Nyomozós, gyilkosság sorozatos, baráti társaságos.
A világban bábok és emberek élnek együtt, de a bábok folyamatosan ki vannak téve atrocitásoknak. Sok állásra nem veszik fel őket, és még a gyerekek is könnyeden terrorizálják őket. Phil egykor rendőr volt, de elég egy hiba, hogy elveszítse az állását. De ennél rosszabb is történt: miatta báb többé nem lehet rendőr. Phil így magánnyomozóként igyekszik helytállni, és legújabb megbízója, a szexi Sandra ügyén dolgozik. De ekkor megölik a testvérét, majd sorra gyilkolni kezdik a sorozatban játszó bábokat. A rendőrség különleges alkalomként kezeli az
esetet, és engedi, hogy tanácsadóként Phil egykori társával, Connie-val dolgozzon az ügyön. Miközben rájönnek, hogyan függenek össze az események, lehetőségük van tisztázni a múltjukat is, és megbékülni egymással.
Hagyománya van annak, amikor együtt szerepelnek mesefigurák és igazi színészek. Gyerekkori nagy kedvenc volt Roger nyúl, aki pácba került. Aztán Jordan kosarazott egyet Tapsi Hapsival és az űrlényekkel. De folytatható a sor, közbe-közbe akad egy film, ami ezzel a technikával dobja fel magát. Legutóbb a Mary Poppins visszatérben láttam ilyet.
Bocs, egészen megfeledkeztem erről a bábjáték, ez volt az utolsó, amiben ilyet láttam. Talán annyiban más egy cseppet, hogy ezek bábok, nem olyan klasszikus mese alakok, mint Tom és Jerry. De az már most árulkodó, hogy miközben erről a filmről írok, az agyam már nagyban törölni igyekszik a látottakat.
A történettel és a világgal még nem lenne bajom. Pont Roger nyúl és a Space Jam miatt nyitott vagyok ilyesmire. Még a krimi szál is elmenne – de aztán minden másba bele tudok kötni. Nem lett jó ez a film, röviden.
Egyrészt, a cselekmény a klasszikus zsaru haver filmek elemeivel operálna, de valahogy nem áll jól neki. Már eleve az, hogy Phil teljesen rendőrként viselkedik, amikor elvileg csak egy megfigyelő. Nem is szimpatikus figura, és nem csak azért, mert egy báb. Egy merő önsajnálat a figura, aki roppant felületes az érzelmeiben. Az egyik percben nosztalgiázik, milyen jó volt látni a régi szerelmét, aki a következő percben előtte robban fel. Megviseli? Nem. Nyomoz tovább.
A nyomozásnak különben se füle, se farka. Ha el kellene mesélnem, hogy jutnak el a film megoldásáig, hát bajba lennék. Mert igazából nem jutnak el az ügy megoldásához, a rosszak terve jön be, csak éppen egy apróság elárulja a fő tervezőt és Connie még időben reagál. Abba bele se akarok gondolni, mi buktatja le a főgonoszt…
Ami eszembe juttatta, mi az egyik legnagyobb bajom a filmmel. Undorító poénokkal szórták tele. Mégis, ki akarja azt nézni, ahogy bánok dugnak egymással, aztán locsolócsőként spermával beterítik a falat? Komolyan elgondolkodtam azon, mennyire kellett betegnek lennie annak, aki ezt megírta.
Nem is értem, hogy szedtek hozzá össze olyan színészeket, akik szerepelnek benne. Melissa McCarthy idén Oscar jelölt, ezért meg mehet az Arany Málnára. Maya Rudolph is igényesebb szokott ennél lenni, és Elizabeth Banks is.
Tudjátok mit? Ne fájjon a fejünk. Inkább nézzük meg a Roger nyulat újra!
Haláli bábjáték - 5/1 a bábokon még túltettem volna magam, de az olcsó és szexista poénok nem fekszenek.
