Van némi hajlamom olyan Disney családi filmeket keresni és nézni, amelyek eddig kimaradtak, és ilyenkor nagyon nem tud érdekelni, mennyire régi a film, amibe belebotlok. Natty Gann történetét sem láttam eddig, pedig még kutyás is. A lényeg azonban, hogy most megnéztem.

A Disney jó volt abban, hogy fiatalon bevonzott színészeket, zenészeket, akik aztán később is ismertek tudtak maradni. Ebben a filmben is akadt egy ilyen kiemelt szereplő: John Cusack játssza a fiatalembert, aki majd segít Nattynek az úton és nagyon sorok közötti románc is alakul közöttük. Több nem lehet, hiszen hiába a világválság korában járunk, a 12-13 éves hősnő mindenképpen fiatal ahhoz, hogy ennél komolyabb szerelmi szálat kapjon. Mondjuk, Harry felajánlja neki, hogy tartson vele Kaliforniában, ami egyenértékű egy lánykéréssel, de ezt ne is ragozzuk tovább.

A történetben Disney kedvelt cselekményelemei keverednek. A lány, akinek már csak az egyik szülője él. Tudjátok, Disney szereti a szülőket másvilágra küldeni. A lány maga vág bele a kalandba, és a segítője egy kutya lesz. Jó, ez így nem igaz. Farkas, de annyira kutyaként viselkedik a lány mellett, mintha már háziasítva is lenne. Disney-mese habbal: egy vad farkas, akit elkaptak és harci ebként használtak, hogyan lenne ennyire kezesbárány egy kamaszlány mellett? De Disney, barátság és család mindenek felett, így a kedves Natty mondhatni egy kedves gesztussal házi barátot csinál a gyilkos állatból.

A szereplők hozzák a szintén Disney jellemző eye candy faktort. Mondjuk, Cusack esetében nem tud nem eszembe jutni róla, hogy később milyen lett az arca, hogyan változtak a vonásai, de ebben a filmben még megjár neki a fiatalok ártatlan bája is. Szörnyülködtem is egy sort, hogy igen, ennyire megy az idő. Itt nem is nagyon vártak játékot a színészektől: Natty vagy úton van, vagy a kutyával keveredik valamibe. Az apja alig van színen, Harry meg simán a segítőkész jófiú, aki elsőre ugyan előadja a 'senki se foglalkozzon velem, de én se másokkal' beszédet, de különben kenyérre lehet kenni. Egyszerűek a szereplők, könnyen értelmezhető érzelmekkel és indítékokkal.

A látványt Farkas adja, mert Natty különben névnek ezt is használja. Nagyon szép állat, értelmes nézéssel. Ahogy lenni szokott, én jobban aggódtam Farkas jólétéért, mint Natty kapcsán. Disney, azt lehetett sejteni, hogy a lánnyal nem lesz semmi gond, az állat azonban más tészta. De szerencsére itt nem akartak azzal zsebkendőt nyomni a kezünkbe, hogy Farkast éri valami.

Nincsenek nagy kalandok benne, de tetszett, ahogy a korhangulat átjön. Ahogy a munkanélküliség és a reménytelenség keveredik, ahogy az emberek elvadulnak a nehezebb körülmények között. Disney üzenetként a jók, akik még tudnak szeretni, természetesen ez alól kivételek.

Egyszer érdekes volt, és a farkas miatt örülök is, hogy megnéztem. Ha nem is tudom tisztán azt írni, hogy tetszett, mert azért a cselekmény nem izmos, kutyás filmnek elment.