Véletlenül bukkantam rá a sorozatra, de a téma és a színészek okán nem sokat gondolkodtam, hogy nekiüljek-e. Azt nem tudom állítani, hogy minden tetszett benne, de összességében kerek thriller volt, szépen elvarrt szálakkal.

A történet két terhelt ember találkozásából indul ki. Nile Jarvis a második feleségével új házba költözött és a milliomos egy futópályát akar az erdőbe. A szomszédot, Aggie-t kellene meggyőzni, hogy írja alá a papírt. A kettejük találkozása sorsdöntő: Aggie egykor sztárszerző és újságíró volt, mindenféle díjjal és elismeréssel. A kisfia halála és a válása azonban megtörte, most csak elzárkózva él és szenved. Nile pedig mai napig nem tudja lemosni magáról a vádat, hogy az első feleségét megölte. A férfiban merül fel az ötlet, hogy Aggie megírhatná az ő történetét.

A cselekmény pedig beindul - a könyv készülni kezd, interjúznak és Aggie nyomozni kezd. Nagyon meg van győződve arról, hogy Nile velejéig gonosz és megúszott egy gyilkosságot. Az ügyet annak idején vezető nyomozó egyet is ért vele, szóval, messze nem csak egy könyv készül.

Főleg, hogy eltűnik a fiatalember, aki elütötte és így megölte Aggie gyerekét. Véletlen, vagy Nile így segítene a nőnek? Ez a történetszál is benne van, bonyolítja az eseményeket és egy jelen idejű nyomozást, feszültséget visza  cselekménybe.

De ki mond igazat? Nile ugyanis megnyerő, karizmatikus és akár igazat is mondhat. Két olyan színész párharcol az interjúkon, akiknek megy is ez a játszma. Sajnos, végig nem sikerül megtartani annak a feszültségét, hogy mi is történt igazából. Kapunk nyomokat és a vége előtt már lehet tudni, hogy hol az igazság, ha azt még majd tisztázzák is, hogy részleteiben mi történt korábban.

Ami nem tetszett benne, a lelkizős áthallás Aggie személyes drámájában. Abszolút nem tudott érdekelni, hogyan szenved és gyűlölködik a gázoló felé. Pláne, hogy a végére eljutnak oda, hogy miképpen igyekezett mást kinevezni bűnbaknak, csak fel se merüljön benne, hogy maga miképpen járult hozzá a gyerek halálához. Elég komoly dolgoknak kell történnie, hogy képes legyen szembenézni azzal, hogy azért gyűlölte annyira a srácot, hogy magát ne kelljen.

Talán érezni is, hogy igazából mi a bajom a sorozattal. Az elkényeztetett, minden nehéz helyzetből az apja/nagybátyja által kihúzott Nile minden hajlamával együtt is érthetőbb és elfogadhatóbb volt számomra, mint Aggie. A pozitívnak nyomott szereplő irritált.

Nyomozós thriller, nem akció. De a helyszínekkel, nyomozásokkal és a színészekkel jól eladható így is. Mondanám azt, hogy tényleg a színészei a látványelemei. Daines nagyon tudja hozni a szétesett nőket, elég a Homeland felé mutogatni. Rhys meg talán jobb gonosznak, mint hősnek, bár azokban a szerepeiben is kedvelem. (Megjegyzem, a Netflix jó béna egy promóképet hozott ki. Daines kapott benne olyan jeleneteket, amikor direkt rosszul kell kinézni, de ennyire nyomasztó és fura fejű egyikük sem a sorozatban.)

Egynek elment, de azért nem újranézős. Elsőre ülnek a csavarok és a megoldások, utána már nagyon benne van, hogy ismerjüka  felfedezni valókat és azok nélkül unalmasabb lenne.