Család szétesős, kamaszos, szenvedős.
Jerry Brinson lelkesen költözött egy kisvárosba a csinos feleségével és kamasz fiúkkal, hiszen itt kapott állást egy előkelő klubban. A vezetőségnek nem tetszik, mennyire barátkozó a tagokkal, így kirúgják. Mikor visszavennék, a férfi büszkeségből nemet mond, és inkább elmegy önkéntes tűzoltónak a hegyekbe. A neje, Jeanette eleinte úszóoktatóként próbálja kiegészíteni a családi kasszát, de egyre keserűbb a férje miatt. Amikor egy sikeres, válófélben levő üzletember is hozzá kezd járni, a nő elcsábul egy jobb és több pénzzel járó életről kezd álmodni, 
amit Jerry nem, de Miller meg tudna neki adni. Joe, a maga 14 évével igyekezne összetartani a családot, de csak végigszenvedheti a szétesését. Ő is dolgozni kezd, veszi át az anyja feladatait, de egy ponton el kell fogadnia, hogy nem tud mit tenni.
Nagyon jó kritikákat kapott ez a film. De most engedtem, hogy az érzelmeim felülírják az agyamat. Utáltam nézni ezt a filmet, nekem fájt, így alaposan le is pontoztam. Életkedv gyilkos, nagyon lehangoló és kiakasztó volt a számomra.
Dráma, aminek tökéletesen meg is felel. A középosztály alsó felének családi drámája, széteső családdal és nagyon boldogtalan emberekkel. Ezt végignézni megterhelő, pedig igyekeztem nem belegondolni abba, amit láttam. Akkor még jobban megterhelt volna. Mindenki szenved ebben a filmben, és sokan maguknak okozzák a bajaikat.
A legnagyobb vesztes, egyben a film szeme, Joe. Aki rendes gyerek, jobbat érdemelne, de mindkét szülője elhanyagolja. Az apja képes otthagyni a családját, az anyja meg nagyon hamar ráérez arra, hogy a külsejével is boldogulhat, nem kell a férje mellett ragadnia. De ez együtt jár azzal, hogy a fiát is egyre jobban hanyagolja.
Miért olyan boldogtalanok itt az emberek? Joe azért, mert szétesik a család és tehetetlen. Jerry, mert nem sikerül egy állásban sem megmaradnia, a büszkesége nagyobb nála. Ő egy menekülő karakter, aki a bajban nem tart ki, nem küzd, inkább továbbáll. Jeanette, mert ennél az életszínvonalnál többet akar. Az elején még pozitívabbnak tűnt, ahogy dolgozni kezdett és tényleg javítani akart a család helyzetén, de ő nagyon hamar kifordul magából. Jerry legalább szilárd, nem romlik, de Jeanette sokat veszít magából a cselekmény alatt.
Rémes volt nézni, ahogy Joe végigszenvedi ezt az egész történetet. Egyre fájdalmasabbak a szülei árulásai, ahogy ő végig reménykedni próbál, de rendszeresen összetörik a reményeit. Tulajdonképpen az jön le ebből a filmből, hogy az emberek élhetetlenek és szenvedésre kárhoztatottak, még maguknak is csak kínokat okoznak. Se együtt lenni, se válni nem tudnak szépen. Csak szenvednek és szenvednek. Az élvezeteik meg bűnösek – mert azt nem tudom elhinni, hogy Miller a pénzén túl másban tetszett volna a nőnek.
Az egész filmnek fájdalmas és nyomott a hangulata. Lehangoló a környezet is, amiben játszódik. Nem véletlen, hogy a legerősebb szín inger Jeanette sárga ruhája, ami aztán a széthullás és csalás jelképe is lesz.
Gyllenhaal és Mulligan érzéssel játszanak. Carey Mulligan az egyik olyan színésznő, akit nagyon ellenszenvesnek találok, de itt nagyot játszik. A gyereket viszont nem bírtam.
Drámának nagyon működik, de utáltam nézni és szenvedni a szereplőkkel.
Vadon - 5/2 színészileg rendben van, a drámának is van súlya. De kínzás végignézni és –gondolni.
