Háborús, képességes, szövetséges, harcos.
Háború dúl a bárók között. Minerva, az Özvegy egy rabszolgaság nélküli, jobb világot akar elhozni, amint a Chau 
bárónő, akinek a rabszolgák adják a fő bevételét, nem akar és nem fog elfogadni. Csaták, és rafináltabb tervek is születnek, hogy felülkerekedjenek egymáson. Ám hamarosan egy új játékos is színre lép, Azra utolsó fia, aki fel akarja támasztani a városát. Egy olyan technikát keres itt, mely felemelné a feketeszeműeket és új világrendet teremtene. Sunny is kénytelen Pilgrim felé közeledni, hiszen a kisfia szenved a vére átkától, és a férfi az egyetlen, aki segíthet rajta. Nem sejti, mit indít el akaratlanul is. Mindenkinek oldalt kell választani, és szembenézni egy olyan veszéllyel, amelyre nem voltak felkészülve. Személyes sérelmek, szerelmek, veszteségek és szövetségek – mindent félre kell tenni, hogy a világot megmentsék. Vagy elpusztulnak vele.
Ez a sorozat mindig is valami mást kínált, egy olyan mix volt, amelyhez fogható nem is jut másik eszembe a tévéből. Egy westernbe oltott anime. Amit eddig szerettünk benne, a végjátékra is megkaptuk.
A történet beindulásának kellett egy kis idő, de abszolút jól fokozták a téteket a cselekmény kibontásában. A személyes sérelmektől eljutottunk oda, hogy már nem az ego, hanem a világuk megmentése volt a tét.
Két részre bontották a sorozatot, aminek volt értelme is. Az első felében a Chau – Özvegy háború volt a középpontban, és Azra csak a háttérben mesterkedett, még nem lehetett átlátni, mit akarnak és milyenek lesznek. Majd Azra kimutatja a foga fehérjét, és új szintre helyeződik a Badlands világáért folyó harc – ez várt minket a 2. etapban.
Még mindig meghatározó eleme a sorozatnak a harc. Azt felismerték, hogy tömegjelenethez és háborúhoz kis sorozat, ez nem a GoT, de amit egymás elleni harcban itt mutatnak, az felveszi a versenyt a filmekkel is. Egyéni harci stílusok, látványos küzdelmek, jó volt nézni. Még mindig áll az is, hogy az embert meglepik azzal, ki nem képes nagyon odacsapni. Pl. Lydia, aki egészen eddig az eszével és a trükkjeivel maradt életben, még róla is kiderül, hogy nem egy gyenge virágszál.
Bejöttek az új szereplők. Azra fia és a boszorkánya – jól bemutatták, ahogy a jó szándék irányt téveszt. Vagy a nő esetében az elvakultságból való ébredést. A férfit egy-egy ponton még sajnálni is tudtam, nekem a boszorkánya inkább volt a főgonosz az évadban. Abszolút működött a Chau vonal, és bírtam Gaius karakterét is. Azt még ugyan emésztem, hogy kínai gyökerekkel, vezetéknévvel és rasszal miért római neve van, de ez a legnagyobb bajom. Minervával a kedvenc párosom voltak idén, ők sokkal jobban lekötöttek a Gaius családjával folytatott harccal, a karakter- és kapcsolatfejlődésükkel, mint a főszereplő Sunny.
Van a sorozatnak humora, amit hoznak a karakterei, de egyes szituációk is. Abszolút szórakoztató a sorozat, amibe beleférnek nagy drámai pillanatok, de mosolygós részek is.
A látványa még mindig színpompás, és nem csak a küzdelmek koreografáltsága. Itt érződik erősen a keleti hatás, a ruhákon és a színvilágon, de nekem bejött.
Elkaszálták, bár ötlet van még benne. Lehet, hogy egyszer még visszatérnek?
Into the Badlands - 5/4 nagyon látványos, jól kitalált karakterekkel és világgal, nézném tovább is.
