Alvilági, kosztümös, jó útra térős.
Vidocq közismert figura a napóleoni Párizsban. Egy rablókirály, aki merész és ötletes szökéseiről lett ismert. Még egy gálya rabpadjáról is sikeresen meglógott. Most álnéven próbál boldogulni, új életet kezdeni, de a múltja elől nem menekülhet. Amikor egy gyilkosságot rá akarnak bizonyítani, noha ártatlan, alkut köt a kitüntetésre vágyó 
tisztségviselővel: szállítja neki a legelvetemültebb bűnözőket, amnesztiáért cserébe. Csapatot épít maga köré, akik között megtalálható a rangját visszakapni akaró egykori arisztokrata és fia, és egy utcalány is. Hatékonyak lesznek, ami újabb veszélyekhez vezet. Nem csak az alvilág jelenlegi ura és lekötelezettjei, de az újabb trónkövetelők is végezni akarnak velük. Vidocq azonban nem hagyja magát, és a megtorlás megállíthatatlan lesz.
A klasszikusok még mindig mennyire jól szólnak… ahogy ezt írtam, megnéztem a trailert. És mi ütötte meg a fülem? A Requiem, Mozart örök darabja. Pont tegnap elmélkedtem az Amadeuson, és lám, Mozart örök!
De térjünk a filmre, mert arról akarok most mesélni. Amiben különben nem hallottam az említett gyászmisét, de annyi legyen a baj. Van benne más, ami lekötött. Mert szerencsére tetszett a film.
Vidocq leggyakrabban már a nyomozó zseniként van ábrázolva, idősebb korában. Ebben a filmben azonban arra koncentráltak, hogy jutott el odáig. Ki volt, miért kellett megváltoznia, és milyen árat fizetett érte. Tele van a történet drámai csúcspontokkal, ahogy a veszteségek és diadalok kialakítják a jellemét, az alvilág rémét.
Nem is kriminek nevezném, mert bűnözőket kap el, de nem nyomoznak utánuk. Eleve a kapcsolataik és tudásuk alapján az információk megvannak, csak be kell gyűjteniük a rosszfiúkat. Harcolni velük, majd az urakkal, akik ezt nem nézik türelmesen. Politikailag, fizikailag is a csapatra törnek. Jobban idézi a cselekmény egy maffiafilm fordulatait, egy bűnfilmet, mint krimit.
Kosztümös, és a korszaknak megfelelő akciók vannak benne. Ilyen szempontból bennem fel is idézte a New York bandáit, csak itt annál kisebb a volumen. (A sztárparádé se akkora, de találtam hasonlóságokat.)
Tetszett, hogy íve van a szereplők történetének. Igaz, több a filmen a tragédia, mint amit elsőre bevett a gyomrom. Sokan meghalnak, mindkét oldalon. Bár ez nem rossz, kevésbé mesei tőle a film, hiszen senki nincs biztonságban. Egy ponton éreztem azt, hogy kliséhez nyúltak: van egy szereplő, aki a jövőbeli terveiről beszél. Vidéki életről, gyerekekről. Lehet sejteni, ki lesz a bűnkirály következő áldozata, amivel bántani akarja a főszereplőt. Észrevettétek, ha valaki nagyon kedveseket mond a főszereplőknek, vagy a jövőbeli álmait meséli, nagy valószínűséggel ő a következő áldozat? Az Odaát idei évadában ugyanezt csinálták meg Mary karakterével is.
Vincent Cassel jól mutatott a főszerepben. A Szépség és a Szörnyeteg hercegének kiöregedettnek találtam, de Vidocq jól állt neki. Folytatásban is elnézném.
Korrektül néz ki, van benne akció, összerakták a sztorit és a karaktereket. Nekem bejött.
Párizs császára - 5/4 más szemszögből közelít a karakterhez, Cassel jól is játssza. Gengszterfilm kosztümösen.
