Börtönös, túlélős, harcos.
Billy Moore Ázsiában, bokszból és üzletelésből igyekszik megélni. Az egyik drogos ügylet nem sül el jól, és mire Billy észbe kap, már több évi börtönbüntetést kapott. Egyetlen fehérként bekerül egy olyan helyre, ahol mindenki egymás hegyén-hátán alszik a földre szórt gyékényeken, ahol az a fura, akinek nincsen tetoválása. Ahol már első este azzal szembesül, hogy a gyengébbeket elkapják és tömeges nemi erőszak áldozatai lesznek, míg nem marad más kiút, csak az öngyilkosság. Ahol még a gyógyszerét sem kapja meg, ha nem tud érte fizetni. 
Olyannyira elkeseredik, hogy még az öngyilkossággal is megpróbálkozik. De akkor egy kiutat látni vél: a börtönökben nagyon megy az illegális sportverseny. Ha oda be tud kerülni, valamivel jobb sora lesz.
A film végi kiírásból tudom, hogy egy regény mindennek az alapja. Egy olyan memoár, amely a bestseller listákra is felküzdötte magát. Nem hagyták ki a ziccert, egy jelenetben az eredeti Billy Moore is bekerült, hogy lássuk, honnan hova lehetett eljutni. És mégis, azt mondom, nem csoda, hogy ez a kötet nem jött ki nálunk, és a film se döntöget nézettségi rekordokat.
Valami nagyon nem stimmel benne.
Egyrészt, iszonyatosan erőszakos. Egy horroron nem borzongok annyit, mint itt tettem. Ott filmes az erőszak, itt viszont annyira naturalista, hogy belegondolni se akarok. Nagyon nem akartam volna tudni, milyen a börtönbeli erőszak, vagy amikor egymást félholtra verik. Eszembe is jutott, miért nem láttam Mel Gibson passióját a mai napig. Nekem megterheli az idegeim, ami ennyire valóságos. bírom a horrort, de egy percre se akarom elképzelni a valóságban. Attól sose féltem, hogy egy nap arra ébredek, hogy Jigsaw játszani hív. A börtön sincs a félelmeim listáján, de míg Jigsaw a valóságba nincs, a börtönök vannak.
A történet elbeszélése is alaphangon különös. Még rendesen a történet se áll össze, csak mintha epizódoknak néznék a börtönéletből. Mi a célja azzal a srácnak, hogy részt vesz a börtönök közti viadalon? Nyert egyáltalán valamit a győzelmével, amibe majdnem belehalt? Már ez lógott a semmibe.
Aztán, ott van a szerelmi szál, ha ezt lehet annak nevezni. Billy most szerette is a Fame névre hallgató transzvesztitát, vagy egyszerűen csak kellett neki valaki, akibe kapaszkodhat az embertelenség közepette? Igaz, sokat nyomott a latba, hogy vele legalább tudott beszélgetni.
Ami a filmnek egy másik olyan pontja, ami reális és autentikus, de majdnem megőrültem tőle. Billy angolul tud, itt maximum pár szót ért meg, és vele együtt gyakran mi is csak találgathatunk, hogy mit beszélnek körötte és hozzá, mi folyik. Kivétel, aki beszéli a thai nyelvet. Én nem, és nem is fogok, mert megállapítottam, hogy nagyon bántja a fülem ez a nyelv. Néha nem is éreztem nyelvnek, csak dünnyögésnek.
A főszereplő Joe Cole lehet ismerős brit sorozatokból, de még messze nem ismert arc. Azt nagyon elhittem neki, hogy szenved. Bele se akarok gondolni, mire gondol egy színész, amikor ennyire kiüresedik az arca és kiül rá a kétségbeesés.
Talán jobb filmnek, mint amit éreztem, mert én nagyon szenvedtem rajta. Rossz volt nézni.
A kíméletlen - 5/3 brutális, realista, de pont az egésznek az üzenete nem jött át. Nekem nem tetszett.
