Nyomozós, erőszakolós, életet folytatós.
Marie egyik nevelőotthonból került a másikba, egyik szülőtől a másikig. Most bekerült egy jó programba, van saját helye és munkája, baráti köre. Egy este azonban egy idegen elkapja, a saját ágyában erőszakolja meg. A lány megteszi a feljelentést, de a nevelői és a nyomozó is kételkednek abban, hogy valóban történt valami. Szinte ráerőszakolják, hogy vonjon vissza mindent, amivel újabb kínszenvedés következik a lány számára, akinek már senki nem hisz. Közben egy másik államban Duvall nyomozó egy nemi erőszak ügyet kap. Ahogy otthon 
elmélkedik, a szintén rendőr férje megjegyzi, náluk is van egy hasonló eset. Duvall felveszi a kapcsolatot Rasmussen nyomozóval, akivel összekapcsolják az eseteket, és rájönnek, egy sorozat erőszakolóra akadtak, aki profin tünteti el a nyomait. A nyomába erednek.
Megtörtént eset az alapja, ez ad neki plusz jelentőséget. Sajnos, ennek ellenére nem válik olyan krimivé, amit utólag is sokat emlegetnék. Korrekt, egyszer nézhető, de nem az emlékezetes fajta.
A történetet egyszerre két oldalról igyekeztek bemutatni: a nyomozást az erőszakoló után, illetve az áldozatot, akinek nem hitt senki. Még perbe is fogták hamis tanúzásért, noha az igazat mondta. Mások beszélték bele, hogy megváltoztassa a vallomását.
Ez a része, ami annyira döbbenetes, hogy érdekessé teszi az egész esetet. Hogy megtörténhet, hogy valakibe belefojtsák az igazságot. Nem elég, hogy a rendőr, de a saját szerettei sem hiszik el a történetét. De nem sikerült ezt úgy ábrázolni, hogy igazán megdöbbenjek rajta. Érzelmileg nem csapott meg Marie története.
Sőt, a sorozat nagyjában teljesen feleslegesnek éreztem, hogy hosszú percekig azt nézzem, mit szenved a lány. Mert az eset megtörténik, és ő megpróbál továbblépni. Azt látjuk, ahogy dolgozni próbál, tartani a baráti kapcsolatait. Ám a trauma mindig felszínre tör, amit nagyon igyekszik elnyomni. Kevesebb is elég lett volna belőle: nagyon lassította a krimit, és nem volt benne annyi dráma, történés, hogy fenntartsa a figyelmet. (Plusz, Kaitlyn Dever is annyira színtelenül játszik, hogy nem érezni át a lány tragédiáját.)
A krimi, amikor a két nyomozónőt látjuk, lényegesen érdekesebb. Itt az áldozatok drámája is sokkal erősebb érzelmileg, ha néha egy-egy színésznő abszolút nem úgy játszotta a karakterét, hogy elhiggye az ember, amin átment. Nekem nem is Marie volt a leghiteltelenebb, hanem első körben Amber. A krimi viszont logikusan épül, nyomokat gyűjtenek, elemeznek, haladnak az üggyel. Ez a része tetszett.
Színészileg a két nyomozó, aki vitte a hátán a filmet. Toni Collette, mint Rasmussen a hitelesebb. Duvall karakterében nagyon fura, hogy ő feleség és anya, de ez mintha nem is lenne jelen az életében. A férjével még csak mutatták, de a lányai és az anyai dolgai teljesen kiestek a filmből, pedig elvileg neki még működik is a házassága és a családja. Nekem nem volt kerek az a nő: a munkamegszállottsága a családdal hogy fér össze? Nem tudni.
Látványra nincs benne semmi plusz. Ugyan kint van rajta a figyelmeztetés, hogy erőszakos jelenetet tartalmaz, igencsak visszafogott a sorozat.
A krimi megnézette velem, de Marie drámájából túl sok volt.
Unbelievable - 5/3,5 a krimi érdekes, bár lassabb. Marie szála viszont sokszor felesleges. Egyszer elment.
