Családos, állatos, céggel harcolós.
Adam sok mindennel küzd: hiányzik neki a rég halott apja, az iskolában a nehézfiúk rászállnak, és minden percét megkeserítik, ráadásul a haját képtelenség levágni. Minden más megvilágításba kerül, amikor leveleket talál otthon. Az apja nem meghalt, csak szökésben, de a feleségével titkon leveleznek. A nyomon Adam az apja után ered. A családi titok enyhén sokkoló: az apjának van egy génmutációja, amitől ő Óriásláb. Tiszta szőr, emberfelettien erős és még az állatokkal is tud beszélni. Adam sokat örökölt tőle, és játszva fedezik fel, mi minden van benne is meg. De Óriásláb nem véletlenül menekült a vadonba: egy gonosz gyáros belőle akarta a hajnövesztés szerét kinyerni. Adam nyomában haladva ő is nyomra bukkan, és minden állatnak, családtagnak össze kell fogni, hogy legyőzzék őt.
A meséknek is több típusa van. Minél előrébb halad a technika, annál több változat lesz, tartalomtól függetlenül is. Az Óriásláb fia röviden egy kisebb gyerekekre szabott alkotás, amit ugyan bemutattak moziban is, de szerintem jobb helye van a tévéképernyőn, mint a szélesvásznon. (Nem is robbantott kasszát, meg is jegyzem azonnal.)
Egyrészt, a történet szempontjából nincs meg benne az a plusz, ami egy mesét mindenkinek eladhatóvá tesz. Mert ma azok a mesék tudnak kasszát robbantani, akik sok-sok korosztály igényeit ki tudják elégíteni. Mesének kell lennie, de olyan poénoknak kell benne lennie, történetszálakkal együtt, ami kikacsint a nagyobbaknak. Akció, érzelem, valami komolyabb tanulság, esetleg valami meglepetés. A mesesikereknek ezt fel kell mutatni. Ez csak mese, nincs benne olyasmi, ami a nagyobbaknak szólna. Így a gyereknek berakva dvd-n teljesen működőképes, de nem egy olyan mese, amire beül moziba az egész család.
A történet kedves ugyan, kellően mozgalmas is, de olyan a bonyodalma, a cselekmény bonyolítása, hogy megmaradjon a kisgyerek szinten. Ugyan láttam már gyorshajtó csigáról is mesét, de ennek a problematikája akkor is nevetséges – vagy ostoba, ha durvább akarok lenni – hogy azért akarják Óriáslábat elkapni, hogy hajnövesztő szerük legyen? Jaj!
Másodszor, nincs mögötte olyan grafikus motor, amit ma már a nagy stúdiók a meséik mögé tesznek. Nem ronda, egész korrekt a mese, de nem kiemelkedően szép. Ha belenézünk egy Disney, DreamWorks vagy Pixar mesébe, sokkal jobb a látvány. Ez kb. olyan szinten van a Túl sövényen, bár az a mese szebb. Megint igaz, a kicsiknek ez még elmegy, de mi nagyobbak már magasabb minőséghez lettünk szoktatva.
Harmadszor, a humora is gyerekes. Amivel különben nincsen baj, hiszen a mese is kicsiknek szól. Akik még nevetnek azon, hogy a hirtelen lábnövés miatt Adam cipője szétesik, vagy a mosómedve bármit is mond, biztosan annak ellenkezője történik, ő pedig mellszélességgel kiáll amellett, hogy ő is mindig pont ezt mondta. Aranyos, kicsiknek való.
Ahogy a film tanulsága is. Családbarát mese, amiben az üzleti érdekeket legyőzi a család, az összefogás és a szeretet. Egy mesének legyen is jó vége! A kicsiknek még belefér az is, hogy a vadállatok beköltöznek az Óriáslábbal egy városi házba – nekem azért logikusabb lett volna, ha a család szerez be egy erdei házikót, Tarzan nyomdokain haladva…
Aranyos kis mese, kicsiknek tudom ajánlani, egyszer apa és anya is kibírja, ha kétszer nem is.
5/3,5 (Óriásláb fia) kisgyerekes mesének korrekt: aranyos történet, a grafika is elmegy, a család a NO1.
