Most erősen túlozni fogok, de valamiért ez a film Jean Reno Wasabiját juttatta eszembe. Csak éppen az viccesebb és nézhetőbb volt. A Wasabi komédia akart lenni, ez meg akciófilm. De az ügynök, aki szembesül az ázsiai szerelmétől született gyerekével, az bizony ismerős.

Itt a gond alapvetően az, hogy a film nem szerettette meg velem a párost, akiknek drukkolnom kellene. John tipikus ügynök, akinek a munka a legfontosabb. Egész eddigi életében az volt az első, valamiképpen Joey és a kapcsolatuk is annak esett áldozatul, hogy a férfi a karrierjét választotta kettejük helyett, bár legalább börtönbe nem juttatta a nőt. Hosszú évekkel később találkoznak újra, nyakig a bajban. Joey egy bűnbanda fejének a felesége, akit a nő fia rühell. Rá is uszít egy titkos szervezetet, nem sejtve, hogy éppen a biológiai apjának ad tippeket és hozza vissza az életükbe.

De, mielőtt elkalandoztam. Az a gondom, hogy Joey rovására túl sok mindent lehet róni. Pontosan tudta, kinek a felesége lesz. Maga is bűnöző volt. Ok, a gyerek miatt védelmezőt és eltartót látott a férfiban, de nem mondhatni, hogy nagyon szenvedett volna. Tisztességesen is megélhetett volna, nevelhette volna a gyerekét. Johnnak is szólhatott volna. Csak éppen Kang mellett luxuskocsik, ruhák és ékszerek, egy felsőbb világ lett az övé. Olyan kétszínűnek érzem Johnnak felróni azt, hogy elhagyta, amikor le kellett lepleznie a bandát, de közben meg ő azért házasodott, hogy gazdag legyen. Nem nézve, miből van a pénz.

Nem is értettem, hogy mit ettek Joey-n. Kb. mindkét férfi találhatott volna jobbat is magának. Főleg Kang, aki nagyon is tisztában volt vele, hogy semmi érzelmet nem táplál iránta a felesége. Hogy Raymond apja a nagy szerelem, még akkor is, ha a nő sokáig maga is elhiszi, hogy meggyűlölte a férfit.

Legalább unalom nincs - végig gyorsan halad a történet. Van hajsza és menekülés, még a múltidézésben is beépített ügynökös akció és autós üldözések vannak. Pörgetik a filmet, csak éppen értelmesek nem tudtak lenni. Nagyon nem okos a film és teljesen kiszámíthatók a fordulatok. Nincs benne az a menőség sem, ami eladná a filmet vagy ami megjegyezhetővé tenni.

Érdekes választás az is, hogy Luke Evans lett a főszereplő. Bírom a színészt, korban is ott van, hogy passzoljon rá a szerep, csak valahogy mégsem passzolt Johnnal. Bár könnyen lehet, hogy csak azért morgok ennyire, mert olyan szinten azt hozták ki belőle, hogy Joey a minden, hogy azt nagyon nem vette be a gyomrom.

Most látom, hogy Luc Besson írta. Mint a Wasabit is. Akkor nem is lep meg, hogy ennyi közös elemet felfedezni vélek benne. Egyúttal hozzá is teszem, hogy tudott ennél a francia filmes bőven jobbat is már.

A kritikái különben közepesek, de inkább az alsó régióból. Egyet is tudok érteni, én is oda lőném be. Azért nem nagyon gáz, de az átlagnál valamivel lejjebb tenném.