Barátos, szörnyes, útkeresős.
Gloria nincs éppen jó passzban: mióta elvesztette az állását egy beszólás miatt első kirúgottként a leépítéskor, az alkohol lett a legjobb barátja. Már annyira elveszti a talajt a lába alól, hogy Tim, a barátja is ajtót mutat neki. Gloria kénytelen visszamenni a szülővárosába, ahol egy rokon eladásra váró lakásában húzza meg magát. Régi iskolatársa bárjában lehet pincérnő – ott nem kell messze menni az alkoholért. Amikor Gloria részeg, Dél-Koreában feltűnik egy szörny, majd hirtelen el. Gloria idővel rájön, ha egy bizonyos helyen van a parkban, a koreai lény az ő kivetülése. Megmutatja a barátoknak is, és Oscar döbbenten fedezi fel, neki is van koreai árnyéka, egy óriásrobot. A buli egyre durvul, ahogy Oscarban feltörnek a régi és új sérelmek. Készülőben egy szörny – robot viadal?
Lehet, hogy a film kiválasztása előtt a stáblistán túl megnézhettem volna legalább a trailert? Mert ez a film nagyon nem olyan volt, mint amit vártam. Igazából azt se tudnám megmondani, hogy rosszabb vagy jobb. Másabb. Furcsább.
Bár, valószínűsítem, a sztori alaposabb ismeretében is belevágtam volna. Engem bevonzanak azok a filmek, amelyeknek mutatós a stáblistája. Anne Hathaway, Jason Sudeikis (igaz, őt pont nem igazán bírom), és Dan Stevens. Stevens nekem a Downton Abbey óta kis kedvenc, bár nem ezzel a filmmel lesz belőle hollywoodi sztár. (Tényleg, a Szörnyeteg óta volt valami jó filmje? Ezt még különben előtte forgatta. Majd a Dickens film… bírjuk kiböjtölni.)
A történet viszont nehezen megfogható. Nincs műfaj, amibe bele tudnám nyomni. Van benne élethelyzet dráma, részeggel és kisiklott emberekkel. Van benne természetfeletti vonal, a Godzilla nyomvonalain haladva. Csak éppen az se igazán. Van benne szerelmi szál, de az se igazán szerelmi szál. Dráma is, akció is, romantikus is, komédia is, de egyik se igazán és jellemzően. Furcsa, na.
A cselekmény nem pörög éppen gyorsan, de legalább a rejtélyt érdekesen adagolják. A szereplőknek is időbe telik rájönni dolgokra, és végig alakul a kép, hogyan és miért vannak azok a lények Koreában, és mi közük Gloria és Oscar alakjához.
Maguk a lények, de összességében a film CGI produktumai elég gyengék. Mintha teremtenének egy Tűzgyűrű helyzetet robottal és szörnnyel, csak nagyon kevés pénzből. Nekem a gyerekkori visszajátszás a makettekkel is hitelesebb és jobban átjött, mint később a szörny – robot jelenetek. Nem is nagyon merték őket mutogatni, teszem hozzá.
Az emberi történetek érdekesebbek. Nem is Gloria, de Oscar figurája. Az elején tipikus jófiúnak tűnik, azt is gondoltam, ő lesz az, aki elfeledteti Timet a lánnyal. Aztán mégis ő lesz, aki bekattan, de nagyon. Érdemes megnézni a sérelmeit! Nem tudom, hogy csak belemagyarázom, vagy benne volt, de az utolsó csepp, amikor Gloria összejön az egyik haverjával. Szerintem ő is akarta a nőt, és erre a sérelemre csak rárakódott minden más.
A film humora is olyan, hogy érzem is, meg nem is. Néha volt olyan érzésem, hogy most egy poént látok, és nevetnem kellene, de viccesnek nem éreztem benne semmit. Furcsa ilyen téren is. Nekem ez is a film kulcsjellemzője: furcsa.
Egyszer meg lehetett nézni, újranézni nem fogom. Nem tudom mondani, hogy szórakoztató.
A kolosszus - 5/3 az ötlet jó, kivitelezése nem. A poénok nem ülnek, CGI gyenge, csak a színészek kevesek.
