Terápiás, más életébe belemászós, játszmás.
Jean Holloway látszólag irigylésre méltó életet él: van egy sikeres férje, egy szép kislánya, és jövedelmező pszichológusi praxisa. A felszín alatt azonban Jean keres valamit, amit a betegeitől igyekszik megkapni. Álnéven, hazudozva belép a szeretteik életébe, és több oldalról manipulálja az embereket. Miközben otthon készséges feleség és a gyermeke jólétéért küzdő anya – a lánynak meggyűlik a baja az iskolában, mert nagyon fiús – újságírónak kiadva magát közel férkőzik a barátnőjétől függő Sam Sidney-éhez. Sidney szabadszellem, szép és fiatal, Jean is vonzódni kezd hozzá, egyre jobban belebonyolódva a hazugságok hálójába. Közben egy betege után a rendőrség is nyomozni kezd, a nőnek veszélybe kerül a szakmai világa, igyekszik hamisítani és eltüntetni, mit csinál valójában a terápiákon.
Ha talán nem is a leggyakoribb, de rendszeresen visszatérő filmes toposz, amikor a pszichológus/pszichiáter kattantabb, mint a beteg, akit kezelnie kellene. Mi is volt doktor Lecter szakmája? Igen, ő is ezen a területen mozgott.
Újabb névvel bővül a lista! Üdvözlünk a kattant pszicho dokik között, Jean Holloway!
Voltak elvárásaim a sorozattal kapcsolatban, amik részben teljesültek is. Gondolkodom is, mennyire tetszett, mert a végére indult be. Az utolsó 3 rész kifejezetten erős lesz. Csak az évad nem ebből a háromból állt, csak hangsúlyosabbnak érzem őket, mert ezeket láttam a végén. Inkább maradjunk annyiban, innen lesz érdekes a 2. évad!
A történet érdekes. Csak sokáig várni kell, mire elkezdhetjük megérteni és felfogni a történteket. Jean kémkedése se jó, de még nem baljós. Aztán egyre mélyebbre megy, több karaktert is megszemélyesít, minden betege életében ott lesz személyesen is, csak éppen álcázva. Az már nagyon nem etikus, ahogy manipulálni kezd.
Ahogy már azon kellett gondolkoznom, hogy Jean segíteni akar, vagy hatalmi komplexust él ki, onnantól igazi a sorozat. Mert ott már igazi feszültségek vannak, és a homályos pontok nem irritálnak, hanem megfejtésre váró rejtélyekké lesznek.
Izgalmas karakterek vannak benne, és nagyon beteg emberek. Szinte át lehet menni mini pszichológusba, és fejtegetni az egyes kóreseteket. Köztük Jean viselkedését is, amihez nagyon kevés kapaszkodót kaptunk eddig. A jelent látjuk, van pár utalás a múltjára, de még nem lehet benne rendszert találni. Tippem ugyan lenne erre-arra, de az csak tipp.
Külsőségeiben szép ez a sorozat, egy olyan felső középosztálybeli életet mutat, amit mi csak filmeken látunk – bocs a kivételnek, de kétlem, hogy ti engem olvastok. Tudom, butaság ezen agyalni, de irigylem azt a könnyedséget, ahogy Jean bemegy a parfümériába, és csak úgy vesz egy Chanelt.
A színészek is illenek ebbe a szép, felső középosztálybeli világba. Nem a legszebb és leghíresebb sztárok vannak benne, de jó karban levő, ismert színészek. Naomi Watts nagyot játszik, de izgalmas az is, amit Sophie Cookson összehozott, mint Sidney. Billy Crudup csendesebb figurájának is voltak jó percei, talán övé az egyetlen egyenes karakter.
Nem ez a legerősebb sorozat a Netflix kínálatán, de arra nagyon látok esélyt, hogy be fog indulni. Psziché, játszmák, bűnügy – lehet ennek még jobb pontja és jövője is.
Gypsy - 5/3,5 alapvetően elnéztem, de nagyon sokáig tartott a felvezetés. A végére lett érdekes.
