Új iskolába beilleszkedős, csodatevő mobilos, énekkaros, sportversenyes.
Kyle utálja, ahogy az élete megváltozott. A szülei válnak, az anyja elcipelte a gyerekeit az ország másik felébe. Ahol nem a szörf, hanem a hoki megy. Ahol már első nap sikerül kivívnia a hokicsapat kapitányának ellenszenvét. A mobilját eltörik, kénytelen a plázába egy fura fazontól újat venni. Döbbenten fedezi fel, hogy a telefon programja képes valósággá tenni a beírt vágyait. A lány, Dani, aki megtetszik neki, zenekaros, akik versenyre készülnek. Kyle egy poszt után úgy táncol és énekel, mint Bruno Mars! Szívat a hoki király? Újabb poszt, és Kyle már olimpiai szinten hokizik. Ám ahogy a lenézett senkiből népszerű fiú lesz, kezdi elveszteni azokat, akik igazán számítanak. Lesz még visszaút?
Néha elkap a nosztalgia a jó kis tini komédiák iránt, amelyeket jó volt nézni kamaszként. A 10 dolog, amit utálok benned – szegény Heath halála óta nem bírom megnézni. Az Amerikai Hófehérke, vagy a Nem férek a bőrödbe, a Micsoda srác ez a lány, a Lelkes testcsere, a Miről álmodik a lány. De aztán, valahogy eltűntek a magyar kínálatból az ilyesmik. Volt ugyan egy High School Musical, majd később jött Violetta, de ezek nem lopták maguk a szívembe.
Most rájöttem, vannak még jópofa tini filmek, csak éppen itthon nem lehet hozzájuk férni, nem is hallunk róluk. Szerencsére az angolom tart már ott, hogy tini filmeket gond nélkül értsek meg, így kis kutatással láthatok még jó tini komédiát, ha ahhoz van kedvem.
Ennek a projektemnek a gyümölcse lett a Status update is, ami egykori Disney Channel sztár és tini sztár énekesnő főszerepléssel készült. És megkapóan eltalálta a humorom is, meg az ízlésvilágom. Zene, jópofa, kis szerelemmel, de nagyon messze a nyálas határvonaltól.
A cselekményre sok tekintetben rá tudom húzni, hogy klisés. Ahogy a kis senki menő lesz, de közben az igazi barátait elveszti – az ilyen filmek alapmotívuma. Ahogy az is, ahogy majd megtalálja az egyensúlyt az új és a régi énje között. Lásd, Bajos csajok. (Mondom én, az összes ilyen jó film már jó pár éves…) Csak éppen ezt szépen feltöltötték jópofa karakterekkel, humoros cselekményszálakkal, így egyáltalán nem zavart, hogy a zsánerből adódóan lehetett tudni, mire számítsak.
A zenés és a sportfilmek is megkapják a maguk kis sarkát a szívemben. Itt egyik sincs túlsúlyban, de kapunk mindkettőből egy kicsit. Glee – azt meg egyetemen néztem, és az is pár éve volt, tényleg nincsenek újak? – hangzása és hangulata volt a versenynek, a zenekari óráknak. Kellemes kis popdal lett a Drowning, és nekem bejött a két énekes hangja is. A sport meg hoki – aki korábbra visszanéz, láthatja, hogy sportfilmből pont a hoki kötött le az utóbbi időkben. Mindkettőben verseny van, mindkettőben van feszültség és korrekt a filmezése is.
Aranyos, és nem nyálas a szerelmi szál.
A humora nem bántó, mosolygós, de azért nem a kedves kategória, annál tinisebb. Évek óta most vigyorogtam a legjobbat Famke Janssen figuráján.
A casting is teljesen korrekt. Olivia Holt és Ross Lynch nálunk nem nevek, de kint mindkettő tinisztár, és popsztár. Meg is értem miért, ezt is simán abszolválják. Nem is értem, miért nem jön ki legalább dvd-n ilyesmi…
Nekem nagyon tetszett, és a jövőben várható, hogy vadászok még angolul ilyesmiket.
Status Update - 5/4 jópofa az egész: a sztori, a humor, a szereplők, a dalok. Mint egy Disney tini mozi.
