A spanyoloknak is van sorozatgyilkosos sorozatuk, gondolom több is, de most a Memento Moriba sikerült belebotlanom. Hamar meg is jegyzem, hogy rövid évaddal dolgoztak, így azért egy filmnél hosszabb, de gyorsan végig lehet nézni, mire jut egymással Augusto és Ramiro, avagy a nyomozó és a sorozatgyilkos.

A történet egy spanyol vidéki városban indul. Valladolid, különben létezik és a területen belül fontos is. Messze nem egy Madrid, és nem is turistaparadicsom, de sorozat helyszínnek tökéletes. Annyira fotogén, hogy spanyol hangulat és képek tudnak onnan jönni, és gondolom, megfizethetőbb is lenne, mint egy történelmi városban összerakni ugyanezt. A lényeg azonban az, hogy gyilkosság történik és az áldozat szájában egy verses üzenetet találnak. Amikor egy második ilyen halott is előkerül, ramiro Sancho nyomozó sorozatgyilkos utáni hajszába kezd.

Több oldalról is közelítenek - van hagyományos rendőri munka bizonyítékokkal és kihallgatásokkal. De ennél nagyobb szerepet kap egy nyelvész  bevonása, aki a verseket tanulmányozza és készíti belőle a gyilkos profilját. Mondjuk, annyira egyértelmű képeket használ és olyan egyértelműek a magyarázatok, hogy az csalódás is lehetne. Amikor pl. Augusto a bántalmazó anyját öli meg, Oresztészről hagy hátra verset. Aki meg az egyik legismertebb anyagyilkos a kultúrában - talán csak Hamlet lenne ismertebb, de a versekben a görög mitológia, aforizmák kapnak szerepet, így ez illett ide. Végül, van egy nemzetközileg elismert pszichiáter is, akit bevonnak a nyomozásba.

Az érdekes azonban attól lesz, hogy a gyilkos szemszögét is elkezdi követni a film. Ott is jön több szereplő és nem csak egy-egynek lesz sötét titka. Némelyik elég meglepő is, pl. a Lopategui család minden tagjának van egy kattanása ebben a sorozatban és simán lehetne őket is megbélyegezni. A lány kapcsán utalnak is arra, hogy pszichés betegsége van, de az apja az isten komplexusával sem éppen példakép.

Egyszerre akad benne csavar is, meg nagyon kiszámítható elemek is. Az pl. meg tudott lepni, ami a végén a gyilkosról kiderül. Én addig inkább Violeta elméletét gondoltam igaznak a személyiségzavarról, de aztán kiderül az igazság. Mások, mint pl. a doktornő sorsa meg kiszámítható lett. Hiába igyekszik úgy eladni elsőre a jelenet, mintha Sancho jönne és pozitív jelenet, de nézőként nagyon is lehet érezni, hogy a gyilkos és nem a szerető lép majd be az ajtón.

Hangulatos, ha nem is okos sorozat. Ahhoz sok minden furcsa vagy odavetett benne. Főleg a vége ismeretében nem nagyon áll össze, ki kicsoda és mi volt vele korábban. Ez egy párosra vonatkozik főleg, de ennél spoileresebb igyekszem nem lenni. Abban azért bízom, hogy mivel folytatták, a 2. évad ezekből majd pá dolgot helyre tud tenni.

Színészek tekintetében Gonzálezt emelném ki, aki a sorozatgyilkost játssza. Van egy tekintete, amikor bekattan. Kb. olyan, mint amikor a gumibabák fejét megnyomják és kiugrik a szeme. Na, az kinéz úgy, hogy ijesztő is. Az a hálásabb szerep, ahol lehet váltogatni az őrületet és egy nagyon kimért, szervezett életet.

Látványra különben tudja, amit a sorozatgyilkosos sorozatok. Látunk halált, vért, boncolást is. Talán csak egy elem, ami azért lesokkolt. Krimihez képest sok benne a szex. Nagyon nem hiányzott belőle Augusto és Violeta dark romance stílusú jelenete, de annak legalább volt pszichés meg egyéb szerepe a sorozatban. De minek kellett - teljesen céltalanul - a történetbe nem illően Violetát egy édes hármasba mutogatni, olyan pasikkal, akik ennyi időre tűntek fel a sorozatban? Egy aktusra.

Összességében azért érdekel, innen hogyan tovább. Innen szerintem heti nézősbe nézem majd tovább, aztán vasárnap mesélek, milyen a 2. évad.

Nem kellene ennek a filmnek az értelmét keresnem, csak simán nézni. Eléggé gyanús, hogy csak ponyvának kellene minősítenem és elengedni. Csak éppen nem megy, annyira szeretném, ha lenne benne valami plusz, értelem vagy akármi. De csak egy menőnek tűnő, laza akció, nem bírok többet kiszedni belőle.

A történet túl egyszerű is. Egy csapat betör egy kaszinóba, és amíg szervezik, hogy a széfhez hozzáférjenek, az üzletvezető - Modesty - a rablók vezérének lekötésére és fogadásból is elmeséli az életét. A háborús gyerekkor megvillanás, a menekülttábor, majd egy vándortudós, aki befogadta az árvát és felnevelte, miközben járta a világot és a legszegényebbeket tanította. Elmondva nem tűnik túl érdekesnek, de ahogy meg van szakítva a kaszinóban történtekkel és végig fennmarad a feszültség, hogy mire megy ki a játék, meg lehetett nézni.

Tényleg nem rossz, megvan a maga stílusa. Akinek az bejön, jól meglesz a filmmel. Nem okos, nem túl agyafúrt, de olyan... lazán szórakoztató és menők a szereplői. Modesty a fő alak, őt már szinte misztikussá emelik, ahogy tervez és a végére lerendezi Miklóst is. Hát igen, a bandavezér Miklos és Nikolaj Coster-Waldau játszotta. Ő a legismertebb a szereplők között.

Lehet, az is a bajom, amiért nem szívesen gondolok vissza a filmre és magyarázni akarom, miért nem szerettem, hogy nem bírtam a végét. Ok, Modesty szempontjából kikerekedik. Sokan azt kapják, amit érdemeltek. Miklos az, akinek a halálával nem békültem meg. Nyilván nem a jók közé tartozik, de elég sok szürke szereplő mozgott ebben a filmben, és megvoltak neki is a maga okai. Megölni... Ok, elengedem.

Látványra is van benne valami olcsó hatás. Eleve a kaszinó egy zárt helyszín. Modesty meséje megidéz más helyszíneket is, de se az akció, se a helyszínek, se semmi nem keltette azt a benyomást, hogy erre költöttek volna. A már emlegetett ponyvás hatás, azt éreztem ilyen szinten is. Számszerűsíteni nem tudom, és mivel eleve DVD-re készült bevételi adatokat se tudok mellé tenni. Ez csak megérzés.

Egyszerűek a karakterek is, el is mesélik majd menet közben, mit és miért csinálnak. Nem véletlen az sem, hogy a színészek olyanok benne, amilyenek. Ma már 'Jaime Lannister' nevével el lehetne jobban adni, de ez a Trónok előtt van 7 évvel. Így aztán az egyik producer a kor legnagyobb neve, Tarantino. Meg is lehet nézni, mekkora betűkkel van az ő neve a poszteren...

 Még egy gondolat és befejeztem. A magyar cím - szuperkém? Nincs benne semmi kémes. Egy újabb iskolapélda arra, amikor címet adnak és talán még a filmet se látták. Annyira nem passzos... Nagyon nem.

Kezdem azzal, ami szerintem a mese legjobb nyelvi ötlete és ami akárhányszor előkerült, mindig megmosolyogtatott. Pribéka - a gonosz varangy ugyanis kisebb békákat alkalmaz gonosz segítőnek, mint Gru a minionokat. Ők a pribékák, akik különben tényleg kis zöld békák.

Ok, ehhez látni kell a mesét is, abban zseniálisak, Pláne, amikor a másik kedvenc részem nyomják, az ördögi nevetést. Vagy gonosz nevetést? Ugyanaz. A minionokat rühellem, de a pribékák, abban látom az ötletet.

Ha komolyabbra fordítom a szót, akkor el tudom mesélni, hogy ez a mese olyan, mintha a Halálos iramban lenne keverve a Flúgos futammal. Csak ázsiai állatokkal. Elég neves alkotógárdája van és még akkor is sikerült egy szerethető kis mozit összehozni belőle, ha különben elég butának is érzem a cselekményét.

Az egyik fele egy klasszikus felnövés történet. Muki lajhármaki, aki fajától nagyon eltérően a száguldás szerelmese. Híres autóversenyző akar lenni, a nagymamája hiába lassítaná és mutatna neki más életcélt. Minden halálosan komollyá válik, amikor a varangyok a lajhármakik falujában akarják az új luxus lakóparkot felhúzni. Muki a közelgő versenyen kihívja a varangyot, nem mellesleg világbajnokot és a fogadás tétje a falu. Carangyunk aztán minden sötét trükköt bevet, mert indulás után a szabály, hogy nincs szabály. Szerencsére egy szerelőzseni kecske és néhány új barát majd ott lesz, és Muki felfedezheti magában a versenyzőt, aki mindig is lenni szeretett volna.

Sok mellékszereplővel dolgoztak benne és némelyik jobban, mások kevésbé jól sikerültek. A csikóhalak még annak ellenére is idegesítettek, hogy különben aranyosak és barátságosak voltak. Több versenyző kap felületes jellemképet és feltűnnek rajongók, narrátorok, családtagok.

Érdekes ötlet, hogy mennyire a nem túl ismert állatokhoz nyúltak. Én mondjuk ezt is tudtam díjazni, mert ahogy egy ponton a varangy utal is rá, még szerencse, hogy a lajhármaki nem panda. A pandák faluját lehetetlen lenne elragadni és lerombolni - ők közismertek és szeretettek. De a lajhármakik? Senki nem is ismeri őket. A mese miatt rájuk kerestem, és a pofijukat ismertem, de meg nem mondtam volna, hogy ők a lajhármakik. Most már képben vagyok. Bár azért észrevettem a Kung Fu Panda örökségét, ha már a pandákat emlegeti pont a mese. Csak a lajhármaki nem kung-fut, hanem a tai chit használja harcművészetre.

Nem az a nagyon szép mese, de bőven a teljesen vállalható, szépen összerakottak közé tartozik. Bőven van akció jó kivitelben, aranyosak az állatok és többekben az eredeti hangok egy-egy vonása is megfigyelhető. Az már kevésbé autentikus, de a meseszereplők tényleg ázsiai hangulatot és világot hoztak.

Az akció mellett a poénok a másik jellegzetessége. A szinkonban nem kevés nyelvi humort igyekeztek belenyomni, de szituációs humor is bőven volt benne. Könnyed is, egyszerű is - korosztályt mondjuk nehezebben lőnék be, mert a Halálos iramban filmek család mantrájának parodizálását biztosan nem egy kisgyereknek szánták, de ez nagyon messze van attól, hogy felnőttek lennének a célközönsége. És az sincs meg, ami a jó Pixarban, ami mindenkihez tud szólni. Ez inkább kiskamasz fiúknak, ha nagyon célozni próbálok.

A lényeg, egynek elment  és emlékezetesebb is, mint a száguldó csiga. De tény, hogy nekem nagyon visszahozta a gyerekkori mesedélutánokról a Flúgos futamot.

A helyzet az, hogy nem nagyon kell neki reklám. A márka még úgy is nagyon adja magát, ha olyan lett a vége, amilyen. Azért nem olyan, mint a Lost vagy Dexter behajózása a hurrikánba, de a Stranger Things vége nem lett az igazi.

Csakhogy, ha azt a történetet le is zárták, akkor nagy a hype és a név, hogy kitalálták, hogy nézhessük még a srácok és Hawkins egyéb történeteit. A megoldás, hogy a kieső időkből mesélnek eseteket, és mivel a gyerekszínészek már nagyon nem gyerekek, maradtak az animálásnál. Megvan ennek az előnye.

Az első, hogy elszabadulhat a fantázia és nagyon lehet ötletelni a szörnyekkel és a horrorral. Ahogy a gyerekek felveszik a harcot a szörnyekkel, abból Az a klasszikus példa, de ebben a verzióban a Stranger Things is hoz nagyon ötletes elemeket. Többféleképpen jönnek a szörnyek, és az életre kelő horror tökökön keresztül megszállt embereken át kapunk mindent.

Az animáció első évada egy olyan elszabadult lényről mesél, aki itt ragadt és életben próbál maradni. Ehhez alkalmazkodik és minden részben valami új formában jön elő ijeszteni és áldozatot szedni. A végére nagyobb képet is kapunk, orvosi kísérlettel és emberi gonosz tudóssal is, de addig is jól működött heti részekként is - amit hipotetikusan írok, mert Netflix, egyben fent minden rész és szerintem olyan gyorsan végig lehet nézni, hogy senki nem heti egyet nézett, hanem szépen egyben az egészet.

Jönnek vissza mind az ismert és megszeretett szereplők, ha egyesek sokkal kisebb teret is kapnak. A Tales from '85 a gyerekekre koncentrál. Hiába tűnik fel akár Steve, akár Hopper, itt nem lett nekik lap osztva. működött így is, és ebben a terjedelemben jó is volt, de azért kikívánkozik belőlem, hogy annak idején az egyik, amiért megszerettem az első évadot, a több korosztály többféle kalandja volt.

De, amit eredetileg ki akartam hozni, hogy a szokott arcokon túl új szereplőt is kaptunk. Egy tudós lánya, akit kicsit Robin pótléknak éreztem benne. Már csak azzal is, ahogy Willt terelgette és bátorította. Szerencsére ebben az évadban nem vittek bele olyan LMBTQ irányt, mint amit a záró évadban nagyon toltak, de azért minimális utalások és üzenetek akadtak. Részben Nikki kapcsán is.

Tetszett a történet, jó az animáció - a szereplők is abszolút felismerhetők. Az egyetlen, amibe bele tudnék kötni, hogy a szereplők hangja kikészített. Tudom, nem véletlen ez sem. A gyerekszínészei már nem gyerekek, így mindenki szépen új hangot is kapott. Én meg szokás szerint néztem ezt is angolul és pillanatok alatt megcsapott, hogy mindenki máshogy és más hangon beszél. Azt meg kellett szokni. Főleg El esetében, az nagyon nem tetszett a fülemnek. Olyan kis töredékes, félénk, mintha kissé fogyatékos lenne és keresné még a szavakat is. A szinkront fogalmam sincs, milyenre csinálták, de az eredeti angol hang nem nőtt a szívemhez.

De a sorozat tetszett, ezzel együtt is. Ebben volt olyan  kaland és ötlet, horror, amit a zárás hiányolt. Nyilván itt nem a lezárásra, hanem következő évadok berendelésére gyúrtak, de akkor is. Megjegyzés: a 2. etap már berendelve.

Ha azzal kezdem, hogy az eredeti Robert E. Howard fejéből pattant ki, akkor már nem lesznek nagy elvárások. Legalábbis, a Conan, a barbár szülőapjától nem várok nagy történetet. A mai napig a butaság, ami eszembe jut róla. Értem én, nevelő híján nem lehetett Conan pallérozott elme, de debilnek se kellett volna lennie...

Ok, elkalandoztam. Soha nem láttam végig a Conant, de lehet sejteni a fentiekből, miért nem. Egyszerűen taszít a világ is, meg a karakterek is, akiket láttam benne.

A Vörös Szonja egy fokkal értelmesebbnek tűnt, de ez a történet nem emlékeztet a régire. Nem mintha el tudnám dönteni, melyik az eredeti, de nem is fontos. Ezt senki nem fogja a történetért nézni. Itt talán nem olyan buták a karakterek, de attól még a történet az.

Tudom, mivel jellemezzem. A filmben van egy jelenet, amikor Szonja készül ki az arénába és megy páncélért. Aztán kap egy olyan szettet, amit leginkább úgy tudnák jellemezni, hogy bikini fémből. Na, ilyen ez a film is. Bikini fémből.

Próbáltak nagyobb fantasy hátteret adni neki. Egy barbár, harcos királyt, aki elsöpörte a természettel harmóniában élő, békés népeket. A megdöntőjét, aki viszont tudományos fantasztikum és világégés felé viszi a világot. Összeraknak pl. egy olyan áramforrást, amit simán hívnék ennek a majdnem fantasy világnak az atomreaktorának, igencsak arra emlékeztetett.

Közben meg olyan elemekkel dolgozik, mint a rómaiakat idéző gladiátor játékok. Szonja is ide kerül, amikor elfogják az egyik akciója közben. (Mondjuk, mélyen együtt tudtam érezni vele. Az elején megnézhettük, kissé a Vadászt idézően, hogy csak a fejükön levő szarvukért hogy irtanak ki egy állatcsaládot, és Szonja hogyan ered a nyomukba és kezdi el a még élő állatok kimentését is.) Aztán gladiátorokkal barátkozik, szintén ismerős típusokkal köztük, mint a két karddal harcoló fiatalember, akit rendszeresen azzal ugratnak, hogy királyi sarj. Aztán majd jól ki is derül, hogy tényleg trónörökös, akit azért tettek ide, hogy ne egyesíthesse a népét. Messze nem lesz egy Gladitár, de olcsó módon idézi.

A végére meg jut egy nagy csata annak a leleplezésével, hogy ki igazából Draygan király. Mit ne mondjak, eléggé tudtak fájni az olyan húzásai, mint a kritikus ponton éppen megjelenő Osin az összevont hadseregével. Mit ne mondjak, rekord sebességgel sikerült visszaállítani a királyságát...

Egyes elemeiben még csak elmenne és egy olcsóbb látványvilágot is összehoztak, csak... Van benne valami olyan olcsóság, gagyi, nem is tudom, melyik lenne a jó szó, amitől az egész olcsóbb és bénább lesz.

Ilyen a casting is. Elég nagy sorozatnéző vagyok, hogy kb. mindenkiről eszembe jusson egy sorozat, amiben kisebb-nagyobb szerepet kaptak és azért nem buktak meg, némelyik még sikeres is volt. Esernyő Akadémiától kezdve Blöffön át a Strike Backig sok minden eszembe jutott a szereplőkről. Matilda Lutz meg nem először játszik harcias amazont, ha azért nem is ilyen minimál ruhában. Megerőltetni nem kellett magát senkinek, inkább ripacsnak tűnnek a próbálkozással, mint Sheehan.

A kritikái különben közepesek. Én rosszabbnak éreztem, hiába lehetett egyszer megnézni. Van benne... rossz értelemben valami ponyvás, ami miatt eléggé bele tudok kötni az egészbe. Különben az egyik kritika írt valamit, amivel egyet értek. Olyan, mint egy tévésorozat pilotfilmje. Én hozzátenném, hogy olyasmié, mint a Xena volt.

Úgy tűnik, sorozatgyilkosos hetem volt. Nem csak a darálós, de a heti nézős sorozatomban is akadt. Vagyis, nyitásként Colter a Tracker (s03e17) soraiban eredt sorozatgyilkos és egyben emberrabló nyomában. Így fért bele egy ilyen nyomozás a sorozatba, hiszen nagyon-nagyon ritka, ha nem eltűnt személyes a rész. De itt a gyilkos végzett a családdal, a kamaszlányt meg elragadta. A heti segítő az FBI ügynök lett, aki felismerte a sorozatot, csak éppen nem nagyon hittek neki. Korrekt, szépen lekövették a nyomokat, azon meg szokás szerint moroghatok, hogy Randy  meg a csapat mennyivel gyorsabb, mint itt éppen az FBI. De korrekt rész volt és még kis meglepetés is akadt, ki a gyilkos. Láttuk korábban, de eléggé meglepett, amikor ő került elő a maszk alól. Vagyis, egy szokott heti rész tálalva.

Az egyik új kedvencem egyre inkább a Widow's Bay (s01e03) lesz. Megint kaptam egy olyan részt, ami egyszerre horror is, meg vihorászni is tudtam rajta. Pedig egyáltalán nem komédia. Egyszerűen annyira jól meg lett írva, ahogy Rhys karaktere annyira ténykedni próbál, egy rendes kisvárosi ember, aztán egyre inkább pofon csapja a valóság. Mit teszel, ha kiderül, hogy egy kísértetváros polgármestere vagy, ahol kb. mindenhez átok meg szellem kapcsolódik? Most egy vízi hulla/banya eredt a nyomába, amit nagyon próbált szerencsétlen tagadni, de a baljós jelek és ijesztések nem engedték el. Hozzá az olyan abszurd jelenetek, mint amikor csak nem sikerült a hangost összerakni, vagy amikor tanácsot kért a helyi megmondóembertől, de amit válaszul kapott, azon úgy kiakadt, hogy szinte el is rohant onnan. Ijesztő is, nem is és jól húzzák a rejtélyt. Akár az olyan beszélgetésekből, mint amikor a nyaraló és a helyi fiatalok között szóba kerül, miért nem jártak még a szigeten kívül. De még inkább a pap ténykedése. Alakul ez, érdeklődve is várom, merre. Eddig hangulat, látvány és Rhys is nagyon rendben van benne.

A készülődés az évadzárásra nagyon érződik a Chicago Fire & Med (s14/11e20) kapcsán. Daniel harca a fiatal pszichiáterrel nagyon a küszöbön, már mindenki felsorakozik - kb. mindenki - Daniel mögé. Azon még jót is mosolyogtam, mit mondanak ki a végére a fiatal orvosról. Hát igen, ezzel valószínűsítem, hogy nem lesz többet vendégszereplő, amit sajnálok, mert különben bírom azt a színészt. A nagy ügy meg egy elszabaduló gyilkos, úgyhogy zárlat alatt a kórház. Ezzel ívelnek át jövő hétre és nagyon eszembe jutott róla a Grey's Anatomy, ott is volt egy nagyon hasonló zárás, amikor Dereket meglőtték. A Fire-ben meg Kelly tisztázza az apja esetét és ezzel szépen kibékíti a rá utazó tűzoltófőnököt. Itt azt hagyták lógva, ki hol folytatja majd. Többeknek van vagy új állásajánlata vagy egy olyan megnyíló életpálya, amire akár válthatnak is. Mentés, tűzoltás - ilyesmiben nem jeleskedtek most sem. A Med drámái jobban lekötöttek, a Fire nagyon szokott szint a szokásos kb. nulla látvánnyal.

Amiről nem tudok és nem akarok sokat regélni. A Georgie&Mandy (s02e19) újra aláhúzta, hogy nem bírom Mandy-t- Most éppen a másik csatorna időjárás-bemondó lányával kezdett csatázni, a főnöknő meg még bíztatta is a sárdobálásra. Azzal akarnak ott annyira feministák lenni, hogy egymásnak esnek? Mindegy, hagyom is. Szív kb. nulla, nem is vicces és ellenszenvesebb lett az eddigieknél is jobban Mandy. Kb. tényleg azért nézem már csak, hogy szenvedjek tőle?

Gyanús nekem az R.J. Decker (s01e08-09) vége. Mert ennyi, 9 résszel véget ért az évad. A 8. ugyan még hozott heti esetet is, de már abban alapozni kezdtek a végére, vagyis Decker verekedős ügye, aminek a börtön lett a vége. Mert Emi elkötelezi magát mellettük, elmesélte, miért is lopta el a testvére a kamerákat és Victor Ochoa valamit el akart rejteni, amit Decker lefotózott. Ezt kereste most mindenki és közben meg is oldottak két gyilkossági ügyet. Ahhoz képest mekkora felhajtás és mióta húzódott, gyorsan lezongorázták. Máskor azt írnám, hogy gyorsan lezavarták az egészt, aztán elkaszálták a sorozatot. Csak éppen már láttam, hogy be van rendelve a 2. évad is. Akkor miért csapták így le? Még akkor is a kapkodás érzetét keltette, ha Ochoa elejtett olyan mondatokat, majd a sorsa is előrevetíti, mi lesz a következő évad átívelő szála. Haladtak a kapcsolatok terén is, bár nem fogok annak örülni, hogy Emi előlép Decker csajának, ha még nem is nevezik annak. Akit viszont egyre jobban bírok, az Decker volt nejének felesége, a nyomozó Mel. Rátermett, okos, és fejlődik, szépen beillik a csapatba. A lényeg, hogy össze lett ez gyorsan csapva és jöhet majd a 2. évad.

Ahogy a Med, ez a kórház is készül az évadra zárni. Amit tudok is a Grey's Anatomy (s22e17) kapcsán, hogy Owen és Teddy nem térnek vissza a 23. évadban. Eddig azt hittem, Owen állásajánlata miatt, de most Teddy kapta meg a nagy ajánlatot. Párizs és egy egész kísérleti osztály vezetése. Valahol szomorú is, ahogy mindketten eljutnak oda, hogy a családjuk akarják meg egymást, de most éppen ez az ajánlat veszíti őket össze, de akkor is érezni benne, hogy innen már csak egy lépés és őket elbúcsúztatjuk. Sajnos, a szerelmi szálakat megint és ismerősen keverik. Ne legyen nyugalom, együtt sokat isznak, aztán máris kész a megcsalás és a kínos hallgatás, mi legyen innen. Kwan fölött is rezeg a léc - Miranda falaz neki, és már többször volt hasonló túllépés ebben a klinikában, de Richard elég morc, hogy ott is baj lehessen. De többeken végig lehetne menni, majdnem mindenkinek van most egy nagy dilemmája. Vagyis, abszolút érezni benne, hogy innen többek több felé indulhatnak és akár nagyobb átszervezés is lehet a 23-ra, ha azt azért nem is hiszem. A meglepetés meg a túzoltós sorozatból egy mellékszereplő és kis betekintő, feléjük milyen az élet, ha az a sorozat már le is zárult. A heti mosolygós eset meg az öregé, akibe a múzeumi dísz ragadt bele. Jobban izgatta a meteorit, mint a szíve...

A héten a humor vitte el az Elsbeth (s03e18) nyomozást. Egy olyan háziasszonyt követtünk, aki a sikeres állását hagyta ott, hogy családanya és háziasszony legyen. Mondanám, hogy átesett a  túloldalára. 6 gyerek és minden kézzel készítve, természetesen. New Yorkban mindenféle zöldséget megtermelt, maga mosott, cukrászkodott, még a tisztítószerei is házi készítésűek voltak. Az indítéka is egy agymenés, meg a pörgés is, amit az egész részben láttunk tőle. Komédiának jól elment, pláne az olyasmikkel, mint a rész vége is. Totálisan kiszolgált, otthon semmit nem csináló férjben tudatosult, hogy egyedül marad a 6 gyerekkel. A nő meg konyhai tippeket ad neki... Most majdnem Elsbeth szinten extrém szereplőt kaptunk és működött is a maga módján.

Garázsvásár, autós mozi házilag és szúrővizsgálat  A mi kis falunk (s10e10) heti ajánlata. Szinte minden szereplőt behoztak valamelyik történetszálra, a humora is a szokott. Igazából csak azon merengtem, hogy Ildikó hogy került a hivatalba? Az nem Anikó állása? Mindegy, így szerepeltetik többet a színésznőt és ennyi.

A rejtély még mindig eladja a From (s04e03) részeit, ha a haladás szokás szerint lassú is. Julie és Randall még mindig a történetjárás mikéntjén dolgoznak és ezt a párost még bírom is. Amilyen problémás, harcos alkat volt Randall, ezzel a lánnyal annyira gondoskodó. Pedig már elég jól összeszabdalták, hogy jelezzenek neki. Övék a hét egyik jelenete, pontosabban a srácé, amikor a leomlott épület romjai között belebotlott abba a hullába, többször is. A másik meg az, ahogy Jade igyekszik a benne rejtett tudást felfedni. Az néhol már abszurdan vicces, és ő aztán nemfogja feladni. Most vízi meditálást tartott, de a rész végére talált gombát is, úgyhogy szerintem jövő héten jön a drogozás gombával. Boyd meg nagyon igyekszik rendet tartani, míg a beépített szörny meg aláásná őket. A kérdéseiből különben lehet sejteni, mire játszik. Nem simán ellentéteket szít, de szerintem keresi a visszatérő lelkeket, vagyis Jade-et és Tabithát. Majd kiderül. De jó volt az autószétveréssel stressz levezetés is. Csak a válaszok... Ez nem a Lost, itt azért rájönnek több mindenre, csak annyira húzza az agyam, hogy lehet, inkább összevárva darálva kellene nézni, mert így idegörlő. De a heti horror adagom megvan vele...

Még egy film, amit nekem teljesen elrontott a casting. Még Grillo csak hagyján, de Olga Kurylenko, mint a bosszúálló? Nem jön ki a matek és az ilyesmi kifejezetten bosszantani szokott.

Mert miről is szól ez a film? Látszólag van egy szerelmespár, egyben profi tolvajok, akik az utolsó nagy dobásra készülnek. David Blume gazdag üzletember, aki éppen egy estélyen vesz részt és addig kipucolnák a házát. Csak éppen Blume hazaér, rajtakapja őket és sakkhelyzetben találják magukat. A rablás még csak kivitelezhető volna, de Blume azonosíthatja őket, nem lenne többé nyugtuk. De váljanak gyilkossá? A pláne meg az lesz, hogy Blume felismeri a nőt és elkezd rávilágítani Jasonnek is arra, hogy ő is át lett verve. Mennyire is ismeri Sarát? Mi történik itt igazából?

Ez a játszma eladhatná Ki mond igazat, ki miben hazudik és kinek érdemes drukkolni. Ami azonnal látszik, hogy Jason hiába profi tolvaj, őt itt mindenképpen a helyzet áldozata. Akárki mond is igazat, Sara vagy David, ő rosszul fog járni. David pedig nagyon sikeresen bemászik a fejébe és nem úgy tűnik, hogy neki teremne itt babér.

A dolog azon bukik meg, hogy csak úgy jön ki a történet, ha Sara huszonéves, esetleg korai harmincas lenne. Most komolyan el kellene hinni, hogy durván 30 éve tervezi a bosszút és ez a legjobb, amit ki tudott találni? A történet sem sugallja, hogy olyan sok idő telt volna, inkább csak egy évtized, amíg az egykori kislány felnőtt és módszeresen nekiállt levadászni, akit a nővére gyilkosának tart. Ilyen szempontból Grillo is több a kelleténél, mert az sem hiteles, hogy egy 20 év körüli lánnyal olyan kapcsolata legyen negyvenesként, amit itt leírtak. Szóval, vagy a cselekményben kellett volna valami változtatás, vagy fiatalabb színészekkel dolgoztattak volna.

Grillo mondjuk jól hozza az intrikust, és neki el is lehetett hinni az emberbarát gazdagot, de a körmönfont szemétládát is, aki mesterien manipulál mindenkit és eddig mindent megúszott. Amikor ő csap oda vagy lő, az hihetőbb, mint amikor Kurylenko. Akinek különben sem  nagyon jött össze a bosszúálló leányzó, pedig nem egy nagy karakter Sara sem.

Látszik az is, hogy kisebb film. Egy lakásban játszódik szinte minden és alig pár színésszel. Egy jó casting sokat dobott volna rajta, de sajnos, nekem már pörögni is kezdett az agyam, ahogy megláttam a színészeket, elmesélték a teljes történetet.  Majdnem az a szint, amikor a bőven nagypapa korú színészekkel játszanak kisgyerekes apákat.

Pedig itt még a cím is tetszett, noha általában nem szeretem a szinkroncímeket. De itt jól kifejezi majd a dilemmát - a tolvajok akkor nyerhetnek könnyen, ha  nem lehet megingatni a köztük levő kapcsolatot. De David elveti a bizalmatlanság magvait és máris egy thrillert nézünk, amiben kérdés, hogy ki kinek az áldozata.

Valahol kár érte, de nincs mit tenni. A történetben volt ötlet, a kivitelezés se fájt, de nagyon  nem szerettem a szereposztását.

Majdnem olyan, mintha egy anime-ot néztem volna. Lehet azokat jól filmesíteni vagy akár élőszereplős sorozattá formálni. Itt mondjuk egy regény az alap és nem egy képregény vagy anime, de a határok megvannak. Ha nagyon hasonlítani akarom, akkor a Yu-Yu Hakushót rángatom elő, bár azt jobban szeretem ennél.

Mert az Ügynök az égből sajnálatosan rendelkezik azzal a hibával, hogy olyan, mintha már lement volna egy évad. Minimálisan elmagyaráznak nekünk dolgokat, de tele van olyan szálakkal és történetekkel, amelyek azt az érzést keltették bennem, hogy valami már volt és nem láttam. Pl. Han Chieh nagy szerelme, akiről annyit megtudtam a teljes évad alatt, hogy halálos beteg volt. De az a történet? Maradt a homályban, csak pár utalás volt.

A mitológiájával is ez a baj. Az nem probléma, hogy keleti kultúrkör és más, mint a mienk. Az ilyen történetek üdítően hatnak és én szeretem is a halálistenes, démoni másik világos vagy éppen k-pop démonvadászos, lélekváltós és még sorolhatnám ötleteket. Csak itt sok mindent tudni kellene előre - pl. arra képtelen voltam rájönni, hogy Han Chieh mögött álló isten miért sorszámozott nevet visel. De mondhatnám a szellemeket is, mire képesek, miért ragadnak itt, mi lesz velük. Az egyik legrosszabb az volt, hogy a varázslatok működése, ára, formája - amiket a főszereplő használ, szintén jöttek a semmiből. A végére összeraktam, de kb. végig megvolt az érzés, hogy ezt már ismerni kellene, csak éppen nem tudom, honnan.

A történet különben elment. Nagyon röviden, az istenek nem jöhetnek teljes alakjukban az emberek közé, de közvetítőkkel manipulálnak és mesterkednek. Han Chieh egy kamaszkori ballépés miatt lett a Harmadik Koronaherceg ügynöke és természetfeletti őrséget lát el. Egy beteg lány, az otthonának a fenyegetése és az ember, aki tönkretette a családját most bonyodalmat okoznak, és el kell köteleznie magát a feladatának és nem csak letudni, amíg letelik a büntetése.

Bőven van mellékszereplő és hozzátett történet benne. Egy misztikus sorozatgyilkos fog összekötni mindent, aki az istenek világáig egyekszik elnyúlni. Így eleinte heti ügyesnek tűnik, de minden összefügg. Nagy nyomozás különben nincsen, általában megismerjük a helyzetet, a végére meg jöhet a bunyó és mágia.

Látványra is közepes. Összerakták, nem fáj nézni, de jónak sem nevezném. A tévében egyszer elmegy szint.

A színészek semmit nem mondtak nekem és szerintem meg sem jegyeztem őket. A szereplők kétdimenziósak és egyszerűek. A főszereplő a múltjának történeteivel egy fokkal érdekesebb náluk, de a jelenje továbbra is sivár. Nem is kell megszakadni egy színésznek sem.

A japánok, koreaiak, de még a kínaiak is ezt a zsánert sokkal profibban és összeszedettebben művelik. Ez olyan volt, mintha ezeknek a nyomdokaiba igyekezne lépni, csak egyszerűen még nem tart ott. Lelkes próbálkozás a nagyobbak nyomdokaiban.

Általában félve kezdek bele olyan filmbe, amit szerettem eredeti regény formájában. Ezzel meg is van a magyarázat, miért húztam el eddig, hogy megnézzem az Arthurt. Talán kicsit reménykedtem, hogy fakul a könyves élmény és akkor nem leszek olyan kritikus a filmmel. Mert szeretni akartam ezt az alkotást, ahogy a könyvet is szerettem.

De megint sikerült belecsúsznom. Elkezdtem szemezni, miben más és szépen jegyezgettem, hogyan formálták át a történetet. Az biztos, nagy betűkkel, hogy sokkal inkább amerikai történet lett belőle. Michael nem simán egy jó kalandtúrázó, mint az eredeti Mikael. (Azt hagyjuk is, hogy  nemzetiséget váltottak, alap, ha már amerikai a film. Nem fog egy svéd férfiról szólni.) Mark Wahlberg nem játszik simán sportolókat, neki a legjobbak kellenek. Michael kerettörténete az is, hogy elismertem a sportág egyik, ha nem a legjobbja, de a világbajnokságot soha nem sikerül megnyernie. Mindig valamin kisiklik a csapata, mert stresszhelyzetben Michael bizony rosszul dönt. Az utolsó esély jön el, több saját pénzzel és egy utolsó pillanatban összeszedett csapattal Dominikán.

Látjuk, hogy szedi össze a csapatot, mi hajtja. Milyen család várja otthon. Megismerjük a csapattársakat is, akiknek mind valami oka van, hogy mellette kötnek ki. Leo a brandjét építi, kalandsportoló, de legalább annyira influenszer is és kettejüknek nagy múltja van. Olivia egy sportlegenda lánya, aki beteg apja kedvéért megy el versenyezni. Chik meg a legjobbak között volt, bajnok is, csak éppen egy sérülés miatt a korábbi társak már nem mennek vele - Michael viszont ad neki egy esélyt. Látjuk a készülődést, megindul a verseny és alaposan, többször is a szánkba rágják, hogy mit és miért csinálnak, ez miért nagyon kötetlen sportverseny. (Pl. nincs kijelölt útvonal, maguk határozzák meg, ahogy a sporteszközt is.)

Döbbenten néztem is a filmet, hogy ez egy kutyás történet. Elméletben. Hol van Arthur? Pláne, mivel a könyvet tényleg építették a kutyára és nem egy önéletrajz volt, amiben egy ponton felbukkan egy eb is.

Közel a film feléig el kell jutni, hogy Arthur megérkezzen és csapattag legyen. Közbe mutatták, hogy lézeng az utcákon, vagy a versenyzők körül, de nem volt szerepe. De Michael majd ad neki egy húsgombócot, a kutya követni kezdi őket és mire feleszmélnek, a csapatnak már a kutya is a tagja. Aktívan, kalandfilmesre vett cselekménnyel, mert pl. olyan jelenetet is kapunk, hogy éjszaka Arthur akadályozza meg, hogy Leo egyenesen egy szakadékba gyalogoljon bele.

Azt már élveztem - ahogy tényleg csapat lesznek és Michael jobb ember lesz a kutyától. Az a bizonyítási vágy, ami egészen addig keresztbe tett neki, megszűnik. Felelős lesz, a befogadott kutyáért. Más alapján hoz döntéseket és a csapatdinamika is sokat javul. Onnan jó lett a verseny, ha a különböző útvonalak miatt csak a résztávoknál látszott, hogy egymáshoz képest hogy állnak a csapatok.

A végére viszont megint jött a hang és morgás, annyira amerikai az eredeti történet helyett. Mint említettem, Wahlberg nem csak sima sportolókat játszik. Ebben is, az eredetitől eltérően világbajnokok lennének most, ha nem mentik ki az utánuk úszó kutyát és viszik magukkal a kenuval. De még így is beérnek ezüstérmesként, naná! De ez még hagyján. Tipikusan amerikai filmes. Az viszont, hogy miképpen viszik haza a kutyát? Az már a törvények felülírása is, mert igazából esélytelen így bevinni egy állatot. De ez film, megtették így.

Jó szereposztása van, több színész is A listás vagy nagyon ismerős egy-egy sikeres filmből vagy sorozatból. Természetesen Wahlberg leuralja a történetet, inkább Michael filmje lett ez, mint a címszereplőé, de azért neveket gyűjtöttek be mellé. Jól állt Simu Liúnak ez a díva karakter, és még Bear Grylls is szerepel benne különben. De Wahlberg - Michael a középpont, ő fejlődik, ez az ő története. Ahogy írtam, még a kutya se éri el a szintjét. Csoda is, hogy meghagyták a csapatsportot és nem Wahlberg figurája küzd le mindent egyszemélyes hadseregként. Legyek gonosz? Szerintem még mindig nem heverte ki, hogy a The Fighter lett volna a nagy dobás, díjakat szeretett volna érte kapni, csak aztán Christian Bale lenyúlta a show-t mellékszerepből. Igaz, itt nincs is mellette hasonló kaliber, mint Bale...

Ok, gonosz én leáll. Ez egy szerethető film. Családi értékekkel, kitartással és óda a túléléshez is, amiről majd Michael is megtanulja, hogy kell, legyen célja Nem elég csak túlélni, kell kihez hazamenni és tudni kell megállni is. Szerethető a kutya, jó volt a csapatdinamika is. Az meg már szokott, hogy Wahlberg miképpen játssza az amerikai hőst, ha éppen sportolót is alakít.

Ehhez a filmhez is elég egy utasítás: ki kell hozzá kapcsolni az agyunkat. Egyszer meg lehet nézni, valami szórakoztató vonala is akad, csak éppen akkora marhaság - disznóság! - az egész...

A történet szerint a börtönből kijött Asia meg akarja találni és menteni a testvérét. Így álnéven jelentkezik egy szobalányi állásra egy hotelszerűségbe. Ott meg jön a sokk, hogy a lakók és a kezelők gyilkosok, akik le akarják vadászni. De ez még nem minden - ők egyben sátánisták is, akik uruktól a rendszeres emberáldozatért halhatatlanságot kaptak. Így a film annak a története, hogy Asia gyilkolná az ellene jövőket, miközben menekül és keresi a házban a testvérét.

Kb. egy horror komédiához áll közel és nagyon buta megoldásai vannak. Gyakran szó szerint rossz volt nézni. Mert azt még értem, hogy poénnak szánják, a visszanőtt fej milyen furán áll vagy miképpen torzultak az arcvonások. De amikor valakit lefejeznek és úgy spriccel a vér, mintha csak egy slagból veretnénk? Annyira mű kinézete volt az egésznek, hogy gyerekkorom rémes slasher filmjei rémlettek fel előttem.

Nagyon sok a történetben az össze nem illeszkedő rész és még csak meg sem próbálják ezeket feloldani, ha egy-egy szereplő rá is kérdez. Mint amikor Maria kérdezi a testvérét, hogy jött ki a börtönből De még jobb példa az, hogy hol tanult meg így verekedni. Mint egy nindzsa vagy harcművész - könyörgöm, még egy kardja is volt már a beköltözéskor! Mégis, hogy tanult volna meg a börtönben kardozni? Mert ok, az utcai harcot és öklözést el tudnék hinni. De kardozni és katákat gyakorolni? Nem tűnt fel, hogy If várában lett volna és felvette volna a Monte Cristo nevet, és a keleti harcművészet még akkor sem stimmelne.

Általában van agyam az idióta filmekre is, és azért ebben is fel tudtam fedezni némi beteg humort, amit értékelni is tudtam. Azt a fajtát, amire azt mondanám, hogy valakinek nagyon elgurult a gyógyszere. A sátán a karóra tűzött disznófejjel még horror elemnek is ok, az meg valami nagyon beteg, amikor maga is harcba száll Asia ellenében. Arról meg a Tini Nindzsa Teknőcök és az agy jutott eszembe, bár neki volt saját robotteste és nem mondjuk Zúzó testét vette kölcsön, mint a coca sátán.

A poszter megmutatja, mivel adható el a film. Zazie Beetz kezd olyan szinten lenni, hogy elvigyen maga egy filmet. Egy-egy ismerős akad még benne, mint Tom Felton az egyik gyilkos sátánista szerepében, de ez alapvetően Beetz vállán halad előre. Messze nem egy új Kill Bill, de egy agyament horror - akció komédiát elbírt a stáb.

Buta filmnek minősíteném, néhány nagyon csúnya és buta megoldással benne. Ugyanakkor egy-egy ötlet is jutott benne és néha egy-egy poén is ül. Vagyis, nálam közepes. Egyszer megnéztem, morogtam vagy mosolyogtam és most lököm a feledés bugyraiba.