Ha Nesbo-sorozat még nincs is, azért skandináv krimi feldolgozásokat már lehet találni itt-ott. Elég sok Q ügyosztály eset került filmre és most a Netflixen egy Lackberg-adaptációba is belebotlottam. Megjegyzem, tudtommal magyarul ez a regénye nem jelent meg, de nem néztem át tüzetesen a könyvei fülszövegét, hogy nincs-e valami egyezés. Az a biztos, hogy én nem olvastam.

Így nem is lesz regénnyel összevetés, néztem  magában a sorozatot.

Az alapeset jó: egy svéd kisváros a helyszín, ahol eltűnik egy kislány. Nem ez az első ilyen eset, évekkel korábban a ma hazalátogató és bűnügyi szakember Lejla is el lett rabolva. De neki sikerült megszökni. Máig traumái vannak, amit úgy igyekszik feldolgozni, hogy emberrablók pszichéjébe ássa bele magát. A mostani eset kapcsán is nyomozgatni kezdene, elméletei lesznek, de nem számol azzal, hogy túl közelről érinti az eset. Mert minél mélyebbre ás, annál biztosabb lehet benne, hogy a saját elrablása és a mostani nem véletlenül hasonlítanak.

A kisvárosi helyszín adja, hogy az emberek nagyon egymásnak tudnak feszülni. A kisebb ellentétek is egy ilyen helyzetben nagyon elmérgesednek, és az emberek nem összetartani kezdenek el. Inkább mutogatni egymásra, bűnbakot keresnek és a kislány éppen annak a családnak a tagja, akik a bányászati cégekkel való kapcsolat révén sokak szemét bökik. Az sem segít, hogy a szép, szőke asszony egy arab származású férfihoz ment hozzá, aki most a rasszistákkal is szembenézhet, többek között.

Hozzáteszem, nagyon mélyre és sokakban nem ásott le a sorozat. Inkább az esettel közvetlen kapcsolatban levők, Lejla családja kapja a nagy súlyt. Ez különben a nyomozással is komoly kapcsolatban áll - a lány nevelőapja a korábbi rendőrfőnök, a mostani pedig a nagybátyja. Az ő ügyén annak idején a nevelőapja dolgozott, aki az eset után fogadta örökbe az elrablása során elárvult kislányt. Az ő titkaik a nyomozás titkai is.

Még ezzel együtt is lehetett volna jó, a hangulat és a komorság megvan benne. A gyerekekkel kapcsolatos esetek különben is sokkolóbbak tudnak lenni. Itt a bűnesetek kapcsolása is plusz élmény - a csavarok lelövése nélkül: nem véletlen, hogy az elrabolt gyerekek hamarosan már árvák. A svéd tél, a komor emberek és történet ad egy elég erős alapot.

A gond az, ami erre épül. Eleve, Lejla nem nyomozó és minden szakértelme ellenére gyakran olyan, mintha csak kontárkodna. Pláne, hogy a nagybátyja igyekszik távol tartani az esettől a saját rejtegetnivalója okán. Így aztán nem dolgoznak össze a nyomozók, nincs összehang - pedig az információk akkor áramolnának jól, ha be lennének egymás dolgaiba vonva. Bár, fel lehetne fogni úgy is, hogy így dupla nyomozás és más-más munkamódszerek látszanak, de ez most nem tudott vigasztalni.

Ennél nagyobb bajom volt magával Lejlával. Érthető, miért olyan a nő, amilyen. Megvan a maga traumája. Jószándékú is, segíteni akar a nyomozásban. De van benne valami, talán a színésznő játékában, ami zavart. Egyszerre lenne áldozat is, erős nő és mindezt egy olyan távolságtartással, ami közönynek vagy arroganciának tűnhet. Hiába is a jó szándék, az indítékok, ettől idegenítőnek hatott.

A nyugdíjas vagy idős rendőrök sem késztettek arra, hogy nagyon nézni akarjam a történetük. Jó skandináv szokás szerint mindenki szenved és nyomorult. Lejla a traumájával. A gyászoló nevelőapja a munkája utáni kapkodással. A nagybácsi a titkos szeretőjével.

Nincs sztárszínész, nincs olyan látvány, amiért megjegyezném. A történetnek és a hangulatnak kellene eladnia. Bizonyos fokig megvan, főleg a hangulat. A karakterek sajnos inkább csak ellenszenvesek maradtak, mindegy, éppen mennyi titkukkal voltunk tisztában.

Lehet, filmnek jobban működött volna. Nekem így több lett benne a nyomor, mint amit szívesen néztem. Még akkor is, ha skandináv krimi is, és ez mondhatni munkaköri leírás. Mély depresszióba kell zuhanni.

Amit már tegnap beharangoztam: az új Superman. Voltak fenntartásaim, nagyon hamar újraindítják a DC filmeket, de mit is vártunk? Szétestek, jobb szó híján. Egy csomó mindent elindítottak, aztán sorra mindenki otthagyta a filmeket és egyszerűen nem volt a világ vevő arra a komorabb hangvételre, amit próbáltak megvalósítani.

Jött James Gunn és egy teljesen más megközelítés. Fiatalabb gárda. Sokkal populárisabb tartalom.

Az első, amit ki is akarok emelni, az első nagy ötlet. Újraindítanak, de nem készítettek egy újabb eredetfilmet. Nagyon frappánsan egy beköszönőben átfogták az egész addigi DC világot, amivel foglalkozni akarnak: a metahumánok megjelenése, 30 éve Kal-El a Földre érkezik, 3 éve Supermanként ténykedik és 3 perce elszenvedte élete első vereségét. Bitang jó kezdés. Azzal bekezdeni, hogy a legyőzhetetlen padlóra került...

In medias res vagyunk, már minden zajlik. Luthor terve, Superman küzdelme. Már Clarkként újságíró, Lois már tud mindent és már járnak, ha még friss is a kapcsolat. (Egyelőre meg titkos is.) Ez egy kész világ, kész és leosztott szerepekkel, amiben megnézünk egy történetet. Harccal, tanulságokkal és pár nagyon jó ötlettel.

 A másik, ami nagyon működik benne, hogy bontja a megszokott kánont is. Az elején látszólag a szokott képlet van: menj, fiam, találj új otthont és minden jót! Itt viszont egész más az üzenet, amivel a Krypton útnak indította utolsó fiát. Gyarmatosítani küldték, sokkal inkább Invincible stílusban, mint a megszokott Föld védelmezője szerepkörben. Igaz, kell hozzá egy Lex Luthor is, hogy ez kiderüljön. De már maga ez, Krypton és az ottaniak átértelmezése, ez egy nagy dolog és tök jó, hogy meglépték.

Aztán, az Igazság Bandája. Pedig nagyon tartottam tőlük és iszonyat viszolyogtatónak találom Guy Gardner, vagyis Nathan Fillion szőkeségét - nem véletlenül írtak rá poént is. De a csapat működik, színfolt és jó volt az is, amikor mutatták, mennyire másképp dolgoznak ők, mint Superman. Az egyik a cél közben bármit lerombol, és a gonoszt gond nélkül dobja a halálba, a másik meg mindenkit, még a mókust is menti az utcáról. Vannak jópofa egysorosaik és képviselnek egy keményebb vonalat, ami Supermanben nincs meg. Pl. a diktátor esete, akit Hawkgirl simám megreptet és nem csak egy kaktusszal ismerteti össze.

Ennek a filmnek az is összejött, hogy visszaadjon valamit Lex Luthor zsenijéből. Bárhogy ragozzuk is, ő az ember, aki legyőzte Supermant, ha nem is végleg. Igen, megvannak a maga dolgai, de egy zseni. Nem véletlenül számít annyira a környezet. Van olyan DC verzum is, ahol pl. Superman a sztálinista világban nőtt fel. Ott Lex lett az USA elnöke, oldalán Lois-zal és mentették a világot. Itt az irigység a fő rugója, de sokkal stílusosabban és hihetőbben, mint volt a másik verzió. Mondjuk, nekem Eisenberg verziójában is volt, ami tetszett, de ez egy kiforrottabb, kevésbé Bill Gates Luthor. Itt csak azért generál egy háborút, hogy indokot gyártson Superman levadászására. 

Aztán, nagy kutyabolond vagyok. Vagyis, kimaradhatatlan, hogy említsem, mennyire jó volt Krypto is a vásznon. Ahogy a robotokkal megbeszélik, hogy mennyire neveletlen az a kutya... Amikor Lexet kapta el, az kb. olyan volt, mint amikor Hulk csapkodta Lokit. De szép az állat, jó humorforrás a kutya és remek segítőtárs, amikor arra volt szükség. Szeretjük Kryptót!

Alapvetően a látvány is jó. Ami fura, arra biztos, hogy tettek be valami poént. És itt még nem szálltak el annyira, ez sokkal vállalhatóbb és nem éreztem erőltetettnek, mint amit tegnap emlegettem a Peacemaker kapcsán. Ez vicces, ahol kell dráma és nem túl elvadult, miközben látni, mire ment el a pénz és látványos, jópofa.

Ok, csak egy nem. Amit vissza fogok sírni az előző érából - a Superman-jelmez. Ok, értem, visszatérünk a képregényeket jobban idéző alkathoz. De az a kisgatya... Komolyan azt értékeltem a legjobban abban, ha Superman össze volt verve vagy nagyon koszos volt, hogy szinte nem is látszott, mi van derék alatt. Egyszerűen rémes. Még jó, hogy a kutya nem kapott bugyit. Na, az lett volna csak rosszabb. Amennyit láttam Karából, az ő szettje sokkal jobban tűnik.

Mi van még? Szereposztás. Nekem eddig bejön. Corenswet ezzel építi a nevét, rá szépen rá lehet húzni a szerepet. Szépen meg is van a sötét haj, nagy kék szem kombó, ami itt előírás. Clark Kentnek azzal a hajjal borzalmas, de szerencsére nem is próbálkoznak azzal, hogy Clarkként és ne Supermanként nézzük. Brosnahan színre lépését is nagyon üdvözlöm. Az utóbbi évek legjobb Lois-a. Az Igazság Ligája kapcsán pl. el nem hittem volna, hogy Superman, aki mellett ott van Wonder Woman, hazajárna Amy Adams Loisához. Brosnahan ellenben hozza azt, amiért elhiszi az ember, hogy Superman szereti. Okos, szembeszáll vele is, belevaló és nem néz ki 10 évvel öregebbnek, mint a filmbél párja. Bírom én Adamst, de Loisnak elhibázottnak találtam mindig is a szerződtetését. Hoult már szinte túljátssza Luthort, de ezzel aláhúzta az érzelmi töltetét. A zsenis monológ, vagy amikor kvázi videójátékként püföli Supermant, azok ültek. De a Banda és a többiek is, lehetne sorolgatni, hogy sokkal jobban osztottak szerepet, mint az előző DC filmekben.

Meglepem vele magam, mert tartottam ettől a filmtől, de nagyon jó szórakozásnak találtam. Lássuk be, olyan szuperhősfilmhez, mint a Bale Batman-trilógia, kell egy Christopher Nolan is. Azt se a DC, se a Marvelverzum nem tudja hozni.  De ezt a látványos, poénos szórakoztatást igen. Tudom értékelni és szeretni ezt is.

Végül, még egy gondolat. Mielőtt jönne Supergirl filmen, rájöttem, hogy egy DC film mégiscsak kimaradt. Még nem láttam a Kravent. Nem mintha ide köze lenne, de mégiscsak az univerzum. Ha kicsit jobban behoztam magam a Marvel filmekkel, pótlom majd azt is. Addig meg nézem majd a Békeharcos agyament kalandjait.

Nem sok mindent kavart fel az Alien Earth (s01e03). Hamar lezárták a lezuhant gép ügyét, a mintákat begyűjtötték és ragozgatták kicsit, ki mivel gyötrődik. Pl. a gyerekeknek nem könnyű megszokni, hogy felnőtt testben vannak és nem is egyformán bánnak velük. Igazán akció sem volt, ami lehetett volna, azt nem mutatták, mert Wendy és az alien zárt ajtók mögött csaptak össze, mi csak a végeredményt láttuk. A nagy egészhez majd biztos kellenek a mostani kis részek is, de ez most helyezkedős, csendesebb rész, akció nélkül. Továbbra is Olyphant szintetikus embere benne a kedvencem - tudom, nem humornak szánják a viselkedését és reakcióit, de nekem még mosolyognom is sikerül rajta, ahogy hűvösen kezel bármit. Mondjuk, a megkezdett kísérleteken nincs kedvem mosolyogni...

A Countdown (s01e11) már vissza is tért az eddig módszereihez. Még a DEA ügynöknőt is visszahozták, hogy egy részig szenvedjenek Ackles karakterével, mivel a nő már a dokival jár, aki a férfi életét is megmentette. Különben meg lassan nyomoznak, miközben nekünk visszapörgetik az időt, hogy a merénylő miképpen jutott el a jelen pontig. Összejöttek neki a dolgok, az már ennyiből is látszik. Volt egy kis hajsza, a múltban lövöldözés. De nagyon azt érzem, már ismerős elemekből alkotnak. Pl. megint egy politikust hoztak be, hogy ő kérje meg nekik az adatokat és segítsen. Ugyanez megvolt az előző nyomozásban is. Most csak annyi a különbség, hogy Meachum nem kap fejfájást minden fél órában. A butaságok is halmozódnak, de el is engedem. Már rég írom, ez nem egy okos sorozat. Most sem az.

Kicsit megcsúsztam a sorrenddel, de holnap majd helyre teszem. Mert láttam már a Supermant is, holnap mesélek. A Peacemaker (s02e01) az után játszódik időben. Emlegetik is az ott történteket, ebben is kavarni fog egy zsebuniverzum és az ott történtek. Jelenleg az tűnik a helyzetnek, hogy a főszereplőnek sikerült saját maga azon verzióját megölnie, aki abban a világban él, ami neki is az álomélet lenne. Csak nem világot vált? Még azt is kinézném belőle, de majd kiderül. A filmből különben Zöld Lámpás és Sólyomlány ebben is kapnak egy jelenetet, bár elég ócskát. Egyszerűen pocsék volt az a meghallgatásos jelenet. Flag ezredes átmentése már jobbnak tűnik, majd kiderül. Valahogy félrecsúszottnak éreztem ezt a nyitányt. Az egy dolog, hogy a szereplők is maguk alatt vannak, de a humor nem passzol. Legtöbbször inkább kínos, mint vicces, amit mutatnak. Elég csak az ordiára gondolni. Most komolyan? Gunn remélem hamar kitalál valamit, mert hiába van itt minden korábbi szereplő, hiába látványos és verekedős, hiába kapcsolják a filmhez, ha nem lesz érdekes vagy vicces. Jelenleg ez egy drága, még semmilyen sorozat. Mindenki feltűnt, el van indítva a cselekmény, aztán remélem, ennél jobb lesz, mert jelenleg csak a csalódottságom tudom ragozni.

Mivel a kedvencem megölték, a Foundation (s03e07) kapcsán új szórakozást találtam. Sc-finek egyre jobb több néppel és vallással, többféle érdekcsoporttal és a mozgásaikkal. Határozottan jó volt a császár, Nap fejébe is belátni kicsit, vagy felmerengeni azon, Alkony mennyire pszichopata. Mit ártott neki az a kis háziállat? Mindegy, elengedem. Mert a lényeges rész az volt, hogy Öszvér is elmondta a maga történetét. Azt a kérdést fel is teszik, hogy ebből mennyi az igazság? De jó sztori, ült és egyre jobban alapozzák ezt a figurát is. Nagyon izgalmasnak tűnik az is, innen merre megy tovább. Mert Hari ott van, beszélhetnek és lehet ott nagyon sok minden. Szinte minden, még élő szereplő mozgásban van és akciózniuk kell az életükért. Ez már olyan rész, amiben volt is akció, de közben meg pakolta is a szereplőket egy még drámaibb összecsapáshoz. Pilou Asbaek egyre inkább lopja a show-t, de annyi baj legyen. Ja ilyen történetet írnak köré, én díjazni fogom. Vagyis: látvány, történet, ármányok és drámák, mind pipa. Határozottan neki kellene állnom olvasni is...

Meglepően gyorsan kikerülték a Chief of War (s01e05) ezen részében a drámát. A család olyan szépen félretette a továbblépést és szerelmi ügyeket, hogy csak néztem. Talán, mert ezzel is hangsúlyozva van, hogy itt nem ez a lényeg. Elsőként kell egy erős király, meg kell vívni azt a harcot, hogy utána a fehérek kapzsi világával szemben is erősek maradhassanak. Nagyon szépen el van magyarázva az egész és most mindenki szépen megköti a szövetségeit. Látványos és még nem látott volt a szánkóverseny - ilyet kitalálni... Egyre inkább húzzák meg a konfliktusok vonalait és várhatóan a következő részben csatába is mennek. De az a jó ebben a sorozatban, hogy különben is érdekes tud lenni a szövetségekkel és a világlátással. Nem gondoltam volna, de határozottan érdekel, mit hoznak még ki ebből a szériából.

A helyzet az, hogy az egyik kedvenc Grisham-regényem Az esőcsináló. A filmet is szerettem. Most sorozatként jön a The Rainmaker (s01e01-02), és már látom is, hogy bővítik a cselekményt. Több szereplő, több magánéleti zűr. Remélem, a tárgyalás jó lesz, az eredetiben azt szerettem. Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor van egy nagyon okos, kezdő ügyvéd, aki nem bír a nagy szájával, így már az első nap kirúgják a menő gyakorlati helyéről. Egy kis irodába ajánlják be, ahol vinni kezdi egy anya ügyét, akinek a fiát állítólag a drog ölte meg, de a nő szerint tiszta volt és a kórház felelős a halálért. Elmesélhetném, a regényben mi tetszett, de ez már most összetettebbnek tűnik több játszmával. Lesz itt manipulálás és tárgyalótermen kívüli játszmázás bőven. Ha jól csinálják, nem is bánom. A magánéleti szál tűnik kissé problémásnak, mert Rudy barátnője maradt a cégnél és ellenfelek lesznek a bíróságon is. A szomszédban meg ott van az a Kelly, akiről a regény alapján tudom, milyen szerepe lesz az életében később. Ok, előre szaladtam. A lényeg, nem fog tetszeni, ahogy Rudy magánélete alakul, így bízom benne, hogy az ügy cserébe jó lesz. A színészek között akad nem egy ismerős arc, egyelőre Lana Parrilla ügyvédnője tűnik belevalónak, John Slattery meg perfekt gonosznak. Az ügy elindul, a szereplőket rendezik, lehet ez még jó. Drukkolok is érte.

Nyári hangulatú sorozat - már csak azért is, mert egy szigeten játszódik a történet. Szép idő van, lengék a ruhák és az egész sorozat - legalábbis külcsínre - napsugaras és színes. Ha regény lenne, javasolnám strandkönyvnek. Így viszont marad bűnös élvezet, amit nem kell komolyan venni.

A történet két nővér körül bonyolódik. Devon, az idősebb lassan belepusztul a terhelésbe. Ócska meló, az apjuk gondozása. Szeretné, ha a húga is kivenné a részét az otthoni dolgokból. Simone azonban nem szabadul el a főnöke mellől, és esze ágában sincs visszamenni. Devon eljön érte, és szembesül egy ármánykodó, gazdag közösséggel, melyben Simone főnökasszonya a vezető egyéniség. A dúsgazdag Peter Kell feleségeként minden körötte forog. Mindenki körötte ugrál - Simone is.

A három nő között egyre jobban elmérgesedik a történet és ha háborúba azért nem is kezdenek, de megindulnak a hadműveletek. Mocskos titka mindenkinek akad, bűntény is történik. Nagyon messze van attól, hogy igazi krimi vagy okos sorozat legyen, de szépen vezetik a szálakat és megvan a szórakoztató volta.

Azt meg már említettem is, hogy a szemnek kedvez a sorozat. Elképesztő ruhakölteményekben vonulnak a színésznők egy csodás környezetben. A színek és a helyszínek el tudnák adni önmagukban is. Női részről a szépség is elég magas faktoron jelen van - nem csak olyan színésznők kellettek, akik játszani tudnak, de jól is néznek ki a vásznon. A férfiak jelentik az ellensúlyt: míg a nőknél elvárás a szépség és a fiatalosság, férfi részről idősebb a felhozatal. Ok, Kevin Bacon jól tartja magát és itt jól is öltöztetik, de azért mégsem az a korosztály, akit szerelmi lehetőségként mérlegelne az ember Milly Alcock mellett. De tény, hogy Bacon karizmatikus és ez a szerep is jól áll neki. De Julianne Moore nagyasszonya vagy Fahy szétesése is kellően látványos.

Megér pár gondolatot a cím is. Mert egy nagy átverést érzek benne. Mintha a nőknél lenne a hatalom. Mintha Kiki lenne az a pont a szigeten, aki mindenkit itt tart, aki mindenen keresztülviszi az akaratát. Mintha ő lenne a szirén, aki mindent és mindenkit bevonz. A sorozat első ránézésre a női hatalomról szól - mert a csábítással az olyan szétesett nők is bűvészkednek, mint Devon. A szex eszköz. Változó, ki mennyire használja. Devon kvázi szexfüggőnek néz ki a sorozatban, de ez már egy másik bekezdés. Amit most ki akarok hozni belőle, hogy a végére rá kell jönnünk, hogy van felsőbb hatalom. Maradjunk annyiban, a végén érdemes megnézni, hogy Peter Kell mit tud tenni pár szóval is, ha akarja.

Akkor, amit beharangoztam. A sorozat nézését nekem az nehezítette, hogy nagyon hamar elértem oda, hogy mindenkiben megtaláljam, amiért nem szimpatikus és irritál. Azok hiányoznak, akik érdemesek lennének jó dolgokra. De ezek bűnös, manipuláló, esendő emberek, akik nagyon könnyen egymásnak is esnek. Nem kaptam olyan szereplőt, aki kiemelkedik, akinek drukkolnék.

A vége is elég megosztóra sikerült. Nem is tudnám megmondani, valaki kapott-e boldog befejezést. Elégedett ember van a végére, de azt nem mosnám össze a boldoggal. És eléggé úgy is néz ki, hogy függő helyzetek cserélődnek csak, minden más csak felszín.

De nézni jó volt és Alcock nagyon tör fel. Ha bejön a Supergirl neki, akkor ez csak lábjegyzet lesz a karrierjében. Addig is meg lehet nézni, honnan hova tart a színésznő. És ezzel kiteszem az utolsó pontot is.

Tudja valaki, mit jelent az, hogy brutalista? Bevallom, én teljesen máshol keresgéltem, mint amit valóban takar ez a cím. Számomra a brutális szó asszociációja jelent meg és ezért valami agresszor, gonosz figurát véltem felfedezni ebben a kifejezésben. Jókorát tévedtem.

Már az gyanús volt, hogy nincs olyan figura, amit elképzeltem. Akkor miért lenne ez a címe? Így kicsit utánanéztem, és kiderült számomra, hogy az 50-es évek egyik stílusirányzata volt a brutalista. Építészetben jelent meg - befejezetlenséget, nyers betont jelent. A stílust pedig a monumentalitás és a funkcionális elemek látványelemekként való felhasználása jellemzi. De nem kell nagyon magyaráznom, elég megnézni a filmben, milyen épületet tervez László. Minden látszik benne, az egy nagyon szép példája a brutalista építészetnek. A sok beton, a hatalmas méret, a látszólagos egyszerűsége és ahogy pl. az ablakok és oszlopok majd keresztet rajzolnak bizonyos fényben az oltárra. A brutalista tehát az ebben a stílusban alkotó építész, vagyis maga László.

Egyértelműen drámát kapunk. Egy férfit, aki túlélte a haláltábort és az Államokban igyekszik új életet kezdeni. Van bőven traumája és nem lesz neki könnyebb később sem. Az unokatestvére befogadja, munkát ad neki - míg a felesége ki nem utálja és el nem mérgesíti köztük a viszonyt. A felesége, unokahúga túlélte és nagy az öröm. Jönnek majd ők is az Államokba. Velük meg a sokk: Erzsébet tolókocsiba kényszerült, Zsófia pedig belenémult a traumába. De jól példázza, és miniben az egész életutat tükrözi a Van Buren otthonában tervezett könyvtárszoba. Megcsinálja, szívét-lelkét beleadja és brutálisan elbánnak vele. Később persze felismerik az értékét és kap némi kárpótlást, de előtte a poklot is meg kellett járnia. Minden téren ez történik Lászlóval az egész filmben, változó nagyságrendben.

Nem is esik jól nézni, mert tényleg tragédiák és visszaélések sora a cselekmény. Még az is, akiből többet néztem ki, át tud menni kegyetlen gazemberbe. Nem is tudom mire vélni, hogy Van Buren mit művelt a végére. Addig is láttam, hogy vannak beütései, amelyek nem feltétlenül pozitívak, de az a nyers erőszak és visszaélés... Az addig nem tűnt a jelleme részének. Az már inkább, ahogy utána úgy tett, mintha mi sem történt volna és makulátlan úriember lenne.

Nagyon szépen meg vannak írva a filmben a jellembéli játékok. Erzsébet, aki vasakarattal és intelligenciával, mindenből felállva és pozitívan megy előre. Iszonyat erő van abban a nőben és Felicity Jones csodásan játssza. Ha kedvencet kellene választanom, nekem valószínűleg ő lenne az. Akit nem lehet megtörni. Aki másokért erős. Van Buren libikókája a természetében levő erőszakkal. Ahogy a műpártoló és az üzletember is váltakozik az alakjában. Attila, aki már kultúrát váltott. Aki alapvetően jó ember, de annyira hagyja magát a felesége által vezetni, hogy azt nézni is rossz.

László, akit azért is külön bekezdésbe teszek, mert vele megkapjuk a művészi elhivatottságot és kötelességet is. Ő nem alkuszik meg és azt építi meg, amit meg kell építenie. Nincs kompromisszum, a művészet az első. Ha ára is van - és sokféle lesz. A pénz a legkevesebb. Sokkal többe fog neki kerülni, hogy azt készítse el, amit.

Valahol ebben érzem a film üzenetét is. Az emberi méltóság, a miért kell élni összegzését. Hogy miképpen teszi az embert és az eszméket halhatatlanná a művészet. Mi mindent ki lehet fejezni, miből mi lesz. Nekem nem esett le, eszembe se jutott volna, hogy a Van Buren komplexum mit és hogyan fejez ki. Teljesen le is döbbentem, amikor a végén elmagyarázzák az épület mögötti koncepciót. Nem akarom elmesélni, de az állam leesett tőle és már másképp néztem arra az épületre is. Ezt az élményt nem venném el attól, aki még nem látta.

Több helyszín, a korszak újrateremtése is megvalósul. De az igazi látványelemek a színészei. Adrien Brody már többszörösen bizonyította, mennyire tud szenvedni a vásznon. Iszonyat erős Jones jelenléte, és ott van még Guy Pearce is, aki el tudja érni, hogy rettegni tudjak Van Burentől. Miközben meg egy úriember maszkját hordja az indulatai felett.

Nem könnyű film, hosszú és depresszív is. Megemészteni sem könnyű. Szerintem közel egy hónapja néztem meg, de csak most értem el oda, hogy szépen helyre pakoltam magamban, mi volt ez és mit láttam. Nem olyan nyers és metsző seb, mint a Saul fia, de azért ebben is van bőven súly.

Kezdjük azzal, hogy nem kell hozzá A védőügyvéd. Abban elég nagy szerepe van Langernek, de nem kötötték össze a két sorozatot. Annyira nem, hogy még az sincs benne, ami leginkább érdekelt volna.

Vagyis: ez mégis mikor van a másik sorozatban látottakhoz képest? Előtte? Azt nem hiszem. Itt már nem él Langer apja, akinek a halála abban a sorozatban történt. Nem is a vége után tűnik, mert nincs szó arról, hogy került ki a börtönből. Mert az utalás, hogy perelték már, anélkül is értelmes. Hiszen úgy is ismertük meg, Chylka védte egy gyilkossági ügyben. Akkor párhuzamosan? Lehet, nem derül ki.

A mostani történet különben annyi, hogy van egy ügyésznő, aki nagyon le akarja csukni a férfit. Mivel nem jut vele semmire, más történetet talál ki. Összeáll egy szép, de a hagyományos módszerektől elmerészkedő rendőrnővel, aki próbálja elcsábítani a férfit. Mondván, ölje meg neki a férjét, aki az ügyésznővel csalja. Aztán persze folyamatosan módosítani és hangolni kell, mert Langer jó érzékkel talál meg minden titkot.

Talán az is volt az évaddal a bajom, hogy bár Langer a címszereplő, ő itt a passzív fél. Nina és a társai az aktív felek, aki a csapdát felállítják. Ők ténykednek, módosítanak, Langer csak rendezi köröttük a történteket. Igaz, neki jut a végső poén: Ninának és a volt férjének van egy kamaszfia. A szülei, hiába dolgoznak mindketten az igazságügyben, észre sem veszik, mi lett a gyerekükből. Langer észreveszi és nélküle lett volna vérfürdő, gyilok-videó és hasonlók. Jó nagy pofon is nekik, amikor szembe kell nézniük azzal, mennyire álszentek maguk is.

Az már kevésbé működik, hogy mi a gyilkosságok lényege. Beleerőltetnek egy társadalmi üzenetet, de elég idióta és belemagyarázott is. Nem véletlenül nem is foglalkoznak vele többet, egyszerűen nem ül.

A sorozat fekete humora jobban megvan. Azon nem kicsit vigyorogtam, amikor Langer aktuális bérence kénytelen takarítani a főnöke után, aki még be is szólt neki előtte. Jó, elmesélni nem is lehet jól, egyszerűen látni kell, ahogy a testőr ott vért felmosva morog magában.

Gierszal az egyetlen ismerős szereplő. Itt valahogy kevésbé állt jól neki Langer alakja, mint a másik sorozatban. Szerintem azért, mert abban ő a zseniális manipulátor. Itt viszont az új szereplők kapják azt a szerepkört, amit máskor ő képvisel. Azt különben megjegyezném, mennyire eye candy volt a válogatás lényege. Nina esetében kiemelten fontos volt a küllem - eleve a ruhájával, megjelenésével tűnt fel elsőre. Aztán nem egyszer kell fehérneműben vonulni a színésznőnek. Annál még az is nagyobb teljesítmény, amit az ügyésznőnek kellett játszani, pedig abban is van valami röhejes, ahogy Langer kiakasztja és kiborul.

Innen az lesz érdekes, mi jön legközelebb. Még egy Chylka vagy Langer külön történetét folytatják? Mindkettőnek nyitott a vége, szóval akár mindkettő kaphat még következő évadot is.

Ha jól emlékszem, ez volt a 100. Disney-mese. Bele is tettek egy csomó mindent, amivel megidéztek más meséket és maga a téma is olyan, hogy tisztelegjenek az előzményeknek.

A történet szerint Rosas egy idilli királyság, ahol a király őrzi a népe álmait. Minden évben egyet teljesít is belőlük. Asha itt nő fel és esélyt kap, hogy Magnifico segédje legyen. Már éppen megkapná az állást, amikor kiderül, hogy egy tekintetben teljesen más a véleményük: Asha visszaadna minden álmot, amit a király nem tud vagy akar teljesíteni. Az eredmény: Magnifico kiborul, Asha pedig tervezni kezdi, hogyan mentse ki onnan az álmokat. Egy csillag száll le neki segíteni, míg a kiakadt király tiltott mágiához nyúl...

Az első, hogy ez egy egyszerű mese. Lineáris, könnyen megoldott és tulajdonképpen egyszerű is. Szinte fontosabbak az utalások és máshonnan ismerős elemek, mint a konkrét történet. Az lemerül annyiban, hogy megvan a konfliktus, van egy összecsapás és a nép kiállása. Ezzel össze is lehetett fogni az egészet. Közben meg énekelnek is - hiszen a legtöbb Disney-mese alapját adta az is, hogy bizonyos helyzetekben a szereplők dalban mondják el az érzelmeiket.

Viszont, értékelni tudtam benne, hogy Magnifico egy másféle gonosz. Ő nem hatalmat gyűjt, nem gonosz céljai vannak. Egyszerűen csak egy olyan ember, akit megnyomorított a gyerekkora. El is mesélik, hogy milyen körülmények között nőtt fel. A felnőtt léte arról szól, hogy szeretetet akar magának és imádókat gyűjt. Ő nem gonosz, csak végtelenül narcisztikus, aki nem bírja a kritikát. Nem is kell meghalnia, csak a Hófehérkét megidézve tükörbe kerül, ha már annyira szerette korábban is nézegetni magét bennük.

Akkor, nem lehet megkerülni. A Kívánság olyan, mintha a Disney egyéb elemeiből vágták volna össze. A kiskecske? Esmeralda kecskéjének fiatalabb verziója. Van a történetben egy Peter, aki szeretne repülni. De mesélnek egy álomról, amelyben egy szuper dadát szeretne a szülő a gyerekei mellé. Az erdő állatai mintha a Bambiból érkeztek volna. A végén megjelenő varázspálca - akár Hamupipőke keresztanyjának kezéből is származhatott volna. De bőven lehet gyűjtögetni, tele vele az egész mese. A végét meg nem is említettem, amikor konkrétan a Disney mesék alakjait idézik meg háttérképnek, csillagokból kirakva.

Mert az üzenetet ráhúzták az egész Disney világra. Merj álmodni! Merülj bele fantasztikus történetekbe. Keresd az álmaid, küzdj értük. Pozitív és mint ebben a mesében minden, ez is rá lesz vonatkoztatva az egeres cégre.

Van humora, mókás karakterei és grafikában is idézi a korábbiakat. Szép ez a mese, jó megoldásokkal. Jól nézett ki az álomszoba, vagy a csillagos dal a vége felé a zöld mágikus szálakkal. Még a szereplőkben is fel lehet ismerni az eredeti hangjukat. Főleg a király - a Bűbájnál is jobban formázta az arca Chris Pine-t.

Volt már különben jobb zenéjű Disney, de ez is kellemes. Még dallamtapadást is tud okozni.

Nem lesz nagy klasszikus, de egyszer aranyos és nézhető. Ahogy meg sokszor írtam már, ebben nagyon azt láttam, hogy tiszteleg a cég a múltja előtt és nem győznek beidézni innen-onnan.