Örökbefogadós, álmodós, szörnyes.
Jessie és Mark átélte a legrosszabbat, amit szülő átélhet. Kisfiuk szinte a szemük láttára halt meg, vízbe fulladt. A pár nehezen teszi túl magát a traumán, és újabb gyermekük sem születhet. Így az örökbefogadás mellett döntenek. Amint megvan az engedélyük, lehetőséget kapnak egy Cody nevű fiú befogadására. Az anyját elvesztette, a nevelőszülei eltűntek, majd a következő családjában a nő eltűnése után a nevelőapja megőrült. De helyes, kedves, kissé komoly fiú, akit azonnal megszeretnek. Ám felfigyelnek arra, hogy a fiú retteg az alvástól, 
egy zsákos embertől fél. Eleinte nincs gond, bár a gyerek álmai életre kelnek. Gyönyörű pillangók szállnak a lakásba, és halott fiuk képe is megjelenik. Jessie kész akár gyógyszerezni is a gyereket, hogy újra láthassa a kisfiát – ám a Zsákos is színre lép.
Mike Flanagan rendezett már korrekt horrorokat. Az Ouija második része, de a Bilincsben is tetszett. Egy pár éves horror tőle ez a film, amiben a zsáner tipikus elemeit használja, de elég ötletesen. Az életre kelő álmok megjelennek ilyen-olyan történetekben, legutóbb regényt olvastam ilyet. De most, hogy belegondolok, van egy filmesített regény is, ami témájában ide vágna. A Szólít a szörny.
De térjünk vissza a Hobson család történetéhez! A film cselekménye, az alaptörténet szépen fel van vezetve és elmesélve. Kapunk kellő időt arra, hogy megismerjük a család tragédiáját, és lássuk, hogyan igyekeznek tovább élni. Majd megérkezik Cody, aki kifejezetten védeni valónak és helyesnek tűnik – vele pedig jönnek a bajok. Amit talán aránytalannak éreztem, ahogy rájönnek, mi történik a gyerek körül. Szerintem sokkal nyilvánvalóbb volt, mint ahogy a házaspárnak leesett. Nem lepődtem meg!
Majd jön a horror elem, ahogy a Zsákos egyre közelebb jut, és kezd bajt keverni. Csak éppen, nem éreztem ezt horrornak, ijesztőnek. Ennek egy része fakad abból is, hogy elég béna a CGI. Még a szép dolgokra is, pl. a pillangók se lettek szépek. De fájóbb, hogy a Zsákos is nagyon béna lett. Eszembe jutott a Magicians első évadainak réme – még az is komolyabb kinézetet kapott. De maga a rém, a koncepció se lett ütős.
Viszont, ha a sima horror mögé nézünk, és a gyász folyamatát nézzük a filmben, az megint nagyon korrekt. Az is, ahogy Jessie gyászolja a fiát, az is, ahogy Cody néz szembe az anyja elvesztésének traumájával. Az álmok működése, a szeretet, ami mindenen átsegít, ezek az elemek tetszettek benne.
Korrekt a casting is. Kate Bosworth sokkal hitelesebb aggódó és gyászoló anyának, mint anno volt a romantikus komédiában a vágyak tárgya. Thomas Jane nagyon halvány is mellette, nem is nagyon vennénk észre, ha nem lenne a filmben. Jacob Tremblay meg a jelenlegi legígéretesebb gyerekszínész, akire itt sincs panasz. Jól áll neki ez a cuki, nagy szemekkel ijedten néző kiskölyök, ha nem is ez a legerősebb alakítása. Neki aztán még van bőven ideje nagyot alkotni a filmvilágban.
Összességében korrekt film lett, amit inkább értékeltem a gyászt feldolgozó drámának, mint horrornak. Ugyan ahhoz is van benne ötlet, csak a kivitelezés volt az a banánhéj, amin szerintem elcsúsztak.
5/3,5 az ötlet jó, vannak a filmben is jó jelentek, de nem elég horror. A casting ok, CGI nem.
