Nyugdíjas, bérgyilkos elől menekülős, párviadalos.
A Villa Capri egy nyugdíjas otthon, ahol az igazgatónak hála mindig pörög az élet. Attól, hogy a bent lakók nyugdíjasok, még ők is jól akarnak szórakozni! Ez Duke mottója, és mindent meg is tesz, hogy biztosítsa a maga és a többiek szórakozását. Ő a legnagyobb kan a környéken, és mindig van buli is. Ám beköltözik a milliomos, egykori katona, Leo. Hirtelen nem Duke mindenben a legjobb, a háreme és Leo felé tekintget, amit ő nem tűrhet! Megkezdődik a párharc, aminek a tétje az otthont ellenőrző Suzie, aki mindkét férfinak megtetszik. Ám miközben a két férfi vetélkedik egymással golfpályán és tánctéren, Duke múltja utoléri őket. Egykor maffia kapcsolatai voltak, most tanúvédelemben van, de a nyomára akadtak és meg akarják ölni. Leo az egyetlen esélye a túlélésre.
Nagyon nem bírom azokat a filmeket, amikor az akciószerepből kiöregedett színészek mégis nagy akció macsókat 
alakítanak. Liam Neeson, akinek ez jól áll, de a többieket csak sajnálni tudom. Pedig lehetne ezt máshogy is csinálni, nem csak Liam nyomain haladva!
Erre példa a Csak most kezdődik, amiben Tommy Lee Jones megmutatja, hogy lehet valaki macsó akár 80 felett is, és nem kell hozzá bohócot csinálni magukból! Ok, ehhez kell az is, hogy a film nem egy klasszikus értelemben vett akció. De miért is kellene annak lennie? Úgyse hiteles, amikor a nyugdíjas és láthatóan lefáradt öreg olyan mutatványokat hajt végre, amit egy 30-as kaszkadőrtől tudok csak elképzelni. Megöregedtek, lassabbak, gyengébbek és nem mennek azok a mutatványok, ami fénykorukban. Ezek tények, abból kell dolgozni, ami van. És ez a film ezt csinálta.
Az akció zsánereket komédiával lágyította fel, és máris sokkal befogadóbb lett a közeg is! Mert itt bőven belefér akciónak egy-egy jól sikerült célba lövés, egy kényelmesebb autós üldözés, amit valóban elhiszek a színésztől. Nem is veri le a bérgyilkost egyedül, még erre is oda van figyelve. Mert a 30-as maffiózót ugyan hogyan is verhetné meg egy öreg?
A film humora is határon van. Kicsit már öregesebb, de ez adódik a színészek korából és a helyszínből. Azért azzal, hogy a szereplők nyugdíjasok és a nyugdíjas otthon a helyszín, behatároltak a poénok lehetőségei is. Egy kis szerelmi rivalizálás, egy kis tánctéri műsor, és jó pár beszólás. Nem lesz a legjobb komédiák között, de nagyon tudtam értékelni, hogy nem mennek le undorítóba és közeghez illik az egész.
Lee Jones és Freeman különben jó páros, és megidézik az akciófilmek tipikus párjait. Azért érdekes volt, hogy most Freeman az életművész, buli emberke, míg korábban ő szokott lenni a komoly szakember, aki betöri a forrófejű újoncot (Hetedik, elő kellene téged is keresnem). De jól játssza, ha sokáig is tartott megbarátkoznom az ilyen formájával. Tommy Lee Jones sokkal jobban a karakterénél van, neki ez áll jól.
Látványvilágra inkább a komédiákat idézte fel bennem. Színes, szórakoztató, az akciók is úgy beletéve, hogy elmenjenek. Nagyon odafigyeltek a szereplők külsejére is, mindenki megkapta a maga stílusát. Azért Rene Russo arcával barátkozni kellett – plasztika?
Sokkal szívesebben nézek ilyeneket, mint az akció papák keménykedéseit. Nem fergeteges, de korrekt és mosolygós. Nálam elment.
Csak most kezdődik - 5/4 kissé kényelmes, és fura Freeman ilyen szerepben, de egyszer elment. Mosolygós.
