A Fantasztikus 4-es valami más. Marvel ez is, de kipróbáltak vele egy egészen más irányt és megközelítést. Az egy dolog, hogy egy párhuzamos univerzumban vagyunk, de majdnem minden téren más, mint amit eddig a Marvel a nézőknek adott. Alapvetően nekem tetszett, de azért vannak fenntartásaim.

Kezdem azzal, hogy miért kellett ilyen irányba elvinni a PR-t? Retro hangulata van, és a plakátoknak sokkal inkább, mint a filmnek. Annak ellenére, hogy Reedék világa másképpen fejlődött, azért az is modern kor. Van mesterséges intelligencia, tulajdonképpen Reed is megalkotta a maga házi szolgáját, ahogy Tony Stark is tette Jarvis-szal. Űrkalandokba bonyolódnak. A végére egy olyan dimenzió eszközt összeraknak, ami képes lenne egy egész bolygót más helyre költöztetni. Ennek ellenére a plakátok egy olyan világot sugallnak, ami mintha a hatvanas években raagdt volna. Nem is csodálom, hogy bár a kritikái jó a filmnek és nyereséges, kasszát nem robbantott. Ahhoz túl... régies volt az egész reklámanyag.

Hozzáteszem, azért a filmben is van valamennyi az elmúlt korok nosztalgiájából. Amit a WandaVision kísérletezett ki, itt is észrevenni. Azért nem a hatvanas évak az övék, de tényleg vannak elemei. Bár talán nem is azt kellene mellé tennem, hanem egy mesesorozatot. Mi is volt a nevük? Jetson's family? A Richards - Storm família jelen történetét nézni egészen olyan, mintha egy mesét követnék. Nem érzem úgy, hogy igazán sikerült volna visszaadnom, de egész más hangulata van ennek a filmnek.

A Marvel első családja és tényleg családot is hoztak el nekünk. Ráadásul egy olyan ponton, ami egyszerre in medias res és mégis kezdet. Nem eredettörténet, őt már szuperhősök és az emberek imádják őket. Többször megmentették már a világot. Most azonban jön Galactus, aki valami elképzelhetetlenül erős ellenfél. Nincs vele senki egy szinten. Egy lény, aki világot fal fel és az éhsége soha nem csillapul. Ráadásul születik az első baba, Franklin.

A nagy feladat és a gyerekvállalás összekapcsolódik és a kis Franklin célpont lesz. Így egyszerre kapunk olyan nagyon is emberi aggodalmakat, minthogy egészséges-e a baba és hasonlók, miközben egy intergalaktikus lénnyel is meg kell küzdeni.

Abban is más ez a film, hogy nem úgy akcióznak, mint eddig. Tudnak ők is. Ben szétver akármit, Johnny meg az eleven tűz. Sue pajzsai áthatolhatatlanok. De ők inkább ésszel küzdenek és ez messze nem a Mennydörgők, akik az öklükkel estek neki mindennek. Itt szinte fura, amikor Reed a nyúlást használva a végén fizikai harcba bocsátkozik. Ők jóbarátok, család és tudósok. Ahogy eddig pl, Johnny-t ábrázolták, szinte felelőtlen kamasznak - itt ő is komoly tudós és teljesen egyedül megfejt és megtanul egy földönkívüli nyelvet. Reed a zsenijük, de nem véletlenül dolgoztak korábban is együtt, ők mind okosak és értelmiségiek. Ez is új. Én üdvözöltem is, nagyon más hangulata van egy ilyen csapatnak, mint a Bosszúállóknak vagy a Mennydörgőknek.

A casting elsőre meglepett, de nézve még szerettem is. Jó ötlet volt az is, hogy annyira nem nevekkel szórták meg, mint a Bosszúállókat - vagy a Mennydörgőket. Bár, viszonyítás kérdése. Pedro Pascal a nagyok között van és Vanessa Kirby is jól eladható, ha azért szerintem nem is akkora név, mint amikor Jessica Alba volt Sue. Moss-Bachrach és Quinn meg két nagyon sikeres sorozatból jött - a Stranger Things-et rengetegen néztük, a The Bear meg komoly kritikai siker, egyedi és komolyabb tévézés és a színésznek komoly szerepe volt benne. De a csapatkémia szerintem megvolt és úgy is van megírva a sztori, hogy rájuk ne egyénenként gondoljuk, hanem szoros egységként.

Ehhez jönnek az olyan kikacsintások, mint az Ezüst Szörföző újraértelmezése. Konkrétan nemet cseréltek nála, de a Marvel nem először játszott ilyet és teljesen kerek volt így is a történet. Galactust remekül életre keltették, kb. mintha a képregényben láttam volna. Egyedi, másabb a látványvilága ennek a filmnek. Mint már írtam, nekem bejött, de attól még tényleg másabb.

Más filmekben már el vannak rejtve. A Mennydörgők végén megérkeznek a több film univerzumába. Ennek a végén meg el van rejtve Doktor Doom, akiről már tudjuk, hogy Robert Downey Jr. általa tér vissza a Marvel filmekbe. Az megint nagy menet lesz, amikor a Doomsday-be annyi csapatot és színészt visszahívnak és ez egy fontos lépcső hozzá.

Nálam ez a jobb Marvel-filmek között van. Sokadszor írom ki, de nekem tetszett, hogy ez más lett. Nem az a tucat, semmilyen történetű akció, amit az utóbbi időszakban láttam a Marveltől talán csak Mordály történetét leszámítva, abban volt szív is. Meg ebben is van.

Az esetek nagy többségében üdvözlöm, hogy a koreai sorozatok mennyire más megoldásokat használnak, mint a már milliószor látott nyugati társaik. Ezekben kevésbé tudom kiszámítani, mi lesz és hogyan alakul a szereplők sorsa. A mitológiai alapok is mások annyira, hogy lekössön.

A My Demon esetében meg éppen azzal van bajom, amiben lényegesen eltér a nyugati megszokott formáktól. Démon - ember egymásba szeretése a romantasy egyik kedvenc témája és elég sok ilyen történet létezik is. Főleg regényben, de nem kizárólagosan. A K-Pop Demon Hunters, ami az egyik legismertebb terméke a koreaiaknak démon témában a hype és az Oscar kapcsán, szintén másként állt a témához. Így néztem ezt a sorozatot és egyszerűen nem bírtam felfogni, merre hajlítják az eseményeket.

A sorozatban a démonok olyanok, mint a Supernatural sorozatban a keresztutak démonjai. Alkukat kötnek. Itt kötöttebb a szabály: a kívánság teljesül, de 10 év múlva a lélek az ára. Viszont, a kívánságok abszolút pozitív kérések is lehetnek. Látunk szülőt, aki így menti meg a gyermekét. Természetesen a rosszfiúk is kaphatnak hatalmat, vagy éppen sportoló lehet olimpiai bajnok hála a kívánságnak. De a 10 év letelik és a démon jön a jussáért. Gu-won is egy ilyen démon és roppant élvezi is. Az alkukat, a hatalmat, az örök fiatalságot és hogy nem kell törődnie senkivel és semmivel. Ő szép és csúcsragadozó maradhat örökké, amíg köti az alkukat. Csak éppen egy este nem kis kavarodás lesz az alkukötés során és a démonjele egy fiatal nő karjára kerül. Gu-won csak akkor lesz képes használni az erejét, ha fogja Do-hee kezét. Így kényszerű egyezségre lépnek.

Maradhattak volna a természetfölötti szálaknál, alkuknál és a démonok természeténél, de elég hamar visszaváltottak tipikusabb dorama románcba, az ismerős elemekkel. Mert annyit már láttam, hogy felismerjek mintákat. Do-hee harcban van a családi nagyvállalat vezetéséért. A rokonok közti harcok és ármányok nagyon jellemzőek erre a kultúrkörre és ki is vannak maxolva. Azzal együtt, hogy a pénz és hatalom milyen gyilkos személyiségeket hoz össze. Mert bizony a család nagy arányban termelt ki gonosztevőket és értéktelen embereket.

Pillanatok alatt jutott a sorozat a mágikus vészhelyzetből oda, hogy a páros szerelme kerüljön előtérbe. Pár részenként jutott nekik egy-egy akadály. Ez lehet a démon volta a férfinak. Majd az, hogy előző életükben már hogyan kapcsolódtak össze és ennek milyen következményei vannak a jelenre. Mert a démon is ember volt egyszer... Erre ugyan Gu-won sokáig nem emlékszik, de majd jönnek vissza az emlékképek. Vagyis, túl hamar azt nézhettem, hogy szerelmesek, de miképpen élhetik ezt meg? Kapunk rá álkapcsolat - álházasság klisét is, de szerelmi sokszögekkel is játszanak. Mindkét fél mellett van olyan jó barát, aki szeretne több lenni ennél.

Megvannak a komikus  mellékszereplők, akik alárendelt viszonyban vannak a főszereplőhöz, de imádják és mindenre készek érte. Miközben ők maguk kevésbé szépek, fiatalok, sikeresek, stb. Az egyiknek titkárnője, a másiknak titkára az illető. Az sem meglepetés, hogy a végére még ők is összejönnek.

Az azért meglepett, amikor a történelmi korba is visszaléptünk és még egy szegény - gazdag trope is beköszönt a múltjuk okán. El is tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen történelmi romantikus dorama, mert eddig három sorozatban láttam ilyen elemet és ugyanazt a trope-ot mutatták be kicsit másképp.

A színészek kapcsán is ugyanazt tudom elmondani. Típusok vannak, milyennek kell lenni hangban és kinézetben a főszereplőknek. A gonosz mindig a legrondább, míg a főszereplők babaszépségűek. A mellékalakok direkt túljátszottak és már-már ripacsok.

A külcsín is ismerős lesz. Látványos, gazdag környezetű szappanopera. Hiszen itt is nagyvállalatok fejei a szereplők, mindenki pokoli gazdag és a ruhák, autók, lakások is mind elképesztőek. Néha azért voltak olyan összeállítások, amin forgattam a szemem. De azt is unalmasnak találtam, hogy az összes táncos jelenetben Ga-young ugyanazt a pár mozdulatot mutatja be a kardtáncból. Egy kis változatosság jól jött volna.

A dorama sorozatok közé nagyon passzol és remekül hozza is a sorozatok egyes jellemzőit. Csak a démonok, a mágia helyett annyira szappanoperás lett, hogy azzal már bajom volt. Mindig maradt benne egy kis természetfeletti és mágia, de ez éppen csak több annál, hogy sima románc legyen. Azért meg nem igazán vagyok oda.

Akár onnan is meg lehetne fogni, hogy egy újabb idősebb színész lesz befogva akció papának. Waltz közel 70 és itt ő a bérgyilkosok csúcsa. Ok, azért azt hozzá kell tenni, hogy nem egy John Wick, nem agyonveri az ellent. (Bár Wick se, de neki az is profil volt.) A mostani hősünk inkább lő és a gondos tervezésben jó.

De nem muszáj így nézni. Az Öreg róka kissé a paródiája is a zsánernek, amitől sokkal értékelhetőbbnek találtam. Waltz karaktere, Danny a film nagy részében képtelen rendesen végezni a dolgát. Meg kell műtetnie a kezét és már nem a régi, ha ő ezt nem is akarja tudomásul venni. A főnöke viszont igen, és nem önálló munkát ad neki, hanem a feltörekvő új bérgyilkos tehetség, Wihlborg mellé osztja be. A srác zseniálisan céloz és nem habozik, csak sajnos az erkölcsi iránytűje nincs meg. Nem érdekli, ki más sérül vagy hal meg a célpont mellett. Danny viszont precíz, így gondolják, majd jól ki tudják egészíteni egymást.

Végig meg is tartják azt az alapot, hogy Danny agyára megy a fiatalabb gyilkos. Kb. mindent rühell benne és amikor látja akcióban, le is döbben, hogy erre miképpen volt képes. Mert különben olyan, mint egy nagyon kényelmes hipster. A ruhái, a viselkedései, amivel foglalkozik. Előbb hinné az ember a Google egy alkalmazottjának, mint bérgyilkosnak pisztollyal a kézben.

A duó mellé bekerül Danny barátja, Anata. A nő a szexiparban van és ha már a párosnak el kell mennie egy munkára, velük tartana, hogy meglepje a barátját. (Megjegyzés, nem magát árulja a nő, irodai alkalmazott.) Ő hoz egy kis kedvességet és kellemet a csapatba. Látszólag mindhárman elütnek egymástól, de valahogy mégiscsak elműködnek együtt. Pláne, hogy Anata szerelmi tervei nagyon nem a tervek szerint alakulnak és még inkább Danny felé fordul. Ha jól értettem, bár fura volt a vége, arra össze is jönnek.

Azt egy ponton feladtam, hogy meg akarjam érteni, ki kivel és miért akar leszámolni. Danny és Wihlborg amúgy is végrehajtók, nem kell ezen agyalniuk. Mondjuk, amikor két tűz közé kerülnek és már az életükre megy a játszma, azért helyezkednek, de különben mennek ölni és pont.

Kiszámolva érkeznek rendszeresen az akciójelenetek. Nagyon tudtam díjazni, hogy egy Oscar-díjas, komoly színészt nem használnak bohócnak. Sokkal inkább kellett a frusztrációt átadni, amiért már nem megy úgy a munka, mint régen, mint akcióba lendülni. A végére azért megmutatják, miért volt Danny a szakma ásza egész életében, de addig meghagyják a fiatalabbnak a bevetések fizikai részét.

A szereposztás még szimpatikus is volt. Talán csak egy-egy külső megjelenítés, amin nagyon húztam a szemöldököm. Wihlborg egy dolog, ő egy generációt jelenít meg. De Danny arcszőrzete... arra nincs mentség.

Vagyis, az akció papáknál egy fokkal jobb, a paródia jelleget is értékeltem. Nem fogom újranézni szerintem, de egyszer nem fájt, helyenként még el is vigyorodtam rajta.

Eljutunk oda, hogy a másik oldalt elkezdem jobban szeretni? A House of the Dragon (s03e04) egészen eddig és már a könyvben is nekem Rhaenyra és Daemon oldalát tette szimpatikusabbá. Egész egyszerűen Aegon és a fivérei idióták voltak. Most meg? Rhaenyra a hatalommal gyengébb lett. Aegon lehet szánni, egészen szomorú volt, ahogy szegény sárkányát élesztgette. Neki jót tett a sérülése, a rejtőzködés. Azért még benne van a kivagyiság, de kap pár pofont az élettől, hogy jobb ember legyen. A legkisebb öccsét meg azért sajnálom, mert kapott egy olyan gyámot, akit most előadtak vallási fanatikusnak. Azt mondani egy sárkánylovasnak, hogy a sárkánya egy fertő, egy utálatos bestia? Abszolút várom ott mi lesz, sarkítják azt a színteret is. Akció igazán nem volt, de nem is volt rá igényem. Sárkányok vannak, feszültségek vannak és nagyon bele tudom látni, hogy robban majd az egész rájuk. A sárkányokat meg előre is sajnálom, de elengedtem. Tudni, kivel mi lesz - így álltam neki, nem fogok azon merengeni, ami eldöntetett. Halálokkal és a faj kihalásával.

Ha már belengette az Isten-sorozatgyilkost a sorozat, a Criminal Minds (s19e09) elkezdte még jobban előtérbe tolni. Kirknek jól áll a szerep, ha néha olyan mozgáskultúrával is kombinálja, amitől nem félelmetes, inkább nevetséges szerencsétlen. De jól eljátszott az ügynökökkel és most megengedte azt is magának a sorozat, hogy Elias háttérben maradjon. Rákoncentráltak az emberrablásra, a mögöttes tervre és a profil finomítására. Messze nem tűnik olyan ellenfélnek, mint amikor Elias elkapására évadokat húztak rá, de igyekeznek egy okos, nagyon tervező alaknak beállítani. Majd kiderül, mi lesz most. Mert a poént azért a végére hagyták - Elias elengedi a sötét énjét, ha nem is az igazi gyilkológépet, de azt a rosszfiút, akit csúcsformájában csak kergettek, de el nem tudtak kapni. Azért remélem nem a két gyilkos összecsapásával nulláznak mindenkit, de majd kiderül. Különben, az is érdemel egy szót, mit ki nem hoztak Storrie szerepeltetéséből. Megint visszajött - és meglépték, amit nem mertek eddig. Most tényleg volt bumm és vendégszereplő halál. Vajon kerül még majd elő ismert vendégszereplő?

A Silo (s03e03) kapcsán csak teljes ismétlésre lennék képes. Építik tovább Juliette küzdelmét az emlékeiért, kicsit jobban aktivizálta magát és így több mellékszereplőt be lehetett tenni mellé, míg járták a létesítményt. Hozzá a múlt is egyre közelebb jut a silókhoz, és a technikához, amiért a silóban levőknek is aggódni kell. De kb. ennyi. A regény még mindig félévekre és az IT - Juliette hajsza maradt a középpont. Valahol értem, hogy miért ezt látjuk és nem a fúrást meg az emlegetett biztonsági kioldó kijátszását, csak így majd megint olyan összecsapott vége lesz... De a lényeg, hogy még mindig azon nyavalygok, hogy azt nyomozzák ki, amit tudok, és az új elem meg csak nem érkezik.

Meg sem próbálok neveket írni, jók lesznek a körülírások. Vagyis, még mindig nem mennek a koreai nevek, de bele sem kezdek. Örülök annak, hogy arcra meg tudom különböztetni a szereplőket és menet közben nem is zavar, hogy nem tudom a neveket.

Ebben a könnyed kis komédiában egy patchwork családot ismerhetünk meg. Van egy kislány, akinek a szülei elváltak. Az apja rendőr, és veszélyes bűnözőket kap el. Az anyja újra férjhez ment, ezúttal egy állatorvoshoz. Hamarosan kistestvére is születik. A két apa nincsen odáig egymásért, de háború sincs, simán elkerülik egymást. Amíg nem kell összedolgozniuk - az egyik elkapott bűnözőt az emberei ki akarják szabadítani, így megzsarolják a rendőrt: elrabolják és a kislányát és az exét. Ő meg az új férjjel lendül akcióba, hogy mindenkit kiszabadítsanak és a rosszfiú se kerüljön vissza az utcára.

Már annyi doramát nézek, hogy még filmen is simán megtalálom az elemeket, amelyekből építik a történeteiket. Első, a főszereplők átlagon felüliek és közel tökéletesek. Az egyes apa a tökéletes rendőr, nagy harcművész és imádja a lányát. A kettes a jóképű a csapatban, de ő is bátor, harcol is, meg annyira szerelmes és jó ember, hogy még az apatárssal is igencsak könnyen összebarátkoznak a végére.

A másik, hogy vannak a komikus mellékszereplők. Ezek egy része a segítő karakter - itt ilyen pl. a rendőr főnöke. Ő is oda meg vissza van a legjobb emberéért, és végig segíti, meg dícséri és inkább tűnik rajongónak, mint a felettesének. Egyetlen ponton inog meg kicsit, de akkor is pillanatok alatt visszavált a szerepkörébe. A másik az ellenfél - két banda csap össze a történetben, és az egyik bandavezér éppen most jött ki a börtönből. A tech -bűnözőkkel ellentétben ő még régi vágású bandafőnök és nem nagyon tud mit kezdeni az újakkal meg a technikával, ez a humor egyik forrása. A másik, meg hogy az újaknak fogalma sincs, ki ő és ez nem kicsit irritálja.

A koreai műsorok erősen korhatárosak szerelmi téren és ez most is igaz lesz. Az ex-férj körül ott az új nő, de még a sorok között is alig venni észre, hogy ott akad szerelmi szál. De általánosságban is, akár csók vagy bármi testi dolog, mintha nem lehetne kamera előtt. Ez ugyan elsősorban akció komédia és nem romantikus, de az egyesülő párok közé simán lehetne paravánt húzni. Itt még hagyján, de a romantikus műsoraikban ez kiugró.

A cselekmény szerencsére végig pörög és a szereplők átrohanják az egész filmet. Az akciójeleneteket korrekten összerakták és közben ott vannak a komikus helyzetek és mellékszereplők is. Amit egy tévés akciófilmben látványelemként lehet várni, egy kis üldözés vagy verekedés, ebben megvolt.

A színészek is szépen hozták a karakterüket. A komikus mellékszereplők esetében érzem a túlzásokat, de ez is olyasmi, ami jellemző a műfajra. A főszereplők visszafogottabbak, a mellékszereplők harsányak.

Nem az a kategória, amit újranéz az ember, de egyszer szórakoztató. Azon még agyalok, hogy amerikai filmként működne-e, de koreai háttérrel igen. Mondjuk, nem is hiszem, hogy készülne más verziója, így eleve minek is agyalok ezen? El is engedtem.

A helyzet az, hogy ez egy sikerkönyv-sorozat egyre sikeresebb feldolgozása. Már itt ki is írom, hogy be van rendelve a 3. évad is, úgyhogy tényleg jön majd a gyilkosság, de nem kezdem el előre a regény alapján sorra venni annak az eseményeit is. Annyit azért megjegyzek, hogy a regényekből ez, a 2. kötet volt a kedvencem.

Igaz, ez az évad nem csak a Jó kislányok, rossz viszonyok feldolgozása. Holly Jackson írt egy előzménytörténetet is a sorozatnak, amiben Pip fejében megszületik az ötlet, hogy ki kellene találnia, mi történt Sallel igazából. Az évad készítői ezt a kisregényt/novellát is feldolgozták, de időben változtattak rajta. Nem előzmény, hanem az első rész után történtek után játszódik és Pippa vitte magával Ravit is a játékba. A cselekmény egészét nézve különben nem releváns, ez a leginkább kihagyható az egészből, de így nem maradt ki a feldolgozásból az sem.

Majd rátérünk a tényleges cselekményre. A sorozat készítő jó érzékkel teremtették meg a folytonosságot. Ki lett emelve, hogy Max pere zajlik, mennyire érzékenyen érinti Pipet és mennyire erre figyel. Közben meg hogyan igyekszik nem újabb ügybe kezdeni és nem nyomozgatni. Hogy is mondják? Isten jókat nevet a terveinken? Pippa sem tudja tartani magát az elhatározásához. Az egyik barátja bátyja eltűnik és Pip meg lesz kérve, hogy keresse meg. Ráadásul Jamie tanúskodna Max ellen a tárgyaláson, így Pip számára is fontos lesz, hogy időben előkerüljön a fiatalember. (Igen, a sorozatban sokkal erősebb ez a vonal, mint a regényben.)

Újra indul a nyomozás és a lány már kap egy egész csapatot maga köré. A sorozat játszik azzal, hogy kivel miképpen alakul a kapcsolata. Ravi állandó és biztos támasz, de az a sok minden, amit Pippa képes előásni, képes a baráti kapcsolataiba feszültséget teremteni. Kapunk ebből is bőven, de nem vesz el a dinamikából. Eleve nem hosszú a sorozat, így elég tempósan jönnek a fordulatok és a felfedezések.

Bár mindig van valamiféle visszakapcsolás Max és az Andie Bell eset irányába is, Jamie egy egészen más történet és rejtély világába csöppent. Érdemes kezdettől figyelni, mert a sorozat megjátssza azt, hogy az elején elejtett, irrelevánsnak tűnő részletek és cselekményszál kiemelten fontos lesz a végére. Azért így sem hiszem, hogy kitalálható, legfeljebb egy-egy elem. Pl. az elég gyanús, hogy miben egyeznek meg azok, akiket egy kamuprofillal randira hívtak, többek között Jamie-t is. De hogy ezt miért fontos? Az kész sokk.

A sorozatban annyira nem erős a szál, hiszen kell hozzá a megoldás, de a könyvek miatt én érzékeny voltam az önbíráskodás témájára benne. Pippa is elkezdi azt az utat és a sorozatban van egy szereplő, aki hasonló helyzetben van és ő már meghozta a maga döntését. Maga a szituáció, az erkölcsi kérdés itt még csak éppen felmerül, de ez fontos lesz később és a 3. kötet ismeretében most a sorozatban pláne kerestem az ilyen részeket. És tényleg, a végére belevették, úgyhogy megvan a 3. évad iránya is.

Az első évad színészei mind jöttek vissza, és ez nem is lepett meg. Sikeres a sorozat, erős az alapanyag és jót ment ez az évad is. Stáblistát még nem láttam, de biztosra veszem, hogy nem cserélgetnek a 3. évadra sem. Emma Myers egyre szimpatikusabb a szerepben, és rutinosabbak, ügyesebbek a színészek is az egész évadban. Jól állt nekik az is, hogy ismeretlenebb arcokkal van tele és nem kötöm őket máshoz.

Még mindig nem látványsorozat, de nem is kell annak lennie. Azért az is igaz, hogy Pippa mozgásban van, tevékenyen nyomoz, így sok helyszínt kapunk. Vannak izgalmasabb, feszültebb jelenetek és ez messze nem az a típus, mint amikor Poirot a karosszékből össze tud rakni mindent. Dinamikusabb, pörgőbb, cselekvőbb annál a sztori.

Szerettem ezt az évadot is, már csak remélem, hogy a vége majd nem húzza le. Mert az sem titok, hogy a Halott kislány a jó kislány a sorozat könyvei közül a legkevésbé tetszett, a végét kifejezetten rühelltem. Majd meglátjuk, a BBC mit kezd vele.

Alapvetően hiszek abban, hogy a formátumok átjárhatók. Nem véletlenül van az, hogy ugyanaz a történet tud működni színházban, regényként vagy akár vásznon. Ami az egyikben siker lesz, könnyen lehet, hogy hamarosan egy más formában éled újjá. Igaz, ezt nagyon el is lehet nézni.

Az Egykutya eredetileg színdarab, de nem az a fajta, amire beülök, aztán jól érzem magam. Ez dráma, de azzal már bajban vagyok, hogy mit is akar átadni, mivel akar megragadni. Nem feltétlenül azzal volt a gond, hogy a színházi darab nem jó filmként, sokkal inkább az alapvető gondolatrendszere, amit nem sikerült átéreznem.

Mi a történet? Van négy egykori barát. A kapcsolat szinte teljesen megszakadt közöttük, noha egyetemen/kollégiumban összetartottak. Patrícia, akit maguk között csak Patikának hívnak, vacsorára hívja őket. Ott éri őket meglepetésként, hogy nem kettesben lesznek, a nő mindenkit meghívott. Még nagyobb meglepetés, hogy mindenki el is jött: Honda, Vica és Nóra is. Bár van, aki gondolkodik a menekülésen, végül mind maradnak és várják, miért hívta őket Patika.

Itt kell megjegyeznem, hogy nekem ez volt benne a problémás pont. Az egész filmben vártam egy poént. Kiderül valami sötét. Mindenkit meg akar mérgezni. Bármi, de valami dráma, valami történés, ami értelmet ad az egész filmnek. De nem. Isznak, vacsoráznak, beszélgetnek.

És mi a kanyar? Patika elmeséli, hogy az anyja hosszas és kínzó betegség után elhunyt. De így sem szabadult, sőt, most nem tudja, mi értelme az életének. Ők voltak a barátai, más azóta sincs, és tőlük várja a kérdésre a választ: érdemes élni? Vagy nem, és akkor szépen öngyilkos lesz. Mindenki elmondhatja a véleményét. És egyszerűen fura, ahogy erre rá lesz szőve az élettörténetük. Mindenki az mellett érvelni, hogy érdemes élni.

De őszintén? Senkinek a történetére nem éreztem úgy, hogy ezért aztán élni kellene. Honda az anyagi biztonságot és a pénzt hajszolja, könnyed élvezeteket vesz belőle. Anyagi javak, gyors és felejthető nők. Ő minden nap megél valamit, ami könnyed és buli. Vica kétgyerekes édesanya, aki a család szépségét ecseteli. Hogy annál nincs több, mint amikor a gyerek megölel és csak szeret téged. Nóra sikeres festőművész, járja a világot, hírneve van és mindenki eldobja tőle az agyát. Ezt még koncepciónak el is fogadnám, de. Mindenki kapcsán előkerül az is, hogy mi a  hátulütő. Nóra, aki igazából kontár, nem a tehetsége juttatta sikerhez, hanem a jól válogatott szeretők. Annyira lenézi a vevőit, hogy egyes képeit szó szerint szarból készíti. Vica állandó anyagi gondokkal küzd és túlterhelt. Honda meg felszínes.

Mi értelme volt az egésznek, meg ahogy majd az életük kapcsán elveszekednek egymással? Mert nem simán meghallgatják egymást, bizony oda-odamondogatnak egymásnak. Mert szerelmi sokszög van a múltban, ami a végére tisztázódik is. Három nő meg egy pasi.

Erre épül a film plusz poénja, ami nem is poén, hanem tragikomédia. Honda és Nóra volt a szerelmes pár, amíg nem szakítottak. Kiderül, Vica azt hitte, miatta, mert Nóra meglátta ágyban a férfival. Mire kiderül, hogy Nóra tényleg rajtakapta mással, csak nem Vicával, hanem Patikával. Még egy plusz: Patika akkor vesztette el a szüzességét, azóta sem volt mással. Vica terhes lett és az emlegetett kisfia, Gabi, Honda Gábor fia, aki erről nem is tudott. Nóra is terhes volt, Gábor ezt sem tudta, de a szakítás után Nóra elvetette a babát. Ez berobban a végén, aztán Gábor csak néz.

Most komolyan, mi értelme volt? Nincs tanulság se. Mert azt mondani, hogy az élet gáz és nem könnyű, de kár lenne kihagyni, nekem nem tűnik nagy bemondásnak.

Nem lett humoros.

Nem bölcs.

Még csak nem is tragikus.

Még csak a színészekre sem mondanám azt, hogy értük megérte végignézni. Döbrösi Laura kapott egy olyan karaktert, hogy kb. a film felében azon gondolkodtam, hogy Patika magasan funkcionáló aspergeres lehet? Az elején, ahogy nézett meg a fejét tartotta, még az is megfordult a fejemben, hogy vak. Valahogy mű az egész figura. Bakonyi Alexa Nórája kellene legyen a csábító, nagyvilági nő, de legfeljebb közönséges és olcsó. A maradék kettő, aki talán olyan, amilyennek a történetei alapján hinném.

Írtam, színdarab átdolgozása, így látványelem sincs benne. Sőt. Egy lakás. Egy konyha. Négy ember és ennyi.

Nem tetszett, nem élveztem, de még rosszabb, még csak nem is értettem, mi a mondanivalója. Ez nagyon nem az én filmem és kitettem a pontot.

Ez tipikusan az a film, amit John Cena el szokott vállalni. Ha még egy kicsit több és komolyabb akciójelenet lenne benne, még igazabb lenne, de így is nagyon az jutott róla eszembe, hogy szeret ilyeneket csinálni.

Az alaptörténet szerint Rudd Landy mindig is arra törekedett, hogy kilépjen milliomos bátyja árnyékából és kiérdemeljen egy olyan testvéri viszonyt, amiben neki is jut első hely. Most éppen egy tévéműsorral szeretné ezt elérni, de éppen a forgatás előtt bukkan fel a múltjából Marcus. Egyetemi jelentkezés előtt Rudd részt vett a programban, ahol egy hátrányos helyzetű fekete fiatallal járt össze, barátkozott vele. Ő volt Marcus, aki komolyan vette a barátságuk - és amikor megkereste a férfit, annak asszisztense Rudd nevében  levelezett vele. Rudd meg a show miatt nem vághatja a képébe az igazat és kénytelen hazavinni, eljátszani a nagy barátságot.

A filmbe egyszerre igyekeztek úgy adni a család fontosságát, hogy az egy Halálos iramban filmben is működhetett volna. Éppen csak ők nem a család, hanem a tesó szót emelték szállóigévé. Közben meg humorizáltak, de az ízlésemhez képest túl sokszor mentek át undorítóba. Megnéztem a kimaradt és elhibázott jeleneteket, még ott is poénkodnak rajta, hogy nem akarnak részt venni egy olyan filmben, ami ilyen altesti poénokkal dolgozik.

Mert sajnos van az is benne, nekem ez is volt a problémám a filmmel. Kapunk itt szexpoénokon keresztül autóból kivizelést meg hasonlókat, amiket nagyon nem szívesen néztem. A film tudna mást is, de visszatérően nyúl ilyen olcsó és nekem inkább kínos, mint vicces helyzetekhez és olcsó poénokhoz.

A történet, az érzelmi vonal is egyszerű benne, de a zsánerből adódóan többet nem is vártam. A történet azért összeáll, van minimális fordulat is benne. Azt még értékeltem is, amikor a végére Rudd át tudja értékelni, hogy milyen a kapcsolata valójában Josh-sal és meglátja, hogy abban is van szeretet, ha át is hatja egy nem éppen egészséges versengés. Furcsálltam is, hogy a történet szerint Rudd még mindig a bátyjával való kapcsolata miatt szenved, mégis, a saját két fiát hasonló fivéri viszony kialakítására biztatja, mint ami közte és a bátyja között van.

Tényleg, ez visszatérően zavart és nem lett helyretéve a filmben. Kb. minden konfliktushelyzetben a fiúk között arra mennek rá, hogy versengjenek csak, és durvább poénkodás, ami már majdnem bullying, simán megengedett. Ok, nem kell a nagy szeretet és testvéri összefogás, de kb. olyan érzés volt, mintha az erősebb fiát uszította volna az érzékenyebb ellen. És sejtem, hogy ez is a poén kedvéért volt, de ez sem vicces.

A szereposztás különben rendben volt. Cenának nagyon fekszenek a hasonló karakterek és Monaghan is kedvelhető volt a feleségeként benne. Eric Andre némely jelenetben sok volt, de szerintem direkt. Ezzel is hangsúlyozták, hogy Marcus a főszereplő agyára megy, és kell a történet játékideje, hogy mögé lásson, egy őt szerető, jó szívű embert. Aki nem piszkálja, csak a gesztusai nem mindig működnek.

Egyszer megnéztem, olyan kis könnyed semmilyen komédia. Azt sajnálom, hogy lemennek olcsó poénokig, azért nem is lesz kedvem megint megnézni, de egyszer nem fájt, ha utólag több mindenbe bele is fogok kötni. Túlságosan gagyi irányba indultak benne több szálon is.

Ennek a sorozatnak aztán félve álltam neki. Amit előzetesen kiadtak róla - Korában nagyon elfajultak az iskolák, a diákok mindent megengedhetnek maguknak. Ezért jön a helyettes tanár rendszer, akik bármilyen eszközzel fegyelmezhetnek, meg is verhetik a gyerekeket - semmi jóra nem számítottam.

Ehhez képest a Móresre tanítalak sokkal több ambícióval bír. Abszolút nem arról szól, hogy az iskolában létjogosultsága lenne a verésnek. Sokkal inkább arról szól az egész, hogy minden téren fairnek kell lenni és tudni kell, kinek mik a jogai és a kötelességei. Nem csak a gyerekek, a tanárok, de a szülők is benne vannak a játékban és itt mindent helyre igyekeznek hozni, ami valahol félrement.

Minden részben más iskolába mennek ki és tesznek rendbe. nagyon változatos a paletta és tényleg rá tudnak mutatni problémás pontokra. Azt ugyan nem tudtam eldönteni, hogy felnagyítja az anyagi háttereket és a világot, vagy Koreában tényleg ez a napi valóság, de kisebb verzióban nagyon is megjelenő problémákat mutat meg, akár nálunk is. Több tud lenni, mint egy koreai sorozat, amiben volt katonák tanárnak állva rendet tesznek az iskolákban. Van, ahol menő influenszer diák zsarnokoskodik konkrétan az egész iskola felett, mert egy-egy posztjára mindenki ellenük tud fordulni. Amikor az egyik tanára ellene mert fordulni és a lány úgy posztolt, mintha a tanár kikezdett volna vele, szerencsétlen öngyilkos lett, annyira rászállt mindenki. De van tanár, aki anyagi javakárt segít be menő iskolába és manipulálja a vizsgákat. Van szülő, aki az őrületbe kergeti a tanárt a kívánságaival és a folyamatos zaklatással. Van bandázó gyerek, aki megfélemlíti az osztálytársait. Van teljesítménykényszer, gyógyszerrel tanulás és sok más is. Nem lett hosszú a sorozat, de minden részbe sikerült valami olyan témát bevinni, amivel érdekes foglalkozni és nem csak Koreában.

Ezen kívül a sorozatnak van még egy trükkje. Van egy átívelő szál is. Ahogy megy előre a történet, ki fog derülni, hogy mi hívta életre ezt a szervezetet és kinek az emlékére teszik ezt. Nem is akarom elmesélni, mert erre lesz ráhúzva egy egész háttértörténet és a végére egy nagy összecsapás is. Inkább csak annyit írok, hogy kapunk egy igazi gonosztevőt és ezt szépen ráhúzzák a politikai irányvonalra is. Mert bizony lesz politikus, akinek nagyon nem tetszik a szervezet és harcolniuk kell a fennmaradásukért is.

A sorozat eltalálta azt is, hogy szélsőségesen más, de jól megkomponált zsánereket enged össze. Az akciók kemények, durva verekedések vannak benne. Iskolai környezetbe elsőre túlzásnak is tűnt, minek is kellene ide Korea valaha volt legjobb kommandósa, de bizony kelleni fognak a készségei. De van benne humor, mókás mellékszereplő és képesek lesznek vért fakasztó drámára is.

Valamit eltaláltak ebben a sorozatban, mert szórakoztató, koreai, de drámai is, releváns is, és korproblémákat, nem csak helyi helyzeteket ragadt meg.

Jól eltalálták a főszereplőket is, mindenki szépen hozta a típusát. Akár a miniszter, akár az ex-kommandós tanár úr, vagy a segédei. Neveket még mindig esélyem sincs megjegyezni, de itt az arcokkal nagyon szépen elboldultam.

Meglepetés ez a sorozat és jó. Negyed ennyire se számítottam, de ezt érdemes volt megnézni.

A műsor egy igencsak kifejező verssel nyit, majd azzal is zár. Bár nekem állatos versek közül talán Blake és A tigris van leginkább a fülemben, megragadó ez is, amit a leopárdoknak szenteltek. A mókás, pöttyös gyilkosnak, aki ölelésében kitépi a szívet. Igen, mire a történet végére érünk, be is láthatjuk, mekkora benne az igazság.

A történetbe ágyazottan ott van annak is a meséje, hogy készült el ez a természetfilm. Két leopárdot figyeltek meg 3 éven keresztül és ez az eredmény. David Attenborough mesél nekünk, a szereplők között meg az állatokon túl busmanokat ismerünk még meg, akik pusztán az állatok lábnyomaiból el tudják mesélni, hogyan vadásztak, küzdötten és kivel mi történt. Így nem csak a leopárd kap elismerést, hanem egy olyan emberi kultúra is, ami a modern embernek nem kicsit lehet egzotikus.

De a főszereplők a leopárdok. A film különlegessége volt, hogy egy akkoriban friss eszköz, az éjjeli kamera segítségével készült el. A leopárd éjjel aktív - vagyis, ne légy csalódott, ha az állatkertben csak alszik a fa tetején, ha csak nem éjszakai látogatásra mész. A vadászatra tették a súlyt, hogy miért van olyan félelmetes híre és valóban mire képes ez az állat. Bemutatnak több vadászati technikát. Nem csak az erő és gyorsaság, de van megtévesztésre is épülő harcmodora. Melyek a jellegzetes prédák, melyiket miképpen cserkészi be. Hogyan neveli és tanítja a kölykeit.

De szóba kerülnek az ellenségei is. Ez a film is nagyon figyel arra, hogy nyílt erőszakot ne lássunk. Igen, vadászik. De amit premier plánban levetítenek, abban meg tud szökni az áldozat. Amikor prédát ejt, gyors váltással már csak a tetemet látjuk és nem az élő, lélegző állatot, amit levadászik. Fordítva is igaz - van benne olyan történet, amikor az oroszlánok kiszemelték szerencsétlen leopárdot és elkapták. Ezt csak elmesélik és a maradványokból mutatnak be nagyon korhatásosan, se vér, se semmi hasonló.

Tele van információval és nagyon sok mindent átad az állatokról. Akár azt, hogy milyenek a szociális készségei, mekkora a vadászterületük. Mindezt a főszereplő állatokkal teszi személyessé és történetté. Azzal, hogy meghatározott leopárdot nézünk, ahogy túlél, kölyköt nevel, még akkor is történetet ad neki, ha természetfilm, ami egy állatot és főleg a vadászkészségeit mutatja be.

Mondanom se kell szerintem már, annyiszor leírtam, hogy mennyire szeretem és irigylem, ahogy Attenborough a világot, a természetet és állatokat látja és átadja. Ebben is megvan, és megint csak azt éreztem, hogy rá kell csodálkoznom arra, mennyire csodás állatok a leopárdok. És többet nem fogok morogni, ha az állatkertben nem sétálgat a ketrecében vagy mutatja meg magát, csak alszik a fáján. Annak meg csak örülök, ha esetleg mászni látom majd.