Gyászon túllépő, állatot mentő, legjobb barátos.

Maddy komoly harcot vív az apjával: az üzletember egy parti szakaszt bányaterületként adna el, míg a lánya megőrizné a tájat. A nagyapja a saját történetét meséli el neki, hogy mentse a családot: Michael kisfiú volt, akit édesapja a felesége és a kislánya halála után leköltöztet Dél-Ausztráliába, a tengerpartra. Az apja tanítja, halászatból élnek és amennyire lehet, elzárkóznak az emberek elől. A parton van a pelikánok egyik költési helye, és a vadászok komoly harcot vívnak, hogy vadászterületté nyilvánítsák a partszakaszt, míg az ellentétes mozgalom természetvédelmi területté alakítaná. Egy vadászat után a kisfiú egy fészekre bukkan, benne három frissen kikelt pelikán fiókával. Nem képes több halált elviselni, hazaviszi őket, és mindenre kész, hogy életben tartsa a madarakat.

Ha állat, akkor emlős párti vagyok. Lovak, kutyák, e kettő a nagy kedvenc. (Meg a panda, de azt esélyem sincs házi állatként vagy természetes környezetében látni.) A madarak viszont rémálmaim tárgyai. Viccelni is szoktam vele, hogy Hitchcock Madarak című filmje nálam a horrorok csúcsa, mert már attól kikészülök, ha repül a vásznon egy szárnyas, nemhogy az emberre is támad.

Így szkeptikusan ültem neki a filmnek. Fogok drukkolni azért, hogy megmaradjanak a fiókák? Bennem félelmet keltenek alapból. Ehhez képest… nem győztem le a fóbiámat, de a film végére folytak a könnyeim. Szóval, sikerült a filmnek. Még egy madárfóbiás érzéseire is tudott hatni és összetörni.

A film többféle drámát elénk tár. Szinte minden szereplőnek van valami mély fájdalma, amit nem is nagyon tudnak megoldani a cselekményben. Tom, aki a lánya és a feleségébe elvesztésébe beletörik. A bennszülött barátjuk, aki maga mögött hagyta mindazt, akit szeretett és magányos. Maddy gyászolja az anyját, a kis Michael meg halmozottan: ő az anyját és a testvérét vesztette el, majd az új életében is jöttek a traumák. A madarak elengedése, megbarátkozni a gondolattal, hogy milyen iskolába kell járnia és ami Percival úrral történik.

Talán csak az utolsóra lesz némileg gyógyír, hogy annak hatására a többi pelikánnak jobb lesz. Az nem volt értelmetlen tragédia, és azért az nyújt némi vigaszt.

Nem látványfilm és kevés helyszínt is használnak. Tom és Michael a parton vannak otthon, és csak néha mennek be a városba. De nem is hiányzott több. Talán csak a jelen síkjában nem tetszett, hogy az is réginek hat, de lenyeltem.

Van a filmben kis humor is. Ahogy a fiókák felnőnek, karaktert kapnak és amilyen nehézségeket, galibákat okoznak, ugyanakkor sokat is adnak.

Mert ennek a filmnek szíve van. Ha valakinek volt már olyan háziállata, akit nagyon szeretett és érezte, hogy az állat is szereti, együtt fog tudni érezni – attól függetlenül, hogy itt egy pelikán a házi kedvenc. Ugyan merengtem azon, hogy nagyon nem madárként viselkedik, és olyan dolgai vannak, amit egy kutyától várnék, de elhittem, hogy Percival úr és Michael ennyire szeretik egymást és ez a madár ennyire kötődik a fiúhoz. Ettől annyira sírós a film vége, annyira lehet sajnálni mindkettejüket…

A film után elmegy az ember kedve, hogy húst egyen. Mert azért ölni kell. Az állatok meg sokkal többek, mint a húsuk.

Erről most felötlött bennem: miért vadásznak egyáltalán pelikánokra? Azok szerintem nem húsmadarak. Ahogy a vadászok jöttek, lődöztek és vitték a tetemeket, nem tudtam rájönni, hogy miért. Miért vadász célpont a pelikán?

De a lényeg. Állatbarát film és családi film, de azért a korosztály választásnál figyelni kell. Sok dráma van ebben a filmben, és a humora mellett fájdalmas is.

Viharfiú – 5/4 pedig félek a madaraktól, mégis: ez a történet szíven talált. Családi, érzelmes, korrekt.

STORM BOY - Official Trailer - In Cinemas January 17 - YouTube

Cím: Wendell and Wild

Készítők: animáció lesz, de az író személye már figyelemre méltó: Jordan Peele. Az egyik szereplőnek a hangját is adni fogja. A rendező pedig az a Henry Selick, akinek a Karácsonyi lidércnyomásért is hálásak lehetünk. (Később a Coraline már annyira nem kedvenc, de mutatja, hogy a zsánerben otthon van a rendező.)

Műfaj: animáció, horror, komédia

Cselekmény: A két démontestvér, Wendell és Wild szembe kell nézzen az örök nemezisével, a Helly nővérekkel. Igen, ez még semmi. Majd kiderül, mi is lesz ez pontosan.

Várható megjelenés: még idénre tervben van a Netflixen.

Menekülős, bérgyilkossal küzdő, tüzet kijátszó.

Owen özvegy, egyedül neveli a fiát. A hírekben látja, hogy az ügyész, akivel együtt dolgozott, egy gázszivárgás miatti robbanásban életét vesztette az egész családjával. Tudja, hogy valójában bérgyilkosok eredtek a nyomába, annak a megbízásából, akit együtt akartak lecsukatni. Azonnal fogja a gyerekét és elmenekülnek – ő is tudja, amiért a másik férfinak halnia kellett. A sógorához tartanak, aki rendőr, és akinek a felesége túlélő táborokat rendez. A két bérgyilkos a nyomába ered, és a háza átkutatásakor ők is rájönnek, mi lehet az úti célja. Odalent Hannah, egy tűzoltó osztag vezetője tűzfigyelő szolgálatot lát el, miután őt tették felelőssé egy sikertelen mentésért, melyben három kisfiú odaveszett. A bérgyilkosok lecsapnak, Connor egyetlen esélye Hannah, míg a nagybátyja családja is célponttá válik.

Még merengek azon, hogy kötekedő kedvemben vagyok és azért ennyire a film hibái tűntek fel, vagy tényleg ekkora csalódás volt a történet. Jobbat vártam, több tekintetben is.

A film alapvetően arról szól, hogy Owen észleli a veszélyt, életben akarja tartani a fiát, míg a nyomába eredő bérgyilkosoknak szociopataként mindegy, kivel kell végezni. A terhes nő, a 10 év körüli gyerek agyonlövése egyformán hidegen hagyja őket.

Minden keret elveszik közben. Még csak azt sem tudjuk meg, hogy ki az a személy, aki ellen a bizonyítékokat gyűjtötték, és aki elrendelte az ügyész és Owen halálát is. Nem tudjuk meg, a végén lesz-e bármiféle felelősségre vonás. A levél, amelyet Connor megkapott az apjától és amely szerintem azokat az adatokat tartalmazta, amiért meg akarták ölni, elázik vagy elég vagy eltűnik. Egyáltalán, tudják majd azt az ügyet befejezni? Egyetlen szó sem kerül erről elő. A jelenlegi helyzetre születik megoldás, a nagyobb konfliktus eltűnik balfenéken.

Mellette ott van a tűzoltós vonal is. Nem egy ponton drámát igyekeztek beletenni: Hannah múltja a gyerekekkel, akiket nem lehetett megmenteni. Az önpusztítása az eset után. Az ügyész, Owen és a sógor sorsa. De valahogy egyiket sem éreztem igazán átütőnek, fájdalmasnak. Annyira arra volt kihegyezve, hogy Hannah meg tudja-e menteni Connort, hogy minden más veszteség menet közben nem fáj annyira.

Pedig a tűzoltó témában lehetne könnyeket fakasztani – fel is rémlett előttem az a film, amiben egy teljes csapat került tűzcsapdába, ők is beásták magukat és ott is előkerült a hőálló takaró, mint itt egy jelenetben. Csak éppen ott ütött a tragédia – itt is van halál, de közel sem váltott ki olyan érzelmi hatást.

A szereplők fekete-fehérek, nincs egyetlen összetett jellem sem benne. Minimális indítékaik vannak, egyeseknek az sem. Az különösen zavart, hogy a gyilkos páros – Jack és Patrick – története egy nagy kérdőjel. Mégis hogyan kerültek össze és mi a történetük?

A szereposztás is vonzó lehet, bőven vannak benne ismert színészek és ismerős arcok. Angelina Jolie lett Hannah, aki vegyíthette a drámai vénáját az anyai ösztönökkel. A bérgyilkosok Aiden Gillen (a Trónok harca Kisujja) és Nicholas Hoult lettek – nem is értem, miért ennyire üres a szerepük, amikor nem rossz színész egyik sem, és ismertek is. Jon Bernthal sem járt éppen jobban – Ethan nem szerepel sokat és ő is egysíkú. Lelkiismeretes rendőr és férj, mást nem is tudunk meg róla.

Látványra próbáltak ezt-azt beletenni, de nem egy látványfilm. A tűz éppen csak a film végén lobban fel, az üldözés meg tévéfilmes. A bérgyilkosok dolgai működnek, abban még ötlet is volt, ahogy elrendezték a tetthelyeket, csak maguk a karakterek…

De azt sem lehet mondani, hogy tartalmas film lenne. Akció, kicsit thriller, de unalmas.

Ez most nem volt a fogamra való. Bár volt egy-egy jobb jelenet, összességében túlagyaltam. Pl. mi lett a lóval, amin Allison a férje megmentésére indul? Irritál, hogy nem tudom.

Those Who Wish Me Dead – 5/2,5 átlagos menekülős akciófilm, a történet sajnos eléggé összecsapott, főleg a végjáték.

https://www.youtube.com/watch?v=sV6VNNjBkcE

Kertvárosi, faji megkülönböztetéses, szellemes.

Az Emory családnak változásra van szüksége. Túl kellett élniük egy brutális támadást, nagy veszteséget és amikor Henry munkát kap északabbra, jobb környéken, meg is ragadják a lehetőséget. A ház kellemes, a környék jó – csak éppen a szomszédok sokkot kapnak, amint a házaspár és a két lányuk kiszáll a kocsiból. A bőrszínük fekete és a helyiek azonnal gyűlölni kezdik őket. A szemközti szomszéd, Betty azonnal szervezni kezdi az elüldöző hadműveletet és minden téren éreztetik a családdal, hogy nem látják őket szívesen. Az egyre durvább atrocitások is kikezdik a családot, de abban a házban valami más is lakik, ami célba veszi őket. Egy gonosz erő, amely a sebeiken keresztül férkőzik hozzájuk, és űzné őket a pokolba.

A Them is antológia lesz a tervek szerint. Mint az AHS. Minden évad egy más horrortörténet – azt meg majd meglátjuk, hogy a stábot cserélni fogják, vagy lesznek visszajáró lelke, mint a már emlegetett sorozatban.

Milyen is volt ez az első évad? Viharban néztem éjjel, úgyhogy a horror hatás számomra megvolt. Nem finomabb eszközei vannak, nyersen és durván mindent az arcunkba vágnak, és egy ponton már számolni sem érdemes, mennyi erőszakot kell befogadni.

Ok, azt aláírom, hogy az túlzás, amin keresztülmegy ez a család. Minden, amit feketék ellen el lehet követni, velük megesik. Több munka, kevesebb pénzért, és a jutalmakat is elveszik tőlük ok nélkül. Iskola – mások a rendbontók, de a fekete kislány kapja a büntetést és a szidást, aki különben semmit nem csinált. Nemi erőszak, gyilkosság, fizikai és szóbeli zaklatás, kiégetett szemek és élve elégetés. Az egyik kritika megfogalmazta úgy, hogy ’fekete trauma pornó’. Van benne igazság, tényleg az, de attól ez még borzalmas és ijesztő. Mindegy, milyen bőrszínű ember megy ezen keresztül, ugyanolyan szörnyű lenne.

Abba meg nem érdemes belemenni, hogy el van-e túlozva vagy nem maga a jelenség. Talán ez az életben tartás módja: nem véletlenül van annyi holokauszt film is.

Korrekten összerakták ezt a filmet. 10 részben 10 nap története, amíg eljutunk onnan oda, hogy a beköltöző család ellen felsorakozik a lincselő tömeg. De nem csak a feketék szenvedései vannak, azért a fehérek között is akadnak durva történetek, ha azokat annyira nem is mutatják. Betty egyszer látogat el a szülői házba, és bár semmit nem mondanak ki, elég erős tippem van arra, hogy a nő apja molesztálta a lányát az anya hallgatása mellett. A jóképű, kellemes fiatalemberről kiderül, hogy nőrabló szociopata. De ott a férj is, aki szenved a házasságában, mert igazából meleg, de ha ezt felvállalná, őt is kitaszítanák és bántanák.

Nem sajnálták rá a pénzt, sötét és durva a látványvilág is, nem egy vizuális ötlettel feldobva. Hatásos, egységes, ijesztő. Itt a másvilág is úgy van ábrázolva, hogy ténylegesen durva látvány nélkül is a hideg rázza tőle az embert. A démonok szeme fekete, mint az Odaátban, talán 2-3 alkalommal vonaglottak, ahogy ember nem lenne képes és néha a szép arcvonások leolvadtak valami torz, sebzett pofává. De nem undorító volt, inkább torzságában ronda.

Közben elgondolkodtam, mi az ijesztőbb. Amit a fehérek művelnek a családdal, vagy, ahogy a szellem/démon a saját félelmeikre és sebeikre alapozva meg akarja őrjíteni őket. Végül oda is kevernek rasszista szálat, de a sorozat nagy részében két, másként ijesztő fenyegetés ijeszt.

Tetszett az is, hogy nem nevekkel pakolták tele. Két mellékszereplő volt ismerős más sorozatból, de különben számomra friss arcok voltak benne. Bár a karakterét utáltam, és az egész nőben volt valami taszító, Alison Pilla valamit elkapott Betty alakjában. Az, hogy egyszer őt utálod legjobban, utána szinte sajnálod, neki is köszönhető.

Nem hibátlan, eléggé megosztó sorozat is lett – én nem bánom, hogy megnéztem. Egy része nyers horror, egy része rafináltabb, de működött.

Them – 5/4 megrázó, duplán horror. A faji előítéletekről is sokat mutat és sokkol, a szellem is para.

https://www.youtube.com/watch?v=WL3Jz8fDgFI

• A szerelem egy tőr. Egy fegyver, amit tarthatsz nagyon messze, vagy nagyon közel. Láthatod magad benne. Gyönyörű. Amíg meg nem sebez. De végül, amikor érte nyúlnál…
• Nem valódi.
• Igy van.
• A szerelem egy képzeletbeli tőr.
• Nincs értelme, igaz?
• Nincs. Pocsék metafora. (Loki)

• Próbálok újra sportoló lenni. Újra ráérezni a dologra.
• Hogy megy?
• Mondjuk úgy, hogy a verseny kissé kiélezett.
• Használd ki! Ne rendítsen meg! A verseny csak motiváció. (All American)

• Hogy szerezte azt a heget?
• Az oknyomozó újságíróknak sem hull az ölébe a dicsőség. Néha az igazság bizony hegekbe kerül. (A hóhér)

(Leon gyomra nem veszi be, hogy az új felettese hogyan intézi az ügyeket, erre megkapja a nagy beszédet, hogy más a világ. Kegyetlenebb, az emberekkel együtt.)

• Nézd, én megértem. Zsaru voltál. Meg kellett védened az embereket, és igazságot akarsz szolgáltatni. De a magunkfajta ügynökök már nem gondolkodhatnak így. A világ más lett, és úsznunk kell az árral.
• Nem mentheted meg az országot, ha le se szarod a benne élőket.
• Az imént azt mondtad, rettegtél. Ismered a „rettegés” eredetét?
• Nem értelek.
• Minden a félelemmel kezdődik. Igen. Az emberekkel. Akik félnek az ismeretlentől. Nincs, ami nálunk kiismerhetetlenebb. Az emberi faj... Kiszámíthatatlan. Kegyetlen. Főleg, ha a túlélésről van szó. Igen. A görögök mondták jól: „A világban sok minden ad okot a félelemre, de egyik sem olyan, mint az ember.” (Resident Evil)

Nem a gyorsak győznek a futásban és nem a hősök a harcban. (Grantchester bűnei)

(Amikor kezd leesni, hogy mennyire semmibe vesznek.)

• Akkor tedd a dolgod, majd én gondolkodom!
• Van agyam, nem vagyok buta.
• Mit számít, ha helyes vagy? (A szörny, akit hívtam)

Addig semmiből sem lesz kettő, amíg önmagad sem vagy egy egész. (A félelem utcája: 1666)

 (Tommy még filmeket bevetve is próbálja az igazat elmondani, de nem egyszerű.)

• Ha tudsz valamiről, mondd el!
• Úgysem hinné el.
• Könnyen meg lehet győzni.
• Velük úgysem bírna el. Szuperképességeik vannak. Komolyan.
• Mint Batmannek?
• Ő csak egy ember. Inkább, mint Thanosnak. Tudom, hogy az egyik DC, a másik meg Marvel, de ezek igazi gecik, természetfeletti képességekkel, tüzet, fémet és vizet irányítanak. És nem lehet megállítani őket. Ennyi. (Wu Assassins)

(A herceg az erdei kastélyban nem csak uzsonnára, de egy szép lányra is lel, akinek fogalma sincs, ki ő.)

• Hogyhogy nem jártam még itt? Lenyűgöző ez a kastély.
• Szerintem félelmetes.
• Mindenkitől megvédem Önt, akár még a szellemektől is. (Sikeresen rálép a vívómozdulatok közben a porcelánra.) Bocsásson meg, nagyon sajnálom.
• Semmi baj, már biztonságban vagyok.
• Ritkán esik meg, csak ha zaklatott vagyok.
• Mért zaklatott?
• Mert itt ülök önnel és jó benyomást szeretnék tenni.
• Úgy érzem, sikerült.
• Örülök. Összetiportam a porcelánt és még be sem mutatkoztam. Lassman herceg, szolgálatára.
• Egy herceg?
• Igen, a herceg. Enyém az ország. Vagy a szomszédos, nem tudom, hogy hol vagyok. (Heléne, a valódi menyasszony)

• Kár, hogy az öregasszony a halált választotta, nem?
• Szerelmes volt.
• Utálta őt.
• Talán a szerelem egyben utálat is. (Loki)

Nyomozós, sorozatgyilkosos, hajszás.

Will Ruiney nyomozó egyszerre több problémával kell, hogy megbirkózzon. A személyes gyászával: a feleségét meggyilkolták, és még mindig semmi nyom, ami elvezetne a gyilkoshoz. A parancsnok a nyakába sóz egy riportert, aki a rendőri munkáról írni és akiben a férfi nem bízik. Feltűnik egy gyilkos, aki rituálisan gyilkol, és minden jel arra mutat, hogy további áldozatok is lesznek. Az áldozat felakasztva, a falon akasztófa játék festve, benne egy betű. Két asztalba a helyszínen pedig belevéste Ruiney és korábbi társa, a már nyugdíjas Ray Archer jelvényszámát. Archer az ügy kedvéért visszatér, és az újságírónővel együttműködve igyekeznek rájönni, mit akar a gyilkos és hogyan állíthatják be. Az ügy egyre személyesebbé válik, ahogy rájönnek, Will feleségének meggyilkolása is ehhez a történethez kapcsolódik.

Az elején még bizakodó voltam. Bírom az olyan sorozatgyilkosos történeteket, ahol rejtvény is van, amit az eset közben a nyomozók megoldanak. Itt megvolt a hangulat, a megrendezett helyszín és a játék. Még stílusos is, ahogy az akasztófa játék mellett ott van az akasztott ember élőben is.

De elég hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem az a sorozatgyilkosos thriller, amit jól esik néznem. Egyrészt, a nyomozás jellegtelen és unalmas. Nem éreztem úgy, hogy elkapták a fonalat és értik a munkájukat, csak ötleteltek és néha egy-egy ötlet bejött. Mintha nem is lett volna benne munka, csak az isteni sugallat, amiből aztán meglesz a megoldás.

Nagyon bántotta az agyam, hogy civileket mégis hogyan engedtek ilyen közel egy kiemelt ügyhöz. Ray legalább korábban rendőr volt és Will társa, de már nyugdíjas és jelvény nélkül. Egy ponton ki is hangsúlyozza a rendőrfőnök, hogy ez nem visszahelyezés, csak tanácsadás az ügyben. Látszani nem annak látszott. De az még hihetetlenebb, hogy az újságíró Christi teljesen partnerként dolgozhatott együtt velük, és igazából nem is írt meg az ügyről semmit. Nem újságírónak tűnt, hanem egy harmadik nyomozónak a két férfi mellett.

Látványra nagyon steril. Bár elvileg van benne vérfürdő is, de még csak véresnek sem tűnik a film. Az akasztott embereket távolról látjuk, és a mutatott boncolás is inkább csak jelzés értékű. Nem is értem, mivel akarhatták eladni ezt a filmet. A történet nem elég izgalmas, nem elég rejtélyes és nem is okos. A látvány meg elég semmilyen.

Az meg nem jó jel, hogy a film egy pontján azon merengtem, hogy Al Pacino haján mégis mennyi festék lehet. Valahogy olyan megcsináltnak tűnt végig az arca, mintha egy része festve lett volna.

A szereposztás még akár vonzó is lehetne. Al Pacino, Karl Urban neve is filmekből ismerős. Brittany Snow elég jól ment olyan filmekkel, mint a Tökéletes hang részei. Még egy olyan kis mellékszerepben is, mint a rendőrkapitány, Sarah Shahi került, aki nem egy sikeres sorozatból lehet nagyon ismerős. Méltatlannak is tűnik arra a pár mondatra kárhoztatni, ami ebben a filmben jutott neki.

Humor nincs benne, és még csak azt sem tudom mondani, hogy különösebben jól lenne megírva. Nem egyszer nagyon mű párbeszédeket kapunk és teátrális jeleneteket.

Thrillernek különben egyszer elmegy, az ötlet stimmelt. Csak aztán, ahogy egyre többet megtudunk, úgy lesz egyre valótlanabb és butább a film. Will feleségének esete különösen felesleges beleerőltetés, ahogy a végén a sírnál kapott levél is.

Ennyi elég is volt ebből a filmből, már csak feledni kell és kitenni a pontot.

A hóhér – 5/2,5 jól indul, a végére szétcsúszik. Se a nyomozás, se a gyilkos indítéka nem emlékezetes.

Hangman Trailer (2017) Al Pacino Karl Urban Thriller - YouTube

A kórházak élete rég sikeres témája a tévésorozatoknak. A Vészhelyzet máig emlegetve van, sok évadot megélt, kinőtt belőle egy George Clooney kaliberű sztár. Gyógyítottak, bonyolódtak a magánéleti szálak. Már ez hozta mindazt, ami a zsáner sajátja lett. Ennek még irodalmi gyökere is volt: Michael Crichton egy története volt az alap.

Ha kórház, és emlékezetes doktor, nem lehet elmenni doktor House személye mellett. Hatalmas siker volt, és újított a koncepción. Itt is volt szappan, de House alakjában Sherlock Holmes orvos alteregóját alkották meg: zseniális és különc figura, aki a betegségeket úgy nyomozta ki, mint Sherlock a bűneseteket.

A jelenlegi kínálatban a The Good Doctor, ami kicsit eltér az átlagtól. Hiszen ennek a főszereplője aspergeres, és számára a szocializáció az igazi kihívás, nem a diagnosztizálás, amiben nagyon jó.

A jobb kórházas sorozatokhoz is tudnék valami pluszt betenni: New Amsterdam, ahol egy ideális kórházat igyekeznek megteremteni, ahol tényleg a beteg az első és problémákat boncolnak. The Resident: minden évadra jutott az egészségügy egy kritikus pontja, ami ellen küzdöttek. Sebész, aki műt, noha már halálokat okoz, de nem hajlandó visszavonulni. A haszon érdekében felesleges kezelések kiírása és sok más.

Mások csak a szappannal variálnak, és nem ugranak ki a Vészhelyzet örökösei közül, mint a Grace Klinika vagy a Chicago Med.

Most pedig érkezik a Dr. Death – ez még előttem áll, de érdekesnek tűnik a koncepció. Ebben egy olyan doktor a főszereplő, aki magasról tesz az orvosi esküjére, árt a betegeknek. Páran majd igyekeznek megállítani. Érdeklődve várom – ez is más.

Életet átértékelő, tanáros, italozós.

Martin unalmas alak lett, és erre már kezd ő is rájönni. A feleségét még mindig szereti, ahogy a két fiukat is, és az óráit is lelkiismeretesen megtartja. Ám a neje valósággal menekül munkába otthonról, már alig látják egymást. A gyerekeivel rég nincs igazi kapcsolata. A diákjai pedig aggodalmukat fejezik ki a szüleiken keresztül, hogy nem képes őket rendesen felkészíteni az érettségire. Ilyen hangulatban megy el az egyik barátja születésnapjára, ahogy az egyik barát elmond egy elméletet. Eszerint mindig kicsit ittasnak kellene lenni, és az alkohol felszabadítana, boldogabbá és kreatívabbá tenné. Martin változást akar, így készen áll kipróbálni az elméletet. A baráti kör tagjaival megegyeznek, és hirtelen a vizes palackba alkohol kerül – a végeredményen maguk is meglepődnek.

Nagyon felemás élmény volt a film. Dráma, de nem teljesen az. Nem merném dramedy zsánerbe besorolni, mert amikor a vígjátéki elemek dominálnak, akkor is ott volt mögötte a dráma és elkeserítette a filmet.

A film első fele a komédia. A megszürkült kisember megint élni kezd. Szívesen is néztem, ahogy Martin elkezdi rendbe tenni a dolgait. Javul a kapcsolata a családdal, jobb tanár lesz. Sokkal élvezetesebb órákat tart kicsit részegen, nem csak felolvassa a könyvet, hanem érdekessé és szórakoztatóvá teszi az anyagot. Mondjuk, a nyitány, a kire szavaznál nekem ismerős volt, valamiben már láttam/olvastam szinte ugyanebben a formában, és így vesztett a poén az erejéből.

De mögötte is ott vannak az olyan dolgok, amelyeket nem old meg egy kis részegség. Az is egy trauma, ahogy rádöbben, hogy mennyire nem a megálmodott az élete. Mennyire boldogtalan, és mennyire belefásult, mert már észre sem veszi. A család életében a traumák, amiket nem beszélnek meg, nem tárnak fel, csak próbál másfelé haladni.

Majd jön a film második fele és a mélyrepülés kezdete. Ilyennek kellett lennie, ezt nem lehetett másként, de akkor is borzalmas volt nézni. Egyes részei simán elmennének reklámnak, hogy miért ne legyünk részegek. Egy ponton már nem az alkohol lazító hatását látod, hanem a károkat. Ahogy felerősíti a traumákat, több szinten is romlásba dönt.

Mégsem mondanám azt, hogy alkoholellenes film lenne. Van, amikor megoldást jelent. Inkább a mértékletesség üzenete jött le belőle. Használjak egy közhelyet? Ami kis adagban gyógyszer, nagyban méreg lehet. Itt az alkoholra alkalmazták ezt a tételt.

Kerek történetet mond el, és a legtöbb ív szépen megvan. Ott volt nekem kissé zavaros, amikor növelni kezdték az alkoholszintet és hirtelen Martin házassága is robbant. Azt túl hirtelennek éreztem, túl gyors volt az ugrás a jobb kapcsolatból a szétesésbe.

A középpontban Martin karaktere áll, bár jó érzékkel a baráti köre is több szerepet kap, és látjuk azt is, mi történik a barátokkal, akik vele együtt vesznek részt a kísérletben. Ezek is kerek történetek és megvan a maguk üzenete.

Mads Mikkelsen Martin szerepében megint emlékezeteset alakított. Sok-sok színe lett Martinnak: a nyugodt fásult, a feldobott, a nagyon részeg, vagy a végén a bulizó. Az különben is emlékezetes jelenet volt, a tánccal. Pedig sok mindent el tudok képzelni a színésszel, de most szabályosan meglepődtem.

A filmnek különben nagy menete volt tavaly és idén. Sok fesztiválra elvitték, sok díjra jelölve volt és nem keveset meg is nyert belőle. Az Oscaron ez lett a legjobb idegen nyelvű film, ami akkor is megjegyzendő, ha az idei felhozatal vírus miatti gyengeségben szenvedett.

Még úgy is jó filmnek tartom, ha engem nagyon taszított, amikor a társaság átment nagyon részegbe és meg is mutatták, az milyen.

Még egy kört mindenkinek – 5/4 amíg komédia és ötletes, még tetszett. Ahogy jön a dráma és az alkoholizmus, elvesztett.

https://www.youtube.com/watch?v=bj8Jmz_srDg