Nyomozós, nők helyzetével visszaélős, rendőrös.
A Q ügyosztályon feszült a hangulat. Assad átkérte magát a gazdasági osztályra, és hamarosan elhagyja a csapatot. Carl igyekszik úgy tenni, mintha mindez nem is számítana neki, és amikor egy kolléga egy bizarr gyilkosságról számol be, le is csap az esetre. Egy bérlakás falát bontva titkos szobára bukkantak, ahol három 
megcsonkított, múmiává aszott holttest ült egy asztalnál, előttük a saját szaporító szerveikkel. A személyazonosságuk egy egykori, problémás lányokkal foglalkozó intézethez vezeti a nyomozókat. Az egykori főorvos ma sikeres és köztiszteletnek örvendő meddőségi szakértő, aki hamar le is állítaná a nyomozást. De a csapat szagot fog, és miközben megismerik az apja által ide záratott Nete szomorú történetét, egy orvosi összeesküvést is felderítenek.
Hallani rémtörténeteket arról, mi történt a házasságon kívül megesett lányokkal, vagy a szexualitásuk miatt aberráltnak tartottakkal világszerte. Az ír katolikus egyházi intézetek, ahol a szerencsétlen lányokat szinte rabszolgaként dolgoztatták, a gyerekeiket illegálisan elvették tőlük, és kiárusították. A nácik, akik a melegeket ugyanúgy irtották, mint a zsidókat. A 64-es betegnapló a dán valóságba és múltba nyújt nem kellemes betekintést.
Skandináv krimi, így nem kellene azon meglepődni, mennyire komor ez a film. Milyen brutális, amit elénk tárnak. Ahogy a múlt bűnei átgyűrűznek a jelenbe, ahogy a titkos szervezet máig tevékenykedik – jól illik a zsánerhez. Elég csak arra gondolni, hogy e krimik legismertebb történetében a svéd, náci családban hogyan öröklődött a bűn generációról generációra. Mégis, nagyon meg tudja csapni az embert, amivel itt szembesülni kell.
Melyik a brutálisabb? Elkapni, akik bántottak, tönkretették az életed és visszaadni a kölcsönt? Megölni, megcsonkítani őket? Bosszút állni? Vagy védteleneket kihasználni, elvenni az esélyük egy teljes életre, megölni a meg sem született gyermekeiket? Erőszakolni, összeesküdni, boldogan és gazdagon élni a mások vérét mosva a kezükről? A film egyértelműen állást foglal, de nem árulom el, mire jutnak. Hiszen erkölcsi ítélet mondatik itt minden múltbeli bűnről, és ez a film fináléja – nem lesz itt spoiler. Nézzétek meg inkább!
Ha jól emlékszem, ez a 4. Q ügyosztály krimi. Talán az eddigi legjobban sikerült is. Végig nagyon feszes a tempó, és még úgy is a székbe szögezett, hogy előre ismertem a csavarokat és a végkifejletet. (Regény adaptáció, én olvastam az Adler-Olsen krimit.) A múltbeli eseményeket és a jelen nyomozását párhuzamosan mutatják, és mindkettő brutális a maga módján. A múlt thriller elemekkel van tele, a jelen hatásos krimi a nyomok követésével. Mindkettőben van bőven emberi dráma és bűn.
A képi világa, a színei visszaadják azt a komorságot, ami a cselekményben benne van. Nyomasztó, fullasztó, és ilyennek is kell lennie. Nem esik jól nézni, miközben krimiként szórakoztató. Elvisz a sötétségbe, az emberi lélekébe és a történelemébe is.
A színészek a korábbi részekből ismerősek már, és most is nagyon korrekt alakítást nyújtanak. Carl figurája a hálásabb, és Kaas ki is hoz belőle mindent, amit lehetett.
Van humora is, Carl beszólásai nagyon készen vannak. Kellett is, oldani a rettenetet.
Erős krimi, erős dráma, jó skandináv krimi, egy jó regényből. Tudom ajánlani!
A 64-es betegnapló - 5/4,5 feszült, rejtélyekkel teli krimi drámai témáról. Izgalmas, érdekes, elgondolkoztató.
