Poirot már csak egy vicc a rendőrség köreiben. Egykori kollégái nyugdíjban vannak, a fiatalok pedig haragszanak rá, amiért övé lett a hírnév, és a rendőrtársai mellőzve lettek. Maga Poirot is nehezen viseli, hogy eljárt felette az idő. Megőszült bajszát és szakállát még festeni is próbálja, de az elkenődött festék miatt is csak kinevetik, így eljut arra a pontra, hogy kár ezzel foglalkoznia.

Azt már nehezebben viseli, hogy hiába kap ABC aláírású, különös leveleket, melyekben gyilkossággal fenyegetőznek, és szerinte az író komolyan is gondolja - még csak meg sem hallgatják. Így maga indul az eset nyomába. Egy idős asszony az első megjelölt áldozat, aki egy A betűs városkában élt, és a monogramja is A.A. volt. Poirot talál rá a tetemre, de az itteni rendőség sem veszi komolyan. Megvan a helyi gyanúsított, mást meg sem akarnak fontolni.

Újabb levél, ezúttal a B betű következik. Egy csinos, fiatal, BB monogramú lány a harisnyájával a nyakában végezte, levegő nélkül. Már a sajtó és a rendőrség is felfigyel, Poirot minden levelét és nyomozati anyagát lefoglalják. Őt ez nem is zavarná, ha hagynák, hogy segítsen a nyomozásban. De hallani sem akarnak róla.

A C-s áldozat egy nemes, aki korábbról is ismerte Poirot-t. A család így felkéri, hogy magánnyomozóként vegyen részt az eset felderítésében. Mindhárom gyilkosság tanúit behívja, próbálja megtalálni, mi lehet az áldozatokban a közös, de nem sikerül rájönnie.

Közben látjuk, ahogy egy fiatalember egy olcsó, igénytelen motelben száll meg. Időnként rohamok törnek rá, és rendszeresen útra indul harisnyáival és bőröndjével. A fogadósné a lányát prostituálja, a lány és a fiatalember elkezdenek összebarátkozni. Amikor a fiú nagyon rosszul van, a lány az, aki segít neki a kért módon. (Tűsarkakon kell sétálnia a hátán, véres sebeket ejtve.) Az ABC monogramú fiatalember ilyenkor mindig azt mondogatja, nem akar gonosz lenni.

Közben Poirot már a rendőrséggel dolgozik együtt. Rájön, mi a közös az áldozatokban: ő. Mindenkit ismert egy ügy-ügy kapcsán korábbról. A rendőrséget az is érdekelné, mi történt vele korábban, mielőtt Angliába jött és nyomozó lett. Mert a belga adatbázist hiába nézték, nincs nyoma, hogy rendőr lett volna. Ő ezt a kérdést mindig elhárítja, mondván, háború volt, biztosan megsemmisültek az iratok.

A D nem sikerül. A helyszín megvolt, de a gyilkos tévedésből nem a DD monogramú színésszel végzett, hanem annak ármánykodó kollégájával, aki a másik kellékeit tönkretenni settenkedett be az öltözőbe. Poirot vérfürdőre számít a továbbiakban.

A harisnya lesz a nyom, amin el tudnak indulni. Lenyomozzák, és megvan a férfi címe, aki nagyobb tételt rendelt belőle árusítás céljára. Sietnek is elfogni a férfit.

ABC-nek a fogadósnő lánya próbál segíteni megszökni, de elfogják. A lány az egyetlen, aki nem tudja elképzelni, hogy a férfi gyilkos lenne. Poirot a másik, aki egyre gyanakvóbb. ABC súlyos beteg, agydaganata van, azért kellettek a tűsarkú okozta sebek is, hogy a fejfájást elnyomja. Egyszerűen nincs olyan fizikai és szellemi állapotban, hogy felelős lehetne a gyilkosságokért.

Poirot rakja össze: a nemes öccse volt, kettős céllal. A bátyja rangját így megszerezhette. Másrészről, Poirot mindig szimpatikus volt neki, akit ezzel az üggyel újra rivaldafénybe állíthatott. Utolsó beszélgetésükre a börtönben kerül sor, a férfit hamarosan kivégzik.

Poirot csak most gondol vissza a múltjára, Belgiumra. Ahol pap volt. Amikor jöttek a németek, a híveit a templomba terelte, remélve, hogy itt biztonságban lesznek. Ő maga kiment a németek elé. Egy fiatal fiú akart bemenni és lemészárolni az embereket, de sikerült lebeszélnie. Erre a fiú felettese agyonlőtte a német katonát, az atyát leütötte. Mire magához tért, már nem volt ott senki, csak egy kiégett templom, és mindenkinek a holtteste, aki számított neki. Angliába emigrált, és amikor megkérdezték tőle, mivel foglalkozott otthon, nem mondta, hogy pap volt. Meglátott egy rendőrt, és rávágta: rendőr.