Barátnős, üzletet vezető, befektetővel hadakozó.

Mel és Mia ősidők óta legjobb barátnők, akik céget is együtt alapítottak. Kozmetikumokkal foglalkoznak, neten és üzletben is árusítanak, sminkelnek. A cég azonban anyagi gondokkal küzd – a kreatív, de a pénzügyekhez nem értő Mia nem is sejti, mennyit aggódik a barátnője titokban. A szépségipari nagyágyú, Claire Luna ajánlata így igazi megmenekülés lehet a számukra. A nő befektetne náluk, és bemutatná a lányokat az éves, nagy rendezvényén. Ehhez csak a szexre épülő reklámokkal taroló Ron és Greg párosát kell lenyomniuk. Azonban a lányok között egyre nagyobb a feszültség: Mel kész megfelelni Claire elvárásainak, és akár a teljes hitvallásuk átalakítani. Mia azonban szeretné az eredeti üzenetet megőrizni. Claire még mélyíti is a szakadékot közöttük: ha a lányok barátsága szétesne, a cégből a záradék szerint 51% jut neki, nem csak 49%.

Megvezetett, hogy mennyire tetszett A meztelen Juliet, amit nem is olyan régen néztem. Mi köze ennek a filmnek ahhoz? Tulajdonképpen semmi. Mindkettőben játszik Rose Byrne, és mivel a Juliet bejött, kerestem tőle másik filmet. Nem ezt kellett volna választanom!

Ami bizonyos, hogy ez csajfilm akar lenni, amire beülnek a barátnők és átjárja őket a girl power. Legalábbis, papíron, mert a mozi nem hozza ezt az élményt. Még akkor sem, ha itt minden fontos szerep a csajoké: a baráti társaság barátnők gyülekezete. Az alkalmazottaik között egy pasi van, de ahogy beszél és viselkedik, ha nincs is kimondva, de erős a gyanúm, hogy ő a meleg barátjuk. Az új főnök: nő – az új szövetséges majd a film végén: nő. Csak az ellenfelek pasik, akik kellően idióták is. Ok, van benne még két pasi, akik a lányok alkalmi szexpartnerei. Mondjuk úgy, nekik nem jut verbális kommunikáció, vagy csak minimális.

Az unokatesóm az ilyen filmeket mondja feminácinak. Hajlok is rá, hogy most én is rásüssem ezt a címkét. A csajok mindent megoldanak, a csajok jó barátnők és a csajoké az erő. Csak éppen itt mindez el van túlozva, és egy ponton már tényleg zavart, hogy itt minden pasi idióta valamilyen szinten. Nem mintha a nők annyival jobban jártak volna…

Salma Hayek annyira irritáló karaktert kapott, és a színésznő nem is fogta vissza magát, ahogy eljátszotta. Túlhúzott, heves gesztusokkal, vázlatos személyiséggel, ami annyiban kimerül, hogy neki kell a sikeresnek és a körülrajongottnak lenni, és senkit nem visel le, aki nem hódol be neki. Motiváció? Nincs. Karaktertörténet? Két félmondat.

Ennél nagyobb gond, hogy a hősnők is kimerülnek annyiban, hogy Mel a pedáns, szorgalmas, aki könyvel, míg Mia a csapat kreatív része. Mondjuk, ebben a filmben még ebben sem villogott. Új terméket kell kitalálni, reklámozni – annyira klassz kis történet lehetett volna, de abszolút nem vették komolyan ezt a szálat.

A végén előállnak a lányok különben egy új sminktermékkel – ami a filmben hatalmas durranás lesz, igazából elképzelni nem tudom, hogy ennek lenne piaca. Sőt. Lehet, hogy én vagyok túlzottan antiszociális, de engem inkább taszít, mint vásárlásra ösztönözne egy ilyen sminktermék. De most komolyan, ki osztozna pl. a rúzsán? Pláne, ilyen vírusos időszakban.

Komédia, de nem vicces a film. Néha nem is értettem, mi akar a humor forrása lenni. Vagy sorry, nem tudok az olyan beszólásokon nevetni, hogy nem is kicsi a fejem, csak a melleim túl nagyok. Hogy lehet Claire feminista ikon ilyen szöveggel?

A színészek vonzottak be. Rose Byrne már említve lett, itt ritka rossz a karaktere és túl is játssza. Mondjuk, a lenőtt festett haja sem éppen bizalomgerjesztő egy divattal foglalkozó karakter esetében. Salma Hayek… már említettem. Túljátszott pukkancs baba volt itt.

Nagyon mélyen találok benne pozitív üzenetet, a természetes szépség pártolását, például, de különben ez egy olyan film, amin szórakozás helyett bosszankodtam.

Mint egy főnök - 5/2 nem jött be a humora, és a főszereplők személyisége sem. Pedig két színésznőt is bírok.

https://www.youtube.com/watch?v=bIp7f5Fxujg

MOZI:

• A láthatatlanok - francia dramedy
• A mi Kodályunk - magyar dokumentumfilm
• Hogyan legyél jó feleség? - francia dráma

DVD:

• Shaun, a bárány és a farmonkívüli

Politikai, hatalomra kerülős, manipuláló.

Dick Cheney nem volt kiemelkedő semmiben. Közepes sportoló, közepes tanuló. Egy tehetsége volt: a legértelmetlenebb dolgokat is úgy tudta elmondani, hogy azt természetesnek és magának értetődőnek vette a hallgatósága. Plusz, szerencsésen választott párt magának. Lynne okos volt és nagyratörő, de tisztában volt vele, hogy nőként nem érvényesülhet a politikában. Dick volt, akinek helyette is teljesítenie kellett. A lány juttatta be a Yale-re. Ő kapta össze akar is, amikor az ivászat miatt már az elsőévben kitették. Cheney elkezdte a politikai elitbe bedolgozni magát, és a csillaga egyre emelkedett. Már a magánszektorban volt, amikor az ifjabb Bush felkérte alelnöknek. Cheney pedig meglátta a lehetőséget: az alelnök pozíciója csak névleges, de egy ilyen elnök mögött ő lehet az igazi hatalom, az azzal járó reflektorfény nélkül. Megragadta a lehetőséget, a többi pedig már történelem.

Jó sokáig halogattam, hogy megnézzem ezt a filmet. Mindig furcsának találom, ha egy olyan témát dolgoznak fel, amelyben ma is élő emberek szerepelnek, és mondjuk nem is régiek az események. Bírtam a Rocketmant, de hogy lehet arra reagálni, amikor Egerton és Elton, az igazi egymás mellett állnak és énekelnek? Vagy, ott volt A királynő. Amelyben lady Di halála utáni eseményeket mutatták be. A két pápa. Sorolhatnám. Nekem furcsa élmény ezeket nézni, és mindig érdekel is, a még élő emberek mit szólnak ahhoz, hogy ez készült róluk.

Az Alelnök ráadásul egy nagyon szókimondó, őszinte film. Nem egyszer felkaptam a fejem, milyen pofonokat osztogatnak. Nem csak a politikusoknak, de az átlag amerikainak is, akinek pl. a filmet is szánták. Mert az, hogy Bush milyen idióta itt… már az is elképesztő. Beleégett az agyamba, ahogy itt befűzik, hogy tulajdonképpen a teljes hatalmat átengedi az alelnöknek, és még csak fel se tűnik neki. Ahogy Cheney karaktere ott röhög magában… A másik, amikor az utolsó jelentben az átlag amerikaiakat mutatják. Egyetlen kis jelenet, és benne van, hogy a társadalom milyen nemtörődöm. Amíg megvan a kenyér és cirkusz, minden mehet ugyanígy. És megválasztják a sajtospofit – bár, lehet, hogy más nasit mondtak, nem esküdnék meg – elnöknek. Ezért.

Annyi mindent mozgatott be az agyamba ez a film. Doctorow, amikor a Radikálisokban megfesti a civilizációnk süllyedő hajóját, amelyet tolvajok és gazember vezetők vezettek a pusztulásba. A Seal Team, amiben éppen azt a témát rágják át, hogy az egyszerű katonák sima parancsteljesítők futják ugyanazokat a köröket, és nincs változás, mert a vezetőség ugyanaz az elvakult, önérdekű elit. Nem is értem, miért nem lángol még ez a világ. Itt konkrétan a képünkbe vágják: egyre több robotolás, egyre kevesebbért, de amíg megvan a magunk kenyere és cirkusza, minden így is fog menni tovább.

Ez egy okos, szemfelnyitó film, és vissza is kell terelnem magam hozzá, mert képes arra, hogy messzebb vezessen önmagánál. Átértékel politikát, hatalmi motivációkat. Amit itt az ISIS-ről megmutattak… égnek állt a hajam is.

Mindezt olyan filmes nyelvezettel bemutatva, hogy azért már önmagában megérte megnézni. Ahogy a horgászat motívuma végigmegy a történeten. Amikor kapunk egy kamuvéget, a mi lett volna, ha… jegyében. Ahogy az idősíkokat egymásra helyezik. Ahogy magyarázzák, ami történt. A Shakespeare-betét, amikor kihangsúlyozzák, hogy nem tudhatjuk, mit beszélhettek ott egymással, de íme, pár verzió. Egészen zseniális és elemi hatású a végeredmény.

Christian Bale nagy kedvencem, és megint elveszett a szerepben. Nem véletlenül volt az Oscar-jelölés. Persze, fizikailag is rengeteget változott, de nála soha nem merül ki ennyiben a játék. Levette az igazi Cheney mimikáját, gesztusait.

Nem szórakoztató film elsősorban, de valahol az is. Az biztos, érdemes megnézni. Értékes.

Alelnök - 5/5 egyedi filmnyelvű, komoly tartalommal, remek alakításokkal – de a tanulság durva.

https://www.youtube.com/watch?v=aSGFt6w0wok

Világmentő, pokoli lényekkel küzdő, Sorssal szembenéző.

A Legendák számára a világ kétszer is kifordult a sarkaiból. A korábban történtek megváltoztatták az idősíkot, és a jövőt, amely már nem egy posztapokaliptikus pokol. Zari divatikon, nem hacker, és fogalma sincs a csapatról. Az öccse, Behrad a csapat tagja. Egyedül Nate érzi, hogy valami nem stimmel, és próbál rájönni, mi változott, ki hiányzik neki. Közben egy multiverzumok közti krízist is el kellett hárítani, ami után már csak egy Föld létezik. Ahol a pokol Constantine után nyúl: Astra bosszút akar állni, és a történelem legnagyobb gonoszait küldi vissza a Földre. A Legendák a nyomukba erednek, miközben Constantine kidolgoz egy tervet, amivel mindent jóvá lehetne tenni. A Sors Szövőszékéért azonban két Sorssal is meg kell küzdeni, miközben lesz esküvő, gyereknevelési válság és Marie Antoinette lefejezése.

A DC sorozatai közül ez az, amelyik nagyon felépült a kezdetei után. Olyan volt, mint egy szemetes, amibe a többi sorozat mellékszereplőit dobálták, ha ott már nem volt rájuk szükség, de azért megölni nem akarták őket. Nem is élveztem az elejét.

Aztán, a készítők rájöttek, hogy itt mindenkinek szabadon elgurulhat a gyógyszere. Évadról évadra nagyobb idiótaságokat találnak ki, és a csapat mottójává is tették, hogy majdnem mindent elszúrnak, és azzal hozzák rendbe a dolgokat. Úsznak az árral. Az eredmény? Egy szórakoztató, könnyed széria, amit nem kell és nem is lehet komolyan venni, csak jókat vigyorogni rajta. Ezt csinálták a 4. évadban, és fokozták az ötödikben.

Egyszerre volt átívelő és részenkénti kaland, ahogy a szellemlényekkel harcoltak. Minden részben hoztak egy új gonoszt, miközben az egész helyzet megoldásán is dolgoztak. Az külön humor forrás lett, hogy egyes történelmi karakterek hogyan boldogultak egy más korban, és változtatták meg az eseményeket. Az is érdekes, hogy a nagy felhozatalból kiket állítottak csatasorba. Mert Dzsingisz kán, Hasfelmetsző Jack ok, úgy-ahogy Brutus is, ok. De Marie Antoinette? Jó, vicces lett, ahogy mindig elveszti a fejét, szó szerint, de mint történelmi nagy gonosz? Nála azért lehetett volna jobbat is találni.

Különben annyira komolytalan az egész sorozat, hogy még a nagy logikai gondokon is vállvonással át lehet itt ugrani. Anno az első kapitány nem menthette meg a családját, meg kellett halnia a feleségének és a fiának. Sarah sem hozhatta vissza a nővérét. De az simán rendben van, hogy Mick visszamegy az időbe, az osztálytalálkozón összejön a gimis szerelmével, és a jelenben már van is 18 éves lánya? Valahogy igazságtalan, hogy egyeseknek szabad átírni a múltat, másoknak meg nem.

Az is ez a kategória, ahogy a szereplők a semmiből kapnak nem semmi eredettörténeteket. Az évad legnagyobb ilyen fordulata a semmiből, hogy az eredetileg a csapat ellen dolgozó, már Legenda Charlie csak egy alakváltó volt eddig. Most meg kiderül, hogy ő a görög mitológia Sors nővérei közül az egyik? Durva váltás, a semmiből.

De igazából nem zavar, mert itt szabad ennyire elmebetegnek lenni. Amíg képesek olyan részeket összehozni, mint az évad végén a tévébe zárva létezés, nem fogok panaszkodni. Azon még mindig kész vagyok, ahogy a Star Trek, a Downton Abbey vagy éppen a Jóbarátok kapta meg a maga Legends évadát. Pláne, hogy volt olyan is, hogy a Winchester tesók autójából szolgálták ki magukat az egyik üldözésben…

A magánéleti szálak már kevésbé tudnak érdekelni. Idén több teret adtak Evának, de szerencsére nem azzal, hogy barátnőként mutogatják, hanem társkapitányként próbál rendszert vinni a csapat életébe. Zari és Constantine… azt legszívesebben elfelejteném. Nora és Ray aranyosak voltak, pláne a megjelenő Darhkkal… Zajlik így is a szereplők élete.

Jelenleg ez a kedvencem az Arrow utódsorozataiból, majd meglátjuk, hogyan tovább.

Legends of Tomorrow - 5/4 jól áll nekik, hogy a komolytalanság a védjegyük. Simán szórakoztató, túlzásokkal együtt.

https://www.youtube.com/watch?v=Pio-KpIR1YA

Su-an annyira az anyjával akar lenni, hogy bankár apja végül enged a kislány kérésének. Másnap vonattal mennek el Busánba, hogy anya és lánya találkozhasson. A férfi ott is a telefonjába merül, és üzleti utasításokat ad a beosztottjának. Ám az hamarosan rettegve beszél, az ő telepükről elindult valami borzalom.

A vonat elindul, az utolsó pillanatban két potyautas kerül fel. Az egyik egy sokkos férfi, aki azt mondogatja, mind meghaltak. A másik egy sérült nő, akin próbál az utaskísérő segíteni, de a zombivá váló nő megharapja, és már ketten szednek áldozatokat. A vonat szinte pillanatok alatt telik meg zombikkal, és mindenki menekül, ahogy tud.

A hátul ragadtak, többek között Su-an és az apja, egy pár, akik az első gyermeküket várják, egy idős asszony, akinek a testvére a vonat első felében van, egy diáklány tudják, előre kell jutniuk, ha élni akarnak. Az első kocsin még átverekszik magukat, de aztán rájönnek, hogy a lények vakok. Ha olyankor mennek, amikor alagút van, csak sétálniuk kell és senkihez sem hozzáérni. Van, ahol a csomagtartón másznak keresztül.

Az első kocsiban levők azonban rettegnek, és nem akarják beengedni őket. Miközben a férfiak egy csoportja a zombik elől tartja zárva az egyik ajtót, a többiek igyekeznek a másikat betörni. Amikor sikerül, páran feláldozzák maguk, az emberek nem akarják maguk között látni őket, és a mosdó helyiségébe zárják őket. A hangadó egy idősebb férfi.

Amíg ő azt szervezi, hogy meg is öljék, vagy kidobják a túlélőket, a testvérét elvesztett öreglány beengedi a zombikat. Egy túlélő lesz, a hangadó öreg, aki bárkin átgázol, hogy biztonságba jusson.

A pálya elakad, meg kell állni és átszállni. A zombik sorra vadásszák le őket, a szerelvényre végül az öreg, Su-an és at apja, a kismama jutnak fel. Az öreg már fertőzött – Seok-woo lelöki a mozdonyról, de közben megharapják. Elköszön a kislányától és a terhes nőtől, majd leugrik a mozdonyról.

Az befut, leszállnak róla, és a biztonság felé kezd sétálni a nő és a kislány. Mögötte kordon van, katonák próbálnak rájönni, túlélők vagy zombik. Su-an éneke miatt ismerik fel bennük az embert, és hagyják bejönni őket maguk közé.

Versenyre készülő visszatérő, szerelmes.

Emily hatalmas tehetség volt, akinek komoly esélyei voltak műkorcsolyázóként kijutni az olimpiára és ott jól szerepelni. A válogató alatt azonban kiderült, hogy az édesanyja komoly beteg. A lány hazatért – máig rejtély, mi történt vele. Emily otthon maradt, edzi a helyi kislányokat a jégen, és anyja legjobb barátnőjének éttermében felszolgáló. Egyik tanítványa annyira tehetséges, hogy a kamaszlány mellé komoly edzőt vesznek fel. Spencer korábban maga is versenyzett, de felismerte, hogy edzőként sikeresebb és hatékonyabb lehet. Emily neve neki is beugrik, és amikor szembesül azzal, hogy tanítványának milyen erőszakos, mindenbe beleszóló anyja van, felkéri, hogy legyen a társedzője. Emily belemegy, és a közös munka során nem csak közel kerül egymáshoz a két edző, de a férfinek meggyőződése lesz, hogy egy kis edzéssel még Emily is visszatérhetne a versenysport világába.

Nincs a tévés románcokkal semmi baj. Ideális háttérfilmek, amelyek mellett mindenfélét lehet végezni. Takarítani, levelet vagy blogot írni. Csak teljesen rájuk figyelni nem szabad, mert akkor szembesülünk az elég nagy hiányosságaikkal. Akadnak kivételek, de a Szerelem a jégen nem ezek közé tartozik.

A történet több szempontból is klisés és unalmas. Emily ugyan 8 éve nem korcsolyázik versenyszerűen, de természetesen 3 hét alatt Spencer annyira felhozza, hogy komoly esélye lesz a versenyen. Ennyi idő alatt egymásba is szeretnek, és olyan szirupos jeleneteket kapnak, hogy az már kész fájdalom. Mert oké, a végén várja egy szál virággal, számítani lehetett rá és csöpögős, de rendben. A végén azonban a kézen fogva kicsúszás a jégre és ott az első csókjelentük… az már komoly ízlésficam. Pláne, hogy utána a csaj nekiáll forogni a jégen.

Annyi ostobaság benne, hogy tényleg nem szabad komolyan odafigyelni rá. Vannak extrém dolgok a sport világában, de a fontos verseny előtt edzőt cserélni, nagyon nem jellemző, itt meg teljesen hétköznapinak veszik – mi több, egy versenyző itt ebben a 3 hétben háromszor is cserél. Mégis, mit tudna egy edző kezdeni pár nap alatt?

De azt is mondhatnám, amikor a korcsolyapálya edzője 20 év után kér választ a lánykérésére és komolyan is gondolja. Mert már eleget várt az igenre… hát ezzel nem tudok vitatkozni.

Bele tudnék kötni abba is, hogy mennyire egyszerűsített a filmen látott a program az eredetihez képest. Ok, tévés románc, nem lehet tőle a korcsolyát komolyan számon kérni rajta, de akkor is. Amit pl. Emily kűrjéből látunk, igazából egy rövid programhoz is kevés lenne.

Nem tetszett, hogy félbehagynak szálakat, aztán bevágnak egy jelenetet, amitől nekem örülnöm kellene, hogy nem felejtették el, csak nem foglalkoznak vele. De itt egy bevágás, amiből kitalálhatod, mi történt és legyél boldog! (Mint Emily barátnőjének kampányötlete, amiben Emily lenne a főszereplő és a visszatérése.)

A verseny nem lett izgalmas, a készülésből leginkább azt látjuk, hogy futnak, hogy legyen erőnlétünk. Hogy ismételjem magam, verseny előtt 3 héttel? Esélytelen, hogy változást hozzon. Még csak erős ellenfél se jelenik meg, és a két korcsolyázó felváltva akar visszalépni, hogy a másik esélyét ne rontsák. Igen, borzalmas. Nézni is az volt.

Mivel a látványt a korcsolyázás és a verseny jelenti, a fentiekből sejthető, mennyire nevezném látványosnak. Nem nevezném annak.

A színészek is kanadai tévések, senki, aki bármiből is ismerős lenne, és érdekes lenne.

Azt hiszem, ezzel most végeztem egy időre a Hallmark romantikus filmekkel, amelyek valamennyire mind téliek is voltak. Van még Lifetime filmsorozat, amin végig kell érnem, és ami szintén ilyen szirupos romantikus.

Szerelem a jégen - 5/2 kevés a korcsolya, mesebeli a történet és annyira bántóan szirupos, hogy megmérgez.

https://www.youtube.com/watch?v=VZyGsRELjG8

Középiskolás, problémamegoldó, szerelmes.

Újabb tanév kezdődik, és újabb problémákkal kell szembenézni egy mozgalmas időszak után. Az iskola új helyre költözött, és rendszeresen meggyűlik a bajuk a forgalommal. Őrült sofőrök száguldoznak, próbálnak tenni ellene – néha sajnos tragédiának kell történnie, hogy valami változzon. De ünnepséget kell szervezni a kerület vezetőinek is, és Szilárd adni akar egy esélyt a reménytelennek tartott diákoknak is. Vajon meg lehet őket győzni, hogy ne mondjanak le magukról, és bemutassák, mire lehetnek képesek? Ernő letette az alkoholt, és kiderül az is, hogy van egy lánya, akit gyerekkora óta nem látott. Szilárd nem bírja ki, hogy ne avatkozzon be… Közben Lillával is igyekeznek kitalálni, működik-e a kettősük. Hol imádják egymást, hol egymást tépik – az ellentétek vonzzák egymást, de mikor fáradnak bele a háborúkba? Még esküvő is lesz – de vajon kié? A diákok pedig küszködnek szerelemmel, anyagi helyzettel, Szilárd pedig segít, ahol tud.

A recept ismerős lehet – van egy kissé különc, szórakoztató karakter, aki másoknak segít különféle problémás helyzetekben. Itt Szilárd ez a karakter, és most nagyon eszembe jutott róla a tolvajból lett plébános egy másik sorozatban. Tulajdonképpen mindkét sorozat ugyanarra a problémakörre épül, csak az egyikben egy kisváros, a másikban egy középiskola kényes helyzeteit kell kezelni.

Az előző évadhoz képest megint sikerül releváns témákat betenni. Új diákokat hoztak be a történetbe, velük új konfliktusokat, és ez a heti részeket nagyon feldobta. Most nem esik nehezemre visszaidézni, miket láttam ebben az évadban, mert voltak komoly és tényleg agymozgató felvetések benne. A legjobban talán a fogyatékos fiú története fogott meg, akit megpróbáltak a szülei a másik fiúkkal egy iskolába íratni. Ahogy megmutatták azt is, hogy mivel kell a sérült és az ép fiúnak is küzdeni – roppant tanulságosnak éreztem. Ahogy azt is ki merték itt mondani, hogy lehet egyszerre szeretni és szinte gyűlölni. Hogy rendben van, hogy a stressz kihozza a dühöt – csak meg kell tanulni kezelni azt is.

De azt is relevánsnak éreztem, amikor egy netes celeblány szembesült azzal, hogy a like-ok száma nem egyenlő az igazi barátokkal.

Persze, voltak klisés szálak is. A gazdag fiú – szegény lány szerelmespár témája ugyanígy itt volt, mint a maguk módján tehetséges, de lenézett fiatalok felemelése.

Jó üzenetek vannak a sorozatban, ezt a felét szerettem.

A gondom inkább azzal van, amit a tanárok magánéletéből látunk. Ez az átívelő szál is, és hiába rövid az évad, a végére már úgy éreztem, kifacsartak a szereplőkkel együtt. Lilla és Szilárd kettőse ugyanazt a problémát kerülgeti a teljes évadban. Annyira mások, egymás agyára mennek, de szeretik egymást. Mi legyen? Néha emiatt olyasmiket is tesznek, ami miatt mindkét karakter gyűjti a fekete pontokat. A megcsalós jelenet az étteremben – az egyik mélypont, de nagyon. Elvileg ettől emberiek, de olyan túlhúzott ez a vonal. A diákoknak sokkal keményebb helyzeteket segítenek megoldani sokkal könnyedebben, de ez…

Azt is pazarlásnak érzem, ahogy Liptai Claudiát beleírták a sorozatba. Egy vicc volt, ahogy megjelent, mint Barbara, Csaba matek tanár menyasszonya. Nem volt releváns szerepe, csak egy névvel több a stáblistán. De maga a Csaba – Barbara szál is csak töltelék. Ők a komikus mellékszereplők, de nem egyszer éreztem úgy, hogy dühítenek és az agyamra mennek.

Anger Zsolt még mindig sokkal jobban működik, mint igazgató.

Gyorsan végignéztem, lekötött, de azt nem tudom írni, hogy egyértelműen jó sorozatévad.

A stílusa különben pont olyan, mint eddig. Akinek eddig bejött, nem most fog kiábrándulni. Nekem eladta, hogy a diákok történetei lekötöttek és érdekesen voltak.

A tanár - 5/3,5 jót tett neki az új diákok és konfliktusok, de a szerelmi szálak továbbra is fárasztanak.

https://www.youtube.com/watch?v=HnyKr5UTaNE

Három Batmobil. De melyik filmekből?

1:

2:

3:

Megoldás: Tovább!

Gyerekeket tanító, álmokért küzdő, helyes ösvényre találó, táncos.

April rég arról álmodott, hogy a Broadway táncos csillaga lesz. Kikerült a szülővárosából, egy jó iskolában tanult, és már csak egy karnyújtásra van a céltól. Ám balszerencséjére egy befolyásos mecénás elől szerez taxit, és a próbán a bocsánatkérésre is rosszul sül el. A nő közli a lánnyal, ezzel vége a karrierjének. April kénytelen hazamenni, és kitalálni, hogyan szerezze vissza az álmát. Az egykori tánciskolájába meghívják beszélgetni, és a tanárnő egy táncverseny szóróanyagát is neki adja. Amikor a lány rádöbben, hogy egy menő producer is a zsűriben ül, azonnal a gyerekek tánctanárának ajánlkozik, hogy velük fellépve folytassa a Broadway meghódítását. Nem számít azonban arra, hogy ő is tanulhat a gyerekektől, és a siker mellett akár boldog is lehetne. Ám a versenyre bejutni nem egyszerű feladat…

A Netflix újabb családi komédiája, ami a sikerelemek közül egyet azonnal bevet, rögtön több adagban is: tele van cuki gyerekekkel, kiskamasz és óvodás között bőven ilyen-olyan éves, cuki és lázadó, félénk és magabiztos, sok-sok széles mosollyal. Már csak egy kabalakutya hiányzott a csapatból, hogy nagyon rájuk nyomjam a cuki jelzőt – azért egy helyes plüss állat van a birtokukban…

Az egyik felem nagyon szeretne azon merengeni, miért nem lett ez egy jó film. Annyi mindenbe bele lehetne kötni, és elég fáradt is vagyok ahhoz, hogy megtegyem ezt. Csak éppen, nem akarom. Annak ellenére, hogy mekkora klisék vannak benne és egyes jeleneteket mennyire fájt nézni – az első tanár-diák tánc ilyen azzal a rémes jelmezzel a főszereplőn – összességében nem ez hagyott nyomot bennem.

Hanem, hogy ez egy aranyos film. Kiszámítható? Nagyon. Klisés? Az nem kifejezés. De az a fajta lélekmelengetés, amit időnként jól esik megengedni magunknak. Amelyek tulajdonképpen mesék a mai világból, sok-sok pozitív hanggal és aranyos karakterrel.

Ezt a filmet elsősorban a gyerekek és a tánc adja el. Ahogy lenni szokott, a nagyon béna kis csapatból a végére perfekt táncosok lesznek, akikkel jó koreográfiákat is össze lehet hozni. Olyan kiszámítható momentumai is vannak, mint az edző fiának esete. A kissrác a nővére táncóráira szokott beülni, amíg az apja fociedzést tart. Színezget, nézeget. Helyes kis szőke kölyök különben. Már amikor rajzolgatott, nekem beugrott Billy Elliot. Igazam lett! Nem egy kedvenc részem arra a kisfiúra és a családjára épül.

De nagyon bírtam a tánctanárnőt is, aki elsőre az a karakter, aki az agyadra megy. Hangos és harsány, irritáló. De akkora szíve van, annyira szereti amit csinál és a gyerekeket is, hogy a végére nem lehetett nem megkedvelni.

Volt annyi jó érzés a készítőkben, hogy a gyengén prezentált szerelmi szálra alig tettek fókuszt. Nem is kellett ebbe több ebből: elsősorban a táncról és a gyerekek készüléséről szólt a film, ami közben April is átgondol dolgokat. A karrier itt fontosabb, mint újra átgondolni, mi lehetett volna közte és Nick között, vagy most mi van még meg a kettősükben.

A koreográfiákon érezni, hogy gyerekek az előadók, de van egy-egy meglepően jó részük is, vagy humorral ellensúlyoznak. Az emelésen nagyon jót mosolyogtam. A felnőtt produkciók, pl. April az előadáson, ennyire nem vettek meg.

A szereposztás tévés – vannak ismerős arcok, Carson a Disneynél már megalapozta a nevét, és most esett le az is, hogy a Pretty Little Liars legutóbbi alsorozatában is fontos szerepe volt. De azok a ruhák, amiket itt ráadtak… Volt nagyon rémes is benne. Igaz, szép is. Ha pedig nem nyomjuk ki a filmet a vége után, még énekelni is hallhatjuk a színésznőt. Az Utódok ismerőinek ez sem meglepetés, Sofia Carson is énekes-színész Disney felfedezett.

Nekem abszolút jól esett megnézni, jókat mosolyogtam rajta.

Táncra fel! - 5/4 tipikusan az a film, amit tudom, mivel lehetne lehúzni, de aranyosnak találtam, elnéztem.

https://www.youtube.com/watch?v=Xkk3u5I3ROs

Cím: Blithe Spirit

Készítők: Edward Hall rendezi, akinek bőven van színházi múltja is. A főszerepre olyan sztárokat nyert meg, mint Judi Dench és Dan Stevens.

Műfaj: fekete komédia

Cselekmény: Charles meg van róla győződve, hogy az első felesége szelleme kísérti. Felbérel egy halottlátót, aki nem lesz képes megakadályozni, hogy Elvira azon mesterkedjen, hogy visszaszerezze a szeretett férfit annak második feleségétől. Közéjük a halál sem állhat!

Várható megjelenés: a jelenlegi tervek szerint a karácsonyi szezonban

Miért várós?

• Judi Dench miatt simán megnézem majd – érdekel, mennyire lesz olyan a figura, mint a Ghost szélhámosa, vagy komolyabban veszik.
• Eredetileg színdarab volt, két véggel. Vajon a film melyiket választja?
• Stevens itt talán komolyabban vehető lesz, mint volt az Eurovíziós Dalfesztiválban, amit a héten láttam tőle.