Azért el vagyok képedve, milyen történetek már a musicalek. A Trevor is - jaj. Ennek olyan története van, hogy színházban nem biztos, hogy végig bírtam volna ülni.

A történet röviden és tömören annyi, hogy Trevor furának van tartva. Kamasz, aki a musicalekért, táncért és Diana Rossért rajong. Azzal neki is most kell szembenézni, hogy nem a lányok érdeklik. Hanem Pinky, a tehetséges focista. Aki éppen imponálni akar egy lánynak, így Trevor ad neki és a csapatnak táncleckéket. Minden szépen tönkre megy, amikor Trevor titka kiderül. Ennyi. Valami olyasmi, egy sorozatban mondjuk két részt érdemelne. Hasonlóról csináltak már jó filmet, nem is értem, ezt miért kellett így.

Az egy dolog, hogy a történet nem kötött le. Egy ponton volt, ahol meglepett és amiben akadt némi dráma. Amikor az iskolatársak nekimennek, Trevor elég végleges megoldást választ. Mivel nem olyan musical, azért visszahozzák és nem az a vége, hogy a fiú öngyilkos lett. De ott azért érződött, hogy nem is sejtik a többiek, milyen mélyen bántják meg. Még a szülei is csak akkor eszmélnek rá, hogy milyen hatással vannak a gyerekre és mi lesz a vége, ha nem változtatnak.

A nagyobb baj, hogy musical létére se a zene, se a dalok nem tudtak megfogni. Pedig, én szeretem a zsánert. Aki nem bírja, annak ez különben egy merő kínszenvedés lehet. Az nekem is sok volt, ahogy Ross karakterét megelevenítik és a végén, amikor egy szivárványruhában énekel és táncol... Még az LMBTQ tartalommal sincs előítéletem, de itt úgy átestek a ló másik oldalára, hogy azt nem volt jó nézni.

Pedig, még humorral is próbálkoztak. Játszanak azzal, hogy mindenki másba szerelmes, mint aki érte van oda. Pinky megszerzi az álomlányát, aztán rájön, hogy annak inkább a barátnője tetszik neki. Trevor Pinkyt szeretné. Megjegyzés - normális volt Pinky apja? Olyan nevet adott a fiának, ami egy lánybandának inkább passzolna. A kis fogaszabályzós osztálytársnő Trevort szeretné. Trevor legjobb barátja ezt a fogszabályzós lányt. Így aztán kavarognak, sértődnek... Szintén, egy tini sorozatba illene.

Színházi felvétel. Amit azzal meg lehetett oldani, megtették. De nem igazán olyasmi, ami kapcsán beszélhetnénk látványról és filmes alapokról.

Vagyis, ez nem az a musical, amire megérte várni. Ha nem a Disney-n látom, el se kezdem. Így meg marad az, hogy nem értem, hogyan került ez fel a csatornára. Ok, a Hamiltont ők adták ugyanígy, de a Hamilton és ez... mintha az etalonhoz, a sztárhoz mérném a legurolsó kóristát egy vidéki színházban.