan megjegyzést, hogy már azon gondolkozom, csak nem tényleg a halált keresi? Vagy ő is úgy el akar motorozni, mint House? Na majd kiderül, már nincs sok vissza. Abban meg csak ismételni tudom magam, hogy jó ez a sorozat. Kórházi, kevesebb magánélettel, de attól még komoly drámákkal.

Ha egy üzlet beindul... Először az a film volt, amit máig nem sikerült megnéznem. Abban egy bosszúálló balerina van és talán koreai. Utána jött a John Wick altörténet, a maga orgyilkos balettos leányzójával. Most meg itt van ez a film, amiben egyszerre több halálos balerinát is kapunk.

Igaz, ez nem a fentiek módján. Itt az alaphelyzet az, hogy a budapesti bemutatóra tartó amerikai balettosok gépét átirányítják és kénytelenek valami erdőn keresztül, busszal Pestre menni. A magyar felem kissé ki is akadt, mert kiírták, hogy 300 valamennyi kilométerre vannak Pesttől. Kétlem, hogy országon belül van olyan erdős vidék, ami ennek a feltételnek megfelelnek. Tisztára olyan érzésem volt, hogy nem is nálunk, hanem mondjuk Romániában tette le őket a gép, mondjuk Bukaresten, aztán Erdélyen át autóznak át Pest felé. Ezt húzná alá a drakulás hatás menetközben, a magyar kiejtés vagy a farkasos beszólások.

De ok, maradjunk a filmnél. Lerobbannak, egy csehóba tévednek be, ami éppenséggel maffia helyszín. Mire észbe kapnak, már szemtanúk és a halálukat tervezik. A lányok azonban pengét csatolnak a cipőjük orrára aztán nekiállnak kiküzdeni magukat, miközben egy másik, volt balerina meg a bosszúját hajtja végre több évtized után.

Egyértelműen a hentelés és a harcok benne a lényeg, de kicsit sem törekedtek hihetőségre. Érdekes is az a mezsgye, amin a film lépdel. Nem akar paródia lenni, nem is hajlik át oda, de helyenként nagyon közel van hozzá. Bajban is vagyok azzal, minek nevezzem. Popcorn akció? Vegyes hatású, szórakoztató akció?

Az biztos, hogy nem néz ki rosszul. Az olyan jelenetek kifejezetten tetszettek, amikor a balettet változtatták halálos fegyverré és majdnem nindzsákat megszégyenítő, amit a lányok véghez vittek. Pláne, amikor a végére már túl tudtak lenni a rivalizáláson és tényleg csapat lettek. Akkor aztán hullottak előttük a maffia tagok, hatalmas tarolást vittek végbe.

Közben meg olyan elmebeteg ötletek sorát vitték végbe. Elég csak megnézni, amit Devora csinált. Mondhatni, a bosszúja nevében az egész életművét lenullázza az életével együtt. Felrobbantja az ellenségével, de magával együtt a kocsmáját. meg komolyan, 20-30 év alatt ez az első alkalom, amikor tud valamit tenni? De előre így felkészült bombákkal, meg mindennel?

Csak megfogalmazom. Látvány van ebben a filmben, de annyira buta is egyben...

A szereposztás igazából még tetszett is. A lányok és Devora még világ szinten ismert arcokkal is bír. Uma Thurman az egykori príma, aki most elégtételt vesz a lábáért. A fiatal lányok között meg olyan színésznők vannak, mint Lana Condor vagy Maddie Ziegler. Az meg magyar szemmel ráadás, hogy vannak benne tényleg magyar színészek, nem csak mások játsszák el a magyart. Csákvári Krisztián tényleg énekelheti a magyar népdalt a filmben. Mondjuk, meg is jegyzem hamar, hogy a Hunyadi miatt nekem ő volt az egyetlen ismerős magyar a filmben, de rá kellett keresnem, honnan ismerem. Itt tetoválásokkal, puskával egészen más hatást vált ki, mint anno szerencsétlen sorsú Ulászlóként.

Egynek elment, de nem az a film, amit én még egyszer meg akarnék nézni. Ahhoz túl buta, tényleg, annyira gagyi benne sok minden, ha kicsit jobban belegondolok.

Már elkezdtem korábban, de aztán megvártam az egész évadot, és egyetlen történetként néztem vissza. Csak egy kicsit hosszabb, mint egy hosszú film.

Ugyanis van egy érdekes ötlet benne. A történet 5 év történetét meséli el, 5 részben. Az évad viszont 6 epizódos. Miért? Mert az utolsó a forgatásról szól és azokról az emberekről, akik ezekkel az állatokkal dolgoznak és védik őket. Mielőtt valaki megijedne, hogy ez nem is igazi, és megrendezett, nem így van. Az állatcsaládok vadon, szabadon élnek egy természeti parkban Afrikában. Csak éppen védeni kell őket a csapdáktól, vadászoktól. Így pl. olyan eset van, hogy egy állat hurokcsapdába kerül és akkor a park őrei altatják el, szabadítják ki és fertőtlenítik le a sebét. Rendszeresen igyekeznek elriasztani a vadászokat, összeszedni a csapdákat. Az állatok természetes életét, viselkedését nem befolyásolják.

Ezért lehetséges, hogy beavatkozás nélkül végig kell nézniük, ahogy pl. az egyik kedvenc vadkutyájuk egy krokodil prédájául esett. Ugyan a vadkutya valahogy ki tudott keveredni a folyóból és a krokodil lehúzásától, de olyan sérüléseket szenvedett el, hogy hamarosan elpusztult, még ott a folyóparton. És az emberek nem mehettek oda, hogy kórházba vigyék. Ez a vadon, ha felügyelt és védett is.

Van különben még egy olyan elem, ami menet közben már feltűnt, és ez magyarázza. Több állaton észre lehet venni nyakörvet. Menet közben nem zavart különösebben - nem régen olvastam a Yellowstone farkasainak visszatelepítéséről és ott is bevett módszer, hogy egyes farkasokat nyomkövetővel látnak el. Magyarázat nélkül is arra gondoltam, hogy ez ugyanaz a történet, csak itt éppen nem farkasokat, hanem oroszlánokat, hiénákat és vadkutyákat tartanak megfigyelés és védelem alatt.

Kitaláltak különben egy kerettörténetet is, ami inkább csak nekünk szól. Így lehetett történeti ívet adni  neki. Azt a kérdést tették fel, hogy melyik vad lesz a terület uralkodó faja? A csúcsragadozó. Így mindig téma, kik vannak a legtöbben, hogyan hatnak egymásra. Nem árulom el, az 5 év végére melyik faj a csúcs, de az is érződött belőle, hogy minden ideiglenes. 5 évig figyelték őket, akkor éppen az a faj volt fölényben. De az 5 év alatt folyamatosan változott, bármi hatással lehet rájuk. Elég annyi, hogy a hímek kimenjenek a parkból, kilőjék őket és máris megvan a trónfosztás is. Így az csak egy pillanatnyi állás a fejemben, éppen ki a top állatfaj.

Vannak hiénák, vadkutyák, oroszlánok és leopárdok. Mindegyikben megvan a kiemelt egy vagy több állatszereplő, és követjük a sorsát. Ettől még inkább történetszerű. Egyedeket, személyiségeket mutat be, miközben az állatfaj jellemzőit is megismerhetjük. Pl. a vadkutyák szoros falkatudata, egymás védelmezése és összetartása merőben ellentétes a leopárdok magányos életvitelével. Még olyan is volt, hogy a leopárd anya a felnőtt kölykét maga zavarta el, hogy ne kelljen a területen osztoznia vele. A vadkutyák ellenben egy mindenkiért, mindenki egyért elven működnek. Az pl. döbbenetes volt, amikor a 3 lábú kutya maradt az odúnál a kölykökkel. Amikor pár hiéna odatévedt, teljesen esélytelen helyzetben szembeszállt velük, hogy az anyának legyen ideje elvinni onnan a kicsiket, nem törődve azzal hogy ez biztos halált jelent neki. (Szerencsére a falka időben visszaért, így a bátor kutya ezt még megúszta. A folyót később nem. Igen, ő az, akit a krokodil le akart húzni.)

Drámai, szomorú, felemlő, hősies történetek követik egymást. Tényleg, mint egy nagy családregény, csak állatokkal. Közben meg sok mindent meg is tanulunk róluk.

Nagyon szépen filmezett, látványos a műsor. Azért is nehéz elhinni, hogy nem animáció vagy megrendezett, mert annyira jó felvételek vannak benne. A vége ezért is, mert megnézhetjük, hogyan lehetett ezt elkészíteni, miközben az állatok tényleg vadállatok és ez az életük, nem egy nekünk rendezett film.

Nekem nagyon tetszett, minőségi munka. Azt az egyet sajnálom, hogy ezt nem sikerült angolul beszereznem, mert az eredeti narrátor, David Attenborough bizonyára még egy plusz érték lett volna benne. De így is az, élmény. Ezt érdemes volt megnézni.

Erre még keresem a szavakat. Kb. mindig mást kaptam, mint amit vártam volna. Olyan könnyen át lehetett volna fordítani fekete komédiába, vagy akár románcba is, de amit ebből a filmből kihoztak... Nem is a horror elemek. Nem is a thriller. Sokkal inkább az, hogy milyen ember a főszereplő.

Az antihősökkel nincs bajom. Lehet kemény eszközökkel harcolni a célért és izgalmasabb is egy némileg sötét karakter, mint egy gáncs nélküli lovag. De Lindával nem nagyon tudtam mit kezdeni. Amikor a hétköznapokban látjuk, akkor ő a nagybetűs vesztes. Mindenki kihasználja, átnéznek rajta. Az egyetlen barátja a papagája. A szakmáját nagyon érti, zseni a számokkal és egyedi hobbija van: imádja a túlélő műsorokat és túrázik is, Survivorbe menne szívesen, ha tehetné. A szigeten eleinte csak kivirul - megélheti a Survivort, egy pontig azt is vártam, hogy egyszer csak felébred, és kiderül, hogy az egész filmet csak álmodta, mert az a vágyálma. De nem. Ahogy már írtam is, itt soha nem az volt, amit vártam. Linda ugyanis abszolút önzésből elkezd manipulálni, erőszakosabb lesz és a vége is... Ha az elején szerencsétlennek láttam, a végére pszichopata és zavaró.

Pedig, igazából ellenpontot sem kap. A történet szerint egy üzleti úton a repülő lezuhan és a stábból ketten élik túl. Linda, ahogy a fentiekből egyértelmű, és az új főnöke. Bradley most örökölte meg a céget az apjától, és nyitányban a Lindának ígért kinevezést Donovannek adta, aki addig se értett semmihez, kvázi Linda dolgozott helyette. Nagyképű, irányításmániás és elitista. A nő ellen az a kifogása, hogy nem néz ki jól. Csak éppen míg Linda egyre erőszakosabb és sötétebb, ő a szigeten túlélni próbál és menekülni. El lehet kezdeni sajnálni, pedig nem lesz jobb ember. Megmaradnak ugyanazok a gyengeségei, csak mellette szenved, tanul - benne fejlődést látni, míg Linda csak a kegyetlen oldalát villogtathatja.

Nem egyszer olyan a történet, hogy egy tollvonással humoros lehetne. Elég abszurd helyzetek is vannak benne, és nagyon nehezemre esik komolyan venni, amikor olyan jelenetek vannak benne, mint a disznóvadászat. A spriccelő vérrel. Vagy az újraélesztés, ami a másik fél megmérgezése miatt szájba hányással egészül ki. Már szinte paródia, de mégsem, ezt komolyan kellene venni. Van, amikor nagyon hozza a sötét thrillert. Amikor Linda elhiteti Bradleyvel, hogy éppen kiheréli - miközben egy patkányt nyír ki a farka levágása helyett. Hülyén hangzik, de az működik, el lehet hinni és a színészek jól is hozzák a tébolyt meg a néma szenvedést és kétségbe esést.

Egy ponton románcba is átfordulhatna, de mint írtam, Bradley nem lesz gyökeresen más. Neki modell kell, nem a túlélő Linda. Talán 2 olyan pillanatuk van, amikor azt hittem, valami indul, vagy legalább összebarátkoznak. Aztán jön helyette az egymásra vadászat, mérgezés, meg hasonlók.

Elvetemült ez a film, ezt találónak érzem. Én díjazom, ami meglep és nem sablont követ, és itt nem egyszer kaptam fel a fejem, hogy 'mi van'? Lehet, egyszer többször is, mint jól esett volna. A végére csak ültem, néztem, és átcsúsztam a 'most komolyan ez történt?!' némileg morcos hangulatba.

Pedig, korrekt. Helyenként túlzott a horror-elem, paródiába hajlik, de remekül hozza a Survivor megfeleléseket, tetszett a két főszereplő alakítása is. McAdams nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen... mean girl. Jobban állt neki, mint a Marvel.

Amit beletettek pénzt, látszik is. Ötletes a túlélés. Szép a sziget. A kritikái is jók, különben. El nem tudom képzelni, mi kellett volna, hogy komfortosabb érzetet keltsen bennem, mert korrekt filmnek tartom. Mégis, annyira lehúzott a végére...

Lehetett sejteni, hogy meg fogom nézni 2026. Oscarján a legjobb film díjat begyűjtött alkotást. Pláne, hogy miket nyert még mellette. A szereposztás is simán bevonzana különben.

Papíron még a történetet is érdekesnek tudnám találni - militáris forradalmi csoport ténykedése, évekkel később ki hol van. Ahogy a hatalom igazi birtokosai hogyan működnek és a finom, sötét kis játszmák a felszín mögött. Kb. mintha két filmet néztem volna, amelyeket a szereplők összekötnek.

De ezen túl nem tudok mit kezdeni vele. Onnantól, hogy előre ugrunk, elvesztett a történet. Nekem addig volt értelme, hogy Perfidia a katonák fogságába került, alkut kötött és mindent elárult, amiben és akikben addig hitt. Nem véletlenül hívták évekkel később patkánynak. Amilyen nagy mellénnyel volt addig, olyan gyorsan lett áruló és köpte szembe a saját elveit. Mondjuk, már kezdettől visszás volt a nagy szabadságvágya és ahogy élt. Azért rásózni szerencsétlen Patre Lockjaw fattyát, és miért is kellett a nőnek a katonával viszonyba bonyolódni? Én a filmekben bírom, amikor valaki nagyra van, aztán szembesítik azzal, hogy mennyire nincs rá alapja. Perfidia anyja pl. nekiment azzal Patnek, hogy mennyivel kevesebbet ér, mint nagy harcos lánya. Aztán Pat tartott ki végig, a gyerek és az ügy mellett is, míg a lánya patkány is lett, meg a lányát is úgy elhagyta, mintha nem is lett volna.

A címnek is a film első felére van értelme. Ahogy a csoport soha nem adja fel, egyik akciót szervezik a másik után. Ez is lehet a csata, de az is, ahogy a katonasággal és a kormánnyal is csatároznak.

De onnantól, hogy már Pat és Willa történetét látjuk? Mi értelme volt annak a résznek? Még leginkább azt tudnám belőle kihámozni, hogy egyik oldal se jobb a másiknál. A terroristák erőszakkal hirdetik a nézeteik, amiket sokan aztán szembe is köpnek. Az elvben hatalomban levők, jónak tűnő emberek meg elmennének neonácinak és ugyanúgy ölnek, csak nem nyíltan. Willa és Pat az útjukba kerülnek és lesz még egy csatájuk az életükért.

De annyira szerettem volna egy nagyobb tanulságot, vagy valamit. Nem tudom, a film után minek kellett volna leesnie, vagy mit kellene érezni. Menjünk tüntetni? Passz. Nem érzem úgy, hogy nekem átjött volna, mi ennek a filmnek a lényege.

Csak kriminek - akciónak meg untam. Hosszú is, közel 3 óra. Az még nem is zavarna, ha lekötnének végig. De itt ez nem történt meg. Nem is tudom, hányszor néztem az órára, mikor lesz már vége.

A karaktere is, nem volt egy szimpatikus sem. Pedig durva a casting és a jelölések sem véletlenek. Erős jelenlétek vannak, nagy színészi jelenetek. Amit Sean Penn is lenyom... Talán csak Regina King karaktere - esetleg még Benicio, de a többiekben mind találtam valamit, ami taszított. Az egyik terrorista létére naiv és szerencsétlen, a másik önhitt, a harmadik simán szociopata és még lehetne sorolni.

Közben éreztem azt is, hogy nem hagyományos módon humort látok. A gazdag amerikai fehérek verziója a holocaustra tipikusan ilyen, de azon is röhöghetnékem volt, amikor Penn előadta, hogy megerőszakolták, Goldwyn meg lesett, hogy mi van?

De nem tudom. Ebből a filmből az maradt meg legjobban, hogy azt érzem, nem értem.

A történelem egyik legnagyobb angol bűnténye Brink's_Mat rablás volt. Bár gondolom, ahhoz angolnak kell lenni, hogy ismerjük a történetet. Nekem mi van meg angol bűntényként? Hasfelmetsző Jack. Nos, ez egy egészen más történet.

Van egy pitinek mondható bűnbanda, akik véletlenül éppen akkor véletlenül akkor törnek be a pénzváltóba, amikor ott nagy mennyiségű arany van. (Pénz és ékkövek is jutnak nekik, különben.) El is tudják vinni a rudakat. Iszonyat vagyont szereznek - csak éppen az annyira tiszta arany, hogy csak úgy nem lehet elpasszolni.

A sorozat egy kettős játszmát mutat be - az egyik a tolvajoké. Akik között több kifejezetten okos alak is van, akik ki tudják találni, hogy kiktől kell segítséget kérni, hogyan lehet az aranyat visszaforgatni a rendszerbe, tisztára mosni a bevételt és megúszni a dolgokat. Másik oldalról meg a sorozat szerint a legokosabb brit rendőrt látjuk, akit nem lehet lefizetni és aki akciócsoportot hoz létre, hogy még azelőtt elkapja a bandát és a pénzt, hogy azt visszaforgatnák és elérhetetlenek lennének.

A sorozatot pörgetik, így alig érzékelni, hogy ez egy hosszas játszma volt. Kb. 2 évet ölel fel a cselekmény, de sokkal kevesebbnek tűnik. Jó a drámai sűrítés, kevés az üresebb menet benne és végig érdekes tud maradni, hogy melyik oldal mivel igyekszik a másik elé kerülni.

Nekem az is szimpatikus volt benne, hogy minkét oldalt megengedte, hogy kedveljük. Abszolút szerethető és intelligens Boyce kapitány, akinek kapcsán azt is láthatjuk, mennyire akadályozza a történet idejéig a származás, hova juthat el egy angol. Boyce a seregben kellett volna, hogy nagy karriert csináljon, csak éppen a származása nem volt meg hozzá. Egy ponton fejtegetik is, hogy máig átkos a múlt öröksége a seregben. Máshonnan tudom különben, hogy a tiszti rangot megvenni kellett és nem érdem szerint adták.

A másik oldalon vannak szerencsétlenebb alakok is, de olyanok is, akik nagyon ügyesen szervezték a dolgaikat. Noye, aki évekig megfoghatatlan tudott maradni, noha jó páran utaztak rá. Olyan is volt, aki még a felelősségre vonást is megúszta, amikor sikerült Boyce-nak bűnszervezetként elítéltetni őket. Az egyik kedvencem különben Edwyn Cooper volt, egy másik - Dominic - Cooper megformálásában. Ő remek ellenpontja Boyce-nak. Ő is a származása ellenére tört magasra és őt is folyton azzal akarták szembesíteni, hogy olyan térfélre tévedt, amihez alacsonyra született. Az pl. nagyon kész, amikor a válás előtt számonkéri a feleségét, amiért megcsalta a nyaraláson. Mi a nő válasza: Mit gondoltál, ő egy herceg volt!

Van egy kis retro hangulat benne, de a gazdagok világát is szépen tudja hozni. Már csak azért is érdemes megnézni, hogy a különbözőn szinteken élő embereknek milyen holmijaik vannak, a ruháktól kezdve a lakásokon át. Még hogy a pénz nem számít...

A történet és a külcsín is el tudja adni, de nem semmi az sem, milyen szereplőgárdával fogadták. Általában 1-2 ismeretlen arc szokott lenni, meg 1-1 húzónév. Itt viszont olyan színészt nehéz találni, aki ne lenne akár filmből vagy sorozatból ismerős.

Azt különben most fedeztem fel, hogy létezik belőle 2. évad is, neki is kell állnom beszerezni. Így már értem azt is, miért lett ennek ilyen nyitott vége. Mert folytatták :)