Kalandos, hazatérős, állatszelidítős.
20000 éve emberek egy kis csoportja a túlélésükért küzdött. A férfiak minden évben útra keltek, hogy vadat ejtsenek, melyből majd a törzs megél a télen. A főnök fia, Keda most esik át a beavatáson, és először mehet a vadászatra. Az anyja félti is, túl jó a szíve a fiúnak a túléléshez. Az úton szembesülnek is vele, hogy Keda nem képes megölni a fogságba esett malacot. Amikor lecsapnak a mamutokra, egy megvadult bika a fiúnak ront. Az apja közbelép, de Keda így is a szakadékban köt ki. A törzs kénytelen hazaindulni, a fiút halottnak hiszik. Ő azonban él, és amint magához tér, lejut onnan, és rádöbben, egyedül kell hazajutnia, elindul, bármilyen kevés esélye is van. Egyszer farkasok támadnak rá, az egyiket súlyosan megsebesíti. De megölni nem képes, inkább gyógyítgatni kezdi. A hazaúton a farkas vadállatból baráttá válik, együtt élik túl Kedával.
Volt némi félelmemmel a filmtől, az ősemberes filmekben általában nem szívesen nézem az ennyire fejletlen közösséges, vagy éppen butának tűnő embereket. Igen, tudom, akkor nem számított butának, de akkor se szívesen nézek ilyesmit. Arról nem is beszélve, hogy amikor nagyon autentikusak akarnak lenni, olyan küllemű emberek szerepelnek, akiket nem jó nézni. Még ha a történet el is menne, egyszerűen esztétikailag irritál a látvány.
Így az Alfa pozitív csalódás lett, még tetszett is. Egyáltalán nem voltak meg benne azok a dolgok, amelyeket fentebb írtam, és amelyeket nem bírok a zsánerben.
A látványban ugyan megjelenik, de csak kicsit, hogy ősemberekről van szó. A bőr ruháik, a kőszerszámaik, a hosszú haj. Szerencsére az emberek arca, vagy a beszédük nem lett kezdetlegesre alakítva. A legtöbb, amit megengedtek maguknak, hogy egy másik, baráti törzs tagjai fekete anyaggal festik az arcuk.
Ami a kultúrájukból bekerült a filmbe, az még érdekes is volt. Hogyan ment a férfivá avatás, hogyan készítették az eszközeiket, a temetés vagy éppen a vadászat hagyománya. Itt sem az autentikusság volt az elsődleges, csak annyira kezdetleges civilizációt mutattak, hogy még érdekes legyen, de egyben nézhető és szórakoztató is.
A központi rész, a lényeg azonban a farkas és az ember kapcsolata. Ok, aláírom, hogy túlzóan felgyorsítottak mindent, de attól még jó volt nézni. Ahogy a vadállatból eljutottunk a kutyáig. Ami valószínűleg nem ment végbe egy állattal, pár generáció kellhetett hozzá. De azok a trükkök, szabályok, amik még mindig élnek, itt is jönnek sorra. Ahogy az étellel megtanította, hogy ki a csapat vezére, a mai kutyanevelős könyvek is hasonlóan tanítják.
A farkas különben is a film erőssége, én szívesen néztem az állat – ember közötti dinamikát is, meg amikor valamiben a farkas kapta a humoros részt, vagy a cselekvést. Nagyon tetszett például, amikor úszni tanult, vagy amikor horgászott. A végén a kölykök… az meg egyszerűen cuki volt! Ok, ebből biztos kitalálták, hogy nem macskás személy vagyok, és könnyen kenyérre lehet kenni helyes kutyákkal a filmben. Itt megvan ez is, de nem csak ez.
Emberi oldalról Kodi Smit-McPhee lehet ismerős, bár nekem most a farkas emlékezetesebb. Azért a srácnak is voltak jelenetei, amiben játszhatott.
Nálam abszolút pozitív csalódás, ezt még akár megnézném máskor is.
Alfa - 5/4 működik, mint kalandfilm, mint kutyás film is. Korrekt a sztori és a látvány is.
