Apa – fiús, hétvégés, szerszám visszaszerzős.
Anthony szülei elváltak – a kisfiú az anyjával maradt, akinek már van egy új férje is. Aki különben aranyos, a kisfiú kedveli is. Most éppen anyja és férje újra felfedezték a vallást, és Anthony is készül az elsőáldozására. Előtte hétvégén az apja felügyelete alatt lesz, aki próbálja rendbe szedni az életét. Mióta szétment a házassága, küzd az alkohol vonzásával és fix állása sincs, csak egy-egy asztalosmunkára tud jelentkezni idényjelleggel. Míg Walt a kocsmában csevegett, a kocsijában tartott értékes szerszámkészletét, az apai örökségét elrabolták. Így a fiával közös hétvége programja a szerszámok visszaszerzése lesz. Találkoznak fura alakokkal, megszegnek pár szabályt, új barátra lelnek – és Anthony már tud mit gyónni az elsőáldozás előtt…
Ó, magyar címek! Miért kínoztok ti engemet? Bántjátok fülem, tudatom ingerlitek! És igen, megint egy félrevezető cím, amivel nem vagyok megelégedve. Mivel már láttam a filmet, nyugodtan elmesélhetem, hogy a kalandos jelző erre a hétvégére annyira nem illik, mint összekeverni Maci Lacit Leo visszatéréses medvéjével.
A film legnagyobb baja? Igazából kettő van neki.
1 – unalmas. Nagyon nem lehet mit hozzáfűzni, egész egyszerűen túl lassú, túl kevés, és még érdektelen is gyakran. Igaz, nem voltam éppen túl kipihent állapotban, amikor megnéztem, de ez nem lehet mentség ilyen fokú unalomra, mint amit e film kiváltott belőlem.
2 – nincs a sztorinak szíve! És ez az igazi nagy baj. Ez egy apa és fia történet, amelyben elvileg a közös hétvége a mindenféle helyzettel és kalanddal visszahozza az összetartozás érzését, a szeretetet. De mint írtam, elvileg. Gyakorlatban ebből nagyon keveset érzékeltem. Nem hat meg, nem is üt meg a drámaiságával. Az a plusz fűszer, amitől szívhez szólhatna, nem volt benne.
Dramedy, nem csak dráma, de komikusi vénája is van – elvileg – e filmnek. Azt azért díjazom, hogy nem tettek bele undorító poénokat, de jobbat se nagyon. A film humora is ugyanolyan fáradt, mint a története. Nem az igazi – ahogy belegondolok, igazából egyetlen helyen tudtam mosolyogni (nem nevetni, csak mosolyogni), amikor a végén a kisfiú ment gyónni, a papnak meg egyre jobban elkerekedtek a szemei.
Mi van még, ami menthetné a filmet? Látvány. Ami nem e film asztala. A karaktereknek, a történetnek kellene eladnia, de nem éreztem egy percre sem, hogy ez megtörténne. Nincs is olyan eleme, ami látványfilmes lehetne. Családi dramedy, nem több ez.
A színészek is kaphatnák a mentőöv feladatát, de még csak ez se működik. Clive Owen szépen átkopik a B kategóriába, bár itt kifejezetten igyekszik.
Limonádé unalmas filmnek elmegy, de könnyebb bántanom, mint szeretnem.
5/3 (Kalandos hétvége) végig azt éreztem, ebből a filmből valami hiányzik. Leginkább a szív, egyszerűen képtelen volt ez a sztori érzelmileg bármit is adni nekem. Vagy legalább egy kis humor? Éreztem minimális próbálkozást rá, de nem működött. A kissrác aranyos, Clive Owen igyekszik, de valahogy nem jön össze az ez egész. A történet lassú, a dráma nem elég mély, a humor nem ül. Külsőségeiben is a semmi extra kategória, amit nem bánnék egy jobb sztori mellett. De így nagyon sovány a végeredmény.
