Állatmentős, családos, oroszlános.
Az Owen család 10 év után költözik vissza a család afrikai farmjára. Eddig Londonban éltek, de John apja halála után adtak még egy esélyt az oroszlánokkal foglalkozó farmnak. Az idősebb gyerek, Mick hamar beilleszkedik és 
minden helyi állat nagy barátja lesz. A húga, Mia azonban mindent gyűlöl itt. A farmon kisoroszlánok születnek, az egyik különleges: fehér a bundája. Mick foglalkozik vele, de Charlie valamiért Mia barátja akar lenni. A kölyök annyit jár a lány nyomában, hogy Mia végül játszani kezd vele, és nagy barátok lesznek. A farmnak is jól jön, hogy a ritka fehér oroszlánt sokan eljönnek megnézni. Ám Charlie megnő, felnőtt hím oroszlán, a szülők félteni kezdik a lányuk. Mia képtelen távol maradni a barátjától, mire az apja eladná Charlie-t. Mia megszökteti kedvencét, és együtt nekivágnak a vadonnak, hogy egy természetvédelmi területre mentse az oroszlánt.
Ok, nem ezzel kellene kezdenem, de ez volt az utolsó élményem a filmről, és még próbálom kiheverni. A vége alatt milyen zene megy? Az oroszlánkirályé! Hogy ez mennyire… fájt. Addig pozitív élmény volt a film, minek kellett ez a zene oda? Semmi köze a Disney mesének ehhez a filmhez!
De, hogy a negatív benyomásomat kiírtam magamból, nézzük, mi minden tetszett a filmben. Szerencsére sokkal több ilyen volt, mint amivel bajom volt.
A történet látszólag klisékből épül fel: ahogy a lány utál itt lenni, aztán megváltozik a hozzáállása. Ahogy Charlie és Mia nagy barátok lesznek, a család meg idilli napokat él meg, a farm is elkezd fellendülni. De aztán mindig van egy-egy csavar, ami kizökkent a már szinte Disney idill világából. Az, hogy a kicsi, cicaszerű oroszlán megnő, és mennyi veszélyt hordoz ez magában. Van a filmben egy jelenet, amikor – igaz, hogy csak játékból – de a kifejlett oroszlán a háttal álló kamaszlányra veti magát. Az ijesztő, még akkor is, ha tudjuk, hogy Charlie szereti Miát. Jobb volt, mint sok horror jump scream jelenete szellemmel.
De a komoly mondandó az lesz, mit művelnek az oroszlánokkal pénzért. Nekem már ezek a tenyésztő farmok se tetszettek igazán. Nagyon állatkertes, ahogy a sok oroszlán össze van zsúfolva egy kis helyen. Majd kiderül az is, mire megy ki a játék igazán, mert csak a farm a turistákkal nem képes fennmaradni. Nem akarom elmesélni, de nagyon nem állatbarát. Érdemes megnézni, lesokkolja az embert Miával együtt, aki véletlenül jön rá, miben van a pénz az afrikai farmok esetében.
A film második fele sokkal több drámát tartalmaz: az elején aranyos a kisoroszlán, jókat lehet vele játszani. Mick mindenféle állatot hazahord, melyek a frászt hozzák a házvezetőnőjükre. Az lazább, vígjátéki. A második felében nem csak családi dráma merül fel – durva az is, miért kell igazából orvoshoz járnia Micknek – de az afrikai vadvilág tragédiája is.
Szerencsére a családi és kalandfilmes jelleg megmarad, kisebbekkel is bátran nézhető film, de azért mozgatja az ember agyát. Nagyon szerettem benne, hogy aktívan környezet- és állatbarát film, amely felhívja a figyelmet arra, hogy pénzért mit művelnek, és miért van szüksége ezeknek a vadaknak is védelemre.
Jobb film volt a vártnál – egy újabb francia film, amit szerettem.
Mia és a fehér oroszlán - 5/4,5 szívhez szóló, tanulságos és kalandos film, ami családi filmként is tökéletesen nézhető.
