Szerelmes, igazságért küzdő, mindennapos.

Tish és Fonny gyerekkoruk óta ismerték egymást, együtt játszottak. Ahogy azonban felnőttek, az érzelmeik megváltoztak, és párrá lettek. Saját otthont akartak, összeházasodni, és együtt boldogulni az életben. Egy vád azonban mindent tönkretett: egy asszonyt megerőszakoltak, és a rendőrök hatására kiválasztotta a szembesítésen Fonny-t, mint elkövetőt. A férfi ártatlan, de ezt csak a szerelme és annak családja hitte el. Ők harcolnak, hogy az asszony mondja el igazat, és a tárgyaláson helyre kerüljenek a dolgok – Fonny hazatérhessen. A nő azonban eltűnik, a másik tanút a rendőrség elzárja, és a szegény családnak nincs pénze mindazt felkutatni, amivel alátámaszthatnák az igazukat. Tish és Fonny is vívják a maguk harcát, egymásba igyekeznek kapaszkodni, és kitartani. Amikor a lány ráébred, hogy babát vár, már nem csak egymásért, de a gyermekükért is küzdenek.

Ahogy a holokauszt filmek is jönni fognak sorra a regényekkel, a feketék társadalmi hátrányos megkülönböztetése is filmtéma marad. A rasszizmus, az előítéletek sok-sok zsánernek szolgáltatnak alapanyagot. A legnagyobb durranás talán a Tűnj el! volt, ami egy rafinált horrorban mesélt a faji előítéletekről. De romantikus komédiában is rendszeresen felbukkan, hogy a más rasszú pár szülei kiakadnak, és elválasztanák a gyerekeiket. A drámák is érkeznek sorra, volt egy nem is olyan régen Kerry Washington főszereplésével.

Ilyen film ez is.

Ha minden cselekményszálat csupaszítok, csak a film üzenetét emelve ki, akkor azt találom, hogy a feketéknek esélyük sincs. Ha ilyen a bőrszínük, és nem jó helyre születnek, akkor a rendszer elkaszálja őket. Kit érdekel, hogy nem Fonny az erőszakoló? A bőrszíne stimmel, az ügy lezárva. A szegény család meg úgyse tud megfelelő szakembereket megfizetni, hogy az igazság kiderüljön…

De más, mellékszálakon is visszatér ez a téma. Amikor pl. a pár lakást keres. Fiatal, szegény és fekete pár, senki nem akarja kiadni nekik a lakást. Még olyan eset is van, amikor a helyes fiatal lánynak kiadnák – utalva rá, hogy milyen kihasználási háttérgondolatok vannak mögötte – és máris visszakoznak, amikor kiderül, hogy a vőlegénnyel, hamarosan férjjel költözne be.

Túlzásnak is éreztem, hogy ennyire egysíkú az ábrázolás. Bár értem, ez miért társadalmi gond és probléma kint a mai napig, de tényleg ennyire egyoldalúan az? Általánosításnak érzem, mert ok, ártatlanokat is tönkretesz a rendszer, de vannak, akik tényleg bűnösök, bandatagok, erőszakolók és gyilkosok.

Azért azon jót tudtam mosolyogni, amikor a fordított rasszizmus is feltűnik. Fonny ügyvédje egy frissen végzett fehér srác, és a családban van olyan tag, aki azonnal meg is jegyzi, hogy nem lesz jó számukra. Mert fehér ügyvéd feketéért nem fog harcolni és küzdeni.

Érdekes keretet adott a filmnek Tish narrációja, amely egy más idősíkból van, egy bölcsebb éntől, aki már túl van a dolgokon. Kicsit végzetszerűvé is teszi a cselekményt, mert ennek így kellett történnie: a szerelmesek hű kitartásával és a legyőzhetetlen rendszerrel.

Sajátos hangulata van. Nem teljesen tragédia, de részben az. Ahogy a szép részei fel tudják húzni a mögöttes, sötét gondolatokat is. Ahogy még az igazságtalanság közepette is értéknek és erőnek mutatja a szerelmet és a hűséget.

Színészileg is teljesen korrekt alkotás. Nekem külön szórakozás volt ismert arcokat keresni a mellékszereplők között – volt ilyen bőven benne.

Díjaznék egy olyan filmet, ami nem csak az egyik oldal igazságát mutatná be, hanem több nézőpontot igyekezne megragadni. Ez nem olyan, és ha valaki el akar merülni abba a témába, miért nehéz szegény feketének lenni az Államokba, ez a film alkalmas rá.

Ha a Beale utca mesélni tudna - 5/4 iskolapéldája a fekete filmeknek, társadalmi vitás kérdéseket emelve a középpontba.

https://www.youtube.com/watch?v=CQXSforT_qQ

Nyomozós, beépített ügynökös, gyilkossági ügyes, családi.

Harry Bosch napjai továbbra sem unalmasak. A nyári szünetben Maddie Los Angelesben van, és az ügyészségesen végez gyakornoki munkát. A lojalitása azonban hamar megkérdőjeleződik: az egyik nyomozó rendőrségi visszaélésekkel foglalkozik, és Harry egyik régi ügyét veszi elő. A nő meg van róla győződve, hogy Harry helyezett el bizonyítékot a helyszínen, és így csukatta le az egyik gyanúsítottat. A nő asszisztense Maddie udvarlója, így a lány hozzáfér a nyomozati anyagokhoz, és tudna súgni az apja ügyvédének, de ezzel megszegné a szabályzatot. Harry pedig ki kell, hogy maradjon a nyomozásból, és csak annyit tehet, hogy kideríti, hogyan hamisították meg a bizonyítékokat. Közben egy gyógyszercsalási ügyben is nyomoz: függőket szerveznek be, akiknek a szervezet orvosai felírják az erős fájdalomcsillapítókat, amelyeket kiváltanak és egy részét megtarthatják fizetség gyanánt. A katonai múltjával és sérülésével Harry tökéletes alany a beépüléshez.

Sikeres sorozat lett a Bosch – már a hatodik évad is lement, és folytatás is várható még. Alapanyag bőven van, hiszen Connelly több, mint 20 regényt írt már a nyomozóról, és nem egy más történetét is becsatlakoztatta a Bosch univerzumba.

Az ötödik évaddal tettem egy kísérletet – eddig részenként néztem ezt a krimit, egy-egy rész között minimum egy hetet hagyva. Ezt az évadot azonban összevártam, és egy hosszú filmként, folyamatában néztem meg a részeket. Sokkal jobban tetszett így, mint amikor daraboltam. Krimi, amiben egymásra épülnek a cselekmények, megvan a logikai íve, ahogy egyik bizonyíték vezet a másikhoz, a nyomozás irányát is ez határozza meg. Korábban nem egyszer gondban voltam azzal, hogy visszaidézzem, mi miből következett, így viszont élvezni tudtam a sorozatot és nem kellett az előzményeken törni a fejem.

Ez az évad is regény alapján készült, de továbbra is áll, hogy a készítők lazán veszik a regények sorrendjét vagy cselekményét. Pl. Maddie anyjának halála és az a szál teljesen máshogy volt megírva itt és a regényekben. Az ötödik évad alapja a regények 20. kötete, ami magyarul még nem jelent meg, így azt nem tudom eldönteni, hogy mennyire regényhű vagy sem a sorozat.

A hangulata azonban megvan, ugyanaz a sötétség van benne, ami Harry Bosch történeteit áthagyja. A rendőrségi korrupció kérdése és a gyógyszeres ügy is úgy lett feldolgozva, hogy benne legyen, mennyire zord hely a világ. Hogy már helyesen cselekedni sem lehet tiszta és fénylő páncélban, mert annyi a mocsok, hogy képtelenség tisztának maradni. A jó emberek is elbuknak, a nem jók meg kész szörnyetegek lehetnek. Maddie szembesül most azzal, hogy az igazság vagy a törvény a fontosabb. Bosch pedig azt teszi, amit eddig is szokott: a belső és szilárd erkölcsi iránytűje vezeti. Nem korrupt, nem szegi meg a fontos szabályokat, de nem is egy olyan nyomozó, aki ne merne kreatívan dolgozni.

Ebben az évadban egyaránt volt akció – az évad végén a rajtaütés kifejezetten hangulatosra sikerült -, krimi és tárgyalótermi krimi is. Most szerettem mindhárom zsáner elemeit benne, de a kedvencem talán a tárgyalás előtti megbeszélés volt, ahol Bosch és az ügyvédje nagyon durván szétszedték a vád ügyét – de aztán láthattuk, hogy a másik félnek miben volt igaza, csak rossz embert állítottak a célkeresztbe.

Ha valamit még mindig gyengébbnek érzek benne, az Maddie. Most értelmes szerepet kapott az ügyben, de nem egyszer éreztem, hogy nincs igazán szerepe a történetben. Kiemelt mellékszereplő lett, de nincs még annyi a helyzetében vagy magában a karakterében, hogy az indokolna ennyi játékidőt.

Bosch nagyon karakterére talált Titus Welliver alakításában, jöhet is vele a 6. évad!

Bosch - 5/4 hangulatos és stílusos krimi, amiben több szálat is érthetően, érdekesen tudtak végigvinni.

https://www.youtube.com/watch?v=UnVtSOTfbEU

Iskolás, korrupciós, botrányos, nyomozós.

A Roslyn az utóbbi években hatalmas változáson ment keresztül: a nem jegyzett iskola már a negyedik legjobb középiskola, és a tanfelügyelőnek célja, hogy év végére ők legyenek az állam legjobbjai. Dr. Frank Tassone az ember, akit mindenki szeret és irigyel. Egy jóképű, vonzó özvegy, aki névről ismeri a diákokat és segíti őket, ahol csak tudja. Akiért odavannak az anyukák, de a városi fejlesztők is, hiszen az iskola sikere a környék fellendülését is magával hozta. Ő bátorítja az újságírónak készülő Rachelt, hogy még egy könnyed, semmitmondó cikkből is hozza ki a legtöbbet. Nem sejtheti, hogy a lány beleássa magát az iskola legújabb projektjébe, egy híd építésébe, ahol pénzügyi eltérésekre bukkan. Miközben Frank helyettese lebukik csalásért, Rachel is egyre több mindent derít ki. Az iskolaújság lehozza a cikket, és megindul a lavina. Kiderül, Frank mennyi titkot és szennyet őrzött. Semmi nem volt igaz, amit magából mutatott a világnak.

Meglepően hangulatos film lett az HBO alkotása, amelyben jól keveredett egy karakterdráma és az oknyomozó újságírás izgalma. Ráadásul úgy, hogy a két oldal külön futott, és mégis egységes tudott lenni.

Frank története egy igazi antihős történet. A férfi ideálisnak, tökéletesnek tűnik, de a néző folyamatosan szembesül vele, hogy mennyire nem olyan ember, amilyennek mutatja magát. Először csak kis jelek vannak, bizonyos fokig még magyarázatot is lehetne találni a viselkedésére. De minél nagyobb a lavina, annál több hiányossága derül ki. A film képes lépésenként levenni őt a piedesztálra és egyre ellenszenvesebbnek mutatni, antihősnek, miközben mégis érezni lehet a férfi tragédiáját is. Végig törtem is a fejem, mennyire azt kapja, amit érdemel. Mert igen, büntetést érdemel, és ocsmány, amit művelt. De egy fokig meg tudom érteni, miből lett elege. Ha nem annyira hiú és felszínes dolgokra sikkaszt, akkor még jobban is tudtam volna vele szimpatizálni. Így folyamatosan ingáztam, hogy kedveljem-e vagy sem. Elítéltem végül, de utálni nem tudtam. Maga a rendszer is rossz, nem csak Frank.

Mellette ott volt Pam ügye is, ami Frank története, csak kicsiben. Allison Janney miatt a film vele foglalkozó része is ütős lett. Erős jelenléte van a színésznőnek, és hitelesen játszott most is. Úgy tűnik, kifejezetten erős karakterszínésznő.

Ha már színészek – Hugh Jackman is valami olyat mutatott magából, ami teljesen új volt számomra tőle. Nem csak az, hogy Frank meleg karakter. Az, amilyen kétszínű. Van olyan jelenete, amikor lehull róla a jó Frank álarca, megváltozik a tekintete, és máris Frank, a szemétláda van előttünk. Vagy, amikor megtörik, és rádöbben, hogy mindennek annyi. Ahogy pusztán az arckifejezésében benne van a fáradtság és az öregség, a feladás… Jackman nekem mindig inkább egy vonzó arc/akciósztár izmokkal karakter volt, de most megláttam benne a színészt is. Ha már nem lesz többé Farkas, akkor is meg fog tudni élni.

A nyomozásban hihetően megmutatják, hogy nézhet ki egy ilyen leleplezés. Mennyi kutatómunka kell hozzá, és hogyan állnak össze a részletek egy történetté. Nem látványos, komoly munka, amihez nem csak tehetség, de nagyon sok kitartás és szerencse is kell. Talán nem olyan izgalmas így, de ahogy mellette futott a film más története is, jól működtek együtt. Szerettem, ahogy egyre mélyült a gödör, amely majd el is nyeli a csalókat.

Nem egy látványfilm, de a hangulata megvolt. Egy amerikai kisváros tipikus környezetét teremtették meg – különösen élveztem az olyan részeit, mint pl. a milliós beruházás, miközben több teremben is beázik a tető. Olyan… ismerős. A szép, új és fényes cuccaink mutogatjuk, közben meg minden ránk rohad. Ismerős mentalitás a saját munkahelyemről is.

A körmöm nem rágtam le, de intelligens és élvezhető film volt. Pozitív meglepetés.

Romlott oktatás - 5/4 jól felvezetett, érdekesen elmesélt történet, amiben Hugh Jackman egy új arcát mutatja be.

https://www.youtube.com/watch?v=mHNng3hb4co

Cím: Ígéretes fiatal nő

Készítők: Emerald Fennell rendezte, aki a Killing Eve sorozattal hívta fel magára a figyelmet. Elég jól cseng a neve, így olyan színészeket nyert meg a filmhez, mint Carey Mulligan, Alison Brie és Jennifer Coolidge.

Műfaj: thriller, talán kicsit fekete komédia

Cselekmény: Cassie ígéretes, fiatal nőnek számított, akinek a jövőjét kettétörték a vele történtek. Kettős életbe kezd, hogy a külsejét kihasználva megfizessen a férfiaknak, akik bántják a nőket.

Várható megjelenés: a Pandémia miatt csúszott, majd kiderül, mire lesznek megint mozik és bemutató.

Miért várós?

• A trailer alapján ígéretesnek tűnt.
• Bírom a fekete komédiákat.
• Bár van tippem, mi törte meg a lány életét, ez még csak tipp.
• Érdekel a cselekmény is, a vége is.

Nyomozós, ételes, újra összeálló.

Max szenvedélye az evés, ebből épített magának karriert is. Övé a legrangosabb éttermi magazin, ő az ínyenc, aki a királynő számára is összeállítja a tökéletes menüt. Most azonban azzal szembesül, hogy le kell mondania a legnagyobb kedvenceiről. Olyan túlsúlya van, hogy az orvosa szerint diéta és életmód váltás nélkül hónapokon belül halálra van ítélve. Mivel az élet étel nélkül nem az igazi, Max igyekszik a maradék idejében a munkában kiteljesedni. Egyik kedvenc séfje, a desszertek királynője, Natasha segédkezik neki a legjobb ételek és receptjeik beszerzésében. Ám ekkor megindulnak a gyilkosságok: mintha Natasha nyomában egy gyilkos járna, aki a felkeresett remek séfeket azok specialitásai elkészítési módja szerint végzi ki. A rendőrség többeket is gyanúsnak tart: Natashát, és a volt férjét, aki a nő nyomában jár és vissza akarja kapni a feleségét. A séfeknek össze kell fogni, hogy megtalálják a gyilkost, mielőtt az ételeikhez hasonlóan végzik be.

Nem egy mai film, de ez a történetet nem rontja el. Az alapötlet kifejezetten jól hangzik: úgy öli a sorozatgyilkos a séfeket, hogy az menjen a legnépszerűbb ételeikhez. Még akár komédiát is lehetne belőle csinálni, kinek mi jut. Vagy horrort, van is itt olyan séf, aki komolyan meg van rémülve, hogy rá milyen halál várna, hiszen ő nyársra húzza a húst és úgy süti.

Talán, a mai világban könnyebb dolga lenne a rendőrségnek és a nyomozni kezdő séfeknek és Natashának. Már csak az nagyon megnehezítené a gyilkos dolgát, ha a film a mobiltelefonok megjelenése és elterjedése után játszódna. De ez még nem az a kor, így a gyilkosnak nagyobb tér jut gyilkolni. A nyomozóknak meg jobban össze kell kapniuk magukat, ha életben akarnak maradni.

Sikerült egy olyan filmet összerakni, ami félig angol krimi, félig angol komédia. A nemzetiséget nem véletlenül hangsúlyozom ki ennyire. A krimi vonal Agatha Christie világát idézi meg, a komikus jelenetek pedig az angol humort. Bár kis vonással nagyon fekete komédia is lehetett volna ez, nem azt az irányt választották. Hangulatos is a végeredmény, ami mai is szórakoztató tud lenni.

Ami viszont nagyon nem tetszett benne: a szerelmi szál. Natasha és Robby házasok voltak, de egy csalás miatt a nő elhagyta a férfit. (Azon valahogy nem tudtam nevetni, hogy a séf asszonynak jobban fájt, hogy a férfi hagyta a szeretőjét/titkárnőjét a felesége konyhájában főzni, mint az, hogy lefeküdt vele.) Robby visszacsinálná az egészet, és az egész film alatt valami idióta módon teszi a szépet a nőnek. Gyerekesek. A közéjük tett, humorosnak szánt részek inkább bosszantottak.

Az is megérne egy misét, hogy mai szemmel mennyire Robby az, akinek bejönnek az üzleti számításai. A gyors ételek és az otthoni félkész ételek, melyeket itt annyira lenéznek és folyamatosan poénok tárgyai, nagy karriert futottak be. Ez a szál még szinte kultúrtörténetileg is érdekes volt a számomra. Az utóbbi pár évtizedben mennyire átalakult az, ahogy és ahol az emberek étkeznek.

A karakterek kevés vonással jellemzettek, és komédia elemek. A séfek leginkább a bolondériáik alapján vannak megkülönböztetve, és senkinek nincsenek mélyebb történetei és tulajdonságaik. Itt mindenki az ételek megszállottja ráadásul, amire szintén poénokat építettek. (Még házassági eskübe is beleveszik, hogy süssenek rántottát.)

Mai szemmel már nem vonzó a stáblista, csak egy névre bukkantam, akit ismerősnek találtam. De abból kiindulva, mennyi Globe jelölést kaptak ezért a komédiáért, annak idején meg lehetett a maguk csillaga.

Egy alkalommal elszórakoztatott, az alapjául szolgáló regény fel is keltette az érdeklődésem.

Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? - 5/3,5 a történetet bírtam, de a humorát és a szerelmi szálat inkább fárasztónak találtam.

https://www.youtube.com/watch?v=8TKoWgW7TUU

Terroristák ellen küzdő, bosszút álló, talpra álló.

Stephanie 3 éve elvesztette az egész családját: a repülőgép, amin neki is utaznia kellett volna, lezuhant. A két testvére, a szülei is odavesztek. Az elit egyetemistából 3 év alatt drogos utcalány lett, akit már semmi nem érdekel. Míg fel nem keresi egy újságíró, aki állítja, hogy nem baleset történt. A gép terrortámadás miatt zuhant le, csak eltussolták és a felelősöket is szabadon hagyták. Stephanie csak a bosszúra tud gondolni, de simán agyonlőni valakit nem képes. Mikor az újságíróval végeznek, kénytelenek annak forrásához fordulni. Az egykori MI6 ügynök elzavarná a lányt, de Stephanie nem hajlandó feladni. Iain Boyd megkezdi a kiképzést, és egy orgyilkosnő, Petra álcájában terepre küldi a lányt. Sorra haladnak a terroristák táplálékláncán felfelé, az igazi felelősök felé. Az ő életük is veszélybe kerül, de már senki nem képes elengedni a bosszúját és bármit képesek kockára tenni.

Nézzük csak az alapokat! Adott egy kivételesen okos, sikeres elit egyetemista, aki a számára legfontosabb embereket elveszti egy terrorista támadás miatt. Majd képbe kerül egy volt titkos ügynök, aki megtanítja a gyilkolás és bosszú művészetére. A megtorlás pedig kezdetét veszi. Most leírtam ezt a filmet is, de elsőre nem ez ugrott be. Hanem Mitch Rapp, aki ugyan regényhősnek indult, de már filmes feldolgozása is van a nyitányának. Az alap tehát nem újdonság. (A bosszú mindig is erős érzelemi alap volt, és a terroristák elleni bosszú 9.11 óta filmes alap.)

Mi van ebben a filmben, ami miatt érdemes megnézni? Ami kiemelné a hasonló filmek közül? Most gonosz leszek, és rávágom, hogy semmi. Egy tipikus, átlagos bosszúfilm, amely csupa ismerős elemből lett főzve. Még a receptet is másolták, és a végeredményben nem lett egyedi íz. Így, aki ezt az ételt szereti, elfogyaszthatja, nem fekszi meg a gyomrát, de nem is lesz számára emlékezetes csemege.

Az akció részek nem kötöttek le különösebben. Ha változatosabb módokon öltek volna, esetleg. De itt minden olyan szimplának hat, mintha természetesen megszokott és mindennapi lenne pl. egy család felrobbantása. Még aminek lenne érzelmi hozadéka – hogy nem csak a célpontot ölik meg, hanem a teljesen ártatlan, 10 éven aluli gyerekeit is, el van intézve egy csúnya nézéssel. Így gyakran éreztem úgy, hogy több lett volna ebben a történetben, csak nem sikerült kihozni belőle.

Az ilyen filmekben általában szeretem a kiképzős részeket, a már emlegetett Rapp-filmben is az volt a kedvencem. Itt meg szinte észre se venni. Hősnőnk fut, úszik, lő párat és máris ő az új Nikita. Amin különösen jót derültem, hogy azért lesz Stephanie álcája Petra, mert megvan hozzá a nyelvtudása. Ehhez képest arra egyszer nem lesz szüksége, meg se szólal németül a filmben, de prostituáltként majd kell bevetésre mennie – gonosz vagyok attól, hogy ahhoz is volt előképzettsége? (Pedig azt Iain nem is emlegette fel.)

Van csavar is, ahogy Stephanie a végére rájön, ki az igazi célpontja, a szellemi felelős. De nem sikerült meglepni vele, valahogy elmaradt a nagy pillanat. Szinte azt éreztem, hogy ennek így kellett lennie, mert csak így lehetett csavar a film végén.

Az izgalom, leginkább az volt, amit hiányoltam. Végig folyamatosan azt kaptuk, amit nézőként lehetett várni.

Érdekes választás volt Blake Lively Stephanie szerepére. A színésznő képességei helyett leginkább a sminkeseket lenne kedvem dicsérni, mert ahogy a film elején kinéz a nő, az brutális. Jude Law és Sterling K. Brown kapott még nagyobb szerepet, de egyiknek sem írtak olyan karaktert, amibe bármit jobban bele lehetett volna tenni.

Csak azért nem 3 a pontja, mert a tegnapi akciónál egy fokkal jobb. De csak egy kicsivel.

Ritmusszekció - 5/3,5 tegnapi akciónál egy fokkal jobb, szereposztása is sikerültebb, de a történet túl ismerős.

https://www.youtube.com/watch?v=0Uq_5bYGYoY