Charles hormonkezelése hat, és kb. ennyi maradt meg az Only Murders in the Building (s05e05) heti részéből. Helyi, kedélyeskedő rész volt, minimális haladással. Legfeljebb Mabel kezdett még izgulni, hogy Oliver elköltözne és eladná a lakását. A poént meg onnan hozták volna, hogy a személyzet tiltakozik a robot portás ellen. A pénz és a siker nagyon látszik a sorozaton, jól néz ki, de tartamban ez a rész most kevés volt.

Szembesülések, ez volt a héten The Hardacres (s01e04) háztájon. A gyerekek közül ketten is a képükbe kapták, hogy talán gazdagok lettek, de azzal nem lesznek előkelők. Státusz, az nem jár a pénz mellé. Igazából nincs esélyük a befogadásra. Az anya még küzd, de ezen rész alapján érezni, hogy nincs igazi esélyük. Ugyan elmesélik, érzékeltetik, ez miért olyan fontos neki, hogy a gyerekkora miatt miér vágyik ennyire másra. Különben szerintem a férje csinálja jól, ő nem akar gyökeresen más lenni, át tud vinni az új életébe is régi értékeket. Az előző két résznél jobban tetszett, de még mindig nincs meg az a hatás, amit az első hozott.

Évadzárózott az Alien Earth (s01e08), de semmi vége hangulata nem volt. Nagy nyitott vég, és igazén egyik szál sincs elvarrva. Érkezik a Yutani, a lényeg el vannak szabadulva, Boy és a banda meg a gyerekek foglyai. Akciónak elment, mindenki haladt a  maga útján és jó páran elhullottak. Akadtak itt kemény összecsapások, de a befejezetlenség miatt olyan értelmetlennek érzem őket. Ahhoz tudnom kellene, mihez vezet mindez. Az egésznek annyi volt az értelme, hogy Wendy ráébredt, milyen lehetőség rejlik benne, és mi is ő. Mi akarna lenni. Ehhez meg kellett ez a lépés, de mint említettem, ebből a végből nem látni, mire megy vele. MInden más kölyök a robottestben kvázi debil. Jó, az azért nem, de a szuperszámítógép agy ellenére nagyon kis buták. Szörnyek, harc - pipa. Sci-fiként ez azonban kevés. Majd kiderül, folytatása lesz-e.

Hozott egy nagy jelenetet The Morning Show (s04e02). Pontosan, a végén van egy jó odacsapás, amivel Cory visszatér. Azért neki megvan a magához való esze, és most sem engedi ki az esélyt a kezéből. Különben meg lassú építkezést kapunk: Bradley nyomozni kezd az eltussolás okán, Alex meg a kamu felvételt akarja leleplezni. Akkor is, ha ehhez be kell vonnia Brodie-t, a népszerű tévést, akit különben nem nagyon bír. (Különben Boyd Holbrook az évad szerzeménye, de sokkal kisebb név, mint Jeremy Irons Alex apjaként vagy Cotillard igazgatóként.) Alapozunk, majd meglátjuk, merre kanyarodnak innen.

Az eddigi legjobb részt hozta a héten a Peacemaker (s02e06) is. Átértünk a másik dimenzióba és bizony jönnek a meglepetések. Nem is Adrian duplázása, hanem amikor kiderül, miben más alapvetően ez a világ. Nagyon durva. De erre a részre tartogatták a sztár beköszönőt is - Flag annyira kétségbe van esve Chris levadászására, hogy Lex Luthortól kér segítséget. Nicholas Hoult meg ne is ugrott a sorozatba egy jelenetre. Érdekes lesz, később annak lesz-e jelentősége, amit most megkap Flagtől. Gyanítom, ez a rész simán eladható volt az ő megjelenésével. Noha, nagyobbat szól, hogy az a másik világ mennyire más. Ezen már lehetett vigyorogni, ha nagy kaland továbbra sincs. Komolyan, az lesz az évad témája, hogy Harcourt meg tud-e nyílni, illetve Flag túl tudja-e tenni magát a bosszúvágyán? Mindegy, ez a rész legalább mókás volt.

Nálam a heti kedvenc a Dexter: Resurrection (s01e04) lett. Jött, látott és nyert a gyilkosok klubja. Olyan nevekkel, hogy majdnem filmet is el lehetne velük adni. (Azért inkább tévés sikereik vannak, de határozottan erős a stáb.) Peter Dinklage a legnagyobb húzás, roppant jól is áll neki a gyűjtő milliárdos személye. De ott van még Dastmalchian, Krysten Ritter, Neil Patrick Harris is. Az egyiküket, nem lövöm le a poént kit, Dexter már el is intáz, de ennyiben is sikerült alkotni valamit. A kedvenc jelentük is az övék. Amikor a halálos ágyán kvázi a sorozatgyilkos lekicsinyli Dexter trófeáját, mire ő megteszi a vallomást, hogy elcímezték a sorozatgyilkos nevét. Amikor kimondja, melyik sorozatgyilkos is ő, azt megnéztem vagy ötször, annyira jó az a jelenet. De különben is, megvan az egész részben egy jóféle vibe. Ahogy Dexter közösségre talál és bizony sodródik a kódja és aközött, hogy végre olyan emberekkel beszélhet, akik megértik. Ezek a részek lekötöttem annyira, hogy Harrison most nem olyan érdekes. Pedig érkezik Angel és a rész végére Harrison is kap egy nagy eszmélést. Igaz, annak a lényege majd az 5. epizódban jön. Volt humor, volt feszültség és remek színészek. Talán eddig ez volt az új Dexter részek közül a kedvencem, beleértve a kezdő éveket is. Az a trófea szoba is... Ki lett ez találva.

Még mindig nem szeretem ez a műsort. Mondjuk, most The Rainmaker (s01e07) egy szálat lezár, amit eddig se szerettem. Kelly nagy jelenete megvan, a végére el is köszön. Még egy kis jogot is sikerült beletenni azzal, hogy Rudy hogyan akarja megmenteni a nőt, amiből bírósági ügy lesz. Összességében olcsó és a megoldás is adta magát, még csak tárgyalásra se kellett menni. Nyomozással és nem a tárgyaláson oldották meg. De Lana Parilla végre többet vol színent és még ezt is jobban díjaztam, mint a fő szálat. Azt most hanyagolják, nem is bánom. Majd visszatérünk rá jövő héten.

A zombis univerzum nem most tűnt fel először. Volt a What if-ban is, de képregény is létezik belőle. Külön Deadpool verziója is van, de a Bosszúállóknak is már magyarul is. Nem olvastam el előre, ez a sorozat melyiket veszi alapul. A látottak alapján egy egész más történettel jöttek. Sajnos...

Az első döbbenetem az volt, hogy majdnem felállt az a lánycsapat, amit Miss Marvel elkezdett összehozni a Marvels plusz jelenetében. Kate, Riri és Kamala nagyon jó barátnők, akik együtt élték túl a zombi apokalipszist. Most találnak egy SHIELD eszközt, és abban reménykednek azzal megmenthetik a világukat. Ehhez útra kell kelniük és szembenézni a zombikkal, meg a királynőjükkel, aki minden életnek véget vetne.

A soorzat aztán azzal játszik el, hogy melyik hőssel mi lett. Lesznek, akik túlélők és majd segítik a küldetést. Mások már zombik a királynő, Wanda irányítása alatt. Mondjuk, elég reménytelen helyzetük van. A menekülés visszatérő elem, hogy valaki hátramarad és feláldozza magát, hogy Kamala és az eszköz még közelebb kerülhessenek az űrhöz. A probléma ezzel? Hogy aki hátramarad, utána zombi lesz és ő is vadászni kezd a maradék túlélőre. Minél erősebb harcos esik el, annál erősebb Wanda serege. Szóval, minden áldozattal csak rosszabbul áll a szénájuk.

Valahogy kevés ez a cselekmény. Menekülnek, és random kerülnek melléjük szereplők a filmekből. Ok, azért ez így nem teljesen igaz. Már nem az első filmekből hozzák a szereplőket. A hagyományos Bosszúállók közül alig jelenik meg valaki, inkább az új filmekből válogatták be a hősöket. Ez addig elment, hogy volt olyan is, akit nem ismertem még meg. Konkrétan, Riri eddig nekem kimaradt. Rá kellett keresnem, hogy ő Ironheart, egy olyan Marvel-sorozat hősnője, amit még nem láttam és akit így nem ismerhettem.

De szinte teljesen számban itt voltak a Mennydörgők, a kamaszlány hősök, a Tíz Gyűrűből sokan. A kedvenc feltűnő szereplőm különben egy antihős helyi változata volt, Zemo. Mivel animált a sorozat, néha eléggé nehezemre is esett egy-egy szereplő beazonosítása. Volt, aki különben ebben a verzióban is menő tudott maradni. Valkűr ilyen volt, másokra tényleg nem ismerni rá.

Ha már ezt felvetettem - érdekes most is, hogy mely színészek voltak azok, akik bevállalták, hogy az animációban is a hangjukat adják a szereplőknek. Pl. Hailee Steinfeld, Florence Pugh, David Harbour, Wyatt Russell, Elizabeth Olsen, Awkwafina és Simu Liu bevállalták a szinkronizálást is. Mások nem így tettek. Ezzel még egy kicsit növelték a szereplőkkel kapcsolatos zavarom. Ugyanis, angolul néztem és volt, akit simán a hangjáról ismertem meg. Mint Yelenát. Másokra meg nem bírtam rájönni, kik akarnak lenni - vagy rájöttem, de lebeszéltem róla magam, mert pl. Melina nekem Rachel Weisz és nem az a színésznő, aki itt a hangját adta neki. Mint írtam, angolul néztem. Azt nem tudom, a magyar szinkronban jöttek-e a szokott hangok, vagy ott is voltak cserék.

Az akciók korrektek benne, néha kifejezetten látványosan verték a zombikat. Ugyanakkor az emberi, még ember és nem zombi alakok - már kevésbé tetszettek. Egyszerűen nem ismertem meg őket, míg nem segítettek a nevével vagy eredeti szinkronhangja volt és az segített.

A történet kapcsán azt még megjegyezném, hogy butább, mint kellene. Nem én találtam ki, de eléggé felhúztam azon magam, hogy ez a Marvel zombis Gyűrűk Urája. Nagyon nem tetszett volna, ha a Szövetségből annyian elhullanak, mint itt Kamala mellett elesnek a szereplők.

Ok, elengedtem. Szerencsére rövid, nem vitték túlzásba. Így lecsúszott, mintha egy zombis filmet néztem volna. Nálam átlagos középmezőny. Lehetett volna bénább is, de a jó Marvel-sorozat jelzőt nem adnám neki.

Nagyon kisgyerekként még talán szerettem is, az eredeti mesét. A mai napig emlékszem rá, ahogy az erdei állatok összeszedik a törpéket és rohannak velük haza, hogy megmentsék a banyától Hófehérkét. Hiába, már akkor az állatok, itt konkrétan az őzek voltak a gyengéim, úgy tűnik.

Nekem még az sem volt zavaró, hogy Hófehérkét Rachel Zegler játssza. Ok, vannak kolumbiai ősei, meg lengyelek is, a bőre meg nem hófehér. De a mai világban ezen fennakadni? Engem sokkal jobban zavart, amikor kosztümös, történelmi filmben az angol nemeseket játsszák indiai és afroamerikai színészek. Az történelmileg hamis. Ez meg egy mese. Fantázia. Nem mindegy, milyen származású Zegler? Ráadásul ő még aranyos is a mesefilmben, énekelni meg tud. Ha már ennyire Disney és rasszokon akadunk ki, engem a vörös hajú, fekete bőrű Ariel hableány akasztott ki, azt még megnézni se voltam hajlandó. De az egy másik történet, ez most a Hófehérke.

Viszont, Zeglert tudnám védeni, de a filmet nem. Mert a Hófehérke bűnrossz. Csak nem Zegler miatt. Van sok más, ami miatt lehetne utálni.

Nagyon eszembe jutott a South Park PC-vonala. Ebben is annyira érzékenyek akartak lenni, hogy azzal tették magukat röhejessé. Nem szerződtettek törpe növésű színészt törpének, mert az előtítéletes és gonosz? Helyette jöttek az animált szereplők. (Megjegyzem, ide viszont illik, hogy akkor miért Zegler Hófehérke.)

Élőszereplős mese, elvben. Csak éppen annyira mű az egész, hogy azzal megölnek szinte mindent benne. Szó szerint rossz nézni ezt a filmet. El sem tudtam dönteni, hogy mi bántja benne legjobban a szemem. Az állatok is animáltak, bár némely idegállapotban azok között találtam aranyosakat is. A törpéket már emlegettek. De a mélypont, ami talán a legrosszabb, amit Gal Gadotval műveltek. Akárki is a jelmezes, egyszerűen pocsék a film látványvilága és a ruhák. Nem is nézhetne ki jobban műnek. A 3 éves unokahúgomnak jobb gagyi bizsui vannak, mint ami itt el van adva drágakőnek. Azok a ruhák is...

Azt még érteném, hogy minden karakter megkapta a maga színeit. Hófehérke sárga és kék alapvetően, míg a királynő a lila és fekete árnyalataiban nyomul. A végére, mire jön a happy end, a lány nevéhez méltóan előkerülnek a fehér ruhák. Az megint egy külön szint abban, mennyire rosszul nézett ki ez az egész.

A történetben elég sok a változtatás. Nagyon csak a Hófehérke alapjai maradtak meg. Az alaptörténet, a harc, nagyon sok minden változott. Kicsit olyan, mintha a Kívánság egy verziója lenne. Ahogy a végén Hófehérke kiáll a királynő ellen? Tiszta deja vu, mint amikor Asha állt ki a nép élén Magnifico ellen. Még a karakterekben is van hasonlóság - Magnifico is odáig volt a saját külsejéért, neki is volt varázstükre...

De nem is a Kívánságot akartam ide hozni. Hanem alapvetően az a más, hogy Hófehérkét itt nem kell megmenteni. A nép élére áll, harcol és királynő lesz. A mesében elment a herceggel. Ez nagyon más. Van az a könyvsorozat, amiben a Disney meséket mondják el másképp. Feminista színekkel. Ez akár abban is szerepelhetett volna. De ez még nem is lenne baj, ha normálisan megírják. De nem sikerült.

Mi volt még? Egy pozitív elemet azért ki kell emelni. Az alapüzenetet is finomhangolták, több érzékkel. Itt mást jelent, hogy ki a legszebb. A tükör majd el is magyarázza, hogy a királynő végzetes hibája az, hogy csak a külsőség érdekli. De az igazi szépség belülről fakad. Mert azt nem töri meg az idő, mindig megmarad. Így már hihetőbb is minden - nem mint a Hófehérben, ahol azt kellene hinni, hogy Kristen Stewart szebb, mint Charlize Theron. Még egy másik univerzumban sem. Itt jobb a körítés, pozitívabb az üzenet. Ezen tehát sikeresen javítottak.

De csak ennyin. Ez egy rossz mese. Ha ezt előbb nézem meg, még jobban tartottam volna a Lilo & Stitch élőszereplőstől. Hála égnek, azon sokkal ihletettebb készítők dolgoztak. Ezt meg elfelejtjük, hogy létezik.

Alex Pina új sorozata és elsősorban ezzel akarják eladni. Avagy, a Money Heist készítőjének új sorozata ez a bunkeres - kaland - átverés? Hát igen, abban van is hasonlóság, hogy ebben a sorozatban is egy extrém rablást találnak ki és hajtanak végre.

Mivel úgy is ez a PR, már az elején ide is írom, mi a legnagyobb különbség. Ráadásul ennek a sorozatnak a hátrányára. A Money Heist adott olyan szereplőket, akiket tudtam kedvelni. Őket lehetett érteni, drukkolni nekik. A Bunkerrel nekem az volt a legnagyobb problémám, hogy kvázi nincs benne olyan szereplő, akinek érdekelne a sorsa vagy aki rendben lenne.

Vegyük először a narancsokat! Ugyanis itt az emberek egyenruhákat hordanak. A személyzet narancsban, a milliárdos menekültek/vendégek kékben. Igen, úgy tűnik hatással volt a Squid Game ebben is. Most nincs olyan ikonikussá válható elem, mint volt a Dali maszk korábban. Ok, szóval, a narancsok. Igazából csak hármat ismerünk meg érdemben és azt sem részletesen. Minerva szeretteit: a nőt, aki kitalálta a bunkert és az átverést. A szerelmét, aki nem bírja nézni az emberek szenvedéseit. Nem is marad sokáig életben. A harmadik pedig a szociopata öccs, aki sok tekintetben zseni, másban meg egy veszélyforrás. Még tudnám is érteni, mit akarnak. Az egyik epizódban Minerva szépen összefoglalja, hogy ők az ész, keményen tanultak és dolgoztak, de a munkájukon mások gazdagodnak meg. A világ úgy van kitalálva, hogy a gazdag még gazdagabb legyen, míg másnak esélye sincs. Ezen akarnak változtatni és Spanyolország vezető vállalkozóit akarják ezzel a módszerrel megkopasztani. A maga módján zseniális a terv. Most keletje is van - disztópiák, A Siló, meg hasonlók szépen alapozták, hogy ez még hihető is legyen.

Mi akkor a gond? Hogy ebben a csapatban nincs emberség. Hiába értem a célt, ha közben ők maguk aljasodnak el. Zero simán a halálba löki Minerva barátnőját, amikor felmerül benne, hogy a nő keresztbe tenne a terveiknek. A célért hidegek és kemények, akkor is haladnak a terv szerint, ha a bunkerben haldokolnak a többiek. Amikor kint kerülnek a terveik veszélybe, gond nélkül ölnek a védelmében. A céljukat értem, de ők maguk romlottabbak, mint amit tolerálni tudnék. Ha maradunk a hasonlatoknál, ők olyanok, mintha egy csapat Berlin lenne, csak annak a férfinak a nagylelkűsége és karizmája nélkül.

Akkor, nézzük a kékeket is! Nem segít, hogy ők nem is érdemelnek többet annál, amit kapnak. Minél jobban megismerjük őket - mert ők vannak kibontva a cselekményben -, annál bűnösebb és rosszabb akármelyikük. Mint egy rossz szappanoperában, viszonyok és sok szex meg játszma. A 'felnőttek', vagy inkább a szülőknek kellene őket hívnom, egyenesen ön- és közveszélyesek. A kvázi főszereplő, Max egyszer ki is borul, amikor azzal is szembesül, az anyja mennyire romlott és kétszínű. Akkor remekül összefoglalja, hogy milyen egy banda ez. Egyikük rosszabb, mint a másik. Adjunk a haldoklónak még egy kis morfiumot, hogy még rá lehessen mászni, mielőtt kihűl! A legjobb barátod az egyetlen, aki közel áll hozzád, de azért a fiát börtönbe küldöd, halálosan megfenyegeted és a feleségét is régebben húzogatod, mint a szerencsétlen 'barát'. Szóval, ez egy ilyen társaság. Romlottak és nem a szórakoztató formában.

A két fiatal, Max és Asia, akik nem lettek korrumpálva a családi vagyontól. Max esetében azért, mert részegen autóbalesetet okozott, amiben meghalt a barátnője. Ezért ő börtönben volt, az apja komolyan bedobta magát, hogy előbb kiengedjék jó magaviselettel és vihesse magával a bunkerbe. Ő az, akinek feltűnik, mi történik köröttük. Túlzottan ismerős neki minden, a börtönből. Azért oda nem jut el, hogy mindenre ráébredjen, de a nyomozása és a kimenetel vonal igencsak a Silót idézi. Csak itt más az átverés, rá más vár a külszínen, mint Juliette-re.

Asia a halott lány húga, aki attól szenved, hogy gyűlölni akarja a fiút, valójában meg kamaszkora óta odáig van érte. Abban van is valami röhejes, amikor Max nagyban magyarázza neki, hogyan szökjenek, a lány agyáig meg egy szó sem jut el, mert a száját figyeli és azon mereng, fognak-e csókolózni. Ezt a kamaszos vonalát leszámítva ő erkölcsileg rendben van, reális céljai vannak. Orvos akar lenni, ő a családban a szorgalmas, okos gyerek. Ezt a vonalat magabiztosan viszi is a cselekményben, Minerva hamar kénytelen bevonni az orvosi dolgokba a lányt.

Akció kevés van benne, inkább szappanoperás a kelléktár. A bunker szűk tér, de tény, hogy gonddal rendezték be. A végére egészen megismertem már a tereket és a járást benne. Kevés külső jelenettel van pörgetve.

A színészek kapcsán - most nem érzem úgy, hogy lesz itt olyan, aki úgy karriert indít innen, mint a másik sorozat rablói. Inkább eye candy faktor szerint válogattak, nagyon sok a vetkezős fehérneműre és mint említettem, kavarnak itt össze-vissza a szereplők.

Benne van a folytatás lehetősége, mert egyértelműen nem értünk a történet végére. Majd kiderül, annyira szeretik-e a Netflixen, hogy adjanak még egy évadot. Nálam az a szint, ahol megnézném, de nem lenne hiányérzetem, ha nem készülne el a 2. évad.

Amikor először olvastam a címét, láttam a plakátot, én azt hittem, ez csak kamu. Tudjátok, mint a Titanic 2. - aminek még kamu trailere is. Le is döbbentett, hogy nem. Ezt valaki komolyan gondolta és elkészítették a Jeges pokol folytatását.

Olyan meredek váltással, hogy azon is csak morogtam. A film első pár perce konkrétan fájt is ezek miatt - a semmiből jön, hogy Mike testvére szerette volna, ha a hamvait a Himalájában szórják szét. Ha már életében nem sikerült eljutnia, majd a halálban. Ezzel csak az a baj, hogy semmi hasonló nem volt korábban. Random, belenyomott ötlet, hogy Mike már pattonjon is a repülőre és utazzon Ázsiába. Amúgy nekik nem anyagi gondjaik voltak? Mert azt még valahogy be tudnám nyelni, visszaemlékezős rész okán, hogy a fejsérülése előtt ez volt az álomútja a halott testvérnek. Ezt a bátyja tudta is, így nem esik nehezére utolsó kívánságként ezt megadni neki. De - máshonnan tudom, hogy ez mennyire sokba kerül. Ha valaki fel akar menni a Himalájába, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Mike meg olyan simán elrepül, mintha a sarki közértbe ugrana csak le?

Teljesen más a film koncepciója is. Katmanduban egy egészen más helyzetbe keveredik hősünk, mint az első részben. Van egy föld, amit meg akarnak venni, építkezni és a helyi szent folyót elvágni. Egy család nagyon küzd ellenük, és nagyon úgy néz ki, sikerülne is a fejlesztők útját állni. A rendőrök le lesznek fizetve, a család tagjait elkezdik levadászni. Szó szerint. Az utolsó legény a gáton meg éppen arra a buszra száll fel, amivel Mike is menne a hegyekbe hamvakat elszórni. Naná, hogy nem hagyják a fiút egyedül küzdeni és együtt, meg a busszal menekülnek és harcolnak is.

Azt mindenképpen díjaztam, hogy Neeson egy nyugisabb akció szerepet csinált meg. Nem hiteles már, hogy leveri meg lelövi az embereket. Nem is szeretem ezért a plakátot, ha a Féktelenül stílusában vezetné a hegyi, jeges úton a buszt, hangulatosabb és passzosabb is lenne. Mert ez már nem olyan akció, ahol összecsapnak, verik és lövik egymást. Sokkal körülményesebb, ha tényleg összecsapnak. Inkább menekülnek és a járműveket használják. A legérdekesebb rész is ilyen volt benne - az a leereszkedés a fagyos úton.

Amennyire az eleje ijesztett, annál jobban tetszett a film. Igen, erőltetettnek és gyakran ostobaságnak tartottam, de abban volt ötlet, hogy mit lehet kezdeni a busszal. Nem jó, de az agyamat kikapcsolva olcsó akciónak elnéztem.

A karakterek, mert megismerjük a busz utasait is, végtelenül egyszerűek. De a film gonosza is, meg Mike is. Alig kidolgozott, papírmasé figurák, akikre meseszerűen rá van írva, hogy jók vagy rosszak. Nem is kellett senkinek megerőltetni magát. A főszereplő is csak letudta a kötelezőket.

Akarok még valamit hozzátenni? Nem hiszem. Erőltetett történet, maga a cselekmény is holtfáradtan vagy az agyunkat lekapcsolva élvezhető. Láttam már rosszabbat is, de azért ez egy felesleges folytatás csak.

A helyzet az, hogy jelenleg ez az anime, amire rá vagyok pörögve annyira, hogy egyben nézem az egészet. Vagyis, nem csak az új részeket néztem meg, de szépen az egész eddigi sorozatot végignéztem újra. Közben meg a manga magyarul is elért eddig a pontig, úgyhogy még olvastam is hozzá. Azt az egyet álltam meg, az angol webképregényt nem olvastam megint végig.

Szóval, kicsit sem leszek objektív, nem is akarok. Bár alapvetően a Bleach az anime kedvencem, a Solo Leveling szépen zárkózik mellé és elszórakoztat.

Amit viszont hamar megjegyzek, mert idegesít. A nevek. A magyar kiadás a koreai verziót követi - az anime viszont sokkolt a japán nevekkel. Még az első évadot angol felirattal ezzel láttam, de a másodikhoz volt magyar is. JAPÁN NEVEKKEL! Mit ne mondjak, nem voltam boldog attól, hogy újra kellett tanulnom, ki kicsoda. Jin-woo nekem Jin-woo, teljesen ki is voltam azon, hogy most jegyezzem meg, hogy ebben a verzióban Shun Mizushino a neve. Magamban folyamatosan javítottam a szöveget. Jin-ah, Jin-woo, Baek. Igen, különben én is kétségbeejtőnek találom, hogy már tudom a neveket. Nem tesz jót, amikor valamire így rápörgök, de most ezt élem.

Mivel egyben néztem a két évadot, így kiemelném, hogy mennyire építik az ívét annak, hogy Jin-woo árnykirály lesz. (Különben remekül összehozták, hogy meddig nyúlik az árnyéka és mi rejtőzik benne. A történetbe, megjegyzésekbe, de grafikusan is.)

Az eredeti fiú figyelmes és kedves volt, de a sok harc és a tapasztaltak egyre inkább kiölnek benne valamit. Az emberséget? Ő maga is érzi a folyamatot, én vadászom is a részeket, amikor szembesül vele és ahogy reagál arra, hogy minden lépése a hatalom és nagyság felé mit szakít ki belőle. Most különben volt egy olyan rész, amikor igazán látszott, hogy mindezek ellenére még ott van benne az a fiú a dupla kazamatából: amikor az anyjának elviszi a gyógyszert, a nő magához tér és akkor egyszer elengedi úgy magát, ahogy eddig soha nem tehette.

Mivel kicsit előre látok, érzékeny vagyok azokra a részekre is, amikor a régi magával szembesül. Az intro és a zárás hozza legszebben, de már a cselekményben is vannak nyomai. Ezzel még lesz kezdve valami, súgok!

A sorozat több szinten is növeli a fontos szereplők számát. Jin-woo körül van egy kicsi, ám annál összetartóbb csapat. A 2. évaddal eléri az S szintet és már tudja maga is, hogy véget kell vetnie a rejtőzködésnek. Újraértékelteti magát és megkapja hivatalosan is a rangot. Ő a 10. S vadász Koreában. Ezzel együtt megkapjuk a többieket - Baek a nagy kedvencem. Ő az egykori tűzoltó, akinek vadállati alakja és ereje van S-ként. Jong-in, a gyűrűivel és a tűzmágiájával. Azon jót vigyorogtam, amikor mentőhelikopterrel igyekeztek eltűnni a szigetről, aztán lángszóróként szedte le a hangyákat. Ahogy benyögte, ha növeli a tűzerőt, magukat is felrobbantja... Cha Hae-in, a Táncos.

El van találva az a szint, ahol ez egy izgalmas akció, közben meg adagolja folyamatosan a humort is. Nem minden részben, de majdnem, van valamin olyasmi, amin később is jókat derülök. A csákány. Jin-ho és a páncéljai. Vagy, Jin-woo és a nevek. Még a démon is megjegyzi neki, hogy pocsék a névmemóriája... Nem lehet vitatkozni vele.

Ebben az évadban érkeznek Jin-woo árnyai is, megismerjük az 'Arise' parancsot. Ez is sokszorosára növeli a szereplőket, kapunk egy plusz árnyhadsereget. Némelyik alakja önmaga is egy egyéniség. Igris, a hű lovag. Iron, aki egy forrófejű A vadász volt, aztán hasonlóan heves árnyharcos lett. De a nagy kedvencem is most jön, Beru. A hangya. Még messze van a Little King - mániája, de előzetesen is megkapta a kedvenc árnyharcos címet.

Egyre erősebb ellenfeleket kell leverni, de nem is ők az egyre érdekesebbek. A rejtett történet. Jin-woo már tapasztalja, hogy sokkal nagyobb a játszma; nem ismer még mindent, rejtve maradtak dolgok előtte, de az egész emberiség előtt is. Ennek ellenére az ellenfelekre is lehet emlékezni - nem mindegyik lesz árnyharcos később.

Igen, abba bele lehetne kötni, hogy Jin-woo már olyan erőt képvisel, akit nem lehet megállítani. Elég csak azt megnézni, hogy Beru milyen könnyen elbánna az egész S vadászokkal, Jin-woo elől meg nagyon gyorsan menekülőre fogná, annyira nem tud mit kezdeni az erejével. Így az igazi tétek ebben az évadban nem érződnek úgy. Megint csak jön az, hogy tudom, mi az igazi tét. Úgy már erre is más szemmel nézek és így sincs vele problémám.

Nem is ragozom tovább, korábban is fejtegettem már, mi mindenért tudok rákattanni. Humor, harc, nagy tétek és nekem roppant módon tetszik, ahogy egyensúlyozik a figura az uralkodói kegyetlenség és az embersége morzsái között.

Még csak azt sem mondhatnám, hogy nagyon idegenkedtem az ötlettől. Mégiscsak eltelt majdnem 30 év, egy másik generáció ért bele a nyári slasher hullámaiba. Ki tudja, megint lehet rémisztő egy kampós gyilkos?

Aztán a történet legyilkolta az idegeim és a reményeim - gyorsabb tempóban, mint ahogy a film sorozatgyilkosa végezni tudott az áldozataival. Ezt mégis ki írta, és vette komolyan? Sam Lansky, lesek, de valami borzalom, mit alkottak. Önálló filmként, horrorként ez egy nagy nulla. Annyira gagyi és mű fordulatokkal, hogy még rá is kerestem, ezt paródiának szánták-e. Bár a címe gyanús volt, akkor kellett volna már abban is lennie valami paródia elemnek. Sajnos nem, ez a filmek újjáélesztése. Komolyan gondolva.

Annyira kis pénzből forgatták, hogy még így is nyereségesnek lehet mondani, különben. Erősen drukkolok is, nehogy folytatása készüljön. Még nem láttam hírt róla, talán nem lesz. Se a történet, se a látvány, se a horror, semmi nem áll ebben össze. Gagyi, de írhatnám csupa nagy betűvel is. Az eset, a szerelmi szálak, a gyilkos, a vége - minden. Rettenetes. Röhejes, teljesen hiteltelen és irritálók a szereplők is. Néha nem is tini slasher, hanem olyan, mint egy nagyon elrontott szappanopera.

Mert komolyan, mit kell néznem? Danica és Teddy eljegyzése van, akkor lesz az a baleset, amely szétzilálja a csapatot. 1 évvel később Danica oldalán már új vőlegény áll, Wyatt. 1 év elég volt szétmenni 'élete szerelmével' és ennyire összejönni mással? De Ava és Milo is megérne egy misét, akik folyton kerülgetik egymást, mert egyszer volt valami köztük. Nem mintha Ava annyira sírna utána, a visszatérő jelenete egy leszbikus kalandból való bezuhanás. Nincs egy szimpatikus se köztük. Nincsenek karakterek. Unalmas eye candy lányok és üresfejű srácok. Milo - például. Hauer-King a sorozatszerepei (Az auschwitzi tetováló, Little Woman) miatt még szimpatikus is nekem. De itt annyi van róla, hogy még mindig nagy szemekkel méregeti Avát, noha rég nincsenek együtt. Semmi mást nem tudok meg róla!

Gáz, de a visszatérő szereplőkben is millióval több élet volt, ha sokkal kevesebbet is szerepeltek, csak egy-egy jelenetre. Gellar beugrott egy álomjelenetre, Hewitt és Prinze Jr. nagyobb szerepet kaptak. Döbbenet különben, hogy a két nő mennyivel jobban tartja magát, mint a pasi. Pedig a jobb szerep Ray karaktere, abban van változás. Hewitt az örök last girl, de Ray sokat változott, mióta nem láttuk. Rendben, Prinze Jr. soha nem volt jó színész, már a sármját is elmosta az idő, de még ez a szélsőség se megy neki érdemben? Szomorú.

Az újak kapcsán meg már írtam is, eye candy maximum. Sarah Pidgeon, aki egy kicsit értelmesebb, de a többiek a 'legyünk szexik és rikoltva fussunk' kategórián túl nem sok mindent tesznek. Azt még jobban lenyelném, hogy kb. 7-8 évvel idősebbek, mint a filmbeli karakter. Ha megnézem, amúgy mikben szerepelnek, még a tini vonalban vannak. Pláne Cline, aki az Outer Banks miatt ismert.

Sajnos a horror sem kárpótol. Az a történet, ki gyilkol és miért, olcsó és unalmas. De még csak nem látványosan vagy ötletesen belez! Ezt is írtam már, de itt is áll: a ténykedése sokkal inkább egy paródiába illene, mint egy komolyabban vehető slasher-be, pedig ez sem éppen az a zsáner, amit véresen komolyan kellene venni.

Nem voltak elvárásaim, csak nézni akartam valami jó nyári popcorn filmet. De így is hatalmas csalódás. A sztori, a színészek, a kinézet, de minden. Törlés gyorsan a memóriámból.

A heti The Hardacres (s01e03) rész már jobban tetszett, mint az előző. Maradunk továbbra is azon a vonalon, hogy a vagyon mit tesz az emberekkel és a kapcsolataikkal. Azt se gondoltam volna, hogy a nagyi marad leginkább észnél és sikerül a lányát is emlékeztetni arra, mi is számítana. Mit jelent az igazi barát, és nem a gazdag társasági hölgy, aki igazából nem ismeri, nem a barátja. Ettől függetlenül iszonyat sok a buktató, és Joe most el is bukott. Majd jövő héten kiderül,  meri-e vállalni, féltékenységből mit tett. Kis humor, társadalomkritika és pár szimpatikus ember. A recept még ott van mögötte, de az a pozitív hype, ami az elsőt áthatotta, még nem tért vissza. De alakul ez még, majd a jövő heti rész árnyalja tovább.

Csalódás az Only Murders in the Building (s05e04). Az előző rész végén be lettek játszva a nagy nevek, most jöttek és machináltak. Ezzel tudnám a részt jellemezni. Látszólag barátkoznak, közben meg adtak egy sakkot a podcastnek. A színészek eladták, Waltz a legerősebb a hármas közül különben, de maga a trükk annyira olcsónak érződött, hogy azzal meg is alapozta a nemtetszésem. Furcsa rész, az új szereplőket bemutatva és buta csavarral. Az fáj igazából - nem tellett egy jobb ötletre az írószobán?

Hajlik és egyre jobban az akcióba az Alien Earth (s01e07). Már kb. ott tartunk, hogy a sziget az úrlények gyilok - játszótere lesz. Kirsh meg úgy sakkozik az emberekkel és az erőforrásokkal, hogy már nem tudom eldönteni, csodáljam a zsenijét vagy ijedjek meg tőle. Az Alien mindig is jó volt erkölcsileg megkérdőjelezhető, ezért veszélyes robotokban, és Kirsh is ennek az iskolapéldája. Ahogy a célért simán benézi sokak halálát és szervezkedik, az hátborzongató. Olyphant nagyon eltalálta ezt a szerepet, és simán ő számomra a legemlékezetesebb a sorozatban. De már itt vannak a lények, a sok halál és brutális, mit össze nem szenvednek már egy-egy részben. Erre ráépül az a vonal, amit még nem értek teljesen. Wendy és az alienek kapcsolata. Nem sima kömmunikáció, a kis lény kötődik a lányhoz. Mi lesz még ott? Pláne, hogy Wendy egyre kevésbé érzi magát embernek, ahogy Joe is egyre inkább elbizonytalanodik abban, hogy ez a lény mennyire a húga. Valahogy érzem az egészben, hogy lesz itt még nagy dráma, nem kevés vérrel, ha a lények még jobban elszabadulnak. Boy is meg bírja mutatni egyre sötétebb oldalát - abba bele sem akarok gondolni, hogy a kecskében levő lényt kibe akarja áttetetni. Az a matek - pí feladat a kecskével, na, az egész más szinten ijesztő és horror, mint amikor a xeno elszabadul és tucatszám öl.

Az évadzáróra a Chief of War (s01e09) elhozta a háborút. Volt egy kis felvezetés, mindkét tábor rendezte a sorait, aztán mentünk a csatába. Látványorgia, még azzal is meg volt fejelve, hogy nem sima földön, hanem egy kitörni készülő vulkánon estek egymásnak a seregek. Szépen összerakták, hogy a fegyverek ereje is látszódjon, de az egyéni küzdelmeknek és hősiességnek is legyen értelme. Egyetlen problémám volt az epizóddal és egy felsejlő iránnyal: ne menjenek el szerelmi sokszög irányába! Nagyon nem bírom, ahogy a főnök felesége a hadvezér felé tesz gesztusokat. A végére a férfinak se tetszett, jegyzem meg. Pedig ez csak a nyitány, ezzel csak egy sziget vezetése van meg. Az őrült király már sereget gyűjt ellenük és az is volt a zárszó, hogy most ő is elindul háborúba. Bennem meg különben az merült fel, hogy meddig bírják a szigeten lőszerrel. Az egy dolog, hogy előnyt jelent nekik a puska, de mennyi lőszer és puskapor van? Mert azt kétlem, hogy helyben tudnák pótolni. De most nem is ez a lényeg - nagy csatával küszönt el az évad.

Visszatért a The Morning Show (s04e01). Megint kicsit távolabb vagyunk időben. A Show a párizsi olimpia közvetítésével akar életben és topon maradni, meg a digitális híradósokkal. Alex más a nyitányban belekeveredik egy menekültválságba, Bradley el van ásva egy vidéki iskolában, Corey meg filmet igyekszik forgatni, de a baj jön csak. Már le is lépett a sztárja és kezdhet zsarolni, hogy ne maradjon színész nélkül. A bonyodalom az, hogy a vívólány és az atomtudós apja kimenekítése miatt Alex nem maradhat a nagyképernyőn, vissza kellene hozni Bradley-t. Ő nem akar jönni, de névtelen fülést kap, hogy milyen eltussolás van a cégnél. Sokan nem szeretnék, ha visszajönne. Már gyűlnek a szervezkedők, lesz itt játszma megint. A magánéleti kavarások is maradnak - Stella titkos pasijáról a rész végére kiderül, hogy az európai fejes, Celine pasija. Ezzel el is értünk ahhoz, amitől a legtöbbet várom az évadban. Jon Hamm után egy még nagyobb csaltak be a sorozatba: Celine-t Marion Cottilard játssza, és már most szívesebben nézem az ő jeleneteit, mint pl. Alexét. Igaz, annak nem lesz jó vége, ha nagyon a szerelmi szál lesz körötte, de azért ennél intelligensebb szokott lenni ez a sorozat. Szóval, idén olimpia és mérgezési botrány. Majd kiderül milyen lesz, a sztárfantor mindenképpen magas.

Egyre jobban tetszik a Dexter Resurrection (s01e03). Harrison nyaka körül szorulna a hurok, a bemutatott nyomozónő nagyon ügyes. Profin összerakta mi történt, csak éppen Harrison meg Dexter fia. Neki megvolt a válasza, de az egy jó párbaj. Amiben igazából senkinek nem akarnék rosszat: bírom a különc nőt, de Harrisont is. Dexter meg kezdi felfedezni, hogy New Yorkban mi vár rá. A Sötét Utas taxisgyilkos meglett, vele meg a belépő a sorozatgyilkosok klubjába, ami az évad érdekessége lesz, ahogy előzetesen tudom róla. Mert már láttam képen, milyen színészek jönnek majd a kapcsán. De egyelőre feltűnt a klub, alapozva van a hangulat és Uma Thurman az első belépő sztár. Az kevésbé passzos, hogy Angel Dexter vadászatba akar kezdeni, de a másik két vonal annál inkább leköt. Még arra is van odafigyelés, hogy kis lelkizés, de ne eltúlozva, is legyen. Dexter nagyon próbálja kitalálni, hogy legyen jelen a fia életében, hogy ne ártson neki. Itt már ki merem jelenteni, hogy tanult a hibájából, nem olyan megszállott és nem saját maga kettes verzióját akarja legyártani a fiából. Van benne fekete humor, jó a narráció és tetszik a történet. Határozottan örülök, hogy elkészült ez az évad.

Már írtam, de egyre biztosabb: a Peacemaker (s02e05) most nem kap szinte történetet sem, mindenki a lelki szemetesében turkál. Rick bosszút akar állni, Chris meg gyötrődik a saját romlott világa és az álomélet között a másik dimenzióban. Kis akció mellett ez az a rész, amikor döntést hoz. Egy kis akciót azért tettek bele, felvonultatták az egész stábot, de annyira hiányzik nekem egy értelmes történet. Azt meg hagyjuk is, hogy mennyire irritál a sasvadász. Rendben, most azért túlzásba estek a sasok támadásával, de az a vonal eddig sem volt rendben. A legjobb meg a vége: a trió meg a sas együtt hősként. Tényleg az lenne az élet, ami jól áll Chrisnek és amiben boldog is lehetne. De azért sejtem, hogy ilyen könnyen nem lesz vége.

A The Rainmaker (s01e05-06) akkor határozottan jobb, amikor valami jogi eset is van benne. Sajnálatosan Rudy nyomoz, az igazságot keresi, miközben mi nézőként tudjuk. Látjuk, mit művel az ápoló és ki van mondva, hogy tényleg ő gyilkolt. Kegyes tettnek szánta, egy drogost megszabadítani a szenvedéstől, csak éppen nem volt drogos a beteg. Egy kicsavart kegyes nővér történet lenne ez, és annyira nem érzem passzosnak, hogy ezt nyomozzák, miközben a sorozat a nézőknek készín adja a válaszokat. Sokkal jobbak azok, amikor megbeszéléseken vagy a bíró előtt esik egymásnak a két csapat. De különben a 6. rész volt az ütközőzóna - Rudy elért a mélypontra, aztán jött a nagy pozitív megerősítés és most megmutathatja, az exe miért mondogatja még mindig, hogy Rudy zseniális ügyvéd. Csak a hibája a hevessége, ami meg máskor az erőssége. Igen, minkét részben a tárgyalás/vita tetszett, de annyira jobb lenne, ha nem arra jönnének rá, amit mi nézőként tudunk... A magánéletet meg szappanosítják és azt rühellem. Ki is teszem a pontot, mert a szerelmi ötszög sok az idegrendszeremnek.

Hol is kellene ezt kezdenem? Igazából 3 oldalról is meg tudnám fogni. Kezdhetném azzal, hogy ez a sorozat tette ismertté Brosnahan-t, akinek nagyon drukkolok, hogy csináljon hatalmas karriert. Megfoghatnám onnan, hogy eddig mennyire szerettem ezt a sorozatot és miért vártam eddig, hogy megnézzem a végét is. Ezt szépen bele tudnám szőni abba, hogy miért néztem meg előbb a készítők balettos sorozatát is. De mehetek onnan is, hogy mennyire jól képviseli ez a széria azt, amit Amy Sherman-Palladino tud.

Szerintem nem az 5. évadnál kell ezt a sorozatot bemutatnom. Adott egy gazdag, zsidó háziasszony, Miriam. A nyitányban rájött, hogy a férje megcsalja, elhagyja, és szétesett az élete. Ugyanakkor felfedezte, hogy a férje szenvedélye - a stand-up, neki is bejön, mi több, neki még tehetsége is van hozzá Joel-lel ellentétben. A sorozat meg azt meséli el, hogy csinál ez a nő karriert egy olyan korban, amikor a nőktől tányleg csak annyit várnak, hogy legyenek csinosak és kedvesek, szüljék a gyerekeket és ki se mozduljanak a házból.

Az 5. évad tart ott, hogy Midge megcsíp egy írói állást a Gordon Ford Showban. Valójában arra akarja ezt használni, hogy fel is léphessen a műsorban és ezzel széles körben ismertté váljon, mint komika. Küzdelmes egy menet lesz, mert Ford előbb döntené az íróasztalának, minthogy engedje a show kanapéjára, mint vendéget. Midge és Susie persze nem adják fel és közben a többiek életében is vannak nagy változások. Ab rádöbben, hogy mennyire lebecsülte eddig a családja nőtagjait és a lányunokájában fedezi fel az örököst, akire eddig várt. Joel elveszti a barátnőjét, de életcélt talál abban, hogy Midge-t kiváltsa a maffiától. Rose építi a vállalkozását. Nem is lehet így, nagy vonalakban megfogni, de minden résznek sok kis története van, ami vezet a végjátékba.

Szóval, nagyon meg van írva ez most is. Vicces és sziporkázó, nagyon jó és humoros párbeszédekkel. De közben meg komoly témákat is remekül bele tudnak szőni. Akár a feminizmus kérdésköre, vagy a szórakoztatóipar árnyoldala. De még politika is, ha azt azért minimumon is tartották, inkább csak a Show készítése közben merül fel, mint lehetséges humorforrás. Ezt végig tudta ez a sorozat és a vége is ilyen. Ezért is szerettem ezt nézni, és ezért lehet akár az 5 évadot is könnyeden ledarálni, annyira friss, helyes, vicces, könnyed és mégis tartalmas az egész.

És igen, megvan minden benne, ami a készítőre jellemző. A nagydumás, nagyon szerethető hősnő, aki megcsinálja az életét a sorozatban. A mókás mellékszereplők sora. A sok párbeszéd. A humor. Még a színészeket is ide tudnám írni, mert Palladinóék szívesen idézik meg a korábbi sikereiket egy-egy kedvelt színészük szerepeltetésével. Azért nem a főszereplők öröklődnek, de mellékszerepekre visszahívnak ismerős arcokat. A balettos sorozat kapcsán ezt a témát már kimerítettem, így most csak két mondatban. Itt a Susie születésnapi, megemlékezős rész volt egy kifejezetten nagy visszanézés akár a Palladino sikerekre is, nagyon sok Gilmore Girls szereplő jöhetett és mutathatta meg, ki ő most. Illetve, innen is vittek tovább színészeket, a legfeltűnőbb Luke Kirby. aki a sokat emlegetett Etoile főszerepét meg is kapta. (Hú, de sajnálom, hogy abból nem lesz 2. évad.)

Ha már a színészeket emlegetem, itt nem lehet elmenni amellett, hogy innen indult Rachel Brosnahan. Sziporkázik itt, felfedezte már a mozi is a színésznőt. Én nagyon drukkolok neki, de jelen témánál maradva ez a sorozat nem csak rá épült, de ő volt a szíve. Humoros, bájos, csinos, és amikor kellett, élekkel.

Elmeséljem azt is, miért csak most néztem meg? Ok. Van egy rossz szokásom. Képtelen vagyok bármit rendesen, elejétől-végéig nézni vagy olvasni. Én vagyok az a 'majdnem idióta', aki moziba is úgy megy, hogy előtte a neten kinyomozza, mi lesz a film vége. Igen, Nolan Batman-zárásra is képes voltam úgy menni, hogy előtte iszonyat sokat böngésztem, hogy mi lesz a film vége. Láttam is kalózfelvételen a zárást, mielőtt elmentem moziba, pedig premier másnap néztem. Szóval, ebbe is belelestem, mi lesz az évadban.

Így rám zúdult keret nélkül az 5. évad különleges szerkezete. Keretet kaptak az epizódok. Midge iszonyatosan nagy sztár lesz, és a keret az ő jövője. Látjuk, mi lett a gyerekeiből, hogyan alakultak a kapcsolatai és az életében levő szereplők sorsa. Nekem meg a kiragadott képeken egy annyira ellenszenves, sőt, taszító kép jött le, hogy az egésztől el is ment a kedvem. Nem értettem, minek ez, és mennyire lehet tönkretenni a szeretett szereplőim ezzel? Meg kellett nézni, hogy helyre tudjon jönni ez a fejemben. Mindent nézve összeáll, mert szépen beleépítették a sorozat jelenében, hogy miképpen fog az a látott jövő eljönni. Sőt, árnyalni is tudják. Ha megvan a kontextus, már nem annyira depresszív és adja magát a történet.

Az különben nem csak a keret miatt kiemelendő, hogy vannak benne izgalmasan rendezett részek. Már emlegettem Susie születésnapját. Az egy remek rész, ahol kb. átfogják a sorozat jelene, Midge befutása és a jövője közti éveket. Humorral, időugrásokkal, történetekkel.

De nagyon sok mindent tudnék, amit nagyon lehet szeretni ebben a sorozatban. Amit Shalhoub beletesz Midge apjaként. Az egésznek a külcsínje, a ruhák. Midge mindig is divatos, sikkes nő volt, az egyik jellemzője, hogy mennyire nett nő. Simán lehet azért is nézni, hogy milyen szettjei vannak. Az új szereplők közül nagyon bejött Gordon Ford, Reid Scott egyszerre csinált belőle egy karizmatikus sikerembert és gyarló, hibákkal is bíró férfit, aki szépen ellavírozik a két énje között.

Mindennel együtt, a kezdeti belenézős problémáim ellenére is nagyon vitt ez a sorozat. Abszolút darálható, könnyed és mégsem, jó az egész. Szerettem és kiteszem a pontot.

Ez most bután fog hangzani, és már az első bekezdésben ellövöm a film végét, de komolyan megcsinálták úgy, hogy Sonny megnyeri a versenyt? Végig azt éreztem ki a filmből, hogy ő most a mentor. Aki beáldozza magát, hogy Joshua megtanuljon jó versenyző lenni.

Egész végig, Joshua és Hamilton kieséséig meg nem fordult a fejemben, hogy a készítők adnak egy F1 győzelmet Sonny karakterének. Mondhatnám, ez volt nekem a film meglepetése, de annyira, hogy ezzel is kellett kezdenem. Megleptek. Mondjuk, Kosinski miatt nem kellene ennyire meglepődnöm ezen. Ő jegyzi a Top Gun: Maverick-et is, és ott sem az ifjú titán mentette meg a mundér becsületét, hanem Tom Cruise kvázi nyugdíjból visszatérve.

De nem ezért kellene ezt a filmet emlegetnem. Sokkal több van benne, és érdemtelen lenne a vége miatt elvennem minden mástól a szót. Az első, hogy van neki egy olyan története, ami nem csak alibi. Van egy csapat, akik meg vannak szorulva. Kb. egy csoda kellene, hogy a versenyév végére valamit fel tudjanak mutatni. A csapatfőnök, Carvantes számára különösen fontos lenne legalább egy versenyt megnyerni, akkor maradhatna a helyén és nem váltanák le. Így visszanyúl a múltjába - egykor ő is versenyző volt és behozza a csapatba egykori versenytársát, barátját. Ő lenne Sonny, aki az autóversenyzés megszállottja. Kvázi mindegy neki, mit, csak vezethessen.

Joshua és Sonny egymásnak feszülése, majd a közös munka. Maguk a versenyek. A csapaton belüli ármánykodások - mert bizony nem mindenkinek érdeke a győzelem, megvan az a szereplő, aki Cervantes helyére pályázik és ezért elég mocskos trükkökkel él. De még egyéb szál is akad: a csapat fő mérnöke, Kate egy belevaló, szép nő. Sonny meg elég hírhedt szoknyavadász. Lehet sejteni, hogy ez a szál sem marad kihasználatlanul. Szerencsére nem mennek át románcba és marad benne humor is, de az is megkapja a maga kis történetét, akinek nem film a film szerelmi szál nélkül. (Azt is írhatnám, a pasik mellé valahogy az oldalbordákat is be kellett ültetni a moziba.)

Sztárszereposztással forgott, minden fontosabb szereplőt olyan színész játszik, aki egy sorozattal, nagyon sok filmmel már letette a névjegyét. Most jönne az, hogy kiemelem a kedvenceim vagy merengek azon, hogy miképpen öregszik Brad Pitt. Angelina és a válás ide vagy oda, én bírom a filmjeit. Mondjuk, a színészek magánéletét és a szerepeiket én szétválasztom, de ez most nem az a rész, ahol azon merengek, mekkora színész és szemétláda Kevin Spacey egyszerre. Hanem az a rész, ahol mellőzöm Bradet - pedig jól játszik. Akár az öregedő szívtiprót, akár a kocsik szerelmesét. Akit ki fogok emelni, az Javier Bardem. Nem véletlenül ő az Oscar-díjas a csapatban. Neki elhiszi az ember a baltás gyilkost, a krokodillal táncoló bűvészt, de még a sármos volt sportolót is, aki milliárdos döntéseket hoz. Annyira az extrém szerepei jutnak róla eszembe, hogy ilyenkor aztán ledöbbenek, hogy mennyire megnyerő is tud lenni a színész.

Miről kellene még írni? Látvány. A sport. Nekem izgalmasabb volt az, hogy az F1 miért csapatsport. Nekem ez az egész világ idegen, nem bírom a Forma1-et. Egy futamot se bírok megnézni, a hangjától fáj a fejem. Itt viszont nagyon lekötött, hogy dolgoznak össze a pilóták, vagy miért adnak díjat a csapatnak is, miért mondják csapatsportnak. Kaptam plusz meglátásokat erről a világról.

A másik, hogy egy ennyire F1 ellenes beállítódással is élvezhető volt a film. Eleve, nem kell az egész versenyt megnézni, kivesézik nekünk a lényeget. Ez pont az a szint volt, amit elnéztem, értékeltem, még tetszett is. Rengeteg mindent bele is pakoltak, ami megeshet, itt megvolt. Ütközés, szerelés, gumicsere, előzések, veszélyes kanyarok, időjárási kérdések...

Az is biztos, hogy az F1 sport nézője nem leszek, de ez a film tetszett. Nekem hozta azt a szintet, mint a már emlegetett Maverick. Vannak ismerős elemek, ha úgy tetszik - klisék -, de jó ötletek is, látványos is, meg szerettem a színészeit. Nekem ilyen a szórakoztató popcorn movie.