Láttam már ilyet, de nem gondoltam volna, hogy a szüleim babakorában is divat volt a plakátokkal megtéveszteni a nézőket. Megvan az, amikor a közepes vagy gyenge filmbe meghívnak egy nevet vendégszerepelni, van vagy két mondata az egész filmben, de a plakát alapján azt hinnénk, ő a főszereplő?

Ha ennyire nem is tragikus a helyzet, de nagyon erre hajaz az Irány Deauville is. A történet egyszerű, már szinte annyira, hogy azt írhatnám, majdnem nincs is. Adott egy baráti kör: két házaspár, meg az egyikük unokahúga, akik nyaralni érkeznek a francia üdülővárosba. Itt aztán üdülnek, mert azt túlzás lenne írni, hogy történnek velük dolgok. Olyan cselekményszálakat láthatunk, mint a sátorozó főnök befogadása az esőben családosítul, vagy a bérelt villa kitakarításához mindenféle holmit venni elmenni a boltba.

Mi a plusz poén? Hogy de Funes nincs ebben a négyesben. Ő is egy nyaraló, aki a film elején a közlekedés kapcsán kicsit összezördül az egyik főszereplővel, aztán néha felbukkan morogni vagy nézelődni.

Nem mintha lenne olyan cselekmény, amibe értelmesen be lehetett volna építeni. Egyszerűen nincs olyan cselekménye a filmnek, amit össze lehetne foglalni. Nyaralnak. Ennyi. Mennek strandra, buliba, és sokan rácsodálkoznak arra, hogy fordítva sokkal jobban összeillenének a párok, mint ahogy házasodtak. Más értelmes, a filmen végigmenő szálat nem is tudnék megnevezni benne. Annyira sikerült untatnia a filmnek, hogy háromszor kellett nekiállnom, mert kétszer el is aludtam rajta. Ok, az egyik betudható annak, hogy holtfáradt voltam és magam mellé tettem a laptopot az ágyban. De utána éber állapotban megint nekifeszültem, és újra bealtatott a film. Szóval, ez nem olyan alkotás, ami miatt ébren maradnék éjjel is.

A szereplők, akár a színészek, akár a megformált alakok, nem különösebben ragadtak meg. Pár típust észre lehet venni, mint a főnöknek mindig nyaló kisembert, de különösebben még itt sem tudnám azt mondani, ki milyen. Fiatalos, boldog, elégedett emberek, akik élvezik a nyarat és még abban is meg tudják látni a jót, hogy a bérelt ingatlan éppen csak rájuk nem szakad. Túl pozitívak nekem és hiányzott a konfliktus, negatív szereplő, vagy valami értelmes eseménysor.

Nem is látványfilm. Még csak Deauville sem lép úgy elénk, hogy az kárpótolna az egyebekért. Az nem zavarna, hogy régi film révén fekete-fehér, az Ének az esőben is úgy volt meg gyerekként videón és rongyosra néztem úgy is. De ez...

Maradjunk annyiban, hogy miért jobb nyaralni, mint egy átlagos nyaralásról megnézni egy filmet. Még, ha a helyszín különben olyan is, ahova szívesen elmennék magam is.