Horrorként volt nálunk reklámozva, és mit ne mondjak, nagyon nem erre számítottam. Elég japán népmesét ismerek meg filmet láttam már, hogy tisztában legyek vele, milyen horrorok jönnek onnan. Ez meg nagyon nem illik abba a sorba.

Mert mit kapunk ebben a filmben? Van egy férfi, aki a metróból menne kifelé. Közben telefonon keresik, a korábbi barátnője az. Éppen egy klinikán van és nehéz  döntést kell meghoznia - terhes. Mi legyen a gyerekkel? A férfi meg rohanna megbeszélni, de. A metróból nem lehet kijutni.

A szabályok különben roppant egyszerűek. Sorra kell haladni a kijáratok mellett, a 8-as az igazi. Ha olyat látnak, ami nem valódi, vissza kell fordulni. Ha nem teszik, kezdhetik megint elölről. Igazából horror nincs benne, csak köröznek a számokon feljebb haladva és ha nem veszik észre, hogy valami nem stimmel, megint elölről. Talán 2 alkalommal volt olyan lény/látomás az úton, ami a horror szintet elérte. Szürreális inkább ez a metró és nem ijesztő.

Minimális helyszín meg szereplő kellett hozzá. A szereplők, mint írtam is, ugyanazt a pár helyiséget járják mindig körbe. Mantra is, ahogy számolják a plakátokat, szekrényeket, hogy minden egyezik-e. Mint egy vers és eléggé a fejemet is fájdította, amikor már ezredszerre hallottam.

Én sokkal inkább néztem drámának. A férfiénak, aki élete döntéshelyzete előtt áll. Akar apa lenni? El kell döntenie. Én kb. azt vártam, hogy amint el tudja dönteni, mit mondjon az exének, ki tud menni és vállalja vagy a gyereket vagy elkíséri a nőt a klinikára. Ő a főszereplő - neve nincs. Megismerünk majd még egy sétálót, meg egy kisfiút, aki szintén rója itt a köröket. Őket is szépen rá tudtam húzni az elméletemre, mert az idősebb férfi az anyjával élő fiával találkozna végre, a kisfiú meg egy anyjával felnövő gyerkőc. Mintha a gyereke és a saját jövőképe lenne, amelyekkel így közben összetalálkozik. Azért a film nem erre lyukadt, de ilyesmiket sokkal könnyebben kerestem és láttam meg benne, mint a horrort.

Minimális látványelemmel dolgozik és annak sincs sok értelme. Szívesen belemagyarázáznám, mi mit jelentett, de nem menne. Abban semmit nem találtam, mikor jön a nem valóság és miért olyan deformitásai vannak, amilyenek.

A film vége is ugyanilyen rejtélyes. vagy szomorú? A plakát igencsak találó, mert az egész film ez lesz. Egy hatalmas mókuskerék, amiből nem lehet kikeveredni. Csak mész körbe és körbe, remélve a kijáratot. Amikor meg sikerül rálelni? Még csak fel sem foghatod, miképpen vezet meg az univerzum újra és újra.

Fesztiválfilm és különös. Nem is akarok mást hozzátenni. Talán annyit, hogy elég monoton részei is vannak és bele lehet unni. Bár nekem az inkább probléma, hogy mennyire nem tudom, mit is gondoljak, mit láttam. Az élet értelmetlenségét vagy egy különös majdnem horrort? Passz.

A Netflix szépen végzi ki a nagy sorozatait. Vége a Stranger Thingsnek, nincs már The Crown sem, és a Vaják végét is látjuk már. Igaz, ez még nem a végső évad, a lezárást még megcsinálják az 5. évadban, de nem véletlen, hogy az új főszereplő nem kap trilógiát, csak ezt a próbát és a zárást.

A történet különben folytatólagos. Geralt a kis csapatjával Ciri nyomában jár és kifejezetten idegesítő, hogy mennyire nincs képben, hova is megy. Még Emhyr is sokkal előbb átlátja, ki és mivel etetné, mint amire vajákunk ráébred. Noha ő az, akinek jósló álmai vannak, mi is történik a hercegnővel. Még csak arra sem képes, hogy Cahirral értelmezze a látomásokat, aki szintén a lánnyal álmodik. Az elején még ok is, nem bízik benne, de a végére összebarátkoznak és még tréfálkoznak is egymással. Yennefer a varázslókat igyekszik összefogni, hogy megállítsák Vilgefortzot. Ciri meg feledni igyekszik, ki ő és mi a sorsa. A Patkányok közé csapódik és egy sötétebb énje emelkedik fel.

Igazán egyik történet sem érdekes. Mindegyik időhúzó. Ugyan közben van egy-egy látványosabb összecsapás, mindenkinek jut legalább 2-3, de maga az alaptörténet az unalmas. Egyedül Yennefer, aki halad is valamerre, a másik kettő csak sodródik. Azt meg hagyjuk is, hogy Geralt köré milyen csapat gyűlik. Érzem, hogy akarják velük az üzenetet átadni, hogy a belső számít és nem a faj vagy rang. Hogy van megbocsátás és jóvátétel. Csak éppen szájbarágós és jó pár jelenet ostoba. Amikor pl. a harcosnő elmegy, hogy békében anya legyen - aztán a semmiből visszatér, amikor megmentő kell a többieknek.

Igaz, az egyik legjobb új szereplő ebbe a csapatba kerül be. Kapunk egy vega vámpírt, jobb szó híján. Laurence Fishburne nagyon szimpatikusan játssza, én simán elnézném, ha Geralt, Cahir és a vámpír menne csak. Pedig Kökörcsin szokott a kedvencem lenni, de most látványosan nem tudnak mit kezdeni Joey Batey karakterével. A haja meg egyenesen borzalmas. Amikor megsebesül és bekötik a fejét, az meg még rosszabb...

A mélypont viszont Ciri. Nem elég, hogy kifordul magából, de az is egy borzalom, amit a Patkányokkal csináltak. A Rats sem volt éppen jó film, de az szimpatikusnak tudta mutatni ezt a kis csapatot. Itt meg simán bűnözők, sok kétes döntéssel. Mintha nem is ugyanazok lennének, akik a filmben, noha ugyanazok a színészek játsszák őket. Arra nem is írok semmit, hogy egyedül a harcosnőt vették bele érdembe, akivel Ciri viszonyba bonyolódik. Tudjuk, Netflix, kell bele LMBTQ.

Egy jó figura ezen a szálon is akadt - Leo Bonhart, Sharlto Copley alakításában. Egy nagy harcos, akit a jó küzdelmek éltetnek, a Vaják-ölés meg a hobbija. Sötét egy figura, de eleven és a színész jól hozza.

A látvány rendben van még mindig, csatákat jól komponálnak. A szörnyek, a csaták, nézni van mit nézni benne. A CGI nem mindig tökéletes, de azért a nagy jeleneteket korrekten összerakták. Jók voltak, amikor Ciri csapott oda, jó a mágikus csata és annak is megvolt a maga ereje, amit a hídon tettek Geralték.

De az összbenyomásom nem jó. Azt hittem, majd Liam Hemsworth miatt fanyalgok, de ő szépen hozta a kötelezőket. A morgó hangot, a harcot és a sármot. Vele nem volt bajom. A történettel igen.

Ok, az eredeti regényekben sem szerettem már ezt a részt. A sorozattal se békültem ki. A végét persze majd még megnézem, de nyoma sincs annak, amiért az első évadot lehetett szeretni. Hull ez a sorozat, írtam is - már ki is van fenve felette a kasza.

Nem tudom eldönteni, hogy a humorom nagyon más, vagy ennyire rémes ez a film. Nekem nagyon nem tetszett, de nem feltétlenül van igazam. Tény, olyan humora van, ami inkább irritál, mint tetszene.

Szexkomédia, de nem teljesen. Az alapkonfliktus, hogy az egyetemre készülő Percy a szülei szerint nagyon otthon ülő. Kellene neki egy barátnő - még az is megfordul a fejükben, hogy titokban befizetik egy örömlányhoz. Azt azért mégsem, de hirdetést adnak fel. Kocsit kínálnak egy kis 'barátkozásért'. Maddie meg éppen elvesztette a sajátját, ami kellene a megélhetéséhez, hiszen Uber-sofőr. Így jelentkezik és meggyőzi a szülőket, hogy ugyan a célzott kornál 10 évvel idősebb, de így majd jobban be tudja hálózni Percy-t. Megegyeznek.

A történet meg az lesz, hogy megrendez egy véletlen találkozást, aztán rámászik a fiúra. Ő eleinte ellenállna, de aztán összebarátkoznak egymással. Még úgy is, hogy Maddie kb. úgy képzeli a szülőkkel az alkut, hogy ha lefekszik a fiúval, akkor már minden ok, és megkapja a kocsit. Így aztán visszatérő mantrája, hogy ágyba próbálja vinni a fiút. De mivel Percy ahhoz szerelmet akar, kénytelen randikra járni és tényleg megismerni, megkedvelni. Azt így sem mondanám, hogy Maddie részéről szerelem lesz, de igazi barátság igen.

A randik, a közös kalandjaik azt a humort hozzák, amit nagyon nem bírok. Maddie nyomulása. Szexpoénok. Meg olyan jelenetek, amelyeket nézni is rémes. Van egy olyan jelenet, amikor Maddie réveszi Percy-t, hogy meztelenül fürödjenek a tengerbe. Pár srác meg felkapja a ruhákat és elmennének vele. Maddie meztelenül odasiet és megveri őket. Az a jelenet meg úgy néz ki, mintha CGI lenne, és nem is kizárt, hogy az. Ha meg igazi, akkor meg teljes agybaj, hogy ezt Lawrence leforgatta.

Különben sem értem, mi vonzotta ebben a szerepben és karakterben. Nehéz megkedvelni a lányt, én nem is tudtam. Érdekember, hazudozik és a személyes drámája is... Egy viszonyból született, és máig seb a lelkén, hogy az apjának nem kellett. Percy simán a fejére is olvassa, hogy azért ragadt itt, mert máig azt várja, hogy az apja bocsánatot kérjen tőle. Még akkor is, ha fennhangon azt mondogatja, hogy nem érdekli az a gazdag álszent. Azért durva, hogy a 18 éves kocka sokkal jobban kiismerte, mint ő saját magát.

A végére azért valami kikerekedik, de csak azért, mert tényleg igaz, ami a plakáton van. Az nem szerelmi történet. Egy pontig Percy belehabarodik a lányba, de az nem is meglepő. Lawrence kb. azt az egyet tudja felmutatni ebben a szerepben, hogy szép nő. A barátság sokkal jobban állt nekik, mint az a 'feküdjünk le' feeling.

A Szüzet szüntess jutott róla eszembe, csak ez minden téren kevesebb annál. Humor, történet, karakterek, minden. Nekem kevésbé tetszett, mint amilyen kritikákat láttam róla. Irritált és kiteszem a pontot.

Több részen át építették Reenie nagycéges ügyét - most ez kapott nagyot teret a Tracker (s03e19) vége felé. Hogy lett ebből eltűnéses nyomozás? A tanúskodás előtt a legfontosabb tanúnak nyoma veszett. Colter persze jött segíteni, és előkerült régi bűnszövetkezetes eset, bosszú és szabadító akció is. Arra is sort kerítettek, hogy a  nő kibeszélje a barátjával, hogy milyen démonok üldözték az utóbbi időben. A szokott, nyomozós részeket jobban szeretem. Annyira elő volt készítve a per, az ügy, hogy ezt semmilyen lezárásnak éreztem. Most gyorsan mindent elrendeztek és pont. Egy tanú megold mindent. A Reenie - Colter barátság megkapta a maga megerősítését, de mint krimi, nem tetszett túlzottan ez a rész.

Még egy kicsit építkezett a Widow's Bay (s01e06-07) - a 6. rész formabontóan a múltba vitt vissza minket. Megismerhettük Richard Warrent, az alapító agyát, akivel a sziget sötét dolgai is kezdetét vettük. A sorozat neveket hozott - Hamish Linklater volt az alapítóatya, akit a 7. részbe is visszahoztak zombiféleként. Jól állt neki ez a megosztott figura, aki gonosz is, áldozat is, nem is igazán tudtam eldönteni, hogy utálni vagy sajnálni kellene. A feleségét, aki a bukását segítette, Betty Gilpin játszotta. neki jutott a kevésbé emlékezetes szerep, de fel is merült bennem, hogy vissza kellene nézni, mit mondtak eddig róla. Mert a véget, amit itt sejtettek neki, nem rémlik, hogy hallottam volna. A két rész együtt, múlt és jelen, együtt működött. Talán ezért is mehettek le együtt. Szép kiugrás a múltba, visszakapcsolás a horrorba a temetőből kiásott Richarddal. Már kevesebb a humoros pillanat, de azért kaptunk azt is. Patricia belépései, a rendőrös kalandja, a seriff elmondása, vagy ahogy a tengeri túra a Cápát idézte. Csak itt nem a nagy fehér miatt kellett volna nagyobb hajó... Érdekes is, innen merre tovább, mert abban biztos vagyok, hogy ezzel nem tört meg az átok. Van még 3 rész...

Visszatért a Criminal Minds (s19e01-02). Azt vártam is, hogy mernek-e teljesen új irányba kezdeni vagy lesz-e fő téma az évadban. Az egyik szeme sír, a másik nevet, hogy mit választottak. A helyzet az, hogy az újrakezdés - a Revolution-évadok - óta Elias Voit a kedvenc szereplőm benne. Úgyhogy nekem pozitív, hogy maradt Gilford és viszik tovább a történetét. Most börtönben van, Tara bejár hozzá és igyekszik rávenni, hogy beszéljen az áldozatok családjaival, interjúzzon a BAU-val és segítsen megérteni a sorozatgyilkosok elméjét. Az viszont már kevésbé tetszik, hogy mit találtak ki. A sorozatgyilkos, pszichopata énje kezd visszatérni. Látjuk a gyilkos gondolatait, álmait. Az emberi fele küzd még ellene, Rossi jelenik meg neki hallucinációban, ahogy korábban az ő alakja kísértette az FBI ügynököt. Viaskodnak, de egyre több a jel, hogy Voit készül valamire. A legjobb jeleneteket is Gilford kapta - a podcast felvétel, vagy a viták a Rossi-alakkal. Sajnos, a más ügyek negyed ennyire sem érdekesek. A 2 részben két gyilkos volt, de mindkettőben olyan feleslegesen okoskodtak az ügynökök. Az elrabolt párok esetében a kihallgatás vezetett eredményre és a netes keresés, a másik részben sem a pszichológia, hanem a fejfájás volt a nyomravezető. Anyám közben nézi a régebbi ismétléseket a tévében, ha pont arra tévedek, el is kap a nosztalgia, hogy akkor jobb volt a show. Azt meg nem is akarom minősíteni, hogy milyen mű drámákat kapnak az ügynökök. JJ költözik, Luke meg eltemette szegény kutyáját. Minden színészt visszahoztak különben, de az lett a reklámok alapja, hogy ebben az évadban sok sztárvendég lesz. Jeri Ryan volt a kezdés, de a nagy dobás Connor Storrie lesz, már akinek ez mond valamit. A Heated Rivalry kint nagyon megy, ő az egyik főszereplő. Bevallom, engem hidegen hagy. Voit miatt nézem és pont.

Nagyon szappanoperás lett a My Royal Nemesis (s01e06) ezen része. A külső fotózás kb. arra volt jó, hogy Cha Se-gye és Shin Seo-ri kapjanak pár szerelmes helyszínt és helyzetet, amiben összejöhetnek. Kicsit olyan buta is, ahogy folyton kínos helyzetekbe keveredtek, pl. egymásra estek, amikor a tévé távirányítójáért kapkodtak. A titkár, vagy a nő felfogadott szolgája is olcsó humoros elemként mászkált, tett megjegyzéseket. Az egyetlen, ami kicsit többet mutat, hogy Moon-do is megkezdte a nagyobb áskálódást. Már nem csak mérgez, de nyílt harcra készül. Se-gye is erre készül, pontosan tudja, ki van ellene. Bírnám is, ha ez kerülne elő és nem a nővel kerülgetnék egymást. Vagy leesne nekik, hogy mindig is egymásnak lettek rendelve... A ruhák, a helyszínek még mindig elég mások, hogy elnézzem, de túlzottan szappanoperás, ez a fő benyomásom.

Eredetileg egy kisregény volt a Shy. Mondjuk, már a címből látni, hogy elég nagy eltérés lesz a kettő között. Max Porter a kamaszfiút tette a középpontba, míg a filmben Steve lett kiemelve. Nem csak a címben, de a cselekményben is.

Mit kapunk? Steve egy különleges intézmény vezetője. Problémás fiatalokat kezelnek és igyekeznek jó útra terelni. Félúton van egy kórház és egy nevelőintézet között. Minden itteni srác problémás és ahogy nézi az ember, nekem legalábbis megfordult a fejemben, hogy ha ez a hely nem lenne, hol lennének. Javítóintézetben, börtönben, esetleg elmegyógyintézetben? A helyzet az, hogy a különféle srácokat nézve, be is tudom sorolni, ki melyik intézménybe kaphatna könnyeden helyet.

Ez a film viszont azt akarja megmutatni, hogy nem szabad róluk lemondani. A hátterük meghatározta, hogy ilyenek lettek, de segítséggel és törődéssel tudnának mások lenni. Kiállnak a szereplők, a történet amellett, hogy a problémás fiatalokat nem leírni kell, hanem alternatívát nyújtani nekik.

De attól dráma, hogy ez kicsit sem könnyű. Keményen bemutatja, még csak egy napba sűrítve is rengeteg minden van, hogy mivel is küzdenek. A társadalom érdektelensége, ami magával hozza, hogy nincs pénz erre. Ők maguk is küszködnek és a filmbéli helyzetet fokozza, hogy éppen most tudják meg, rövid úton bezárják őket. Eddig se volt sok remény, de most akkor mi marad? A film azzal már nem tud foglalkozni, de a nézőben szépen pöröghet tovább. Elvesző életekről és azokról a végekről, amiket fentebb már említettem. Van az a Sean Penn-film, amiben a mentős Penn az évek alatt eljutott oda, hogy a drogos, mélyszegénységben élő, a legalja, egyáltalán minek szaporodik. Csak szegénységre, bűnözésre, szenvedésre szülnek. Eszembe jutott most is, hogy ezek a srácok nagyon hasonló alapokkal kezdtek, és meg lehet nézni, mire jutottak.

Kemény is nézni, ahogy az önfeláldozó gondozók, tanárok, erőn felül mindent megtesznek és mi érte a jutalom vagy az eredmény. A közel semmi. Egy-egy ponton már azt vártam, hogy ők is kárt tesznek magukban, annyira szélmalom-harcot vívnak, ami felőrli őket. Döbbenetes is volt, amikor a végén Steve hazamegy, és látjuk, hogy két kislány, szerető feleség, egy boldog otthon várja. Amit addig láttunk, az alapján inkánn tippeltem volna egy üveg borra meg valami nagyon lepukkadt környékre és mély magányra. Annyira depresszív a munkája.

Egy gondolat és ezt elengedtem. Nekem a film nem tudta megmutatni, hogy mit láttak meg a nevelők a srácokban. A bűnözői elemet, fájdalmat és az éleket tökéletesen visszaadták, de amit pl. a film egy pontján Steve felsorol, hogy ki miért csodás, abból semmit nem tudtam átérezni.

A látványvilág sem az enyém. Az intézetről filmet forgatnak, és ezt a kézikamerás, amatőr felvételnek tűnő beállítását viszik végig. Sosem szerettem ezeket, most is zavart és kizökkentett.

Színészi munka bőven van benne, és érezni is, hogy ez kedves projekt volt sokaknak. Bevallom, én már a Porter-kisregény sikerért se éreztem át, a filmet még annyira se tudtam. Hiába brutális, amit Murphy vagy Watson beletettek, attól még fájdalom nézni.

fesztiválfilm, vegyes kritikákkal, de azért pl. brit független filmes díja van. Nem is meglepő, hogy megnéztem, de nagyon nem szerettem. A fesztiválfilmek általában így hatnak rám.

Hogy lehet véletlenül végignézni egy sorozatot? Nagyban pakoltam, és hagytam, hogy csak elinduljon valami a képernyőn. Ez volt az, én meg kb. 6 részen át pakoltam, aztán akkor már az utolsó kettőt is megnéztem.

Hamar elmesélem, hogy a Noir képregények közül magyarul is elérhető több. Pókemberből három kötet is van, bár bevallom, azt nem néztem meg, hogy valamelyik ezt a konkrét történetet meséli-e el.

A Noir különben a sorozatban is profin visszaköszön. A külcsínt nem is kell nagyon magyaráznom. A kabátok és kalapok, bárok, a nők ruhái, a világítás. Akár színesben, akár a fekete-fehér verzióban nézi az ember, azt nagyon igyekeztek levenni, hogy a látvány illeszkedjen a klasszikusokhoz.

A cselekményben is áthoztak minden tipikus elemet. Itt a nevet változtatott Peter Parker, avagy Ben Reilly kalandjait követhetjük, aki már csak szenvedő magánnyomozó, szerelme halála után a Pókot nyugdíjba küldte. Most azonban olyan ügybe keveredik, ahol nem csak katonatársain kellene segítenie, de túl kellene élnie, hogy a csinos énekesnő, Cat éppen szereti vagy sem. (Megjegyzem, inkább sem. A nőnek más a nagy szerelem, Ben inkább csak a szamár a ló helyett.) Az alkohol barátja magánnyomozó a maga világfájdalmával. A kotnyeles titkárnő. A femme fatale. Az ősellenség. Itt van mindenki, ilyen téren is nagyon noir a sztori.

Ami tetszett benne, hogy miképpen és mennyire át tudták venni a Pókember klasszikus karaktereit ebbe a világba. Nem jegyeztem meg a szinkronos neveiket, de teljesen beazonosíthatók a képességeiktől lassan meghaló katonák az eredeti gonoszokkal/antihősökkel. Pl. Elektro vagy Rino helyi megfelelőjét is simán megtaláltam. Azt is szépen megírták, hogy miképpen született meg a Pók, miért tűnt el és hogyan alakult Ben világa. Értelmes és hihető, miért lett ennyire... nyomott szerencsétlen.

A katonás - kísérletes szál is le tudott kötni. Ügyesen építette azt, hogy ne  legyenek ezek az alakok fekete-fehérek. Kísérleteztek rajtuk, és most haldokolnak. Kényszerpályán vannak, és a 3-ból 2 a kúra után meg is tud változni. Nem gonoszok vagy bűnözők voltak, hanem veteránok, akik oda sodródtak.

Viszont, a másik két vonal nem tetszett. A maffiavezér ügyködése illetve a szerelmi szál is inkább csak zavart. Az is korrekten meg van írva, abszolút szubjektív, hogy engem nem tudott lekötni. Nem hosszú az egész és dolgoztam is mellette, de így is soknak éreztem.

Végül, amit nem véletlenül halogatok és csak a végére nyomom be. Az meglepő módon nem zavart, hogy rasszok tekintetében mennyire eltértek az eredetitől. Azért pár képet láttam, hogy a Spider-Noir miképpen lett megrajzolva, és mondanom se kell, hogy se színesbőrű legjobb barát, se ázsiai felmenőkkel bíró femme fatale nem volt benne. De a színészek jól játszottak, nem zavar. Ám. De.

Nicholas Cage lett a Pók? Igazából a noir magánnyomozót jól hozza, de annyira öregnek érzem a szerephez... Azokat, akik elvileg a kortársai a történetben, negyvenes színészek játsszák. Cage meg hatvanas. Li Jun Li mellett is iszonyat öregnek néz ki, szinte mintha a nagyapja lehetne. Ok, az persze nem, de az apja simán. Az akció sűrűn CGI, de még így is gyakran bántotta a szemem. Nagyon nem jó még digitalizálva sem, ahogy Cage Pókként szökken. Azt nem is számoltam, Clive Owen Sam Spade-je hányszor ugrott be róla.

Egyszer elnéztem, azt is értem, miért szerették sokan. Én nem tartozom közéjük - kissé untam is, meg annyira öregnek érzem ehhez Cage-et...

Nem én vagyok Woody Allen célközönsége. Láttam több filmjét is, de ha egyiket sem kell újra megnéznem, boldog leszek. Mondjuk, ezt a filmet pont ne ő rendezte és nem is lehet hozzá kötni. Csak éppen olyan érzés volt nézni, mint egy-egy Allen-mozit.

A történet egy, a mellékszereplőket is számolva két pár történetét meséli el New Yorkban. Még mesei keretet is adtak neki bevezető zenével, mesélővel és egy könyvvel. Milo és Wendy egy appon jönnek össze, megvan a kémia, van egy közös estéjük. Amikor újra találkoznak, Wendy felajánlja, hogy legyenek barátok extrákkal. Csak, ahogy lenni szokott és mindenki előre meg is mondja nekik, az soha nem működik. Valaki szerelmes lesz és azzal el is lesz rontva minden. A másik páros meg a jó barátaik közül kerül ki: Hank Milo legjobb barátja, aki Jessie-vel kezd randizni, a végére házasodnak is - a nő meg Wendyvel van igencsak jóban. Ők mellékszálon mozognak, inkább csak beszélgetőrtársat jelentenek a fő párnak és az ő kapcsolatuk állomásai legfeljebb azért érdekesek, mert azokon a másik kettős kénytelen összetalálkozni, ha örülnek neki, ha nem.

Beszélgetések. Ez az, amiért annyira Allen ugrott be. Alig történik a filmben valami, de végigbeszélik. Nem is látjuk a párok kapcsolatát, csak azt, ahogy beszélnek róla vagy minden másról. Nem is értettem, miért az a címe, ami. Nem látjuk a randikat. Talán csak az elsőt. Viszont végeérhetetlenül és mindent átbeszélnek. Családot, terveket, kapcsolati készségeket, New York-ot. Dől belőlük a szó.

Ettől meg olyan monoton az egész, hogy leírni se tudom. Négyszer aludtam el rajta - és még csak fáradt se voltam. Én vagyok az, aki képes hajnali négyig sorozatot lesni vagy filmet nézni, ha az leköt - pedig 6-kor kelek és irány a munka. De ez? Szerintem egy részét nem is láttam, mert hiába pörgettem mindig vissza, van egy rész benne, amin egyszerűen képtelen voltam nyitva tartani a szemem. Lehet, altatóként kellene javasolnom a megtekintését?

Erre rájön, hogy a szereplők és a színészek sem nyertek meg. Lehet, annak valahol jónak kellene lennie, hogy semmi színészes nincs bennük. Mintha random embereket néznék az utcán. Csak éppen egy filmben nem random embereket akarok nézni, hanem szebb/jobb/szerethetőbb/utálhatóbb karaktereket. Adjanak el nekem egy mesét! Ők meg hidegen hagytak. És csak beszéltek meg beszéltek és beszéltek... Annyit megnéztem, hogy a kiemelt szereplők mind komikusok, de nem meglepő módon még egyikükről se hallottam, ha a Milót játszó srác valahonnan ismerősnek is tűnt.

Ezzel elértem oda, ami még a bajom. Ez hivatalosan egy komédia. Én meg egy poént se találtam benne. Mint említettem, annyira untam, hogy képtelen voltam ébren maradni rajta. Még egy vonás, amiért emlegethetem Woody Allen-t. Az ő humorát se értem. Ennek a filmnek se jött át, min kellene akár csak mosolyognom is.

Marad a végére annyi, hogy ez számomra unalomnál és szenvedésnél többet nem hozott. Elsőfilmes rendező saját forgatókönyvből forgatta, meg kellene néznem, nem-e színházi rendező volt korábban. Elhinném. Cselekmény kb. semmi, de amennyit beszéltek...

Annyi ilyesmit olvastam össze mostanában, hogy ezen a filmen már meg se tudtam lepődni. Különben egy korrekt kis thriller, de a végén sokat dobna, ha meg tudott volna lepni.

Igaz, még mindig tartom, hogy inkább legyenek nyomok és viszonylag logikus legyen, ha így nem is lep meg a végére. Ez tudta ezt hozni. Még sikerélményem is volt, hogy jóval a vége előtt kitaláltam, hogy ki és miért ügyködik. A részletek nem voltak meg, azt pl. nem találtam ki, hogy ki tüntette el a hullaházból a tetemet, de maga az alapmotívum és átverés megvolt.

De, mi is a film? Adott egy gazdag, de kiállhatatlan cégtulaj nő. Van egy 20 évvel fiatalabb férje, egy féltékeny húga és brutális hírneve. Meghal, a test a hullaházba kerül, de el is tűnik, mielőtt meglett volna a boncolás. Az ügyön dolgozó kiégett, gyászoló rendőr rászáll a férjre, akiről meggyőződése, hogy nem csak pénzért házasodott, de rossz ember is. Bruno meg versenyt fut az idővel, hogy kiderítse, mi lett a feleségével. Lehet, hogy az egész egy gigászi átverés és Rebecca csak megrendezte a halálát, hogy mindenkinek megfizessen? Vagy csak szórakozik? Mert bizony neki az volt a humor, hogy másokba forgatta a kést...

A film szépen mélyebbre visz, hogy igazából milyen kapcsok vannak a szereplők között. Van egy látszat, meg a mögöttes titkaik. Sorra, mindenkit leleplez, hogy milyen bűneik vannak. Még azok is, akik a filmben az igazságosztó szerepét játszák, meg lehet kérdőjelezni, nem mennek-e messze. Nem is azt értem ez alatt, hogy elintézik, hogy az egyik bűnös haljon, a másik menjen érte börtönbe. Inkább azt, hogy a megtévesztésért mit el nem játszottak. Főleg a csapat fiatalabb tagja - amit ő bevállalt a bosszúért... Ahhoz nem is gyomor, nem is tudom, mi kellett. Saját maga megerőszakolása?

Jól hozza a gazdagok világa mögötti mocskot. A hátsó szándékokat, ahogy a másik ember nyomora válik a szórakozássá. Ahogy a pénz minden mocskot elfed. Ez még akkor is plusz benne, ha a tempó lehetne kicsit gyorsabb is.

Jó benne a rejtély és szépen egyensúlyoznak azzal is, hogy valami misztikum van, Rebecca szórakozik vagy valami egészen más van a háttérben. A hangulata megvan és kerek lesz a magyarázat is.

Nem is értem, miért nem esett jól mégsem a vége. Megkapták, amit érdemeltek a szereplők. Egyik bűn szülte a másikat és érdemes pl. Bruno autóját nyomon követni a filmen. Nekem az volt az, amiből szépen kitaláltam a fő szálakat előre. Az, ahogy különféle helyzetekben az emberek reagálnak a kocsira, és ha hozzávesszük az elejtett autós történeteket is, ki lehet szépen rakni a hátteret.

Talán az, hogy tényleg messze elmennek azért, hogy ez a terv így összeálljon. Azt veszi be nehezen a gyomrom. De a film különben elment, kicsit guilty pleasure hatású, kicsit krimi, kicsit thriller. Egy estére elszórakoztatott.

Adott egy visszaeső szélhámos, akinek van egy kivételes képessége. Tulajdonképpen egy matekzseni, de nem úgy alakult az élete, hogy valamit tudjon vele kezdeni. Ő lesz a főszereplőnk, akinek matektanárnak kell kiadnia magát.

Még látatlan gondoltam, hogy valami olyasmit hoznak ki belőle, mint a németek Fák jú, tanár úr! filmjei. Azzal együtt is, hogy itt a beépített embernek a diákokat kell lenyomozni, hogy megtalálja a keresett maffiózó gyerekét, akivel az apját ide lehetne csalni. Minimális krimis/bűnügyi vonal, de alapvetően könnyed komédia, amelyben a főszereplő menet közben jó útra is tér.

Csak éppen valahogy zsánerek között ragadt a végeredmény. Komédia, de nem igazán vicces. Nem is jut eszembe egy poén sem, amin jót vigyorogtam volna. Inkább a 'néhányszor mosolyogtam rajta' kategória. Keményen próbálkoznak azzal, hogy az összekötő tisztje legalább kicsit humoros mellékalak legyen, de ritkán jön össze. Talán csak akkor, amikor osztálykirándulást szerveztek és ő is vitte a családját, hogy megfigyelés alatt tudja tartani Eddy-t. Persze a családja erről mit sem tudott...

De nem is a komédia hiányzott igazán. Hanem az iskolai légkör, a helyszínhez köthető értelmesebb történetek. Kb. semmire nem használták azt, hogy Eddy mennyire jó matekból. Akkor minek kellett egyáltalán ilyen képességet adni neki? Az órákba is alig látunk bele, de amit igen, abba semmi ötlet vagy extra. Tényleg és simán tanítja őket képletekre meg levezetésekre. Nem mintha a magyar A tanár világát hiányolnám belőle, de azt igen, hogy szervesen része volt a történetnek az iskola. Itt meg alibi a maffiózó vadászathoz.

A másik eleme meg a románc. Az igazgatónő pont Eddy kamaszkori nagy szerelme, akivel a mai napig bánja, hogy elbánt. Tényleg szerette, de olyan helyzetbe kényszerítették, hogy el kellett árulnia a lányt. Máig nem bocsátott meg neki és Eddy a küldetése mellett őt akarja még visszahódítani. Ezt sokkal inkább kidolgozták, mint az iskolai környezetet. Igaz, arra találtak bőven teret, hogy vázolják Eddy-nek, hogy a helyettesítő tanár ne is álmodjon olyasmiről, hogy egyenesen az igazgatóval jöjjön össze. Ők a táplálánc alja, míg az igazgató a piramis csúcsán ücsörög.

Azért sem voltam oda, hogy mennyire nyitva maradt a sorozat vége. A történetből adódóan nem igazán lehet folytatni, akkor meg minek kellett ilyen befejezetlen zárás? Amúgy sem volt az igazi, de ez még levett egy adagot a tetszési szintemből. Kétszer is visszanéztem, nincs-e még egy része. Hát nincs. Tényleg ennyire a folytatásra gyúrtak?

Nem titok, szerintem az emberiség többet ártott a Földnek és az életnek, mint amit használtunk. Meg tudom érteni, a bolygó miért söpörne le minket magáról. Ha kipusztítanánk úgy magunk, hogy a természeti világot nem visszük magunkkal, tegyük.

Nagyon kevés olyan ember van, akit nem tennék bele ebbe a kupacba. Ahogy a történelemben is nagyon kevesek voltak, akik valami olyat alkottak, olyat tettek, ami túlmutat azon az egoizmuson és hedonizmuson, ami a fajunk sajátja. Ha korunkban keresek egy embert, akit kiemelnék, David Attenborough lenne az egyik. Nem itt fogom részletezni, milyen sok okból tudok rá felnézni, de azt elmesélem, hogy ezt a műsort a BBC a 100. születésnapjára készítette a tiszteletére.

Az első nagy siker, amivel mondhatni tv-történelmet írt és elvitte az emberek otthonába a természetet, amit pusztítunk, az Élet a Földön volt. Ez a kb. 1 órás ismeretterjesztő műsor elmeséli, hogyan készült. Be van ágyazva az életrajzba. Megismerünk egy biológiából diplomát szerzett fiatalembert, aki a BBC második embere volt és lehetett sejteni, őt nevezik ki a következő vezérigazgatónak. Erre mit tesz? Felmond, és elmeséli, milyen sorozatot akar készíteni a Földről, az evolúcióról.

Látjuk, milyen technikát dolgoztak ki. Kikkel dolgozott együtt. Hogyan készültek az ikonikus felvételek. Megidézik a sorozat legnagyobb mutatványait, azt a sokféle munkát, ami a létrejöttéhez kellett. Én ugyan Attenborough későbbi munkáit ismerhetem csak, ezt a műsort meg felvételről, de még így is átjött, milyen forradalmi, mekkora munka és micsoda szenvedély volt mögötte.

Írnám azt, hogy nagyon kedvet csinál az embernek, hogy leüljön és megnézze az eredeti sorozatot.

Egy részét emelném ki, mert azt eddig nem tudtam. A főemlősökről szóló részben nagyobb szerepet kaptak a gorillák. Azoknak a felvételeknek az elkészültében aktívan részt vett Dian Fossey is. Ahogy ebben a műsorban megemlékeztek erről a kivételes asszonyról, nekem kijöttek a könnyeim. Jellemző különben: Attenborough ünnepelték és mégis, a neki szentelt műben arról mesélt, milyen kincs és remek ember volt Dian Fossey.

Bár az Élet a Földön a téma, ebben is megvan az a természetszeretet, a növények és állatok olyan szeretete, ami engem szíven üt. Egyszerűen jó nézni, hogy van még ilyen ember. Nem csak nagyon sokat tud, de azzal, hogy átadja ezt a tudást, megmutatja, hogy igenis, meg kell védeni a környezeti világot!

Itt át tudnék kötni oda, hogy Attenborough mennyit tesz a környezetvédelemért a mai napig és miért tartom korunk egyik hősének. De ez a film egyáltalán nem erről szólt. Hanem egy csodás műsor megszületéséről, a beletett munkáról és szenvedélyről. Tiszteletadás.