Kutyás, hazatérős, szívvel teli.
Lucas nagy állatbarát, aki nem hagyja az egyik szomszédnak, hogy leromboltassa a telkén álló házat, amíg annak pincéjében macskák élnek. Az egyik feltáró útján egy kiskutyára figyel fel. Megtetszenek egymásnak a kölyökkel, hazaviszi. Bella nagyon hamar lesz az ő és az anyja kedvence is. Még a fiú munkahelyére is otthonra talál, ahol a 
veteránok terápiájának lesz a részese. Ám az ármánykodó szomszéd képes keresztbe tenni nekik: Bella ereiben láthatóan pitbull vér is folyik, amely állatokat itt tilos tartani, hiszen harci kutyának minősülnek. Lucas igyekszik menteni a barátját, de be kell látnia, csak úgy mentheti meg, ha vidékre küldi, amíg nem sikerül kiköltöznie a városból. Bella nem érti mindezt, ő csak haza akar menni. El is indul, és rengeteg kalandot él át, míg újra Lucas karjaiban vetheti magát.
Nem tudom megállni, ehhez kellett két posztert is csatolnom. Kutyás vagyok, sokkal jobban szeretem eme négylábúakat, mint a cicákat. Bella pedig cuki – kiskutyaként nagyon-nagyon, de azért megnőve se kell panaszkodnia. De láthatjátok ti is, nézzetek csak rá a két képre!
Annak ellenére, hogy ennyire kutyapárti vagyok, meg kell jegyeznem, hogy a történetben mégsem a kutya volt a kedvencem. Nagy Cica, aki abszolút a szívem csücske lett. És mi vagy ki nagy cica? A filmen már nem lepődtem meg, olvastam a regényt, de így is nagyon kész, ahogy a puma Bellának egy nagyra nőtt cica végig.
Azt már el is árultam, a trailerben is benne van, hogy ez is egy Cameron-regény feldolgozása. Lassan minden regénye filmre kerül, már előre várom a Karácsonyi kutyavásárt, de egyelőre maradjunk Bellánál, aki Lassie mai utóda.
Családi film, bár azért érdemes elgondolkodni azon, mi mindent lát ebben a filmben a gyerek. Van benne halál, harctéri trauma, van benne haldoklás, de azért valahogy mindig megőrzi a családi film jellegét. Talán, mert a drámák nem kapják meg azt a súlyt az ábrázolásban, amit felnőttként mögé gondolunk. Ebben a filmben simán belefért, hogy a gyerekek lekötik a halott csövesről a kutyát. Senki bele nem gondol annak a borzalmába, hogy kicsi gyerekek a hullát látják, sokkolódnak, mert a film annak örül, hogy Bella végre ihat.
A történet kellemes tempóban halad előre. Annyira nem gyors, hogy ne boldogulnának vele a kisebbek is, de nem is annyira lassú, hogy a felnőttek elunják. Vannak benne kifejezetten helyes ötletek és megoldások. Tudom, ismétlem magam, de a pumás részek nagy kedvenceim. Hogy a kutyáknál maradjak, nagyon eszembe juttatta a gyerekkori nagy kedvencem. Benji, aki szintén egy legyilkolt vadmacska kölykeit mentette és nevelgette a vadonban.
Jó, annyira nem vagyok elvakult, hogy ne láttam volna, mennyire gáz néha a CGI. A kutyán látszik, hogy igazi. 
Nagy Macskán meg, hogy gép animálta. De akkor is cuki lett.
Azt is észleltem, hogy a film direkt szentimentális, és érzelmileg túl van tolva. De mivel kutyás vagyok, így simán megettem így is.
Azt már nehezebben vettem be a gyomrom, ahogy egyes színészek kinéznek benne. Ashley Judd feje nagyon röviden ijesztő a filmben. Olyan, mintha lett volna egy-két nagyon elszúrt plasztikai műtétje, aminek már a mimikája is a kárát látja.
De minden ellenérzés ellenére élveztem a filmet, jól esett pihenni egyet alatta.
Egy kutya hazatér - 5/3,5 Nagy Cica rajongó lettem! A történet aranyos, modern Lassie. Családi filmnek korrekt.
