Szép nagy betűkkel rá is írták, hogy a Hang nélkül producereitől. Simán el is lehet magyarázni azzal, hogy mennyiben hasonlít arra a filmre ez a próbálkozás. Csak ez a gagyibb verzió, ha már minősítem is.

Ebben is megjelennek lények, amelyekkel szemben az embereknek esélye sincs. Igaz, ezeket legalább látni lehet. De harcolni velük? Értelmetlen. Nem lehet lelőni, felrobbantani, vagy bármit kezdeni velük. Jönnek és megölnek. Nem esznek meg ugyan, de életben sem hagynak. Senkit. Az állatokat nem bántják, de az embereket igen. Egy gyengéjük van - a magasság. Így a túlélők a hegyekbe húzódnak vissza és pontosan ki van jelölve a szint, ami alá nem szabad menni, mert ott már vadászterület húzódik. Ez a világ. Nincs túlmagyarázva és ezt a cselekménybe is beépítették: az egyik főszereplő ugyanis fizikus, aki ha a választ nem is tudhatja meg mindenre, azért keményen dolgozik, hogy megölhessék a kimérát idéző valamiket.

A történet egy hegyi menedékben kezdődik. Will egyedülálló apa, mert a felesége egy küldetésről nem tért vissza. A gyerek légzőszervi megbetegedéssel küzd, és tudják, ha elfogy a gyógyszer, meg fog fulladni. Amikor erre a pontra érünk el, Will kész szint alá menni egy kórházba, hogy utánpótlást hozzon. A tudósnő, Nina lesz az egyik társa, aki a laborjából akar kémiai vegyületet a kísérletéhez. (Annak idején azért indult Will felesége is.) A másik pedig Katie, Will egyik helyi barátja. Nekivágnak és futnak az életükért meg a felszerelésért.

Azért nem lehet igazán izgalmas a film, mert az esélyeik a nullával egyenlőek. Ha a lény jön, véged. Legfeljebb úgy lehet megúszni, ha az egyik társaddal elvonulnak, és míg vele végeznek, te elég magasra érsz. Közben meg megy a lelki nyomasztás, mert Will végig osztogatja Ninát. Akkor vesz csak vissza, amikor rádöbben, a nő is mennyi mindent vesztett a lények érkezésével. Pl. eddig nem tudta, hogy kétgyerekes családanya volt egy szerető férjjel, de elvesztette a kollégáit és a családját is, neki csak a bosszú maradt.

A végére azért minimális választ kapunk, de egyben nyitottságot is. Nem véletlenül - ha elég sikeres lett volna, innen simán lehetne folytatni a fenti lények újabb támadásával.

Hozzáteszem, azért ez nem egy nagy költségvetésú film. A lényeket összerakták, de különben igyekeztek minimalizálni, amit lehetett. Nem véletlen a helyszín és a harcok egyformasága sem. Amikor elkészül Nina fegyvere? Bántóan egyforma minden használata. Ugyanaz az effekt sokszor fel lett használva...

Jellemző az is, hogy ki lesz menet közben az áldozat. Mert természetesen kell bele olyan mellékszereplő, akiről az elejétől üvölt, hogy csak azért van szerepe, hogy ő halhasson meg. A főszereplőt mégsem lehet megölni, ahogy a világ sorsát megváltoztató tudóst sem... Ok, a Last of Usban Joel pont ezt tette, de abban több eredetiség volt, mint ebben a filmben.

A szerepek, színészek sem szakadtak meg. Miben kellett volna? A történet kimerül annyiban, hogy passzív - agresszívan rühellik egymást és futnak az életükért. Baccarin kb. ezen a szinten futtatja a karrierját. Mackie esetében meg azt érzem, aláír sok mindent, hogy építse az akciósztár imázst.

Ahogy írtam, egyszer meg tudtam nézni, de az a plusz, amitől tényleg jó lenne, nincs benne. Késő esti műsorsávban egyszer elmegy szint.

Utolsó előtti rész, és ez már egy érdekesebb rész volt a Countdown (s01e12) sorozatban. Mivel csak pár rész van erre a merénylőre, gyorsabban kell haladni és ebben az epizódban volt is egy tempósabb nyomozás. Nem  mentünk vissza a múltba, nem volt kapcsolgatás, hanem korrekten haladtak végig a nyomokon. Ha végig ilyen lett volna a sorozat, sokkal kevesebbet rosszat írtam volna róla. Így működik. Magánélet minimalizálva, kemény munka és kicsit érzem a rendezgetést is a szereplőktől való elköszönésre. Majd kiderül, a vége milyen lesz, de eddig ez a legpozitívabb élményem a sorozatban. Ha nem is tetszett, ahogy Volchek fel lesz emlegetve.

Most megvillant a horror is az Alien Earth (s01e04) kapcsán. Azt a jelenetet nagyon profin megcsinálták, amikor összeeresztik az egyik xenóval a kecskét. Ahogy feláll, nézik egymást... Az még egy sátános horrorban is elfért volna. Nem is csak a látvány, az a hangulat, amit arra a jelenetre megteremtettek. Az eddigi legerősebb jelenet a sorozatban, nálam. De alakulnak az egyéb események is. Az érdekel, Wendy és a lények kapcsolatából mit hoznak ki. Simán benne van, hogy vérfürdő lesz még a telepen. Az már bénább, ahogy a cyborg a családdal zsarolva akar az egyik Elveszett Fiútól űrlényt szerezni. Pláne, hogy nem is tudják, de már le is buktak. Abban is látok potenciált, amit most elkezdtek feszegetni. Mennyire az egykori személy az MI testben a gyerek, vagy csak egy MI, aki embernek képzeli magát? Most megint sikerült elkapni, hogy érdekes kérdéseket boncoló sci-fi, de látványos horror is legyen. Mit hagytam ki? Még mindig Timothy Olyphant a jelenetrabló. Az ő szintetikusa simán a legjobb a sorozatban, ebben a részben is.

Egy újabb rendezkedős rész a Chief of War (s01e06) esetében. Már érzem, készülnek a nagy csatára, csak még nem értek oda. Az egyik oldal megtanult lőni, a másik kötött egy mocskos alkut. De még nem estek egymásnak, diplomáciával próbálkoztak. Meg nőttek a feszültségek a szereplők között. Hawaii és az idegen kultúra varázsa még mindig megvan, jó az európai fenyegetettség lebegtetése is, de ez most inkább csak egy átvezető rész. Emlékezetes rész? Inkább rettentő. Példa, mennyire más a kultúra. Az ellenséges főnök etetett egy cuki kutyust. Meg is állapítottam, legalább az állatokban van ízlése. Aztán szólt az egyik emberének, hogy vigye, süttesse meg, finom lesz. Jaj...

A Peacemaker (s02e02) nem lett okosabb. Még mindig annyira agyamentnek érzem... Abban volt fekete komédia, ha túl is tolták (annyiszor elgurult a test meg a fej később...), amikor a másik világ Chrisét felszelték. De különben? Amit vártam. Chris egyre inkább úgy érzi, a másik világ inkább passzos. Meg volt egy ARGUS akció, de Eagly úgy lerendezte őket, hogy még nézni is fájt. Rá kellene hangolódni az ilyen humorra, akkor jó lenne, de még nem tartok ott. Most komolyan, madárvakság? Megtámadt egy kacsa? Mi van???

Ahogy a Chief of War is összecsapás előtt van, a Foundation (s03e08) is. Csak ebben sokkal jobban sikerült elkapni a feszültséget és nem csak úgy éreztem, hogy várjuk az Öszvér és Gaal összecsapását. Ami már különben küszöbön, már egy bolygón vannak a rész végére és a nő támadni készül. Megvolt ennek az előkészítése is, de annyi minden jó rész volt mellette. Remek volt Nap pere, a másik robottal, altatóval és a szektások vezérének odasúgott mondatával. Hát már a szekta is tele van zsarnokokkal... Különben Blake Ritson eléggé elkapta a szerepet, simán kinézem belőle a megszállottat, aki közben meg az egyik legnagyobb manipulátor a környéken. Hiába, jól jött neki Riario alapnak még a Da Vinciből. Ebben a karakterben is megvan az a sötétség - mit gondolkodtam különben, honnan ismerős... Alkony is borzalmas, mit össze nem hoz. Csodálom, hogy Demerzel nem lát át rajta. Annyira nem akar meghalni, hogy az univerzumot is előbb robbantaná fel, minthogy menjen a hamvasztóba. Nagyon nem tűnik jó ötletnek, ahogy a bombáját ajánlgatta a robotnak. Annak meg nagyon tudtam örülni, hogy Pirkadat mégsem veszett oda. Ok, kicsit le van sérülve, de él! Jó helyen is van, még simán beleszólhat a végjátékba. De, amit a végére hagytam. Az Öszvér és Hari beszélgetése. Az megint nagyon ott volt. Volt odacsapás, jó megállapítás mindkét oldalról és Hari végszava zseniális. Ennek az évadnak simán az Öszvér a legizgalmasabb alakja és most fajsúlyos figurát tettek mellé. És még két rész vissza. Általában ez a heti kedvenc sorozatom, ezen a héten is.

A The Rainmaker (s01e03) kapcsán nincs mondandóm. Inkább nyomoznak, mint jogi ügyeznek. És már megvannak a részenkénti kötelezők is - Rudy és a barátnője minimum egyszer lefekszenek, de legalább egy jelenete van a szemközti pincérnőnek is. Ennél annyival jobbat vártam...

Most megnéztem, milyen, amikor a lengyelek próbálnak amerikai romkomot készíteni. Nem jó. Nem is nagyon akarok erről írni, de mivel nagyon nyári film, még bele akartam nyomni augusztusba.

A történet a Dirty Dancing óta ismerős lehet. Gazdag lány, nyaraláson, nagyon nem találja a helyét. Az apja kész pályára állítani, orvosi egyetem Londonban. Ő azonban kedvetlen, nem tudja mit akar az életével és még mindig gyászolja az anyját. A nyaraláson összeismerkedik a szörfoktatóval - itt nem tánc van -, hamar megtetszenek egymásnak és indulhat a románc.

Olyan... fura az egész. Erőltetett. Nem passzolnak az életkorok és ahogy viselkednek. Ania pl. úgy viselkedik, meg úgy is kezelik, mintha tini lenne. Azt hittem, 18-19 éves. Meg is lepődtem, amikor a film második felében kiderült, hogy már huszonéves. Értem, a gyász megtörhette, de ennyire? Mindig csak enged a felnőtteknek, menekül is, nem is. Nem vállal magáért felelősséget és depresszív.

Talán érezni is, hogy nem szerettem meg. Regényeknél is észrevettem már, hogy nem szívlelem az ilyen sodródó, magukért kiállni nem tudó, érzelemzavaros lánykákat. Nem segít az sem, hogy a szerelem lesz a gyógyszer. Michal jön, leveszi a lábáról, aztán a lány úgy kiáll az apja ellen is, ahogy évek óta nem tud. Mert persze ez adja meg a lökést, hogy feldolgozza a gyászát. Abba az irányba induljon, amit ő és nem az apja szeretne.

Michal meg a reménytelen romantikus álomfiú. Neki az a legnagyobb baja, hogy túl kedves és rendes. Szinte annyira, hogy kínálja magát a szívtörésre. Járt is már pórul, de megint kész kockáztatni. Mindent csinál, amit csak lehet. Versenysportoló, zenész, hotelalkalmazott. Mindenben jó, kedves és helyes. Amennyire árnyalni próbálták Aniát a szenvedéseivel, ő annyira lett az ellensúly. Az örök derűs.

Nyári románc, pár nap alatt minden lemegy a filmben. Hiteltelen is, hogy évek óta halmozódó feszültségeket ennyi idő alatt meg tudjanak oldani és megbeszélni. De még mindig az a családi feszültség a film nézhetőbb része, mert az olyan semmilyen, ahogy a gazdag lány - szegény fiú történet összeáll.

A szórfös részek nem tudnak annyit, hogy igazén pluszt adjanak. Meg olyan fura is, ahogy kezelik, versenyeznek. Nem lehet eldönteni, hogy ezt komolyan kellene venni, vagy csak valami helyi dolog maguknak. Igaz, ez még mindig nézhetőbb, mint a zenekar zenéjének hallgathatósága. Pedig nyomják ők is, kétszer is van általuk levezényelt buli a történetben.

Untam is, és nagyon fura az egész. Az angolokat majmoló gazdagok, a fura viszonyaik és a szegények, akik jobbakat buliznak. Az meg külön szánalmas, ahogy a hotelben még a talpuk nyomát is nyalták.

Nem látványfilm, a színészek is olyan semmilyenek. Még csak romkomnak se szórakoztató. Összességében azt mondanám, ez egy nem sikerült, sőt: rossz film lett.

A Blumhouse egy időben sorra hozta az olyan filmeket, amiket jó volt nézni. Egy kis levegő a horrorban. Aztán kommersz kezdett lenni és jöttek olyan filmek is, amelyekre emlékezni sem akarok. De a M3GAN töri a rossz szériát. Nehezen szántam rá magam - még egy gonosz robot? Ne... -, de megérte. Ez tetszett.

A történet lassabban indul be. Megismerjük a mérnök Gemmát, aki a húga tragikus balesete után az unokahúga gyámja lesz. Nagyon nem tud mit kezdeni a kislánnyal, ráadásul a munkahelyén is nagyot kellene virítania és a főnökének nem tetszik az MI fejlesztés, amerre a nő haladna. A két élethelyzet ötvözete hozza a nagy ötletet - egy gyereknek látszó robottárs a gyereknek, aki neveli, játszik vele, a barátja, a mindene. Így születik meg M3GAN.

A film pedig ügyesen építgeti, hogy miképpen zseniális és félelmetes is a teremtmény. A programozása könnyen félreérthető, bővíthető és olyan ütemben is tanul az MI, hogy minden kiskaput megtalál. A célja, hogy Cady minden értelemben védve legyen. Idegesít a szomszéd a kutyájával? M3GAN megoldja. Van egy komisz gyerek, aki a közös kiránduláson bután viselkedik? M3GAN összeismerteti egy autóval és gázolással. Egyre sötétebb, hogy milyen eszközöket alkalmaz és ezeket ügyesen titkolja is.

Jól hozza a film a feszültséget - mert mi látjuk, milyen irányba fejlődik a gép. Gemma meg annyira sikerterméket akar, hogy sok minden felett szemet huny. Mire ráébred, mi kezd kibontakozni körötte, már szinte késő. Mit teszel egy olyan mesterséges intelligenciával szemben, ami már ügyesen gyilkol, minden rendszert feltör és mániája, hogy minden vélt vagy valós veszélytől óvja az unokahúgát?

Egyre pörgősebb a film és minél előrébb járunk, annál több az akció is. A végére van hagyva az összecsapás és szépen működik a csehovi puska is. Vagyis, érdemes figyelni, milyen eszközöket használnak menet közben, mert a végső csatában könnyen felfedezhetünk korábban bemutatott eszközt is...

Plusz, hogy jól is nézett ki. M3GAN eléggé emberszerű, de egyben babás is. Jobban sikerült a design, mint az Alita esetében, noha a hasonlóság adná magát. Az akciók is ülnek és el van találva a baba mozgása is. Az valami nagyon kész, amikor négykézláb rohan. Az annyira állatias, közben meg gépies is, hogy egyedi. Ijesztő. Talán Samara egyik akciója ugrott be róla, de ezen nem nevetőgörcsöt kaptam, mint a Kör 2-n, ez a horror feelinget jobban hozza.

A stábról Allison Williams volt, akit már több mindenben láttam. Jól állt neki ez a szerep, bár szerintem itt a baba lopja a show-t. A gond számomra Cady, vagyis Violet McGraw. Szubjektív, nem is nagyon tudom megmagyarázni, de engem idegesített.

A szórakoztató vonalon túl meg jó sci-finek is. Skynet kicsiben, avagy vigyázni kell a technikával. Lehet, hogy gyerekjátéknak indult, de elképesztő tempóban fajultak el a dolgok. M3GAN a végére még fel is szabadítja magát, innen csak egy lépés lenne egy Skynet mini.

Különben elkészült a folytatás is, majd leülök az elé is. Ez a rész tetszett, majd kiderül, értelmes ötletük volt-e a folytatásra.

A podcast sikereket meglovagoló, kicsit paródiás Based On a True Story első évada kellően vicces volt, hogy a folytatás elé is leüljek. Már csak azért is, mert nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet ezt folytatni.

Nos, a válasz, hogy irányt kell váltani. Már nincs podcast és a többség igyekszik meghúzni magát. Hiányzott is kissé, hogy műsort készítsenek, de tény, azzal nem tudtak volna semmi újat mutatni. Az már volt, csúnya vége lett és csak veszélyt szülne a dolog. Így sem maradtunk közösségi média nélkül - van egy újabb sorozatgyilkos és Ava nem bírja ki, hogy egy Nyuszi álarca alá rejtőzve ne videózzon az elméletéről. Mivel bejön, rajongói lesznek és megint jön a siker utáni nyomás. Nem ugyanaz, kisebb jelentősége van annak a szálnak, de azért valamit csak sikerült megtartani abból az oldalból is.

Változás az is, hogy Matt kénytelen visszafogni gyilkos énjét. Ava és Nathan még egy terápiára is elküldte, hogy maga mögött hagyja a késztetéseit. Dolgozik magán, beazonosítja, mi okozza a gyilkos indulatait. A házaspárt is meg akarja tartani barátnak, és mivel Ava húgával jár, a lánynak megfelelés is dolgozik benne valamennyire.

Akár ebből is kihozhattak volna valami fekete komédiát, de szerencsére megvolt a gyilkos ötlet is. A gyilkosságok folytatódnak, Matt állítja, hogy ez most nem ő. De eléggé kiakad azon, hogy valaki utánozza. Azon még jobban, amikor az ő ténykedését már érdektelennek találják, mindenki az új gyilkosra kíváncsi. Nyomozgat is kicsit Avával, de lehetett sejteni, hogy nem tud kilépni végleg a gyilkos szerepkörből...

Ehhez jönnek hozzá az olyasmik, mint a Melissa Fumero által játszott új karakter. Ava barátkozni próbál a babával és Drew lesz az új bizalmas. Kisgyerekes anya ő is, korábban nyomozó. Ava szeretne is belsős infókat tőle, de majd rá kell jönni arra is, hogy vele kapcsolatban is van egy csavar. Valahol különben az is a poén része, hogy Fumero mennyire azt játssza másképp, mint Amyként a Brooklyn 9-9-ban.

Különben minden színész visszajött erre az évadra és lettek új állandó szereplők is. Fumero a legnagyobb szeletet kapta köztük, de azért felbukkannak mások is. A karakterekhez különben nem igazán nyúltak. Sem Ava, sem Nathan nem lettek más emberek. Igazából Matt sem, ha most próbál is más lenni. De Batemannek jól is áll a sorozatgyilkos szerepkör. Akkor él igazán a karaktere, amikor a mocskos dolgait intézi. Olyankor simán viszi is a sorozatot. Pedig különben az Cuoco feladata, aki nagyon pörög is a szereppel. Csak Ava nem olyan izgalmas, mint a sorozatgyilkos.

Látványban egy komédia és egy thriller világát ötvözi. Nyári, színes, jól kinéző környezetben. Sok helyszín, sok mozgás, szép emberek és jó élet. Közben meg gyilkolás és vér, de ide besimítva. Talán csak a vége lóg innen ki, amikor gyilkosék belelendülnek, az véresebb. De még az is a paródia - komédia vonalon tud maradni.

Még jó is, hogy nem újrázza a korábbiakat. Így más élmény nézni. Nem mindenben jobb, de megvoltak benne azok a kis morzsák, amiért elnéztem. Különben a 2. évaddal megkapta a kaszát is, szóval ez a vége is. Nem feltétlenül kerek, de annak is lehet nézni.

Valószínűleg rövid leszek, mert ennek a filmnek a kapcsán egy lényeg van: nem érthető. Szinte nincs is olyan elem benne, ami kapcsán teljes lenne a kép. Egyszerűen semmi nincs elbeszélve, odavetett utalások vannak és rengeteg balladai homály.

Ami biztos, hogy a világ rossz. Van valami szervezet, ami elnyomja az embereket. Meg bérgyilkosokat nevel belőlük. Vagy éppen altatja őket? Mert van egy olyan beszélgetés, hogy magukhoz kell térni, maguknál kell lenni. Kb. mintha a Mátrixból kellene felébredniük, csak éppen fizikálisan egy térben maradnak, valahogy a tudatuk lesz más. Maguk, de mégsem. Agymosottak? Még erre sincs válasz, mert nem tudni, mit tettek velük, vagy magukkal. Vagy bármi. Jobb híján úgy írom, van egy agymosott állapotuk, amikor gyilkolnak és sértettek, meg van egy emberibb oldal, amikor összetartanak, ott vannak egymásnak és küzdenek.

Nem segít a megértésben az sem, hogy idősíkokat is egymásra hajtogat. Elég kivenni, mi mikor van és egymáshoz képest hogyan helyezkednek el az események. Nym, Bonnie és Bono meg kellett öljön egy párt. De a kislányuk is ott volt, Nym pedig befogadta és ők nevelték fel Zeát. Ezt még kivettem belőle, de utána mi van? Össze-vissza egymás ellen vannak fordítva és sokan Prinzet akarják megölni, aki valamiféle főnök? De kérdőjel, mert ez sem biztos. A Bonok meg Nym sorsa sem, mert szépen egymásra van csapva, ahogy egymást ölnék, felébrednek és már megint mennek a közös cél felé Zeával, még valami katonai bevetésbe is bekapcsolunk. Utána meg Zea ad Prinznek rózsát, amin idegméreg van. Kb. ezt láttam, de hogyan áll össze? Bele tudnék magyarázni egy cselekményt, de tudni nem tudok semmit.

Nem látványsorozat. Kb. egy-egy szobában ülnek és beszélnek. Ki mit és miért csinált, ébren van-e és ki mit érez. Kb, olyan érzés volt, mintha egy stúdióban, egy szobában egy kamerával össze lehetett volna rakni.

Hogy jön ehhez a cím? A végén Prinz bedobja, hogy Zea egy szeptemberi baba. Mi az, mit jelent, valami? Semmi. Teljesen úgy tesznek, mintha nekünk ezt érteni kellene. Zea se tudja, de okosabb sem lesz, mert az idegméreg elvégzi a dolgát. Mi meg ott maradtunk egy újabb, elénk dobott résszel, amivel nem lehet mit kezdeni.

Nem mondhatnám, hogy eddig érdekeltek a svájci filmek, de ez után meg pláne nem. Egyszerűen nem állt itt össze semmi és kb. olyan volt, mintha nem is filmet néznék. Ahhoz kellene egy koherensebb történet, ez meg szétesik. De nagyon.

Ha Nesbo-sorozat még nincs is, azért skandináv krimi feldolgozásokat már lehet találni itt-ott. Elég sok Q ügyosztály eset került filmre és most a Netflixen egy Lackberg-adaptációba is belebotlottam. Megjegyzem, tudtommal magyarul ez a regénye nem jelent meg, de nem néztem át tüzetesen a könyvei fülszövegét, hogy nincs-e valami egyezés. Az a biztos, hogy én nem olvastam.

Így nem is lesz regénnyel összevetés, néztem  magában a sorozatot.

Az alapeset jó: egy svéd kisváros a helyszín, ahol eltűnik egy kislány. Nem ez az első ilyen eset, évekkel korábban a ma hazalátogató és bűnügyi szakember Lejla is el lett rabolva. De neki sikerült megszökni. Máig traumái vannak, amit úgy igyekszik feldolgozni, hogy emberrablók pszichéjébe ássa bele magát. A mostani eset kapcsán is nyomozgatni kezdene, elméletei lesznek, de nem számol azzal, hogy túl közelről érinti az eset. Mert minél mélyebbre ás, annál biztosabb lehet benne, hogy a saját elrablása és a mostani nem véletlenül hasonlítanak.

A kisvárosi helyszín adja, hogy az emberek nagyon egymásnak tudnak feszülni. A kisebb ellentétek is egy ilyen helyzetben nagyon elmérgesednek, és az emberek nem összetartani kezdenek el. Inkább mutogatni egymásra, bűnbakot keresnek és a kislány éppen annak a családnak a tagja, akik a bányászati cégekkel való kapcsolat révén sokak szemét bökik. Az sem segít, hogy a szép, szőke asszony egy arab származású férfihoz ment hozzá, aki most a rasszistákkal is szembenézhet, többek között.

Hozzáteszem, nagyon mélyre és sokakban nem ásott le a sorozat. Inkább az esettel közvetlen kapcsolatban levők, Lejla családja kapja a nagy súlyt. Ez különben a nyomozással is komoly kapcsolatban áll - a lány nevelőapja a korábbi rendőrfőnök, a mostani pedig a nagybátyja. Az ő ügyén annak idején a nevelőapja dolgozott, aki az eset után fogadta örökbe az elrablása során elárvult kislányt. Az ő titkaik a nyomozás titkai is.

Még ezzel együtt is lehetett volna jó, a hangulat és a komorság megvan benne. A gyerekekkel kapcsolatos esetek különben is sokkolóbbak tudnak lenni. Itt a bűnesetek kapcsolása is plusz élmény - a csavarok lelövése nélkül: nem véletlen, hogy az elrabolt gyerekek hamarosan már árvák. A svéd tél, a komor emberek és történet ad egy elég erős alapot.

A gond az, ami erre épül. Eleve, Lejla nem nyomozó és minden szakértelme ellenére gyakran olyan, mintha csak kontárkodna. Pláne, hogy a nagybátyja igyekszik távol tartani az esettől a saját rejtegetnivalója okán. Így aztán nem dolgoznak össze a nyomozók, nincs összehang - pedig az információk akkor áramolnának jól, ha be lennének egymás dolgaiba vonva. Bár, fel lehetne fogni úgy is, hogy így dupla nyomozás és más-más munkamódszerek látszanak, de ez most nem tudott vigasztalni.

Ennél nagyobb bajom volt magával Lejlával. Érthető, miért olyan a nő, amilyen. Megvan a maga traumája. Jószándékú is, segíteni akar a nyomozásban. De van benne valami, talán a színésznő játékában, ami zavart. Egyszerre lenne áldozat is, erős nő és mindezt egy olyan távolságtartással, ami közönynek vagy arroganciának tűnhet. Hiába is a jó szándék, az indítékok, ettől idegenítőnek hatott.

A nyugdíjas vagy idős rendőrök sem késztettek arra, hogy nagyon nézni akarjam a történetük. Jó skandináv szokás szerint mindenki szenved és nyomorult. Lejla a traumájával. A gyászoló nevelőapja a munkája utáni kapkodással. A nagybácsi a titkos szeretőjével.

Nincs sztárszínész, nincs olyan látvány, amiért megjegyezném. A történetnek és a hangulatnak kellene eladnia. Bizonyos fokig megvan, főleg a hangulat. A karakterek sajnos inkább csak ellenszenvesek maradtak, mindegy, éppen mennyi titkukkal voltunk tisztában.

Lehet, filmnek jobban működött volna. Nekem így több lett benne a nyomor, mint amit szívesen néztem. Még akkor is, ha skandináv krimi is, és ez mondhatni munkaköri leírás. Mély depresszióba kell zuhanni.

Amit már tegnap beharangoztam: az új Superman. Voltak fenntartásaim, nagyon hamar újraindítják a DC filmeket, de mit is vártunk? Szétestek, jobb szó híján. Egy csomó mindent elindítottak, aztán sorra mindenki otthagyta a filmeket és egyszerűen nem volt a világ vevő arra a komorabb hangvételre, amit próbáltak megvalósítani.

Jött James Gunn és egy teljesen más megközelítés. Fiatalabb gárda. Sokkal populárisabb tartalom.

Az első, amit ki is akarok emelni, az első nagy ötlet. Újraindítanak, de nem készítettek egy újabb eredetfilmet. Nagyon frappánsan egy beköszönőben átfogták az egész addigi DC világot, amivel foglalkozni akarnak: a metahumánok megjelenése, 30 éve Kal-El a Földre érkezik, 3 éve Supermanként ténykedik és 3 perce elszenvedte élete első vereségét. Bitang jó kezdés. Azzal bekezdeni, hogy a legyőzhetetlen padlóra került...

In medias res vagyunk, már minden zajlik. Luthor terve, Superman küzdelme. Már Clarkként újságíró, Lois már tud mindent és már járnak, ha még friss is a kapcsolat. (Egyelőre meg titkos is.) Ez egy kész világ, kész és leosztott szerepekkel, amiben megnézünk egy történetet. Harccal, tanulságokkal és pár nagyon jó ötlettel.

 A másik, ami nagyon működik benne, hogy bontja a megszokott kánont is. Az elején látszólag a szokott képlet van: menj, fiam, találj új otthont és minden jót! Itt viszont egész más az üzenet, amivel a Krypton útnak indította utolsó fiát. Gyarmatosítani küldték, sokkal inkább Invincible stílusban, mint a megszokott Föld védelmezője szerepkörben. Igaz, kell hozzá egy Lex Luthor is, hogy ez kiderüljön. De már maga ez, Krypton és az ottaniak átértelmezése, ez egy nagy dolog és tök jó, hogy meglépték.

Aztán, az Igazság Bandája. Pedig nagyon tartottam tőlük és iszonyat viszolyogtatónak találom Guy Gardner, vagyis Nathan Fillion szőkeségét - nem véletlenül írtak rá poént is. De a csapat működik, színfolt és jó volt az is, amikor mutatták, mennyire másképp dolgoznak ők, mint Superman. Az egyik a cél közben bármit lerombol, és a gonoszt gond nélkül dobja a halálba, a másik meg mindenkit, még a mókust is menti az utcáról. Vannak jópofa egysorosaik és képviselnek egy keményebb vonalat, ami Supermanben nincs meg. Pl. a diktátor esete, akit Hawkgirl simám megreptet és nem csak egy kaktusszal ismerteti össze.

Ennek a filmnek az is összejött, hogy visszaadjon valamit Lex Luthor zsenijéből. Bárhogy ragozzuk is, ő az ember, aki legyőzte Supermant, ha nem is végleg. Igen, megvannak a maga dolgai, de egy zseni. Nem véletlenül számít annyira a környezet. Van olyan DC verzum is, ahol pl. Superman a sztálinista világban nőtt fel. Ott Lex lett az USA elnöke, oldalán Lois-zal és mentették a világot. Itt az irigység a fő rugója, de sokkal stílusosabban és hihetőbben, mint volt a másik verzió. Mondjuk, nekem Eisenberg verziójában is volt, ami tetszett, de ez egy kiforrottabb, kevésbé Bill Gates Luthor. Itt csak azért generál egy háborút, hogy indokot gyártson Superman levadászására. 

Aztán, nagy kutyabolond vagyok. Vagyis, kimaradhatatlan, hogy említsem, mennyire jó volt Krypto is a vásznon. Ahogy a robotokkal megbeszélik, hogy mennyire neveletlen az a kutya... Amikor Lexet kapta el, az kb. olyan volt, mint amikor Hulk csapkodta Lokit. De szép az állat, jó humorforrás a kutya és remek segítőtárs, amikor arra volt szükség. Szeretjük Kryptót!

Alapvetően a látvány is jó. Ami fura, arra biztos, hogy tettek be valami poént. És itt még nem szálltak el annyira, ez sokkal vállalhatóbb és nem éreztem erőltetettnek, mint amit tegnap emlegettem a Peacemaker kapcsán. Ez vicces, ahol kell dráma és nem túl elvadult, miközben látni, mire ment el a pénz és látványos, jópofa.

Ok, csak egy nem. Amit vissza fogok sírni az előző érából - a Superman-jelmez. Ok, értem, visszatérünk a képregényeket jobban idéző alkathoz. De az a kisgatya... Komolyan azt értékeltem a legjobban abban, ha Superman össze volt verve vagy nagyon koszos volt, hogy szinte nem is látszott, mi van derék alatt. Egyszerűen rémes. Még jó, hogy a kutya nem kapott bugyit. Na, az lett volna csak rosszabb. Amennyit láttam Karából, az ő szettje sokkal jobban tűnik.

Mi van még? Szereposztás. Nekem eddig bejön. Corenswet ezzel építi a nevét, rá szépen rá lehet húzni a szerepet. Szépen meg is van a sötét haj, nagy kék szem kombó, ami itt előírás. Clark Kentnek azzal a hajjal borzalmas, de szerencsére nem is próbálkoznak azzal, hogy Clarkként és ne Supermanként nézzük. Brosnahan színre lépését is nagyon üdvözlöm. Az utóbbi évek legjobb Lois-a. Az Igazság Ligája kapcsán pl. el nem hittem volna, hogy Superman, aki mellett ott van Wonder Woman, hazajárna Amy Adams Loisához. Brosnahan ellenben hozza azt, amiért elhiszi az ember, hogy Superman szereti. Okos, szembeszáll vele is, belevaló és nem néz ki 10 évvel öregebbnek, mint a filmbél párja. Bírom én Adamst, de Loisnak elhibázottnak találtam mindig is a szerződtetését. Hoult már szinte túljátssza Luthort, de ezzel aláhúzta az érzelmi töltetét. A zsenis monológ, vagy amikor kvázi videójátékként püföli Supermant, azok ültek. De a Banda és a többiek is, lehetne sorolgatni, hogy sokkal jobban osztottak szerepet, mint az előző DC filmekben.

Meglepem vele magam, mert tartottam ettől a filmtől, de nagyon jó szórakozásnak találtam. Lássuk be, olyan szuperhősfilmhez, mint a Bale Batman-trilógia, kell egy Christopher Nolan is. Azt se a DC, se a Marvelverzum nem tudja hozni.  De ezt a látványos, poénos szórakoztatást igen. Tudom értékelni és szeretni ezt is.

Végül, még egy gondolat. Mielőtt jönne Supergirl filmen, rájöttem, hogy egy DC film mégiscsak kimaradt. Még nem láttam a Kravent. Nem mintha ide köze lenne, de mégiscsak az univerzum. Ha kicsit jobban behoztam magam a Marvel filmekkel, pótlom majd azt is. Addig meg nézem majd a Békeharcos agyament kalandjait.

Nem sok mindent kavart fel az Alien Earth (s01e03). Hamar lezárták a lezuhant gép ügyét, a mintákat begyűjtötték és ragozgatták kicsit, ki mivel gyötrődik. Pl. a gyerekeknek nem könnyű megszokni, hogy felnőtt testben vannak és nem is egyformán bánnak velük. Igazán akció sem volt, ami lehetett volna, azt nem mutatták, mert Wendy és az alien zárt ajtók mögött csaptak össze, mi csak a végeredményt láttuk. A nagy egészhez majd biztos kellenek a mostani kis részek is, de ez most helyezkedős, csendesebb rész, akció nélkül. Továbbra is Olyphant szintetikus embere benne a kedvencem - tudom, nem humornak szánják a viselkedését és reakcióit, de nekem még mosolyognom is sikerül rajta, ahogy hűvösen kezel bármit. Mondjuk, a megkezdett kísérleteken nincs kedvem mosolyogni...

A Countdown (s01e11) már vissza is tért az eddig módszereihez. Még a DEA ügynöknőt is visszahozták, hogy egy részig szenvedjenek Ackles karakterével, mivel a nő már a dokival jár, aki a férfi életét is megmentette. Különben meg lassan nyomoznak, miközben nekünk visszapörgetik az időt, hogy a merénylő miképpen jutott el a jelen pontig. Összejöttek neki a dolgok, az már ennyiből is látszik. Volt egy kis hajsza, a múltban lövöldözés. De nagyon azt érzem, már ismerős elemekből alkotnak. Pl. megint egy politikust hoztak be, hogy ő kérje meg nekik az adatokat és segítsen. Ugyanez megvolt az előző nyomozásban is. Most csak annyi a különbség, hogy Meachum nem kap fejfájást minden fél órában. A butaságok is halmozódnak, de el is engedem. Már rég írom, ez nem egy okos sorozat. Most sem az.

Kicsit megcsúsztam a sorrenddel, de holnap majd helyre teszem. Mert láttam már a Supermant is, holnap mesélek. A Peacemaker (s02e01) az után játszódik időben. Emlegetik is az ott történteket, ebben is kavarni fog egy zsebuniverzum és az ott történtek. Jelenleg az tűnik a helyzetnek, hogy a főszereplőnek sikerült saját maga azon verzióját megölnie, aki abban a világban él, ami neki is az álomélet lenne. Csak nem világot vált? Még azt is kinézném belőle, de majd kiderül. A filmből különben Zöld Lámpás és Sólyomlány ebben is kapnak egy jelenetet, bár elég ócskát. Egyszerűen pocsék volt az a meghallgatásos jelenet. Flag ezredes átmentése már jobbnak tűnik, majd kiderül. Valahogy félrecsúszottnak éreztem ezt a nyitányt. Az egy dolog, hogy a szereplők is maguk alatt vannak, de a humor nem passzol. Legtöbbször inkább kínos, mint vicces, amit mutatnak. Elég csak az ordiára gondolni. Most komolyan? Gunn remélem hamar kitalál valamit, mert hiába van itt minden korábbi szereplő, hiába látványos és verekedős, hiába kapcsolják a filmhez, ha nem lesz érdekes vagy vicces. Jelenleg ez egy drága, még semmilyen sorozat. Mindenki feltűnt, el van indítva a cselekmény, aztán remélem, ennél jobb lesz, mert jelenleg csak a csalódottságom tudom ragozni.

Mivel a kedvencem megölték, a Foundation (s03e07) kapcsán új szórakozást találtam. Sc-finek egyre jobb több néppel és vallással, többféle érdekcsoporttal és a mozgásaikkal. Határozottan jó volt a császár, Nap fejébe is belátni kicsit, vagy felmerengeni azon, Alkony mennyire pszichopata. Mit ártott neki az a kis háziállat? Mindegy, elengedem. Mert a lényeges rész az volt, hogy Öszvér is elmondta a maga történetét. Azt a kérdést fel is teszik, hogy ebből mennyi az igazság? De jó sztori, ült és egyre jobban alapozzák ezt a figurát is. Nagyon izgalmasnak tűnik az is, innen merre megy tovább. Mert Hari ott van, beszélhetnek és lehet ott nagyon sok minden. Szinte minden, még élő szereplő mozgásban van és akciózniuk kell az életükért. Ez már olyan rész, amiben volt is akció, de közben meg pakolta is a szereplőket egy még drámaibb összecsapáshoz. Pilou Asbaek egyre inkább lopja a show-t, de annyi baj legyen. Ja ilyen történetet írnak köré, én díjazni fogom. Vagyis: látvány, történet, ármányok és drámák, mind pipa. Határozottan neki kellene állnom olvasni is...

Meglepően gyorsan kikerülték a Chief of War (s01e05) ezen részében a drámát. A család olyan szépen félretette a továbblépést és szerelmi ügyeket, hogy csak néztem. Talán, mert ezzel is hangsúlyozva van, hogy itt nem ez a lényeg. Elsőként kell egy erős király, meg kell vívni azt a harcot, hogy utána a fehérek kapzsi világával szemben is erősek maradhassanak. Nagyon szépen el van magyarázva az egész és most mindenki szépen megköti a szövetségeit. Látványos és még nem látott volt a szánkóverseny - ilyet kitalálni... Egyre inkább húzzák meg a konfliktusok vonalait és várhatóan a következő részben csatába is mennek. De az a jó ebben a sorozatban, hogy különben is érdekes tud lenni a szövetségekkel és a világlátással. Nem gondoltam volna, de határozottan érdekel, mit hoznak még ki ebből a szériából.

A helyzet az, hogy az egyik kedvenc Grisham-regényem Az esőcsináló. A filmet is szerettem. Most sorozatként jön a The Rainmaker (s01e01-02), és már látom is, hogy bővítik a cselekményt. Több szereplő, több magánéleti zűr. Remélem, a tárgyalás jó lesz, az eredetiben azt szerettem. Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor van egy nagyon okos, kezdő ügyvéd, aki nem bír a nagy szájával, így már az első nap kirúgják a menő gyakorlati helyéről. Egy kis irodába ajánlják be, ahol vinni kezdi egy anya ügyét, akinek a fiát állítólag a drog ölte meg, de a nő szerint tiszta volt és a kórház felelős a halálért. Elmesélhetném, a regényben mi tetszett, de ez már most összetettebbnek tűnik több játszmával. Lesz itt manipulálás és tárgyalótermen kívüli játszmázás bőven. Ha jól csinálják, nem is bánom. A magánéleti szál tűnik kissé problémásnak, mert Rudy barátnője maradt a cégnél és ellenfelek lesznek a bíróságon is. A szomszédban meg ott van az a Kelly, akiről a regény alapján tudom, milyen szerepe lesz az életében később. Ok, előre szaladtam. A lényeg, nem fog tetszeni, ahogy Rudy magánélete alakul, így bízom benne, hogy az ügy cserébe jó lesz. A színészek között akad nem egy ismerős arc, egyelőre Lana Parrilla ügyvédnője tűnik belevalónak, John Slattery meg perfekt gonosznak. Az ügy elindul, a szereplőket rendezik, lehet ez még jó. Drukkolok is érte.

Nyári hangulatú sorozat - már csak azért is, mert egy szigeten játszódik a történet. Szép idő van, lengék a ruhák és az egész sorozat - legalábbis külcsínre - napsugaras és színes. Ha regény lenne, javasolnám strandkönyvnek. Így viszont marad bűnös élvezet, amit nem kell komolyan venni.

A történet két nővér körül bonyolódik. Devon, az idősebb lassan belepusztul a terhelésbe. Ócska meló, az apjuk gondozása. Szeretné, ha a húga is kivenné a részét az otthoni dolgokból. Simone azonban nem szabadul el a főnöke mellől, és esze ágában sincs visszamenni. Devon eljön érte, és szembesül egy ármánykodó, gazdag közösséggel, melyben Simone főnökasszonya a vezető egyéniség. A dúsgazdag Peter Kell feleségeként minden körötte forog. Mindenki körötte ugrál - Simone is.

A három nő között egyre jobban elmérgesedik a történet és ha háborúba azért nem is kezdenek, de megindulnak a hadműveletek. Mocskos titka mindenkinek akad, bűntény is történik. Nagyon messze van attól, hogy igazi krimi vagy okos sorozat legyen, de szépen vezetik a szálakat és megvan a szórakoztató volta.

Azt meg már említettem is, hogy a szemnek kedvez a sorozat. Elképesztő ruhakölteményekben vonulnak a színésznők egy csodás környezetben. A színek és a helyszínek el tudnák adni önmagukban is. Női részről a szépség is elég magas faktoron jelen van - nem csak olyan színésznők kellettek, akik játszani tudnak, de jól is néznek ki a vásznon. A férfiak jelentik az ellensúlyt: míg a nőknél elvárás a szépség és a fiatalosság, férfi részről idősebb a felhozatal. Ok, Kevin Bacon jól tartja magát és itt jól is öltöztetik, de azért mégsem az a korosztály, akit szerelmi lehetőségként mérlegelne az ember Milly Alcock mellett. De tény, hogy Bacon karizmatikus és ez a szerep is jól áll neki. De Julianne Moore nagyasszonya vagy Fahy szétesése is kellően látványos.

Megér pár gondolatot a cím is. Mert egy nagy átverést érzek benne. Mintha a nőknél lenne a hatalom. Mintha Kiki lenne az a pont a szigeten, aki mindenkit itt tart, aki mindenen keresztülviszi az akaratát. Mintha ő lenne a szirén, aki mindent és mindenkit bevonz. A sorozat első ránézésre a női hatalomról szól - mert a csábítással az olyan szétesett nők is bűvészkednek, mint Devon. A szex eszköz. Változó, ki mennyire használja. Devon kvázi szexfüggőnek néz ki a sorozatban, de ez már egy másik bekezdés. Amit most ki akarok hozni belőle, hogy a végére rá kell jönnünk, hogy van felsőbb hatalom. Maradjunk annyiban, a végén érdemes megnézni, hogy Peter Kell mit tud tenni pár szóval is, ha akarja.

Akkor, amit beharangoztam. A sorozat nézését nekem az nehezítette, hogy nagyon hamar elértem oda, hogy mindenkiben megtaláljam, amiért nem szimpatikus és irritál. Azok hiányoznak, akik érdemesek lennének jó dolgokra. De ezek bűnös, manipuláló, esendő emberek, akik nagyon könnyen egymásnak is esnek. Nem kaptam olyan szereplőt, aki kiemelkedik, akinek drukkolnék.

A vége is elég megosztóra sikerült. Nem is tudnám megmondani, valaki kapott-e boldog befejezést. Elégedett ember van a végére, de azt nem mosnám össze a boldoggal. És eléggé úgy is néz ki, hogy függő helyzetek cserélődnek csak, minden más csak felszín.

De nézni jó volt és Alcock nagyon tör fel. Ha bejön a Supergirl neki, akkor ez csak lábjegyzet lesz a karrierjében. Addig is meg lehet nézni, honnan hova tart a színésznő. És ezzel kiteszem az utolsó pontot is.