Tudja valaki, mit jelent az, hogy brutalista? Bevallom, én teljesen máshol keresgéltem, mint amit valóban takar ez a cím. Számomra a brutális szó asszociációja jelent meg és ezért valami agresszor, gonosz figurát véltem felfedezni ebben a kifejezésben. Jókorát tévedtem.

Már az gyanús volt, hogy nincs olyan figura, amit elképzeltem. Akkor miért lenne ez a címe? Így kicsit utánanéztem, és kiderült számomra, hogy az 50-es évek egyik stílusirányzata volt a brutalista. Építészetben jelent meg - befejezetlenséget, nyers betont jelent. A stílust pedig a monumentalitás és a funkcionális elemek látványelemekként való felhasználása jellemzi. De nem kell nagyon magyaráznom, elég megnézni a filmben, milyen épületet tervez László. Minden látszik benne, az egy nagyon szép példája a brutalista építészetnek. A sok beton, a hatalmas méret, a látszólagos egyszerűsége és ahogy pl. az ablakok és oszlopok majd keresztet rajzolnak bizonyos fényben az oltárra. A brutalista tehát az ebben a stílusban alkotó építész, vagyis maga László.

Egyértelműen drámát kapunk. Egy férfit, aki túlélte a haláltábort és az Államokban igyekszik új életet kezdeni. Van bőven traumája és nem lesz neki könnyebb később sem. Az unokatestvére befogadja, munkát ad neki - míg a felesége ki nem utálja és el nem mérgesíti köztük a viszonyt. A felesége, unokahúga túlélte és nagy az öröm. Jönnek majd ők is az Államokba. Velük meg a sokk: Erzsébet tolókocsiba kényszerült, Zsófia pedig belenémult a traumába. De jól példázza, és miniben az egész életutat tükrözi a Van Buren otthonában tervezett könyvtárszoba. Megcsinálja, szívét-lelkét beleadja és brutálisan elbánnak vele. Később persze felismerik az értékét és kap némi kárpótlást, de előtte a poklot is meg kellett járnia. Minden téren ez történik Lászlóval az egész filmben, változó nagyságrendben.

Nem is esik jól nézni, mert tényleg tragédiák és visszaélések sora a cselekmény. Még az is, akiből többet néztem ki, át tud menni kegyetlen gazemberbe. Nem is tudom mire vélni, hogy Van Buren mit művelt a végére. Addig is láttam, hogy vannak beütései, amelyek nem feltétlenül pozitívak, de az a nyers erőszak és visszaélés... Az addig nem tűnt a jelleme részének. Az már inkább, ahogy utána úgy tett, mintha mi sem történt volna és makulátlan úriember lenne.

Nagyon szépen meg vannak írva a filmben a jellembéli játékok. Erzsébet, aki vasakarattal és intelligenciával, mindenből felállva és pozitívan megy előre. Iszonyat erő van abban a nőben és Felicity Jones csodásan játssza. Ha kedvencet kellene választanom, nekem valószínűleg ő lenne az. Akit nem lehet megtörni. Aki másokért erős. Van Buren libikókája a természetében levő erőszakkal. Ahogy a műpártoló és az üzletember is váltakozik az alakjában. Attila, aki már kultúrát váltott. Aki alapvetően jó ember, de annyira hagyja magát a felesége által vezetni, hogy azt nézni is rossz.

László, akit azért is külön bekezdésbe teszek, mert vele megkapjuk a művészi elhivatottságot és kötelességet is. Ő nem alkuszik meg és azt építi meg, amit meg kell építenie. Nincs kompromisszum, a művészet az első. Ha ára is van - és sokféle lesz. A pénz a legkevesebb. Sokkal többe fog neki kerülni, hogy azt készítse el, amit.

Valahol ebben érzem a film üzenetét is. Az emberi méltóság, a miért kell élni összegzését. Hogy miképpen teszi az embert és az eszméket halhatatlanná a művészet. Mi mindent ki lehet fejezni, miből mi lesz. Nekem nem esett le, eszembe se jutott volna, hogy a Van Buren komplexum mit és hogyan fejez ki. Teljesen le is döbbentem, amikor a végén elmagyarázzák az épület mögötti koncepciót. Nem akarom elmesélni, de az állam leesett tőle és már másképp néztem arra az épületre is. Ezt az élményt nem venném el attól, aki még nem látta.

Több helyszín, a korszak újrateremtése is megvalósul. De az igazi látványelemek a színészei. Adrien Brody már többszörösen bizonyította, mennyire tud szenvedni a vásznon. Iszonyat erős Jones jelenléte, és ott van még Guy Pearce is, aki el tudja érni, hogy rettegni tudjak Van Burentől. Miközben meg egy úriember maszkját hordja az indulatai felett.

Nem könnyű film, hosszú és depresszív is. Megemészteni sem könnyű. Szerintem közel egy hónapja néztem meg, de csak most értem el oda, hogy szépen helyre pakoltam magamban, mi volt ez és mit láttam. Nem olyan nyers és metsző seb, mint a Saul fia, de azért ebben is van bőven súly.

Kezdjük azzal, hogy nem kell hozzá A védőügyvéd. Abban elég nagy szerepe van Langernek, de nem kötötték össze a két sorozatot. Annyira nem, hogy még az sincs benne, ami leginkább érdekelt volna.

Vagyis: ez mégis mikor van a másik sorozatban látottakhoz képest? Előtte? Azt nem hiszem. Itt már nem él Langer apja, akinek a halála abban a sorozatban történt. Nem is a vége után tűnik, mert nincs szó arról, hogy került ki a börtönből. Mert az utalás, hogy perelték már, anélkül is értelmes. Hiszen úgy is ismertük meg, Chylka védte egy gyilkossági ügyben. Akkor párhuzamosan? Lehet, nem derül ki.

A mostani történet különben annyi, hogy van egy ügyésznő, aki nagyon le akarja csukni a férfit. Mivel nem jut vele semmire, más történetet talál ki. Összeáll egy szép, de a hagyományos módszerektől elmerészkedő rendőrnővel, aki próbálja elcsábítani a férfit. Mondván, ölje meg neki a férjét, aki az ügyésznővel csalja. Aztán persze folyamatosan módosítani és hangolni kell, mert Langer jó érzékkel talál meg minden titkot.

Talán az is volt az évaddal a bajom, hogy bár Langer a címszereplő, ő itt a passzív fél. Nina és a társai az aktív felek, aki a csapdát felállítják. Ők ténykednek, módosítanak, Langer csak rendezi köröttük a történteket. Igaz, neki jut a végső poén: Ninának és a volt férjének van egy kamaszfia. A szülei, hiába dolgoznak mindketten az igazságügyben, észre sem veszik, mi lett a gyerekükből. Langer észreveszi és nélküle lett volna vérfürdő, gyilok-videó és hasonlók. Jó nagy pofon is nekik, amikor szembe kell nézniük azzal, mennyire álszentek maguk is.

Az már kevésbé működik, hogy mi a gyilkosságok lényege. Beleerőltetnek egy társadalmi üzenetet, de elég idióta és belemagyarázott is. Nem véletlenül nem is foglalkoznak vele többet, egyszerűen nem ül.

A sorozat fekete humora jobban megvan. Azon nem kicsit vigyorogtam, amikor Langer aktuális bérence kénytelen takarítani a főnöke után, aki még be is szólt neki előtte. Jó, elmesélni nem is lehet jól, egyszerűen látni kell, ahogy a testőr ott vért felmosva morog magában.

Gierszal az egyetlen ismerős szereplő. Itt valahogy kevésbé állt jól neki Langer alakja, mint a másik sorozatban. Szerintem azért, mert abban ő a zseniális manipulátor. Itt viszont az új szereplők kapják azt a szerepkört, amit máskor ő képvisel. Azt különben megjegyezném, mennyire eye candy volt a válogatás lényege. Nina esetében kiemelten fontos volt a küllem - eleve a ruhájával, megjelenésével tűnt fel elsőre. Aztán nem egyszer kell fehérneműben vonulni a színésznőnek. Annál még az is nagyobb teljesítmény, amit az ügyésznőnek kellett játszani, pedig abban is van valami röhejes, ahogy Langer kiakasztja és kiborul.

Innen az lesz érdekes, mi jön legközelebb. Még egy Chylka vagy Langer külön történetét folytatják? Mindkettőnek nyitott a vége, szóval akár mindkettő kaphat még következő évadot is.

Ha jól emlékszem, ez volt a 100. Disney-mese. Bele is tettek egy csomó mindent, amivel megidéztek más meséket és maga a téma is olyan, hogy tisztelegjenek az előzményeknek.

A történet szerint Rosas egy idilli királyság, ahol a király őrzi a népe álmait. Minden évben egyet teljesít is belőlük. Asha itt nő fel és esélyt kap, hogy Magnifico segédje legyen. Már éppen megkapná az állást, amikor kiderül, hogy egy tekintetben teljesen más a véleményük: Asha visszaadna minden álmot, amit a király nem tud vagy akar teljesíteni. Az eredmény: Magnifico kiborul, Asha pedig tervezni kezdi, hogyan mentse ki onnan az álmokat. Egy csillag száll le neki segíteni, míg a kiakadt király tiltott mágiához nyúl...

Az első, hogy ez egy egyszerű mese. Lineáris, könnyen megoldott és tulajdonképpen egyszerű is. Szinte fontosabbak az utalások és máshonnan ismerős elemek, mint a konkrét történet. Az lemerül annyiban, hogy megvan a konfliktus, van egy összecsapás és a nép kiállása. Ezzel össze is lehetett fogni az egészet. Közben meg énekelnek is - hiszen a legtöbb Disney-mese alapját adta az is, hogy bizonyos helyzetekben a szereplők dalban mondják el az érzelmeiket.

Viszont, értékelni tudtam benne, hogy Magnifico egy másféle gonosz. Ő nem hatalmat gyűjt, nem gonosz céljai vannak. Egyszerűen csak egy olyan ember, akit megnyomorított a gyerekkora. El is mesélik, hogy milyen körülmények között nőtt fel. A felnőtt léte arról szól, hogy szeretetet akar magának és imádókat gyűjt. Ő nem gonosz, csak végtelenül narcisztikus, aki nem bírja a kritikát. Nem is kell meghalnia, csak a Hófehérkét megidézve tükörbe kerül, ha már annyira szerette korábban is nézegetni magét bennük.

Akkor, nem lehet megkerülni. A Kívánság olyan, mintha a Disney egyéb elemeiből vágták volna össze. A kiskecske? Esmeralda kecskéjének fiatalabb verziója. Van a történetben egy Peter, aki szeretne repülni. De mesélnek egy álomról, amelyben egy szuper dadát szeretne a szülő a gyerekei mellé. Az erdő állatai mintha a Bambiból érkeztek volna. A végén megjelenő varázspálca - akár Hamupipőke keresztanyjának kezéből is származhatott volna. De bőven lehet gyűjtögetni, tele vele az egész mese. A végét meg nem is említettem, amikor konkrétan a Disney mesék alakjait idézik meg háttérképnek, csillagokból kirakva.

Mert az üzenetet ráhúzták az egész Disney világra. Merj álmodni! Merülj bele fantasztikus történetekbe. Keresd az álmaid, küzdj értük. Pozitív és mint ebben a mesében minden, ez is rá lesz vonatkoztatva az egeres cégre.

Van humora, mókás karakterei és grafikában is idézi a korábbiakat. Szép ez a mese, jó megoldásokkal. Jól nézett ki az álomszoba, vagy a csillagos dal a vége felé a zöld mágikus szálakkal. Még a szereplőkben is fel lehet ismerni az eredeti hangjukat. Főleg a király - a Bűbájnál is jobban formázta az arca Chris Pine-t.

Volt már különben jobb zenéjű Disney, de ez is kellemes. Még dallamtapadást is tud okozni.

Nem lesz nagy klasszikus, de egyszer aranyos és nézhető. Ahogy meg sokszor írtam már, ebben nagyon azt láttam, hogy tiszteleg a cég a múltja előtt és nem győznek beidézni innen-onnan.

Ezzel beértem magam a kórházas szappanoperával. Lesz még évad, de azt valószínűleg már nem egyben fogom megnézni. Sajnos, már nincs meg az a kényszer, hogy egyik részt nézzem a másik után.

Itt is azzal szembesültem, hogy nagyon erőlködnek, hogy valamit még fenntartsanak az eredetiből. Ilyen az is, hogy Pompeo még mindig feltűnik a sorozat elején és a végén. Többet már nem, meg a narrációban van szerepe. De ő az utolsó Grey, valahogy benne kell lennie. Amúgy meg talán Bailey és Webber maradtak, ők teljes szerepkörben. Minden más már megváltozott itt.

Ha ki kellene jelölnöm, ki a központi karakter Meredith távolban maradásával, hajlamos lennék Jo felé mutogatni. A fél szereplőgárdával rokonságban van valamiképen, így össze tudja őket kötni. Neki még a magánéletét is írják - most éppen ikrekkel terhes, belekeveredett egy majdnem tragédiába fulladó bolti rablásba ( - emlékszik még valaki, anno Derek hogyan vesztette el az apját? Igen, ennyire nem tud újat a sorozat. - ) és van egy újabb esküvője. Nem bírták megállni, ha már egy olyan színész játssza a férjét, aki énekel is, akkor a fogadalmat dalban mondta el. Hiába bírom, szerintem jó párost alkotnak Lincolnnal, akkor se tudom elengedni, mennyire nincs más új elem a sorozatban.

Továbbra is áll, hogy blokkokban készülnek az epizódok. Megvan, melyik színész kivel szerepel általában. Így csoportok vannak, akik válták egymást a vásznon. Ez még mindig ad némi dinamikát, csak éppen ismétlődő, már sokadszor elmesélt történeteket vesznek mindig elő. Meghal egy rokonod? Megvan az indok, miért távozik a színész. Ilyet is láttunk már. Ahogy olyat is, hogy éppen szakításban vannak, összefekszik az egyik fél mással, aztán abban a kínos helyzetben találja magát, hogy a szerelme visszajönne, az egyéjszakás kaland meg ott terem a kórházban, mert persze neki is ott lesz jelenése. Lehetne még gyűjtögetni. 21 évad, nem nagyon lehet már újat találni benne.

Azért van, ami új elem. Teddy és Owen házassága túl van már pár hullámvölgyön, de most elég szokatlan helyzetbe tették őket, még a sorozathoz képest is. Kipróbálják a nyitott házasságot, de több lesz vele a gond, mint az eredmény. Inogtatják is, hogy együtt maradnak-e. Még egy jellemző a sorozatban - itt aztán nincs fix pár, imádnak azzal játszani, hogy összehoznak és szétszednek kapcsolatokat.

Az is feltűnő, évadok óta ragozom ezt is, hogy már nem a kórház a lényeg. Nem is érdekes orvosi esetekről vagy műtétekről mesélek, hanem kavarásokról és viszonyokról. Ez szappanopera, csak éppen egy kórházban. Hol van már, amikor Derek és Meredith annyira belemerültek egy esetbe, hogy még a falra is agyat rajzoltak...

Új szereplőt nem kaptunk, szépen dolgoznak ugyanazokkal. Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak. Minden rezidens nem szimpatikus, de ezzel kezdettől így voltam. Szerencsére még van benne olyan szereplő, akit bírok és akivel érdekel, mi lesz.

Látványram stílusra, az egész olyan, mint az utóbbi pár évad. Legfeljebb annyi a más, hogy egy-egy régebb óta vásznon levő színészen jobban látszik a kora. De még mindig folytatják...

Tudom, már az új Supermant kellene nézni, de ezzel is le vagyok maradva. Nem csak a Marvel-filmek, de még a DC termékein se sikerült végigérnem. Bár talán ezekkel állok jobban. Ez kimaradt, de talán minden mást láttam és lehet haladni az újraindítás felé.

De egyelőre még maradjunk kicsit ennél a filmnél. Az a konfliktus van benne, ami Barry kapcsán elő szokott jönni - akár sorozatban, akár animációban. Mikor rájön, hogy elég gyors az időt is visszafordítani, a szülei traumája nem hagyja többé békén. Figyelmeztethetik, hogy nem jó játszani a múlttal, hiszen az formált minket, mégis belenyúl. Aztán meg kikötünk itt. Barry most is időt fut és megint baj lesz belőle.

A film két dologgal próbál érdekes lenni, az egyik be is jött. De a rosszabbikkal kezdem. Mivel Barry megmenti az anyját, saját maga is más lesz fiatalon. Közbe kell avatkoznia, hogy megkapja a képességét. Az új énje azonban egy más fiatal, lazább és nincs meg benne a komolysága, a kötelességtudata. Az, hogy meg kell mentenie az apját, az tette őt azzá, ami. Nem is könnyen jön ki maga másik verziójával. Ezzel humort akartak beletenni, de nagyon nem értékeltem. Eleve Barry/Flash humora nem feküdt nekem eddig sem, ez a duplázás meg rátett még egy lapáttal. Ha azt hittem, Barry ennél nem lehet rosszabb, itt rácáfoltak.

A másik ötlet, ami viszont remek, hogy az új világban Batman is más lett. Vagyis Ben Affleck leléphetetett és jöhetett a helyére Michael Keaton. Annak idején nem jött össze neki a Batman-trilógia, Madáremberként azért valamit visszakapott és most itt van újra a denevérjelmez is. Messze ő a legjobb az egészben. Amikor a multiverzum is megnyílik kicsit, kapunk még ilyen easter egget. Nem is Nicholas Cage-re gondolnék, de az is elég vad ötlet. A legrosszabb Batman-film főszereplője is visszajött egy jelenetre. Vigyorogtam is rajta, de Keaton volt a legjobb húzása ennek a filmnek.

Azt már írtam, hogy a humorával nem vagyok kibékülve. Talán csak egy olyan poén tetszett, amit már ellőttek az Igazság Ligájában is. Akkor Diana lasszója Aquaman lelkébe nyújtott betekintést, most Batman és Flash mondhatja el a magáét. Bruce, akiben felmerül, hogy a jelmez helyett inkább Wayne-ként a szegénység ellen kellene tennie. Flash, aki még szűz - hát igen, megint Batman volt a jobb rész, Flash csak kínos.

A film visszahozza a Superman-film egy gonoszát és poénként itt nem Superman jelenik meg, hanem Supergirl. Jellemző, hogy még ő is millió meg egyszer érdekesebb és jobb volt, mint Flash.

Eddig se titkoltam, most sem, hogy Ezra Miller nem szimpatikus számomra. Nem tetszik az sem, milyen Flash lett belőle. Ő a DC Pókembere, legalábbis humorban ugyanazt tudja. De ő csak kínos és nem vicces. Igaz, a Marvel Pókembere sem vicces nekem. Lehet, hogy ezt kiskamaszoknak lőtték be? Eredetileg gondolom, igen.

Ezt a filmet el tudta volna adni az is, ha látványos. De sajnos soha nem tetszett, amikor ebben a verzióban Flash begyorsul. Egyetlen egyszer ült - az Igazság Ligájában, amikor Kal-El feltámadt és az egész Ligát pillanatok alatt leverte. Flasht is. De itt nincs ahhoz fogható, csak röhejes, ahogy Miller helyben fut.

A lényeg, most nézhetem a Supermant, aztán majd jön a Peacemaker 2. évad, majd Supergirl. Beértem magam és ezt a filmet nem szerettem.

Talán már írtam is a Countdown (s01e10) kapcsán, milyen olcsó megoldásai vannak arra, hogy a részek végi nyitott kérdést lerendezze. De még ezzel együtt is megcsapott, milyen összecsapott és gyors vége lett Volcheknek. Meachum simán lelövi - sikeresen leküzdve a rátörő rosszullétet. Remek, nem? Az akaraterő győz az agytimor felett! Egyszerűen ennél többet érdemelt volna a fehérorosz, ez annyira gagyi lezárás volt... A meglepetés mondjuk utána jött. Ül mindenki? Szépen megnéztük, hogy mindenki milyen szépen folytatja az életét és összejönnek a dolgaik. Kinevezés, életmentő kezelés, családi egyesülés. Ilyesmik. Aztán hirtelen ugrunk közel 1 évet és egy titkosszolgálatost látunk, aki bejelentéseket vizsgál. Az egyik felkelti a figyelmét, kimegy a helyszínre és egy gyilkossági helyszínre sétál be. Tényleg veszélyben lenne az elnök? Már hívják is össze az akciócsoportot, és egy kivétellel mindenki meg is jelenik. Mehet az új nyomozás. Lenyomtak egy évadzárót, aztán már mentek is tovább. Ennyire elmebeteg megoldást... Egyelőre csak morogni tudok miatta. Az első eset nagyon gagyi lezárása és ez az évadon belüli reboot... A végén még 2. évados berendelés is lesz.

Nem is a mostani rész, a jövő heti lesz a Chief of War (s01e04) érdekes része. Most haladunk tovább a konfliktusok felé, előkészületek vannak minden színtéren. Momoa karaktere már úton van haza a fegyverekkel, a párja meg éppen összejött a fivérével. Lesz kellemetlen, Pearl Harbor-t idéző meglepetés, amikor visszaérkezik. Végülis, az is ezeken a szigeteken játszódott, csak jó pár évvel később... De a szerelmi dráma benne a legkevesebb. A királyságok sorsa, a fehérekkel való összetűzés az igazi lényeg. Ami szintén szépen alakul, hogy a főszereplő törzs leendő vezére hogyan kezd el valóban vezetni. A hadsereg vezető pozícióját már megörökölte, a felesége már elkezdett a tanácsadója is lenni. Mire a nagy háború ideér, szerintem Momoa karaktere is megjön. De majd kiderül. Itt mindenki helyezkedik és elő vannak készítve a robbantásra váró bombák. Akciónak a rabszolgák felszabadítását kaptuk, színfoltnak meg a hawaii részeket. Elképesztő, mennyire más színvilág a nyugati kultúra a szürkékkel és a szigetek a rikító vörössel, zöldekkel, sárgákkal. De, hogy ismételjem magam, ez átvezető rész. A jövő heti robbanhat.

Amitől tartottam és el is kapott a depresszív hangulat. Nyomorult Cleon, mindegy melyik verzió és melyik kor, a Foundation (s03e06) nem ad nekik boldog végeket. Pedig nagyon reméltem, hogy Pirkadat valahogy megússza a robbanást, de nem. Napnak sem jutott boldog vég, akkor puffant szerencsétlen a szinte lehetetlen szökése után, hogy szerintem szívesen cserélne Pirkadattal. De nem is ők most a lényeg - hanem, ami az első Alapítvánnyal történt. Az Öszvér támadásba lendült és le lett rakva egy szövetség alapja Demerzellel. Most volt látvány - újabb csata, menekülés, káosz. De az még mindig csak előjáték. Össze kell csapni az Öszvérrel és már nagyon oda kezdenek vezetni a szálak, Azért a mellékszereplők színesítik, most is jókat mosolyogtam a kereskedők és az első Alapítvány ügyein, a zenészen, és ahogy mindent olyan gyorsan le tudtak nullázni. 

Pont a Smoke (s01e09) vége nem tetszett. Dave bekerült a kihallgatóba, aztán Michelle nagyon rá akarta verni a múlt heti gyújtogatást. Nem tudott jó érzetem lenni a végére, mert kb. úgy éreztem, nem jó így sem. Dave bűnhődhet, de nem azért, amit tett. Michelle-lel meg mi lesz? Eddig is voltak lelki bajai, ez nem öli meg belülről? Szóval, ez most nem tudott olyan jó lenni. Nem volt teljesen kerek lezárás, amiben mindenki megkapja, ami jár. De az ügy, az szépen fel lett építve. A színészek is jó munkát végeztek. A végére betett poén meg nagyon ült és remekül meg lett rendezve. Amikor Dave tévképzete most, a végén nekünk is meg lesz mutatva. Összességében jó volt ez a sorozat, kár, hogy nekem pont a vége nem volt elég.

Múlt héten befejeztem egy ufós sorozatot (Resident Alien), és más kaptam is egy újat. Az Alien Earth (s01e01-02) azonban egészen más hangvétel és ufó, mint a múltkori volt. Azt még nem lőttem be, az eredeti filmekhez képest időben hol vagyunk. Nem mintha fontos lenne - ami beazonosítható, hogy a xenomorfokat már ismerik és a Weyland-Yutani már folytatja a kísérleteket. A probléma is az lesz, hogy egy mélyűrbe kiküldött kutatóhajó lezuhan a Földre. Az űrlények már átvették az uralmat, csak egy szintetikus tartja a frontot, de őt jobban érdeklik a vállalti értékek megőrzése, mint az emberek vagy akár az egész Föld sorsa. A hajó egy vetélytárs területén zuhant le, miért is ne egy nagy komplexumba csapódott be. A Prodigy csapata kiszáll kármenteni, és mivel a medikusok egy kísérleti program alanyának a bátyja, az Elveszett Fiúk is kimennek. (Ők olyan beteg gyerekek, akik szintetikus, felnőtt testeket kaptak.) A hajóban meg ott várnak a lények... Igen, a látvány megvan. Az ismerős és újabb mélyűri szörnyek kezdik meg a mészárlást. A másik vetület, hogy a nagyvállalatok mit művelnek, és mennyire disztópia a festett jövő, nekem legalább ennyire izgalmas. A Weyland-Yutanit hajlamos vagyok amúgy is pokolinak látni, de most kapunk egy másik szereplőt. A Prodigy feje egy csodagyerek, akit kb. így is emlegetnek csak. Az ő találmánya a gyerekek átalakítása, és most eléggé rápörgött az alienekre. Lehet még ott is meglepetés. Látványos, azt már írtam, de ki is hangsúlyozom. Szakadnak az emberek, ölnek a xenomorfok és jól van használva az űrhajó/épület zárt tere. Nem meglepetés, hogy nem nagy sztárfaktorral dolgoztak. A többség azért egy-egy sorozatból ismerős lehet, de olyan, akinek a neve önmagában is mond valamit, kevés akad benne. A medikus Alex Lawther, aki több filmben is feltűnt már, nekem egy sorozatból ismerős leginkább (The End of the F***ing World).  A legismertebb név pedig Timothy Olyphant, aki egy szintetikus a sorozatban. Olyan durván néz ki, hogy én pl. a hangját előbb megismertem, mint magát a színészt. Az a kinézet... Ha színészeket emelek ki, nálam ő a favorit eddig. Az is ok, ahogy Samuel Blenkin játssza a kölyökzsenit, aki fiatal felnőtt és zseni létére elég sok gyerekes elemet is kapott magába. De Olyphant és ez a gépies beszéd és viselkedés, az kész. A történet egyszerű, a látvány és a színészek ok. Vagyis: egyelőre nem rossz, a szokott vállalati érdekek és emberi gyarlóságok mellett gyilkolnak az alienek elég nagy hatásfokkal. Majd kiderül, mit tudnak még mutatni.

A Citadel egyre nagyobb franchise akar lenni. Így aztán nézhetjük, mennyiféleképpen bővítik az eredeti sorozatot. Megjegyzem, azt még nem láttam. Megnéztem, melyik hol és milyen szereplőkkel játszódik és azzal kezdtem, ami a legkevésbé tűnt érdekesnek.

Az pedig ez az indiai fejezet.

Hamar megjegyzem azért, hogy nem teljesen önálló. Ebben az évadban van egy kislány, Nadia. A főszereplők gyereke. Az alapsorozatnak ő a női főszereplője, már felnőttként. De akkor is teljesen kerek a történet, ha ezt nem tudjuk. Eddig én se tudtam, és mindent lehetett érteni. Inkább a folytatás miatt mesélem el: a Honey Bunny nem kapott második évados berendelést. Viszont, ez a történet akkora nyitott véggel zárul, hogy rákerestem a végén, nem-e csak A évad és lesz-e még folytatás. Nem lesz. Megnyugtatásul annyit, hogy a készítők kiadták, hogy a nyitva hagyott történet megkapja a lezárását a Citadel (az alapsorozat) 2. évadában. Lehet, nem is baj, hogy ezzel kezdtem.

Ilyen előzmény után térjünk is rá, mit kaptunk most. Az első, hogy érdekessé egy kettős elbeszéléssel igyekeztek tenni. A jelenben látjuk Honey-t, vagyis Hanimandakini-t (nem véletlenül kellett neki egy rövidebb becenév), aki a kislányával igyekszik életben maradni. A múltja utánuk nyúl. Közben megelevenedik a múlt, amikor Honey színésznőként próbált befutni és az egyik kaszkadőr, Bunny - vagyis Raahi - felajánlott egy másik állást. Így keveredik bele a kémügynökség dolgaiba és a közös akció során Honey és Bunny egymásba is szeretnek. Látjuk, mivé fajultak a dolgok, hogy kerültek a jelenbe. A történet persze majd újra összehozza a szereplőket és a vége már közös menekülés, visszacsapás és akció lesz.

Annyira nem tudott okos lenni, mi hogyan kapcsolódik össze. Azért a rejtélynek megvan a maga húzása, de nem volt késztetésem, hogy egyik részt nézzem a másik után. Egyszer meg lehetett nézni, de nem valami izgalmas összességében.

Érdekes megoldás az is, mennyire a vége felé tűnik csak fel a Citadel. Ami egy szervezet, aki nem tudná. Az egyik kémszervezet. Sokáig nem is értettem, ez miért Citadel-sorozat, ha nincsenek is benne. Aztán feltűntek és már azt is tudom, Nadia hogyan köti össze.

Románc és akció keveréke, a kémes vonal is inkább az akciókkal/bevetésekkel képviselteti magát. A szereplőknek nagyon sokáig tart, főleg Bunny-nak, hogy a megfelelő kérdéseket tegye fel és jöjjön rá, ebben a történetben ki a jó és a rossz, hol az erkölcs. Kicsit olyan sémának is tűnik, hogy ki és mivel, hogyan vezette be a meg a szereplőket. Az akcióból viszont sok van. Lőnek, verekednek, autóznak, mindenféle akad benne mindkét idősíkon. Maga az akció annyira nem köt le, kevés olyan film van, amit azért nézek meg, mert jól néz ki. Mondhatom úgy is, hogy ez nem égette be úgy magát a retinámba, mint amit a Mátrix vagy a John Wick tudott.

Sztárfaktor: Ázsiában megvan az is. Honey-t pl. egy olyan színésznő játssza, aki az országában az egyik legjobban fizetett, díjnyertes díva, nem is használja a teljes nevét, csak a Samanthát. Dhawan, a férfi főszereplő és hasonló kategória Indián belül. Ezzel a sorozattal és a Netflixszel kaptak egy esélyt, hogy máshol is megirmejék őket. Különben nem dobták tele világszinten ismert színészekkel, ez megmaradt indiai sorozatkalandnak.

Az olasz évaddal folytatom majd, ettől most elköszönünk.