A francia komikusok egyik klasszikusa eredetileg spanyol és nemesi származású. Avagy, elkezdtem megint Louis de Funes-filmeket nézni. Mindig is szerettem őket, de egy jó ideje nem néztem egyet sem. Most azonban belém hasított, hogy van még pótolnivalóm.

A kezdetet ez a komédia jelenti, aminek a címe hetekig el is ijesztett. Heves jeges - inkább el se mesélem, micsoda ötleteim lennének csak a cím alapján, milyen film ez. Biztosan nem az a családi komédia, amilyen ez a film.

A történet különben egyszerű, de sok szórakoztató elemet rajt magában: Hubert azzal szembesül a fia tervezett esküvője előtt, hogy a felesége nagyapja mégsem halott. Egy sarki expedíción veszett oda, de most előkerült egy jégkockába fagyva. Kiolvad, életre kel, csak éppen élete utolsó éveire nem emlékszik és nem szabad felzaklatni azzal, hogy elmesélik neki, milyen évet írnak. Mivel Paul a tulaja mindennek, ami a család vagyonát adja, a férfi kezébe akarja venni az irányítást, és hazaviszik a nagypapát, eljátszva, mintha a jelene és a családja lennének. Ebből meg jön a sok kellemetlen vagy éppen humoros helyzet, attól függ, honnan nézzük.

A filmet két dolog tudja eladni: az egyik a halmozás. Egyik különös helyzetet követi a másik, itt valami mindig történik, mindig van egy kis félreértés vagy mesterkedés. A szerelmi szálak is zavarosak: Hubert fia nem akar nősülni, sokkal szívesebben bonyolódna viszonyba a család cselédlányával. Paul nem emlékszik arra, hogy volt már nős és apa is lett, csak egy vonzó fiatalember, akinek éppen Didier menyasszonya tetszik meg. (Hozzáteszem, a fiú nem is bánja, ha lecsapják a lányt a kezéről.)

A másik, Funes karaktere. Hubert mindent kézben akar tartani, mindig ugrásra kész és a helyzetből fakadóan nem nyerhet szinte semmiben. Funes sok hasonló karaktert játszott: nem a történet jófiúja, nem is gonosztevő. Megvannak a maga kis céljai, aztán komikusan belebukik vagy sikeres lesz, filmje válogatja. Ebben különben parádés véget adnak neki: felméri, hogy neki nem terem babér és egy meglepő húzást tartogat a végére.

A szereposztás mai szemmel nem sokat mond. Louis de Funes neve kiugrik. Neki ez a figura nagyon ment, elképesztő, ahogy mérgezett egérként rohan végig a történeten. Ami még érdekes, hogy a filmbéli fiát, Didier-t a színész fia játszotta el. Különben önálló jogon nem jegyezné meg az ember a nevét, ahogy elnézem, az összes filmjének az apja volt a sztárja, ő meg kapott mellette egy szerepet.

A helyszínek, a család villája mutatósak. Tetszett az is, ahogy a múlt korát életre keltették és két korszak között egyensúlyozott a film. Ebbe a típusú történetbe ez is megtenné látványelemnek önmagában, de a főszereplő személye igazából a látvány.

Nem lesz a kedvenc filmem a színésztől, pl. Paul újraéledt alakja sok mindenben nem tetszett, de egyszeri megnézésre megtette. Könnyed, egyszerű, lazán szórakoztató.