Mit is lehet erről a dokumentumfilmről írni? Mindenkinek meg kellene néznie! Egyszerre volt csodálatos, rettenetes és nagyon tanulságos. Még akkor is, ha teljesen mást hozott, mint amit vártam tőle.
Mit vártam? Tengeri állatok és növények bemutatását. A klasszikus természetfilmet, amiből élőlényekről tanulok. Az elején még úgy is tűnt, ez lesz a program. Sok helyszín, bámulatos élőlények és a belőlük felépülő ökoszisztéma. Olyan ügyesen, színesen van elmagyarázva, hogy épül egyik élet a másikra!
Aztán, Attenborough olyan bombát robbant, ami az Oppenheimer-filmet idézte fel bennem. Pedig nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az angol természetfilmes mekkora harcosa a természet- és állatvédelemnek. Itt megmutatja nekünk a csodákat, csodás képeket, aztán rájuk eresztették a mélyfenék kotró hajókat. Először nem is tudtam, mi az, csak láttam mit csinál. Hogy lehetne ezt szavakkal leírni? Nehezen. Az atombombát használták hasonlatnak, és mennyire igaz. A gyönyörű óceánfenéki táj, sok állattal, színes és élettel teli - aztán pár kagylóért mindent tönkretesznek, nem marad más csak összetört tetemek. Döbbenten hallottam, hogy az ilyen technikával ráadásul a fogás 3/4-e nem is kell nekik, a tetemeket visszadobják az óceánba. Megmutatta, milyen hatással van ez a halászközösségekre, akik eddig az óceánból éltek.
Én szeretem a horrorfilmet, de ezen sírni tudtam. Ez az a horror, amit mi élünk éppen. Nem tudok szavakat arra, amit itt láttam. Mindig írom, komolyan is gondolom, hogy az ember megérdemelné, hogy kihaljon. Az valami... leírhatatlan, amit itt be is mutatnak.
Rendben, van ellensúly. Megszólalnak természetvédők, látunk olyan kezdeményezések, amelyek szép sikereket és életet hoztak vissza. De sajnos, én pesszimista vagyok. Hogy lehetne ez elég az olyan megacégek ellen, akik ezeket a rémes hajókat rászabadítják már szinte az egész vízi világra?
Attenborough sokkal több reménnyel él, mint ami bennem van. Nagyon jól el van magyarázva, hogy segíthetne még az ökokatasztrófa ellen is, ha hagynánk meggyógyulni az óceánokat. Annyira, de annyira jó lenne, ha tényleg, jönne a változás.
Pesszimistán meg is jegyzem: ha nem jön, akkor kiírtjuk a fajunk.
A képi világa csodálatos a műsornak. Csodálatos felvételek sora van benne. Némelyik mosolyogtató, kedves és rávezet, mennyire szép a tengerek világa. Milyen fenséges élőlények lakják. A másik oldal a brutális, mit tesz az emberiség. Ez is látványos, de szörnyű és nem látványcsoda. Ahogy már írtam, ez a horror.
Mindez hatásban meg van támogatva zenével. Többször is hallgattam, mennyire fel tudja erősíteni az érzelmi hatást az alá betett, klasszikus alapó instrumentális zene.
Sokkoló ez a műsor és ezért minél többeknek kellene látni. De még fontosabb, hogy minél többen legyenek, akik meg akarják menteni az óceánokat.