5: Ordeal by Innocence - itt a BBC már hozzányúlt annyira a történethez, hogy a krimit fejből ismerők bőven meglepődhettek a cselekmény alakulásán. A színészek azonban remekül vitték a hátukon a történetet. A családfőt megölik, az egyik gyermek a gyanúsított. A kivégzés előtt felmerül: talán mégsem ő tette? Rövid idő van az ártatlanság bizonyítására.

4: A vád tanúja - volt egy idősödő, gazdag asszony, akit meggyilkoltak. A gyanú egy fiatalemberre terelődik, akit az asszony pártfogolt. Egy ügyvéd el meri vállalni az ügyet, és a tökéletes tanút is meglelni véli a fiú szerelmében. Ám a nő csúnyán kijátssza őket, szerencsére az ügyvéd résen van. A végén mégis ő koppan nagyot.

3: Gyilkosság az Orient Expresszen - Kenneth Branagh újraértelmezte Poirot karakterét. A XXI. században már ő sem csak a kis szürke agysejtekre támaszkodik. Ugyan megoldja a meggyilkolt, kétes üzletekkel is foglalkozó milliomos esetét, de most beveti az öklét és a lábait is. Látványos, jó szereposztással, az újítás ellenére is benne az eredeti szellemisége.

2: Crooked House - a romantikus vonalat erősítették, de különben hiteles Christie adaptáció. Adott egy különös család, sok-sok összefonódással és eltérő érdekekkel, sok-sok életképtelen emberrel. A családfőt, aki mindenkit irányított és manipulált, meggyilkolták. Az egyik lány egykori szerelme kellene, hogy megfejtse az esetet. A holttestek azonban szaporodnak és indítéka mindenkinek lett volna.

1: And then there were none - idegenek kapnak meghívást egy szigetre. Tízen vannak, és mindenki sötét titkokat őrizget. Ahogy beszélgetni kezdenek, lassan kapizsgálni kezdik, kikkel kerültek össze. Ám ez nem segít rajtuk: valaki gyilkolni kezdi őket egy régi gyerekverset életre keltve. A túlélők nyomozni kezdenek, de a bűneik utolérik őket és egyre csak fogynak. A BBC ezzel nyitotta az Agatha Christie minisorozatait. Látványos volt, jó szereposztással, jó feldolgozással. Máig ez a kedvencem.