Kamaszkori traumát megbosszuló, kamaszos, fenyegetett.
Maggie az anyjával visszaköltözött a nő szülővárosába. A lány hamar új barátokra lel az iskolában, köztük a hangadó Haley-vel. A baráti társasában van egy helyes, kedves srác is, Andy, aki lehetne több is, mint barát. Az egyik első szabad estéjükön sörözni szeretnének, de kiskorúnak nem adnak ki alkoholt. Maggie kéri meg az arra járókat: egy anyja korabeli nő, Sue Ann vesz nekik sört. Majd tesz róla, hogy ne legyen hol meginniuk. Felajánlja, hogy nála bulizhatnak. A srácok eleinte élvezik, hogy a Mami becenevet kapó asszony ellátja őket alkohollal és 
velük együtt partizik. De aztán Mami nagyon rájuk száll, és amikor már nem akarnak vele lenni, akkor is mindig felbukkan, és már-már zaklatja őket. Lassan rájönnek, hogy Sue Ann a szüleik osztálytársa volt, aki most velük kárpótolná magát azért, amit a szüleik műveltek az asszonnyal. Ha ellenkeznek, bosszút áll érte.
A Blumhouse újabb horror filmje. Bár, most a horrort nem igazán érzem találónak. A végére ugyan van benne erőszakosabb jelenet is, de addig nem az a meghatározó elem benne. Szinte még kamaszfilmnek is elmenne.
A Mami inkább thriller, amiben van egy zavart egyén, aki sokak életét veszélyezteti. A film annak az útját mutatja be, ahogy Sue Ann eljut odáig a kamaszkori szenvedései megtorlásaként, hogy ártani kezdjen a körötte levőknek. Egyre jobban elveszti a realitásérzését, és szinte megőrül. Hiteles attól, hogy nem rossz ember. Csak sebzett, aki régi sérelmeket cipel magával. A film folyamatosan adagolja a részleteket, mit műveltek a népszerű diákok megvetett társukkal. A kamaszokat eleinte nem bántani akarja: most kárpótolja magát a kamaszkoráért. Menőnek érzi magát, akit szeretnek. De amikor ők is ellökik, akkor elpattan valami benne. Onnantól halad a film a horror felé.
Mami drámája érdekes, hiteles, csak az a gond vele, hogy már eleve annyira sebzett és furcsa a nő, hogy egy pillanatra se tudtam vele szimpatizálni. Veszélyesnek tűnik az elejétől. Így sajnálni sem tudtam, már a kamasz énjét sem, akit tényleg bántottak a többiek.
A kamaszok kellettek ellenpontként, a film elején ők vannak a középpontban. Az ártatlan Maggie, akiről emberként nem is tudunk meg sokat. Naiva, aki aranyosan szerelembe esik, aki megérzi, hogy milyen embert engedtek be az életükbe. Ő az, akinek lehet drukkolni, aki megkapja a néző szimpátiáját.
Lehetne még nézni azt is, mennyire jogos, amit Sue Ann az egykori osztálytársaival tesz. Valamilyen büntetést valóban érdemeltek, de itt már túl messzire megy a nő. Még a hidegvérű gyilkosságnál rosszabbat is sikerül neki a végére összehozni. Nem is értettem pontosan, egykori álmai tárgyával mit csinált. Ben sorsa, a végeredmény nyilvánvaló, de valami nagyon beteg a záró kép.
A Blumhouse annyira jól teljesít horror fronton, hogy egy ilyen filmre már sztárokat tudnak szerződtetni. Octavia Spencer nagy erőssége a filmnek, az ő játéka adja el Mami karakterét. Neki sikerült beletenni a fájdalmát, de az őrületet is.
A bevételei is igazolták a készítőket: leforgatták 5-6 millióból, aminek lazán megkereste a sokszorosát. Így sikeresnek lehet nyilvánítani, a megoszló kritika ellenére is.
Mami - 5/3,5 Spencer alakítása erős, a film alapötletében is van ötlet, a cselekmény nem az igazi.
