Menekülős, búvárkodós, barátnős, cápás.
Mia nehezen viseli, hogy az apjával, annak új párjával és a lányával Mexikóba kellett költöznie. Az új iskolájában nincsenek barátai: míg Sasha népszerű lett, Mia mindenki céltáblája. Amikor a közös programra az apja nem tudja elvinni, kárpótlásul egy cápanéző hajóra vesz a két lánynak jegyet a férfi. Ám a hajón ott van Mia legnagyobb iskolai zaklatója, és Sasha sem akar menni. Két barátnője jön érte, egy jó úszóhelyet ígérve a lányoknak. Mia is a csapattal tart. A négy lány a tóban úszkál, majd az egyikük kitalálja, ha már úgyis itt a búvárfelszerelés, merüljenek le, és nézzék meg annak a templomnak az első termét, ahol Mia apja a feltárást végzi. Ám odalent bajba keverednek, a bejárat beomlik, kénytelenek a hosszabb úton kimenni. Ám nincsenek egyedül: a mélyben fehér cápák tanyáznak, akik a vaksötétben vakon léteznek, így könnyeden levadásszák a kiutat kereső lányoknak, akik a harc és a menekülés küzdelme mellett döntenek.
Az első rész viszonylag sikeres volt, leginkább az ötlete miatt, nem az ésszerűsége miatt. Így nem maradhatott el a folytatás sem, bár teljesen más a történet, mint az előző volt. Sőt, itt minden más. A szereplők, a helyszín, a cápák. Nem is értem, miért nem lehetett önálló jogon cápás horror, miért kellett az előző 47 méter mélyen filmmel összekötni. Vagy annak a nézőire számítottak a mozi kasszáknál?
A film logikájába megint nagyon bele lehetne kötni. Már ott kezdődnek a gondjaim, hogy a cápák, melyek a sötétben más érzékszerveket fejlesztettek tökélyre és vakok, hogyan tudnak elúszni a remegő, síró lányok mellett? Tuti, hallaniuk kellene őket, ha a lábuk nem is mozog. De simán ki is szagolhatnák őket. Itt meg simán elmennek mellettük, mintha tényleg a szemük lenne az elsődleges érzékük, ami nekik nincs. Pedig a cápáknak, a hagyományos és nem a barlangi vak típusnak sem a szeme az erőssége. A szaglás!
De abba is simán bele lehetne kötni, amit a végén művelnek a klasszikus fehér cápákkal. Ne mondja nekem senki, hogy akit az ilyen állkapocs elkap derékban, az leveri a cápát, és még el is tud úszni előle! A mélyben, a nem főszereplők nagyon hasonló helyzetben két darabban végezték kettéharapva.
De ha elfelejtem a logika és ésszerűség kérdéseit, akkor egy kellemes cápás horrort kapunk. Nagyon jó érzékkel alkalmazzák a jump scream elemeket. Az egészen hatásos volt, amikor a cápa a háttérben lassan közeledik, nézőként te látod, a szereplők gyanútlanul beszélgetnek. Látod, ahogy nyílik az a félelmetes állkapocs, és a szereplő nagyon későn fordul meg, reagál. De akadt más hasonló is a filmben, jó párszor ugrottam egyet, amikor a cápák lecsaptak a semmiből. Még akkor is, ha nagyon bénán néztek ki ezek a barlangi, vak gyilkos halak.
Bár engem irritál az ilyen mozgást imitáló, remegő kamerás felvétel, és az is zavarta a szemem, ahogy a fénnyel játszottak, de volt értelme, miért ilyen a kinézete. Autentikus.
Amit még ki kell emelnem, nagy számban akad a filmben híres színész gyereke. Itt van Jamie Foxx és Sylvester Stallone lánya is. Ők inkább szépek, mint színészileg tehetségesek, de ebbe a filmben nem is a nagy alakítás a cél. Bikiniben kell jól kinézni és sikítani kell tudni.
Egyszer meg lehetett nézni, de ez sem tör a Cápa babérjaira, attól tartok.
47 méter mélyen 2. - 5/3 az ötlete elég nagy ostobaság, a színésznők is zöldek, de a cápás filmek hangulata pipa.
