Lehetett sejteni, hogy meg fogom nézni 2026. Oscarján a legjobb film díjat begyűjtött alkotást. Pláne, hogy miket nyert még mellette. A szereposztás is simán bevonzana különben.

Papíron még a történetet is érdekesnek tudnám találni - militáris forradalmi csoport ténykedése, évekkel később ki hol van. Ahogy a hatalom igazi birtokosai hogyan működnek és a finom, sötét kis játszmák a felszín mögött. Kb. mintha két filmet néztem volna, amelyeket a szereplők összekötnek.

De ezen túl nem tudok mit kezdeni vele. Onnantól, hogy előre ugrunk, elvesztett a történet. Nekem addig volt értelme, hogy Perfidia a katonák fogságába került, alkut kötött és mindent elárult, amiben és akikben addig hitt. Nem véletlenül hívták évekkel később patkánynak. Amilyen nagy mellénnyel volt addig, olyan gyorsan lett áruló és köpte szembe a saját elveit. Mondjuk, már kezdettől visszás volt a nagy szabadságvágya és ahogy élt. Azért rásózni szerencsétlen Patre Lockjaw fattyát, és miért is kellett a nőnek a katonával viszonyba bonyolódni? Én a filmekben bírom, amikor valaki nagyra van, aztán szembesítik azzal, hogy mennyire nincs rá alapja. Perfidia anyja pl. nekiment azzal Patnek, hogy mennyivel kevesebbet ér, mint nagy harcos lánya. Aztán Pat tartott ki végig, a gyerek és az ügy mellett is, míg a lánya patkány is lett, meg a lányát is úgy elhagyta, mintha nem is lett volna.

A címnek is a film első felére van értelme. Ahogy a csoport soha nem adja fel, egyik akciót szervezik a másik után. Ez is lehet a csata, de az is, ahogy a katonasággal és a kormánnyal is csatároznak.

De onnantól, hogy már Pat és Willa történetét látjuk? Mi értelme volt annak a résznek? Még leginkább azt tudnám belőle kihámozni, hogy egyik oldal se jobb a másiknál. A terroristák erőszakkal hirdetik a nézeteik, amiket sokan aztán szembe is köpnek. Az elvben hatalomban levők, jónak tűnő emberek meg elmennének neonácinak és ugyanúgy ölnek, csak nem nyíltan. Willa és Pat az útjukba kerülnek és lesz még egy csatájuk az életükért.

De annyira szerettem volna egy nagyobb tanulságot, vagy valamit. Nem tudom, a film után minek kellett volna leesnie, vagy mit kellene érezni. Menjünk tüntetni? Passz. Nem érzem úgy, hogy nekem átjött volna, mi ennek a filmnek a lényege.

Csak kriminek - akciónak meg untam. Hosszú is, közel 3 óra. Az még nem is zavarna, ha lekötnének végig. De itt ez nem történt meg. Nem is tudom, hányszor néztem az órára, mikor lesz már vége.

A karaktere is, nem volt egy szimpatikus sem. Pedig durva a casting és a jelölések sem véletlenek. Erős jelenlétek vannak, nagy színészi jelenetek. Amit Sean Penn is lenyom... Talán csak Regina King karaktere - esetleg még Benicio, de a többiekben mind találtam valamit, ami taszított. Az egyik terrorista létére naiv és szerencsétlen, a másik önhitt, a harmadik simán szociopata és még lehetne sorolni.

Közben éreztem azt is, hogy nem hagyományos módon humort látok. A gazdag amerikai fehérek verziója a holocaustra tipikusan ilyen, de azon is röhöghetnékem volt, amikor Penn előadta, hogy megerőszakolták, Goldwyn meg lesett, hogy mi van?

De nem tudom. Ebből a filmből az maradt meg legjobban, hogy azt érzem, nem értem.