Évek óta hagyomány és most sem törtem meg. Az évet zárni, kezdeni valami olyan szívmelengető történettel kell, mint Az élet dicsérete. A 6. évad jött már 2025-ben és nagyon messze jutottunk a kezdetektől. Jim kétgyerekes családapa, Tris megkomolyodott és nem csak állatorvos lett, de Siegfried szavaival élve remek fiatalember is.

De, mit is láttunk idén. A háború már a vége felé jár, mindenki várja, hogy lassan vége lesz. Tristan is éppen itthon van eltávon és a kisvárosban az ő traumáit leszámítva nem nagyon venni észre, hogy még tart a háború. Ok, a kocsma pultosa búslakodika  férje után, aki Burmában harcol. De messze nincs olyasmi, mint a tavalyi évadban, amikor elsötétítés és a megszorítások is ki voltak emelve.

Az talán látszik is, hogy ebben az évadban mindenki jelen van. Tristan is, és nem csak látogatóban, mint korábban. Ugyan eltávon van, de mire vissza kell mennie, már minden fronton nyertek és maradhat. Csak az emlékek szorítják, de szerencsére vannak mellette jó emberek, akik segítenek megküzdeni mindennel. Mondjuk, egy szereplő azért akad, akit több részre kivettek. Helen a testvérével Londonba költözik pár hónapra, hogy segítsen neki berendezkedni és megkezdni az iskolát. De az évad első felében és a karácsonyi részben jelen van, szó sincs róla, hogy kivették volna a színésznőt. Csak, ahogy Tris is egy ideig kevesebbet volt, most Helen került háttérbe. Érthető az ok: milyen cselekményt írtak volna neki? Ők már Jimmel boldog házasok.

A vidéki élet meg hozza a hol szomorú, hol mosolygós történeteket. Tricki öregszik, Mrs. Pumphrey meg szeretne egy kiskutyát, Jimnek kellene segíteni a pároztatásban. Lehet sejteni, mennyire örül a feladatnak. De látunk gazdát, aki szembe kell nézzen pásztorkutyája betegségével és azzal, lehet már nem fogja bírni a birkákkal a munkát. Lesz ló, amelynek problémáját a két Farnon egymással versengve igyekszik megoldani. Közben meg a magánéleti szálakat is húzzák: Audrey visszacsábítása a fia mellől, Jim és az apósa csörtéi, meg hasonlók.

Kellemes, békés, olyan szerethető az egész. Azzal együtt, hogy ebben a sorozatban tragédiák is szoktak lenni. Bár minden állatnak drukkolok, ez nem lesz mese azzal, hogy mindig és mindenkin lehet segíteni. A háborúból se jön mindenki haza. A szívem vérzett eddig is a korábbi évadokban odaveszett állati lelkekért is, most egy kecskével bővül a sor és éppen a karácsonyi részben, de ez is a része. Attól értékes és szép az élet, hogy a veszteségek még értékesebbé teszik.

Kapunk új szereplőket is. A kis James, aki már segít az állatokkal és Siegfried nagy kedvence, kettejüknek megvannak a maguk kis projektjei. Valamint érkezik Charlotte, a környéken nagybirtokot öröklő gazdag lóbarát lánya. Korábban ő is a seregnél volt, így Trisszel megtalálják a közös hangot és jó végre egy olyan lányt látni a fiatalember mellett, aki illik is hozzá.

A helyszín továbbra is idilli és tökéletes az illúzió. Az angol vidék, a bájos kisváros, az ember szeretne oda költözni. Ez valahogy sokkal melegebb, emberközelibb, mint a másik nagy angol kedvenc, a Downton Abbey, ami egy teljesne más Anglia. Ez a kisembereké, akik szépen élnek.

Én nagyon örülnék egy hetedik évadnak is, évek óta stabilan az egyik kedvenc sorozatom. De ezt most jó érzéssel kapcsoltam le a végén és voltak részek, amit többször is láttam belőle.

Egy könnyed komédiát szántam az estére, de a nevetgélés nem igazán jött össze. Mondanám, hogy a stílus némileg kárpótolt, de ez nem lenne teljesen igaz. Ha tudtam volna nevetni, az jobb lett volna.

Mit is kaptunk? Egy fekete komédiát noir elemekkel megdobva Coen stílusban.

A cselekmény szerint Honey O'Donahue menő magánnyomozó. Nem minden esete nagy ügy, de ő szépen intézi az ügyeit. Amikor egy megbízás meghiúsul - holtan kerül elő a lány, akit meg kellett volna találnia, csak azért is nyomozni kezd. Érdekli, mi történt. Így aztán belekeveredik egy fura egyház (a szekta szinte találóbb lenne) dolgaiba meg egy sorozatgyilkos lépteibe is bezavar.

Nem is nagyon lehet megfogni a cselekményt. Az egy dolog, hogy nem csak Honey-t követjük, így mi többet tudunk nála. Pl. Devlin egyházába és annak piszkos ügyeibe is sokkal nagyobb a belátásunk. De az is, hogy nem minden történetszál vége Honey-hoz kapcsolódik. Drew Devlin és egyháza végzetét egészen más hozza el, amitől olyan furcsák is számomra a cselekményszálak végei.

Cserébe az egészet belengi a fekete humor és a noir kiforgatott elemei. Pl. Honey egy az egyben az a noir magánnyomozó, akiért döglenek a más nem képviselői. A csavar meg az, hogy Honey leszbikus, mondjuk, a nők is döglenek érte. Lesznek is kapcsolatai, meg olyanok, akiket gyorsan le kell építenie. Azt még tudtam is értékelni, ahogy másként, de megvannak az ismerős elemek. A végzet asszonya itt pl. egy francia bérgyilkosnő, de valahol még Aubrey Plaza karakterét is oda tenném.

A gond az, hogy a humorával nem vagyok kibékülve. Általában inkább furcsának és inkább erőltetettnek éreztem a poénokat, mint valóban viccesnek. Igaz, fel tudtam ismerni, hol kellene kacarászni, így lehet, hogy csak az én humorérzékemtől tér el nagyon, akinek ez bejön, vicces lesz. Passz. Egy volt, amin azért elvigyorodtam és meg is maradt az emlékezetemben - amikor Honey a meggyilkolt lány szobáját nézi át, aztán a szülők előtt az egyházi köntösből kihull a szexrabszolgás ruha.

Ami biztos, hogy a szereposztás tetszett. Qualley eddig jelentéktelenebb volt, a takarítónős szerepét inkább éreztem passzosnak. De jól hozta ezt a menő magánnyomozót is, ha azt nem is értettem, hogy miért veszik érte meg a fél rendőrőrs. Aubrey Plazának van meg az a kisugárzása, ami azt a dögösséget jelentené, mondjuk, inkább a Harkness-sorozatba, itt őt visszafogták. Evans meg annyira balek szektavezér, hogy az azért vicces volt.

A Coen fivérekre jellemző a kinézet, a humor, az egésznek a légköre. Nem feltétlenül váltotta be a reményeim, bár egyszer elnéztem. Most már láttam ezt is.

Bár hivatalosan nincs számozva és csak Tőrbe ejtve-filmként jegyzik, azért ez mégiscsak a harmadik történet és én ki is tettem rá a számot. Különben semmi köze a korábbiakhoz, teljesen új történet. Blanc, a nyomozó és egyben Craig karaktere, ami összefűzi a filmeket.

A film trükkje, hogy klasszikus krimik összeolvasztásából hozták létre a történetet. Poe, Carr, Christie történeteit ismerhetik fel benne a szemfülesek. A forgatókönyvírók különben korrekten összerakták - nem volt olyan érzetem, hogy több krimi között ugrálunk, noha tényleg sok történetből áll majd össze a végső megoldás.

Érdekessége az is, hogy a cselekmény nagyja egy elbeszélés. Majd menet közben érthetjük meg, hogy mikor és miért meséli el nekünk az egész esetet Jud atya, aki a közösségbe érkezett új és fiatal pap, aki korábban bokszoló volt. Most esett le nekem, miért kell katolikus papnak lennie. Annyira angol kriminek éreztem az egészet, hogy míg néztem, azon járt az agyam, miért nem anglikán papokat látok. Leesett - mert ez amerikai történet. Blanc amerikai, ahogy a helyszín is. Biztosan az alapanyag miatt olyan érzés, mintha egy kisvárosi angol krimi lenne.

Vissza, az eredeti gondolathoz. A történet elbeszélője Jud, aki Wicks tiszteletes mellé lesz beosztva. A két férfi állóháborúba kezd és igyekeznek egymás agyára menni. Teljesen mást gondolnak a hivatásukról. Wicks egy szektavezért idéz, csak éppen kevés követővel. Jud meg a rendes, lelkes fiatal pap alakja, aki nem is nagyon tud mit kezdeni a nagyon más életképpel, amit itt tapasztal. Aztán Wicks rejtélyesen meg lesz gyilkolva és érkezik Blanc nyomozni. Egy történetből hamar lesz több, olyasmikkel, mint az egyik szereplő titka, aki a pap törvénytelen fia. De lesz itt családi örökségtől kezdve démoninak tartott nőn át sok minden.

Ahogy a Törbe ejtve filmek szokták, ebben is lesz nagy fordulat, leleplezés és meglepetés. Szépen összeáll, és a sokféleség miatt talán a magyarázat nem is az igazi, de a sok alaphoz képest tényleg szépen össze tudták simítani, ki mit és miért csinált a cselekmény folyamán.

Nem látványfilm, de amit egy ilyen krimibe bele lehet nyomni, itt megkapjuk. A kisváros, a közösség tagjai, a visszaemlékezések, az atya anyjával kapcsolatosan egészen ördögűzős hangulatban. Nem is kell több helyszín vagy effekt benne, a kis közösség és a helyi bűntény, amitől megvan az angolszász krimi hangulat, ami nekem leginkább jellemezte a filmet.

Ami viszont kiemelendő és látványelemként is emlegethetném: brutális a stáblista. Kisebb mellékszerepekben is ismertebb színészek sora fedezhető fel. Daniel Craig továbbra is lubickol a szerepben, ő szinte komédiázza át az egészet, miközben ez komolyan vehető krimi is egyben. Josh Brolin papja, Glenn Close Mrs. Denverst idéző házvezetője emelkedik még ki. Josh O'Connor a fiatal papként még fontos és központi szereplő, csak sajnos az előző ismert szerepe miatt nekem sűrűn az jutott róla eszembe, hogy Charles herceg milyen kis szerencsétlen kölyök. Pedig Jud atya más figura, és a jólelkű mintapapot hozza is a színész. Az egykori bokszolót, na, azt viszont nagyon nem hittem el neki.

Ugyanez, más szemszögből. Miért kell Andrew Scottnak vagy Kerry Washingtonnak játszania egy ilyen kis mellékszerepet? Nincs ok. Nem is kellene. Csak jól mutat így a stáblista.

De ezzel nem fogom bántani a filmet, mert szívesen néztem. Korrekt krimi, Craig továbbra is ideális Blanc és nekem bejön az angolszász krimi hangulat is.

Megvan az, amikor egy színész beletagad egy szerepkörbe? Csinálhat bármit, egy típusú szerepeket kap és el is kezdjük azonosítani azzal. Ez jutott eszembe, ahogy az Apás délutánt néztem.

A történet mondhatni, gagyi. Adott egy mostohaapa, Brian, aki a sporton keresztül próbál kapcsolódni Lucashoz. Csak éppen a srác zenélni, táncolni, színészkedni szeret. Vagyis, többre menne, ha színházba járnának vagy musicaleket hallgatnának. De nem, Brian az apjával sportolt, ő is ezzel próbálkozik. Az is igaz, hogy Brian ebben sem az igazi. Sikerült úgy összerakni a filmben, hogy a férfi a gyerek előtt menőzni próbál, mintha ebben ő olyan jó lenne. Viszont nem, még egy kamaszgyerek is meg tudja félemlíteni vagy legyőzni. Hajlamos vagyok találni egy gyenge pontot, amit aztán számon kérek a szereplőn és Brian esetében ez a sport. Miért fájna neki a tánc, abban sem lehet rosszabb, mint amit ő erőltet.

Véletlenül találkozik össze Feff-fel és a fiával, CJ-val. Valami nagyon nem stimmel velük, a fiúnak elég komoly kitörései vannak, meg Jeff is tud olyanokat mondani, hogy Brian haja égnek áll. Menekülőre is fogná, de Jeff meg barátkozna és Brian tipikus lúzerhez méltón nem tud nemet mondani.

A történetben meg az a csavar, hogy Jeff különleges osztagos katona volt, aki a leszerelés után egy labornál lett őr. Ott élt CJ, akit megsajnált és megszöktetett, most meg együtt vannak szökésben. Persze a fél sereg a nyomukban és Brian, Lucas is bevonódik a hajszába.

Alapvetően akciófilm, amiben Brian szerencsétlenkedik, míg Jeff és CJ elintézik az ellent. Van itt minden - menekülés mindenféle eszközzel, verekedések és támadások sorozata.

Semmi komolyságot vagy logikát nem kell keresni a történetben. Egy csavar van benne, de az is nagyon adja magát. Már akkor, amikor Jeff a felettesétől azt hallja, hogy ő lenne a tökéletes katona, csak sajnos van egy hibája. Vannak érzései is; a parancsot felül tudja írni benne, ha valamiről érzi, hogy nem helyes. Nekem adta magát, hogy aztán majd szépen felhasználják, hogy létrehozzák a tökéletes katonát. Vagyis, szerintem könnyen kitalálható, hogy kicsoda és micsoda CJ. A filmben meg kellene lepődni, a mini hadseregen sikerült is, az akkora kreténség, de maga a gyerek személye nem lett meglepetés.

Végig egyensúlyoz a film a poénok és a gagyi történetszálak között. Van, ami jobban sikerült benne, más viszont jobb lenne, ha nem is lenne. Ahogy pl. CJ hasba vágja Jeff-et, aki összegörnyed? Nem hiteles. De az sem, ahogy a végén elbánnak a kísérlet eredményeivel.

A világképe fekete-fehér. Van a jó meg a rossz és a film nem enged szürke sávokat. Nem is díjaztam különösebben, hogy mennyire egyszerű mindenkinek az indítéka vagy a világa. Butuska film, a karaktereket nézve is.

De, akkor visszaérek oda, ahol kezdtem. Alan Ritchson lett Jack Reacher és most ezt a karaktert játssza másban is. Ok, azt megengedem, hogy Jeff és Jack agyban nincsenek egy lapon. Reacher nem csak erős, de intelligens is, Jeff a közelében sincs. De a tökéletes katona imázs és ahogy aprítják az ellent? Ugyanaz.

Lehet még különben bőven ismerős arcot felfedezni. Kevin James a szokott figuráját hozza: kissé szerencsétlen, de jószívű férfi. Tudyk az őrült tudós, de mellékszereplők között fel lehet ismerni Isla Fishert. A válása után több mindenben kezd feltűnni, érdeklődve várom is, mekkora szerepe lett a Now You See Me harmadik etapjában.

A lényeg, hogy ez egy éppen csak vicces, családi akció komédia, amiben a rosszak leverése mellett megtudjuk, hogy a szeretet mennyit számít. Az teszi a családot, nem a vér. Egynek elmegy, de egy fél Reacher évadra simán elcserélném. Vagy egy harmadra akár.

Gyors átfutás, mivel nem mondhatnám, hogy voltak ünnepi részek. Mondjuk, mit várok, amikor a Stranger Things is karácsonykor hozza az új részeket? És én is azt nézem.

Az egyetlen, aminek volt karácsonyi része, a Georgie & Mandy (s02e10). Sajnálatos, ugyanazzal az ötlettelenséggel és minimális, számomra nem vicces humorral, ami az egész sorozatot jellemzi. Mi legyen karácsonykor? Mary megy Sheldont látogatni, amitől Audrey vérszemet kap és ő is nyaralni akar. Az meg bekavar mindenkinek, mert vagy dolgoznának, vagy más terveik vannak. Se ünnepi hangulat, se nevetés, csak egy karácsonyi epizód, amiben alig volt karácsonyi. Vagyis, idén az Elsbeth nyert a véres Diótörővel, ha egy héttel az ünnepek előtt le is adták.

A Landman (s02e06) kapcsán elértem oda, hogy már nem a főszereplő család érdekel benne. Billy Bob Thornton továbbra is remekel benne, de már kezdenek a más szálak érdekelni. Andy Garcia szerepe, vagy mire fognak jutni az ügyvédnő és a mérnök románcával. Mert persze a srác visszatért az egyéjszakás kalandjuk után, és az is kiderült, hogy nem egy kis olajmunkás, hanem egy komolyan vett mérnök, fúrás specialista. Amúgy meg minden szokott és kötelező elem megvolt - a családi őrület és Norris kis családépítése is, ami még mindig idegesít. De mindegy, alapból az a szál érdekelt a legkevésbé.

A Fallout (s02e02) se vett le a lábamról. Kicsit visszanéztünk, hogy pusztult el ez a kisváros és milyen emberek vesztek oda. Még démonibb lett a nagyvállalat. Hősnőnk kap még egy leckét arról, hogy mennyire nem állja meg a kinti kemény világban a világnézete a helyét. Plusz, egy közelgő polgárháború megbeszélését is megkaptuk. Vagyis, előkészítő rész. Nem akcióztak, hanem irányt szabtak, merre fogunk haladni. A fekete humor azért még megvan - avagy, a viselkedést szabályozó chip tesztelése és a kiválasztottak felébresztése hoz mosolygós helyzeteket is, amelyek érdekesebbek is, mint naiv lányka kalandozásai.

Évadzárózott a Montmartre (s02e07-08), ami teljesen ugyanazt hozta most is, mint a korábbi részekben. Látványos és egy újabb nagy show is belekerült. Olyan gyorsan telik az idő, hogy 2 rész alatt most kb. 2 évet haladtunk. Megérkeznek a válaszok és a nagy leleplezések. Mindenki elér a maga happy, vagy majdnem happy endjéhez. Azért meglepetést is sikerült írniuk bele: azon kicsit sem lepődtem meg, hogy az anyós mit szándékozik tenni a babával - vagyis, ellopja. Már az durva volt, ahogy felvázolta, hogyan nevezi el mindenképpen a maga szüleiről, de aztán belehúzott. Különben tartom, ha életben marad a festőfiú, sem látom a házassága sikerét. Mégis, mi és hogyan tartana össze egy grófot és egy lányt, aki még olvasni sem tud? Celeste és a rendőr már jobb páros, bár ők is megkapták a maguk próbáját a vége előtt. Egy nem tervezett terhesség, ami mindkettőből mást hoz ki - a rendőr családot akar, a nő megijed, hogy mindenkit elveszít, aki fontos neki. Elkanyarodtam. Ott tartottam, ami meglepett. George. Ő képes volt olyan mélyre merülni, amit belőle sem néztem ki volna. 

A Palm Royale (s02e07) most is olyan gagyi, mint eddig. Nem elég, hogy Maxine elmegy a saját temetésére, kiderül Norma újabb csele a babával - aki sokkal inkább a medencés fiú, mint Doug gyereke -, de kavar mindenki össze és vissza, meg jól megsértődnek és hisztiznek is. Azért már legalább kezdenek összeállni a történetszálak, de nem tetszik az eredmény. Továbbra is áll, hogy ez negatív szereplőkkel van tele és nincs benne egy sem, akit kedvelhetnék. Legalább az első évad azt tudta, de itt már minden és mindenki túlzásba esik és idegesítenek. De különben sem vicces, ahogy pl. a Rock Hudson szállal akarnak viccesek lenni. Nem azok. A ruhák különben még mindig dobnak rajta, de ennyi.

Bár még mindig vannak fenntartásaim, egyre jobban élvezem a Tracker (s03e08-09) epizódjait. Már érezni, hogy ez egy sikeres sorozat. Egyre több a visszatérő szereplő, mint ezekben is. Megvan a rendőr, aki a 2. évadban segített hősünknek az elrabolt lányok esetében? Megint ő kapott egy részt, az eltűnt társa kapcsán, aki belebotlott egy sorozatgyilkosba. Csavar persze volt most is, elég sok mocsok van a felszín alatt, amit még ki lehet majd deríteni. Mert ez a félévad záró, nem mellesleg és nagy nyitott vége van. Mondjuk, azt úgy sem feltételezi senki, hogy a főszereplőt megölik, de azért az ijesztés megvolt. A másik, amin látszik, hogy nő a sorozat ázsiója, hogy egyre több ismert arc kerül bele mellékszereplőnek. Pl. a polgármester? Nekem a Grimmből maradt ismerős, mint Nick főnöke, de játszott már több mindenben is. De volt Legends of Tomorrow szereplő is rendőrként az egyik részben. A krimik pörögnek, a történetek jók. Engem még mindig zavarnak a gyors megoldások, de már messze nem olyan összecsapott jellege van, mint amit végig emlegettem a 2. évadnál.

Lassan a végére érek a The Iris Affair (s01e05-06) évadának is. Itt is elkezdték a válaszokat adni, de itt sem tetszik ahova tartunk. Mindenki átver mindenkit és igazából még mindig nem tudni, miért kell az MI kikapcsolása. Ha röviden össze akarnám fogni ezt a két részt, az lenne, hogy mindkét fél ultimátumot ad a másiknak. Iris DNS-t akar szerezni, de a könyvet se akarja elveszteni. Másik oldalról meg a könyv kellene vissza - mondjuk, Iris nélkül nem tudom, hogyan akarnák elolvasni, de mindegy is. Már minden szereplő mozgásban, érteni is, mit és miért csinálnak. Akció sorozatnak még mindig elmegy, de az okos sorozat, ami kódfejtéssel és ármánykodó felekkel csábított, az nincs.

Spartacus: House of Ashur (s01e05) egy címjátékkal nyitott, ami már el is árulta, mit kapunk nagyban. Jött, látott és győzött Caesar, és át is keresztelte a házat Ashur helyett Caesarra. Mint kiderült, ő volt a múlt rész támadásának értelmi szerzője - én simán gondoltam, hogy Ashur ügyködése volt, de úgy tűnik, ennyire még ő sem elvetemült. Caesar meg elvesz mindent, ami kicsit is megtetszik most neki. Legyen az Ashur szolgálója vagy a háza, vagy bármi. Nem igazán örülök neki, hogy egészen vadállatias megnyilvánulásokat és tébolyult tekinteteket adtak neki. Mondjuk, a színész is inkább tűnik pornós szépfiúnak, mint a korszak vezető zsenijének, de ezt el is engedem. A szokásos és gagyi ármánykodás mellett betettét a kötelező szexet, hogy a végére menjenek a nagyon béna arénába. Volt 2 viadal, véresen, de nem azon a szinten, ami korábban itt volt. Az élet-halál harc kegyetlensége, az nincs benne. Hiába ömlik a vér, akkor sem olyan éles a hangulat. Meg, azt képtelen vagyok megemészteni, hogy ennyivel Spartacus után ilyen könnyen lesznek megint lelkes harcosok a gladiátorok. De rendben, nem akarom megérteni. Szex, vér, halál - csak kevésbé stílusosan, mint korábban.

Végül, The Mighty Nein (s01e08) évadzáró. Már azt hittem, minden meglepetést ellőttek, de még bőven van történet mindenkinek a múltjában. Kaptunk egy kis ízelítőt, miközben belekezdtek az ereklye ellopásába. Volt terv, változás és összecsapás is. Nagyon szépen tudta hozni a sorozat, amit eddig és most is kaptunk. Harc, pörgés, mágia és nagy ellenségek, miközben vannak a vicces alakok, poénok és meglepetések is. Azért az nem kicsit döbbent, meg, hogy Bran mennyit és hogyan vesztett a mágus miatt, mégis, majdnem megint elcsábítja az ígéreteivel és ahogy manipulálja egykori tanítványát. Ha valamiért, ezért lesz ő nagyon kemény ellenfél. Mert nem csak az ereje, az emberei és a támogatottsága van mellette, hanem az is, ahogy hat másokra. Jó kis rablásmese volt ez, de meg kell jegyezni azt is, hogy a végén eléggé morogtam. Ilyen nyitott véget? Mondjuk, az a karakter is rajta van a Nein plakátokon, lehetett sejteni, hogy összefutnak, de így és most? Szerintem legközelebb a Vox Machina évad jön, de ennek se ártana egy gyors folytatás. Ezt a véget...

Marc Lawrence utolsó munkája - eddig - a Noelle. Ahogy elnézem a filmjeit, nem fogom megsiratni. Könnyed, tizenkettő egy tucat romkomok fűződnek a nevéhez. A Noelle meg karácsonyi film. Kicsit Télapus, csak itt más a családi felállás.

Az alap azonban ismerős - Mikulás nincs többé és az utódjának át kell venni a helyét. Ez már az a szint, mintha Télapu gyerekei felnőttek volna. Ugyanis itt a Mikulásnak két gyereke van: Nick, akit mindig is az utódnak szántak. Csak éppen neki nem akarnak összejönni a dolgok: fogalma sincs arról, ki volt jó vagy rossz. Mit szeretnének ajándékba - noha a film egyik poénja az, hogy igazából mindenki ugyanazt akarja. I-padet. Nem megy a szán irányítása, a rénszarvasok rá se hederítenek. A húga ellenben a karácsony megszállottja és minden gondolata ekörül forog.

Amikor Nick megszökik az ünnepek előtt, Noelle utánamegy és mindenkinek meglesz a maga felfedezése. Pl. lehet, hogy nem az a gyerek örökölte a varázst, aki a neme miatt egyértelműnek tűnik.

Kis kalandok, emberi segítők és Noelle a világba nem illése. Ebből áll össze a film. A poénok meg olyasmik, hogy az Északi-sarkon maradt kuzin Amazonnal akarja kiszállítani az ajándékokat és Noelle mindenkiről tudja, mit szeretne karácsonyra. Vagy, a rénszarvasok a plázában egyre jobban el lesznek kapatva. Az elején még vigyázban állnak, mozdulni sem mernek, a végére már minden édességet elfogadnak a gyerekektől és virtuális szemüvegekbe bámulnak. Ennyit a kemény kiképzésről... Nick meg felfedezi magát, mint jógaoktató.

Több színtéren is a család fogalma van ragozva. Noelle megismer csonka családot, vagy olyan szegényeket, ahol az a legnagyobb kívánság, hogy anyának legyen végre állása. Átértékeli, mi is a karácsonyi boldogság. De a segítője, egy elvált apa kapcsán is okoskodnak. Talán az exével nincs a legjobb kapcsolatban, de ott a közös gyerek, aki meg szeretne mindenkivel együtt ünnepelni. Hogy lehetne ezt kivitelezni?

Sok helyszín nincs, karácsonyi nagyváros és a Mukilás otthona, ami tipikus karácsonyi filmes. Sok manó, gyár, nagy családi ház. Az extra elem Noelle ruhatára. Elképesztő szetteket aggatnak a lányra, mintha állandóan egy karácsonyi színdarabban játszana. Megjegyzem, még ezekkel is jobban járt Anna Kendrick, mint amiket a szívességes filmben ráadtak. Igen, ez karácsonyi giccs, de neki jól állt és nincs mellette egy másik színésznő, akit meg direkt csábosnak öltöztetnek. Ok, elengedem, de tényleg megcsapott, miért kellett abban a filmben ízlésficamosnak ábrázolni Kendricket.

A szereposztás nem rossz, de igazi sztárfaktor szerintem nincs benne. Kendrick és Hader elkomédiáznak a főszereplő testvérpár szerepében, de szerintem egyikük neve sem ad el önmagában egy filmet. Itt mondjuk ez nem is kell, mert karácsonyi film. Télapu után a Mikulás lánya ácsingózhat a sapkára.

Utolsó megjegyzés: kedvenc szereplő. A rénszarvasok, különösen a gida, aki Noelle kedvence. Amikor kutyának álcázza... na, az még aranyos is volt. Nem rossz karácsonyi családi film, de egyszernézős.

Bár hajlamos lennék azzal poénkodni, hogy a karácsonyi klasszikus a Reszkessetek, betörők!, valójában nem gondolom így. A klasszikus magában foglalja, hogy igazi tartam, egy nagyobb üzenet is legyen benne. Kevin máig megnevettet, de ezt a pluszt nem kapom meg tőle.

Van viszont egy olyan történet, ami Grincs szívemet is fel tudja nagyítani. Amiben megvan az a plusz, ami miatt karácsonykor sűrűn elővesszük és már mindenfelé verzió létezik belőle. Eredetileg Charles Dickens regénye volt, filmesítették, rajzfilm lett belőle, és ha már felemlegettem Dagobert bácsit, aki angolul Scrooge, megjegyzem azt is, hogy a Kacsamesék is kapott egy olyan epizódot, amiben ez a történet került elő. De arról is van film, hogy Dickens hogyan írta meg a talán legismertebb regényét, bár azért nála van pár olyan cím, ami vetélkedhet ezért a címért.

A 2022-es verzió az eredeti történetet követi nyomon. Ha csak a cselekményt nézem, akkor Dickens nyomdokain járunk. Scrooge gazdag és mogorva vénember, aki gyűlöli a karácsonyt és mindenki örömét megrontja maga körül. Karácsony estéjén azonban régi üzlettársa szelleme felkeresi és figyelmezteti, mire vezet egy ilyen élet, amit ő is élt, Scrooge is. Ő lerázná magáról az ijedelmet, de aztán a karácsony szellemei felkeresik. A múlt, a jelen és a jövő karácsonyai.

A történet egyik nagy erőssége, amit Dickens mesterien írt, a tragédiák kezelése. Ezt a mese is meg tudta jeleníteni. Karácsonyi, szép történetnek tartjuk, de ha elkezdjük sorra venni a szereplőket, akkor egyik tragédia éri benne a másikat. Én most simán észrevettem magamon, hogy mennyire sajnálok benne sokakat. Azért messze nem olyan mélységekre visz, mint a Twist Oliver, de azért ebben is van bőven betegség, veszteség, szegénység és fájdalom.

Igen, a tragédiákból mondják azt a végére, hogy a múltat már nem lehet megváltoztatni. De a jövőt még igen. Értékeket emelnek ki és Scrooge megtanulja a leckét. Azt, miképpen kellene élni, hogyan kellene másokkal bánni. Ettől karácsonyi, ettől klasszikus. Mese is, egy éjjel alatt teljes fordulat és benne van annak a tragédiája, hogy sok minden örökre elveszett. Itt kifejezetten fájdalmas, amikor az idős Scrooge a fiatal énjét kéri, döntsön másképp, lássa meg, mit veszít éppen el, de a múlt már nem változtatható meg. De fel tud ebből állni és azt tudja mondani, hogy van még ideje, van jövője. A múltat el kell engedni és abból a legtöbbet kihozni, ami jön. Ennek a része az is, hogy mennyivel jobban kell bánnia az emberekkel, mint addig.

A karácsony szellemében emlegethetném belőle ezt a részt - másokon segíteni, szeretni, stb. A helyzet viszont az, hogy ami engem fog meg ebben a történetben, a feldolgozásban is, az annak a leckéje, hogy a változás rajtunk áll. Amíg van jelenünk, hozhatunk más döntéseket.

A mesébe igyekeztek humoros, kedves elemeket is betenni. Az egyik legjobb ötlet és nagyon szerettem benne, Scrooge aranyos kutyája. Végigkíséri a történetet és ő már akkor az emberséget és a jö döntéseket mutatja, amikor a gazdája még bele van merülve a rossz döntései spiráljába.

Animált, és nagyon igyekeztek vizuálisan is ötletesek lenni. A múlt karácsony szelleme, aki viaszból van és akaváltó. A jelen karácsonya a nagy show-val. A jövő és a cuki karácsonyi szellemek, akik körötte mini démonokká válnak. De az is ilyen, ahogy a láncok megjelennek elzásan jégből, vagy amikor Scrooge a jelenben fel tudja ismerni, hogy a múltja miképpen köszön vissza, ki kinek feleltethető meg. Az emberek talán mások, de az érzések nem.

Hogy azt is elmeséljem, ami nem tetszett, az a Netflix kötelező újítása. Jó, egy fokkal messzebb is mehettek volna, amin még jobban ki lennék akadva. A Netflix imád mindenbe vegyes párokat és LMBTQ szereplőket betenni. Itt az utóbbi kimarad, de pl. Scrooge unokaöccsének fekete feleséget adnak, a jövőben meg egy félvér gyereket. A 19. század első felének Angliájában ez elképzelhetetlen, de ez Netflix. A történet szempontjából mindegy, de ha különben maradtak az eredeti történet mellett, akkor ezt kihagyhatták volna.

Amin még merengek - az énekes betétek. Azért nem musical szinten énekes zenés a mese, de énekelnek a szereplők, mint egy Disney mesében. 2 dal akad benne, amit még szerettem is. Vagyis, nem tudom eldönteni, ez pluszt ad neki vagy inkább lehúzza. Mondjuk, a Later Never Comes tetszik annyira, hogy inkább a plusz felé hajlok. (Megjegyzem: angolul nézem. Fogalmam sincs, a dalok szinkronizálva lettek-e vagy sem. Scrooge eredetiben Luke Evans és korrekten elénekli a dalait.)

Rajzra nem különösebben szép. Már jobban néz ki, mint a Klaus - amiről állítom, hogy Oscar-díjas és klasszikus lenne, ha a Disney adja ki az ő grafikusaikkal és nem a Netflix kezdeti, ronda rajzai vannak benne, mert az különben hatalmas mese -, de még nem szép. Szerencsére itt a történet van annyira erős, hogy ellensúlyozza.

A Jim Carrey feldolgozásnál jobban tetszett, azt rég is láttam mellesleg. Karácsonyra nálam minden évben vállalható lenne egy feldolgozása, most kaptam egyet 2022-ből dallamtapadással.