Nem is tudom, mi volt a hiba. Hajlamos lennék arra gyanakodni, hogy mivel már olvastam a regényt, amiből a film készült, már eleve nem tudott meglepetést nyújtani. Unnom azért nem kellett volna, de már csökken, amennyivel le tud kötni a film. (Ok, nem szabály ez sem. A Gyűrűket nem egyszer olvastam, mégis leköt. De az a top, kisebb filmek is képesek erre.)

Az is gyanús, hogy a regényért sem voltam éppen oda. Ruth Ware könyvei nekem az a szint, amit kikapcsolódásként elolvasok, de nem marad tartós élmény. Egynek elmegy, az igazi meglepetés vagy zsánerbeli bravúr nem szokott benne lenni.

Ilyesmi van a filmmel is. Szépen a zsáner szabályait követi, kitöltik a játékidőt, de egyetlen hűha-pillanat sem jutott bele. A csavarokon nem lehet meglepődni - ismétlem, eleve nem is vártam, hogy én meglepődöm. A regényből tudtam, mi a trükk és hogyan kivitelezik. De még akkor is, ha ezt leszámítom, valahogy ezt vártam. Ezért is nem szeretem a szinkront, ezt azzal láttam. Már az lebuktatja az ilyen csavart, hogy más hangot adnak a szereplőknek. Azért annyi esze mindenkinek van, hogy a szereplő hangja nem lesz egészen más egyik jelenetről a másikra, ha ennek nincs valami különösebb oka.

Baj lehet az is, hogy Laura sem az a karakter, akinek olyan nagyon drukkolni akarok. Nincs vele gond, csak éppen meg sem kedveltem. A munkája iránt elkötelezett újságíró, aki éppen küszködik a legutóbbi, balul sikerült ügy után. Látjuk, hogy mennyire a munka volt minden. A magánéletét is annak rendelte alá. Céltudatos, makacs, törekvő. Az erkölcsi mércéje is a helyén van.

Ahhoz már rég olvastam a regényt, hogy erre emlékezzek, de azért nem bírom ki. Meg kell jegyeznem. Netflix-film és ők mit nyomnak bele mindenbe, ha kell, ha nem? LMBTQ karaktert és vegyes párokat. Itt az utóbbit kaptuk, bár nem olyan eltúlzott vagy zavaró mértékben, ami miatt máig nem bírtam megnézni a Bridgerton-t, siker ide vagy oda. De ez nem a kosztümös Anglia, itt legfeljebb azon járt az agyam, hogy a regényt mennyire módosították rasszokban, de a történet és hitelesség szemponjából mindegy.

A casting különben még akár jó is lehetett volna. Keira Knightley már annyi újságírónőt játszott, meg lelki traumát, hogy ezt kisujjból kellett volna eljátszania. Guy Pearce meg zseniális karakterszínész, a gonoszkodás jól áll neki. Kicsit a Brutalista karakterét láttam most benne visszaköszönni: a felszínen megkapó üzletember, szimpatikus, bár makacs alak. Azonban mélyen... ott bajok vannak és gyilkos indulatok. A többiek elvesznek mellettük, noha azért elég sok ismert színészt betettek mellékszerepelni. De akár Ajala, akár Mbtaha-Raw: utána már járt az agyam, hogy kit is játszottak? Ahogy írtam, elvesznek a történetben.

Egy csavar, egy poén és egy ismerős krimi-toposz. Legutóbb Agatha Christie-novellában olvastam, aminek ugyanez volt a poénja. Annyi, hogy ott nem hajókáztak, hanem tengerparti nyaraláson voltak és ha jól rémlik, Miss Marple a fürdőruhákból jött rá, hogy milyen gyilkosság és személycsere történt a szemük előtt. Ennél ez a film mozgalmasabb nyomozást és feszültséget kínál, de mégsem olyan jó, mint a Christie-novella, amit hónapokkal később is simán elmesélek.

Mi maradt ki? Talán csak maga a történet. A megviselt újságírónő, Laura pihenésképpen elvállal egy interjút. Az emberbarát és haldokló milliomosnő, Anne és a férje útját fogja megírni. Csak éppen egyik este egy embert lát a vízbe esni, de senki sem hiányzik. Ki és mit titkol itt? Nyomozni kezd és meg is találja a bűnügyet, amibe majdnem bele is hal.

Az alap nem rossz, tényleg. Csak... a film mégsem lett az igazi.

A hajó a helyszín. Nem látványfilm és kausztrofób sem lettem az egy, elhagyhatatlan hajó miatt. Másnak sikerült azt összehozni, itt olyan nagy a hajó, hogy az fel sem merül.

Egyszer megnéztem, de már most küzdelem emlékezni rá. Nálam a tipikus vacsi melletti film, amit aztán el is felejtek hamar, de addig elmegy, amíg eszegetek. 

Az valahol elképesztő, hogy a k-pop nálunk is mennyire betör. Annyira életidegennek érzem én, ehhez képest vannak könyvek, ismertebbek kezdenek lenni a sztárok és nálunk is elég jól ment ez a Netflix-animáció is. Azért olyan hípe nincs, mint amit máshonnan hallok, de így is elég volt ahhoz, hogy belenézzek, mégis, mi ez.

A történet alapötlete már nem semmi. Papnők egy része zenével zárta el a démonokat az emberektől. Napjainkra k-pop sztárok az utódok, akik végleg el akarják egy slágerrel zárni a két világot egymástól. A démonkirály ki van akadva, és egy egykori ember, mára megkeseredett démon előáll egy ötlettel: ők meg csináljanak k-pop fiúzenekart és nyomják le úgy a lányokat.

Harcolnak a mesében fegyverekkel, tényleg démonvadászkodnak. De közben meg a slágerlisták helyeiért is megy a harc, koncerteznek és megvan az a szókincs, amit k-pop regényben szedtem fel, pl. az első felében simán beszélnek a fiúk debütálásáról, vagy a lányok kapcsán, hogy ki milyen szerepet testesít meg a bandában.

Fura leírni, de itt valóban nagyon találó a cím.

Akad bonyodalom benne: a démonok terve túlzottan is bejön. A vezető énekes leányzó meg titkot őriz a származásáról. Ki jön rá? Naná, hogy a k-pop démon fiúbanda vezető énekese. Tipp, hogy lesz a mesében még egy kis románc is? Ugye, hogy nem kell leírnom sem?

Közben meg vannak a koreai mitológiából kölcsönzött, humoros elemként betett mellékszereplők. Pl. Jinunak a démonvilágból van egy cuki tigrise, aki egy többszemű madárral lóg, aki rendszeresen ellopja a tigris kalapját. Ok, így kiírva nem jön át, de a mesében cuki.

Nem hiszem el, hogy ezt képes vagyok leírni, de ez egy cuki, zenés és urban fantasy történetként is működő animáció. A zenei vonal, a démonvadászat, a lelki ügyek, szépen összeáll az egész. Nagyon jól egybegyúrja mindazt, amit a koreai kultúra egyre erősebben népszerűsít mindenfelé. Egyedi. El nem tudom mondani, mennyire fáj, de én szerettem ezeket a démonvadász énekes lányokat és a démonokkal való párbajaikat.

Van humora. Nem csak a mellékszereplők, a szituációk, a lányok egymás közti viszonyai is tudnak humorosak lenni. Könnyed, egy-egy drámai elemmel.

Érdemben van használva a zene. A szövegek is passzolnak a cselekményhez. Nem hallgatok k-popot, arról fogalmam sincs, annak mennyire felelnek meg. De a mesében működnek, még dallamtapadásom is lett és a démon zenekar utolsó dalát fél nap dúdolgattam. Hála égnek nem a szódás dalt, az azért nincs azon a szinten, mint a többi. A zenéről különben sokat elmond az is, hogy az albumról 4 slágerlistás dal is kikerült az USA-ban. Ha jól rémlik, azt olvastam, ez valamiféle rekord is.

Jól néz ki. Színes, élénk, jól megkoreografált harcokkal és klipszerű dalokkal. A szereplők, a világ, az állatok és démonok. Jó volt a szememnek is.

Én rajongani nem fogok, de ezt a filmet szerettem. Pedig azt hittem, sikítva fogok menekülni. Nem így lett. A siker meg akkora, hogy jönnek az egyéb formák is. Újabb film, sorozat... Azt még meglátjuk, de ez a mese/animáció jól sikerült.

Az nem jelent a filmnek jót, amikor a Georgie nevű kutya sorsa érdekel benne legjobban - amikor ez még csak nem is kutyás film. A gazdi kerül bajba, de olyan elmebeteg módon...

De nem ott kezdődnek a filmmel a bajok. Már a nyitány, a casting is ellenszenves lett. A történet szerint Lauren gyereksztár volt egy sikersorozattal, amiben felnőtt. Most meg botrény van körötte: ellopták a telefonjáról a képeit és kikerült egy, amin a terhességi tesztje látható. Mi a gond? Belenéztünk a sorozat készítésébe is. A játszott karakter gyerekként kezdte, ott nőtt fel. Turner már közel 30 - a szerepe meg középiskolás kamasz? Amikor összerakva legfeljebb huszonéves lehetne, de lehet, még fiatalabbnak kellene lennie?

Lauren úgy is van megírva, hogy egy filmszakmában felnőtt kamasz legyen. Mi hamar megtudjuk, ki a gyerek apja és már moroghatunk is azon, hogy milyen mocskos a show világ. Lelőjem a poént? Annyira kevés van benne, inkább nem. Maradjunk annyiban, hogy elég kiábrándítónak találtam, amikor felfedték a személyét.

De a filmnek nem ez a fő profilja. A botrány és a rejtély az apa körül azért kell, hogy Lauren egy vendégházba meneküljön vidéki magányba. Ott aztán ki akarják rabolni, ő meg... bentragad egy lezárt szobában. Azért nem pánikszoba, de szinte az is lehetne.

Egyszerűen bugyuta, ahogy ő ott gubbaszt, majd próbálja kikaparni magát, míg a bűnözők odakint szerencsétlenkednek. De nagybetűsen. Lauren nem is kellene, nem is nagyon tud ellenük tenni semmit, elintézik ők magukat. Szegény Georgie kutya, akit tudnak bántani. Megjegyzem, Lauren és a baba sorsa nem nagyon érdekelt, de annak a kutyának drukkoltam. Benne megvolt az a hűség és kitartás, ami az embereknek itt nem jutott.

Hogy még betegebb legyen a film, a gyerek apja is mozgásba lendült. Nem pozitív irányba víve el a cselekményt. Egy újabb veszélyforrás lett, amit Lauren még csak nem is sejtett. Értem, hogy akartak ebből feszült thrillert faragni, de egyszerűen képtelenség komolyan venni. Akármit benne. Nem elég, hogy a bűnözők szerencsétlenek, a profinak mondott megoldóember sem remekel.

A színészek is... rémes. Sophie Turner idegesítő és nekem még ellenszenves is volt, holott egy végtelenül naiv lánykát próbált alakítani. Már nagyon nem annak néz ki. A bűnöző idióták meg... arra szavakat se találok. Katey Sagal kutyabolond, helyi különce volt az egyetlen, aki kb. tetszett benne. Több szív és szerethetőség volt benne, mint bárki másban a filmben.

Még csak nem is látványfilm. Kb. a cselekmény nagyja egy házban játszódott, ott is egy szobában. Ez akár jó kis bezártság érzetet is kelthetett volna, de még akkor sem hitelesen került veszélybe Lauren, amikor az életéért kaparta a falat.

Buta történet, rossz casting, semmi látvány. Nem is ragozom tovább, ezt a filmet nem szerettem.

Három részletben hozza el a Netflix egyik, ha nem a legnagyobb sikerének a befejezését. Nem véletlen - a szolgáltató erőssége egyben a gyengéje is. Azt szeretjük, hogy nem kell hetekig várni egy sorozatra, a Netflixen daráljuk az évadokat. Csak éppen nekik nem az igazi, hogy megnézzük, lecseng és keresünk mást. Megoldás?

Amit itt megcsinálnak. Megkapjuk az évad felét, és nem kell sokat várni a folytatásra. Karácsonyra itt lesz a következő rész, hogy szilveszterre a zárás is megérkezzen. Így december a Stranger Things hónapja lesz, mert három hullámban nézzük majd, mi lesz Hawkinsban a végjáték. Elhúzzák, de mégsem 2-3 hónapig, mint lenne az, ha hetiben néznénk.

Az első, amit az 5. évad kapcsán már meg is jegyzek, hogy teljesen más taktikát követ, mint a 4. évad. Még elevenen él bennem, azt milyen nehezen kezdtem el. Hiába volt ott is a lehetőség a darára, egyszerűen nem ment. A sorozat első részein lassan szenvedtem át magam. Most viszont in medias res belevágunk, és már most alakulnak a frontvonalak és összecsapnak - hát sokan sokakkal.

Nem nagyon akarom magát a cselekményt elmesélni, még akkor sem, ha 2 etap is visszavan. Már nem furmányos-csavaros, talán ez igazán az soha nem volt, de azért akadnak benne meglepetések. A kemény mag azonnal akciózni kezd, Vecnát keresik és harcolnának vele, miközben lesznek eltűnéses esetek, a sereg is nagyon somfordál valamiben és semmi jóban.

Ebben az évadban már most mindenkit feltesznek a táblára. Mindenki harcra készül, mindenkinek feladata van és ott van a frontvonalon. Nincs senki, aki ne lenne már most helyzetbe hozva és ne éreztetnék azt, hogy a következőkben igenis szerepe lesz a gonosz ellen. Még olyan szereplők is, akik úgy tűnik, hogy kispályára kerültek, meg lesz oldva, hogy visszatérjenek és fontosak legyenek. Ezért nem is akarok jobban belemenni - az akciók mellett fel lehet fedezni, ki hol van és miben lehet szerepe.

Még mindig megy a sorozatnak a többféle stílus és hangulat keverése. A gyerekfilm az egyetlen, amit már elvesztettek. Az egykori gyerekszínészek felnőttek és az a fajta gyerekközösség már nincs, mint kezdetben. De kamaszként is megvan a banda, a feladat és a barátság. Kicsit más, de tudom értékelni, hogy engedték őket felnőni és nem erőltetik a gyerekeket.  De, nem is erre akartam kitérni. Még mindig remekül kever sci-fit, horrort, családi filmet, thrillert és komédiát is. Igen, megvan a dráma és hatalmasak a tétek, de itt jó érzékkel egy-egy poénnal vagy felemelőbb résszel tudnak még oldani is.

Ha már emlegettem a felnőtt gyerekeket, kivétel nélkül mindenki jött vissza. Az is, akinek korábban is volt neve és sikere a filmes világban, mint Maya Hawke vagy Winona Ryder, azok, akiket ez a széria tett fel a térképre, mint David Harbour és Milly Bobby Brown, de mindenki más is. Ez a szerep már annyi rájuk nőtt, nem is tudnám másokkal elképzelni.

Amit érdemes még kiemelni, hogy még mindig kapunk új szereplőt is. Linda Hamilton megint egy kemény, katona karaktert kapott. A Resident Alienben kb. ugyanezt játszotta, de rá eléggé ráégtek ezek a kemény, amazon alkatú nők, legfeljebb abban van különbség, hogy mikor pozitív, mikor negatív szereplő. Itt még eldöntésre vár, majd kiderül, mi is pontosan a célja.

Látványos, pörgős, ez egy izgalmas nyitány. Látszik, hogy nagyon oda akarják tenni a végét és sok minden van már most. Szörnyek, átváltozások, más világok. A szemnek is kedveznek.

Hagyományosan, évek óta Az élet dícsérete aktuális évadát nézem karácsonykor. Lehet, idén változtatnom kell a szokásomon?

Általában először olvasok, aztán megnézem a belőle készült filmet/mesét és jöhet a kritizálás. Nagyon ritka, amikor a film eléri nálam az alapanyag szintjét. Az még ritkább, amikor a feldolgozás jobban tetszik, mint az eredeti.

Ez egy ilyen eset lett.

A Suzume egy 3 kötetben megjelent manga. Meglepett, hogy nem is anime sorozatot, hanem egy filmet készítettek belőle. Viszont, ezen túl pozitív dolgokról tudok mesélni.

A történet és a grafika leköveti az eredetit. Ugyanazok az alakok elevenednek, ugyanabban a cselekményben. Lehet lapozni a mangát és közben nézni a képeket, szépen összepasszolnak. Én bírom a szöveghúséget és ez itt teljesen meg is tudott valósulni. Így az a plusz is megvolt, hogy nekem a film értelmesebbé tette az olvasott anyagot is.

Nem mintha bonyolult vagy nehezen érthető lenne, csak van egy olyan dinamikája és története, ami csak a mangán keresztül nekem nem múködött. Mint Sota, a szék kalandjai, vagy a duplázott road movie. Először az ajtókat csukni, majd Sota megmentése érdekében. Nem is nagyon értem, hogyan lehet, hogy míg a képregény egyre inkább elvesztett, a mese verzió lekötött - pedig, tényleg nagyon lefedi a mese a mangát. De valahogy érthetőbb, emészthetőbb, ha a szereplők mozognak, beszélnek és feléled az egész cselekmény.

Nálam számított az is, hogy a mese színes. A manga fekete-fehér. Tudom, ezt már régen megszokhattam volna, de akkor is, sokkal szívesebben néztem a filmes verziót. Még rajzaiban is jobban tetszett, aminek végképp semmi értelme. Egymás mellé lehet tenni az alakokat, ők is ugyanolyanok. Mégis, az anime szép, míg a manga annyira nem tudott megnyerni. Noha, ismétlem: ugyanaz. A cicák messze visznek mindent, de Sota, a szék kalandjai is jobbak megelevenedve.

Annyit kerülgetem már, írjak a világáról is? Tulajdonképpen egyszerű. A világunk mögött van egy másik, a másvilág és istenek földje. Ha ajtó nyílik, kiszökik onnan az energia és nagy pusztulást okoz. Sota ilyen kapukat zár és egy felé tartva összetalálkozik Suzumével. A lány utánamegy, ő találja meg a kaput és semmit sem tudva annak természetéről, elmozdítja a zárókövet, ami őrt állt. Megelevenedik, cica lesz, de elszabadul a pokol is. Az ajtók sorra nyílnak és az sem segít, hogy a Suzumével játszani akaró Daijin széket csinál Sotából. El kell kapni a zárókövet, be kell zárni az ajtókat és Sotát is emberré kellene tenni. Mindez egy Japánon keresztüli hajszában, középtájon elég nagy fordulattal, amit már nem mesélek el. Legyen valami meglepetés is.

Szépen beletettek ifjúsági elemeket is - az árva lány és nagynénje kapcsolata. Sota kötelessége és az áldozatok, amiket képes meghozni. A zárókövek felelőssége és Daijin sorsa. Suzume felnövése. Miközben egy nagy road movie, fantasy kalandok közepette, tudtak beletenni egy másabb világot, mondanivalót is.

Megjegyzem, megelevenedve jobban működik a humora is. Megrajzolva a székes kalandokon még mosolyogni se tudtam, az anime-ban már igen.

A lényeg, ezt a verziót szerettem. Nem túl hosszú, minden benne van és szépen is sikerült, tartamra és külcsínre is. Soha rosszabb adaptációt, ez rendben volt.

Eddig kellett várni, a féltávra, hogy beköszönjön az It Welcome to Derry (s01e05) sorozatba a nagybetűs Bohóc. Végre, volt egy rész, amit tudtam értékelni. Ami anélkül volt horror, hogy a texasi láncfűrészes szörnyes verziójában érezzem magam. A katonaság el akarta kapni a lényt, a gyerekek pont akkor szerveztek mentőakciót és a csatornában elszabadult a félelem és halál. Nem is kelt tovább ragozni: itt érdemes kezdésről beszélni. Annyira örülök, hogy végre nem csak tépkelődés ment...

Hagyományos részt kapott a Tracker (s03e05). A hegyen eltűnt kamaszokat kerestek, miközben Colter újfent csak elemezgethette magában az apjával kapcsolatos emlékeit. Nem is tudom, kicsit olyan volt, mint amikor a kórháza sorozatokban az eset választ ad a dokik magánéleti nyomorára. Ez ugyanaz, csak itt Colter a maga szakmájában kapta meg a válaszát. Az apja is csinálhatta volna másképp.

Építkezik a Landman (s02e02) is. Most kezdtek kicsit jobban belemenni, milyen konfliktusok lesznek az évadban. Avagy, Cooper vállalkozása nagyon nagy siker lehet, de az máris hozza a problémákat. Ariana megijed a pénztől és szakítana miatt. Tommy meg rájön ki a fia üzlettársa, ami még nagyobb bajt vetít előre és az új állandó szereplőt: hello, Andy Garcia! Nagyobb teret kezd kapni a másik új alak is, Tommy apja. Egyelőre nem látom, milyen nagyobb szerepet tudnak adni neki, bent van az otthonban, de még kiderül. A többiek körül nagyobb volt a csend, jön a maffia. A felépítés, a drámaiság különben a szokott.

Amiről írni se nagyon van kedvem: a Palm Royale (s02e03). Külcsínre most is teljesen ok. Szép ruhák, mindenki annyira jól és fiatalosan néz ki, amennyire csak a sminkesek meg tudják őket csinálni. Viszont a történet nem kicsit megy a gagyi felé. Norma leleplezése lenne a cél, mint sorozatgyilkos. Közben meg olyan szerencsétlen poénok vannak, mint Maxine, aki inkább lenyeli a jegygyűrűjét, minthogy visszaadja és az utódja hordhassa. Annyira... nem vicces, inkább bugyutácska már az egész, hogy kérdőjelezem is meg magamban, miért erőltetem. Mondjuk, tudom. Túl sok benne az ismert színész és színes, vidám a gagyisága mellett is.

A nagy trükk felvezetése volt a The Last Frontier (s01e09). Házaspárosunk szervezi és trükközik, hogy szemtől szembe kerüljenek a CIA öntörvényű vezető ügynökével. Érdekes is felállás, mert Clarke karakterének abban igaza van, hogy sok ártatlan szenvedett miattuk és nekik is fizetni kellene a bűneikért. Abban meg Sidney és Levi látja jól a dolgokat, hogy másképpen mit tudnának tenni egy ilyen szintű ellenfél ellen? Megvolt a játékosság, a moralizálás és én szívesebben drukkolok Cooper karakterének, mint ellene. Így elvagyok, de alaposan fel is tekerték a kérdőjeleket, mire lehessen számítani a végjátékban. Hamarosan kiderül az is.

Az utolsó részeket néztem a Forsyte család (s01e05-06) történetéből. Mondhatni, a végére értek el arra a pontra, amikor a végig lebegtetett feszültségek robbantak, vagy vázolni kezdték, hol lesznek komoly drámák. Igazából senkire sem mondanám benne, hogy jó helyen van és a végére rendeződnek a dolgai. Jolyon az egyetlen, aki ezen a ponton lehetne, de ha lesz folytatás, szerintem a családja nem fogja hagyni, hogy akár ebben a formában a saját módján legyen boldog. Mert választott: az álmait és a szeretett nőt a gyerekeivel a cég, a vagyon és a családneve helyett. Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy feladott. Frances simán elérte, hogy ne akarjon válni és a nevét ne kaphassák meg a gyerekei. Még csak küzdenie sem kellett érte. Igaz, kezdettől azt vártam, hogy a kiderülő igazság, a gyerekek változtatnak a férfin. Rajta mindig is és kezdettől látszott, hogy a családi kötelességeit teljesíti, a szíve nagyon nem itt van. Mondjuk, ha Frances kezdettől rugalmasabb és a gyerekek az életük részei lettek volna, akkor a házasságát és a boldogságát meg tudta volna tartani. Az volt a végső és rossz döntése, hogy egyszer is választásra kényszerítette Jolyon-t: a gyerekei vagy a házasságuk. Komolyan nem érezte, ennek mennyire esélye sincs? Megjegyzem, ahogy Frances és az apósa beszélnek, ahogy egy nevezőn vannak, nekik kellett volna egy párnak lenni. Még a kémia is jobb köztük, mint Jolyon és Frances között. Ott mindig is érezni lehetett, hogy a nő a börtönőr, aki a család szerette úton tartaná Jolyon-t. Jolyon szerintem magára nézve olyan döntést hozott, ami boldogabb emberré tenné. Őt meg tudom érteni. Soames az, akinek megvolt a lehetősége valami hasonlóra, ráadásul a család berkein belül, de a féltékenysége megrontotta és már olyan mocskos szintre megy le a felesége ellen taktikázva, hogy az apjánál is manipulatívabb, számító, sötét figura lett belőle. Őt is tudom sajnálni, bár ő mindig is hidegebb és érzéketlenebb volt, mint az unokatestvére. A pozitív meglepetés June volt. Ha az anyja viselkedett volna a lányához hasonlóan, máshogy alakult volna a történet. Ő el tudta volna fogadni az új testvéreket, Louisát is. Már kezdem megsajnálni, mert a szeretett vőlegénye már most úgy néz ki, hogy Irene rajongója lesz. Nem lepne meg, ha ők meg is szöknének együtt, ha lesz 2. évad. De robbant egy bombát a nagyi is - sokat emlegettek egy nőt, akibe mindkét fia beleszeretett annak idején. Annak kapcsán lesz egy nagy meglepetés. Ha még titok is, de az is kipattanhat. Kíváncsi leszek, hogy idősebb Jolyon a saját fattyáról is le tud-e olyan könnyen mondani, ahogy elvárta volna, hogy a fia mondjon le a gyerekeiről. Ráadásul, neki lett a feleségétől is gyereke, Jolyon nem kapta meg ugyanezt. Talán látszik is, most, az utolsó két részben több minden volt, mint eddig. Előkészítettek sok mindent eddig, és a végére robbantak a konfliktusok. Pazar látványban, szép ruhákkal és helyszínekkel, sok ismert színésszel, ahogy eddig is írogattam. Ez az a fajta kosztümös romantikus szórakoztatás, amit szemnek is szépnek összeraktak, miközben épp eléggé szappanos és botrányos is, mondhatni guilty pleasure a végére. Mivel tervben a 2. évad, lehet majd még erről írni.

Ahogy írni szokásom, ha zárok, próbálok kezdeni is valamit. Így jött a The Mighty Nein (s01e01-04). Fantasy animáció, a Vox Machina világában. Nem állítom, hogy értem, a készítők miképpen gondolkodnak kampányokban, de az megvan, hogy a Vox Machina története után járunk. Új szereplőkkel és kihívásokkal. Itt a sötét tündérek egy varázsgömbjét ragadnak el, küszöbön a háború, miközben 6 kissé szerencsétlen figura összesodródik. Mindenki a saját küldetését járta - általában addigra kettesével összeverődve, hogy egy cirkuszi előadás estéjén együtt csukják le őket merényletért. Kénytelenek a szabaduláshoz összedolgozni és rájönnek, hogy nem is rosszak együtt. Van itt nyomozó papnő, erejét vesztett varázsló, iszákos és tolvaj goblin, varázserejű kardot szerzett félbarbár harcos, de még lehetne sorolni is. Senki se tökéletes, mindenkinek megvannak a titkai, de tényleg együtt tudják erősíteni egymást. Már kettesével is látszott, hogy jót tesznek egymásnak, de a csoportban lesz az erejük. Ebben egyeznek a Vox Machinával: jók lesznek együtt. Az első 3 rész a bemutatás, a szóló kaland kezdete, míg a 4-ben összeáll a csapat. Az közben megy a háttérben, mi fenyegeti a világot, amibe majd együtt is szépen belesodródnak. Beau már nyakig benne van, Caleb a zsoldos varázserejű harcosok miatt lesz érintett és azt is kiszúrtam már, hogy az intróban Caleb fogja az ellopott követ, szóval, biztonyosan ez az első nagy kaland. Sok az akció, sokféle a humor. Színes, pörgős. Eddig kifejezetten jól elszórakoztam rajta és meg tudta kedveltetni velem a tagokat is. Túl hosszú nem lesz, ha minden igaz, még 4 rész van az első évadból, de irányba állni a sorozatnak és a szereplőknek elég lesz. Aztán majd reméljük lesz folytatás is.

Nem is emlékszem, mikor sikerült utoljára valami jó csajos, romantikus komédiát néznem. Rendben, nem éppen az én zsánerem, egy remek fantasy-t vagy tekervényes krimit többre is értékelek. Ha ma lenne sorozatíró napom, biztosan a Stranger Things 4 új részéről mesélnék. Na, az fényköröket ver erre a filmre.

De maradjunk egyelőre A listánál. Amitől csak annyit vártam, hogy ha vicces nem is lesz, legalább tudjak rajta jókat mosolyogni. Összejött? Nem. Inkább bosszankodtam egyes részein és már értettem, miért nem botlottam bele eddig. Mert legfeljebb sávkitöltésre alkalmas.

Mi is a sztori? Abby az esküvője előtt rájön, méghozzá elég durva módon, hogy a vőlegénye közvetlenül az eljegyzésük után megcsalta. De mivel a nő egy színésznő, aki rajta volt a férfi listáján, kikkel léphet félre bármikor, elvárta volna, hogy minden menjen szépen tovább a maga útján. Abby nem így gondolta. Elfogadni a barátnője ajánlatát, hogy vele tart Los Angelesbe búfelejteni. Ott aztán eszébe jutott, hogy neki is lehetne listája. Összejöhetne onnan valakivel és akkor kiegyenlítene.

De a film nem bolond helyzeteket hoz, ahogy a kiszemelt sztárok közelébe akar férkőzni, sokkal inkább kínos helyzeteket. Pl. rohangásznak a barátnőjével egyik jóga edzésről a másikra, hátha éppen arra sikerül bemenniük, amire Oscar Isaacs is jár. De a legrémesebb az volt, amikor egy díjátadó után Cooper Grant még fel is hívja magához. Ő valami másik sztárral lakik együtt, akit Jack Blackhez hasolítanék kevesebb humorral és kevesebb vonzerővel, pedig Black sem egy jó pasi. A lényeg, hogy már szinte vártam, mikor dobják ki a lányt, hogy inkább egymássak hetyegjenek, helyette meg a kövérkés beesett a másik díjába, amit aztán ki kellett húzni az elfeléből. Hát igen, ez a fajta humor sose tetszett, most se.

Akkor a románc jobb lenne? Nem nagyon. Az egyik bárban a pultossal barátkoznak össze és Jake segít is majd a lányoknak. Közben Abby és Jake vonal mellett meg is tetszenek egymásnak, de romantika az nincs a filmben. Mire elérnek oda, hogy inkább vele kezdene valamit, simán közbeszól az élet. Ugyan nyitva van hagyva, hogy köztük még lehet valami, de a film nem fog egy rózsaszín, újra megtaláltam a szerelmet véggel zárulni. Okosabb is így, hiszen nincs egy hete a történetben, hogy Abby máshoz akart hozzámenni. De, a lényeg, hogy románcnak sem az igazi.

Csajos filmként? Tipikus. Abby simán megtanulja a végére, hogy kövesse a maga álmait és ne egy pasi határozza meg, mit és hol csinál. Teremtse meg a maga boldogságát. Korrekt, de valami új és eredeti? Ilyen téren sincs a filmben.

Aztán, a szereposztás. Kb. azt vettem észre, hogy mindenkit belövök, milyen tini vagy majdnem olyan sorozatban láttam mellékszerepben. Halston Stage a Prodigal Sonban volt az egyik főhős lánya, a másik húga. Christian Navarro a 13 okomban szállította a magnókazettákat. Gregg Sulkin legutóbb a Pretty Smart hősnőjének butuska lakótársa és majdnem pasija volt. Egyik sem az a színész vagy szerep, amiből saját film merülne fel. Mondjam azt, inkább eye candy, mint tehetség, ami itt is kellett?

Szóval, nem váltotta be egy reményem sem a film. Estére maradok azoknál a sorozatoknál, amiket bírok is. Vagyis, megyek El nyomában szörnyet vadászni, meg felfedezem, hogyan áll össze a Mighty Nein.

Kezdjük azzal, hogy aki nem bírja a befejezetlenül hagyott történeteket, már kezdheti is a menekülést. Ez a sorozat ugyanis nincs lezárva. Néhány eseményt megoldanak a végére, de csak azért, hogy mindenből valami újat nyissanak.

Az lett volna a 2. évad nyitánya. De a sorozatot az első után elkaszálták, így maradtunk tele kérdőjelekkel. Vagyis, nem szabad úgy nekiállni, hogy befejezést akarjunk. Ez csak a kezdet, de ennyi is az egész. Egyes történeteknél ez zavaróbb, másnál nem gond. Nem fáj így sem megnézni, de azért nekem sem esett jól, hogy ennyire nyitva maradt.

A sorozat különben egy családi bűnfilm. A Buckley család nagy csempész dinasztia volt, a bűn egyik jól bejáratott családja. Mára azonban törvénytisztelő polgárok, étteremmel és halászhajókkal. A családfő, Harlan komoly munkát tett bele, hogy ez legyen az életük. Azonban minden veszélyben van, a csőd szélén állnak és mire Harlan a nejével észbe kap, a fiuk már vissza is evezett ősei vizeire és drogot csempésznek.

A sorozat szépen dönti a dominókat. Akár arról, hogy az egykori alkoholista, drogfüggő lányuk, Bree miképpen akar a testvérén bosszút állni, aminek az lesz a vége, hogy a teljes családot veszélybe sodorja. A maga módszereivel igyekszik jóvá tenni, és elég kemény dolgokat meglép aztán, de a sérülés megvolt.

Valami hasonlót mindenre el lehet itt mondani. Jó szándékkal tesznek valamit, aztán baj lesz belőle. Sorra derülnek ki a titkok. Akár arról, hogy Harlan évtizedekkel korábbi viszonyából gyermek született, vagy éppen arról, miért is kezdett alkohol- és drogmámorba menekülni Bree.

A sorozat nem csak ezt a bűnvilágot akarja bemutatni. Aminek különben röviden annyi a lényege, hogy Harlan vissza akarja szerezni az irányítást, csak éppen a fia egy megveszekedett őrülttel kezdett közös csempészetbe. Nem éppen szép módszerekkel mennek egymásnak és a sorozat előrehaladtával egyre jobban eldurvulnak. A tényleges tevékenységük, a csempészés minimálisan fordul elő a cselekményben.

De, ami felé indultam. Ezen részek mellett folyamatos az olcsó szappan is. Az egyik legolcsóbb húzása, hogy visszajön a városba a Buckley-fiú kamaszkori szerelme. Cane már nős, van egy kislánya, de Jenna összezavarja a fejét. Így a felesége háta mögött egyre közelebb kerül az egykori szerelméhez. Vagy: Belle az ingatlanbiznisz közben az üzletkötővel keveredik viszonyba, aminek aztán meg is ihatja a levét. Nem a férje miatt, akinek különben sincs jogalapja féltékenynek lenni, de Wes nem éppen tisztességes játékos és az ügyeket rendbe tenni utána már egy olyan bűnszál lenne, amit a 2. évad el nem készülte miatt nem kapunk meg.

Az különben látszik a sorozaton több formában is, hogy ennél jóval nagyobb sikerre számítottak. Több helyszínen játszódik, vezetik folyamatosan a szálakat tovább. Amennyire egy csendesebb és nem véresebb bűnfilm lehet, még látvány is akad benne.

A színészei is beleférnek ebbe a kategóriába. A főszereplők neve mellé mind lehet tenni valamit, ahonnan ismerhetjük. A Supergirl Karája vagy a Mindhunter egyik nyomozója mellé bejön a mozikban is rendszeresen feltűnő Bello. Vagyis, abszolút erős sorozatalapanyag lenne színészekben. Egyszerre akadt benne tehetség, meg eye candy faktor is.

Min buktak el? Nekem leginkább azon, hogy ilyet már túl sokat is láttam. Anélkül, hogy igazán kiemelkedő színészi alakítás vagy történetelem lenne benne. Mi is volt annak a másik bűncsaládos Netflix-sorozatnak a címe? Ozark. Azzal érezném rokonnak, csak ez inkább szappan, mint az a dráma, amit az Ozark tudott. Eredmény: az Ozark 4 évadot is kapott, ez meg egy után elköszönt.