Óvodás, szerelmet visszahódítós, örök gyerekes.
Adrian élete szerelmét vette feleségül, és boldog is az életében. Maude ellenben egyre elégedetlenebb és boldogtalanabb. A férje egy örök gyerek, aki mellett minden teher a nőre hárul. Elege is lesz ebből, és beadja a 
válást. Hamar össze is szed egy új barátot, éppen csak a lakáson nem tud megosztozni Adriannel. Aki a nőt is vissza akarja kapni, de bosszantani is akarja kicsit, mivel olyan élhetetlennek tartja őt. Kitalálja, hogy gyerekcsősz lesz. Testvére két kisgyerekével kezd, de hamarosan több környékbeli gyerekre is ő vigyáz napközben. Bár csak bosszantásnak indult az akció, lassan a szívéhez nőnek a kicsik, és elkezd komolyodni a maga bolondos módján. Lassan Maude is felteszi magának a kérdést, hogy Adrian képes lehet-e a változásra, és van-e még esélye kettejüknek.
Miért nem találok újabban olyan francia komédiát, ami igazán tetszik? Ez már a sokadik, ami csalódást okozott. Pedig nem voltak nagy elvárásaim, sejtettem, hogy egy olyan film, ami tele lesz bölcsődés kicsikkel, nem igazán az én fogamra való. De sikerült alulteljesíteni!
Kezdjük rögtön a történettel. A felek közti alapkonfliktus érthető. A nő megkomolyodott, felelős felnőtt életet akar élni, amit a férfi nem tud és nem is akar megadni neki. Válnak. Még azt is elhiszem, hogy egyelőre csak ágytól, asztaltól, mert természetesen mindketten ragaszkodnak a kész főnyeremény párizsi lakáshoz. De hogy kerül a képbe pillanatok alatt Renaud? Egyik percben még házasokként élnek együtt, a következőben Maude már Renaud párjaként vonul a lakásban.
Különben is, tényleg annyira szabadosak a franciák, hogy egy komoly férfi simán összeköltözik egy még házas nővel, akinek a férje is abban a lakásban él? Még ő a jó fej, a férj védelmében beszél a nő ellenében? Arnaud ezek szerint vagy egy eltévedt angyal, vagy balek szinten jó ember. Akiknek meg nem terem babér, mint tudjuk.
Majd jön a gyerekgondozás ötlete. Ezt szánták poénosnak, de nem sikerültek viccesre a jelenetek. Amikor a gyerek mindent összekakil, az nálam inkább az undorító kategória, nem a vicces. Ha belegondolok, talán két ötlet volt, ami tetszett. Az egyik a gyerekek lefárasztása a parkban, amikor tulajdonképpen szánhúzó kutyaképzést kaptak. A másik Maude képregénye, amennyit mutattak belőle, elég jópofa rajzoknak tűntek.
Romantikus filmnek sem működik, mert nem romantikus. Amilyen romantikus gesztusokat tesznek, az már a szánalmas kategóriába esik. Azok a tetoválások… Az sem jobb, ahogy a végén Maud felvezeti, mitől gondolta azt, hogy újra együtt kellene lenniük. Arról még annyira sem jut eszembe a szerelem és a romantika, mint a tetoválásról.
Olyan rossz a helyzet, hogy a végére betett képregényes blokk önmagában viccesebb lett, mint különben az egész film. Ami azért elgondolkodtató.
Nem egy jó film, ami látszik azon is, hogy egyetlen ismertebb színész sincs benne. OK, Laurence Arné másban is feltűnt már, de a Dany Boon filmek kétlem, hogy felírnák a nagyok közé. Maradnak neki az ilyen… gyenge komédiák.
Az üzenete se tetszett. Egy megromlott kapcsolatot nagyon nem gyerekkel kellene javítani.
Röviden: nekem nem tetszett. Se nem vicces, se nem kedves, csak fárasztó.
Papás babás - 5/2 nem találtam viccesnek, nem éreztem aranyosnak, pár ötlet mellett csak fárasztani tudott.
