Életveszélyes helyzetekben embereket mentős, barátos, családos.
Matt bent rekedt egy épületben, és a túlélése után megfogadják a feleségével, hogy nem vesztegetnek el időt. Szeretik egymást, megélik az életük és szerelmük. A helyzet után a férfi kitüntetést is kap, majd elő is léptetik. Megindul felfelé a ranglétrán, ami feszültséget kelt Severide-ban. Aki most baráti alapon együtt él Stellával, akinek a pénzhiány miatt nem maradt választása, mint egy barátnál meghúzódni. Stella titkon még mindig vonzódik Kellyhez, de a férfi nem veszi a lapot, amíg egy vonzó tűzvizsgáló nem kezdi el csapni a szelet a nőnek. Joe egy új tűzoltó eszközön dolgozik, és próbálja elnyerni Sylvie szerelmét, aki még mindig az Antonióval való kapcsolatában próbálkozik. De kapitányváltás, súlyos helyzetek sora követi egymást a tűzoltóőrs életében.
Idén ez az első Chicago széria, amin végigértem. Ez volt az első, és bár nem ez a legnézettebb, még mindig stabilan tartja magát. Én még mindig szeretem is, bár szép lassan arculatot vált a sorozat.
Már nem egy tűzoltós, mentős akciósorozat a Chicago Fire. Ugyan vannak benne érdekes esetek, és komoly emberi döntések, ez már másról szól. Ha belegondolok, az évadra visszaemlékezve nem az emlékezetes mentéseket kezdem el sorolni. Pedig biztos voltak azok is, de nem azokon van a hangsúly. Mi maradt meg? Amikor Kelly és Matt levetették magukat a tetőről, mert a lángoló házból már képtelenség volt kijutni. Amikor az FBI kérte a csapat segítségét, és a környéken lakó bűnözőt tőlük figyelték meg, és vészhelyzetet kreáltak, hogy kicsalják a férfit a rejtekhelyéről.
Az emlékezetes momentumok mind a karakterek életéhez kötődnek. Ahogy Otis küzdött, hogy újra talpra álljon, és a sérülése után visszamehessen dolgozni. Ahogy Joe gyötrődött, hogy szerelmes, de a lány csak a barátot látja benne. Ahogy Kelly és Stella kerülgetik egymást. Ez bizony már jórészt szappan. Méghozzá olyan elemekkel, amelyeket a 6. évad alatt már láttunk is. De még itt tart előtte, hogy emberszerű drámákat kapunk, és szerethető karaktereket, akiknek jól esik drukkolni.
Persze, vannak benne idegesítő elemek is. Nem szeretem a Joe – Sylvie nyüglődést, és Gaby is az agyamra tud menni. (Ő nem csak nekem, az évad végét és némi pletykát hallva, ki is írják a sorozatból.)
Színészileg is teljesen korrekt a sorozat. A fő stáb már nagyon otthon van a szerepeikben, mondhatni, már szinte második bőrük az általuk játszott figura. Idén több keret kapott Boden is, aminek különben örültem, az egyik leglendületesebb alakítás az övé.
Szerethető ebben a sorozatban, hogy nagyon azok az értékek mellett áll ki, amelyeket szívesen látnánk vissza a hétköznapi életünkben is. Ez a társaság olyan erős baráti szálakkal van összeszőve, hogy nem véletlenül testvériség is. Ahogy segítenek egymáson, ahogy mindenen együtt képesek túljutni, példás.
Volt idén crossover is a sorozatok között, de nem olyan mértékben, mint amit az Arrow és sorozati produkálnak. Bőven érthető minden magában, megáll a saját lábán a sorozat.
Én biztos nézem jövőre is, még mindig szeretem ezt a sorozatot.
Chicago Fire - 5/4 emberi, drámai. Szappanos is már, de a karakterek szerethetőek, és az ügyeik is érdekesek.
