A helyzet az, hogy szeretem az éttermes/főzős filmeket és sorozatokat. Még a gagyibb verziók is lecsúsznak, és nem tudnám megmondani, miért. Eszem ágában sem volna konyhán dolgozni, anyám onnan ment nyugdíjba, láttam éppen eleget, milyen egy éttermi konyha és kösz nem. Mégis, filmen meg szeretem.

Azért a Black Rabbit kapcsán voltak fenntartásaim, ha elég jókat is olvastam róla előzetesen. Már eleve az, hogy a The Bear nagy sikere után elindítani egy éttermes sorozatot Black Rabbit címmel? Pedig még csak nem is hasonlítanak egymásra, miért kellett ennek is állatosnak lennie? Vagy az annyira divat lenne? Nem tudom, én nem szívesen ennék olyan helyen, ami emlékeztet arra, honnan van a hús. Jó, alapból alig eszem húst ezért, de ez a saját agybajom.

A másik, hogy nehezemre esett Jason Bateman-t a lecsúszott, vesztes testvérként elképzelni. Nekem ő még mindig a komédiák kis szerencsétlenje, és fejben még nem tudtam átállni arra, hogy komolyabb szerepei is vannak. Ezzel elárultam, hogy az Ozark sem az én világom, pedig másfél évadot átszenvedtem belőle, de azt nem szerettem. Végig sem néztem, pedig tényleg nehezen kaszálok sorozatot, ha már elkedztem.

A lényeg, ez a kettő adott egy előzetes, kellemetlen alapot. A cím és Bateman karaktere.

De a sorozat szépen felülírta minden félelmem. Nem is úgy, ahogy el tudtam volna képzelni. Egyszerűen az szegezett a képernyő elé, hogy mennyire mélyre lehet még süllyedni. Mi az, amit Vince már nem csinál meg? És húzza végig magával lefelé a testvérét is. Ő szimplán az a karakter, aki szerethető, de akkora vesztes is egyben, hogy semmit nem lehet rábízni. És mindig van lejjebb, menthetetlenül tönkremegy minden, amihez köze lesz. Olyan volt ez a sorozat, mint a katasztrófaturizmus. Amikor már nem hittem el, akkor is volt lejjebb.

Aztán, ott voltak a színészei is. Law és Bateman is sokat beletettek ebbe a sorozatba. Bármennyire is fura nekem Bateman ilyen szerepben, de meg tudja csinálni. Döbbenetesen jók a váltásai Vince két énje között - a mindenki kedvence, társaság középpontja könnyed figura és a nagyon mélyre menő, másokat eláruló simlis között. Jude Law pedig a zuhanást hozta remekül - ahogy van egy ember, aki sínen van. Aztán, az egyetlen gyengéje tönkreteszi. Az egyik szereplő fogalmazza meg zseniálisan a filmen, hogy Jake is függő. A drogja pedig a fivére. És valóban, amiket megtesz vele, ahogy rendszeresen kihasználja és bajt kever, mégis, mindig lesz helye és kiáll mellette.

A családi drámán túl azonban most mélyebbre megyünk. Vince komoly adósságokkal jön haza, pénz kell és jön a bűnvilág, simliskedés és a szemét húzások. Thriller is lesz, ami nagy lendülettel halad a fájdalmas vég felé.

Hogy még egy réteg legyen, Jake kapott egy fájdalmas szerelmi szálat. Befektetője, egyben nagyon jó barátja, a sztár Wes barátnője belsőépítész. Jake is vele dolgoztat, de szerintem simán azért, mert a nőért van oda. És lehet sejteni, mi történik köztük, ha a sorozat lényege, hogy minden tönkre fog menni...

Közben meg az étterem történetét is kapjuk, a séfét, aki a tehetségével eladja a helyet, aki egyre inkább úgy érzi, Jake-kel nem lehet beszélni, ha itt a testvére. Csak a baj jön. És mit mondtam, mi a sorozat alapja? Mindig kisiklanak az események, nem alakulnak jól a dolgok. Vagyis, azt is lehet sejteni, hogy mi lesz a séf végső lépése.

Korrekten össze is rakták. A színészei a fő vonzerő, de ki van találva az étterem, a helyszínek, az ábrázolt miliő. Ez egy nyomasztó sorozat, annak is néz ki. Thriller, feszült.

Az is jól áll neki, hogy csak 8 rész. Még ebből is lehetett volna akár húzni, de ezt még meg tudták tölteni.

Nem az a fajta sorozat, amiből még egy évad lehetne - pláne, hogy a testvérek mire jutnak az évad végére, de így egy évadban jól el van beszélve. Dráma is, bűnfilm is, thriller is. Nyomasztásra és katasztrófaturizmus céljából nyugodtan fogyasztható.

Egyszer volt, hol nem volt, egy független film, egy romantikus komédia, ami akkora kasszát robbantott, amire senki nem gondolt volna előzetesen. Abban egy csúnyácska, görög származású lány kicsit rendbe szedte magát, próbálkozott, és mire a család észbe kapott, már egy amerikai vőlegénnyel és közelgő esküvővel sokkolta az egész családot.

Nem állítom, hogy rajongó voltam valaha is, de az vicces és szerethető volt. Abban benne volt, hogy Vardalos honnan jön. Egyszere tudott tiszteletet és szeretet sugározni, miközben nevettek is magukon. Mi meg velük. Tényleg, sikertörténet volt.

Jellemző, hogy a folytatásnak már az alapcselekménye se nagyon ugrik be. Igaz, az most nem is kell, mert megint jócskán ugrunk előre az időben. Toula apja már halott és a nő szeretné az utolsó kívánságát teljesíteni. Vagyis, a naplóját visszavinni a szülőfalujába, odaadni az egykori barátoknak, hogy lássák, mi lett a férfiból. Mivel éppen találkozót tartanak a kivándoroltak számára, az egész család fel is kerekedik és mennek megnézni az őshazát.

Ott meg aztán jönnek a szokott kalamajkák - kiderül, egy soha nem ismert fivér léte, aki az apjuk első szerelmétől született és neki is van családja. Köztük a család reménysége, a fiú, aki a befogadott szír menekült leányzóba szeretett bele, aminek meg nem éppen örülnek - innen már lehet sejteni, hogy ebben a részben kié lesz a nagy görög lagzi, mert az minden részben kell. Aki azt gondolta volna, hogy Paris - Toula és Ian lánya kerül sorra - ő a történet szerint még elég fiatal, első éves az egyetemen. Igaz, szerelmi szál nélkül nem marad, mert az egyik nénikéje nagyon házasságszerzőt játszik, és az asszisztensét, Aristotle-t (a neve hallatán majdnem kiköptem az üdítőm. Ok, hogy görög, de tényleg van, aki ilyen nevet ad a gyerekének?) is hozza magával az útra, elsősorban paris miatt.

Az értékeken nem változtattak. A család tud idegesítő lenni, de összetartanak és tényleg, fontosak egymásnak, egy biztos keretet adnak az életüknek. Barátságos, kedves, harsány, idegesítő. Ezek most is megvannak. Történet már kevésbé és poénból sem jut éppen sok.

De a görög hangulat, egyáltalán visszahozni a régi szereplőket, ez valamit ellensúlyoz. A nosztalgia faktor megvan, de akinél erre nem tudnak alapozni, elúszik a film. Egyszerűen se nem elég vicces, se nem elég tartalmas, ha nem teszi mellé az ember, hogy mi volt korábban.

A látvány a komédiák eszköztárába nyúl, megdobva a helyszínnel. Megjegyzem, azért nagyon taktikusak voltak. Az athéni gyors körbevezetés, ami inkább nem volt, mint volt? Az tipikusan olyan, amire rásütném, hogy nagyon spórolós. Mondjuk, nem is túrafilmet akartunk nézni, olyat csinált már Vardalos. Talán Görögbe fogadva címmel... Az a kedvenc filmem a színésznőtől, de ez más téma. A lényeg, hogy ez kisvárosi, családi, nagyon laza komédiázás.

De még nem is a poénok, amit leginkább hiányoltam. A kapcsolatokat, szerelmeket. Toula és Ian szinte közös jelenetet se kaptak. Ahogy Paris szerelmi szála is alig valami. De a helyi tiltott szerelem, az is csak egy mellékszál. Mégis, mi lenne a fő téma? Jó tudni a gyökereket, aztán lépni vissza a saját életbe, egymásba kapaszkodva?

Amennyire fel tudom idézni, minden lényeges szereplő legalább kicsit feltűnik. Azt is értékeltem, hogy Vardalos törekedett az autentikus szereposztásra és nem csinál olyasmiket, mint amikor a dán, szőke és nagyon árja Nikolaj Coster-Waldau kapja meg az egyik legnagyobb egyiptomi isten, Hórusz szerepét.

Egyszer elnéztem, könnyed kis komédia, de nincs igazán jól megírva. Valahogy... kevés benne a tartam. Szóval, még mindig az első a legjobban sikerült, de én nem utáltam annyira, mint a kritika. Nagyon-nagyon le lett húzva különben ez a film...

A végére indul be a Landman (s02e10)? Most először volt olyan érzésem az évad során, hogy nézném még tovább is, erre ez az évadzáró. Nagyon röviden összefoglalva, Tommy felmérte, hogy Cami lépése után mit tud ő még tenni. Lép egy merészet és a sorozat főszereplői vele fognak tartani - ezzel a sorozat megválogatta azt is, kit visznek majd tovább. Van bennem káröröm, hogy a nagy nevek közül ki lett a befutó. Demi Moore karaktere bukásra lett ítéltetve, kvázi Tommy kirúgásával minden vezetőjét elvesztette, mert mindenki a férfival megy a másik végbe. Andy Garcia viszont társ lesz és várhatóan neki nagyobb szerep jut majd. Amennyire dominálta a részeit, nem is csoda. A feleségével jó páros benne, és remekül manipulál a karaktere. Most sikerült mindenkinek értelmes részeket írni és Ainsley is először volt több díszletnél az évadban. Komolyan kár, hogy nem ilyen volt mind a 10 rész. Ez simán az évad legjobb pillanatait és fordulatait hozta.

Tudtam, hogy lesz 2. évad, bár nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan. A Hijack (s02e01-02) képes lesz megjátszani, hogy ugyanaz a tárgyaló kétszer is eltérített közlekedési eszközre kerül? Mondjuk, John McClane sem tudott békében karácsonyozni... Sam, vagyis Idris Elba karaktere tehát visszajött, most Berlinben van és metróra száll. Innen sokáig a tipikus úton haladtunk, aztán jött az ötlet, amivel el akarják adni nekünk a folytatást. Sam most nagyon más szerepbe került. Még minden nem tiszta, de keresi az embert, aki a gépeltérítés mögött állt. Ezért most gyökeresen más lesz a szerepköre: Sam lett a metróeltérítő. Egyelőre még mindenki méri fel a helyzetet, én meg a kis utalásokat keresem. Az pl. nagyon gyanús, hogy sokat emlegetnek egy évfordulót és Sam fiát sem mutatták még. Jött vissza minden fontos szereplő, és a metróval egy olyan helyszínt húztak be, ami megtudja adni a bezártságérzetet, ugyanakkor mégiscsak több lehetőség van benne, mint a repülőn volt. Erről le lehet ugrani, a városba menni, megrohamozni és még sorolható. Minden fontos színész jött vissza, az is jó jel. De a történet lesz a lényeg, azt még várom, mit sikerült megírni erre az évadra.

Kezd elveszteni a Fallout (s02e06), pedig én bírom a kretén ötleteit. Viszont most megint csak a múlt és Cooper története, amit érdemes kiemelni. Mi volt még? Hank ravasznak mondható terve, amivel rámutat a lányának, hogy ő nem rosszfiú. Avagy, hogyan lehet az agymosást emberi megoldásként eladni? Pont így. Átvezető rész, mielőtt a szereplők megint mozgásba lendülnének, illetve újabb szereplőket hoznak össze a végére - Max is beér a csapathoz. De a legjobb rész a kutyáé - okos kutya, jó tervvel, kár, hogy kicsit elkéstek. De határozottan értelmesebb az az eb, mint sok szereplő az emberek közül.

Ha ennyire béna átívelések lesznek, a Chicago Fire & Med (s14/11e10) nem fog jobban tetszeni. Mondjuk, fura is, hogy mentős és doki még nem jött össze, de a 11. évadra összehozzák. Átívelés meg az, hogy a kapcsolatukat mindkét sorozatban építgetik. Nem valami nagy ötlet. Amúgy meg Kelly és Stella rendezték a soraikat, a kórházban meg folytatódik a szerelmi szappanoperett. Naná, hogy Hannah olyan kismamát kezel, aki a barátjával vállalt közös gyereket, miközben maga is azon mereng, hogy mi lesz vele és Deannel. Cait jött vissza dolgozni, és mit hoztak ki belőle? Kap ő is egy szerelmi szálat. Annyira nehéz lenne, ha tényleg kórházas sorozatot írnának? Mert ez románc, csak éppen kórházban. Nem mintha a Fire ennél tűzoltósabb tudna lenni...

Tényleg, a Spartacus: House of Ashur (s01e08) azt akarja, hogy sajnáljam Ashurt? Nem fogom. Még örömködni is tudok annak, hogy nem sikerülnek a dolgai. Viridia kedvelheti, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem lesz olyan, hogy ők. Achillia összeszedett még egy sérülést, így Ashur nem tudott vele menni a játékokra. Az ellenlábasa meg ellopta az ötletét és még jobb harcost is talált, mint Ashur. Mégis, összességében ez akkor is egy szomorúra sikerült rész volt. Kevés pozitív szereplő akad ebben a sorozatban, de Celadus a jók közé tartozott. Rendes volt mindenkivel. Benne nem volt abból az ármánykodásból és hátbatámadásból, amit a saját fia is produkált különben. Rá is volt írva a rész, hogy sajnáljuk a végén. Ahogy szerelmes lett, ahogy a fiával igyekezett rendbe tenni a kapcsolatát, ahogy simán vette, hogy Korris visszatér és már nem ő a Doctore. A sorozat részéről is taktikus lépés: ezzel elérik, hogy Achillia bosszút akarjon és még talán Tarchonnal is összebékíti a közös gyász. Majd kiderül.

A kórházas sorozat, amit viszont szívesen nézek: The Pitt (s02e03). Csak éppen mesélni nem nagyon tudok róla újat. Ugyanaz a formátum, lassan építkező magánéleti vonal a háttérben. Az esetek eladják, de a színészeket is bírom. Heti kedvenc rész? Talán... az asszony, aki kiosztotta Robbie-t, hogy ötvenesként mennyire gyerekes elmenni motorozgatni. De a főnővér embersége is bőven emlékezetes és tanítható lenne a sorozatból. De az is tetszett, ahogy a gyereket lekötötték, amíg az orrából kiszedték Frankék a gyöngyöket. De ez egy nyugis rész volt, kiürülő termekkel és lezárt ügyekkel, hogy a rész végén ide irányított minden mentő majd pörgesse az eseményeket jövő héten.

Itt most azzal leszek bajban, hogy mihez hasonlítgassam A Knight of the Seven Kingdoms (s01e01) sorozatot. Annyi könyvet összeolvastam már a Targaryen házról, hogy ismerem Aegon és Duncan történetét. Tudom, mi lesz a viadalon, hogyan lesz Egg Aegon néven uralkodó, élete végére milyen csapás éri - tűzben veszik oda kedvenc fia és egyben kiszemelt örököse majd Duncannel együtt. Lelőttem a poént? Innen az még nagyon messze van, Aegon itt rejti a kilétét, a nevét sem hallottuk még, ha azért utalást már kaptak is azok, akik ismerik a történetet. Ki lehet az a fiú, aki kopaszra van nyírva, hogy ne látszódjon a jellegzetes hajszíne? Akinek a kísérője/rokona jövőbe látóan álmodik? Aki Királyvár szülötte, nem a Bolhavégen és ismeri a Hét Királyság minden jelentős lovagját? Szóval, ezt nem tudom úgy nézni, hogy ne tudnám, mi lesz. Amit leszögeznék, ez egy sokkal könnyedebb GoT sorozatnak néz ki. Egy nagyon egyszerű, naiv, de jólelkű lovag kalandjai lesz ez, akinek fogalma sincs róra, hogy egy Targaryen csapódott mellé. Tényleg, bámulatos, milyen egyszerű Duncan. A történet is lassan halad, de egyszerű is. Szinte mint egy mese, ha nem lenne benne pár realista, de olyan lehangoló és felesleges képsor, hogy azt hittem, rosszul látok. Értem én, hogy mindenki üríti a beleit, az élet része, de ezt tényleg egy Trónok harca sorozatban kell képekkel példázni? A főszereplők különben eddig jónak tűnnek - Peter Claffey remekül hozza a nagy mamlaszt, míg Dexter Sol Ansell egy cuki kiskölyök. Még látvány se nagyon volt, Duncan elindult a viadalra, amin próbál részt venni. Belefutott egy árvagyerekbe - legalábbis ő annak látta -, és maga mellé vette. Ahogy írtam, jólelkű, de annyira egyszerű és annyira nem jön rá, milyen történetbe is csöppent... De nyitány, első rész után még nem ítélem meg, ez annyira csak a felvezetés.

Keanu Reeves behúzott jó pár akciófilmet, amelyek megkerülhetetlenné teszik őt a zsánerben. A Féktelenül, az első Mátrix, majd ő lett John Wick is. Ugyan azt a karakterét megölték, de azért a világot nem engedik el. Vagy inkább írjam azt, nem akarják feladni?

Most kicsit megnéztem, mennyi minden van még itt tervben. Előzményfilmtől kezdve mellékszereplők saját filmjein át még John Wick 5 is került a szemem elé. Ha Wick a sírból is visszajön... Ok, Neo megcsinálta, de az a Mátrixban volt. Vagy ezt inkább hagyjuk. Ez most különben is Eve története.

Eve Macarro egy árva, akit az apja meggyilkolása után a ruszka roma nevelt fel. Ő pedig céltudatosan ment előre, hogy a szervezet védelmezője, bérgyilkosa lehessen. Nem titkolt célja mindig is kicsit az volt, hogy megtalálja az apja gyilkosait és bosszút álljon. Az is lesz a film alaphelyzete, hogy nyomra jut. Le akarják állítani, de ő akkor is végigmegy az úton, ha mindenki meg akarja állítani. Akkor is, ha a saját családjának múltjával is szembe kell néznie, ami sokkal gyilkosabb, mint valaha is hitte volna.

De a történetet nem is érdemes túlragozni. Abban ez a rész is hasonlít a többi filmekre, hogy az akció a lényeg. Akár Eve kiképzése, akár az akciója, akár majd a nagy leszámolás a film második felében, amikor egész Hallstatt a lány nyomába ered.

Azt nem hiszem, hogy kultikus, másolt jelenetek vagy akciók lennének benne, de egyszer szórakoztató és vannak benne ötletek is. Mondjuk, nekem inkább a humora marad meg, mint az akciójelenetek. Elnézem azt is, de ahhoz egy Mátrix-szintű újítás kell, hogy meg is jegyezzem, mi volt egyedi vagy ötlet benne. Sokkal jobban be tudtak vésődni olyasmik, mint Wick érkezése Hallstattba, vagy amikor rohamozták Wick tornyát, az egyik meg ki van akadva, hogy ez már milyen öngyilkos küldetés, nekimenni John Wicknek.

Itt meg ki kell írni, hogy bár ez Eve Macarro története, azért a legnagyobb harcos benne Wick. Egyszer ő is szembekerül Eve.vel és a lánynak esélye sincs, csak éppen Wick együttérez vele és kap tőle Eve időt a bosszúra. De, amikor Hallstatt megindul, akkor Wick is belelendül és bemutatót tart, miért lett olyan hírneve, amilyen.

Az univerzumba illesztés eleme az is, hogy mennyi mindenkit visszahoztak. Nem Wick az egyetlen. Charon és Winston is itt vannak, ha kisebb szerepben is.

A Continental talán megbukott, de ennek a filmnek a szereposztása is azt mutatja, hogy az univerzum még nagyon is él. Sztárokkal rakták tele és Armas személyében egy olyan hősnőt találtak, aki eladható popcorn akciófilmek szerelmeseinek is, de az is hallotta már a nevét, aki a díjnyertes filmekben utazik.

Aki különben leginkább mozgatta az agyam, az Javier Macarro, Eve apja. Annyira ismerős volt a színész, de nem bírtam rájönni, honnan. A stáblista segített, Castaneda neve már hozta is elő a késeit, a testvéreit meg az esernyőt. Már sajnáltam is, hogy csak egy jelenet jutott neki a film elején, ha azt olyan hévvel is nyomták végig, mint Kettes legihletettebb akcióit.

Elmondható a filmről, hogy alapvetően szerették, jók a kritikái is. Az anyagi siker azonban elkerülte. Érdekel is, hogy kap-e még Eve filmet, vagy más projektek jönnek Wick világából, mert azt biztosan nem engedik még el, Wick éljen vagy haljon.

Ennek a sorozatnak - vagy inkább történetnek - múltja van az esetemben. Létezik már belőle egy feldolgozás, amit nem láttam, nem is fogok megnézni. Az is sorozat. Állítólag az is szépen feldolgozza a regényt. De a főszereplő miatt annyira taszít, hogy azt biztosan nem fogom megnézni.

Mivel annyira ellenszenves volt, a történet sem érdekelt. Csak éppen olvasni meg szeretek és sorozatosan kaptam visszajelzéseket, hogy mennyire jó Clavell sorozata. Gondoltam, a regény nem a sorozat, elolvasom. Azt viszont valósággal faltam és beszippantott. Arra már létezett ez a sorozat és így már látni is akartam. Modern, friss, rengeteg díjat is nyert. Meg mertem kockáztatni, hogy véletlenül se jusson róla eszembe a régi.

A műsor is hamar beszippantott - csak el kellett engednem, hogy a regényt akarjam tökéletesen életre keltve látni. Nem is a cselekményben voltak nagy különbségek, hanem olyasmikben, hogy a színészek és a megírt szereplők nem passzoltak össze tökéletesen. Nézzük csak a főszereplőt! John Blackthorne megírva szőke, kék szemű magas férfi. Részben holland. Cosmo Jarvis angol fele még stimmelne is, csak az ő felmenői között még amerikai örmények találunk, vagyis messze van a szőke - kék szem kombótól. Attól még nem játszott rosszul, csak el kellett engednem, hogy milyennek volt a külleme megírva.

A történet viszont tudta hozni, amit szerettem a regényben is. Kicsit talán csökkentve, de aki látta már a gyilkossági eszköznek is alkalmas kötetet, az tudja, hogy akkora mennyiséget nem lehetett húzás nélkül átvenni. Minden fontos elem azonban benne van és szépen kidomborodik Toranaga küzdelme a békéért, a lassú terv, amely majd elvezethet a sógun cím elnyeréséig - vagy inkább megszerzéséig. Vannak cselek, kényszerlépések, csaták és menekülések. A regény sok ikonikus jelenete megjelent. Ami kimaradt, nem fáj, legfeljebb az jegyzi meg, aki hozzám hasonlóan frissen olvasta a regényt is. Pl. a regényből azt a történetet is megkapjuk, az örökös anyja miért gyűlöli annyira Toranagát, hogy mindenáron el akarja pusztítani. (Azt feltételezi róla, hogy tudja, az örökösnek egy paraszt és nem az uralkodó volt a biológiai apja.)

Szerettem benne, hogy megtalálták az egyensúlyt a történelmi és a magánéleti részek között. Mariko és John kapcsolata még így is nagyobb teret kapott, mint amit szívesen néztem, de a regényhez mérve ennyi igazából kellett is. Az édelgést még ki is hagyták, amit a könyvben nem szerettem. Az ármányok, az egyház helyezkedése, a régensek egymás elleni lépései - ezek tartottak a képernyő előtt.

Értékeltem, hogy merték kétnyelvűre készíteni a sorozatot. Egy angol kerül Japánba, ahol a japánoknak olyan felsőbbrendűsége van velük szemben, hogy fehér hollóval vetélkedik, aki megtanulja a latint vagy a spanyolt, vagy bármely más európai nyelvet. Ők várják el, hogy aki idejött, az tanulja a japánt. John is szembenéz majd ezzel, de a regénnyel ellentétben nem lesz perfekt a nyelvben, jobban támaszkodik végig Mariko segítségére. De a lényeg, hogy ez nem lett egyenangol sorozat.

Remekül is néz ki a sorozat. Iszonyat munka van benne és megelevenedik a korszak. Igényes. A ruhák, a csaták, a hajózás, a helyszínek. Nincs mibe belekötni, ezt jó volt nézni.

A szereposztás miatt még gyötrődök kicsit. Hiroyuki Sanada remek volt, viszi előre a sorozatot és sikerül megtennie azt, amiért a regénynek is a sógun lett a címadója. Talán John szemét át ismerjük meg az országot, a kort, de a tényleges főszereplő, aki mozgatja az eseményeket, aki köré mindenki rendezve van, az Toranaga, aki a maga nemében a korszak legnagyobb alakja. Anna Sawai is kiemelhető, el lehetett neki hinni, hogy szamurájok leánya, aki éppen annyira helytáll a csatában, mint a tárgyalóteremben.

Már jött szembe velem 2. évados szereposztás, úgyhogy most érdeklődve várom, hogy valóban lesz-e folytatás. Az eredeti itt véget ért, a folytatások már más korszakban játszódtak. Itt mi lesz? Majd meglátjuk, ha elkészítik.

Visszasírom az Amerika Kapitány és a Tél Kapitánya sorozatot. Mit ne mondjak, nem kicsit találtam kiakasztónak, ahogy egyetlen jelentre jött Bucky. De minek? Tartani egy lelkesítő beszédet? Bár az is igaz, hogy jól jártunk volna, ha ez lett volna a legnagyobb bajom a filmmel.

Az én legnagyobb bajom, hogy milyen szerepben hozták be a történetbe Harrison Fordot. Nekem eddig nem esett le, hogy Betty apját játssza, vagyis a tábornokot, aki ráeresztette a hadsereget Hulkra. Most látjuk, mi lett belőle a történet jelenére: az Egyesült Államok elnöke. Enyhén képzavar, ahogy a színészeket cserélgetik. Norton helyére jött Mark Ruffalo, Liv Tylert visszahozták, William Hurt szerepét meg vette át Ford. Ha más karakterek lennének, nem érdekelne. De történetben viszik tovább azt a Hulkot, amire már alig emlékszem. Érdekelne is, hogy mennyire könnyen kapcsolódtunk erre rá, amikor már ősrég volt az a film. Ráadásul nem is nagyon szerettük, nem véletlenül cserélték le Nortont, enyhén szólva buktak.

De a most. Ha túltettem magam a szereplőkön, jöhet annak a problémája, hogy mi a cselekmény. Sam még mindig kapja bőven azért az oltást, hogy ő nem Steve. Benne is felmerül, hogy fizikailag nem képes ugyanarra. Benne nincsen szuperkatona szérum. De más a szerepvállalása is. Ahogy az Amerika Kapitány filmek mindig is kicsit a politikával kacérkodtak, most is ebbe az irányba mennek el. Mit képvisel a Kapitány, milyen üzenetet közvetít az állam ellenében?

Sammel megkaptunk valami nagyon hasonlót, mint amit a Párduc kezdett el. Harc az egyenlőségért. Erős vonal, hogy Isaiah mellett hogyan áll ki és meg akarná adni neki az elismerést, ami járna neki. Sólyomként tanítgatja az utódját, amivel egy újabb régiót hoznak be. Torres gyökereit nem ragozzák annyira, de egyértelműen ő hozza a Latin-Amerika vonalat. Itt is azt éreztem ki a történetből, hogy túl szélsőséges. Kapi köreiben a másik irányba vannak kitolva a rasszok - míg az ellenfelek fehérek lesznek, akár Sterns, aki az elnökre tör, vagy maga az elnök. Az üzenet még átmehetne, csak a szélsőségesség... 

Látványra hozza azt, amit megszoktunk a Marveltől. Popcorn mozi. Jó sok pénzt beleöltek, az akciókat igyekeztek kidolgozni. Mondhatni, jól néz ki, annyira giccses nem is lett, mint pl. a Marvel kapitányok. Mondjuk, én szívesebben néztem volna a már emlegetett Tél Kapitányát, de engem eleve irritál a vörös Hulk. Annyira hiányoznak az ötletek...

Mert persze összekapcsolás most sincs. Ugyan a más világokra megy a célozgatás, de már mióta az egyetlen közös a filmekben, hogy ráutalnak a más valóságokra, de igazából nem kezdenek vele semmit.

Nem is akarom tovább ragozni. A külsőségekben, színészekben hozza, amit szokott. De a történet egész egyszerűen nem tudja azt, amit a Marvel fénykorában hozott. Szenvednek csak, ez a film is.

Még egy Stephen King feldolgozás. Ezt ráadásul már filmesítették is, és elég nagy nevekkel. Annak idején Arnold Schwarzenegger öltötte magára a versenyző öltözetét, hogy próbálja megmenteni a nyomortól a családját.

A mostani verzió nem kevés modernizáláson esett át. Ha őszinte vagyok, azt is írhatnám, hogy az eredeti King történetet derűsebbre és családi akcióvá tették. Mindaz, ami az eredetiben vágott és dráma volt, itt vagy ki van hagyva, vagy annyira meg van szelídítve, hogy nem nagyon ismerni rá az eredetire. Máshol vannak a hangsúlyok is.

Ebben a verzióban az van kiemelve, hogy az ilyen valóságshow-k a tévében mennyire megrendezettek és mennyire mű az egész. A Menekülő ember a legnézettebb, a leginkább véres. Ben bármit megcsinált volna, csak ezt nem. Ám pont erre szemelek ki, másba nem kell. A kislánya betegsége miatt nincs választása, elvállalja. Hogy aztán az élő műsorban lássa, mit és mennyire forgatnak ki. A beszédeit kedvükre vágják, vagy egyenesen meghamisítják. Hazugságokat mondanak róla és a családjáról is. Mű az egész és az életben maradásához sem az kell, hogy talpraesett legyen és megoldásokat találjon, hanem a show szerkezetébe úgy illeszkedjen, mint a nagy kihívás, a nagy ellenfél és nem az, akit gyorsan levadásznak.

Ugyan említve vannak olyasmik, ami az eredeti regényben és filmben is benne volt, pl. a munkahelyi környezet hogyan teszi tönkre a dolgozókat és csodaszámba ment, hogy Ben nem lett steril és született egy lánya. De minden, ami mögötte volt, ebben nincs meg. Egyáltalán nem tették bele, hogy a felesége pl. kénytelen prostituálni magát, hogy ne halljanak éhen. Az eredetiben hullanak az emberek, és a szereplőknek nem lesz jó sorsa. Ben felesége is nagyon csúnyán végzi, de a show is más véget ér. King nem happy endet és szórakoztató akciót írt, hanem disztópiát, ami bedarálja és megöli a jó embereket.

Ezt a film nem vállalta be.

Maradnak a szórakoztatásnál és kissé Éhezők viadalát is idéz, ahogy Ben és a műsor mögötti ember, Dan Killian játszmáznak egymással. Katniss és Snow, más köntösben. Ez egy szórakoztató, egyszerűbb és megnyerhető film. Jobb popcorn mozi így, viszont ki is van herélve. Azért az másként és jobban ütött volna, ha Ben meghalna a végére, ahogy a családja is. Mert esélyük sincs - ahogy King kitalálta. De ez nem az a sztori, csak részben.

Magához képest meglepő, mennyi pénzt beleöltek. Nem olyan nagyon látványos, de nem is aprózták el a filmre szánt pénzt. Tényleg akciófilm, menekülésekkel és sokféle harccal. Mondjuk, ez mindig kevésbé ragad meg.

Ami nekem megmaradt, az a szereposztás. Ami azért nem rossz. Brolin jó gonosznak, a leginkább karakteres szereplő a történetben. Powell akciófilm hősként még nem győzött meg, de inkább ő, mint egy akciópapa. Különben talán ezért lett Ben alakja intelligensebb és inkább az eszével dolgozó alak, nem mint Arnie annak idején. Másabb maga a színész karaktere. Akin különben meglepődtem, Lee Pace. Ő a fővadász és nem ismertem rá. A stáblista után kerestem vissza, mégis, ki volt ő ebben a történetben.

Egyszer megnéztem, és kb. az a fő véleményem, hogy a mostani feldolgozások közé illik. Jobban eltérnek az eredetitől, popcorn filmek és még a végét is átírják... Ok, itt nem fájt annyira, mint a The Long Walk esetében, de et is más.

Mivel is lehetne kezdeni? Mennyire Netflix-tipikus a sorozat? Mert az volt az első, ami eszembe jutott, ahogy néztem.

Ennél jobban nem is lehetne LMBTQ sorozat, a szokott tartalmakkal. Az eredeti címével még inkább az lett volna, de azért annyi esze volt a készítőknek, hogy nem a Rózsaszín bakát nézetik velünk. Ennél jobb a Boots, ha az eredeti jobban ki is fejezi, mit kapunk.

Mert mi is ez a sorozat? Van egy kamasz, Cameron. Nem találja a helyét, csak a legjobb barátja tudja, hogy meleg. Kilátásai meg nincsenek. Annyira nem jó tanuló, hogy ösztöndíjat kapjon és nem is jó sportoló. Ő az, akit a nagyobbak mindig kiszemelnek és kínoznak. Az anyja, az egyetlen szülője meg narcisztikus, észre sem veszi a fiát, vagy ami van vele. Teljesen lekötik a stiklijei, mert finoman szólva szélhámos az asszony. Így, amikor Ray a tengerészgyalogsághoz készül, felajánlja, hogy menjen ő is vele. Van egy olyan szabály ugyanis, hogy az együtt jelentkező barátokat egy helyen képzik ki. Cameronnak csak annyit kell vállalni, hogy tovább titkolja a szexuális irányultságát, de eddig is ezt tette. A sereg ugyanis nem enged a soraiba melegeket.

A film innentől kezdve két vonalra szakad: az egyik maga a kiképzés. Kvázi kikényszerítik a srácokból a teljesítményt és elég kemény eszközökkel mondhatni mintára törik őket. Ahogy beszélnek velük, ahogy alázzák őket, ahogy a szakaszon belüli játszmákat erősítik. Nem egy emberbarát környezet. De hozzászoknak, edződnek és minden résszel kicsit jobban katonák lesznek ők is. Nem fest szimpatikus képet a kiképzésről a sorozat, és nem is magyarázza el, miért kell ilyennek lennie. Arra viszont bőven van utalás, hogy ez a kezdet. A kemény tisztek, nem a srácok előtt, pl. gondos apák és közük nincs a kemény szerephez, amit játszaniuk kell. Amikor az egyik srác öngyilkos lesz, a beosztott kiképző sokkal inkább kikészül, mint a srácok.

A történet másik fele a karaktertörténeteké, kiemelten a meleg téma. Cameron, aki titkolja, mi ő, de azért bőven lesz, aki ráérez. Egyszer még szerelmesnek is érzi magát, amikor az osztagba kerül egy biszex srác, akit ráadásul vele tesznek egy ágyba. Igen, mert még saját ágyuk sincs. Kettesével alszanak. Ennek is mi értelme? Ők ketten el is poénkodnak azon, hogy annyira homofób a sereg, közben meg a szókincsük, amiket csináltatnak velük, nagyon homokos az egész. A másik kiemelt szál ezen a vonalon az egyik kiképzőjüké. Sullivan a mintakatona, kitüntetésekkel és felívelő pályával. Csak éppen ő is ugyanazt titkolja, mint Cameron. Amikor szerelmes lett a seregben, kezdtek gyanúsak lenni, akkor kérte át ide magát kiképzőnek. De nem engedik el a témát. Azt is kimondják különben a sorozatban: ő egy remek katona. Miért nem száll le arról a sereg, hogy kivel alszik együtt?

De a többi fiúval jönnek egyéb témák is. Az ikrek, katona apával - az egyik a mintakatona alap, a másik a dagi, aki majd megszakad, hogy bebizonyítsa, ő sem értéktelen. A börtön helyett a katonaságot választó fiú. De van olyan értelmiségi családból származó is, aki még hazudott is otthon, hogy katona lesz, mert a család annyira elítéli a sereget. Ő viszont úgy látja, csak belülről változtatható a rendszer.

Ki tudták tölteni, a személyes történetekkel és a melegek elleni kiközösítés átívelésével. Különben, nagyon semminek tűnik az a boszorkányüldöztetés, amikor a végén a tévében látják, hogy irány Irak. Nem is lep meg, hogy 2. évad nem lesz. Az milyen lenne? Egy meleg Bőrnyakúak? De nem lesz, szóval mindegy.

Látványra hoz mindent, amit az ilyen katonai kiképzős sorozatokban vár az ember. A körletet, egyenruhákat, pályákat.

Hozzá jönnek a színészek - a nagy kiborulásokkal vagy a nagy üvöltésekkel. Max Parker kapott összetettebb szerepet, ő a nem is annyira titkon meleg kiképző. Neki az egész évad egy gyötrődés, mit tegyen. Leszereljen? Maradjon katona? Megéri megtagadni a szerelmét?

Ha már casting - feltűnő, mennyire LMBTQ kirakatszínészeket tettek bele. Állítom, Miles Heizer személyének köszönhető például, hogy a 13 okom volt végére Alex meleg lett, noha nagyon nem annak indult. Ha már Heizer - ok, nagyon kölyökképű. De 30 elmúlt, és ő játssza a zsenge 18 évest? Rég volt már a Parenthood és abban is ugyanezt a korosztályt játszotta. Azt meg még mindig nem értem, Vera Farmiga minek játszotta el az ellenszenves anyját. Hát, nem a tipikus szerepköre a színésznőnek.

Sajnos, ritka mocskos a sorozat nyelvezete is. A katonai környezet miatt valamennyire értem, de nagyon nehezen szokta meg a fülem. Borzalmasan beszélnek benne.

Egyszer mindennel együtt meg lehetett nézni, de annyi elég is volt.

Erről a filmről nem fogok sokat mesélni. Ahhoz jobban kellene értenem, de leginkább csak arról tudok írni, hogy nehezemre esik megfejteni, miről is akart ez szólni.

Még csak azt sem tudom értelmesen összeszedni, hogy a látottak, a cselekmény mi volt. Ami biztos, hogy van egy Dondo nevű kamaszfiú. Az apja halász volt és nem tért vissza. Az anyja már beletörődött, ő már a temetést is megszervezné. Dondo azonban mindenféle álomba kapaszkodik, hogyan élhette túl az apja. Pl. akár egy lakatlan szigeten is kiköthetett. Közben iskolába jár, barátkozik az iskola legokosabb lányával. Más barátja nem nagyon van. Kijár szörfözni, ahol egy most érkezett, fiatalokból álló csoporttal barátkozik össze. Meg van egy helyi templom is, ahol a lelkész szívesen a nyájba látná.

Ahogy írtam, nem lehet jól leírni. Pedig, azt még nem is fejtegettem, hogy a látottakból mi igaz, vagy mi lenne szimbólum. Mert azok a szörfösök, azokról simán el tudom képzelni, hogy valójában nincsenek is. Dondo valamiféle természetfelettit képez le velük, ha azt már nem tudnám besorolni, hogy pontosan kiket is. Tengeristeneket? Isten, Jézus és társaik lennének? Nem mondhatnám, hogy a film segít kitalálni.

Dondo szenved és a gyász szakaszait látjuk vele. Volt itt tagadás, mély bánat harag is. Az még növeli a képzavart is, hogy a vallás is ott van folyamatosan a történet peremén. Kisváros, viszonylagos szegénység, kapaszkodnak a hitbe. Dondo családja nem éppen vallásos, de a helyzetük azért az ő nézeteikre is hatással van.

Dondo drámáján túl van még egy vetülete a történetnek. A kitörés és annak nehézsége. Nem mintha Dondo lenne az, akinek esélye van innen elkerülni. Nem különösebben okos, nem kiemelkedő semmiben és szegények is. Neki nem nagyon látom, milyen jövője lenne. Itt ez nem is lényeg, itt az apja halálának gondolatát kell elfogadnia. Viszont, a vele barátkozó Sas színjeles és nem csak szorgalmas, ő intelligens. Nem is akar itt maradni, ő elmehet innen ösztöndíjjal. Mégis, nehezen indul el. Egy ponton nagyon szépen megfogalmazza, hogy nem akar itt maradni. De az sem kell neki igazán, ahova mehetne. De akkor mit lehet tenni?

Nem reménytelenség uralja a filmet, mégis, valahogy azt éreztem ki belőle, hogy nincs menekülés. Csak csendes üvöltés, aztán élni kell tovább, miközben igazán nem változik semmi.

Nem látványfilm, dráma. A színészek adják el. McCartney-re épül, szenvedni mindenképpen látványosan tud. Plusz, természetesen szerencsétlennek éreztem. Azt nem fejtettem meg, Dondo direkt ilyen-e, de nem egyszer futott át a fejemen, hogy szánnivaló ez a fiú.

És kiteszem a pontot, ez a film az a tipikus fesztiválfilm, amitől fáj a fejem. Azt viszont megjegyzem, hogy Skye szigeten forgatták. Olvastam már róla, most legalább tudok hozzá képet is kötni.

Az évad végére meg fogok lepődni? A Landman (s02e09) egész része altatás volt, gyerekes szálakkal. Pl. Angela elég nehezen viselte, hogy a lánya egyetemi előkészítő táborba megy és nélküle. De sejtem, azért altattak, hogy a vége annál nagyobbat üssön. Cami húzott valami váratlant, bár elő volt készítve. Az állandó szereplőknek adtak legalább egy-egy jelenetet, pl. ügyvédnőnk is csak kibékült mérnök barátjával, de minden olyan kis hétköznapi a véghez képest. Kb. kis semmilyen résznek mondanám, ha nem az lett volna a vége, ami. Plusz, még egy érdekes téma előkerült benne. Ainsley szobatársa kapcsán - olyan finoman olvastak be a szélsőséges liberalizmusnak, hogy merengtem is, hogy ez most kritika vagy sem.

A Palm Royale (s02e10) évadzárót kapott, ami elmenne a sorozat végének is. Szó se róla, ez is gagyi volt, mint minden eddigi rész. De legalább voltak meglepő esetei - mint a Dellacorte alap felnyitása, vagy az, hogy hősnőnk kinek a felesége lett a végére. Azt biztosan nem jósoltam volna meg semmilyen pontján a sorozatnak. Amúgy meg szépen elírtak mindent, amit eddig felépítettek. Norma kimosdatását hagyom is, az csak simán fájdalmas. A szokott idiótaság is - Doug komolyan azt hiszi, hogy a gyenge szívével visszamehet kereskedelmi pilótának? Szerintem úgy kiszórják az első orvosi alkalmasságin, hogy csak na. Színes, butácska és ebben még musical betét is. Ricky Martin nélkül, jegyzem meg. Azért táncolt, de már nem ő énekelt. Az átlagos részeknél az évadban egy fokkal jobb volt, de összességében nagyon buta egy kis sorozat és évad volt ez.

MacLean-kölykök bajban, ha Fallout (s02e05) összefoglalót tartok egy mondattal. Kifejtve, még egy kicsit többet tudunk meg a múltról. Azt már kezdem elengedni is, hogy ki itt a gonosz. Még egy ismeretlen alakot behoznak, aki szörnyeket teremt? Az eszéért nem fogom szeretni ezt a sorozatot. De már szinte ellendrukker leszek, hogy Lucy és Norm csak koppanjanak nagyokat. Valahogy azt éreztem ki belőle, hogy egy még nagyobb összeesküvést bele akarnak ebbe szőni, de nem biztos, hogy azt már be akarhatja venni az agyam. Így is elég katyvasz ez, nemhogy még kapjunk egy génsebész zsenit is is, aki szörnyteremtésben utazik... Legalább Maximus savanyú ábrázatát nem kellett néznem a héten, de a következőn gyanítom, őt veszik elő, hogy a most húzott nyitott véget még kicsit elhúzhassák...

Első orvosos menet - Chicago Fire és Med (s14/11e09). Sajnos a Fire lendülete nem tartott ki. Kelly nyomozása már kevésbé volt érdekes és bevonta a barátait is. Helyette Stella küzdött azzal, hogy a nevelt fiuk új nevelőt kap, el kell engedni. Érzelegtek, miközben látványos mentés meg nem akadt. Sem orvosi eset, amit meg kellene említeni. Bezzeg Violet és Vasquez közötti érzelmeket kezdik feszegetni, hadd legyen még inkább szappan... Ahogy a Medben meg Hannah apja jött látogatóba, hogy olyan végszóval távozzon: Dean szerelmes Hannahba. Frost egy színésztársával csevegett, meg szerezte vissza az ellopott pirulákat. Mi volt még? Egy orvosi eset kötött le, szépen összerakták, ahogy egy autóbaleset három tagja kapcsán lett megindult szülés, kísérleti műtét és félrekezelt hormonbetegség, ami pszichés zavarokhoz vezetett. Dr. Rabary is egyre többet megfordul a Medben...

Más szereplők kerültek előtérbe most a Grey's Anatomy (s22e08) kapcsán. Vagyis, Jo küzd azzal, hogy pihennie kell és a hormonok miatt folyton sír. Azt különben rossz értelemben találtam viccesnek, amikor a babaszobában elbeszélget egy másik, nem is beteg anyatárssal - és Jo sokkal jobban néz ki, miközben elvileg még súlyos beteg és a szívének is erősödni kell. Kiemelt szereplő még betegen sem nézhet ki rosszul... A nagy orvosi eset egy nagy daganat eltávolítása volt - kár, hogy újdonság nem nagyon volt benne. Shephardék nem is tudom, mennyi kivehetetlen daganatot vágtak már ki, ha azért az agyban ekkorák nem is akadtak. Amúgy meg Richard és az új kezelése volt a téma. Szintén, túl ismerős. Elnézem, kellemes orvosos szappan, de tény, hogy 22 év alatt már csak ismétlik magukat.

Remek kórházas sorozatos rész volt The Pitt (s02e02), mégsem fogok tudni sokat írni róla. A sémát már ismerjük: göngyölik a meglevő eseteket, miközben újakat is kapnak. Még egy kicsit beljebb megyünk abban, kinek hol tart éppen az élete. Pl. Robbie új barátnője is feltűnt, Langdon meg nagyon próbál mesélni az elvonóról, de nem nagyon talál közönségre. Robbie látványosan mellőzi, ezt is írhatnám. De az jó benne, hogy valóban inkább orvosi, mint szappanopera. A magánélet a nagyon kis mellékszál, azt viszont nagyban nézhetjük, hogyan csapolnak le folyadékot vagy szüntetik meg a gyógyszer miatti órák óta tartó fellációt. Azért komolyabb esetek is voltak, de az is jó volt - hogy kisebb és nagyobb ügyek is összejönnek, ettől életszerűbb. Azt is kezdik alapozni, hogy Robbie betegközpontú, személyes módszere és Al-Hashimi MI mániája egy ponton valamit kirobbanthat. Sokszereplős, mozgalmas, érdekes esetekkel és már bírom ezeket a dokikat is. Jelenleg ez a kedvenc heti nézős.