Franciaország és Marokkó kapcsolata szoros. Most kezdtem csak megérteni, hogy az egykori gyarmatok és az anyaország milyen gazdasági - történelmi összefonódásokkal kapcsolódhat össze. Ez a két ország erre különben jó példa erre.

De a történet különben nem ilyesmit jár körbe. Egyszerű, szórakoztató komédia, aminek köze nincs történelemhez. Egyszerűen van egy férfi, aki unja, hogy soha nem jut el sehova. Szíve szerint sokat utazna. Ez akkor kezd valósággá lenni, amikor beajánlják egy híres úti könyves céghez. A próbaútja Marokkó - Marrakes lesz. Kap prigramot, amit teljesítenie kell. Csak éppen megismer egy csinos idegenvezetőt, belekeveredik egy műkincs visszaszerzésébe és egészen más kalandokba keveredik, mint eredetileg tervezték.

Könnyed félreértések adnák a humort. Pl. Yann meglehetősen naiv fiatalember, akit könnyű megvezetni. A kényszerből idegenvezető lány is simán hitegeti randival, hogy bejuttassa az étterembe, amelynek hotel részéből az egyik lakó lopott műkincsét szeretné megszerezni. A másik humorforrás a cég igazgatójának kalandjai lennének, aki minden bejelentkezéskor más helyszínen van és mindig történik vele valami. Lezuhant a légballonja, meg hasonlók. De mindig megoldja és ő kb. az a kalandor világjáró, ami a főszereplő is lenni akar.

A gond mindezzel az, hogy nem igazán vicces. Legalább nem olcsó a humora vagy nagyon alpári. Annál ez az inkább mosolygós, mint vicces verzió is sokkal jobb. Csak... mégsem az igazi. A francia komédiák egy jó részében szokott lenni valami szívhez szóló, magasztosabb is. Ebben nincs és ezt is hiányoltam.

Van viszont egyszerű, könnyen követhető, mozgalmas cselekménye. Agymunka nélkül, könnyen nézhető. Azt hiszem, álmos hétvégi délutánra pompásan megfelel.

Én azt is tudtam benne értékelni, hogy Marrakes adottságait igyekeztek minél jobban megmutatni. Azért nem turista-film, de nagyon közel áll hozzá. Sok helyszínt látunk és benne van pl. az is, hogy itt közel a sivatag, milyen lovas, beöltözős műsorok mennek arra, vagy éppen a gasztronómia is megvillan. Azt nem tudja, amit egy valódi marokkói nyaralás meg tud mutatni, de ha már jártunk arra, akkor sok mindenről eszünkbe juttathatja, hogy igen, ez valóban ilyesmi ott.

A szereposztás is kisfilmes. Clavier az egyetlen nagy név benne, de ő meg elég ellenszenves szerepet kapott. Bár ez így nem pontos. Pozitív szereplőt játszik, egy segítőkész és nagy kalandort. Csak annyira el van túlozva, mire képes, hogy nekem az volt már ellenszenves.

Egyszer elnéztem, ilyen időben pláne, de messze van azoktól a francia filmektől, amik a szívembe tudták lopni magam. Könnyed, nyaralós komédia egy kis kincskeresős beütéssel.

Nekikezdtem a pótlásnak, de nem fűt túl nagy lelkesedés. Amíg nézem nincs bajom vele, de aztán komolyan zavar, hogy mennyire nagy történet akar lenni, és mégis milyen kicsik az egyes történetszálak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire irritáló, ahogy az egész arra van kihegyezve, hogy Ciri kell mindenkinek.

Egyenes folytatás különben, mindenki Ciri nyomában. Keresi Emhyr, a tündék, a mágusok, a népe. Nincs benne egy csoport sem, aki ne akarna valamit a lánytól. Geralt és Yennefer meg bújtatni igyekeznek, tanítani, de rá kell jönniük, hogy így nem jutnak sehova. Más ötlettel próbálkoznak - összefogni a mágusokat, leleplezni az árulót. Csak éppen... nem a tervek szerint fognak haladni a történések.

Annyira kis haladás van, olyan aprónak tűnik a cselekmény, ha ahhoz mérem, hogy a világ sorsát próbálják irányba állítani. Van egy Birodalom, ami mindent bekebelezne. Minden hatalmi tényező játszmázik és átvernék egymást. Akkor miért nem történik valami jelentős is?

Darálva annyira nem probléma, az aktuális feszültség és kihívás eladja. Az, hogy a varázstudók és a különféle emberke mit ügyködnek, hogyan tesznek keresztbe egymásnak. Ha a  nagy egész alig halad is, egy-egy részt meg tudnak tölteni így konfliktusokkal és harcokkal. Én pl. érdeklődve figyelem, ahogy Cahir éppen gondolkozik és mikor melyik oldalon harcol. Kökörcsin is a gyengéim között van, ha a mostani szála a magát butának mutató, de különben értelmes és elég ravasz herceggel nem is tetszik. Értem én, hogy a bárd az életet faló és kiélvező karakternek van feltűntetve, de nem kicsit volt olyan érzésem, hogy azért kellett neki egy férfi szeretőt/szerelmet is betenni, hogy a Netflix LMBTQ íratlan szabálya is meglegyen.

Fanyalgok, de azért voltak még ötletes vagy humoros elemek az évadban. Jól sikerült a varázsbál, amikor egy egész részt annak szántak, hogy sok-sok szemszögből, más-más szereplőkkel megmutassák ugyanazt az estét és mindig kicsit másnak lássuk.

A végére, a nagy csatára látványt is tudtak kínálni. Jól mutatott a képernyőn Tissaia villámos varázslata, ahogy elfek és varázslók egymásnak estek. Azért nem véres, nagy csata, de ez nem is az a korosztály besorolás, ami azt megengedné. Nekem különben tetszett az is, amikor Ciri a sivatagban bolyongott és jött az unikornis. Ok, lóbolond vagyok, naná, hogy nekem az unikornis tetszett... Csajos az is, de egyszerre röhögcséltem is azon, amikor a bálra puccba vágták maguk, meg egy-egy ruhát nézegettem is.

Alapvetően azonban a sorozatról ugyanaz a véleményem, ami a regények kapcsán is megvoltak. A világot szeretem. Az egyéni kalandokat, ahogy egy-egy mese át lett dolgozva, szeretem. Csak az átívelés, a 'nagy' történet Ciri köré építve, az nem tud tetszeni. A Netflix-széria meg nagyon arra épül.

Nem is tudom, erre milyen jelzőt találjak. Talán egy Hűha lenne az első reakcióm. Furcsa is, hogy mennyire számítottam arra, hogy valami ilyen pontra jutunk el és mégiscsak megcsapott. De ilyen is, kinek jut eszébe?

A történet egy párost követ, akik vidékre költöznek. Tim és Millie szeretik egymást, de valami a felszín alatt mégsem stimmel. Pl. a költözés előtt Millie a barátok előtt kéri meg Tim kezét, amire döbbent csend a válasz. Aztán vidéken a hétvégén kirándulni mennek, beesnek egy különös régi kápolnában és minden megváltozik. Veszélyesen vonzani kezdik egymást és egybe akar a testük olvadni. Szó szerint. Lehet nyomozni, mi folyik itt és meg kellene próbálni egyben és maguknak maradni.

A film bőben ad nyomokat, hova fogunk eljutni. A környéken volt egy különös hittel bíró kis egyház, ami mára eltűnt. Amit hallunk róluk, nagyon villogott a fejemben a szekta szó is. Meg lehet nézni, milyen jelkép kapcsolódik hozzájuk és ezek hol jelennek meg. Amiket a nyitányban láttunk. Még el is mesélik egy ponton a mítoszt, hogy miképpen választották az embereket ketté a féltény istenek, arra ítéltetve, hogy mindig keressük a másik felünk.

Lehet, az a titok nyitja, hogy a fantasztikus elemen túl is értelmes a film. Egy párkapcsolat mélységeit mutatja és játszik az emberek, szerelmesek közötti távolsággal. Nem kell mennyi boldogság és örök béke, az túl idealizált. Ez egy valósabb kapcsolatot igyekszik megmutatni, fájó pontokkal és veszekedésekkel. A misztikus szál teszi többé, feszültebbé és valahol félelmetesebbé is, de kapcsolati drámának is meg lehetne nézni.

Alapvetően kétszemélyes, Tim és Millie története, még Jamie is elveszik mellettük, noha neki azért elég fontos szerep jut a filmben. De itt ez nem volt zavaró, épp elég feszültség van a szereplők között, hogy érdekes legyen, mire jutnak egymással. Nem is tudnám megmondani, melyikek az érdekesebb részek. Az biztos, hogy akadtak horrorközeli részei, amelyek éppen csak nem undorítóak. Ahogy egybe akarnak olvadni, ők meg küzdenek, még akár hatalmas késsel is... De nem az a mélypont. Az iskolai WC és ami ott lesz, az fájdalmasabbnak és kellemetlenebbnek érződött.

Jó, hogy a történet több mindent összesít. A párkapcsolati dráma. A nyomozás, a horror elemek és a hozzá kapcsolódó rejtély. De még egyfajta adaptáció is, hisz minden mögött egy mítosz van. Akár abba is bele lehetne menni, hogy mit sugall az, hogy ilyen összeolvadás lehetséges a történetben. Mit jelent ez a mítoszra nézve? Én meg szeretem, ha valamin gondolkoztat egy film. Ennek ez ment.

A 3 legfontosabb szereplőre sem lehet panasz. Damon Harriman összehozott egy olyan filmes jelenlétet, hogy nem lehet eldönteni, ő segítő vagy veszélyes figura. A főszereplő házaspár meg simán hozza az intimitást, valóban pár és ez látszott is. Különben inkább komikus színészként él a fejemben Brie és Franco is, de jól állt nekik a dráma és a szenvedés is.

Az egyetlen, ami nekem nagyon húzta le a filmet, ahogy az összeolvadás kinéz. Majd látjuk azt is, milyen, amikor nem sikerül jól az összeolvadás. Azt jobb lett volna nem is látni. Rühellem a ronda maszkokat és jelmezeket, az meg kifejezetten olcsó. Annyira műanyagnak látszott... A kezek egymásba csúszása, ami a plakátra is kikerült, jobb volt, de az a 'szörny' rémes és nem ijesztő értelemben, hanem a jelmez csúnya.

Ez különben egyike azon fesztiválfilmeknek, amelyeket jónak tartok. A maga módján még tetszett is. Több szinten nézhető a történet, jók benne a színészek. Csak az a lény lóg ki, de az nem is kicsit.

Még egy megjegyzés, mert azért ezen tudtam gúnyosan vigyorogni: a kínaiaknak vetített verzióban a meleg pár heteróra lett cserélve és a szexjelenet is cenzúrázva lett. Fel is merült bennem, nekik milyen lehet a Netflix, ha már ennyi kivívta a cenzúrát.

Nagyon húztam-halasztottam, hogy írnom kelljen erről a filmről. Nekem a trailer tetszett. Skarsgard sem tűnt rossz választásnak a főszerepre. Aztán néztem a filmet és egyszerűen nem értettem, miért írták erre ki, hogy az eredeti képregény alapján. Mert már olvastam azt is és mi a közös pont? Csak a nevek.

De attól ez nem lesz igazán A holló, hogy Eric Draven áll bosszút Shelly haláláért. Mi több, ebben még csak nem is ezt játsszák igazán meg. Eric végső célja nem a bosszú, hanem a megváltás. A feltámadás. Annyira köze nincs az eredetihez, hogy az valami leírhatatlan. Egyszer volt egy némileg gagyi sorozat, amiben a főszereplőnek a pokolból kiszabadult lelkeket kellett levadászni - na, ez olyan, mintha annak lenne A hollóval kevert verziója. Vincent egyfajta lélekvámpírként küldi a lelkeket a pokolba, cserébe meg élheti halhatatlan életét. Az egyik áldozata Shelly, vele Eric és a fiúban meglátják az esélyt, hogy elkapják és a helyére citálják Vincentet.

Új történet. Ahogy az is, amit Eric művel. Annyira szerencsétlenül kezd neki mindennek, hogy attól majdnem paródiának éreztem a filmet. De akkor sem éreztem jobban magam, amikor már kiismeri a képességet és célirányosan megindul. Ő nem harcos és ez süt az egészből. Nem azzal ér el bármit is, hogy jobb vagy ügyesebb lenne. Egyszerűen csak nem kell tudomást venni a fájdalomról és megy előre. Az operában még elmegy a jelenet, a darabbal együtt van benne ötlet. De különben... Még ma is sokkal erőteljesebb, drámaibb és röviden jobb az első film ilyen téren is.

A történetet meg hagyjuk is. Kiherélték. Minden szereplő gyengébb. A drámát elvették. Az egésznek a vigasztalanságát és a klasszikusokat belőle. A 'nem eshet örökké' szintű szállóige esélytelen ebben, de még egy olyat se találok, ami a tizedét tudná. A képregény meg sokkal messzebb van tőle. Líra helyett ebben... nyüglődés van csak.

Annyira bántó, hogy ez A holló egyfajta újrázása. Komolyan, még egy elferdített Orfeusz - Euridike történetnek is sokkal inkább el lehetett volna nekem adni.

Azt pedig még nem is feszegettem, hogy mit jelentett külsőségben a modernizálás. Olyan még nem volt, hogy azért drukkoltam, kenje már fel a festéket Eric. Eddig. Itt nagyon vártam. Az egy dolog, hogy ez az Eric messze van a menő zenésztől, de ezek a tetoválások... Még a fején is. Szinte csodálom, hogy nem Gun Kelly-t kérték fel a szerepre. Pedig én Bill Skarsgard-filmjeit szeretem,  nézem, de ez ilyen formában roppant nagy mellényúlás.

Különben sem remekeltek a szereposztók, nem tudok kiemelni senkit, akit érdemes ebben a filmben nézni.

Tudnám még ragozni, de felesleges. Ez iszonyatosan nagy csalódás, és nem csak nekem. Jó nagyot bukott is. Legrosszabb film és színésznő jelölés, amit beszedett. Megérdemelten. És képesek voltak azért ilyen véget adni neki, hogy siker esetén lehessen folytatni. Már a gondolatra ráz a hideg. Ebből még egy... jaj.

A helyzet az, hogy szeretem az éttermes/főzős filmeket és sorozatokat. Még a gagyibb verziók is lecsúsznak, és nem tudnám megmondani, miért. Eszem ágában sem volna konyhán dolgozni, anyám onnan ment nyugdíjba, láttam éppen eleget, milyen egy éttermi konyha és kösz nem. Mégis, filmen meg szeretem.

Azért a Black Rabbit kapcsán voltak fenntartásaim, ha elég jókat is olvastam róla előzetesen. Már eleve az, hogy a The Bear nagy sikere után elindítani egy éttermes sorozatot Black Rabbit címmel? Pedig még csak nem is hasonlítanak egymásra, miért kellett ennek is állatosnak lennie? Vagy az annyira divat lenne? Nem tudom, én nem szívesen ennék olyan helyen, ami emlékeztet arra, honnan van a hús. Jó, alapból alig eszem húst ezért, de ez a saját agybajom.

A másik, hogy nehezemre esett Jason Bateman-t a lecsúszott, vesztes testvérként elképzelni. Nekem ő még mindig a komédiák kis szerencsétlenje, és fejben még nem tudtam átállni arra, hogy komolyabb szerepei is vannak. Ezzel elárultam, hogy az Ozark sem az én világom, pedig másfél évadot átszenvedtem belőle, de azt nem szerettem. Végig sem néztem, pedig tényleg nehezen kaszálok sorozatot, ha már elkedztem.

A lényeg, ez a kettő adott egy előzetes, kellemetlen alapot. A cím és Bateman karaktere.

De a sorozat szépen felülírta minden félelmem. Nem is úgy, ahogy el tudtam volna képzelni. Egyszerűen az szegezett a képernyő elé, hogy mennyire mélyre lehet még süllyedni. Mi az, amit Vince már nem csinál meg? És húzza végig magával lefelé a testvérét is. Ő szimplán az a karakter, aki szerethető, de akkora vesztes is egyben, hogy semmit nem lehet rábízni. És mindig van lejjebb, menthetetlenül tönkremegy minden, amihez köze lesz. Olyan volt ez a sorozat, mint a katasztrófaturizmus. Amikor már nem hittem el, akkor is volt lejjebb.

Aztán, ott voltak a színészei is. Law és Bateman is sokat beletettek ebbe a sorozatba. Bármennyire is fura nekem Bateman ilyen szerepben, de meg tudja csinálni. Döbbenetesen jók a váltásai Vince két énje között - a mindenki kedvence, társaság középpontja könnyed figura és a nagyon mélyre menő, másokat eláruló simlis között. Jude Law pedig a zuhanást hozta remekül - ahogy van egy ember, aki sínen van. Aztán, az egyetlen gyengéje tönkreteszi. Az egyik szereplő fogalmazza meg zseniálisan a filmen, hogy Jake is függő. A drogja pedig a fivére. És valóban, amiket megtesz vele, ahogy rendszeresen kihasználja és bajt kever, mégis, mindig lesz helye és kiáll mellette.

A családi drámán túl azonban most mélyebbre megyünk. Vince komoly adósságokkal jön haza, pénz kell és jön a bűnvilág, simliskedés és a szemét húzások. Thriller is lesz, ami nagy lendülettel halad a fájdalmas vég felé.

Hogy még egy réteg legyen, Jake kapott egy fájdalmas szerelmi szálat. Befektetője, egyben nagyon jó barátja, a sztár Wes barátnője belsőépítész. Jake is vele dolgoztat, de szerintem simán azért, mert a nőért van oda. És lehet sejteni, mi történik köztük, ha a sorozat lényege, hogy minden tönkre fog menni...

Közben meg az étterem történetét is kapjuk, a séfét, aki a tehetségével eladja a helyet, aki egyre inkább úgy érzi, Jake-kel nem lehet beszélni, ha itt a testvére. Csak a baj jön. És mit mondtam, mi a sorozat alapja? Mindig kisiklanak az események, nem alakulnak jól a dolgok. Vagyis, azt is lehet sejteni, hogy mi lesz a séf végső lépése.

Korrekten össze is rakták. A színészei a fő vonzerő, de ki van találva az étterem, a helyszínek, az ábrázolt miliő. Ez egy nyomasztó sorozat, annak is néz ki. Thriller, feszült.

Az is jól áll neki, hogy csak 8 rész. Még ebből is lehetett volna akár húzni, de ezt még meg tudták tölteni.

Nem az a fajta sorozat, amiből még egy évad lehetne - pláne, hogy a testvérek mire jutnak az évad végére, de így egy évadban jól el van beszélve. Dráma is, bűnfilm is, thriller is. Nyomasztásra és katasztrófaturizmus céljából nyugodtan fogyasztható.

Egyszer volt, hol nem volt, egy független film, egy romantikus komédia, ami akkora kasszát robbantott, amire senki nem gondolt volna előzetesen. Abban egy csúnyácska, görög származású lány kicsit rendbe szedte magát, próbálkozott, és mire a család észbe kapott, már egy amerikai vőlegénnyel és közelgő esküvővel sokkolta az egész családot.

Nem állítom, hogy rajongó voltam valaha is, de az vicces és szerethető volt. Abban benne volt, hogy Vardalos honnan jön. Egyszere tudott tiszteletet és szeretet sugározni, miközben nevettek is magukon. Mi meg velük. Tényleg, sikertörténet volt.

Jellemző, hogy a folytatásnak már az alapcselekménye se nagyon ugrik be. Igaz, az most nem is kell, mert megint jócskán ugrunk előre az időben. Toula apja már halott és a nő szeretné az utolsó kívánságát teljesíteni. Vagyis, a naplóját visszavinni a szülőfalujába, odaadni az egykori barátoknak, hogy lássák, mi lett a férfiból. Mivel éppen találkozót tartanak a kivándoroltak számára, az egész család fel is kerekedik és mennek megnézni az őshazát.

Ott meg aztán jönnek a szokott kalamajkák - kiderül, egy soha nem ismert fivér léte, aki az apjuk első szerelmétől született és neki is van családja. Köztük a család reménysége, a fiú, aki a befogadott szír menekült leányzóba szeretett bele, aminek meg nem éppen örülnek - innen már lehet sejteni, hogy ebben a részben kié lesz a nagy görög lagzi, mert az minden részben kell. Aki azt gondolta volna, hogy Paris - Toula és Ian lánya kerül sorra - ő a történet szerint még elég fiatal, első éves az egyetemen. Igaz, szerelmi szál nélkül nem marad, mert az egyik nénikéje nagyon házasságszerzőt játszik, és az asszisztensét, Aristotle-t (a neve hallatán majdnem kiköptem az üdítőm. Ok, hogy görög, de tényleg van, aki ilyen nevet ad a gyerekének?) is hozza magával az útra, elsősorban paris miatt.

Az értékeken nem változtattak. A család tud idegesítő lenni, de összetartanak és tényleg, fontosak egymásnak, egy biztos keretet adnak az életüknek. Barátságos, kedves, harsány, idegesítő. Ezek most is megvannak. Történet már kevésbé és poénból sem jut éppen sok.

De a görög hangulat, egyáltalán visszahozni a régi szereplőket, ez valamit ellensúlyoz. A nosztalgia faktor megvan, de akinél erre nem tudnak alapozni, elúszik a film. Egyszerűen se nem elég vicces, se nem elég tartalmas, ha nem teszi mellé az ember, hogy mi volt korábban.

A látvány a komédiák eszköztárába nyúl, megdobva a helyszínnel. Megjegyzem, azért nagyon taktikusak voltak. Az athéni gyors körbevezetés, ami inkább nem volt, mint volt? Az tipikusan olyan, amire rásütném, hogy nagyon spórolós. Mondjuk, nem is túrafilmet akartunk nézni, olyat csinált már Vardalos. Talán Görögbe fogadva címmel... Az a kedvenc filmem a színésznőtől, de ez más téma. A lényeg, hogy ez kisvárosi, családi, nagyon laza komédiázás.

De még nem is a poénok, amit leginkább hiányoltam. A kapcsolatokat, szerelmeket. Toula és Ian szinte közös jelenetet se kaptak. Ahogy Paris szerelmi szála is alig valami. De a helyi tiltott szerelem, az is csak egy mellékszál. Mégis, mi lenne a fő téma? Jó tudni a gyökereket, aztán lépni vissza a saját életbe, egymásba kapaszkodva?

Amennyire fel tudom idézni, minden lényeges szereplő legalább kicsit feltűnik. Azt is értékeltem, hogy Vardalos törekedett az autentikus szereposztásra és nem csinál olyasmiket, mint amikor a dán, szőke és nagyon árja Nikolaj Coster-Waldau kapja meg az egyik legnagyobb egyiptomi isten, Hórusz szerepét.

Egyszer elnéztem, könnyed kis komédia, de nincs igazán jól megírva. Valahogy... kevés benne a tartam. Szóval, még mindig az első a legjobban sikerült, de én nem utáltam annyira, mint a kritika. Nagyon-nagyon le lett húzva különben ez a film...

A végére indul be a Landman (s02e10)? Most először volt olyan érzésem az évad során, hogy nézném még tovább is, erre ez az évadzáró. Nagyon röviden összefoglalva, Tommy felmérte, hogy Cami lépése után mit tud ő még tenni. Lép egy merészet és a sorozat főszereplői vele fognak tartani - ezzel a sorozat megválogatta azt is, kit visznek majd tovább. Van bennem káröröm, hogy a nagy nevek közül ki lett a befutó. Demi Moore karaktere bukásra lett ítéltetve, kvázi Tommy kirúgásával minden vezetőjét elvesztette, mert mindenki a férfival megy a másik végbe. Andy Garcia viszont társ lesz és várhatóan neki nagyobb szerep jut majd. Amennyire dominálta a részeit, nem is csoda. A feleségével jó páros benne, és remekül manipulál a karaktere. Most sikerült mindenkinek értelmes részeket írni és Ainsley is először volt több díszletnél az évadban. Komolyan kár, hogy nem ilyen volt mind a 10 rész. Ez simán az évad legjobb pillanatait és fordulatait hozta.

Tudtam, hogy lesz 2. évad, bár nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan. A Hijack (s02e01-02) képes lesz megjátszani, hogy ugyanaz a tárgyaló kétszer is eltérített közlekedési eszközre kerül? Mondjuk, John McClane sem tudott békében karácsonyozni... Sam, vagyis Idris Elba karaktere tehát visszajött, most Berlinben van és metróra száll. Innen sokáig a tipikus úton haladtunk, aztán jött az ötlet, amivel el akarják adni nekünk a folytatást. Sam most nagyon más szerepbe került. Még minden nem tiszta, de keresi az embert, aki a gépeltérítés mögött állt. Ezért most gyökeresen más lesz a szerepköre: Sam lett a metróeltérítő. Egyelőre még mindenki méri fel a helyzetet, én meg a kis utalásokat keresem. Az pl. nagyon gyanús, hogy sokat emlegetnek egy évfordulót és Sam fiát sem mutatták még. Jött vissza minden fontos szereplő, és a metróval egy olyan helyszínt húztak be, ami megtudja adni a bezártságérzetet, ugyanakkor mégiscsak több lehetőség van benne, mint a repülőn volt. Erről le lehet ugrani, a városba menni, megrohamozni és még sorolható. Minden fontos színész jött vissza, az is jó jel. De a történet lesz a lényeg, azt még várom, mit sikerült megírni erre az évadra.

Kezd elveszteni a Fallout (s02e06), pedig én bírom a kretén ötleteit. Viszont most megint csak a múlt és Cooper története, amit érdemes kiemelni. Mi volt még? Hank ravasznak mondható terve, amivel rámutat a lányának, hogy ő nem rosszfiú. Avagy, hogyan lehet az agymosást emberi megoldásként eladni? Pont így. Átvezető rész, mielőtt a szereplők megint mozgásba lendülnének, illetve újabb szereplőket hoznak össze a végére - Max is beér a csapathoz. De a legjobb rész a kutyáé - okos kutya, jó tervvel, kár, hogy kicsit elkéstek. De határozottan értelmesebb az az eb, mint sok szereplő az emberek közül.

Ha ennyire béna átívelések lesznek, a Chicago Fire & Med (s14/11e10) nem fog jobban tetszeni. Mondjuk, fura is, hogy mentős és doki még nem jött össze, de a 11. évadra összehozzák. Átívelés meg az, hogy a kapcsolatukat mindkét sorozatban építgetik. Nem valami nagy ötlet. Amúgy meg Kelly és Stella rendezték a soraikat, a kórházban meg folytatódik a szerelmi szappanoperett. Naná, hogy Hannah olyan kismamát kezel, aki a barátjával vállalt közös gyereket, miközben maga is azon mereng, hogy mi lesz vele és Deannel. Cait jött vissza dolgozni, és mit hoztak ki belőle? Kap ő is egy szerelmi szálat. Annyira nehéz lenne, ha tényleg kórházas sorozatot írnának? Mert ez románc, csak éppen kórházban. Nem mintha a Fire ennél tűzoltósabb tudna lenni...

Tényleg, a Spartacus: House of Ashur (s01e08) azt akarja, hogy sajnáljam Ashurt? Nem fogom. Még örömködni is tudok annak, hogy nem sikerülnek a dolgai. Viridia kedvelheti, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem lesz olyan, hogy ők. Achillia összeszedett még egy sérülést, így Ashur nem tudott vele menni a játékokra. Az ellenlábasa meg ellopta az ötletét és még jobb harcost is talált, mint Ashur. Mégis, összességében ez akkor is egy szomorúra sikerült rész volt. Kevés pozitív szereplő akad ebben a sorozatban, de Celadus a jók közé tartozott. Rendes volt mindenkivel. Benne nem volt abból az ármánykodásból és hátbatámadásból, amit a saját fia is produkált különben. Rá is volt írva a rész, hogy sajnáljuk a végén. Ahogy szerelmes lett, ahogy a fiával igyekezett rendbe tenni a kapcsolatát, ahogy simán vette, hogy Korris visszatér és már nem ő a Doctore. A sorozat részéről is taktikus lépés: ezzel elérik, hogy Achillia bosszút akarjon és még talán Tarchonnal is összebékíti a közös gyász. Majd kiderül.

A kórházas sorozat, amit viszont szívesen nézek: The Pitt (s02e03). Csak éppen mesélni nem nagyon tudok róla újat. Ugyanaz a formátum, lassan építkező magánéleti vonal a háttérben. Az esetek eladják, de a színészeket is bírom. Heti kedvenc rész? Talán... az asszony, aki kiosztotta Robbie-t, hogy ötvenesként mennyire gyerekes elmenni motorozgatni. De a főnővér embersége is bőven emlékezetes és tanítható lenne a sorozatból. De az is tetszett, ahogy a gyereket lekötötték, amíg az orrából kiszedték Frankék a gyöngyöket. De ez egy nyugis rész volt, kiürülő termekkel és lezárt ügyekkel, hogy a rész végén ide irányított minden mentő majd pörgesse az eseményeket jövő héten.

Itt most azzal leszek bajban, hogy mihez hasonlítgassam A Knight of the Seven Kingdoms (s01e01) sorozatot. Annyi könyvet összeolvastam már a Targaryen házról, hogy ismerem Aegon és Duncan történetét. Tudom, mi lesz a viadalon, hogyan lesz Egg Aegon néven uralkodó, élete végére milyen csapás éri - tűzben veszik oda kedvenc fia és egyben kiszemelt örököse majd Duncannel együtt. Lelőttem a poént? Innen az még nagyon messze van, Aegon itt rejti a kilétét, a nevét sem hallottuk még, ha azért utalást már kaptak is azok, akik ismerik a történetet. Ki lehet az a fiú, aki kopaszra van nyírva, hogy ne látszódjon a jellegzetes hajszíne? Akinek a kísérője/rokona jövőbe látóan álmodik? Aki Királyvár szülötte, nem a Bolhavégen és ismeri a Hét Királyság minden jelentős lovagját? Szóval, ezt nem tudom úgy nézni, hogy ne tudnám, mi lesz. Amit leszögeznék, ez egy sokkal könnyedebb GoT sorozatnak néz ki. Egy nagyon egyszerű, naiv, de jólelkű lovag kalandjai lesz ez, akinek fogalma sincs róra, hogy egy Targaryen csapódott mellé. Tényleg, bámulatos, milyen egyszerű Duncan. A történet is lassan halad, de egyszerű is. Szinte mint egy mese, ha nem lenne benne pár realista, de olyan lehangoló és felesleges képsor, hogy azt hittem, rosszul látok. Értem én, hogy mindenki üríti a beleit, az élet része, de ezt tényleg egy Trónok harca sorozatban kell képekkel példázni? A főszereplők különben eddig jónak tűnnek - Peter Claffey remekül hozza a nagy mamlaszt, míg Dexter Sol Ansell egy cuki kiskölyök. Még látvány se nagyon volt, Duncan elindult a viadalra, amin próbál részt venni. Belefutott egy árvagyerekbe - legalábbis ő annak látta -, és maga mellé vette. Ahogy írtam, jólelkű, de annyira egyszerű és annyira nem jön rá, milyen történetbe is csöppent... De nyitány, első rész után még nem ítélem meg, ez annyira csak a felvezetés.

Keanu Reeves behúzott jó pár akciófilmet, amelyek megkerülhetetlenné teszik őt a zsánerben. A Féktelenül, az első Mátrix, majd ő lett John Wick is. Ugyan azt a karakterét megölték, de azért a világot nem engedik el. Vagy inkább írjam azt, nem akarják feladni?

Most kicsit megnéztem, mennyi minden van még itt tervben. Előzményfilmtől kezdve mellékszereplők saját filmjein át még John Wick 5 is került a szemem elé. Ha Wick a sírból is visszajön... Ok, Neo megcsinálta, de az a Mátrixban volt. Vagy ezt inkább hagyjuk. Ez most különben is Eve története.

Eve Macarro egy árva, akit az apja meggyilkolása után a ruszka roma nevelt fel. Ő pedig céltudatosan ment előre, hogy a szervezet védelmezője, bérgyilkosa lehessen. Nem titkolt célja mindig is kicsit az volt, hogy megtalálja az apja gyilkosait és bosszút álljon. Az is lesz a film alaphelyzete, hogy nyomra jut. Le akarják állítani, de ő akkor is végigmegy az úton, ha mindenki meg akarja állítani. Akkor is, ha a saját családjának múltjával is szembe kell néznie, ami sokkal gyilkosabb, mint valaha is hitte volna.

De a történetet nem is érdemes túlragozni. Abban ez a rész is hasonlít a többi filmekre, hogy az akció a lényeg. Akár Eve kiképzése, akár az akciója, akár majd a nagy leszámolás a film második felében, amikor egész Hallstatt a lány nyomába ered.

Azt nem hiszem, hogy kultikus, másolt jelenetek vagy akciók lennének benne, de egyszer szórakoztató és vannak benne ötletek is. Mondjuk, nekem inkább a humora marad meg, mint az akciójelenetek. Elnézem azt is, de ahhoz egy Mátrix-szintű újítás kell, hogy meg is jegyezzem, mi volt egyedi vagy ötlet benne. Sokkal jobban be tudtak vésődni olyasmik, mint Wick érkezése Hallstattba, vagy amikor rohamozták Wick tornyát, az egyik meg ki van akadva, hogy ez már milyen öngyilkos küldetés, nekimenni John Wicknek.

Itt meg ki kell írni, hogy bár ez Eve Macarro története, azért a legnagyobb harcos benne Wick. Egyszer ő is szembekerül Eve.vel és a lánynak esélye sincs, csak éppen Wick együttérez vele és kap tőle Eve időt a bosszúra. De, amikor Hallstatt megindul, akkor Wick is belelendül és bemutatót tart, miért lett olyan hírneve, amilyen.

Az univerzumba illesztés eleme az is, hogy mennyi mindenkit visszahoztak. Nem Wick az egyetlen. Charon és Winston is itt vannak, ha kisebb szerepben is.

A Continental talán megbukott, de ennek a filmnek a szereposztása is azt mutatja, hogy az univerzum még nagyon is él. Sztárokkal rakták tele és Armas személyében egy olyan hősnőt találtak, aki eladható popcorn akciófilmek szerelmeseinek is, de az is hallotta már a nevét, aki a díjnyertes filmekben utazik.

Aki különben leginkább mozgatta az agyam, az Javier Macarro, Eve apja. Annyira ismerős volt a színész, de nem bírtam rájönni, honnan. A stáblista segített, Castaneda neve már hozta is elő a késeit, a testvéreit meg az esernyőt. Már sajnáltam is, hogy csak egy jelenet jutott neki a film elején, ha azt olyan hévvel is nyomták végig, mint Kettes legihletettebb akcióit.

Elmondható a filmről, hogy alapvetően szerették, jók a kritikái is. Az anyagi siker azonban elkerülte. Érdekel is, hogy kap-e még Eve filmet, vagy más projektek jönnek Wick világából, mert azt biztosan nem engedik még el, Wick éljen vagy haljon.

Ennek a sorozatnak - vagy inkább történetnek - múltja van az esetemben. Létezik már belőle egy feldolgozás, amit nem láttam, nem is fogok megnézni. Az is sorozat. Állítólag az is szépen feldolgozza a regényt. De a főszereplő miatt annyira taszít, hogy azt biztosan nem fogom megnézni.

Mivel annyira ellenszenves volt, a történet sem érdekelt. Csak éppen olvasni meg szeretek és sorozatosan kaptam visszajelzéseket, hogy mennyire jó Clavell sorozata. Gondoltam, a regény nem a sorozat, elolvasom. Azt viszont valósággal faltam és beszippantott. Arra már létezett ez a sorozat és így már látni is akartam. Modern, friss, rengeteg díjat is nyert. Meg mertem kockáztatni, hogy véletlenül se jusson róla eszembe a régi.

A műsor is hamar beszippantott - csak el kellett engednem, hogy a regényt akarjam tökéletesen életre keltve látni. Nem is a cselekményben voltak nagy különbségek, hanem olyasmikben, hogy a színészek és a megírt szereplők nem passzoltak össze tökéletesen. Nézzük csak a főszereplőt! John Blackthorne megírva szőke, kék szemű magas férfi. Részben holland. Cosmo Jarvis angol fele még stimmelne is, csak az ő felmenői között még amerikai örmények találunk, vagyis messze van a szőke - kék szem kombótól. Attól még nem játszott rosszul, csak el kellett engednem, hogy milyennek volt a külleme megírva.

A történet viszont tudta hozni, amit szerettem a regényben is. Kicsit talán csökkentve, de aki látta már a gyilkossági eszköznek is alkalmas kötetet, az tudja, hogy akkora mennyiséget nem lehetett húzás nélkül átvenni. Minden fontos elem azonban benne van és szépen kidomborodik Toranaga küzdelme a békéért, a lassú terv, amely majd elvezethet a sógun cím elnyeréséig - vagy inkább megszerzéséig. Vannak cselek, kényszerlépések, csaták és menekülések. A regény sok ikonikus jelenete megjelent. Ami kimaradt, nem fáj, legfeljebb az jegyzi meg, aki hozzám hasonlóan frissen olvasta a regényt is. Pl. a regényből azt a történetet is megkapjuk, az örökös anyja miért gyűlöli annyira Toranagát, hogy mindenáron el akarja pusztítani. (Azt feltételezi róla, hogy tudja, az örökösnek egy paraszt és nem az uralkodó volt a biológiai apja.)

Szerettem benne, hogy megtalálták az egyensúlyt a történelmi és a magánéleti részek között. Mariko és John kapcsolata még így is nagyobb teret kapott, mint amit szívesen néztem, de a regényhez mérve ennyi igazából kellett is. Az édelgést még ki is hagyták, amit a könyvben nem szerettem. Az ármányok, az egyház helyezkedése, a régensek egymás elleni lépései - ezek tartottak a képernyő előtt.

Értékeltem, hogy merték kétnyelvűre készíteni a sorozatot. Egy angol kerül Japánba, ahol a japánoknak olyan felsőbbrendűsége van velük szemben, hogy fehér hollóval vetélkedik, aki megtanulja a latint vagy a spanyolt, vagy bármely más európai nyelvet. Ők várják el, hogy aki idejött, az tanulja a japánt. John is szembenéz majd ezzel, de a regénnyel ellentétben nem lesz perfekt a nyelvben, jobban támaszkodik végig Mariko segítségére. De a lényeg, hogy ez nem lett egyenangol sorozat.

Remekül is néz ki a sorozat. Iszonyat munka van benne és megelevenedik a korszak. Igényes. A ruhák, a csaták, a hajózás, a helyszínek. Nincs mibe belekötni, ezt jó volt nézni.

A szereposztás miatt még gyötrődök kicsit. Hiroyuki Sanada remek volt, viszi előre a sorozatot és sikerül megtennie azt, amiért a regénynek is a sógun lett a címadója. Talán John szemét át ismerjük meg az országot, a kort, de a tényleges főszereplő, aki mozgatja az eseményeket, aki köré mindenki rendezve van, az Toranaga, aki a maga nemében a korszak legnagyobb alakja. Anna Sawai is kiemelhető, el lehetett neki hinni, hogy szamurájok leánya, aki éppen annyira helytáll a csatában, mint a tárgyalóteremben.

Már jött szembe velem 2. évados szereposztás, úgyhogy most érdeklődve várom, hogy valóban lesz-e folytatás. Az eredeti itt véget ért, a folytatások már más korszakban játszódtak. Itt mi lesz? Majd meglátjuk, ha elkészítik.

Visszasírom az Amerika Kapitány és a Tél Kapitánya sorozatot. Mit ne mondjak, nem kicsit találtam kiakasztónak, ahogy egyetlen jelentre jött Bucky. De minek? Tartani egy lelkesítő beszédet? Bár az is igaz, hogy jól jártunk volna, ha ez lett volna a legnagyobb bajom a filmmel.

Az én legnagyobb bajom, hogy milyen szerepben hozták be a történetbe Harrison Fordot. Nekem eddig nem esett le, hogy Betty apját játssza, vagyis a tábornokot, aki ráeresztette a hadsereget Hulkra. Most látjuk, mi lett belőle a történet jelenére: az Egyesült Államok elnöke. Enyhén képzavar, ahogy a színészeket cserélgetik. Norton helyére jött Mark Ruffalo, Liv Tylert visszahozták, William Hurt szerepét meg vette át Ford. Ha más karakterek lennének, nem érdekelne. De történetben viszik tovább azt a Hulkot, amire már alig emlékszem. Érdekelne is, hogy mennyire könnyen kapcsolódtunk erre rá, amikor már ősrég volt az a film. Ráadásul nem is nagyon szerettük, nem véletlenül cserélték le Nortont, enyhén szólva buktak.

De a most. Ha túltettem magam a szereplőkön, jöhet annak a problémája, hogy mi a cselekmény. Sam még mindig kapja bőven azért az oltást, hogy ő nem Steve. Benne is felmerül, hogy fizikailag nem képes ugyanarra. Benne nincsen szuperkatona szérum. De más a szerepvállalása is. Ahogy az Amerika Kapitány filmek mindig is kicsit a politikával kacérkodtak, most is ebbe az irányba mennek el. Mit képvisel a Kapitány, milyen üzenetet közvetít az állam ellenében?

Sammel megkaptunk valami nagyon hasonlót, mint amit a Párduc kezdett el. Harc az egyenlőségért. Erős vonal, hogy Isaiah mellett hogyan áll ki és meg akarná adni neki az elismerést, ami járna neki. Sólyomként tanítgatja az utódját, amivel egy újabb régiót hoznak be. Torres gyökereit nem ragozzák annyira, de egyértelműen ő hozza a Latin-Amerika vonalat. Itt is azt éreztem ki a történetből, hogy túl szélsőséges. Kapi köreiben a másik irányba vannak kitolva a rasszok - míg az ellenfelek fehérek lesznek, akár Sterns, aki az elnökre tör, vagy maga az elnök. Az üzenet még átmehetne, csak a szélsőségesség... 

Látványra hozza azt, amit megszoktunk a Marveltől. Popcorn mozi. Jó sok pénzt beleöltek, az akciókat igyekeztek kidolgozni. Mondhatni, jól néz ki, annyira giccses nem is lett, mint pl. a Marvel kapitányok. Mondjuk, én szívesebben néztem volna a már emlegetett Tél Kapitányát, de engem eleve irritál a vörös Hulk. Annyira hiányoznak az ötletek...

Mert persze összekapcsolás most sincs. Ugyan a más világokra megy a célozgatás, de már mióta az egyetlen közös a filmekben, hogy ráutalnak a más valóságokra, de igazából nem kezdenek vele semmit.

Nem is akarom tovább ragozni. A külsőségekben, színészekben hozza, amit szokott. De a történet egész egyszerűen nem tudja azt, amit a Marvel fénykorában hozott. Szenvednek csak, ez a film is.