Ha jól emlékszem, ez volt a 100. Disney-mese. Bele is tettek egy csomó mindent, amivel megidéztek más meséket és maga a téma is olyan, hogy tisztelegjenek az előzményeknek.

A történet szerint Rosas egy idilli királyság, ahol a király őrzi a népe álmait. Minden évben egyet teljesít is belőlük. Asha itt nő fel és esélyt kap, hogy Magnifico segédje legyen. Már éppen megkapná az állást, amikor kiderül, hogy egy tekintetben teljesen más a véleményük: Asha visszaadna minden álmot, amit a király nem tud vagy akar teljesíteni. Az eredmény: Magnifico kiborul, Asha pedig tervezni kezdi, hogyan mentse ki onnan az álmokat. Egy csillag száll le neki segíteni, míg a kiakadt király tiltott mágiához nyúl...

Az első, hogy ez egy egyszerű mese. Lineáris, könnyen megoldott és tulajdonképpen egyszerű is. Szinte fontosabbak az utalások és máshonnan ismerős elemek, mint a konkrét történet. Az lemerül annyiban, hogy megvan a konfliktus, van egy összecsapás és a nép kiállása. Ezzel össze is lehetett fogni az egészet. Közben meg énekelnek is - hiszen a legtöbb Disney-mese alapját adta az is, hogy bizonyos helyzetekben a szereplők dalban mondják el az érzelmeiket.

Viszont, értékelni tudtam benne, hogy Magnifico egy másféle gonosz. Ő nem hatalmat gyűjt, nem gonosz céljai vannak. Egyszerűen csak egy olyan ember, akit megnyomorított a gyerekkora. El is mesélik, hogy milyen körülmények között nőtt fel. A felnőtt léte arról szól, hogy szeretetet akar magának és imádókat gyűjt. Ő nem gonosz, csak végtelenül narcisztikus, aki nem bírja a kritikát. Nem is kell meghalnia, csak a Hófehérkét megidézve tükörbe kerül, ha már annyira szerette korábban is nézegetni magét bennük.

Akkor, nem lehet megkerülni. A Kívánság olyan, mintha a Disney egyéb elemeiből vágták volna össze. A kiskecske? Esmeralda kecskéjének fiatalabb verziója. Van a történetben egy Peter, aki szeretne repülni. De mesélnek egy álomról, amelyben egy szuper dadát szeretne a szülő a gyerekei mellé. Az erdő állatai mintha a Bambiból érkeztek volna. A végén megjelenő varázspálca - akár Hamupipőke keresztanyjának kezéből is származhatott volna. De bőven lehet gyűjtögetni, tele vele az egész mese. A végét meg nem is említettem, amikor konkrétan a Disney mesék alakjait idézik meg háttérképnek, csillagokból kirakva.

Mert az üzenetet ráhúzták az egész Disney világra. Merj álmodni! Merülj bele fantasztikus történetekbe. Keresd az álmaid, küzdj értük. Pozitív és mint ebben a mesében minden, ez is rá lesz vonatkoztatva az egeres cégre.

Van humora, mókás karakterei és grafikában is idézi a korábbiakat. Szép ez a mese, jó megoldásokkal. Jól nézett ki az álomszoba, vagy a csillagos dal a vége felé a zöld mágikus szálakkal. Még a szereplőkben is fel lehet ismerni az eredeti hangjukat. Főleg a király - a Bűbájnál is jobban formázta az arca Chris Pine-t.

Volt már különben jobb zenéjű Disney, de ez is kellemes. Még dallamtapadást is tud okozni.

Nem lesz nagy klasszikus, de egyszer aranyos és nézhető. Ahogy meg sokszor írtam már, ebben nagyon azt láttam, hogy tiszteleg a cég a múltja előtt és nem győznek beidézni innen-onnan.

Ezzel beértem magam a kórházas szappanoperával. Lesz még évad, de azt valószínűleg már nem egyben fogom megnézni. Sajnos, már nincs meg az a kényszer, hogy egyik részt nézzem a másik után.

Itt is azzal szembesültem, hogy nagyon erőlködnek, hogy valamit még fenntartsanak az eredetiből. Ilyen az is, hogy Pompeo még mindig feltűnik a sorozat elején és a végén. Többet már nem, meg a narrációban van szerepe. De ő az utolsó Grey, valahogy benne kell lennie. Amúgy meg talán Bailey és Webber maradtak, ők teljes szerepkörben. Minden más már megváltozott itt.

Ha ki kellene jelölnöm, ki a központi karakter Meredith távolban maradásával, hajlamos lennék Jo felé mutogatni. A fél szereplőgárdával rokonságban van valamiképen, így össze tudja őket kötni. Neki még a magánéletét is írják - most éppen ikrekkel terhes, belekeveredett egy majdnem tragédiába fulladó bolti rablásba ( - emlékszik még valaki, anno Derek hogyan vesztette el az apját? Igen, ennyire nem tud újat a sorozat. - ) és van egy újabb esküvője. Nem bírták megállni, ha már egy olyan színész játssza a férjét, aki énekel is, akkor a fogadalmat dalban mondta el. Hiába bírom, szerintem jó párost alkotnak Lincolnnal, akkor se tudom elengedni, mennyire nincs más új elem a sorozatban.

Továbbra is áll, hogy blokkokban készülnek az epizódok. Megvan, melyik színész kivel szerepel általában. Így csoportok vannak, akik válták egymást a vásznon. Ez még mindig ad némi dinamikát, csak éppen ismétlődő, már sokadszor elmesélt történeteket vesznek mindig elő. Meghal egy rokonod? Megvan az indok, miért távozik a színész. Ilyet is láttunk már. Ahogy olyat is, hogy éppen szakításban vannak, összefekszik az egyik fél mással, aztán abban a kínos helyzetben találja magát, hogy a szerelme visszajönne, az egyéjszakás kaland meg ott terem a kórházban, mert persze neki is ott lesz jelenése. Lehetne még gyűjtögetni. 21 évad, nem nagyon lehet már újat találni benne.

Azért van, ami új elem. Teddy és Owen házassága túl van már pár hullámvölgyön, de most elég szokatlan helyzetbe tették őket, még a sorozathoz képest is. Kipróbálják a nyitott házasságot, de több lesz vele a gond, mint az eredmény. Inogtatják is, hogy együtt maradnak-e. Még egy jellemző a sorozatban - itt aztán nincs fix pár, imádnak azzal játszani, hogy összehoznak és szétszednek kapcsolatokat.

Az is feltűnő, évadok óta ragozom ezt is, hogy már nem a kórház a lényeg. Nem is érdekes orvosi esetekről vagy műtétekről mesélek, hanem kavarásokról és viszonyokról. Ez szappanopera, csak éppen egy kórházban. Hol van már, amikor Derek és Meredith annyira belemerültek egy esetbe, hogy még a falra is agyat rajzoltak...

Új szereplőt nem kaptunk, szépen dolgoznak ugyanazokkal. Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Minden rezidens nem szimpatikus, de ezzel kezdettől így voltam. Szerencsére még van benne olyan szereplő, akit bírok és akivel érdekel, mi lesz.

Látványram stílusra, az egész olyan, mint az utóbbi pár évad. Legfeljebb annyi a más, hogy egy-egy régebb óta vásznon levő színészen jobban látszik a kora. De még mindig folytatják...

Tudom, már az új Supermant kellene nézni, de ezzel is le vagyok maradva. Nem csak a Marvel-filmek, de még a DC termékein se sikerült végigérnem. Bár talán ezekkel állok jobban. Ez kimaradt, de talán minden mást láttam és lehet haladni az újraindítás felé.

De egyelőre még maradjunk kicsit ennél a filmnél. Az a konfliktus van benne, ami Barry kapcsán elő szokott jönni - akár sorozatban, akár animációban. Mikor rájön, hogy elég gyors az időt is visszafordítani, a szülei traumája nem hagyja többé békén. Figyelmeztethetik, hogy nem jó játszani a múlttal, hiszen az formált minket, mégis belenyúl. Aztán meg kikötünk itt. Barry most is időt fut és megint baj lesz belőle.

A film két dologgal próbál érdekes lenni, az egyik be is jött. De a rosszabbikkal kezdem. Mivel Barry megmenti az anyját, saját maga is más lesz fiatalon. Közbe kell avatkoznia, hogy megkapja a képességét. Az új énje azonban egy más fiatal, lazább és nincs meg benne a komolysága, a kötelességtudata. Az, hogy meg kell mentenie az apját, az tette őt azzá, ami. Nem is könnyen jön ki maga másik verziójával. Ezzel humort akartak beletenni, de nagyon nem értékeltem. Eleve Barry/Flash humora nem feküdt nekem eddig sem, ez a duplázás meg rátett még egy lapáttal. Ha azt hittem, Barry ennél nem lehet rosszabb, itt rácáfoltak.

A másik ötlet, ami viszont remek, hogy az új világban Batman is más lett. Vagyis Ben Affleck leléphetetett és jöhetett a helyére Michael Keaton. Annak idején nem jött össze neki a Batman-trilógia, Madáremberként azért valamit visszakapott és most itt van újra a denevérjelmez is. Messze ő a legjobb az egészben. Amikor a multiverzum is megnyílik kicsit, kapunk még ilyen easter egget. Nem is Nicholas Cage-re gondolnék, de az is elég vad ötlet. A legrosszabb Batman-film főszereplője is visszajött egy jelenetre. Vigyorogtam is rajta, de Keaton volt a legjobb húzása ennek a filmnek.

Azt már írtam, hogy a humorával nem vagyok kibékülve. Talán csak egy olyan poén tetszett, amit már ellőttek az Igazság Ligájában is. Akkor Diana lasszója Aquaman lelkébe nyújtott betekintést, most Batman és Flash mondhatja el a magáét. Bruce, akiben felmerül, hogy a jelmez helyett inkább Wayne-ként a szegénység ellen kellene tennie. Flash, aki még szűz - hát igen, megint Batman volt a jobb rész, Flash csak kínos.

A film visszahozza a Superman-film egy gonoszát és poénként itt nem Superman jelenik meg, hanem Supergirl. Jellemző, hogy még ő is millió meg egyszer érdekesebb és jobb volt, mint Flash.

Eddig se titkoltam, most sem, hogy Ezra Miller nem szimpatikus számomra. Nem tetszik az sem, milyen Flash lett belőle. Ő a DC Pókembere, legalábbis humorban ugyanazt tudja. De ő csak kínos és nem vicces. Igaz, a Marvel Pókembere sem vicces nekem. Lehet, hogy ezt kiskamaszoknak lőtték be? Eredetileg gondolom, igen.

Ezt a filmet el tudta volna adni az is, ha látványos. De sajnos soha nem tetszett, amikor ebben a verzióban Flash begyorsul. Egyetlen egyszer ült - az Igazság Ligájában, amikor Kal-El feltámadt és az egész Ligát pillanatok alatt leverte. Flasht is. De itt nincs ahhoz fogható, csak röhejes, ahogy Miller helyben fut.

A lényeg, most nézhetem a Supermant, aztán majd jön a Peacemaker 2. évad, majd Supergirl. Beértem magam és ezt a filmet nem szerettem.

Talán már írtam is a Countdown (s01e10) kapcsán, milyen olcsó megoldásai vannak arra, hogy a részek végi nyitott kérdést lerendezze. De még ezzel együtt is megcsapott, milyen összecsapott és gyors vége lett Volcheknek. Meachum simán lelövi - sikeresen leküzdve a rátörő rosszullétet. Remek, nem? Az akaraterő győz az agytimor felett! Egyszerűen ennél többet érdemelt volna a fehérorosz, ez annyira gagyi lezárás volt... A meglepetés mondjuk utána jött. Ül mindenki? Szépen megnéztük, hogy mindenki milyen szépen folytatja az életét és összejönnek a dolgaik. Kinevezés, életmentő kezelés, családi egyesülés. Ilyesmik. Aztán hirtelen ugrunk közel 1 évet és egy titkosszolgálatost látunk, aki bejelentéseket vizsgál. Az egyik felkelti a figyelmét, kimegy a helyszínre és egy gyilkossági helyszínre sétál be. Tényleg veszélyben lenne az elnök? Már hívják is össze az akciócsoportot, és egy kivétellel mindenki meg is jelenik. Mehet az új nyomozás. Lenyomtak egy évadzárót, aztán már mentek is tovább. Ennyire elmebeteg megoldást... Egyelőre csak morogni tudok miatta. Az első eset nagyon gagyi lezárása és ez az évadon belüli reboot... A végén még 2. évados berendelés is lesz.

Nem is a mostani rész, a jövő heti lesz a Chief of War (s01e04) érdekes része. Most haladunk tovább a konfliktusok felé, előkészületek vannak minden színtéren. Momoa karaktere már úton van haza a fegyverekkel, a párja meg éppen összejött a fivérével. Lesz kellemetlen, Pearl Harbor-t idéző meglepetés, amikor visszaérkezik. Végülis, az is ezeken a szigeteken játszódott, csak jó pár évvel később... De a szerelmi dráma benne a legkevesebb. A királyságok sorsa, a fehérekkel való összetűzés az igazi lényeg. Ami szintén szépen alakul, hogy a főszereplő törzs leendő vezére hogyan kezd el valóban vezetni. A hadsereg vezető pozícióját már megörökölte, a felesége már elkezdett a tanácsadója is lenni. Mire a nagy háború ideér, szerintem Momoa karaktere is megjön. De majd kiderül. Itt mindenki helyezkedik és elő vannak készítve a robbantásra váró bombák. Akciónak a rabszolgák felszabadítását kaptuk, színfoltnak meg a hawaii részeket. Elképesztő, mennyire más színvilág a nyugati kultúra a szürkékkel és a szigetek a rikító vörössel, zöldekkel, sárgákkal. De, hogy ismételjem magam, ez átvezető rész. A jövő heti robbanhat.

Amitől tartottam és el is kapott a depresszív hangulat. Nyomorult Cleon, mindegy melyik verzió és melyik kor, a Foundation (s03e06) nem ad nekik boldog végeket. Pedig nagyon reméltem, hogy Pirkadat valahogy megússza a robbanást, de nem. Napnak sem jutott boldog vég, akkor puffant szerencsétlen a szinte lehetetlen szökése után, hogy szerintem szívesen cserélne Pirkadattal. De nem is ők most a lényeg - hanem, ami az első Alapítvánnyal történt. Az Öszvér támadásba lendült és le lett rakva egy szövetség alapja Demerzellel. Most volt látvány - újabb csata, menekülés, káosz. De az még mindig csak előjáték. Össze kell csapni az Öszvérrel és már nagyon oda kezdenek vezetni a szálak, Azért a mellékszereplők színesítik, most is jókat mosolyogtam a kereskedők és az első Alapítvány ügyein, a zenészen, és ahogy mindent olyan gyorsan le tudtak nullázni. 

Pont a Smoke (s01e09) vége nem tetszett. Dave bekerült a kihallgatóba, aztán Michelle nagyon rá akarta verni a múlt heti gyújtogatást. Nem tudott jó érzetem lenni a végére, mert kb. úgy éreztem, nem jó így sem. Dave bűnhődhet, de nem azért, amit tett. Michelle-lel meg mi lesz? Eddig is voltak lelki bajai, ez nem öli meg belülről? Szóval, ez most nem tudott olyan jó lenni. Nem volt teljesen kerek lezárás, amiben mindenki megkapja, ami jár. De az ügy, az szépen fel lett építve. A színészek is jó munkát végeztek. A végére betett poén meg nagyon ült és remekül meg lett rendezve. Amikor Dave tévképzete most, a végén nekünk is meg lesz mutatva. Összességében jó volt ez a sorozat, kár, hogy nekem pont a vége nem volt elég.

Múlt héten befejeztem egy ufós sorozatot (Resident Alien), és más kaptam is egy újat. Az Alien Earth (s01e01-02) azonban egészen más hangvétel és ufó, mint a múltkori volt. Azt még nem lőttem be, az eredeti filmekhez képest időben hol vagyunk. Nem mintha fontos lenne - ami beazonosítható, hogy a xenomorfokat már ismerik és a Weyland-Yutani már folytatja a kísérleteket. A probléma is az lesz, hogy egy mélyűrbe kiküldött kutatóhajó lezuhan a Földre. Az űrlények már átvették az uralmat, csak egy szintetikus tartja a frontot, de őt jobban érdeklik a vállalti értékek megőrzése, mint az emberek vagy akár az egész Föld sorsa. A hajó egy vetélytárs területén zuhant le, miért is ne egy nagy komplexumba csapódott be. A Prodigy csapata kiszáll kármenteni, és mivel a medikusok egy kísérleti program alanyának a bátyja, az Elveszett Fiúk is kimennek. (Ők olyan beteg gyerekek, akik szintetikus, felnőtt testeket kaptak.) A hajóban meg ott várnak a lények... Igen, a látvány megvan. Az ismerős és újabb mélyűri szörnyek kezdik meg a mészárlást. A másik vetület, hogy a nagyvállalatok mit művelnek, és mennyire disztópia a festett jövő, nekem legalább ennyire izgalmas. A Weyland-Yutanit hajlamos vagyok amúgy is pokolinak látni, de most kapunk egy másik szereplőt. A Prodigy feje egy csodagyerek, akit kb. így is emlegetnek csak. Az ő találmánya a gyerekek átalakítása, és most eléggé rápörgött az alienekre. Lehet még ott is meglepetés. Látványos, azt már írtam, de ki is hangsúlyozom. Szakadnak az emberek, ölnek a xenomorfok és jól van használva az űrhajó/épület zárt tere. Nem meglepetés, hogy nem nagy sztárfaktorral dolgoztak. A többség azért egy-egy sorozatból ismerős lehet, de olyan, akinek a neve önmagában is mond valamit, kevés akad benne. A medikus Alex Lawther, aki több filmben is feltűnt már, nekem egy sorozatból ismerős leginkább (The End of the F***ing World).  A legismertebb név pedig Timothy Olyphant, aki egy szintetikus a sorozatban. Olyan durván néz ki, hogy én pl. a hangját előbb megismertem, mint magát a színészt. Az a kinézet... Ha színészeket emelek ki, nálam ő a favorit eddig. Az is ok, ahogy Samuel Blenkin játssza a kölyökzsenit, aki fiatal felnőtt és zseni létére elég sok gyerekes elemet is kapott magába. De Olyphant és ez a gépies beszéd és viselkedés, az kész. A történet egyszerű, a látvány és a színészek ok. Vagyis: egyelőre nem rossz, a szokott vállalati érdekek és emberi gyarlóságok mellett gyilkolnak az alienek elég nagy hatásfokkal. Majd kiderül, mit tudnak még mutatni.

A Citadel egyre nagyobb franchise akar lenni. Így aztán nézhetjük, mennyiféleképpen bővítik az eredeti sorozatot. Megjegyzem, azt még nem láttam. Megnéztem, melyik hol és milyen szereplőkkel játszódik és azzal kezdtem, ami a legkevésbé tűnt érdekesnek.

Az pedig ez az indiai fejezet.

Hamar megjegyzem azért, hogy nem teljesen önálló. Ebben az évadban van egy kislány, Nadia. A főszereplők gyereke. Az alapsorozatnak ő a női főszereplője, már felnőttként. De akkor is teljesen kerek a történet, ha ezt nem tudjuk. Eddig én se tudtam, és mindent lehetett érteni. Inkább a folytatás miatt mesélem el: a Honey Bunny nem kapott második évados berendelést. Viszont, ez a történet akkora nyitott véggel zárul, hogy rákerestem a végén, nem-e csak A évad és lesz-e még folytatás. Nem lesz. Megnyugtatásul annyit, hogy a készítők kiadták, hogy a nyitva hagyott történet megkapja a lezárását a Citadel (az alapsorozat) 2. évadában. Lehet, nem is baj, hogy ezzel kezdtem.

Ilyen előzmény után térjünk is rá, mit kaptunk most. Az első, hogy érdekessé egy kettős elbeszéléssel igyekeztek tenni. A jelenben látjuk Honey-t, vagyis Hanimandakini-t (nem véletlenül kellett neki egy rövidebb becenév), aki a kislányával igyekszik életben maradni. A múltja utánuk nyúl. Közben megelevenedik a múlt, amikor Honey színésznőként próbált befutni és az egyik kaszkadőr, Bunny - vagyis Raahi - felajánlott egy másik állást. Így keveredik bele a kémügynökség dolgaiba és a közös akció során Honey és Bunny egymásba is szeretnek. Látjuk, mivé fajultak a dolgok, hogy kerültek a jelenbe. A történet persze majd újra összehozza a szereplőket és a vége már közös menekülés, visszacsapás és akció lesz.

Annyira nem tudott okos lenni, mi hogyan kapcsolódik össze. Azért a rejtélynek megvan a maga húzása, de nem volt késztetésem, hogy egyik részt nézzem a másik után. Egyszer meg lehetett nézni, de nem valami izgalmas összességében.

Érdekes megoldás az is, mennyire a vége felé tűnik csak fel a Citadel. Ami egy szervezet, aki nem tudná. Az egyik kémszervezet. Sokáig nem is értettem, ez miért Citadel-sorozat, ha nincsenek is benne. Aztán feltűntek és már azt is tudom, Nadia hogyan köti össze.

Románc és akció keveréke, a kémes vonal is inkább az akciókkal/bevetésekkel képviselteti magát. A szereplőknek nagyon sokáig tart, főleg Bunny-nak, hogy a megfelelő kérdéseket tegye fel és jöjjön rá, ebben a történetben ki a jó és a rossz, hol az erkölcs. Kicsit olyan sémának is tűnik, hogy ki és mivel, hogyan vezette be a meg a szereplőket. Az akcióból viszont sok van. Lőnek, verekednek, autóznak, mindenféle akad benne mindkét idősíkon. Maga az akció annyira nem köt le, kevés olyan film van, amit azért nézek meg, mert jól néz ki. Mondhatom úgy is, hogy ez nem égette be úgy magát a retinámba, mint amit a Mátrix vagy a John Wick tudott.

Sztárfaktor: Ázsiában megvan az is. Honey-t pl. egy olyan színésznő játssza, aki az országában az egyik legjobban fizetett, díjnyertes díva, nem is használja a teljes nevét, csak a Samanthát. Dhawan, a férfi főszereplő és hasonló kategória Indián belül. Ezzel a sorozattal és a Netflixszel kaptak egy esélyt, hogy máshol is megirmejék őket. Különben nem dobták tele világszinten ismert színészekkel, ez megmaradt indiai sorozatkalandnak.

Az olasz évaddal folytatom majd, ettől most elköszönünk.

Távolról kezdünk, de máris rátérek, miért a zombikkal indítunk.

Hiszen ebben a filmben nincsenek zombik és a popkultúra át is alakította őket a kezdetekhez képest. Viszont, eredetileg azt fejezték ki velük a filmesek, hogy a fogyasztói társadalom agymosott ösztönlényeket termel ki. A zombik mi magunk vagyunk, a társadalom termékei. Csak éppenséggel még nem az élőket zabáljuk, hanem a rendszer szolgái vagyunk.

Hasonló társadalmi üzenetet igyekeztek ebbe a filmbe is belepakolni - csak itt nem zombikként jelennek meg a mostani, ábrázolt rétegek, hanem kannibálokként. Innen a cím is, a Finom. Mert ez bizony nem a The Bear különkiadás és nem is egy szakácsműsor. Itt emberek fognak megenni embereket - mondjuk, az nem derül ki, mennyire lesznek finomak vagy sem, bár a végén a kissrác jóízűen fogyasztotta a szüleiből készült sültet, amíg rá nem döbbent, mi volt a sütőben... Mindegy, ez sokkal inkább szatíra, sötét humor már a címben. Mert hogyan is lenne finom az emberhús, pláne véresen? Mondjuk, tapasztalatom nincs hozzá, de valahogy nem hiszem, hogy nagyon finomak lennénk.

A film nem is tesz kísérletet, hogy komolyabb agymunkára késztessen. Nincs rejtély. A főszereplő és átvert családdal ellentétben nézőként mi mindent ismerünk. Tudjuk, hogy Franciaországban komoly lázadások vannak és a szegényebb rétegek felkelnek a gazdagok ellen. A nyaralni érkező család személyesen szembesül vele, hogy milyen állapot van a városban, bár ők nem oda, hanem vidékre a nyaralójukba tartanak. Látjuk, hogy valójában nem baleset történt, hanem a csoport úgy rendezett mindent, hogy Teodora beépülhessen és közel kerüljön a családhoz. Megrendezett volt a baleset, a sérülés, ahogy állást kért. Csak a kislány látott át rajta, ő elsőre a sérülésre is mondta, hogy ez vágott és nem gázolás eredménye. De meghallotta valaki is? Nem. Rá is fáztak. Ahogy azt is direktbe kapjuk, hogy mi történik, amikor összegyűlnek, vadásznak és buliznak a nem kékvérűek. A szánkba van adva a megoldás, míg a zombikkal ilyen direktség nem volt.

Akár még érdekes is lehetett volna, de sajnos unalomba fullad. Nem nyomasztó vagy misztikus, esetleg rejtélyes, hanem irritáló. Senkit nem enged a film megkedvelni. Esther és John jómódukban azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal. Az életükben nincs boldogság, a gyerekeket hanyagolják. A nő munkamániás és öntelt, a férfi meg kisebbrendűségi érzettel küzd és ezért olyasmiket is megtesz, amiket másként nem. Pl. felesleges kockázatokat vállal és hitelteleníti magát szakmailag. Nem véletlenül kezdenek a gyerekeik olyan gyorsan kötődni a házba kerülő lányhoz: ő legalább rájuk nézett, érdemben kommunikált velük, nem csak lerázta őket.

És lehet még fokozni. A végére Esther mindent maga mögött hagyna, és simán lelép egy fiatalabb lázadóval henteregni és szórakozni, a férjére hagyva a gyerekeket és a megoldatlan konfliktusokat. Mit ne mondjak, nem tudtam sajnálni, amikor leesett neki, hogy nagyon át lett verve. Új szeretője nem gerjed rá, másképp csorgatja a nyálát.

Csak sajnos a másik oldalról meg nem tudunk meg semmit. A manifesztót, hogy a gazdagok kártevők, akiket le kell csapni, mint szerencsétlen négylábút a film elején. De mi a céljuk? Miért ölnek? Kik ők, hova tartanak? Semmi nincs róluk, csak a beépülés, evés, káosz és továbbállás. Még Teodoráról sem tudunk meg semmit.

Látványra: kevés helyszín, a horror inkább nyomasztás, mint tényleges látvány. Még azt sem látjuk, amikor gazdagékat lecsapják, nemhogy bekerülnek a sütőbe. Talán még a 12-es karikát sem tenném rá, a film nagyjában egyszerűen simán nyüglődő embereket látunk, akik körül semmi nincs rendben.

Mivel a szereplőket rühelltem, a színészeket sem kedveltem. Ha az a cél, hogy mindenki ellenszenves legyen, valamit jól csináltak.

Összességében nekem nem tetszett. Túl szájbarágós az üzenete - a gazdagok tönkretesznek mindent, le velük! Nem horror, nem nyomaszt, nem is fekete komédia. Csak egy gyötrődés.

A Winbury család látszólag tökéletes. Sikeres, író feleség és egy gazdag férj mellette - mindketten szépek és irigyeltek. Három fiúk van, akik ha nem is érik el a szüleik szintjét, a jól házasodni akaró lányok célpontjai. Aztán persze a sorozat során kiderül, mennyire csalóka ez a látszat.

Mert ez a sorozat lényege: minden, ami látszatra tökéletes, rohadt belül. Minden résszel egyre többet látunk abból, mennyire nem igaz semmi. Még a friss szerelmesek kapcsolatában is ott a kétség és történnek megbocsáthatatlan bűnök. Mindenkinek megvannak a maga sötét titkai és a végére akár szavazni is lehetne, kinek volt a legnagyobb bűne vagy a legkínosabb titka.

A keretet meg az esküvő adná - a középső fiú készül nősülni, de a legjobb barátnőjét meggyilkolva találják a frigy előtt. Így a boldogító igenek kimondása helyett kihallgatásra kell menni és egyre több dominó dől le a kapcsolatokban. A normalitás látszatát ugyan próbálják őrizni, de ahhoz túl sok és sötét titkaik vannak. Nem is igazán a nyomozók, a felpörgött események leplezik majd le, micsoda mocsok volt itt a háttérben.

Nem akarom a csavarokat lelőni, legyen elég annyi, hogy az eredeti regényt jegyző Hilderbrand nagyon szívesen merített szappanoperákból. Van itt nem egy megcsalás, változatos szereplőkkel. A legmocskosabb szerintem az, amikor az egyik szereplő az apja fiatalkori szeretőjével gyűri a lepedőt, részben anyagi megfontolásból. De van bőven más is, és szintekben is van eltérés. Van tudott és elnézett viszony, van csak vágy - ami csókig jut, de már az is megbocsáthatatlan az érintett kapcsolatban. Szóval, széles a paletta. Aztán jut eltitkolt terhesség, és szexmunka is, de tényleg lehet még sorolni. Van itt minden.

Kriminek nem is igazán erős, családi szappanopera-drámának jobban működik. Ugyan az a kiindulópont, hogy ki és miért ölte meg Merritt-et, nagyon hamar a személyek közötti feszültségek veszik át a szerepet. Igen, mindig a mostani eset a kiinduló, de az kirobbantja a régi sérelmeket.

Guilty pleasure nyári sorozat a cselekményen túl két másik okból is: az egyik a gazdagok és szépek nagyon extrém, luxusvilága. Ok, a Winbury vagyon és család már réginek számít, így azért stílussal teszik a rongyrázást is, de csodás helyek és ruhák tömkelegét kapjuk. Eleve a gazdagok nyaralójánál történt minden és visszatérő téma is, hogy nekik mennyi mindenük van.

A másik, a színészek. Egy mozifilmben is éppen elég lenne egy ilyen szereposztás. Nicole Kidman sok hasonló sorozatot csinált az utóbbi időszakban és jól is állt neki a szerep. Megvan benne az a hideg szépség, ami Greer álcája szinte végig. Liev Schreibernek is megvoltak a maga pillanatai - az ő karaktere látszólag könnyed, sármos, DILF - ez a sorozat tanított egy új betűszót. A milf megvolt, most bevezették a pasi verziót.

Talán csak egyvalaki van, akit azért emelnék ki, mert irritált. A menyasszonyt játszó Eve Hewson. A karakter is, a színésznő is idegesített. Némi álszentség, némi körülrajongás, amit nem éreztem jogosnak. Értem, ő a hétköznapi lány, aki bekerül ebbe a szédítő, extrém világba, vele kellene azonosulni. De annyira gyötri magát, kínlódik, hogy azt rossz volt nézni.

Szóval, nyári szappannak némi krimivel ideális. A regényt ugyan nem ismerem, de egy könnyed nyári sorozatnak nekem önmagában is bevált.

Melyik is volt az a film? Talán A dolgozó lány volt a címe... abban Melanie Griffith lépett a főnöke helyére és épített karriert meg találta meg a végére a szerelmet is. Sok emlékem nincs róla, már gyerekkoromban is réginek tűnt, de talán egyszer tévében láttam.

A helyzet meg az, hogy annak ellenére jutott ez a film eszembe, hogy tényleg nagyon halvány emlékképeim vannak róla. De itt is az van, hogy a lányt a főnökével keverik össze és bele is megy a szerepbe. A hazugságokra majdnem nagyon ráfázik, de bizonyít is, így azért jó lesz a film vége.

De előre szaladtam. Itt egy festménybolond leányzót kapunk, aki saját galériát akar nyitni. Ehhez azonban sok minden kell és az aukciós szakma királynőjének, Claire-nek a támogatása is jól jönne. Mivel van egy jó húzása, Claire magával is viszi Anát a londoni útjára. Ott lesz az a bizonyos félreértés, amit fentebb már említettem. Miért is ne, Ana éppen azon fiatalember mellé kerül a repülőn, akinek az anyjának örökölt képeit árvereznék el. Innen meg adja magát a történet - ami ártatlan hazugságnak indul, egyre nagyobbra nő és nem segít rajta az sem, hogy Ana és William egyre inkább egymásra kattannak.

Kis helyes, aranyos komédia, könnyed helyzetkomikummal. Semmi eredetiség, de tényleg aranyos. Az a fajta csajos film, amin kellemesen elmosolyodik az ember. Nincs nagy tanulság, nem túl romantikus, nem is nagyon nevetős. Egyszerűen csak jól esik egyszer megnézni és ennyi.

Háttérnek ott van London, sok helyszínen mászkálnak és mivel nagyon gazdagok dolgairól van szó, jó helyekre is járnak. Egy romkom nem éppen látványorgia, de itt lehet ruhákat és szépen berendezett szobákat látni. Gondolom, pasiknak ez nem lesz vonzerő, de nekem pl. a ruhák kifejezetten tetszettek. Ha azt nem is hinném el, hogy Mendes és Tomei ugyanazt a ruhát tudják hordani és mindkettőnek jól is áll. Mert a filmben volt, amikor Ana Claire ruháját vette kölcsön egy rendezvényre...

Ami esetleg még bevonzó erő lehet, az a szereposztás. Mendes a Riverdale egyik sztárja volt és a sorozat óta igazán nem tudott kiugrani. Mellékszerepben már láttam más filmben, ptt ő a cuki főszereplő. De oda akartam kilyukadni, hogy ezek a romkom szerepek néznek ki neki. Archie Renaux meg a Shadow & Bone egyik főszerepéből lehet ismerős. Ugyan mai napig nem értem, hogyan kapta meg egy szőke, kékszemű álomsrácnak megírt szívtipró szerepét, de mindegy. Különben itt is azt éreztem, hogy el vannak csúszva vele kapcsolatban. William kvázi William herceg kevésbé királyi alteregója, a színészt meg inkább valami francia - cigány vándorlegénynek tudom elképzelni, nem angol kékvérűnek. Mindegy, nem is ez a lényeg, az nagyobb baj, hogy az alakítása sem meggyőző. Annyira fiúnak tűnik még és nem férfias. A filmben a legerősebb jelenlét nem is az övék, hanem a két díváé. Marisa Tomei Claire-je és Lena Olin Catherine-ként (William sztárszínésznő anyja) simán lejátsszák a fiatalokat.

Olyasmiken is felszaladta a szemöldököm, amikor Ana egyszer besértődött azon, hogy besorolták színesbőrű nőnek. Mert ő amerikai. Az volt a karaktere neve, hogy Ana Santos. Camila Mendes játssza, aki nem véletlenül kap meg latina szerepeket, a Riverdale-ben is azt játszott. Annyira röhejesnek éreztem, ahogy kikérte magának a jelzőt, pedig latin gyökerek ebben a szerepben is voltak.

A vége is erőszakosan rózsaszín, de egy ilyen típusú filmben azt is vártam.

Mindegy, ezeket könnyen elengedem. Mert piszkálódom, de ennek ellenére szerettem ezt a filmet. Az unokahúgom szava járása szerint 'cuki' és most jókat mosolyogtam rajta, és kikapcsolt.

4 részes rövidke sorozatot kaptunk Wakandából. A pláne az benne, hogy egy olyan szeletét és olyan szervezetet mutat be, amit eddig a filmekben nem láthattunk.

Mert volt egy olyan katonai szervezet, akik azon dolgoztak, hogy Wakanda és annak fejlettsége rejtve maradjon a világ többi része elől. Ha kikerült valami, vagy valaki akár világhódításba kezdett, ők mentek és elhárították a veszélyt. A 4 rész 4 kor, amikor feladatuk volt. Az első 2 az ókorban játszódik: egy wakandai tábornok Kréta meghódításába kezd és a hazai eszközökkel simán istennek tűnhet a többi ember felett. A másikban a trójai háború egy másik oldalát látjuk. Majd jön egy kis középkori Kína és a végére a modern kor, pár évvel T'Challa feltűnése előtt.

Külön részek és az összekötés is elég belemagyarázott. Az utolsó részben ok, de az előzmények? A jövőben a világ és Wakanda vesztét is okozza a bezárkózás. Ezért keresték annak a lehetőségét, hogy változzanak. Elvben a múlt részek is ilyen vizsgálatok voltak, csak éppen nem látszódtak, mi történik a beavatkozáskor vagy egyáltalán jelen voltak-e. Még akkor is, ha azért azon tudtam mosolyogni, ki Wakanda elveszett fia és a nagyobb képhez mit tett hozzá. Amit különben itt nem mutattak, de abból az egyetlen utalásból a filmeket ismerők tudják. (Különben az MCU egyik legrosszabb döntése volt, hogy Eric sorsa az lett, ami.)

A részek kalandjai. Semmi extra, engem inkább idegesített, hogy Wakanda milyen technikai fölényben volt az egész civilizáció alatt. Ők már akkor célzottan repültek Ázsia és Afrika között, amikor máshol még a lovas kocsi volt a technika csúcsa. Ha végig annyira fejlettebbek voltak, mint mindenki más, akkor a jelenre már gyarmataiknak kellett volna lennie az űrben. Annyira el van túlozva, mikor milyen eszközeik voltak.

Megosztónak éreztem a részek szereplőit is. A célért mocskos dolgokat is kell tenniük, és van, aki komolyan gyötrődik is azért, amit meg kellett tennie. Abban különben van fejlődés, hogy míg pl. Trójában meg kell ölni a barátot, a kínai részben már kitalálják, hogyan lehet az életét megkímélni.

Leginkább érdekes kinézetre. Kicsit afrikai, megjelennek a jellegzetes elemek és a filmekre jellemző momentumok is. A ruha, az ország... Szépnek nem tudom mondani, de nem is ronda.

A koncepció, a kis történetek, amik nem akarnak összeállni. Egyszer elment, de még egyszer nem lesz kedvem megnézni.

A multiverzum a DC és a Marvel filmek, animációk világát is nagyon szélesre tárta. Tulajdonképpen bármit meg lehet tenni a szereplőkkel, hiszen rá lehet mondani, hogy egy másik univerzumban járunk.

A Batman Ninja valami hasonlóval operál. Wayne egy időgépet fejlesztett, amit kihasznált Ra's.és létrehozott vele egy alternatív univerzumot. Abban minden szuperhős életét úgy csavarta, hogy a jakuzához kötődjenek. Ezt meg rászabadítja a hagyományos Gothamre - azért az valami nagyon eszement ötlet, hogy jakuzák hullanak az égből és kezdenek bolgyó elfoglalásba.

Batman és Robin, majd a korábbi Robinok is átmennek a jakuza világba és megpróbálják a szétválasztást. Csak éppen, ahogy említettem, Ra's mindenkiből megszállott jakuzát csinált. Egyetlen kivétel van, Diana, aki abban a világban is az erkölcsöt és női erőt képviseli, őt nem tudta beállítani a sorba. De mindenki mást igen. Az animáció nagyja arról is szól, hogy Batman képtelen mindent bevetni a Jakuza League, a saját világában az Igazság Ligája ellen, hogy kiszabadíthassa a fiát és szétválaszthassa a világokat.

Vagyis, megint megnézhetjük, miért Batman a Liga agya. Olyan szinten le tud alázni mindenkit, annak ellenére, hogy neki nincs szuperereje, hogy arra külön kifejezést kellene találni. Néhol egészen ötletes, ki ellen mivel tud előállni. Ok, az nem feltétlenül menő, ahogy a tudomány lesz a támadások neve. Mintha egy nagyon menő verekedős játékot néznél, és nem menő nevei lennének a kombóknak, hanem olyanok, mint a hidrolízis. Ami konkrétan benne van, azt veti be majd Aquaman ellen.

Minimális agymunka kell hozzá, ez inkább látványra ment rá. Egyszerű a történet, a gonosz szokása szerint egyszerű és világuralomra tör, Batman meg az útjába áll. Az egyetlen kis csavar, hogy a Jakuza League elkezdi a másik életét is megismerni és a végére meg tudnak változni, lehetnek azok, csak japán verzióban, akiknek eredetileg is rendeltettek.

A látvány mindenképpen egyedi és érdekes. Valóban, Japán és Jakuza határoz meg mindent. A világot, a neveket, a külcsíneket. Supeman jauza verziója valami brutális, de nem ő az egyetlen keményvonalas figura. Harley és Joker sem lettek egyszerűek.

Az egyetlen, amit talán gyerekesnek éreztem, a humor. Most komolyan, Damian nyavalyog a haja miatt? A zárásra is azt kapjuk, hogy Alfred egy parókát próbál ráadni, Damian meg depressziós. Értem, de mégsem. Ennél nem tellett volna jobbra?

Összességében érdekes és ez a mássága, a más stílus nekem eladta. Nem egy okos történet, de ilyen történettel és animálva talán nem is kell annak lennie.